11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
8572 9| magát az árokba, s midőn a négyölnyi magasról a különös isteni
8573 4| halva maradt seregük virága, négyszáz ifjú székely és az ifjú
8574 2| visszaverik, harmadszor megtörik a négyszeg, a paripák a szuronyok közé
8575 3| tatár fog belépni rajta, négyszegletű fejekkel, singes bőrcsalmákkal,
8576 1| gazember!~Magát e kifejezést négyszemközt bizton eltűrte volna a miniszter,
8577 5| I.~A negyvenkettedik zászlóalj s a lengyel vörössipkások
8578 10| velünk történik az először, a néhai inszurrekció éppen így nézte
8579 10| meggyújták, s azokkal a kísérők néhányai elülmenve, beléptek a kápolnába.~
8580 11| gyógyult fején, de százszor nehezebben gyógyult az, mit szívében
8581 15| ünnepélyes, mégpedig igen nehezére eső ünnepélyes hangon ekképen
8582 10| szellem jött volna alá, nehezítő nyomással védendő választott
8583 2| másik vonat elé.~Kardos, nehézkes emberek szálltak ki, beburkolva,
8584 8| megmeredve állottak körüle. Nejeik künn sikoltozva futottak
8585 1| generalis pláne „gazember”-nek nevezte őt minden circumscriptio
8586 4| alunnám s nyugodalmam volna nékem…~Miért ad az Isten a nyomorultnak
8587 8| zablájába, a többi pedig kaszáit nekifordítva, dühösen rohanta meg.~Két
8588 2| öreg csákóját.~Az pedig nekifordult mérgesen a rekrutának.~–
8589 14| megtölteni! – kiálta egy magas, nekihevült arcú szerb, poharát kinyújtva.~
8590 6| tántorogva, ingó léptekkel nekiindult az úttalan avarnak, nem
8591 9| amit az ágyútűz megkímélt, nekijött a jeges árvíz, s mind, mind
8592 7| az isten nevében!~S azzal nekinyargal a folyamnak, a két huszár,
8593 2| megfordított puskaagy. A rohamtól nekipirult arcok szembenállanak elleneik
8594 1| az ebédet. A kis férfiú nekiült, magam pedig elmentem egy
8595 8| Százan egy ellen.~– De nélküled kiszabadultam volna közülök.~–
8596 8| kiszabadultam volna közülök.~– Nélkülem ott vesztél volna. Tíz lépéssel
8597 4| gyakran minden jelentőség nélküli, még gyakrabban csak ráfogott
8598 14| födél alá juthatni s annyi nélkülözés után megízlelhetni a szép
8599 8| távol vidékre.~Körüle nagy némaság, mit alig zavar meg egy-egy
8600 6| Elfásultan, a kétségbeesés némaságával hazament mind. Tette azt,
8601 10| magának elfoglalni az éji némaságból.~A tábornok nem volt az
8602 8| Hogy akarnál egy sápadt némberért mindkettőnket a pokolba
8603 10| sugáraiban. Az elemek mindenik neme beszélt nekünk rólad.~Láttunk
8604 5| józanság kell.~– A halál nemei közt nagyon válogatós vagyok.
8605 15| szerencsétlen szélkakas~(Fresco)~Némely embert a szerencse a tenyerén
8606 7| lehetetlen, hogy te, ki oly nemesen tudsz szeretni, a szerelem
8607 10| porladozó nevét, mindenféle nemesi címerekkel felcifrázva.~
8608 8| majd félóráig az aranyruhás nemessel.~És így valamennyi. Mindenik
8609 7| szerelem legmagasztosabb nemét, a honszerelmet ne tudd
8610 10| vezérekért, magyarokért, németekért, katonákért és szép leányokért.~
8611 13| dologban. No de lesz még a németnek is neve napja!~E csatavesztés
8612 12| kérem önt, fordítsa le nekem németre, amit beszélt.~Ez ideig
8613 3| mindig magyarul beszél, ha németül szólnak is hozzá. De legjelesebb
8614 13| sokat beszéltek a lapok és nemlapok egy váci magnetikus álomjáró
8615 1| Elmondák, hogy ez árverés nemtelen. Máskor az elítélt köntösein
8616 8| végre eljött a jótékony nemtő, az álom, szemeire, s annyi
8617 11| leánya, kit a vidék jóltevő nemtőjének tartott, ki a szegényeket
8618 1| elvesztek az áldozatok.~Némulj el. Remegj, reszkessen alakod,
8619 8| föláldozták magukat a jövő nemzedék boldogságáért. Meghalni
8620 7| példát adott a sors a lengyel nemzetben, hogy mit várhat egy kis
8621 7| hóhér vagy, Basilisk?~– Én nemzetem választotta vagyok.~A megkötött
8622 8| gyilkos gyújtogatóktól a román nemzetet. Nyomorúk, ti! Nem dicsőséget,
8623 12| szerette, mint tulajdon nemzetét.~S azután örömmel hagyta
8624 14| őrültségével veték magukat nemzetiségük védőinek keblére, kik keblükön
8625 1| törülgették meg utána, a herkulesi nemzetőr generalis pláne „gazember”-
8626 7| annak is nagyobb része nemzetőrhad.~A szerbek ujjongva álltak
8627 7| bizonyos diadalra.~De ám e nemzetőrök nem azon boldog emberek
8628 7| Ismerték korábbi csatákból a nemzetőröket. Azok számára ott kevés
8629 1| vonásaiban a cercopithecusok nemzetségével rokon, csakhogy azok persze
8630 1| szekerét. Az ajtóban álló nénémasszonyok ezer áldást sóhajtának a
8631 8| halványan, behunyt szemekkel.~Nénje, midőn többi rokonait a
8632 8| átöltözködött, addig a decurio népéhez beszélt, helybenhagyta azok
8633 8| tűzalak látszott lenni, mely a népeket leheletével pusztítani jött
8634 7| várhat istenétől, ha nagyobb népekkel eredett tusába, s jaj a
8635 4| az Úrnak napja, melyen a népekre romlás következik…~A csillagok,
8636 7| várhat egy kis nép a szomszéd népektől, mit várhat istenétől, ha
8637 11| életedben!…~Most is áldás vagy a népen.~Csöndes tavaszi éjszakán
8638 1| fogok veled beszélni, azon népéről, melyet isten jó kedvében
8639 7| nagy, népes városba.~Éppen népgyűlés volta vár előtti roppant
8640 2| a kanyargó fekete utat a néphagyott fehér pusztaságon.~Ilyenek
8641 7| tartva tőle, hogy tulajdon népök félreismerésből fel ne prédálja
8642 9| sem voltak ők fukarok, egy népszerű lelkész egyetlen templomi
8643 7| közepén egy emelvényről népszónok beszélt betanult szózatot
8644 8| csak elkezdtek a falvak néptelenedni, az emberek elbujdostak,
8645 7| jövevény átnézte a zúgó néptengert, arca elkezde lángolni,
8646 10| városból egy hosszan nyúló néptömeget lát lassan szemközt közeledni.~
8647 2| rendesen ruházott, fegyverzett népüket az előttük elvonult sanyargatott,
8648 8| helyette hont, mely a mi népünk volt eddig, és mégis idegen
8649 7| Zsivány akarsz lenni nálam? Nesze egy pisztoly, lődd főbe
8650 8| közeledésére.~– Csitt, baba! – neszelé őt anyja, kiemelve apja
8651 8| ablakon kibámult.~Az ébredés neszére megfordult a férfi. A decurio
8652 13| bízva, kinek nem volt e névben rossz ómene, megnyerte a
8653 7| felkiált:~– Előre hát, az isten nevében!~S azzal nekinyargal a folyamnak,
8654 7| azoknak vérében a szennyet nevedről.~– Ne kísérts! – sóhajta
8655 8| igazságot szolgáltatand azok neveinek, kik föláldozták magukat
8656 4| könny, mely a fölidézett nevek emlékére a szemet elárasztja,
8657 10| fiam.~– Megkövetem, én neveltem azt csikó korátul fogva,
8658 2| nem egyszer hallom magamat nevemen szólíttatni a levágott ellenséges
8659 10| arany betűkkel a tábornok nevének hét betűi, s a kettős kifaragott
8660 8| gyalázatot hozott volna a románok nevére.~– Te ábrándos embernek
8661 11| viszont kérte, hogy ki ne nevessék, amit mondani fog, mert
8662 1| bele.~Erre általános lett a nevetés, mintha valami rendkívüli
8663 1| egyenlőségi klubba, ott halálra nevethette magát, melyért aztán másnap
8664 3| bejöttek a terembe, vígan, nevetkőzve, mintha semmi sem történt
8665 1| elfutott vele.~Tán még most is nevetnének, ha a szomszéd asztalnál
8666 13| orvos.~– Őrizkedjék tulajdon nevétől…~*~Ugyanezen év végén Perczel
8667 8| asztalszegleti ifjú pedig nevette a babonás hitet. Még a kis
8668 9| városra szórni, mi csak nevettük az egészet a lőréseken keresztül.
8669 4| teellened a seregek Urának nevével.”~Ismét új lap. A szellem
8670 1| parasztvilág kártyáknak nevez.~Az egyik asztalnál diabolkát
8671 9| mulatott, aki arról lőn nevezetessé, hogy egy vele vacsoráló,
8672 10| mutogatni kezdé a kápolna nevezetességeit, a tábornok azonban félbeszakítá.~–
8673 7| csatába eresztenének, hősöknek nevezne a világ, most zsiványoknak
8674 8| kit „a vidék angyalának” neveznek? Ezüstszőke hajadról ismertem
8675 1| generalis pláne „gazember”-nek nevezte őt minden circumscriptio
8676 7| emberedet, ki ördög az?~– Jól nevezted őt ördögnek, nem is lehetett
8677 14| első proselytái, kéjnek nevezték a mártírhalált a végső kín
8678 4| belevésve annak egyszerű névfeliratát s sírjához leásva.~E dombhoz
8679 7| közelítő ellensége előtt, mint névtársa, mely tükörbe nézett; a
8680 7| Tégedet akarlak a rabló névtől megszabadítani.~– Eszeden
8681 8| Az oláhok eleinte csak nézdegéltek egymásra. Mindenik halványnak
8682 1| kapjanak.~Künn a piacon nézdelték a helyet, hogy hol fogják
8683 8| némbert?~– Nem tanácslom, hogy nézegesd, mert a decurio kettéhasít,
8684 10| ködös időben honvédeknek nézhesse őket.~– No, semmi – felele
8685 7| szemeit, mintha egyik ég nézne a másik égre, tele csillagokkal,
8686 1| derogáljon, mert ha azt nem nézném, hogy Debrecenben vagyunk,
8687 14| fekete hajára jó volt nem néznie, ki nem akarta, hogy belebolonduljon.~
8688 2| egész délig.~A messziről néző nem látott egyebet, mint
8689 10| lövöldöztek, vagy az ellenséget nézték barátjuknak s csatlakoztak
8690 11| nézett, áldva volt, akire néztél, s bűnbocsátó erő volt ajkaidra
8691 5| néha a halál óráját is. Nézzen ide.~S azzal a nő egy észrevétlen
8692 9| tűzgolyókat, mik a félelem nimbuszát e naptól fogva el látszottak
8693 1| valami finom konfektet. Nini – kiálta a távozó kocsmáros
8694 7| míg a bokrok megül síró nőbeszéd és biztató, erős férfihang
8695 1| ára az aranynak – s azzal noble nonchalenc-szal vette fel
8696 8| belsejében voltak, midőn egy nőcseléd észrevette jöttüket, s halálos
8697 7| tudom, hogy neked kedves nőd és szép kis gyermeked van,
8698 7| meg, hogy én vagyok az, ki nődet elcsábítottam, s kiért tégedet
8699 14| hallani a csengő-bongó magas nőéneket, mely tiszta volt, mint
8700 6| Kötelességgyakorlásban növekedett fel, megszokta a parancsszót
8701 4| emelkedik az égre, nőttön növekedő, mintha tűzlélek emelné
8702 9| tajtékzó tűznedv nőttön növelte a vigadó társaság szilajult
8703 3| nyírott haj és a nemrég növesztett bajusz sehogy sem állanak
8704 6| az élet semmi voltát; a nőhang különben is szomorú, a halotti
8705 8| szólt József a gyászos nőhöz –, vidd fel mindnyájat a
8706 4| szép mátkáikat, el szende nőiket, hogy járjanak Áron apó
8707 14| gondolkodtok? Drágábbak a ti nőitek, mint voltam én, midőn magamat
8708 6| méltatlanok. Mi elveszünk, a nőkar gyönge, bár a szív erősebb.
8709 6| ima után közelíteni akar a nőkhöz, kik a sír túlsó oldalán
8710 2| málhákkal, betakargatott nőkkel, gyermekekkel és férfiakkal,
8711 7| kék szemekben csak lengyel nőknél találni. Midőn hallgatott,
8712 13| Nomen et omen~1848 januárban esze
8713 7| nevedet, hogy elmondhassam nőmnek és gyermekemnek, hogy kit
8714 1| aranynak – s azzal noble nonchalenc-szal vette fel ismét kártyáit
8715 10| a többi vándor népek, a normannok, góthok, longobárdok és
8716 6| félrehíja a nyomorékot a nősírás közül egy mellékszobába.~
8717 9| a társaság az ismerősebb nótákat együtt énekelte a trombitákkal;
8718 8| nekem öreg anyám, nekem nőtestvérem van itt. Én védeni fogom
8719 5| menekültek meg? – kérdé a nőtől.~– Úgy hiszem, a hegyi utakon –
8720 1| az országgyűlés nyakára nőtt a miniszter úrnak.~Estig
8721 2| nap után. Róbert nemsokára nőül veendé jegyesét. – A legelső
8722 15| azt vissza börtönébe.~*~November harmadikán az apróbb politikai
8723 7| a kapitányért.~Gróf K**nszky Anna, szép fiatal lengyel
8724 1| pecsétőr – hisz ezek úgyis res nullius.~– Törődöm is én azzal,
8725 1| Itt ismét egy gyönyörű numizmatikus gyűjtemény.~– Tedd félre.
8726 1| a képemet, s rettenetes nyájasan kért engedelmet, hogy most
8727 8| öreganyám viselt egykor nyakában, s melyről benned gyilkosai
8728 13| kiálta a tábornok, lerázva a nyakáról az alkalmatlan embert, s
8729 1| hazaárulók, azokat le kell nyakazni. Ami végre a kérdéses tárgyat
8730 9| Minő pompás kilátás! Mint nyalják a habok a bástyák fokait;
8731 7| osztály huszárság, délceg, nyalka fiúk, kikért nem egy szép
8732 7| holt gyermekét, kivitte egy nyárfaerdőbe, ott sírt ásott neki egy
8733 2| vezér; már a harmadik lovat nyargalja e napon, kettőt kilőttek
8734 3| megszólalhatott volna, hirtelen nyargaló paripák robaja hallatszott
8735 9| szőtte be az egész ligetet.~Nyáron itt mulatott a kedélyes
8736 8| feléfordult, egy roppant nyárssal hátulról keresztüldöfte.~
8737 1| hogy dolgozzék erősen. Nyárynak legközelebb macskazenét
8738 2| kompot, már ezt a parasztot a nyavalya töri. – S ezzel elkezdé
8739 15| kiereszté a maga rabját. A nyavalyás még a tömlöcajtóban elkezdé
8740 10| ha nem volt odakötve a nyele – monda a vezér. – Azon
8741 6| megállt a sír előtt, dárdája nyelére támaszkodott, szétnézett
8742 2| golyó elsodorja annak kopjás nyelét kezéből, ekkor kardjára
8743 7| fejére leszállni kettős tüzes nyelvben.~– Magyarok – kiálta szét
8744 1| mindenki mindenféle tónusból és nyelvből, tán koszorút is hánytak
8745 15| magára, s amennyire tántorgó nyelve engedé, utánakiáltá az éljent.~–
8746 15| s alig bírta mozgatni a nyelvét.~– Most rajta! – gondolá
8747 6| Ruházatjok, arcvonásaik, nyelvök, mind valami eltévedt emlék
8748 8| megengesztelem őket, ismerem, tudok a nyelvökön beszélni. Hiszen mind jó
8749 8| nekem adod.~– Maradj itt és nyerd el tőlem. Akkor először
8750 8| átvéve, felveté magát a nyeregbe, csákóját lecsatolá, s a
8751 9| közbe röviden a kis férfi, s nyeregkápájából egy pisztolyt vont elő,
8752 7| lováról, leoldta a karabint a nyeregkápáról, a többiek körülállták az
8753 12| Látszott, hogy e nap ajándékok nyerésének napja.~Úgy lőn, aznap jelent
8754 14| ki az utcára.~A huszárok nyergeletlen lovaikra ugráltak fel. A
8755 10| Végre bosszúsan fölkelt, nyergelt lovát előhozatá, s néhány
8756 8| faluból, míg túl rajta a hegy nyerges hajlásán esővájta szakadékos
8757 7| városokkal.~Éjfél felé paripák nyerítése veré föl álmából. Magához
8758 7| egy hűséges eb, s jelt ad nyerítéssel, hogyha veszélyt érez.~Késő
8759 7| közelgő lódobogásra hangosan nyerítettek a paripák a tűz körül, s
8760 2| nem elég az, hogy csatákat nyerjen meg, annak maradandó érdemeket
8761 9| nem bírta elrejteni, azt nyerte vele, hogy egy eleven kackiás
8762 2| lépést baktatni a többi nyikorgó szekerek nyomában.~Így volt
8763 5| négyszögű csillag, úgy látszik nyílása ide alant a több száz ölnyi
8764 5| elvadult bokrok benőtték nyílását, a zöld fű elsarjadzott
8765 7| ereszkedik le a keskeny nyíláson s tapogatózva közelít felé.~
8766 5| kívüled senki sem ismeri?~– A nyílást igen, de azt ki sem tudja,
8767 15| viceporkoláb elborzadt e nyilatkozaton. Világos volt előtte, hogy
8768 1| elnök imparlamentárisnak nyilatkoztatott, de melyet a jelen volt
8769 11| liliom kezd virulni? Nem nyílhatnak-e azok nálad nélkül? vagy
8770 10| Tetején egy fekvő oroszlán, nyíllal átlőve, lábai alatt babérkoszorús
8771 8| kora jácintok és anemonék nyílnak, s a tavaszi légre kinyitott
8772 5| lakott, aki akart.~A borházba nyíló mellékszobában a maszkírozott
8773 15| sajtószabadság által garantírozott nyilvánosság? s több efféle.~– Hjaj uram,
8774 8| Ott ült a kisleány egy nyírgallyakból összerakott karszékben,
8775 3| arca, termete; a rövidre nyírott haj és a nemrég növesztett
8776 1| közül kettő rettenetesen nyírt valami üres papirost, a
8777 4| volna neki valami, hogy nyissa föl e könyvet, és ahol felnyitja,
8778 3| két csinos fiatal tiszt nyit be hozzánk, egyik szőke,
8779 1| léptek hallatszának, s mintha nyitná valaki kívülről a zárt ajtót.~–
8780 5| derék seregnek szabad utat nyitni.~Így menté meg seregét a
8781 7| Pillanatok múlva az utat nyitó tömeg közt az emelvényig
8782 13| tiszta kékek voltak, sohasem nyitotta fel egészen, s ajkai és
8783 8| mormogának mind, s utat nyitottak előtte.~– Mi történik itt? –
8784 1| letépve, sok üggyel-bajjal és nyögéssel valamennyi zárát és lakatját
8785 1| akartátok alkotni a világot?~Nyögtök láncok között vagy futva
8786 6| hallottalak ágyadban-forgolódni, nyöszörgeni, miről gondolkodtál?…~A
8787 6| nem lehetek én ottan? – nyöszörög felsóhajtva a nyomorék és
8788 8| bátran viseljük magunkat. Nyolcan vagyunk itt férfiak, a ház
8789 4| a leánya sírja elé ásott nyolcszegletű üreges szobrot, mely egy
8790 4| ültettek, fejtől egy egyszerű nyolcszegű ércszobrot, mely hajdan
8791 5| mesterség nincs ínyem szerint. Nyolcszor voltam már ágyútűz előtt,
8792 8| asszony, Bárdy Antalné, túl a nyolcvan éven, egészen ősz és igen
8793 1| mennyi idő alatt enne meg egy nyolcvanezer főből álló ellenséges hadsereget
8794 6| vénült ő meg, szent volt. Nyolcvankilenc évig hagyta élni Isten,
8795 9| némelyik százhatvan fontot nyom, nemcsak tüzes golyókkal
8796 1| kétségtelen eltulajdonítás nyomai látszanak!~Az emberek egymásra
8797 1| mentek. A hófuvat behordta nyomaikat. Sehol őrtűz, sehol megállapodás,
8798 4| jéghidegségét, de nem azoknak nyomását. Azután megindult, apját
8799 10| jött volna alá, nehezítő nyomással védendő választott népét
8800 2| magában e csüggeteg elbúsulás nyomát, de csak nem akadt rá.~Egyszer
8801 1| szimptómáival a megvetésnek, s nyomatékos hangon kérdezé:~– A miniszter
8802 7| kétségbeesés szenvedéseinek nyomával minden vonásain, azt az
8803 2| ágyúkat a Tiszába hányták, s nyomban utána a hídon átrohant Vécsey
8804 1| ugyanolyan papirosokat harminckét nyomda ingyen készít a kormánynak.~
8805 8| meguntad a várakozást, lejjebb nyomhatom a kanócot.~– Ne bolondulj,
8806 2| honvéd, kezét lüktető sebére nyomja, és néz, néz merően haladó
8807 8| s elkezdték azt befelé nyomni, feszegetni.~Ekkor felemelt
8808 11| a magyar vezér.~Egyedül, nyomorban, betegen, távol honától.~
8809 6| visszajő; maga elment a nyomorékkal, felvezette őt a toronyba.
8810 6| büszkelelkű nőnek, és Dávidnak, a nyomoréknak. És csak ők ketten nem sírnak.~
8811 6| hullanának.~Judit félrehíja a nyomorékot a nősírás közül egy mellékszobába.~
8812 8| lehetett kivenni.~– Ide, nyomorúak! – ordítá dühösen, s megragadva
8813 8| nem emberi szemnek való.~Nyomorúan, kikeresett kínzások közt
8814 8| gyújtogatóktól a román nemzetet. Nyomorúk, ti! Nem dicsőséget, gyalázatot
8815 4| nékem…~Miért ad az Isten a nyomorultnak világosságot és életet a
8816 8| halni vagy újra születni? Nyomorúsága van, egyebe nincs; ha legyőzetik,
8817 1| egy gipszpagódli, s minden nyomósabb kifakadásra egy-egy „hm,
8818 10| éjjel mindenféle kísértetek nyomtak. Egyébiránt nem hiszem,
8819 7| katonáknak, s midőn elhagyá őket, nyomtatott verseket és proklamációkat
8820 1| átkozza meg a szenvedést, mit nyugalmáért cserélt. Az áldozat panasztalan.~
8821 8| a te honszerelmed, engem nyugalmamtól foszt meg. Te fegyvert fogtál
8822 8| senki. Rosszul gondoskodtak nyugalmukról, kik egy népet ennyire hagytak
8823 11| mely öntudatlanul, holt nyugalomban mered fel az égre.~Jobbról
8824 8| kilőtt fegyvereket. Tamás nyugalommal ült meg egy karszékben.~
8825 3| megelőzéssel, s én látva, hogy nyugalomra van szükségük, egyedül hagytam
8826 6| Ide hozatta ki magát, nem nyughatva szobájában. Ide hozatta
8827 8| csatában, most gazdád, ki nyughelyet ád és oltalmaz.~– Miért
8828 4| feküdném a földben és alunnám s nyugodalmam volna nékem…~Miért ad az
8829 8| Legrövidebb idő alatt. Most nyugodd ki magadat. Rokonaidról
8830 4| Áron látta a fejet vállán nyugodni, de terhét nem érzé annak.
8831 9| társaságot, mely most sokkal nyugodtabb tekintettel fogadá az érkező
8832 3| tartsanak kegyetek addig nyugórát.~S ment kardját felkötni.~
8833 10| hívják?~– B**i Emma. Isten nyugosztalja meg szegényt.~A tábornokot
8834 2| defilét végigsöpörheték, s a nyugoti részen egy dombra épült
8835 6| Feje egészen a nő vállán nyugszik. Még nem lát semmit. A kék
8836 7| Hiszed-e hát, hogy nem nyugszom meg addig, míg számodra
8837 7| bajom sincs, egy baleset nyugtalanít csupán, melyet nem lehetett
8838 8| hát mondjad, miképpen – nyugtalankodék Lupuj, mindig félve, hogy
8839 8| nem akarom – szólt mérges nyugtalansággal, csaknem síró hangon az
8840 6| mintha csitítani akarná a kis nyugtalant.~– Nincs fegyvere! – kiált
8841 3| hittem, hogy nagyon meg fogom nyugtatni, ha eszébe juttatom, miszerint
8842 10| piramid, négy vasgolyón nyugvó. Tetején egy fekvő oroszlán,
8843 14| rác nők megelőző arccal nyújtának nekik ételt és italt, s
8844 8| póznára tűzött kalpagot nyújtogaták felé.~A decurio zavarodva
8845 9| akik viszont kíváncsian nyújtogatták ki eleven mellvédeik mögül
8846 10| előtte.~Jöttek az énekesek, nyújtott hangon szomorú dalt énekelve
8847 12| gyermekek ellen.~S ki ne nyújtotta volna kezét halálos ellenének
8848 5| szólt az asszony, kezét nyújtva a tábornok elé.~– Hová gondolsz,
8849 1| becsületes ember kardjához nyúl és megverekszik.~– Ah, barátom,
8850 1| kocsmáros után – ott künn egy nyulat láttam lógni, azt pörkölje
8851 7| Ne tarts tőlem, Rózsa. Ne nyúlj pisztolyodhoz. Nem én vagyok
8852 7| elsőket, akik kantárodhoz nyúlnak. Akár engem, én vagyok az
8853 7| örökkévalósággá látszottak nyúlni. Végre lódobogás hallatszék
8854 10| a városból egy hosszan nyúló néptömeget lát lassan szemközt
8855 7| vagyok az első, aki hozzád nyúlok. Vágj rajtam egy sebet,
8856 1| készpénzben le volt téve.~A lap ócsároltatott úton-útfélen sajtóhibái
8857 8| vagy egy részegségéből ocsúdó rekedt danája. Kolozsvár
8858 7| Azt hivé, hogy egyikhez odaadja leányát, míg maga sorsa
8859 5| elhajított fegyvert a földről s odaállt a harcolók közé közkatonának.~
8860 9| ellenségeivel.~– Csak azok odaáltal békét hagynának ezúttal –
8861 2| ezer tüzes ördög volna is odaát.~S azzal bezörgetett a révész
8862 5| hurrákiáltása.~Dalolva vonult odább-odább a kis lengyel csapat; ha
8863 8| Egy-kettő megkezdte az odábbállást, a többiek is lassanként
8864 10| erőtől, s kénytelen voltál odaengedni másnak az elfoglalt eget?…~
8865 8| nekem!~Ezalatt társai is odaérkeztek, s fel akarták koncolni
8866 1| elfutni csak egyet is? Most odaértek. Az ágyúdörgés elhal.~Menj
8867 10| a mulatságát elrontani, odafordítá lovát s megállt a sátor
8868 7| a közelítő vonásait, az odafutott hozzá, megcsókolá, azután
8869 2| embert a golyó nem fogja, odafutottak a kompkötélhez, s mire a
8870 8| tréfára az oláhok kétharmada odahagyta a szobát.~Az ottmaradtak
8871 7| ontjuk ki vérünket.”~György odahajolt Rózsához:~– Tedd hozzá:
8872 8| szétszedett vaskályhákból, azokat odahordta egy padlásablakhoz, mely
8873 3| beszélt, azt én nem értettem. Odahozott nekem egy papiros tölcsért
8874 10| fajt alföldön laktából, s odainté.~– Kurhere dade, mondj szerencsét
8875 1| elébb belénk kötnének, mint odajutnánk?~– Gondoltam rá. Az egyenlőségi
8876 10| zúgolódott és káromkodott odakinn.~– Mi az? – kérdé a tábornok.~
8877 10| természetes, ha nem volt odakötve a nyele – monda a vezér. –
8878 3| érzelmeimet, midőn egyszer odalejt hozzám, s felkér a legközelebbi
8879 7| forma szerint egy katona odalép a hadbíróhoz, egy pálcát
8880 8| gyermek alszik. Lábujjhegyen odalépdelt ágya fejéhez, s azután sokáig
8881 8| a kandalló tüzébe vetve, odalépe a leányhoz és fülébe súgá:~–
8882 9| honvédek, csak honvédtisztek.~Odaléptet hozzájok.~– Mit keresnek
8883 13| orvos ekkor Perczel Mórt is odalépteté a mágneses gőzkörbe.~A leány
8884 5| találná ön ki?~A katona odalett e tekintet bűbájától. E
8885 7| táncrobajt, az ujjongatást.~Odalopózék ablakához csodás aggodalommal
8886 8| belépett, a szájtátó oláh pedig odalopózkodott az ablakhoz s hajborzadva
8887 2| álmaikban beszélni hallja. Odamegy ágyaikhoz. Az egyiknek alvó
8888 7| szegényes ebédje mellé, odamentem hozzá és megszólítottam.
8889 4| fehér átlátszó ujjával odamutatott.~Áron olvasá a mutatott
8890 1| falhoz.~– Ki járt itt?~Mind odanéztek. Legalábbis azt hitték,
8891 10| csatámban vagy sem!~S azzal odanyújtá kezét.~A cigánynő száraz
8892 3| hatást akarnám észrevenni, odanyújtám neki.~– Erről meg fogom
8893 2| kiáltanak fel:~– Gábor!~S azután odarohannak hozzá, összeölelgetik, egyik
8894 3| az ember szeretett volna odarohanni hozzá s ország-világ előtt
8895 8| leesett.~A négy elsőt, ki odarohant a gyilkosnak segíteni, testvére
8896 7| hogy kedvesének bánata van.~Odasimul hozzá, kezeivel lesimítja,
8897 6| éves leányka fűzi karjait, odasimulva hozzá, mint hízelgő folyondár
8898 8| mulatozásaikból. A két kisfiú odaszaladt hozzá s összebámulta a bácsi
8899 1| mérföldnyiről kellett volna odaszállítani.~Tartatának egyenlőségi
8900 10| regementem. Jó katona csak odatart, ahol a zászlóját látja.~
8901 10| segédőrnagy lehúzta kesztyűjét, s odatartá tenyerét a cigányasszonynak.~
8902 8| felijedt az ismerős hangra. Odatekinte, meglátta a várva vártat,
8903 1| is jártam ott, és más is, odatetted a szivarokat.~– Engem megloptak.~–
8904 2| összeéhezett népet, a már ottlevők odatódultak a kiszállókhoz. Soknak volt
8905 3| midőn csákóját föltette, odatűzte kokárdája mellé s ekkor
8906 8| másztak felfelé.~Barnabás odaugrott. Látta, hogy a túlsó terem
8907 7| oly kedélyes:~„Héj, én is odavaló vagyok~Ahol az a csillag
8908 6| idegen hazákba, most is odavannak, nem is jönnek vissza.~ ~
8909 4| mutatott. Ez egyszerű név volt odavésve: „Lóra”.~Áron ihlett buzgalommal
8910 2| a lovagokat úszni, sokan odavesztek.~*~Az este közel volt, midőn
8911 3| honvédtiszt nagy fáradtan odavetette magát az ágyra, bizony szegény
8912 7| kérésre kettétöri a pálcát s odaveti a halálraítélt elé, tompán
8913 8| feljön az égre!!!~Az oláh odavezette őket egy magas földtúráshoz,
8914 7| fölvánszorgott fél kezével s odavonszolta magát hozzá. A szerb egy
8915 5| veté le magát a pamlagra, s odavonva maga mellé a hölgyet, monda:~–
8916 1| der den Rückzug deckte, oder wenigstens decken sollte?~–
8917 10| Előtte egy magas faragványos ódon síremlék állott; egy csonka
8918 5| szokatlan fény verte ki régi odújából. A fáklyáktól jobbra-balra
8919 8| Hallod e zajt? – kérdé belépő öccse, kinek arca lángolt. Tamás
8920 1| közül, a miniszternek és öccsének még ez sem volt elég. Nekik
8921 8| sóhajta a gyászos nő, midőn öccsét megölelé –, vigyázz magadra!~
8922 4| felitatták a kutyákkal, kis öcsémet beledobták a tűzbe, sok
8923 2| Régen híttak engemet „öcsémnek”, katona uram.~– Hány esztendős
8924 1| előkészületeket kezdett tenni ökleivel, hogy Laci jónak látta a
8925 1| csapással összetörött, egy ökölütéssel a kártyaasztalt kettéhasította,
8926 4| hegyével ugye a földnek áll? Az öl meg engem, az téged és mindenkit,
8927 7| félkönyökére emelkedve nézte, mint öldösik le a többit. Mikor egy-egy
8928 4| karjait, hogy leányát keblére ölelje, midőn a tünemény hirtelen
8929 8| színeidnek.~A lyánka hagyta magát öleltetni, s midőn kifejle az ölelő
8930 8| lábához háttal fordulva egy öles termetű férfi támaszkodott,
8931 2| egymáshoz, mindkettőnek kezében ölésre volt emelve a kard, szemeik
8932 14| hallgat, első szerelmesét öli meg.~Átkozott vérbe fogja
8933 14| lehet élni a gyalázat után, öljetek meg minket is azokkal együtt,
8934 14| tetszéssel.~– Ha mi nem öljük meg őt, ő fog megölni minket.
8935 5| nyílása ide alant a több száz ölnyi mélyben, azután ismét megy
8936 3| megyek, vagy más egyéb módon ölöm el magamat.~Képzeld, mi
8937 8| dicsekedhettek vele, hogy öltetek, gyújtogattatok és raboltatok?~–
8938 1| ezüstös atillámat, tetejébe öltöm ezt a zsemlyeszín kaputot,
8939 4| le fehér ruhájára. Arc, öltöny és kezek, minden oly liliomfehér,
8940 4| zsöllyeszékébe, megtörülte öltönye szárnyával a könyv tábláit,
8941 6| levette kezét elszakadt öltönyéről. Irtózatos seb látszott
8942 7| György elszedte a szerb öltönyét, fegyverét, s azokat magára
8943 2| mindkét leány ünnepélyes öltönyt készíttetett. Titokban,
8944 6| hogy nem magyar.~De ez öltözet is, melyet visel, oly különös
8945 1| mérgesen lehányt magáról minden öltözetet, azután megint mind felszedte
8946 1| közé, annál ragyogóbbak, öltözetük piros prémes zöld dolmány,
8947 8| szobájába.~Már akkor az fel volt öltözködve. Csodálatos, hogy éppen
8948 1| lovasság, utána rosszul öltözött gyalogsorok, hallgató, beszédtelen
8949 8| egymás mellett két egyenlően öltöztetett gyermek ül, legfellebb ötévesek
8950 8| Megteszed-e?~– Szólj.~– Álruhába öltöztetlek, menj sietve Kolozsvárra,
8951 7| földön, hosszú puskáikat ölükbe fektették, egy közőlük a
8952 1| világot.~De szégyen pírja ömöljék el arcodon, midőn azoknak
8953 5| volna e kíséret, miután önakaratomból jöttem.~– Asszonyom, ön
8954 1| kik nem tudnak alunni az önátkozta sírban, ülj festőtáblám
8955 1| érdemjel-fosztottan bűnhődtök nem önbűnötökért.~És ti, kik sohasem szerettétek,
8956 5| melyen II. Rákóczi Ferenc (az önéhez hasonló körülmények között)
8957 13| örömnek és fájdalomnak, az önérzékek legkisebb tudata nélkül.~
8958 6| az őrültség kerget s az öngyilkosság vezet. Menjetek innen.~A
8959 5| magam jószántából jöttem önhöz.~Az őrnagy megütközött.~–
8960 14| keblükön a nemzeti kokárdával önként ajánlák bájaikat a nemzetiségért
8961 8| állt be Kolozsvárott az önkéntes lovagcsapatba, s az apa
8962 14| faja vérében gázol, tán önmaga verte volna szívébe gyilkát;
8963 7| Lovamat! – ordíta a vőlegény önmagából kikelve, s mint egy őrült,
8964 8| hagytál jőni reám, gyászt önmagadra.~Az ifjú feje keblére hanyatlott.
8965 8| lefegyverzett martalékra, ki önmagáról nem érezve; védtelenül hevert
8966 8| fátát lőtte agyon, másikkal önmagát.~– Ti mind ott voltatok?~–
8967 13| két oldalról.~Ha Perczel önnevétől vissza nem ijed, ott ismét
8968 7| visszafordult elszörnyedt haraggal önnön városára, s mint a gátot
8969 5| inkább akartam magamat önre, mint őrá bízni.~Az őrnagy
8970 14| azon gondolkodott, hogy ne önszívébe verje-e azt.~Elárulja-e
8971 6| Sepsiszentgyörgynek, a többit mind ágyúnak önték.~Most e harang kondulása
8972 15| letette, szavakba bírja önteni indulatjának mivoltát.~A
8973 8| alá vad erővel a súlyos öntött vasdarabokat, két-három
8974 9| miközben aztán majd a nyakába öntötte a levest, majd a fülének
8975 13| ébrenlét között, egy szünteleni öntudatlan merengés, eleven érzése
8976 11| egy ledűlt óriásnak, mely öntudatlanul, holt nyugalomban mered
8977 3| zsinóros atilla mintha csak öntve lett volna rá.~És hogy táncolt!
8978 10| népét, meg hagyta fúlni önvérében, elveszni, leszállni a sírba,
8979 1| undort magadról, mit az önzés, a piszkos lelketlenség,
8980 7| ördög az?~– Jól nevezted őt ördögnek, nem is lehetett soha ember,
8981 4| Jó estét, földi!~– Jó az ördögöknek, de nem a székelynek! –
8982 8| medaillont találtam, melyet öreganyám viselt egykor nyakában,
8983 8| közt ereszték odább.~Innen öreganyjához ment. Útközben másik nagybátyjával
8984 6| bibliából olvas a nyomorék az öregembernek. Ők az utolsó két férfi
8985 4| csörtetéssel egy csapat öregembert látnak közeledni, kik tajtékzó
8986 8| árvaleánya, kit a Bárdy család örökbe fogadott, mert az is Bárdy,
8987 7| dél közelgett, a percek örökkévalósággá látszottak nyúlni. Végre
8988 14| kiegészítteték, és a később jövők örökleni látszanak elődeik vitézségét
8989 8| e nép, annyi dicsőségnek örököse, a híres dákok s a világhódító
8990 8| kőoszlopaira a gobea és ipomoea örökzöld levelű folyondárindái vannak
8991 7| arccal. Arra gondol: hogy örömei tárgyától minden lépéssel
8992 8| szólt a meglepetés lelkesítő örömével az ifjú, s forrón szorítá
8993 4| Szemei könnyben úsztak. Örömhangon, mely a delíriummal rokon,
8994 8| keblében, ami hasonlatos az örömhöz, a megelégedéshez, valami
8995 7| tüzelt, egy-egy infernális örömkiáltás hagyta el ajkait. Nemsokára
8996 13| eleven érzése az idegen örömnek és fájdalomnak, az önérzékek
8997 2| napja nem látta ez ihlett örömöket Szolnokon, és túl és innen
8998 14| emléke jogot adott neki az új örömökre.~Mondta volna neki örömest,
8999 8| mert nem hozok fejedre örömöt, nem dicsőséget többé, és
9000 7| üldözött, koszorúkkal s örömrivalgással fogadna. S azután nem mondaná
9001 8| meglátta a várva vártat, s örömsikoltással rohant az ablakhoz.~– Jer
9002 8| Imre a remény egy halvány örömsugárával arcán. – Ki hiányzik? Szólj,
9003 4| lobogókkal megrakva közelít, örömsugárzó arccal felelé mindegyik:~–
9004 2| fognak sírni, hogy ezeren örüljenek.~A két menyasszony együtt
9005 7| volna eddigi életét, s ne örülne annak, hogy azt becsülettel
9006 3| kezemet megszorítá vele.~Örültem, kacagtam, magamon kívül
9007 14| jutalmául ily magasztaló szókkal örvendezteté meg katonáit:~– Fiúk, ma
9008 8| döngés felelt ütéseire, örvendő ordítással oda jelt cimboráinak,
9009 11| míg a vad harcfiak fenn az Örvény-kövön mutaták be Hadúrnak égő
9010 1| tajtékot verő hegyi patak mély örvénye fölött egy-egy keresztüldöntött
9011 7| vezette ismeretlen veszélyek örvényébe, kiszámított terv szerinti
9012 4| szünet múlva háborgó zúgással örvénylik keresztül a völgyön a rettenetes
9013 7| hozta nekik, egy perc alatt összeaprították, azután elvánszorogtak jobbra
9014 8| kisfiú odaszaladt hozzá s összebámulta a bácsi kardját s annak
9015 8| fárasztó küzdés után mindig összébb-összébb roskadozott; végre hanyatt
9016 2| között egyes huszár, az összebomlott tömeg hol előre, hol hátra
9017 2| Rajta! Rajta!~A két sereg összecsap, s azon percben szét van
9018 5| vezére felé tart. Hirtelen összecsapnak, hosszú sebet kap fejére
9019 4| egy völgy felett siettek összecsapni; a hadseregek is e völgyet
9020 10| rikkantá magát.~A tábornok is összecsapta kezeit és nevetett. Hajdani
9021 2| történt. Mikor Téténynél összecsaptunk, alig voltunk már ötven
9022 2| vissza mind a ketten; ha összecsapunk, egyikünk hihetőleg nem
9023 5| Csodálatos! – szólt a nő, kezét összecsapva. – Csaknem hihetetlen!~És
9024 8| Magyarországba egész a Réz aljáig. Az összecsatolt hegyek, egymás tetejébe
9025 4| hozzá, összeölelgették, összecsókolgatták, diadalaik jeleit feltűzték
9026 3| hozzá s ország-világ előtt összecsókolni – nemcsak magamról beszélek.
9027 14| leányt és kebléhez szorítá és összecsókolta, mint szokta volt két év
9028 8| hanem az egész falut képes összedönteni.~Az oláhok közül többen
9029 2| vonatok, hozva összefagyott, összeéhezett népet, a már ottlevők odatódultak
9030 7| térdére, s termete ismét összeesett.~A katonák mereven álltak,
9031 1| Kovácsot elfogatom, mint titkos összeesküvőt, vele az egész békepártot,
9032 8| szemű kép, a termet egészen összeesve, szemei szüntelen fölfelé
9033 2| fütyülő vonatok, hozva összefagyott, összeéhezett népet, a már
9034 3| hogy a tisztek mindjárt összefaragják ezt az embert, amiért az
9035 3| föltett csákóval, sárral összefecskendve, s jelenté, hogy az ellenség
9036 10| csatában végre nem lehete semmi összefüggést fenntartani. Minden csupa
9037 2| valakije, akit várt, és összefutva minden szekeret, nem talált
9038 8| Cine mintye!~Pár óra múlva összegyülekeztek háza előtt az oláhok; ötvenen-hatvanan
9039 7| A menyegzői vendégek már összegyűltek, díszruhájában, aranyzsinórral
9040 8| teremben egy csatlós halálosan összehajigálva feküdt már, s lehete hallani
9041 7| elítéltet.~A kapitány segéde összehajtopatott papirost vett elő, s szigorú
9042 5| többi kémek szinte azzal összehangzó tudósításokat adtak, csakhogy
9043 13| gőzkörébe ért, a sympathetikus összehatás felnyitá annak szemeit.
9044 8| torlasztva itt-amott az összehordott száraz leveleket; mikor
9045 7| több száz mázsa lőpor volt összehordva. Szenttamáson egy kő nem
9046 6| világszellem szeszélye ismét összehozza őket, mind ellenség állanak
9047 8| számotokra, mellyel ott összehúzódva, de egymással boldogan,
9048 3| suttogni hallottam volna: „Mi összeillő pár”. Ah, Eleonóra! milyen
9049 5| megnyerve. Ott minden helyet összejárni, feljegyezni: ez a feladat,
9050 4| búsulással…~Távol földekről összejött népek kiáltása hallik… Ordítsatok,
9051 14| karcsú derekán feszesen volt összekapcsolva a piroszsinóros mente, napbarnította
9052 10| betűkkel, s nem kevéssé összekarcolva.~A sarkantyúk pengése szokatlanul
9053 6| hallottak egymásról többet, – összekeveredtek a szomszéd fajokkal, mindenik
9054 14| mely álmaikat a halállal összekösse.~A honvéd fegyvere mellett,
9055 9| a híd, mely a várossal összeköté, leégve.~Oda a jókedv, oda
9056 11| között helyre volt álítva az összeköttetés, az út nyitva volt egész
9057 1| Volt-e e másnapi eseményeknek összeköttetése az előbbiekkel vagy sem?
9058 4| maga után, másik párjával összeláncolva fütyölt kettős röpüléssel
9059 7| felele neki egy magos, összenőtt szemöldökű, fekete képű
9060 2| azután odarohannak hozzá, összeölelgetik, egyik érzékenyen, a másik
9061 4| végeztével odamentek hozzá, összeölelgették, összecsókolgatták, diadalaik
9062 2| veszélyes kereszttüzébe csalni; összeösszecsaptak a huszárokkal, s azután
9063 4| lesz, ide alant egy nép fog összeomlani.~Az ágyúk dörögnek, a csatázó
9064 8| kisleány egy nyírgallyakból összerakott karszékben, előtte kisded
9065 1| sarkán a miniszter s homlokát összeráncolva. – Öcsém, igen rosszul állunk.~–
9066 7| minden vonásain, azt az összeroskadt tetemet s vállain azt az
9067 5| épületek ajtain látni, s összerótt gerendákkal vannak elöl
9068 4| szárazmalomban puskaport gyártott, összeszedte a található vasat, azokból
9069 9| házrul házra, az ismerősök összeszedték egymást, örültek, vigadtak;
9070 14| a magyarok, csapatjaikat összeszedve, rettentően fizették vissza
9071 1| századokon át passionate összeszerze.~– Ah! Mi kár, hogy mindezt
9072 1| s fel, mint szokott, ha összeszidták. – Igazán ellopták a pénzedet?~–
9073 1| sekkor nagy hirtelenséggel összetakarítottak mindent a ládákba, azokat
9074 8| híd van építve jól-rosszul összetákolt gerendákkal.~Midőn a lovag
9075 6| keblén szétszakadt ruháját összetartva, tántorogva, ingó léptekkel
9076 7| démonát, Basiliskot.~Ez összetépett, csak félig ép arcon valami
9077 6| mind leszállnak. Kezeiket összeteszik, fejökről leveszik a csalmát,
9078 5| hogy mégis eljőjön?~A nő összetette kezeit, s oly csábító, oly
9079 8| elsápadva esett térdre és kezeit összetevé.~– Lázadó! vétettél parancsom
9080 8| ember képes őket szüntelen összetéveszteni. Ezek ikrek, a fiatal nő
9081 2| fértek el egymástól, most összetörődve lapultak meg egymással egy
9082 1| két széket két csapással összetörött, egy ökölütéssel a kártyaasztalt
9083 4| ágyúját döntötte az árokba, összetört kerekeit messze elszórva.~–
9084 8| felrohantak az üres szobákba, összetörtek minden bútort, széthasgatták
9085 1| aggodalom miatt. Nyolc órakor összeültek s még nincs vége a tanácskozásnak.
9086 2| tüzelni kezd. Még sehol összeütközés, még sehol sem hallatszik
9087 2| császáriak minden részletes összeütközésnél készakarva nagy előnyt engedtek
9088 2| fel reá, már pengnek az összeütköző szuronyok, csattog a megfordított
9089 5| ostromló hullám zuhogása, az összeütközött szurony és kard cseng-bong,
9090 2| döfés származott! Másutt az összevagdalt arc porral éktelen, senki
9091 8| feje felett, hogy az oláhot összevágja vele.~Az térdre esett előtte
9092 1| Európát, mind az öt világrészt összevéve, az egész systema copernikianum
9093 14| lépett, nagy sötét szemöIdeit összevonta homlokán, s vadul villogó
9094 2| két csapat most egyetlen összezavart tömeggé válik, melyben férfi
9095 9| helyökből, s poharaikat csengve összezördíték. E névre minden félelem
9096 6| Egyik keze, egyik lába összezsugorodva. Pedig a szív minden gondolatja
|