11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
7556 7| rácok – felele neki egy magos, összenőtt szemöldökű, fekete
7557 5| bámulták, észrevétlenül szítták magukba percenként az asszony szavainak
7558 6| kik kedveseik sírját s a magukét keresik. Boldogtalanok,
7559 14| kiáltának a szerbek magukhoz térve.~– Bátyám! – sikoltá
7560 3| csomóba csalogatva, hirtelen magukkal elragadják s elvigyék Törökországba.~–
7561 7| fogva erőszakkal viszünk el magunkkal. Tudjuk, hogy örömest eljössz,
7562 8| meglehet. Elveszthetjük magunkra nézve e hazát, de tízmillió
7563 2| a föld színéről, s hogy magva szakadjon a rácnak, utoljára
7564 2| áttetette magát a vértesekhez – magyarázá a huszár szavait –, s most
7565 1| emberaprólék türelmetlenül –, magyarokban.~– Ah, ah! – szörnyűködék
7566 10| királyért, vezérekért, magyarokért, németekért, katonákért
7567 2| egész Cibakházáig, mely a magyaroknak átjárási pontul szolgált,
7568 3| finesse, csak komplott a magyaroktól, hogy a város leányzóit
7569 2| és túl és innen rajta fél Magyarországban.~*~Az utósó menekvő korán
7570 8| Erdély színei, egyesítne Magyarországéval. Becsületére fogok válni
7571 1| kormányon, ki parancsolt egész Magyarországnak, azzal egy kis tenyérnyi,
7572 1| nem igaz, ily alávaló tett magyartól nem származhatott soha!
7573 10| nemsokára, s egy szép kis magzatod lesz.~Az elnevette magát,
7574 2| titkolózva mondá Anikónak: „mához egy hétre csatánk lesz” –
7575 9| Lajos, s e hitében mind e mái napig szilárdul megfeneklett.~
7576 2| vesztett vőlegényt visszaadja majdan arájának a boldog túlvilág,
7577 4| minő aggott alakú könyvek majdnem minden protestáns háznál
7578 1| nem promoveálták.~Az én majmom végignézett rajtam, nem
7579 8| ülő arisztokratikus arcú majoresco egyetlen fia.~Emellett végül
7580 1| a kormányon elhatározó majoritásban maradandott a békepárt,
7581 4| volt kétségbeesve.~Hidegen, makacs elszántsággal várta be a
7582 4| maga is, s várta nyugodtan, makacsul a veszélyt, mellyel egyedül
7583 10| fordított fáklyával, fején mákkoszorúval.~A szobor talapjára egyszerűen
7584 2| elhagyták helyeiket, ami málha, ágyú, készletszer eddig
7585 2| kedvesét, barátját, urát vagy málháit.~Túl, a Tisza másik partján
7586 2| bús, elfásult képű népet, málhákat, szekereket, nagy nehézágyúkat.
7587 2| felfagyott úton, megrakva málhákkal, betakargatott nőkkel, gyermekekkel
7588 2| városban.~Hátrább nehéz málhás szekerekből hánytak le mindenféle
7589 8| gyaníttatja alatta az érczúzó malmot.~Mindig messzebb a kilátástalan
7590 5| föld érctermő gyomrába, a malom korongja, a nehéz gerendely
7591 5| szólt a nő gúnyosan –, oda a mámor is elég, míg ide józanság
7592 2| csatában, mikor a dicsőség mámora elkábítja agyamat, nem egyszer
7593 1| hőstettekben gazdag időszak, te hír mámorával ittas év? Elmúltatok, elenyésztetek.~
7594 10| az egész társaság erősen mámorosnak érzé magát.~Ittak sok mindenféle
7595 9| eloszlott. E név hallatára, kik mámorosok sem voltak, azok is megrészegültek
7596 10| dikecsáre kokhele tuterone mangyéra, úgy ne járjak, mint a minap,
7597 6| testben is szép az élet… Még a mankóért sem kellenek cserébe a szárnyak..~–
7598 6| s azt mondaná: „vesd el mankóidat, vedd a rombolás szereit
7599 6| kihajlott az ablakból s mankóját leveté.~– Nem lesz rá többé
7600 6| városukba, Sepsiszentgyörgybe.~Mankójával ment közöttük elmélázva
7601 2| megzavart csatarendben.~E manoeuvre által a cibakházi révnél
7602 2| látszólagos volt. Mindkét ellenfél manoeuvre-eivel látszott egymást csalogatni.~
7603 9| szokták újra járni, ugyanezt a manoeuvre-et kétszer hagyta magán ismételni
7604 15| jámbor szegkovácsot, s brevi manu beescortírozta a városházához.~
7605 8| igen sokat vesztettek, s már-már csüggedni kezdének az ajtó
7606 3| tenni, úgy nem tudom, hogy marad-e előttük vár bevétetlen.~
7607 2| csatákat nyerjen meg, annak maradandó érdemeket is kell szereznie,
7608 1| elhatározó majoritásban maradandott a békepárt, de másnap és
7609 8| ablaktól –, nem szabad lőnötök! maradatok veszteg.~– Eredj öreg, a
7610 6| már akkor is a sors, – nem maradhatott régi honában, – milliónként
7611 8| Nincs szükségem reád. Itthon maradhatsz – monda neki Imre, s azzal
7612 1| Huszonnégy óránál tovább itt nem maradhatunk.~– Rettenetes! És nem lehet
7613 6| szekerekkel, csak az ajtók maradjanak nyitva, rakjon tüzet a kandallóban,
7614 10| seregnek fegyverben kellett maradnia.~A lovak földbe vert cövekekhez
7615 4| akik meghalnak, jaj az élve maradóknak!~A halál órája kong.~Apám,
7616 9| sőt nagyon is hátul kezde maradozni, világos jeleivel a magát
7617 8| hogy él.~– Ti kockát vetni maradtatok itt, ugye, a leány birtoka
7618 2| Szolnokra, annyi ideje sem maradván, hogy ágyúit megmentse s
7619 6| még várta, hogy valaki tán marasztani fogja. S mikor látta, hogy
7620 6| menyasszonya sem, még az sem marasztja, az sem vigasztalja, felvánszorgott
7621 1| látszassanak.~Végre a sok tépés, marcangolás és püfölés után szóhoz juthatott
7622 15| A három hónap elmúlt, március közepe levén.~Az emberséges
7623 8| Nem bánom, ha adsz egy marék aranyat.~– Egy felet sem,
7624 1| az én generálisom nem is marékkal, hanem iccével méri az aranyat!
7625 8| katonaságból kiváltottalak; mikor marhád eldöglött, helyette nem
7626 10| káromkodás – azután egy marhányi ordítás – egy lövés – és
7627 7| ragyássá gázolva mindenféle marhanyomoktól, miket földárja után áthajtottak
7628 1| elszívelésére, s a pénzt a lengyel markába nyomta vissza. – Elmehetsz!~–
7629 1| státustitok – s ezzel kardja markolatára csapott merészen, mintha
7630 14| utatokban semmi! – s kardját markolatig döfte a leány keblébe, s
7631 10| sátor alatt pirospozsgás markotányosné oszt a katonáknak pálinkát
7632 10| széke roppant hasznot hajt a markotányosnénak.~A tábornok őrszemlét tartott
7633 2| kinyújtott kezében most is marokra fogja kardját, ujjai meg
7634 1| lármával szidja a kellnereket, marqueureket, vendégfogadósokat és mindenféle
7635 2| meg sem pihenve, erőtetett marsokban éjen keresztül vonult fel
7636 8| ágaskodott fel, meglátni a martalékot.~Ott feküdt a kis ezüstszőke
7637 8| rohantak a lefegyverzett martalékra, ki önmagáról nem érezve;
7638 1| után a felbőszült nép a martalékul vetett városra rohant.~Mi
7639 14| meg.~Átkozott vérbe fogja mártani kezét, akármit tegyen.~És
7640 14| proselytái, kéjnek nevezték a mártírhalált a végső kín perceiben is,
7641 9| hasonlítottak egy áldozatra vezetett mártírsereghez, mint valami lakodalmas
7642 7| hallgatott, halvány arca, márvány homloka, vékony finom metszésű
7643 10| megütközni. Ha győzök, egy másik márványemlékre felíratom, hogy százötven
7644 10| templomba kíséretével, s a márványon megavult betűkből képes
7645 12| hasznát vettem az ujjamnak.~Másfél napig harcolt a kis sereg
7646 2| valamelyiteket csábítani, hogy a másikhoz áttérjen.~– Nem fog sikerülni,
7647 2| sem akart rosszabb lenni a másiknál, és ha utoljára ketten maradtak
7648 7| üljön fel az egyikre, míg a másikra az öreg pattant fel, vénsége
7649 2| járóföldre van egy helység a másiktól, s hol a közbeeső vendégfogadókból,
7650 7| becsületét!~– Büntesd őt másképpen.~– Csak két eset van. Az
7651 9| hozzá tisztelkedni járult, másnapra meghítta magához ebédre,
7652 3| chevalier servant-om csak a másod- és harmadrangú csillagok
7653 2| hitt mind a kettő.~És azóta másodmagával járt fekete ruhában a szolnoki
7654 1| képed azok sírhalmánál, kik mások dicstelen nagyravágyásáért
7655 2| boldogságot, és nem gondolni másra, mint a kemény kötelességre.~–
7656 1| hogy a főápolónő a legelső massacrirozott sebesültet hivatalos gondviselése
7657 6| ujjaival, mely alól hosszabb másszínű kaftán látszik elő hosszú
7658 1| e kincsek látásán.~Nehéz masszív aranyláncok, ragyogó drágakövekkel
7659 6| amiért visszagondolj a másvilágról a földre…”~– Nem értelek.~–
7660 5| borházba nyíló mellékszobában a maszkírozott őrnagy s az özvegy ültek
7661 10| kereszttűzbe jöttek. A főerő maszkok ellen operált, míg a kisebb
7662 2| egymás vállaira ugrálva másznak fel reá, már pengnek az
7663 8| hágcsót támasztottak s most másztak felfelé.~Barnabás odaugrott.
7664 2| félj, jó teremtés, elhozom mátkádat a legelső harcból, fogollyá
7665 4| férfiak is, elhagyák szép mátkáikat, el szende nőiket, hogy
7666 2| hóban érkezett levelük váró mátkáikhoz, tele reményekkel, tele
7667 7| lépéssel messzebb távozik, mátkájának halvány arca lebeg lelke
7668 9| Richard – felel az érkezett –, mától fogva e vár parancsnoka.
7669 8| fényes acélkard. Ez volt a Mátyás-huszárok egyenruhája.~Az ifjú búcsúzni
7670 8| feszegetni.~Ekkor felemelt egy mázsányi darabot a vaskályhából,
7671 4| Kisded házikóban pisla mécsvilágnál virraszt az ősz apa haldokló
7672 1| mit is ő rendesen arany medaillonba zárva az inge alatt visel.~
7673 8| tüsződ alatt egy arany medaillont találtam, melyet öreganyám
7674 4| fölülről meredek szakadékos medret vájt magának két harántékos
7675 3| azalatt feszes divatos atilla, medvebőrnek és négyszegletes fejeknek
7676 6| megtörtek alatta. Elesett. Meg-meg fölkelt s végerőködéssel
7677 2| nehezen közelítnek egymáshoz, meg-megakadva és visszanyomva.~És ismét
7678 8| kötelek a sima oldalon, meg-megkapaszkodva egy mohos hasadékban.~Messziről
7679 8| sugárait.~A szédült ifjú meg-megmozdult lázas álmában s halkan rebegé
7680 13| Sóhajtott, könnyezett, ajkai meg-megnyíltak, végre nyugodt mosolygás
7681 7| gyermek őt apjának nevezi s meg-megölelgeti apró karjaival.~Előtte egy
7682 4| csatára, a távoli mennydörgés meg-megrázta az eget.~És a földön is
7683 4| visszatérés.~Ablakai olykor meg-megrezzentek egy visszhangzó dörrenéstől.~–
7684 7| éjben.~A távol bérceken meg-megriad a tárogató, a pásztortüzek
7685 4| agg bútort eresztékeiben meg-megropogni, mintha valaki ráülne. Gondolj
7686 1| sohasem kellett volna e pénzt megadnod, csupán elismerned, hogy
7687 1| románok nagy része eközben már megadta magát, s fegyvereit a békekövet
7688 6| több öröm nem terem többé. Megagghatunk, megőszülhetünk szomorú
7689 10| elszaladt tőlük, de mi legalább megágyúztuk őket.~E pillanatban valami
7690 9| nekik, golyók zápora közt megakadáIyozni a tűz továbbterjedését;
7691 4| Ne sírj, zokogásod hangja megakasztja lelkem repülését… Jó reggelt…
7692 1| gironde-ot akarnak Magyarországon megalapítani, és akiket ő le fog guillotinoztatni,
7693 1| becsületes ember. Senki egy megalázó tettet nem vethet szememre.
7694 1| nyomaikat. Sehol őrtűz, sehol megállapodás, szüntelen előre, előre,
7695 4| levelezni, s egy lapnál megállapodva, fehér átlátszó ujjával
7696 12| Egy hídhoz jutottunk.~Itt megállította seregét a kis szürke ember.
7697 2| voltak az ágyúktól, ott megállították őket, ágyúkat vontattak
7698 1| Beszélt kegyed tán vele?~– Megállítottam. Hallani sem akart engesztelődésről.
7699 10| rohanással a domb felé. Egyszerre megálltak, a hurrá megszűnt, hangos
7700 2| gyalog, szegényes ruhában, megapadt tarisznyával – fegyverműhelyek
7701 14| hanem piros, miként a vér…~Megárad a folyam, de habja nem fog
7702 6| kapujához ér – a nők már akkorra megásták a nagy sírt, keresztül az
7703 15| vörös úr vette őt kérdőre.~– Megátalkodott ember! – förmedt az reá,
7704 4| Lesz egy pillanat, melyben megátkozod születésed óráját, azon
7705 10| kíséretével, s a márványon megavult betűkből képes volt leolvasni
7706 7| az erdő mélyébe, azután megbánta, hogy oly könnyezetlenül
7707 10| portömeg sóhajtása?…~Vagy megbántad, hogy teremtéd e népet,
7708 3| hogy valaki rettenetesen megbánthatott a bálban, mondott rá valamit,
7709 1| barátja elannyira, hogy aki őt megbántja, az a kormányzót bántja,
7710 14| gyilkát piros övéből, s a megbántott büszkeség lángjával arcán
7711 1| elvivém, s fenyeget, hogy megbecstelenít, ha vissza nem adom.~– Nem,
7712 2| szólongatta, a fiatal rekrutát megbecsülé és halljakendezte.~A komp
7713 1| kik minden leverő hírre a megbékülésről vagy megfutamodásról gondolkodnak.
7714 2| meglesz, nem marad el, megbirkózom vele.~A haditervvel egy
7715 1| küldöm őt Galícia szélére oly megbízással, mely miatt kénytelen lesz
7716 12| hadügyminiszter segéde – lőn megbízva e kineveztetés és rendjel
7717 10| az ágyúgolyótól nem fél, megbocsátható az efféle gyöngeség. Az
7718 7| rablók többé, a törvény megbocsátotta bűneinket. Meg van engedve
7719 6| a halálról, a halál után megboldogultakról, vigasztalásait a sírnak,
7720 1| részegszik meg tőle, hanem megbolondul, kivált ha cukor és spiritusz
7721 2| segédcsapatok veszik fedezet alá megbomlott sorait.~A vörössipkások
7722 5| apám lett volna is az, megbosszulni? s hadi mozdulataimmal egyebet
7723 3| amiben még eddig mindenkinek megbotlott a szeme, én nem tudom, mit
7724 7| fal mellett egy eszközben megbotolt. Mi ez? Egy ásó. Vigyük
7725 15| vádat, s igen nagy volt a megbotránykozása, mikor a sovány úr ahelyett,
7726 5| ahelyett, hogy, mint féltem, megbüntetett volna, nagyon örülni látszott
7727 15| mindamellett Metternich megbukásával hivatalából ki nem esett,
7728 1| pertractatio által érheted el megbukásodat?~– Azt nem merik tenni.~–
7729 2| ágyúgolyónak utat engedni vagy megbukni előtte, s nem lőnek a levegőbe
7730 15| ki nem esett, mint ez a megbukott minisztériumok adhaerentiáival
7731 8| külsejét megelőző jóság által megcáfolni.~Mellette egy szegény kis
7732 1| ember nem confundálódott, megcirógatta két kézzel a képemet, s
7733 8| engedem. Akik ravaszabbak, megcsalhatják az együgyűeket.~– Jó, hát
7734 5| ember, szőke, halvány arca megcsalja látszó szelídségével a szemlélőt,
7735 14| voltak, de ajkai szinte megcsattantak a hőség pírjától.~Karcsú
7736 8| legelső lépténél kardja megcsörrent, e hangra ismét visszatért
7737 4| valahányszor a csatába mentek, megcsókolgaták azt, és mikor a csatában
7738 2| füstben százak hevernek megcsonkított testtel a mezőkön, de társaik
7739 5| házamhoz hozták, ha nincs-e megcsonkítva, tán feje levágva, arca
7740 12| hidegvérrel vágatta le a megcsonkult tagot, folyvást lovon ülve
7741 4| közöttük, irányoz, égő kanócát megcsóválja, s perc múlva a hosszú csatakígyó
7742 8| vaserejű gőzgép, s a levegőben megcsóválva rettenetes csapással ejté
7743 14| embernek.~– Az én pofám megdagadt, hogy másnap fél fejjel
7744 5| haditanács ma kegyedet különösen megdicsérte tudósításaiért.~– Nagy megtiszteltetés!~–
7745 12| kis szürke embert, mielőtt megdicsérték volna győzedelmeiért, keményen
7746 6| nézett ki, mintha buzgó megdicsőülésben ihletetten imádkoznék.~–
7747 2| Valamennyi ágyú egyszerre megdördül, az eloszló füstben százak
7748 2| indulniok.~E jelt a Tiszán túl megdördülendő ágyúk szavának kelle adni.
7749 4| dübörgéseik alatt. Az ágyúk megdördülnek.~A székelyek hallgatva állják
7750 10| diszpozíciókat, s nemsokára hallá megdördülni a kirendelt irányban ágyúit.~–
7751 10| rémei egyetlen szavára a megdördülő ágyúnak mind szétröppentek
7752 4| felforrott tenger. De az Úr megdorgálja őket, mielőtt megvirrad,
7753 10| akarod tisztítani az aranyat, megedzeni a vasat a szenvedések tisztító
7754 2| S akkor, mintegy közös megegyezésből, visszavonul mind a kettő.~
7755 8| hasonlatos az örömhöz, a megelégedéshez, valami gyöngéd, nemes érzelmet.
7756 9| tábornok is csendes benső megelégedéssel nézte áldozatját, ámbár
7757 3| magunk is – mondák udvarias megelőzéssel, s én látva, hogy nyugalomra
7758 2| jutni, huszárai mindenütt megelőzik. Mellette a zászlótartó
7759 1| Megjárnám, ha valaki megelőzött volna.~Elővették a másik
7760 3| másik, ügyesek, módosak, megelőzők; az ember alig hinné, hogy
7761 4| tompa dördülés hallatik, megelőzve egy-egy villanástól, mely
7762 1| azon menő cívis, kalapját megemelintve az ablakok előtt –, milyen
7763 2| lobogója előtt, kalapját megemelte, elhalványult és szólt:~–
7764 4| Megszűnik az öröm, az átok megemészti a földet…~Szállj le és ülj
7765 2| szereznie, mikről az utókor majd megemlegesse, annak dikciókat kell tartani,
7766 2| kedvesével szemben harcairól is megemlékezni, diadaltól lángoltak szemei,
7767 8| házára fog rontani.~– S te megengeded-e azt?~– Ellene nem állhatok
7768 5| magyarok nem gyanakodók.~– Megengedem, Hermine. Hogy könnyen be
7769 8| beszélek velök, bizonyosan megengesztelem őket, ismerem, tudok a nyelvökön
7770 1| kilátszott, hogy ez az ember maga megenne egy hadsereget, ha valaki
7771 1| kettőt, testvérek közt is megér egy háromszázat. Nem tubákol
7772 1| papirosokkal láttuk beterítve, megérdemli, hogy az ember jókedvű legyen
7773 14| meg katonáit:~– Fiúk, ma megérdemlitek, hogy új szalmát kapjatok!~
7774 4| felőlök, látni fogod, mint megerednek utána könnyei…~Nap után
7775 5| lerogyott térdére, könnyei megeredtek, zokogott, kezeit fölemelte,
7776 9| új várparancsnokot.~Midőn megérkezék, a torony lépcsői már le
7777 9| a tisztelt parancsnok úr megérkezésének ünnepét?~A tábornok türelmes,
7778 5| parancsot kaptam, hogy mihelyt megérkezik az asszony, küldjem a szomszéd
7779 2| innen három egymást védő megerősített pont volt félkörben felvetve.~
7780 6| vénül meg, hanem az évekkel megerősödik.~Karcsú, büszke termete
7781 15| fekete úr volt ott, ki, amint megérté a delikvens kihágását, szóhoz
7782 8| Ábrándok. E nép titeket nem fog megérteni, és az nem is lehet másképp.
7783 9| magán megtörténni, s miután megérteték vele, hogy a magyar táncot
7784 2| idegen mondást.~A vén huszár megértette, hanem azért magyarul felelt
7785 1| előre”. S serege mindig megérti őt.~Három sebhely van most
7786 15| ember! – förmedt az reá, megértve vétke nagyszerűségét. –
7787 5| jó katona, az nagyhamar megeshetik rajta.~– De én nem akarom,
7788 3| tartá tanácsosnak, miután megeshető volt, hogy valahol a két
7789 1| Csákójához emelt kézzel seregét megesketi, hogy nem fog elfutni a
7790 7| kegyelmet nem adunk!~Arra is megesküdtek.~– Most szólj, mit kívánsz
7791 14| bízol-e legkevésbé, hogy megesküdtetsz?~– Terólad akarok legbizonyosabb
7792 14| árultál el bennünket, ki megesküvél.~– Nem hagyom őt meggyilkolni –
7793 1| Ott marad. A hó ellepi, megfagy, jól jár. A többi sort zár
7794 10| regementemhez, kard nélkül? Még megfarmatringolnának, azt hinnék, hogy beittam.~–
7795 11| térdein alul ért, egészen megfehéredett a sírban, ragyogott mint
7796 10| áll.~Régi épület lehet, megfeketült falai és a sajátságos építési
7797 10| mindenütt, az oltár, a székek megfeketültek az időtől, maga az oltárkép
7798 7| harci énekek, mikre különös, megfoghatlan kedélyből oly dallam van
7799 10| sem akadnak nyomára. Bár megfoghatták volna!~– Megjutalmaztam
7800 8| követni fogom tanácsodat.~Numa megfogja a két családtag kezét, és
7801 7| akkor bocsátá el, mikor már megfojtotta.~Ott megkötözték, egy szegletbe
7802 11| seregeinek és hadnagyainak.~De megfordítva történt.~Kegyelmet ő kapott,
7803 2| közös tengely körül, mereven megfordul, a huszárok a vértesek helyét
7804 8| kétségbeeséssel, s kardját megforgatá feje felett, hogy az oláhot
7805 14| egy gyáva, nincs egy, ki megfutamlott volna, még ha elesik is,
7806 1| hírre a megbékülésről vagy megfutamodásról gondolkodnak. A dikciót
7807 6| harcból szaladtam el.”~„Megfutamodék az Izrael, a te két fiad
7808 5| veté le a földre, a lovak meggázoltak.~Hermine megismeri azt is.~
7809 7| ember – ordíta fel dühében a meggyalázott. – Ezért vért fogsz sírni
7810 14| megesküvél.~– Nem hagyom őt meggyilkolni – sikolt a leány, testével
7811 5| három granátosát az úton meggyilkoltam s elástam az árokba!~Az
7812 14| de csak mégis legjobban meggyógyítá azt a halál.~Szőnynél elesett.~
7813 5| fölfedezte.~Az őrnagy világosan meggyőződött róla, hogy a szép asszony
7814 1| feketére nyitott szája is meggyőzött.~Mellette jobbról egy hosszú
7815 9| volt.~A tűzgolyók egyike meggyújta egy épületet, a ház egy
7816 10| temetésről elmaradt fáklyákat meggyújták, s azokkal a kísérők néhányai
7817 6| szurokkoszorúkat, azokat meggyújtod, s ha látod, hogy az ellenség
7818 8| Látszott a kastély, mint meggyújtott máglya a hegyoldalban magasan
7819 8| Egy szurokfenyű forgácsot meggyújtunk, azt e hordó közepébe leszúrjuk,
7820 1| feltette az asztalra.~– No, meggyűlik ezért majd a bajod az öreg
7821 9| alanti háztetőkre.~Mint meggyulladt planéta repült a szurokkoszorús
7822 2| azért előre rohan, alakja megháborodik, de útját nem téveszti.
7823 6| egymást nemsokára.~Judit meghagyta a nőknek, hogy ottmaradjanak,
7824 12| tábornokot, odalépett hozzá, meghajlott annak csonka kezéhez, s
7825 7| szeméből, térdei lassanként meghajoltak alatta, térdre esett s megcsókolá
7826 3| láttam felém közelíteni, meghajtá magát előttem, kezében tartott
7827 1| én beseprem, s akkor újra meghajtom magamat, s bemutatom előtte
7828 7| György fejére.~Az elítélt meghajtott fővel, lesütött szemekkel,
7829 8| elvérzesz, azt mondanám fejemet meghajtva: az úr adta, az úr vette
7830 4| ragyogvány, az embererőt meghaladó tettek vakmerő képei, hol
7831 2| egyenlőn megáldva?…~A sors meghallgatta… Egy év múlt azóta… És most
7832 14| ébren nem találnak, s ha meghallja azt, és ellensége fegyvereit
7833 1| után tébolyodott meg, ha meghallod, mint vigadnak azok, kik
7834 1| mikor Zólyomban először meghallotta az ágyúzást.~– Akarom tudni,
7835 7| óránk, amióta ennek nevét meghallottuk. Ha egy nap, egy órában
7836 11| honától.~Milyen jó lett volna meghalnia…~Ott feküdt beteg lázas
7837 1| imádj istent: hogy engedjen meghalnod, és ne hozza el rád a föltámadás
7838 8| dörmögé:~– Nem tudja, hogy meghaltak, másutt volt akkor, nem
7839 13| anélkül, hogy a tréfáért megharagudnék–, most jut eszembe, hogy
7840 8| védelmére. Ott elvárlak s megharcolok veled; ha sorsom akarja,
7841 7| keblére, midőn hirtelen megharsan a trombita a csapat háta
7842 7| Korán reggel, mikor a hajnal meghasadt, kivitték a vesztőhelyre
7843 8| inkább, s valami különös megható van nagy, sűrű hófehér szemöldeiben.~
7844 5| számokon épült tudományt meghazudtolt, voltak zászlóaljak, miknek
7845 9| tisztelkedni járult, másnapra meghítta magához ebédre, a város
7846 9| fogunk mulatni – biztatá meghívott vendégeit, törve az igéket.~
7847 14| szörnyű füsttel égett a megholtak felett.~Kardjára támaszkodva
7848 6| esztendős, és az ő szemei meghomályosodtak.”~A nyomorék nem bírta olvasni
7849 1| álmából.~A többi assessorok meghunyászkodva előkeresék téli kaputjaikat,
7850 6| az ellenséget, a harangot meghúzod, mi akkor a halottat elvisszük
7851 1| miniszter úr ellen szólni, meghúzódva, lenézve mindenkitől érdemeik
7852 3| vittem a dolgot, hogy ő megígérte, miszerint nem rejti el
7853 3| belépett a szobájukba.~Én megijedtem, azt hittem, hogy a tisztek
7854 1| teketóriák Kánya Antal uramat úgy megijesztették, miszerint az egész eseményről
7855 1| rückgängige Bewegungot csinált, s megilletődve nyújtá kezét a háborgó miniszternek,
7856 8| öreg, Tamáshoz fordulva, ki megindulás nélkül járkált a szobában
7857 10| rossz latin hexameterekben megírt eseményt, mely a magyarok
7858 10| ha füttyentek neki is, megismer. Az Isten előtt is az enyim
7859 7| arcot nem volt ember, ki megismerje többé.~A két csapat alig
7860 14| Bátyám! – sikoltá Anisia, s a megismert nyakába rohant, s azt magához
7861 2| mind a kettő.~A két ifjú vő megismerte egymást a csata hevében,
7862 7| Ott leszálltak lovaikat megitatni a hazából jövő hullámokból.~
7863 9| feltett ecetet mind egy lábig megitta – a rá figyelmezők nem csekély
7864 1| az ilyesmin leghamarabb megízelíti a pórnép a crawallokat,
7865 14| s annyi nélkülözés után megízlelhetni a szép asszony főztét.~Gond
7866 1| miniszter arca sötétült.~– Megjárnám, ha valaki megelőzött volna.~
7867 15| fegyver nemével fogja el a megjavíthatatlan embert.~– Hát nem volt elég,
7868 15| hogy bebizonyítsa, mennyire megjavultak érzelmei a fegyelem által,
7869 9| vendégeit, törve az igéket.~Megjegyzendő, hogy a tábornok a magyar
7870 9| állni a parancsnokkal, mely megjegyzés, hogy nem lehetett éppen
7871 6| álomképre, mely többször megjelenik, valami regére a távol gyermekkorból.
7872 6| meddig élhetsz?… De szólj, ha megjelenne a halál előtted legdicsőbb
7873 2| kitagadott érzelmeket. Álmaikban megjelennek előttük ifjaik. Semmi más
7874 8| mellett lovagolt, az égen megjelenő tűzverességre mutatva. –
7875 11| ottfeledt leánya.~Mikor te megjelensz, ünnepe van a természetnek.
7876 2| érdemrendekkel, koszorúkkal fog megjönni a csatából kedvese ölébe –
7877 1| nagyobb zajt csináljon.~A bor megjött, a kis bőrben lakó nagy
7878 13| nekem szinte egy év előtt megjövendölé a váci somnambula. Ha most
7879 8| ha bátorságot mutatsz, megjuhászodnak; maradj itt és fogj fegyvert.~
7880 9| tisztelt tábornok úr – szólt megjuhászult hangon a szakállas, termetes
7881 10| Bár megfoghatták volna!~– Megjutalmaztam volna e fickót.~– Hogyan?~–
7882 1| kötelességöknek érzék a tréfát megkacagni, csupan a generális nem
7883 8| leszökik elébe, s lova zabláját megkapja erősen, s azt ágaskodni
7884 8| ellenére puszta kézzel, s megkapva annak mentségül kinyújtott
7885 7| ígértem-e, hogy mindenkinek, kit megkárosítottam, visszafizetem elrablott
7886 8| hívom őt elő ekéje mellől, megkérdezendő, hogy mi véleménye van törvényhozás,
7887 5| Egyszer rossz gyermekek megkergettek bennünket, barátnéim szanaszét
7888 2| találta volna magát. A helyzet megkerülhető nem volt, mert mindkét vége
7889 10| forradalmi fiatal sereg megkerülte a császári sereg balszárnyát.~
7890 7| mit érnek a magas sáncok.~Megkezdődik az ütközet, az emberi harag
7891 8| találta a másikat. Egy-kettő megkezdte az odábbállást, a többiek
7892 1| filippika csak azért volt megkezdve, hogy legyen oka a testileg
7893 9| össze, s amit az ágyútűz megkímélt, nekijött a jeges árvíz,
7894 9| kéz, bár a kevesek mindent megkísértenek! – a tűz már a torony lépcsőibe
7895 9| a bombák, hogy az oltást megkísérteni csupa vakmerő istenkísértés
7896 9| Templomotok ég!~Néhány bátor férfi megkísérti az oltást, de kevesen vannak
7897 8| látják a jövendőt. Most megkísértjük mi; ha nem sikerül, unokáink;
7898 14| katona szeme egyebet is megkívánt, abban sem voltak fukarok.
7899 1| okból, miszerint az ehhez megkívántató köveket harminc mérföldnyiről
7900 10| Valahára tehát – kiálta fel megkönnyebbült szívvel. – A csata kezdődik,
7901 2| ülni, templomba járnak, megköszönik a napok urának az elvett
7902 7| nemzetem választotta vagyok.~A megkötött férfi képtelen megvetéssel
7903 7| mikor már megfojtotta.~Ott megkötözték, egy szegletbe rúgták s
7904 10| A császáré az, fiam.~– Megkövetem, én neveltem azt csikó korátul
7905 10| mint a minap, hogy jól megkorbácsoltak az urak.~– Ne félj, boszorkány.
7906 7| fehér ingben, hajadon fővel, megláncolt kezekkel Szenttamási György,
7907 4| születésed óráját, azon percben meglátandsz engemet. Leányod, aranyos
7908 7| hogy esztendőben egyszer megláthass, halálveszéllyel jössz idáig,
7909 6| hogy a mutatott irányt megláthassa. Feje egészen a nő vállán
7910 7| erdőt levághatnám,~A hazámat megláthatnám.”~Elöl lovagol a vezér,
7911 7| amint rohan a sánc felé, meglátja ott keresve keresett démonát,
7912 7| néz ki, minő alakja? Ha meglátjuk egyszer, vége lesz hírének.~–
7913 3| Szétnézett, amint engem meglátott, odajött. Egy furcsa komplimentet
7914 14| közitekbe vetém? Jobban meglátszik a pirulás a ti arcotokon,
7915 7| felállíták a nép közé.~Amint meglátták iszonyú dúlt arcát, a kétségbeesés
7916 1| ugyan ki, de az én hátamat meglehetős borsódzásoktól menti meg –
7917 3| mekkora volt csalatkozásom és meglepetésem! Barátnéim mindegyike legalább
7918 3| ihlettséggel lefestette, de képzeld meglepetésemet, midőn mindezek helyett
7919 8| keresztül.~– Imre? – kérdé meglepetve a lyánka. – Te láttad őt?
7920 4| billegette rá, mintha valami meglepő újságot mondanának neki
7921 2| bőrömbül, de ne féljetek, meglesz, nem marad el, megbirkózom
7922 1| Ha policájminiszter úr meglopatja magát, van kopója elég,
7923 1| emberem megszökött és engem meglopott. Az a bizalmasság, mellyel
7924 1| odatetted a szivarokat.~– Engem megloptak.~– Lehetetlen.~– Két százas
7925 3| többet magát, én pedig majd megmagyarázom a tiszteknek, hogy a mamának
7926 8| oldalát lábtókon kezdik megmászni az oláhok, s a cselédek
7927 13| ha egy kis süllyedéssel megmenekedhetett volna bajaitól. A bekövetkezett
7928 10| A csata kezdődik, ott megmenekszünk a vízióktól és kísértetektől.
7929 15| egy háromhónapi börtönnel megmenekülhet a gonoszabb következményektől.~
7930 7| kapaszkodott hozzátartozóikkal megmenekülhetni. A sötét éjben azokat is
7931 1| alatt a miniszter gyöngyen megmenekült.~Volt-e e másnapi eseményeknek
7932 8| semmit. Elárulnám vele, hogy megmentettelek, s családodat mégsem szabadíthatnám
7933 1| wenigstens decken sollte?~– De megmentettem én azért a zászlómat.~–
7934 14| ennek meg szerelmet.~Ha ezt megmenti, azok vesznek el, ha azok
7935 2| sem maradván, hogy ágyúit megmentse s a hidat lerontsa maga
7936 11| halálos, csak a hon lenne megmentve általa – felelé az, egyetlen
7937 8| pusztítani jött le.~Az oláhok megmeredve állottak körüle. Nejeik
7938 5| fehér lett, mint a fal. Megmerevedett ez irtózatos asszony megölő
7939 7| Basilisk!?~A megszólított megmerevedve állt meg közelítő ellensége
7940 8| Barnabást meglátta. A rémület megmerevíté, oly iszonyú volt ez ember
7941 8| sírt, mint a gyermek.~– Megmondtam, hogy ne menjetek Magyarország
7942 3| kacagva.~Erre még erősebben megmosdatott, kis libának nevezett, s
7943 1| mert az országgyűlésen megmosdatták értük, és nem törülgették
7944 14| halavány ifjút, könnyen megmozdul benne valami szelídebb érzés,
7945 10| következni, kinek egykor ismét megmutatod fönséges arcodnak dicső
7946 3| alszanak? – kérdé az.~Én megmutattam neki a szobát, s az, anélkül,
7947 14| fusson onnan, de esküje megnémítá.~Ha szól, rokonait, ha hallgat,
7948 9| tanult.~– Minden sáncot megnéztem, még korán reggel. Jó karban
7949 2| kiállt a serege élére, megnézve, hol legerősebb az ellenség,
7950 6| város mellett körös-körül megnő az erdő és a fű. Mi pedig
7951 10| háromszor föltámasztá újra s megnövelé világrendítő erőre?…~Voltál!
7952 9| parancsnok úr helybenhagyását megnyerhetni.~Eközben az óvár udvarára
7953 13| volt e névben rossz ómene, megnyerte a csatát.~Kiverve helyéből
7954 5| De azzal még semmi sincs megnyerve. Ott minden helyet összejárni,
7955 8| melyekre házakat építe, megnyíljanak, s ismét csatatér legyen
7956 1| végre megérkezett, az ülés megnyittatott. Jelen voltak a miniszter
7957 5| nő egy észrevétlen rugót megnyomva az óra oldalán, kétfelé
7958 10| most elmaradna tőle és megnyugodnék.~– Menjünk tovább! – szólt
7959 2| a szép menyasszonyok, s megnyugodtak benne.~*~Vége felé járt
7960 3| munkába került a mamát némileg megnyugtatni és elhitetni vele, hogy
7961 4| akarna azokra mondani, akiket megöl.~Balról meredek mélység
7962 11| őket, vezérüket elfogta, megölé, seregeiket szétverte, oltáraikat
7963 8| gyászos nő, midőn öccsét megölelé –, vigyázz magadra!~A kis
7964 5| méltán, törvény szerint megölethesse őt. És ha egy évig tartana
7965 5| éjjel-nappal fáradtam rajta, hogy megölhesselek… most itt vagy… most nem
7966 7| az, kit életedben először megölj – szólt az hozzá nyugodt,
7967 5| meg így, én vagyok az, ki megöllek, férjem kiontott véreért
7968 10| végiggyalogoljak az egész táboron, megölne a szégyen, mire kiérnék
7969 14| fegyvereitek számára győzelem.~– Megölnélek e szóért, ha magam nem tudnám,
7970 7| volt eszében, hanem annak megölője.~És azzal, hogy még akkor
7971 4| vagyok Balahud, ki apádat is megöltem, és téged is meg foglak
7972 1| árverés törvénytelen. A megöltnek törvényes ítélete nincs,
7973 8| akartok tenni?! Ha egyet megöltök, ők mindnyájunkat felkoncolnak.
7974 4| ablak virágai mindennap megöntözve, minden könyv, melyből olvasott,
7975 15| Az ember kénytelen volt megörülni az újabb háromhónapi börtönnek,
7976 9| voltak égve, a harangok megolvadva hullottak alá egyenként
7977 7| imádkozni reggel, este, hogy megőrizze a bajtól.~– De hiszen kend
7978 8| ott látott volna, attól megőrülendett.~– Mind megölték – zokogá. –
7979 11| miatta lefejeztek.~A várúr megőrült álmában, felugrott ágyából
7980 1| urakkal a város, kik jól megőrzék a haza számára becses életüket,
7981 1| fegyveres kézzel is kész megőrzeni.~Azután felemelé poharát
7982 2| seregek biztos helyzetét kelle megostromolni, s föltéve, hogy ha ez sikerülendett
7983 2| Szíves házigazdák örömest megoszták vele utolsó falatjaikat,
7984 8| népemet emelje fel; míg te megosztanád néped nagyságát, hatalmát,
7985 6| terem többé. Megagghatunk, megőszülhetünk szomorú lakházainkban, éltünk
7986 4| hogy miért kellett neki megőszülnie.~Miért kellett ennyi rossz
7987 6| jőnek. De nem leszen itt megpihenésük, nem vár reájuk öröm, nem
7988 10| amint egyszer a tábornokot megpillantá, hirtelen kiderült arca,
7989 9| táborvezetői, kiket keményen megpirongatott érte, hogy miért engedik
7990 15| azért tart tenyeret, hogy megpofozza vele.~Egy esetet tudunk,
7991 8| mindnyájat a padlásra; mi megpróbáljuk a lépcsőket fokonkint védeni.
7992 7| földéből átültetett virág.~Megpróbálták az ilyen betegnek megengedni,
7993 8| tekinte a leányra. A decurio megrántá kezénél fogva s félrehúzva
7994 13| minden bemutatás nélkül megrántja a tábornok mentéjét, s megszólítja
7995 7| leányod is volt.~György megrázkódva tekinte rá e szóra.~– Úgy
7996 8| szálfa, s rettentes öklét megrázva kiálta rekedt dühödt hangon:~–
7997 8| földrengető pukkanás, a havasok megrengtek az iszonyú dördüléstől,
7998 9| mámorosok sem voltak, azok is megrészegültek s háromszor ordíták rá rivalgó
7999 3| hangja a terem ablakait megreszketteté.~S ugyanazon percben egy
8000 2| feléjük közeledőkre.~Hirtelen megritkítják azok soraikat, csatárláncot
8001 1| belőlük titkolni.~E galád megrohanásra, mintha a föld okádná ki
8002 7| hallgatva parancsra, vezérszóra, megrohanta szomszédja hajlékait, s
8003 4| szívemből. Az én lelkem megromlott, napjaim megrövidültek,
8004 5| kezdett bosszúja tárgyát megrontó tervéhez.~– Asszonyom –
8005 12| győzedelmeiért, keményen megrótták az adott amnesztiáért.~A
8006 3| feküdtek.~Szegény fiúk, szinte megsajnáltam őket. Hat hét óta nem feküdni
8007 8| ordítottak rá. Mentül többet megsebesíte közülök, annál dühösebb
8008 5| Nemsokára azt is behozzák, aki megsebesíté. Az már halva van, éktelen
8009 2| legényre, midőn a parthoz érve megsejté az átjárást.~– Látom, káplár
8010 1| kiálta rám Laci, amint megsejtett. – Te vagy az, akit olyan
8011 8| velem. Ölj meg.~A decurio megsimogatta a lyánka kedves kis fürtös
8012 6| akarjuk, hogy valaki bennünket megsirasson. Éltünk gyászban, meghalunk
8013 5| szánni egyes embereket, őt megsiratnám, de gondolhattad-e azt valaha,
8014 4| te, azután a haza. Engem megsiratsz te, tégedet a haza, a hazát
8015 9| vizet, hogy egy gödény is megsokallta volna, azt állítva, hogy
8016 2| menjünk egyszerre annyian! Megsokalltak bennünket s elvágták a kompkötelet,
8017 1| hadsereget, ha valaki előre megsütné azt a számára.~Amellett
8018 8| Hogy azon szörnyektől megszabadítál, azért, ím, kezeidet csókolom,
8019 1| leguillotinoztatom! A haza megszabadítóival így bánni!~A kocsmáros végre
8020 1| vága közbe a haza egyik megszabadítója.~– Igenis és egy fél kuglihupf.~–
8021 6| ember a harcból és ruháját megszaggatá és port hinte fejére.”~„
8022 5| a nő, küzdő lélegzetétől megszaggatott szavakban. – Elvesztél…
8023 13| először, azután sebesebben, megszaggatva, s eközben szemeit feszülten
8024 1| Özvegye szép és fiatal szíve megszakad, de nem siratja a hőst,
8025 1| jöttek szembe. A beszéd megszakadt, s nemsokára a nagyerdő
8026 9| csapat lovas látszik ügetni a megszállt vár felé. A lovasok huszárok,
8027 8| mondának, amint a holttesteket megszámlálták. – Csak tizenegyen vannak
8028 14| valami szelídebb érzés, s megszánja őt, és te is nő vagy. Esküdjél.~
8029 11| boldogságra a hazában.~És megszánta a népet, mely így elveszne
8030 1| mogyorót hajigálni.~Erre megszégyenlette magát és lekotródott. Ez
8031 3| óratokban rátaláltam, szörnyen megszidott, hogy minek fedezem én fel
8032 7| háta mögött, a riadó hangra megszökken alatta a harci mén, a kapitány
8033 1| De látsz-e egyet is, ki megszöknék onnan? Tűrnek, szenvednek
8034 10| parancsolatjára, egyszer megszököm.~A tábornoknak tetszett
8035 6| Kötelességgyakorlásban növekedett fel, megszokta a parancsszót latolgatás
8036 7| kötelesség fűze egymáshoz, kik megszoktak együtt érezni bánatot, örömet,
8037 2| örülni, s mikor a trombita megszólal, elfeledni szerelmet, örömet,
8038 3| Vártuk a zenét.~De mielőtt az megszólalhatott volna, hirtelen nyargaló
8039 7| magamat, hogy valahányszor megszólítanak, mindannyiszor eszembe jusson,
8040 7| mely tükörbe nézett; a megszólító hanghoz sejte, de ez arcot
8041 7| Ismersz-e, Basilisk!?~A megszólított megmerevedve állt meg közelítő
8042 7| mellé, odamentem hozzá és megszólítottam. Sokáig nem akart rám ismerni,
8043 7| költe föl régi álmodból?~Megszomjazál talán a föld alatt, a pokolhoz
8044 1| és barátjának nevezett, megszorította kezemet s kérdezé, hogy
8045 10| uram. Sokan voltak ellenem. Megszorítottak.~– De csak lenyomtál közülök
8046 1| elkövettetett, hogy e botrány megszüntettessék. Fenyegettetének a lap kihordói,
8047 4| megvirrad, nem lésznek…~Megszűnik az öröm, az átok megemészti
8048 5| ha a fölöttük levő bányák megszűnnek jövedelmezni.~– S e tunnelt,
8049 5| közülünk?~– Ha nem leszünk, megszűnünk érzeni, s én azt sem bánom.
8050 8| ölni, s midőn gyönge kezei megtagadták ez iszonyú szolgálatot,
8051 6| asszony elérté a jelt s megtagadva intett.~– Hiába hozod a
8052 1| szobaseprő megtalált és megtakarított.~A csodálat „ah”-ja röppent
8053 4| papírdarab, melyre írt, megtakarítva, eltéve.~Volt e könyvek
8054 5| és üldözzem? S ha végre megtalálnám is, lehetne-e, illenék-e
8055 1| látszik őt, vagy nem tudja megtalálni.~Nézd azt a fiatal hőst.
8056 1| miket másnap a szobaseprő megtalált és megtakarított.~A csodálat „
8057 8| csapat a szűk kőlépcsőkön, s megtámadá az oltalmazókat.~– Hah!
8058 2| ellennek, nem várják be annak megtámadását, hanem nyargalva rohannak
8059 2| kaliberű ágyúkkal voltak megtámadhatók, és akkor is azon kockáztatás
8060 1| fizeti hitelezőjének, hanem a megtámadott utas fizeti az útonállónak
8061 3| jelenté, hogy az ellenség megtámadta az előőrsöket.~Az őrnagy
8062 12| hol elöl, hol hátul, ahol megtámadtaték.~Négy ágyújával védte magát,
8063 6| fogunk védni. A kétségbeesés megtanít bennünket harcolni, s ha
8064 1| hajigáltattak.~Mi pedig ezúttal megtanulhattuk, hogy az arany és ezüst
8065 6| számunkra, s az unokagyermek megtanulná neveinket kimondani. S aztán
8066 15| hónapig sem tudom én azt mind megtanulni.~– De háromig, úgy hiszem,
8067 7| földekre. Ha átkozott sorsom megtart, a véres napokon, a véres
8068 6| termetök életerős karcsúságát megtartják a késő vénség idejéig, kikben
8069 8| gyalázatot is, csakhogy életét megtartsuk. Sorvadott bár kezeink közt
|