11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
8070 7| veszett lélek leheletétől megtébolyodva, elkezdtek egymásnak irtására
8071 9| egymást.~– Méltóztatott megtekinteni a sáncot? – kérdé a legnyájasabb
8072 8| közül, mintha azok, kik itt megtelepedtek, csak akkora helyet irtottak
8073 10| ágyúval.~A tábornok sietett megtenni a diszpozíciókat, s nemsokára
8074 9| előtt hosszú asztalok voltak megterítve, virágbokrétákkal, süteményekkel
8075 6| várva-várva – nem a csatából megtérő kedveseiket, hanem a győzelem
8076 8| gyalázatot elhárítani rólam. Megteszed-e?~– Szólj.~– Álruhába öltöztetlek,
8077 14| Vessz el! minden szerb nő megtette kötelességét, csak te árultál
8078 10| egyszer annak rendi szerint megtéve a tisztelgő vágást, elnyargalt.~
8079 8| mertél ablakomon benézni? nem megtiltottam-e? Térdepelj le, imádkozz!~
8080 2| feküdni a csaták mezején, megtiporva deli termete a gázoló lovaktól.~–
8081 9| ebédre, a város előkelőit is megtisztelé e kitüntetéssel, kik azt
8082 8| Azt akarom tenni, hogy megtisztítom a rablóktól és gyilkos gyújtogatóktól
8083 14| piros vérrel fogjuk azokat megtölteni! – kiálta egy magas, nekihevült
8084 2| visszaverik, harmadszor megtörik a négyszeg, a paripák a
8085 9| sisteregve a sáncra esett, ő is megtörte erőszakos bátorsága bilincseit,
8086 6| látszott a föld.~Térdei olykor megtörtek alatta. Elesett. Meg-meg
8087 5| elfelejtetnek, ami akkor is megtörténhetik velük, ha a fölöttük levő
8088 9| országgyűlés is parancsol.~– Megtörténhető esetre nézve én a felelősséget
8089 1| annyi bizonyos, hogy azok megtörténte után a minisztert a gyémántokért
8090 4| leült széles zsöllyeszékébe, megtörülte öltönye szárnyával a könyv
8091 7| rejtegetett bosszút kellene megtorlania, oly elkeseredéssel, oly
8092 5| kegyed távollétét parancsolná megtorlanom, erősebb leendne, mint azon
8093 7| kiszámított terv szerinti megtorlás tanította, hova, merre menjen,
8094 5| vétek a föllebbvaló haragját megtorlásra gerjeszteni, hát még, mikor
8095 2| rendvesztett csapat, ott megtorlik, vele egyszerre érnek az
8096 14| kémlelem. Most is előre jöttem, megtudandó, hogy üres-e e hely. Ti
8097 7| hogy ha a szenttamásiak megtudják, miszerint ők egy menekültet
8098 2| Holnap csata lesz. Holnap megtudjuk, élünk-e vagy halunk. Ezeren
8099 5| helyéről –, ha ezek odakünn megtudnák, hogy ön idebenn mit mível.~–
8100 7| üdvözölni, míg a bokrok megül síró nőbeszéd és biztató,
8101 1| eltávozott.~Az előszoba is megüresült. A miniszter bezárta az
8102 5| észrevette, úgy tett, mintha megütköznék rajta s remegve kérdezé:~–
8103 10| éppen azért e helyen fogok megütközni. Ha győzök, egy másik márványemlékre
8104 5| jöttem önhöz.~Az őrnagy megütközött.~– S nem tisztem küldte
8105 10| s amint azon lovagolt, megütötte fülét a víg lárma, mely
8106 1| minden újságot, amelyiket megunta olvasni, betiltja, dikciót
8107 8| Legyen kettőnké a leány.~– Ha meguntad a várakozást, lejjebb nyomhatom
8108 6| Hányszor adtam volna oda a megutált életet az irigylett halálért! –
8109 15| vakarta, az egész fejét megvakarta, s utoljára is az sült ki
8110 13| Mikor Perczel Mórt követnek megválaszták, Pozsonynak utazván, egy
8111 5| lenni, de ehhez az egyhez, megvallom, nincs bátorságom.~– Az
8112 4| még a házas férfiak is megválnak hitveseiktől, hogy utánam
8113 5| annak kezét, s nem bírt megválni annak mosolygó tekintetétől.~
8114 10| az évszámot lesz szükség megváltoztatni az emlékkövön, nekem is
8115 1| elébbibe visszaseperték a megvámolt tartalmat, s amazt szinte
8116 1| jussunk csak vissza Pestre! Megvannak még ott az én embereim,
8117 8| honnan az egész épület megvédhető.~S ezzel ágya fölül két
8118 4| van, két oldalról erdőktől megvédve, jóval magasabb a bal partnál,
8119 5| élettel és halállal. Ön megvénült, de én még inkább. Látja,
8120 7| kicsoda –, …aki engemet megver.~A nő és a gyermek eltávoztak,
8121 10| Odamentek egyenként a huszárhoz, megveregették vállait, s beszéltek hozzá
8122 1| ember kardjához nyúl és megverekszik.~– Ah, barátom, nekem nem
8123 10| Ferenc ellen.~– Győzött-e?~– Megveretett.~– Az nem lehet.~– Annak
8124 12| vívott a kis szürke ember. Megverte az ellenséget, bevette a
8125 1| sürgeti a választ. Én azonban megveszek Pesten a fodrásztól egy
8126 7| nem látsz, habár dühödben megvesznél is előttem.~– Én megteszem:
8127 1| tudni, hogy ki járt itt.~– Megvesztél, cimborám? Mit kiabálsz?
8128 1| csekély szimptómáival a megvetésnek, s nyomatékos hangon kérdezé:~–
8129 2| menekvő arcába. A hideg majd megvette szegényeket.~Bús, kedvetlen,
8130 8| ezrek átkát vinni a sírba, megvetve, elátkozva halni meg a jövő
8131 3| táncosnéját felkeresni és megvigasztalni.~– Hol is hagytuk csak el? –
8132 8| kerül a dolog, a lépcsőkön megvíhatunk velök egyenként.~– Én tölteni
8133 8| lépésnyire jutottak hozzá, akkor megvillant kezében a fényes fekete
8134 7| kapitány fölemeli fejét, megvillantja a kardot feje fölött, s
8135 1| ágyúinkat, fiúk! – kiálta megvillantva véres kardját az ifjú hős,
8136 4| megdorgálja őket, mielőtt megvirrad, nem lésznek…~Megszűnik
8137 1| valamennyi külföldi udvarokkal, megvizsgálja a passzusokat, kvártélyt
8138 1| azzal rekeszté be, hogy a megvizsgált holmiken kétségtelen eltulajdonítás
8139 2| halálos – felelék azok, megvizsgálva a véres ajtót, mit éles
8140 14| lennie. Hogy innen odább megy-e? már az más kérdés.~– Nem!
8141 9| nagy városház, a roppant megyeépület, dolgozóház, kóroda és a
8142 9| emeletes épületekkel, nagy megyeházad, mely három utcára feküdt,
8143 7| kik messze nyugodalmas megyékben ősi tűzhelyüket, szerető
8144 5| megmondani neki, mikor halni megyen „nem e vétkeidért halsz
8145 1| vele. A konferencia fontos. Megzavarni nem szabad. A haza, tudja
8146 2| már jó tovahaladtak, igen megzavart csatarendben.~E manoeuvre
8147 5| Szegény asszony, a fájdalom megzavarta agyadat.~– Tábornok úr,
8148 6| bejutott a hírmondó a városba, megzendüle az nagy jajkiáltással.”~„
8149 14| töltötte a poharakat, s ha megzendült a vad davoria, a nyers éktelen
8150 14| zúgást, minő a forrongó méhkas háborgása vagy a tengeri
8151 1| Letorkolom őket. Ich kenne meine Pappenheimer. A ládák új
8152 4| hozasz? jer be a melegre.~– Melegből jövök, apó, nem megyek be.
8153 9| azt állítva, hogy igen melege van. Ami nem lehetett minden
8154 4| siratta; a többi evett, melegedett vagy pihenni dőlt.~Áron
8155 2| tüzet raktak neki, hogy melegedjék sok nap és éj viszontagságai
8156 8| nevet: „Jolánka.” A napsugár melegen kezde sütni arcára, lezárt
8157 6| mondtál igazat. A lemenő nap melegét még érzem arcomon. Miért
8158 4| Andor? mit hozasz? jer be a melegre.~– Melegből jövök, apó,
8159 8| rá pisztolyát s az embert mellbe lőtte, hogy az hanyatt esett
8160 8| kelt. Zúzott fők, betörött mellcsontok, derékban elnyaklott tetemek
8161 8| az országúton.~A decurio melle mindig jobban kezde szorulni.~–
8162 4| a súlyos tetemet, mely a melléből kiálló fegyvernél fogva
8163 8| Mind! Mind! – kiáltozák melleiket ütögetve.~– Ne hazudjatok!
8164 8| imádkozott. Süvege és kaszája melléje volt letéve. Amint észrevette
8165 6| nyomorékot a nősírás közül egy mellékszobába.~Összefont karokkal megáll
8166 4| tántorogva ment vissza szobájába. Mellékszobáit a menekvők foglalák el;
8167 9| egy zenebanda is beférne mellénk.~– S oda nem hatnak be a
8168 6| a kurta virágos szövetű mellény rövid ujjaival, mely alól
8169 1| viselhetett. Tulipiros bársony mellényének mindenik zsebéből egy-egy
8170 9| ilyen voltál te hajdan! A melletted elröppenő gőzösök vendégei
8171 2| sáncokon egy ágyú, az erdő melletti telepek lételét pedig éppen
8172 1| és a töméntelen gyűrűk, mellkövek, az ízlés minden választásainak
8173 8| tagja sem érezheté magát mellőztetve, s viszont mindegyik tartozó
8174 2| vértest találni, kinek a mellvasán keresztülment kard hegye
8175 9| kíváncsian nyújtogatták ki eleven mellvédeik mögül kandi fejecskéiket,
8176 10| eltanult belőle, s mondta méltánylandó nagy fáradsággal egymásnak
8177 9| e kitüntetéssel, kik azt méltányló bizalommal fogadák.~– Ó,
8178 1| dolgot, sajtópert kívánni a méltatlan rágalmak ellen. A szerencsétlen
8179 1| ülésben több képviselő méltó méltatlankodással szólalt fel, felvilágosítást
8180 6| asszonyaik nem lesznek hozzájuk méltatlanok. Mi elveszünk, a nőkar gyönge,
8181 1| könnyek gyülekeztek.~– Minő méltatlanság, minő gyalázat!~– Egy esetben
8182 1| miniszter szavait feleletre méltatná, elővette tárcáját s belenyúlt.~–
8183 1| S egy tekintetre sem méltatva többet a kormányférfiút,
8184 6| amint én, halottjaitokhoz méltóknak lennetek. Most haza fogtok
8185 9| körülményt komoly aggodalmakra méltónak, s midőn a bástya üregéhez
8186 9| Tábornok úr tréfálni méltóztatik, hisz itt a teremben sokkal
8187 5| alant a több száz ölnyi mélyben, azután ismét megy lefelé
8188 5| úgynevezett Erbschachtok, melyeknek azon jogaik vannak, hogy
8189 8| kerül sor, hogy a sírok, melyekre házakat építe, megnyíljanak,
8190 9| batteriákat állítsanak fel, melyekről a várost keresztül-kasul
8191 8| lak, nagy kemény kövekből, melyhez csak egy elrejtett gyalogösvény
8192 8| valamennyien. – Mondjuk el, melyikünk mit tett, abból ítéld meg
8193 8| mondani. Tegyük próbára, hogy melyikünknek van legnagyobb bátorsága,
8194 2| kötél átkötve a Tiszán, melynél fogva annak egyik partjától
8195 1| lenn, lenn a visszhangzó mélységben egy egyenes út visz két
8196 11| jobban fájt.~Egy éjfélen mélységes álmában, amint kórágyán
8197 2| képzelhetni, minő kar volt az, melytől e döfés származott! Másutt
8198 1| hajigálni fel, mint szokás a menazsériákban kalitkázott bohókás evetkéknek
8199 7| leányt a boldogtalan apa s mene tovább.~Hat napig utazott
8200 2| volna járni, a nagy harci mének közül egy sem előzi meg
8201 4| vonatva erős fekete harci ménektől; látta azt felemelt torokkal
8202 1| néhány hét előtt futásról, menekülésről elmélkedtek, most egyébről
8203 8| hátrálni kényteleníttetnek, oda menekülhessenek.~Ott várták a család gyöngébb
8204 4| rontottak, látva, hogy nem menekülhet, kést vert a szívébe.~–
8205 4| kiabáltak segély után, sehol sem menekülhetve a két meredek part közt.~–
8206 7| Szenttamási György kezéből menekültem.”~– Ki az?~– Nem hallottátok
8207 7| ingoványba, s a rajta veszett menekvőket fojtogatták egyenként a
8208 1| burkolt vezetője nehéz harci ménen, azután megint lovasság,
8209 10| most észrevenni.~Midőn a menet végképpen elhaladt előtte,
8210 4| úgyhogy az viszont egy meneteles lapnak látszik minden hátvéd
8211 10| szárnysegédét, hogy állítsa meg a menetet, és kérdje meg, miért jőnek
8212 9| mint valami lakodalmas menethez, kik még ma táncolni is
8213 4| székelyekkel.~A lovag ismét felült ménjére, s tovaügetett, az öreg
8214 5| hegyszoroson nem lehet fölfelé menned. Szélakna felől a defilé
8215 13| mentéjébe.~– De miért ne mennék?~– Az ellenség önt tőrbe
8216 8| el ez országból. Ki kell mennetek Törökországba.~– Én Magyarhonba
8217 4| miután újra célozott; a mennydörgésszülte golyó most a híd ellen tolakodó
8218 8| veszteg.~– Eredj öreg, a mennydörgőbe! Szenteltvízzel akarsz tán
8219 4| csatában hallották szavait mennydörögni, új erő lángolt föl szívökben,
8220 1| Hallod ropogásaikat. Látod, mennyien hullanak el belőle. De látsz-e
8221 1| szükség.~– Hát számadás mennyiről van?~– Egy batkáról sincs.~–
8222 6| fölviszed magaddal a magas mennyországba.~A nyomorék mindig lázasabb
8223 4| tépdelve haragjában, míg egy mennyrázkódtató csattanás jelt ád a viharok
8224 8| a hordó körül s esküdtek mennyre-földre, hogy ott fognak maradni,
8225 5| szabad utat nyitni.~Így menté meg seregét a vezér, mikor
8226 9| bajuszos ember, aranyos mentegallérral; képéből kilátszik, hogy
8227 13| hogy úgy belekapaszkodik a mentéjébe.~– De miért ne mennék?~–
8228 10| valaki rángatja hátulról mentéjénél fogva. Hátranéz. Miska lopózott
8229 13| nélkül megrántja a tábornok mentéjét, s megszólítja franciául:~–
8230 9| nagy nehéz ezüstláncos mentékben a férfiak, s ha kellett
8231 1| sem.~Nézz végig a Tisza mentén. Látod ama kis piros vonalt.
8232 7| szelíd hangon. – Nem azért mentett meg téged a sors tizenhét
8233 1| meglehetős borsódzásoktól menti meg – szólott a nagy férfiú
8234 8| kézzel, s megkapva annak mentségül kinyújtott egyik karját,
8235 1| volt, hogy akkor el nem mentünk. Rögtön utána másnap jöttek
8236 7| éj estéjén későn elment menyasszonyához a vőlegény. Oly szép volt
8237 7| szólt a vőlegény halvány menyasszonyának, s megölelte, megcsókolta,
8238 7| meglátta halvány kedvesét menyasszonyi öltözetben ottan állni az
8239 2| hímzettet varratott Anikó, menyasszonynak való lakodalmi ruhát.~Feketét,
8240 2| Róbert vígan. – Megígértem menyasszonyodnak, hogy ma elviszlek neki.~–
8241 4| felelé mindegyik:~– Az a mi menyasszonyunk, ellenségrontó ércleánya
8242 7| Mi bajod? valami bánt? Menyegződ napja előtt szomorú vagy.~–
8243 7| porfelleget vernek a mezőn.~*~A menyegzői vendégek már összegyűltek,
8244 7| délceg huszárkapitánnyal, menyegzőjük napja is közel volt már,
8245 7| agyonlövik. Miért éppen menyegzőm napján? Miért nem jött holnaputánra?~–
8246 7| lyánt … Sajnállak, hogy a menyegzőről elkéstél…~– Verjen meg az
8247 8| vitték. Bántani senki sem meré, de azért valóságos jogot
8248 11| öntudatlanul, holt nyugalomban mered fel az égre.~Jobbról gondolatfárasztó
8249 1| fenekét nem látni, másutt meredeken alig tartó lépcsők viszik
8250 7| asszony, kinek arcán kővé meredt az idétlen vigalom kifejezése.~
8251 1| patetikus vatermörderek meredtek elő, különösen kedves ellentétben
8252 7| Mit adtatok innom! E bor méreggel van tele!~S azzal hanyattvágta
8253 13| egy szünteleni öntudatlan merengés, eleven érzése az idegen
8254 8| csillagait álmatlanul és merengve.~*~Az elhagyott kastély
8255 7| szerbek ellen küzdeni. E merény büntetése halál.~– S te
8256 15| valami contrarevolutionalis merényletben kell törni a fejét.~Közelebb
8257 7| viszünk el erőnek erejével. Ha merényünk sikerül, legyen tied a dicsőség
8258 3| csákóját felkötni. Mindeniknél merészebb volt járása, arca legbátrabb,
8259 1| kardja markolatára csapott merészen, mintha azt akarta volna
8260 8| gyilkosából a lelket, karjai úgy merevedtek meg ellensége agyonszorításában.~
8261 1| tizenkettő, a legközelebb hat mérföld. A magunk katonái szidnak
8262 1| megkívántató köveket harminc mérföldnyiről kellett volna odaszállítani.~
8263 15| félni?~– Hjaj… Uram, harminc mérföldről én sem félek attól, de már
8264 8| én azt nem akarom – szólt mérges nyugtalansággal, csaknem
8265 5| asszony szavainak csábító mérgét, s mikor a fuvaros egy helyen
8266 11| csillagod messze megy ragyogni a mérhetetlen égbe.~Fehér angyal, fehér
8267 1| marékkal, hanem iccével méri az aranyat! Mindezt oly
8268 1| szétmorzsoló hangon.~– Azt ne merje ön kérdeni, tudja ön, mert
8269 1| tétovázni látszék, vajon föl merje-e szakítani azon pecsétet
8270 1| hatalmú miniszter hajába merjen kapni.~Minden elkövettetett,
8271 1| betiltom lapjukat.~– Én nem mernék hozzáfogni.~– Mert nem ismeri
8272 5| Küldjenek önök ily helyre valami mérnököt.~– Megbocsát, szép Hermine,
8273 13| kárvallottat a tábornok csupa merő kíváncsiságból.~– Percel! –
8274 5| volna elégtételt, míg azzal merőben ellenkezőt állítva, teljesen
8275 10| melyik oldalról fog jőni. Merről jött?~– A k…i útról.~– Küldjetek
8276 3| vagyok. Azonban meglehetősen mérséklett hangon válaszolék neki,
8277 1| Dehogy lopták.~– Hát mért csináltál olyan nagy zajt
8278 8| Láttam ablakodon át.~– S hogy mertél ablakomon benézni? nem megtiltottam-e?
8279 5| ez utat még egyszer meg mertem volna tenni, melyet ijedtemben
8280 7| lesz. Ma itt, holnap tíz mértfölddel odább s holnapután talán
8281 11| s lassan, észrevétlenül merül el az átelleni láthatáron
8282 1| hatan, nagyon el voltak merülve, egyik sem vett észre, a
8283 6| csapásoknak, mik fejünkre mérvék. Azok helyett, akiket szerettünk,
8284 3| hölgyeiktől. Csak egy percre, mes dames, rögtön visszajövünk,
8285 5| valaki, aki ahhoz ért. Mint a mesében a sánta és a vak, ketten
8286 4| századok rég elfelejtett meséire emlékeznék vissza.~Látta
8287 1| tökéletesen valószínűvé teendik a mesét. Aki nem hiszi, azt hazaárulónak
8288 11| hölgyet, hogy ismertesse meg e mesével, mit igen szívesen fog most
8289 8| üdveért, az nagyszerű, az messiási!~– Fiam! Egyetlenegy fiam! –
8290 3| kifejezni. – Éppen vártuk őket. Messieurs, egy percre kérjenek engedelmet
8291 7| vízben, a délceg vitézek messzehangzó karban hazai dalt énekelnek:~„
8292 9| szent borzalommal nézett a messzeségből, most a közelben igen mulatságos
8293 10| visszhangzottak gondolatai messzeségében. Mindig ez arc jelent meg
8294 5| engemet ért? Bizonyomra ez a mesterség nincs ínyem szerint. Nyolcszor
8295 2| partjától a másikig egyszerű mesterséggel húzzák-vonják az idomtalan
8296 14| pálinkázott velünk. Egy meszely rumot úgy hajtott fel egy
8297 7| márvány homloka, vékony finom metszésű ajkai mellett oly szelíd,
8298 14| minőt a röggé fagyott tarlók mezeje ad. A szalma előttük a legpazarabb
8299 7| zöldüljön ki a fű, hol a mező vérrel volt befestve. Mennyi
8300 7| ítélt izgató.~Kiértek a mezőre, a nap éppen akkor kelt
8301 2| végignyerítve a vérlepte mezőt.~Szerte feldöntött lőporos
8302 14| Ha gyalázat az, lesz vér, miben lemoshatjátok. S ha elalszanak
8303 15| mester csak azt nézte, hogy miféle fegyver nemével fogja el
8304 10| jutott a boszorkány jóslata.~„Mig a temető lakosai nem állnak
8305 5| hol oda hajlott a diadal, mígnem utoljára a magyar vezér
8306 8| sistergő istennyila Szent Mihály napján – ordítá kifakadva
8307 1| a két fülünkre, virraszt mihelyettünk a rendőrminiszter úr, és
8308 10| Ezredes uram! Jöjjön át mihozzánk!~S ezzel hirtelen kiugrott
8309 5| hozzá, tudósításokat hozva, mikben szórul szóra az jelentetik,
8310 8| elvitázhatlanul.~– De hát mondjad, miképpen – nyugtalankodék Lupuj,
8311 8| szemet mer rá vetni, Szent Miklóshoz küldi a paradicsomba.~–
8312 9| mozsarak és tüzérek felé, miközben aztán majd a nyakába öntötte
8313 7| fájdalmas dalok, harci énekek, mikre különös, megfoghatlan kedélyből
8314 8| elátkozva halni meg a jövő milliók üdveért, az nagyszerű, az
8315 7| elvett belőle, – egykor millióknak ura, – kért, hogy a többit
8316 6| maradhatott régi honában, – milliónként elhagyta szülőföldét, –
8317 1| házamnál az országnak több milliót érő kincsei vannak. Én akarom
8318 3| itt a mi városunkban. Ő a mimikámból azt következtethetve, hogy
8319 14| szemekkel állt meg közöttük.~– Min gondolkodtok? Drágábbak
8320 1| teríteni, mire ő ismét előkelő mínákba kezdte szedni arcát, szidta
8321 1| hogy valaki egy puskaporos minát rejtett el a miniszter íróasztalába.~–
8322 1| mint egy gipszpagódli, mindaddig, míg a sértegetett rendek
8323 14| nélkül veték el magukat mindannyian szállásaikon, kényelmesebb
8324 6| egész népet tett már, és mindazok, kikkel életében jót tett,
8325 1| tőlem gúnyosan, hogy kiket? Mindazokat, akik félnek tőlem. Az ember
8326 11| adott neki által, melyben mindazon hadnagyainak neveit olvasá,
8327 5| forradalmi vezérek csaknem mindegyikének az a szokása volt, hogy
8328 8| lenézte a támadó tömeget, vagy mindenáron Kolozsváron akart lenni
8329 2| előttük elvonult sanyargatott, mindenben fogyatkozást szenvedő magyar
8330 7| mert bizonyára meghalt. Mindenből, amit bírtam, csak egy kincset
8331 2| visszavonulhatási pontot, mindenestül a Pestnél koncentrált császári
8332 7| keze, fél szeme van még. Mindenét elvette a rác, még kezéből
8333 1| Dobre ránó! – hangzott mindenfelől, ordított mindenki mindenféle
8334 5| gyöngédséggel és udvariassággal bánt mindenha.~– Éppen ez az ön vétke!
8335 8| rebegé: – Áldjon meg a mindenható…~– Az én férjem is ilyen
8336 7| Eljöttök-e velem a csatába?~– Mindenhova! a halálba!~– Esküdjetek
8337 14| leány kézrül kézre járt, mindenikkel táncolt, mindenik megcsókolá,
8338 3| kardját és csákóját felkötni. Mindeniknél merészebb volt járása, arca
8339 3| nemcsak az enyimbe, hanem mindenkiébe.~Egy gyönyörű magas, karcsú
8340 1| szólni, meghúzódva, lenézve mindenkitől érdemeik szerint. Hátraültek
8341 6| hirdetve halálos ellenállást mindennek, aki él, s mikor már mindenki
8342 13| telebeszélték a füleit a somnambula mindennemű csodadolgaival, hogy elvégre
8343 7| menekültek voltak, kiknek mindenüket elpusztíták a rácok, kikre
8344 7| követni, egyszerre ugranak mindhárman a folyóba, a felszökő hullámok
8345 14| férfiak, a vad dalok hangja mindinkább rekedtül járta be az éjszakát,
8346 2| kölcsönös ütközés szétbontotta mindkettőnél a rendet, s a két csapat
8347 8| amaz éj borzalmait! Jaj mindkettőnkre, hogy el nem háríthattuk
8348 4| azután a koszorúcskát s mindkettőt ismét visszatevé helyeikre
8349 8| gyászos nőhöz –, vidd fel mindnyájat a padlásra; mi megpróbáljuk
8350 8| szökevényeknél találtatott, ki fogom mindnyájatok közt osztani. Siessetek.
8351 8| ezentúl kell kiállanotok, mindnyájatoknak együtt, az én szemem láttára,
8352 8| Egy férfi állt közöttük. Mindnyájuknál egy fejjel magasabb, fején
8353 8| Ha egyet megöltök, ők mindnyájunkat felkoncolnak. Ne tegyétek
8354 8| kell vetnünk, de egy leány mindnyájunké lehet.~– Én azt mondtam,
8355 1| a kezemen.~– Mennyi van mindössze kiadva?~– Harminckét millió
8356 5| férfi arcképe tűnt elő finom miniatűrfestésben. Kék nemzetőri dolmány volt
8357 1| hozzájuthattam, én is belekötöttem a miniszterbe.~– Hát neked mi bajod? mondd
8358 1| az ajtót s közel lépett a miniszterhez.~– Uram. Ön igen jól látszik
8359 1| A harmadik pár pedig a miniszteri szalon ajtaját ülte el.
8360 1| orangutang lehetett, míg miniszterialis írnokká nem promoveálták.~
8361 1| ha honvédtiszt volt vagy miniszteriális hivatalnok, tartott igen
8362 15| esett, mint ez a megbukott minisztériumok adhaerentiáival rendesen
8363 1| gyermekeivel.~*~Másnap reggel a miniszternél látjuk az asszonyságot.
8364 1| elevenig ható csapás volt a miniszterre. Nem ilyen véget szánt ő
8365 4| körül az arcot, mely olyan, minőknek a szentképeket szokták festeni.~
8366 3| ismerni.~Mindezt olyan hangon, minővel a szolgabíró passzust ad
8367 8| mintha a Torda-hasadék mintájára egy sziklának kettéhasadt
8368 8| rekedt dühödt hangon:~– Cine mintye!~Pár óra múlva összegyülekeztek
8369 1| percet se késsél. Minden minuta egy század a nemzet életére
8370 2| Nem gondoltok olykor mireánk is? – monda a másik testvér.~–
8371 10| koporsót vittek. Fedelére mirtuszkoszorú volt tűzve, a rózsás szemfedél
8372 4| halottat hófehér ruhába, mirtuszkoszorút kötöttek homlokára, aznap
8373 3| együtt maradtunk, mintha misem történt volna; az őrnagy
8374 10| szolgált nála. Már akkor öreg Miskának hítta.~– Ismersz-e még,
8375 11| bír?…~*~Múlt év júliusában Miskolc felé járt a magyar vezér.
8376 1| gyors futár küldetett titkos misszióval Hetveni úrnak utána.~*~Meredek
8377 4| Az ércleány~Írjunk mitológiát.~Írjuk le az év eseményeit,
8378 10| Hát mi a kőt szándékozol mívelni? Ingyen akarod itt nézi
8379 11| csinálni, ahová szállt; a mívelt lelkű hölgy pedig örömest
8380 8| szeretem az enyémet. A tied míveltebb, nagyobb, az enyém elhagyatottabb,
8381 9| veszélyt a maga nagyságának mivoltában.~De annál inkább fölfogta
8382 15| bírja önteni indulatjának mivoltát.~A szobában a veres kövér
8383 2| Ha ti azalatt meg mertek moccanni, kiirtalak benneteket a
8384 7| ember nem járta ösvényeken, mocsári süppedékeken, hallgatag
8385 7| akkor is lehete hallani a mocsárok közül egyes kétségbeesett
8386 7| kis csapatnak sikerült a mocsárokon keresztül szekereikre kapaszkodott
8387 2| Egyedül a Zagyva felőli mocsáros rész maradt fedezetlen,
8388 1| válogatva a szót, szidta, mocskolta, és legjobban szidták, mocskolták
8389 1| mocskolta, és legjobban szidták, mocskolták elvbarátai, kik mindent
8390 8| kopogás s a mellette elfutó mocskossárga patak, mi onnan támad, gyaníttatja
8391 1| még sajátabb sansesprit modorában az országgyűlés tekintélye
8392 3| barna,és mind a kettő igen módos, igen takaros.~Elegáns piros
8393 3| mint a másik, ügyesek, módosak, megelőzők; az ember alig
8394 8| gyalázata szállni?~– Énreám. De módot adok neked e gyalázatot
8395 8| lovagnak megfordulni s a háta mögötti kisebb számú tömegen keresztülgázolni
8396 4| szorongatott székelyek, midőn mögöttük az erdős út felől zajos
8397 1| gyémántgomb. Akkorák mint egy mogyoró, mikből millió sugara lövellt
8398 10| tűnt szemébe az elhagyott mohlepte épület.~Eszébe jutott, hogy
8399 8| azzal keresztülmehettek Moldván, Oláhországon. Itt egy erszényben
8400 5| utakban. Nem messze ide egy molnár lakik, ki jó ismerősöm,
8401 6| fölött a nap leáldozik, s mondanák olyankor: így áldoztak le
8402 8| alól.~– Még egy hiányzik – mondának, amint a holttesteket megszámlálták. –
8403 4| mintha valami meglepő újságot mondanának neki mindannyiszor.~Otthon
8404 10| ostobaságot mondott, de ki kellett mondania, annyira a szívén feküdt,
8405 15| mondanom?~– Azt kellett volna mondanod, hogy „éljen a respublika,
8406 10| rettentően felkacagott e mondásra, s rögtön elmondá tisztjeinek,
8407 2| általjövőkre valami idegen mondást.~A vén huszár megértette,
8408 1| 12-én.~Másnap ki kellene mondatni az ítéletnek a hűtlen miniszter
8409 8| lássalak – szólt szaggatott mondatokban ott álló fiához. – Ne hidd,
8410 8| milyen meleg érzelemmel mondatott ki e név!~A lyánka érezé,
8411 7| pisztolyt mutasd neki. Annyit mondhatok, hogy ha erővel akarná valaki
8412 8| elvitázhatlanul.~– De hát mondjad, miképpen – nyugtalankodék
8413 7| És én tudom jól, bármit mondjanak is a nemzet prófétái, hogy
8414 8| többen is.~– Menjetek vissza. Mondjatok meg a többieknek is, hogy
8415 6| elmélázva a nyomorék s keserűen mondogatta magában:~– Miért nem lehettem
8416 7| kapitányja, búsan, mélán mondogatva magában e szavakat: „csak
8417 6| feleségek egy óhajtást mondtak magukban: hogyha visszajő
8418 5| ottani parancsnokok is azt mondták, midőn előre figyelmeztettem
8419 1| a háborgó miniszternek, mondván:~– Miniszter úr! Énrám csak
8420 1| rendkívül cirmos ritka szakállú mongol ábrázathoz.~Mondom, hogy
8421 9| Vághoz vezet s melyet a monostori telepek golyói be nem járnak,
8422 1| dikciókat, ordíthatott a montagnard-oknak, amennyit tetszett, lepisszeghette,
8423 1| dörrenés az ütközet távoli morajából.~Azután ismét néma lett
8424 2| huszárra.~– Szálljon le kend – mordult a vén huszár a rekrutára,
8425 1| bele lehetne hajigálni.~More patrio követeltetett a kaució,
8426 2| ki, hej!~Odabenn valami morgó, dörmögő hang szólalt meg
8427 1| miniszter. – Mondd el neki, Móric, magad a tréfát, hadd mosolyogjon
8428 8| római jellem.~– A decurio! – mormogának mind, s utat nyitottak előtte.~–
8429 7| fénye játszik. „A kapitány” mormogja mindenki.~A huszárok felülnek
8430 3| sírás lesz ennek a vége – mormogta a mama félig hallhatólag,
8431 14| mit szemük megkíván – mit morogtok? Ha gyalázat az, lesz vér,
8432 7| ellenségei vannak. Menj, mosd el azoknak vérében a szennyet
8433 8| nézett ki, mintha vérrel mosdatták volna meg.~Meredek bércek
8434 8| felé kétes lilaszín ködbe mosódnak el a távolabb ormok, csupán
8435 8| férfi, boldog arculatja örök mosolyban él, kis kenyérgolyókkal
8436 2| nem rejthető mosolygás.~E mosolygásról mind ráismernek.~Az özvegy
8437 14| gyilkolja le!~Prokóp sötét mosolygással monda neki~– Esküdet el
8438 3| cilinderekre, nem bírt egy elértő mosolygást visszatartani, mi engem
8439 8| átlátszó fehér, csak mikor mosolyog, hajnallik át rajta gyöngéd
8440 1| Móric, magad a tréfát, hadd mosolyogjon ő is.~– A vicc jó, csak
8441 9| számunkra terítve.~Az őrnagy mosolyogni akart, de nagyon vacogtak
8442 7| a lovat, a ló fejét sem mozdította meg.~A kapitány nézett rájok.
8443 14| mindannyiszor felébreszté mozdulata által az őt ölelve tartót,
8444 5| az, megbosszulni? s hadi mozdulataimmal egyebet ne terveljek, mint
8445 2| Szolnok felé, anélkül, hogy e mozdulatáról az ottani dandárparancsnokokat
8446 11| hölgy ült, lesve minden mozdulatát, álma pihegését, szemei
8447 8| Sőt hiszem azt, hogy a mozdulatnak sem én, sem a mostani ivadék
8448 7| gúnyos hahotával s csúfoló mozdulatokkal körültáncolni áldozatjukat,
8449 9| szétpattant, mindannyiszor oly mozdulatot tőn, mintha igen nagyon
8450 6| tömör óriás, aki maga nem mozdulhat – fölülemelkedve az egész
8451 9| ahol a golyók hullanak! mozduljanak önök!~– Engedelmet kérek,
8452 13| orvosa szemeibe, pillái nem mozdultak.~Amint az orvos megfogta
8453 9| tábornok, helyéről meg sem mozdulva, és segédeinek intett. Hozzátok
8454 15| hátravitte a feje, s alig bírta mozgatni a nyelvét.~– Most rajta! –
8455 2| egyebet, mint sakkszerűen mozgó, szabályos tömegeket. Egy-egy
8456 8| velök, csak kinyújtott karja mozgott. Egész alakja állt merően,
8457 4| mikor más fának levele sem mozog, te annak lombjai közt suhogást
8458 2| észrevett egy fehér alakot mozogni, odament. Karcsú vértestiszt
8459 9| tarackok, egy bombavető mozsár; gyönyörű tiszta az idő.
8460 9| túlsó parton álló ágyúk, mozsarak és tüzérek felé, miközben
8461 4| völgyi helység minden háza műhellyé alakult; az ősz földművelő
8462 10| hogy mer egy gyalog ember mukkanni, mikor két huszár beszél
8463 5| mely koronája leend eddigi működéseinek.~A nő hallgatott, kérdezés
8464 8| kereszt alatt elmégy, el ne mulaszd felfohászkodni az életnek
8465 2| beülnek meleg szobáikba, mulatnak, beszélgetnek, kártyáznak,
8466 1| látott már békességesen mulató társaságot, melynek közepébe
8467 9| egy templomod sincsen, egy mulatóházad, egy vendéglőd – sehol;
8468 7| járt kézről kézre a vad mulatók közt, nevetve, kacagva és
8469 9| zenehangok által az ott mulatókra vonatván a figyelem, elkezdtek
8470 8| kardzörgése verte fel őket családi mulatozásaikból. A két kisfiú odaszaladt
8471 7| korcsmákba, hol a huszárok mulatozni szoktak, ott beszédbe elegyedett
8472 10| szerette volna valakinek a mulatságát elrontani, odafordítá lovát
8473 9| jövő napon olyan pompás mulatságban részelteti őket, aminőt
8474 1| haza atyjai rettentőképpen mulatságosnak találták, hogy egy generálisuk
8475 3| sehogy sem állanak neki.~A mi mulatságunk rendkívül sajátságos volt,
8476 7| címer díszlett, gyakran mulattam házánál, sok víg órát töltöttem
8477 1| halottja! Kelj föl a sírból és mulattass bennünket!~Míg éltél, nem
8478 9| az ebédjüket s bennünket mulattatni.~Az őrnagy úr ismét szépen
8479 3| ismeretséget, aki igen víg, mulattató ember.~Német neve van, magyarul
8480 9| Hahaha!~Az őrnagy úr igen mulattatóan tréfásnak találta ez ötletét,
8481 1| napjaitok?~Farsang van. Mulattok, ugyebár!~
8482 7| nem gondolva többé sem múltra, sem jövőre, egyszer úgy
8483 8| franciát – igazítá ki magát a múltszázadbeli férfi.~Alant a kapuban két
8484 1| álló ellenséges hadsereget muníció és patrontás nélkül.~Végre
8485 3| gondolat is volt az tőle?~Nagy munkába került a mamát némileg megnyugtatni
8486 10| Voltál! Láttuk nagy kezed munkáit! Reszkettünk lelked hatalma
8487 2| nem is emlékeznék nehéz munkájára, s hogy e nehéz munka embervérontás
8488 8| hallatszott estenként, nem a munkáról hazajövő leányok éneke,
8489 14| csatában katona. Otthon szerény munkás polgár, íróasztalánál kedélyes
8490 9| de kevesen vannak nagy munkával sikerül nekik, golyók zápora
8491 3| s csupán azt kérve, hogy mutassak ki számukra valahol egy
8492 4| kanócával a folyam felé mutat, melynek lapját most szétzúzott
8493 11| harcfiak fenn az Örvény-kövön mutaták be Hadúrnak égő áldozataikat –
8494 3| mindent adok nekik és nem mutatom, hogy félek tőlök.~S azután
8495 8| megölnek, ha bátorságot mutatsz, megjuhászodnak; maradj
8496 7| sápadozva néztek egymásra, mutatták a beszélőnek a hordó fenekére
8497 12| vezényelve. Az orvos elájult a műtétel után, a kis szürke ember
8498 8| ébrenlétemben véres árnyakat mutogat, csak egy nehéz kórálomnak
8499 8| otthagylak, most fejedet mutogatnák ott kalpagod helyett.~A
8500 10| elhagyott falakra.~A sekrestyés mutogatni kezdé a kápolna nevezetességeit,
8501 10| rejtelmes ábrázattal intett, mutogatott a tábornoknak valamit.~–
8502 15| létére, ahol azt a furfangos művészetet minden falu végén en gros
8503 2| alulról szinte stratégiai művészettel rendezett sáncok és védpontok
8504 1| befoglalva egyike lehetett a múzeumi ritkaságoknak.~– Ez is res
8505 9| kiütött egy csapattal a nádorvonal felől, s kényszeríté elhallgatni
8506 8| nehéz buzogányt, mint egy nádszálat.~– Nem kell hirtelenkedni –
8507 1| hallod említeni, kiket e nép naggyá tett, s kik e népet semmivé
8508 8| hagyták az öreg nyolcvanéves nagyanyát, hogy lássa kiirtatni egész
8509 8| nem jutott ugyan eszébe nagyanyja intése, de annál inkább
8510 10| fölemeld, vagy az apák és nagyapák vétkeit rovod le most rajta?…~
8511 1| Köszönöm, nem játszom, igen nagyba megy itt. – Láttam a sok
8512 8| öreganyjához ment. Útközben másik nagybátyjával találkozott, a herkulesi
8513 1| megszakadt, s nemsokára a nagyerdő szépei egy csapat gavalléron
8514 1| Azután elmehetett az ember a nagyerdőre, járhatott térdig a sárban
8515 5| meghaljon.~– Ha jó katona, az nagyhamar megeshetik rajta.~– De én
8516 10| ólomkarikák közé szorítva nagyobbrészt elszivárványosodtak a ragyás
8517 13| sovány. Szemeit, mik igen nagyok és tiszta kékek voltak,
8518 8| jut.~Az oláhok ujjongva és nagyokat ugrálva távoztak el.~A decurio
8519 15| tárgy volt a békesség.~A Nagypipában szörnyen lármáztak a vendégek
8520 1| sírhalmánál, kik mások dicstelen nagyravágyásáért dicső halált haltak.~De
8521 12| betapasztva.~A fiatal sereg nagyrészének alig volt ruhája, s a kellemetlen
8522 4| költő álmodta ezeket.~Annyi nagyság, annyi ragyogvány, az embererőt
8523 9| fenyegető veszélyt a maga nagyságának mivoltában.~De annál inkább
8524 13| Bizony Percelnek hívják azt, nagyságos uram, világ kezdetétől fogva.~
8525 9| szállásán, a várbeli pavilonban, nagyszámú vendégsereg csoportozott
8526 15| förmedt az reá, megértve vétke nagyszerűségét. – Tudod-e, hogy azért,
8527 4| csodálatost, emberfölöttit, nagyszerűt, amit láttunk, amit tapasztalánk,
8528 2| szomorúbb gazdáktól. Kényelmes nagyurak, kiknek egy palota alig
8529 11| uradalmi kastélyban vevé, hol a nagyúri családból csak a társalkodónő
8530 9| Duna-sorod, mely egészen nagyvárosi tekintetet adott, egy szép
8531 10| rajta?…~Vagy legyőzetél egy náladnál hatalmasabb erőtől, s kénytelen
8532 14| vérengző szavakkal biztatva nálánál nem kevésbé bátor harctársait.~
8533 3| négyszegletes fejeknek semmi híre náluk, sőt úgy találtam, hogy
8534 5| elvesztik, ha egy más akna még náluknál is mélyebben fúratik át
8535 6| napjainkat. Túl kellett élnünk a nálunknál jobbakat, túl mindent, akit
8536 7| karcsú férfi volt a huszár, napbarnított arcán még az ifjúság virított,
8537 6| világtalan lenni, a mennyei örök napfény megnyílt lelke előtt. Meghalt.~
8538 8| arcára is kiült a mosolygás napfénye, a herkulesi férfi teleszájjal
8539 1| unhatta magát.~S ha néha napfényes idő volt, láthatta az ember
8540 2| jártak egész éjt, egész naphosszant, hordva bús, elfásult képű
8541 1| kik a haza ily szomorú napjaiban nem átallanak kártyaasztal
8542 4| pusztulásodnak ideje, és napjaid messze nem haladnak.”~…Az
8543 4| Az én lelkem megromlott, napjaim megrövidültek, és a koporsók
8544 6| kísértetekkel látogatta meg napjainkat. Túl kellett élnünk a nálunknál
8545 1| hol vagytok, mint folynak napjaitok?~Farsang van. Mulattok,
8546 1| hozza el rád a föltámadás napját.~*~Hideg januári éjszaka
8547 1| órákig ordítozni az októberi napokban. Jussunk csak Pestre.~–
8548 8| hely sem védi őket. Itt napokig tarthatjuk magunkat ellenök,
8549 7| sorsom megtart, a véres napokon, a véres mezőkön találkozni
8550 7| azt mondhatnám, ez az én napom lesz. Ma itt, holnap tíz
8551 4| nehezen gyógyul.~Éjjelei, nappalai leánya emlékével teltek
8552 1| Szegény urak! sem éjjelük, sem nappaluk. Majd szétreped a fejük
8553 8| rebegé e nevet: „Jolánka.” A napsugár melegen kezde sütni arcára,
8554 4| lövöldözve egymásra, míg a napsugárnak egyes áttörő küllői mint
8555 8| világoszöld színét felölteni. Napszállta felé kétes lilaszín ködbe
8556 7| napjaira emberek közt élhessek, napszámmal, verítékkel keresve napi
8557 6| szemei világtalanok, két naptalan hold az égen, régóta már
8558 9| mik a félelem nimbuszát e naptól fogva el látszottak veszteni.~
8559 5| elsarjadzott benne, amennyire a napvilág beéri. Télen a szél behordja
8560 8| régóta nem nyíltak meg a napvilágnak, s nemsokára felhozta rájok
8561 2| taréja csillogott a szép napvilágos időben. Majd vágtatva közelgett
8562 2| öröm és siralom. Temetés és násznap.~Rózsa lett boldog nő, Anikó
8563 9| egyéb sem volna, mint a nászvezető vőfély pisztolypuffogtatása.~
8564 8| törülte ki az ismeretlen nedvet szemeiből a román, s mintha
8565 5| önt – szólt az asszony, negélyesen visszavonva magát –, beszéljünk
8566 1| asszonyságot. A miniszter még neglizsében volt.~– Voltam a lengyelnél –
8567 3| győztek.~Igazuk volt.~Alig egy negyed múlva nagy robajjal és víg
8568 2| így tartott a harmadikon, negyediken, ötödiken.~Mindig több,
8569 11| is, harmadnap eltemették, negyednapon éjjel megjelent apjának
8570 8| ostromlók szétugrottak, négyen vagy öten halva maradtak
8571 2| holtak közül az élőt.~Olykor négyesével látni távozó katonákat,
|