11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
9097 1| fenyő.~A sziklákon járatlan ösvények vezetnek keresztül-kasul,
9098 7| vezette őket, ember nem járta ösvényeken, mocsári süppedékeken, hallgatag
9099 5| gördülő ágyúk, miket alig bírt öt-hat ló vontatni az iszapos úton;
9100 8| szétugrottak, négyen vagy öten halva maradtak ott, halálra
9101 8| öltöztetett gyermek ül, legfellebb ötévesek és annyira hasonlók egymáshoz,
9102 1| mintha valami rendkívüli jó ötlet hallatott volna, s valójában
9103 9| mulattatóan tréfásnak találta ez ötletét, míg a jelenvolt városi
9104 1| rettenetesen kezdett ez ötletre nevetni, jókedve csupán
9105 2| harmadikon, negyediken, ötödiken.~Mindig több, mindig kétségbeesőbb
9106 8| az ifjú szíve fölé, mely ötszínű volt: kék, arany, piros;
9107 2| fenekében, amint meglátta, hogy ötven-hatvan granicsár ugrál elő a töltés
9108 8| összegyülekeztek háza előtt az oláhok; ötvenen-hatvanan lehettek. Mind vad, rettenetes
9109 2| Hány esztendős vagy?~– Biz ötvenkilenc én.~– Tacskó! Én hatvanöt
9110 14| piros öv volt kötve, a piros övben fényes gyilok, hosszú fekete
9111 3| keresztül az én vérem az övébe folyna át, s az övé az enyimbe.~
9112 14| baljával férje gyilkát piros övéből, s a megbántott büszkeség
9113 1| beszélni, mint ő.~Szakálla az övéig ért, s mikor kacagott: reszketni
9114 2| képeivel. Egy óra alatt övék a vitatott sánc, a vad ostromtul
9115 4| fehér haja arcához tapadt özön könnyeitől.~Ősz az apa,
9116 6| a várost tőle, s szikrák özönében, füstnek fellegében fölviszed
9117 14| kétségbeejtő Iáz, s míg kedvese özönlő csókjai boríták el arcát
9118 1| lováról, vére festi a földet. Özvegye szép és fiatal szíve megszakad,
9119 6| Testvéreim! Sepsiszentgyörgy özvegyei, árvái, halljátok szómat!
9120 1| millió és millió ajakról. Özvegyek, árvák, koldusok és őrültek
9121 6| emléktelenül, mint illik özvegyekhez, kiknek férjeik a csatamezőn
9122 5| hadiszállásán találjuk az özvegyet. Éppen akkor ment oda.~–
9123 2| egyszerűt varratott Rózsa, özvegynek való gyászruhát. Mind a
9124 4| tenéked többé királyi széked. Özvegység és árvaság egyszerre következnek
9125 1| leveleket tördelte fel ex offo, s nagyon jól mulatott holmi
9126 8| zsinóros cseléd jár-kel őgyelegve vagy a küszöbnek támaszkodva,
9127 3| Képzeld, mi történt velem!~Óh, az borzasztó! az rettenetes!
9128 1| rezultátuma azon kegyes óhajtás lőn, hogy bárcsak itt folyna
9129 6| menyasszonyok, feleségek egy óhajtást mondtak magukban: hogyha
9130 7| György boldog. Ő fekszik az óhajtott sír alatt, s álmodik odalenn
9131 8| végződni, nem így.~– Ó, engedj őhozzá mennem, ha tudod, hol van!~–
9132 4| szavaikat, haragos villanással okádja elleneire halálos tüzét,
9133 1| megrohanásra, mintha a föld okádná ki a harcosokat, ezrei és
9134 4| csillogó hadi sorok az érccsoda okádott lángjai előtt, mintha egy
9135 2| éjszakában, kéménye bömbölve okádta a szikrával elegy fekete
9136 14| hogy ahány rác szent van az ókalendáriomban, mind valamennyit egyszerre
9137 1| teljesedésbe azon csekély okból, miszerint az ehhez megkívántató
9138 10| Én nem bánom, de ha aztán okhets dikecsáre kokhele tuterone
9139 5| De tréfán kívül, valami oknak, valami címnek csak kell
9140 8| És én mégis elmegyek. Van okod rá, hogy sirass, mert nem
9141 7| megszabadítani?~– Arra nagy okom van. Engem a rácok kivertek
9142 3| engemet megenni, ha más okosabb ennivalót találnak, s föltettem
9143 1| fiúk mind oly érettek, oly okosak. Tán mindnyájan egy tanoda
9144 3| hallgatózni, és figyeltünk és okoskodtunk a távolabb vagy közelebb
9145 9| csak nekik fog fáradságot okozni – felele a tábornok hidegvérrel. –
9146 9| képpel.~Egy rövidke epizód okozott csak némi intermezzót az
9147 9| azzal legkisebb zörejt ne okozzon, s evés közben szüntelen
9148 1| Elmondák, hogy ez árverés oktalan. Aranyat és ezüstöt elprédálni
9149 2| levághatja kend…~Ilyforma oktatásokkal táplálta a vén huszár újonc
9150 2| újonchuszár, kit nem győz oktatni.~– Kend nem érti a hatvágást,
9151 1| előtt órákig ordítozni az októberi napokban. Jussunk csak Pestre.~–
9152 1| Pah, pah! Félnek, és van okuk rá.~– De mégis, ha valamit
9153 13| ott a szőlők háta mögött okvetlenül rejtett batteriáknak kell
9154 15| falu végén en gros űzik az oláhcigányok.~János mester ugyan nem
9155 4| előre szegzett fegyverrel az oláhnak rohant.~Az oláh pallosa
9156 8| keresztülmehettek Moldván, Oláhországon. Itt egy erszényben pénz
9157 8| párbeszédét. Egy csapat oláhság jött rendetlen tömegben
9158 10| főhadiszállása előtt megállt, az olasz lovásznak, ki a kapuban
9159 8| lábainál ült.~– Minek az a kard oldaladon, Imre? – kérdé reszketeg
9160 5| mint embermagasságnyi, oldalai harántékosak, mint az egyiptomi
9161 5| hogy az egész a hegy túlsó oldaláig vezet, ahol a kijárás egészen
9162 4| pukkanástól követve, mit a sziklák oldalain százszor kiált vissza a
9163 4| a csatában, s a híd két oldaláról vérszalagok csorogtak a
9164 1| kacagott alá, fejét mindenféle oldalra billegetve, mint egy gipszpagódli,
9165 2| hogy váratlanul jött, az ez oldalróli sáncok nem voltak ugyan
9166 3| szavaimat az asztalon felrakott oldalszalonnákra és boros cilinderekre, nem
9167 1| arisztokratikus fényvágyó oligarcha család kincsben és pompában
9168 1| Debrecenből elszökjenek, hogy Olmützbe levelezzenek, és a kormányzót
9169 10| belőle.~Az ablakok szűk ólomkarikák közé szorítva nagyobbrészt
9170 15| tanulhatni. János mester, vegye oltalma alá ez embert.~Az emberséges
9171 8| gazdád, ki nyughelyet ád és oltalmaz.~– Miért nem hagytál megölni
9172 8| kőlépcsőkön, s megtámadá az oltalmazókat.~– Hah! Ilyen közel szeretlek
9173 4| félszigetként foly körül, választák oltalompontul a székelyek. Hadiszerek
9174 9| önök a tűznél? miért nem oltanak?~– Engedelmet kérek, tisztelt
9175 11| s újra kezdheti a harcot oltáraért, ősi isteneért.~A várúr
9176 10| elmúltál, elenyésztél, miután oltáraid lerontattak? Láttunk, éreztük
9177 11| megölé, seregeiket szétverte, oltáraikat ledöntögeté.~Csupán egy,
9178 11| virágáldozatul a nagy szellem mohos oltárára.~A vitézek legjobbika, legszebbike
9179 14| volna és jó hozzád, mint egy oltári szent, nem szánnád meg.~–
9180 10| megfeketültek az időtől, maga az oltárkép festése is egészen fekete
9181 7| lelkében valami érzés, de amely oltó könny helyett a gyehenna
9182 7| nagy titokban e fájdalmakat oltogatni a magyar katonák szívébe,
9183 9| szét a víz fenekén, el nem oltva annak árjaitól s kétfelé
9184 6| lángok ropogása. Mintha léggé olvadt nők szellemei hánynák alá
9185 3| iszonyatos! azt még regényben sem olvasád soha.~Hallhattad, hogy a
9186 8| fogtok ti is, kik e sorokat olvasandjátok, mint én sírtam, midőn azokat
9187 1| egy catói vezércikk egy olvasatlan hírlapba azon alávaló könnyelmű
9188 1| kandallóba veti a levelet olvasatlanul, egyszer már le is dobatott
9189 7| adva át a kérdezőnek. – Olvasd és gyönyörködjél benne.~
9190 3| meghallá, s a futár arcából is olvashatá, amit szavaiból meg nem
9191 8| tudtok, s én azt a nevet olvashatnám le, amelyik nekem tetszenék.~
9192 1| krajcárért csodadolgokat olvashatott az ember. Nem volt az előtt
9193 7| ez a rabló”, hanem írva olvasnád neved előtt a „hőst”, a „
9194 5| haditörvények büntetéseit olvasnák fejére, önnek csak a pálcát
9195 8| tégedet nem talált, s nevedet olvasva, apád házára fog rontani.~–
9196 10| mindenféle egészségért, közben olyanért is, mire az öreg gazda is
9197 7| Ugyan ne beszéljen kend olyanokat, nézze, ez a gyerek mindjárt
9198 14| előtt elment, hallhatott olyszerű zúgást, minő a forrongó
9199 13| Nomen et omen~1848 januárban esze ágában
9200 13| nem volt e névben rossz ómene, megnyerte a csatát.~Kiverve
9201 10| tábornok, bosszantatva az ominózus találkozás által, s küldé
9202 5| értek, az egészen be volt omladozva, a vezérnek több nehéz követ
9203 4| harcára, s a felhők egymásba omlanak, dulakodva haragos hömpölygő
9204 1| Lehetne tán addig valami omlettet készíteni.~– Három adagot.
9205 8| szétcsapott percnyi villanattal, omló kövek, gerendák között szétszaggatott
9206 5| visszatartva, tapogatózva omlott kövek s sáros földhányások
9207 5| kijárás egészen össze van omolva, úgy, hogy külről észre
9208 14| kiszárított öltönyeit, s ez ónas esős éjszakában eltávozott.~
9209 1| kormányzót kisebbítsék, aki őneki legbenső barátja elannyira,
9210 4| erősen védhető állomás. De őnekik egy ágyújok sem volt, fegyverük
9211 6| hallatszék a vad, rikácsoló ének onnalfölül:~„Szolgáidnak testek,~Akik
9212 5| sem változott.~– Úgy van, onnét jövök. Azt helyesen tudják
9213 3| ezek annyi vért ki tudtak ontani!~Különösen egy tűnt a szemembe,
9214 7| hogy hazánkért örömmel ontjuk ki vérünket.”~György odahajolt
9215 11| csak mese.~*~Egymás vérét ontotta a magyar.~Egyik forrásoknál
9216 1| ezt nem vettem. Valóságos opál, ritka nagyságú, ezt Laci
9217 10| jöttek. A főerő maszkok ellen operált, míg a kisebb csapatok túlnyomó
9218 5| akartam magamat önre, mint őrá bízni.~Az őrnagy dühösen
9219 11| nélkül a fájdalomnak.~Pár órai nyugodt álom után felébredt
9220 4| sírni fognak haláluk hosszú órájáig, mert nem fogják őket látni
9221 5| Éjfél után fölkelté az őrállótiszt, jelentve, hogy egy hölgy
9222 10| másik tiszt. – Sokszor az óramutatóra is rászállnak, s az óra
9223 5| vette az órát. – Ennek az órának még egy más rejteke is van.~–
9224 1| igen szép szálas termetű orangutang lehetett, míg miniszterialis
9225 7| mível. Nincs egy nyugodalmas óránk, amióta ennek nevét meghallottuk.
9226 3| az almárjomban, majd az óratokban rátaláltam, szörnyen megszidott,
9227 6| reszketve, mint az éjféli óraütés, hangzik el rajta, a zokogás
9228 2| tréfa közt az idő, s az első óraütést az új esztendőben üdvözlő
9229 2| midőn késő éjjel az egész őrcsapat jött Cibakháza felől, túlnyomó
9230 10| tábornok inte a jelenvolt ordináncnak, a huszár szalutírozott
9231 7| üszköt neki, égjen porrá! – ordít a Szenttamási irtózatos
9232 8| elhagyta eszmélete.~– Ah! – ordítának az oláhok, arcaikon a vérszomj
9233 5| haladtam befelé. A fiúk ordítását folyvást hallottam, a visszhangzó
9234 7| egyszerre hüvelyéből, az ordításból egy hangot nem lehet kivenni,
9235 10| menekvő hadait, hallá a hurrá! ordítást üldöző csapatjainak ajkán,
9236 5| csapnak le egymásra. Rémes ordításuk egetföldet betölt.~Küzdnek
9237 1| olyan nagyon! Hetveni, mit ordítasz?~– Ide nézzetek! Legyetek
9238 1| iszonyú szép dikciókat, ordíthatott a montagnard-oknak, amennyit
9239 9| ellenben a rákövetkező ordító bőgés azt látszott mutatni,
9240 8| arcára, fejére.~Azok dühösen ordítottak rá. Mentül többet megsebesíte
9241 1| láthattál a redoute előtt órákig ordítozni az októberi napokban. Jussunk
9242 6| adattak a hollóknak!” – Ordíts kapu! kiálts város! Eljött
9243 4| összejött népek kiáltása hallik… Ordítsatok, mert közel van az Úrnak
9244 3| elszenderedhetni, már jött valami ordonánc, és beszélni akart velük.~–
9245 3| kedvetlenségnek, követték az ordonáncot. Az őrnagy hívatta őket.~
9246 5| a hadnagyért – kiálta az ordonnance-nak. Ha e percben altisztje
9247 5| vezér kardot kötött. Két ordonnance-tiszt távolról követé őket égő
9248 7| Megálljatok! – ordítá belépve az orgiák házába, nem tudva, hogy
9249 7| beszéde, nem szóltak az orgona sípjai – vad, férfihang
9250 4| ült a templomban, melyik orgonafából csinált koszorúkat, melyik
9251 4| lapok közé téve, rá egy orgonavirágokból tűzködött koszorúcska sajtolva.
9252 14| gondolatra.~– Jertek hát, orgyilkosok! – kiálta elförmedve –,
9253 11| félig csontváza egy ledűlt óriásnak, mely öntudatlanul, holt
9254 4| a székelyek ellen, elöl óriástermetű vezérük, széles ragyogó
9255 8| alatt kettétörött, s az óriástól felemelt paripa két hátulsó
9256 7| Ne haragudj érte, hogy őrizkedem. Tizenhét év óta üldöznek
9257 1| akarom tudni, hogy kitől őrizkedjem.~De már ennyi skandalum
9258 10| ment kiáltás:~„Ki vagy? őrjáró, tovább!”~*~Másnap délfelé
9259 8| Ha azt tudnám, hogy te és őrjöngő társaid egy dühöngő csatában
9260 5| vagyok és vezér.~– Ön engem őrjöngőnek tart, tábornok úr – szólt
9261 10| ködnek oszlopaiban?…~Ki őrködék annak élte fölött egy ezredéven
9262 2| más egyéb, a gondviselés őrködésére bízott tárgyakat.~És újra
9263 11| minden év lebont egy követ ormairól, minden tavasz egy virággal
9264 11| amint futna kifelé, a bástya ormáról hanyatt-homlok a meredek
9265 7| proklamációkat olvasni tudó őrmestereikhez, s felolvastaták azokat
9266 10| Lesz belőled vasas német. Őrmesternek teszünk.~– Köszönöm, nem
9267 3| zászlóalj parancsnokával, Sch. őrnaggyal kötöttem ismeretséget, aki
9268 1| a zászlóaljból, amelynek őrnagya vagyok.~De már erre méltán
9269 5| bizalmas helyzetből, melyben őrnagyát a küldött nő mellett találta,
9270 5| Kitől és miért?~– Ugyanazon őrnagytól, ki előttem itt volt s ki
9271 7| dombtetőkre felállított őrök hirtelen jelt adtak, hogy
9272 4| helység minden tárgyait csak őróla ismeré. Melyik széken ült
9273 14| sebek. Az ifjú bosszúja oroszláni dühével ronta ellenei közé,
9274 2| szuronycsillámlás árulja el az árokban orozva vonuló csapatot, s a kerülgetett
9275 1| sántát. Kettős álla volt. Orra, ha jól emlékszem rá, csak
9276 2| akkor az lecsúszik neki az orrára, s a másik ütéssel levághatja
9277 1| lakó nagy férfi csaknem az orrom alá tette a cifra palackokat,
9278 3| volna odarohanni hozzá s ország-világ előtt összecsókolni – nemcsak
9279 15| újra betétetni a sötétség országába.~*~A bekövetkezett három
9280 8| menni e hely színéről, el ez országból. Ki kell mennetek Törökországba.~–
9281 14| Nem Kossuthé, lelkem. Az országé és a tiéd. – S azzal átölelte
9282 1| őket megenni. Hogy ő az országgyűlésnek milyen imádója in solidum,
9283 1| tárgyat illeti, tudatja az országgyűléssel azon jogkifejezést, miszerint
9284 1| senki sem felelt.~Várták az országgyűlést, reménylve, hogy ott fel
9285 1| lármára. Az én házamnál az országnak több milliót érő kincsei
9286 4| jajgatástok elhallik a szomszéd országokra…~A ti leányaitok olyanok
9287 10| Tarcalhoz nem messze, az országút mellett balra, egy kerek
9288 1| irányban átszeldelék az országutakat.~Zúzmaráz-lepte lovasság,
9289 7| Arra jobbra tarts, ha az országútra ki akarsz jutni, én másfelé
9290 5| volt oldalt elvonulni az országútról s a derék seregnek szabad
9291 4| fénye mellett virraszt az őrszellem egy halálra szánt nemzet
9292 2| ment át rajta, kiknek egy őrszeme tartá ez átjárást felvigyázat
9293 5| hallatszottak az ellenséges seregek őrszemeinek sorba menő kiáltozásai.~
9294 10| társaságában elindult a szokott éji őrszemlére.~A legszélső őrszem túl
9295 10| markotányosnénak.~A tábornok őrszemlét tartott segédtisztei kíséretében,
9296 14| Előőrsön valánk, ő odajött őrtüzünkhöz s pálinkázott velünk. Egy
9297 7| kopogása hallatszék. Az őrül állított szerb léptei voltak
9298 6| Boldogtalanok, kiket az őrültség kerget s az öngyilkosság
9299 14| hölgyek a fanatizmus szent őrültségével veték magukat nemzetiségük
9300 7| elbetegeskedtek, s ha kérdék az orvosok, mi bajuk, szívükre mutattak
9301 2| a sebesültet, s hítta az orvosokat segélyére.~– Köszönöm, pajtás –
9302 2| huszártiszt jár a tábori orvosokkal szerte a harcmezőn, kiválogatva
9303 4| melynek oldalát a sugárágyú őrzi.~A te sírod lesz az, érc
9304 5| hatfontost kellene a defilét őrző telepek háta mögé vinned.~
9305 14| lova mellett alszik, de orzó kezek földet tömnek a puskába
9306 10| e kő alatt.~– Nekem egy ősapám? Hogy jött az ide meghalni?
9307 8| típusa a kiveszni kezdő ősarisztokrata-példányoknak.~Vele szemben ül a család
9308 6| Szabadok-e még őspusztáikban, ősbérceik között? Lám, mi nem vagyunk
9309 10| unoka bosszút állt elesett őseért, ha pedig elveszek, csak
9310 10| Valóban igaz. E helyen egy ősöm esett el. Szeretném, ha
9311 6| régi Istent? Szabadok-e még őspusztáikban, ősbérceik között? Lám,
9312 1| Foglalj helyet, ide mellém. Osszatok neki is. Aztán ott a puncs.~–
9313 10| Temetkezés.~– Ah, minő ostobaság! – kiálta fel a tábornok,
9314 10| hogy most valami hallatlan ostobaságot mondott, de ki kellett mondania,
9315 9| kényszeríté elhallgatni az ostrom-mozsarakat…~*~Az idő fut, egymás után
9316 9| minden ok nélkül, mert az ostromágyúk csakugyan, a várfokról jött
9317 9| ők már szokva voltak az ostromhoz, jobban mint férfiaik, vagy
9318 2| hadteste a Tiszán túli sáncokat ostromlá. De az ostrom csak látszólagos
9319 2| érkezőket, ezek amazokat ostromlák kérdésekkel, száz kérdésre
9320 9| hogy miért engedték meg az ostromlóknak, hogy az átelleni hegyen
9321 9| fegyverszünetet kérni az ostromlóktól, hogy békén lakhatnók el
9322 8| jelt adva a veszélyről az ostromlottaknak.~Azt rögtön leszúrták.~Barnabás
9323 7| Szenttamás állt, dacolva az ostromok dühével.~Egy tavaszi reggelen,
9324 7| bömbölésén.~A családapák ostromolnak.~Egy egész zászlóalj csupa
9325 9| engedik a várost lövetni, ostromoltatni oly seregtől, mely a helyőrségnél
9326 12| magát, hol itt, hol amott ostromolva, s aközben vonult a sereg
9327 2| övék a vitatott sánc, a vad ostromtul fölülmúlt ellen kényszerülten
9328 12| elrendezve a hídon, s amint az ostromtűzben egy ujját lelőtték, hidegvérrel
9329 4| múltak, az ősz ember még őszebb lett, sohasem látták őt
9330 8| leánykát, fölkeresni.~*~Az őszi deres éjszakák vörösre festék
9331 8| Reggeledett. A nap szétlövellé az őszien vöröslő hegyek felett első
9332 1| férfiú ama kis kompendiumban őszintén, és ivott.~– De hát visszatérőben
9333 10| már jól kezdte látni az oszló ködön át Tarcalnak tornyait,
9334 10| eredménytelenül.~A magyarok Istene köd oszlopában járt népe előtt.~Három napig
9335 6| távolban magas porfelleg oszlopai kezdtek támadozni a Sepsiszentgyörgyre
9336 10| keresztül, tűznek és ködnek oszlopaiban?…~Ki őrködék annak élte
9337 9| kezeskednek, a tábornok oszolni engedé a társaságot, mely
9338 2| könnyeket nem a remegőnek osztá.~Oltár előtt várta az egyiket
9339 8| mindenkinek kiszolgáltatá a maga osztályrészét.~Csupán neki jutott tíz
9340 8| fogom mindnyájatok közt osztani. Siessetek. Egy se maradjon
9341 1| melyet a jelen volt publikum osztatlan applausussal fogadott.~A
9342 6| ad. A mi halálunkban nem osztozol. Eredj tőlünk. Eltagadd,
9343 1| köntösein a hóhérlegények osztoztak, s most egy országgyűlés
9344 1| kik a magyar bankjegyet az osztráknál alább becsülik, bitófával
9345 8| rokon a családfővel, ki itt őszült meg vele együtt, Bárdy Simon.
9346 7| szeretet, barátság közt őszültek meg egy födél alatt, egy
9347 11| Mint a délibábnak éjszakára ottfeledt leánya.~Mikor te megjelensz,
9348 8| huszár piros csákóját.~– Ha otthagylak, most fejedet mutogatnák
9349 6| megkérdeni tőle, mit csinálnak az otthonmaradt rokonok, boldogok-e? Imádják-e
9350 5| visszhangzott, a századok óta ottlakó sötétséget szokatlan fény
9351 3| magamnak azáltal, hogy az ottlevő zászlóalj parancsnokával,
9352 6| meghagyta a nőknek, hogy ottmaradjanak, míg visszajő; maga elment
9353 8| kétharmada odahagyta a szobát.~Az ottmaradtak pedig nagy lármával és hetvenkedéssel
9354 5| kísértette meg a csatát, szinte ottveszett. Legkedvesebbik barátját
9355 6| vidékéről, napbarnította szép ovál arcához oly jól illik az
9356 7| árulta el, s ő maga igen óvatos volt kelepcébe soha nem
9357 8| szobából Barnabás, míg József óvatosan a falhoz vonva magát, amint
9358 9| beszéljenek, míg ő maga oly óvatossággal rakta le kését és villáját,
9359 8| repülő köveknek, kiült a padlásablakba, s onnan szórta alá vad
9360 8| gyermekek, s holttesteik azon padlásablakból szórattak alá, honnét Barnabás
9361 8| vaskályhákból, azokat odahordta egy padlásablakhoz, mely éppen a ház kapuja
9362 6| vagyonai legbecsesebbjét háza padlására, kapuit torlaszozza el szekerekkel,
9363 8| voltak.~Lépések hangzottak a padláshoz vezető lépcsőn, nehéz, súlyos
9364 8| szöveteket, felkeresték a padlások, pincék minden zugát, és
9365 8| ajtót, s a ház ablakait és a padlástetőt egyszerre kőzápor borította
9366 4| füstfoltot játszva a szoba fehér padlatára.~…A besütő hold a nyitott
9367 7| vette gyermekét, kivitte a padnyíláson, a hágcsón alá, mindig ölében
9368 4| füstlombot hajtva fel a fehér padozatra.~– Elvesszen a nap, melyen
9369 10| csengettyűkötél lelógott, csak pajkos suhancok szoktak oda néha
9370 2| színhelyét. Eközben közeljut pajtásához.~– Add meg magad, pajtás! –
9371 7| katona, hordókkal terhelve, pajtásai felé. Csak egy ló volt a
9372 2| vén huszár itatja minden pajtásait, sok pénze van, főtisztet
9373 10| betűi, s a kettős kifaragott pajzson családja címere.~– Mi ez? –
9374 8| hangon az oláh, s mint egy pákosztos gyermek, elkezdte dühében
9375 1| Addig is hozzon ide két palack madeirát. Sietve!~A kocsmáros
9376 7| mogorván ült félig álló palackja mellett a szürke félkezű
9377 1| orrom alá tette a cifra palackokat, s mikor töltött belőle,
9378 9| virágbokrétákkal, süteményekkel és palackokkal rakva, a rondella maga körül
9379 1| Kazinczyt, a Zeykeket, Pálffyt, Farkast, azt a rongyos
9380 8| s úsztak a kiömlő bor és pálinka tengerében, vad éneket dalolva,
9381 14| ő odajött őrtüzünkhöz s pálinkázott velünk. Egy meszely rumot
9382 10| modor bizonyítják, hogy az a pallér, aki építette, nem e században
9383 2| kivágott fákból rakattak pallisadok védpontul a lövöldözőknek,
9384 9| egyenesen, kétfelől óriási pálmajegenyék soraival beszegve, miknek
9385 10| fel-feltünedezni, tündöklő alakok pálmakoszorúkkal, elgázolt hadak, láncra
9386 2| Kényelmes nagyurak, kiknek egy palota alig volt elég máskor, jól
9387 7| esett. E nőnek egykor szebb palotája volt Varsóban, mint aminőhöz
9388 2| arcuk elé tartva rohantak a pályafő ágyútelepeire, hogy ne lássák
9389 2| elárkolt s ágyúkkal ellátott pályaudvar, citadellaszerű erős épületeivel,
9390 2| gőzmozdonyok zúgása, fütyölése. A pályaudvarban rendetlen időközökben érkező
9391 1| pecsétőr pedig végigfeküdt a pamlagon és ásítozott.~– Öcsém –
9392 1| dicsőség nem kérkedik. De panasszal van tele szája a gyávaságnak,
9393 5| ellen éppen nem lehetett panasz.~– Ön egyedül bocsátotta
9394 5| ide, hogy azt tegyem. Nem panaszaimmal untatni, hanem önt megmenteni
9395 1| Tűrnek, szenvednek és nem panaszkodnak.~Látod amott azt a vezért.
9396 12| volna fázni, ki mert volna panaszkodni akkor, midőn a kis szürke
9397 7| hogy mi fáj, és az sem panaszkodott neki. A hatodik napon meghalt
9398 3| tölcsért bonbonokkal töltve, én panaszkodtam, hogy milyen rossz cukrász
9399 8| Hazudsz, áruló, golyód páncélomat ütötte, ha vasingem rajtam
9400 1| jegén, véres harcot a folyam páncélozott hátán, csatát a sziklás
9401 10| sem értett a desperatus pantomímiából.~– Ezredes uram. Adja csak
9402 15| defilírozott el előtte, s csak pantomimikájával adta tudtára az emberséges
9403 7| paripáját a rabló, a másikat pányván húzva maga után, hogy ha
9404 7| nyitott szekéren ült a tábori pap, keresztet tartva kezében,
9405 3| bevonult a magyar sereg. A papa kiment elébök a deputációval,
9406 1| Debrecen utcáin Hetveni úr papagájszín uniformisában.~És a miniszter
9407 1| egy mal à propos applikált pápaszemmel. Szakálla, haja jól soignírozva,
9408 4| melyből olvasott, minden papírdarab, melyre írt, megtakarítva,
9409 3| értettem. Odahozott nekem egy papiros tölcsért bonbonokkal töltve,
9410 1| esztelenség, midőn ugyanolyan papirosokat harminckét nyomda ingyen
9411 1| elprédálni ilyen időben kétséges papirosokért esztelenség, midőn ugyanolyan
9412 1| időben, mikor az országot papirosokkal láttuk beterítve, megérdemli,
9413 5| csomó kerekre vágott vékony papírszelet hullott ki.~– Ebben hordom
9414 1| bosszútól, midőn az oltár papjait hozom emlékedbe, kiknek
9415 1| Letorkolom őket. Ich kenne meine Pappenheimer. A ládák új felbontása saját
9416 9| az édes ételbe borsot, paprikát hintett nagy bőséggel, s
9417 3| két tiszt már en pleine parade várt ránk, az a hamisabbik
9418 8| Szent Miklóshoz küldi a paradicsomba.~– Nem lehetne látni azt
9419 9| ismeré, fogalma lehetett a paradicsomról. Kemény dobogó-híd vezetett
9420 5| megölte volna. Engedetlenség parancsai iránt, szövetkezés, egyetértés
9421 12| szürke ember –, és mondja meg parancsnokának, hogy én tizenkétszer voltam
9422 3| hogy az ottlevő zászlóalj parancsnokával, Sch. őrnaggyal kötöttem
9423 9| bizalmas lábon kívánt állni a parancsnokkal, mely megjegyzés, hogy nem
9424 5| lehetetlenség!~– Az ottani parancsnokok is azt mondták, midőn előre
9425 9| Abból még az országgyűlés is parancsol.~– Megtörténhető esetre
9426 5| kísérni, asszonyom.~– Ez is parancsolatban van önnek adva? – kérdé
9427 10| napot?~– De bizony majd, parancsolatjára, egyszer megszököm.~A tábornoknak
9428 5| kötelesség mely kegyed távollétét parancsolná megtorlanom, erősebb leendne,
9429 9| itt? – kiált rájok kemény parancsoló hangon.~– Kicsoda ön? –
9430 1| lovak már itt vannak.~– Én parancsolok, ön engedelmeskedik! Addig
9431 7| minden embereiddel, akikkel parancsolsz, s úgy légy boldog e világon,
9432 1| imponált a kormányon, ki parancsolt egész Magyarországnak, azzal
9433 3| parancsolnak, hogy miért parancsolták.~Fél óra múlva visszajöttek
9434 8| összetevé.~– Lázadó! vétettél parancsom ellen. Ezért halál volna
9435 7| tört folyam, nem hallgatva parancsra, vezérszóra, megrohanta
9436 10| s vegye két tűz közé!~A parancsszó gyorsan teljesíttetett,
9437 9| a tábornok.~A katonák a parancsszóra veszteg maradtak, legfellebb
9438 6| növekedett fel, megszokta a parancsszót latolgatás nélkül teljesíteni,
9439 8| haját hátra szokta fésülni parasztosan. Bajuszt, szakállt nem visel
9440 8| hogy még viadalban is tíz paraszttal ér fel egy nemes.~Végre
9441 1| forogtak kézrül-kézre, miket a parasztvilág kártyáknak nevez.~Az egyik
9442 9| templomaid, miknek egyike páratlan volt Magyarországon freskófestményeivel,
9443 14| melyért háromszor víttam párbajt.~– Köszönöm a felvilágosítást,
9444 1| asszonyságot észrevéve –, e párbeszéd nem igényel tanúkat.~A miniszter
9445 8| szakítá félbe a két bajnok párbeszédét. Egy csapat oláhság jött
9446 7| hogy ezek Rózsa Sándor paripái. Kedvenc paripája azonban
9447 2| szél; oly könnyű, vidám paripáik nyerítve szökellnek előre,
9448 7| kell híni.~Azok felszöktek paripáira, s keresztül-kasul hangzott
9449 11| izent azoknak, kik fehér paripákkal áldoztak Hadúrnak, s hosszú,
9450 8| utánok sietend.~– Fogadd el paripámat emlékül – szólt az ifjú
9451 2| Ragyogva, repülő fekete paripán, csókokat hányva az egyik;
9452 5| hangzott az ágyúdurrogás, a pariparobaj, az ellen hurrákiáltása.~
9453 7| kiálta György, a tajtékzó paripáról leszökve, s egy nagy pecsétes
9454 6| halál szekere, hat fekete paripától vonatva, a halottas kocsi,
9455 7| gyűlt össze, fegyverrel, paripával legjobban ellátva.~– Atyámfiai! –
9456 2| históriájában oly kevés párját találja. Gyalogság intézett
9457 4| csóvált maga után, másik párjával összeláncolva fütyölt kettős
9458 2| áldozat, mintha egy fél napig parlamentáló táblabírónak ágyútelepeket
9459 9| szakállas, termetes őrnagy, parlamentáris pozitúrát véve parancsnoka
9460 1| gerilláival s szétveretem az egész parlamentet.~– Parbleu, ez nem ér semmit,
9461 9| melynek pukkanásai furcsán paródiázták a túlparti ágyúdörgést,
9462 9| tisztelkedni, derék, becsületes parókás férfiak, anno ezerhétszázkilencvenből
9463 5| panaszt tennék érte.~– De én parolámra mondom, hogy igaz, amit
9464 8| kilátástalan erdő oldalából páros pörölykongás veri föl a
9465 1| szív, oly magas ésszel volt párosulva – hozzá és seregéhez nem
9466 1| voltak a miniszter úr és párthívei, magasan ragyogó ábrázattal,
9467 4| feljebb-feljebb szorítá őket parthosszában, a támadók egymás vállára
9468 2| Emellett a Tisza jobb oldalán parthosszant őrszemek voltak felállítva
9469 7| felé.~Alkonyatra egy folyam partjához értek. A távol ormokon itt-ott
9470 2| üldöztetve egész a Zagyva partjáig, ott a kétségbeesés elszántságával,
9471 1| vértől vörösre festett vizek partjainál, égő falvak éji lángja mellett…~
9472 2| melynél fogva annak egyik partjától a másikig egyszerű mesterséggel
9473 4| megvédve, jóval magasabb a bal partnál, úgyhogy az viszont egy
9474 4| hallgatva állják el az innenső partot. Egy csapat szuronyos fegyverrel
9475 1| és pompában századokon át passionate összeszerze.~– Ah! Mi kár,
9476 1| fegyvert. Azelőtt nem igen volt passziója őket meglátogatni.~A románok
9477 1| udvarokkal, megvizsgálja a passzusokat, kvártélyt rendel a deputátusoknak,
9478 3| hangon, minővel a szolgabíró passzust ad az utazónak.~A kapitány
9479 1| nyaka és könyökei arany paszomántba voltak húzva. Bizonyosan
9480 7| éjszakára hajtja gyulyáját a pásztor, kákás, nádas ingoványok
9481 4| vérszalagok csorogtak a tajtékzó patakba.~E percben jobb oldalt a
9482 7| Lesz, lesz elég! folyni fog patakokban, tavanként fog megállani,
9483 5| ruha és az a fekete óra…~A patakon túl ismét letette a hölgyet
9484 1| kötött shawlja csokrából nagy patetikus vatermörderek meredtek elő,
9485 2| recsegnek, a rohanó paripák patkói alatt dübörög a föld, az
9486 6| ellen. Az letapodta lovai patkójával az utca közepére ásott sír
9487 1| szólt a tisztelt pávián pátosszal –, én a fejemmel vagyok
9488 1| lehetne hajigálni.~More patrio követeltetett a kaució,
9489 14| Emlékeztek-e azon időkre, mikor a patriotizmus láza oly járatlan régiókba
9490 1| ellenséges hadsereget muníció és patrontás nélkül.~Végre kitámolygott
9491 9| Mindenki várta, hogy mikor pattan szét s kit fog agyonütni.~
9492 4| barna székelyek, az ősz pattantyús és ércleánya, a hangos sugárágyú,
9493 9| felzavart hullámot.~Süvöltött, pattogott valamennyi, de még csak
9494 9| A város fölött a bombák pattogtak.~Süvöltve repültek a romlás
9495 10| kihozatva flegmájából.~– A patvarba is! az a baj, hogy mi itt
9496 10| szegletből azt a kardot.~– Mi a patvarnak neked az a kard?~– Csak
9497 2| ajkaihoz szorított fehér patyolatot csókolja álmában.~*~Damjanich
9498 1| fülénél fogva megragadva per Pausch und Bogen kitálaltak a legszélesebb
9499 7| érkezett.~– Mit hoztál, Pável? – kiáltának rá társai.~–
9500 1| tovább – szólt a tisztelt pávián pátosszal –, én a fejemmel
9501 9| tábornok szállásán, a várbeli pavilonban, nagyszámú vendégsereg csoportozott
9502 8| ami több, a nálad volt pazsurákat is.~A decurio hideg szokott
9503 9| villáját, melyről leejtette a pecsenyét, az édes ételbe borsot,
9504 1| belőle, és jogot nyerek a pecsétek feltörésére.~– De hátha
9505 1| néhány girbegurba eszközt s a pecséteket pietástalanul letépve, sok
9506 5| vonása arcának halállal pecsételt bizonyságot lőn róla, hogy
9507 1| tartalmát.~Külön le volt pecsételve egyetlen pecséttel, melyet
9508 7| paripáról leszökve, s egy nagy pecsétes iratot adva át a kérdezőnek. –
9509 1| föl merje-e szakítani azon pecsétet is, s remegve nézett maga
9510 1| Nézd, a kormányelnök pecsétje van rajta.~– Törd fel, holnap
9511 1| kérdé a miniszter úr pecsétőrét, mert maga nem mert hátranézni,
9512 1| pedig egyedül maradt az ő pecsétőrével.~– Te Laci – szólítá ez
9513 1| tisztelkedni. Kérem tőle a pecsétőri fizetésemet, azt előmbe
9514 10| Tarcal elébe.~A tábornok pej paripáján ülve lovagolt
9515 7| nap és hold” mint a magyar példabeszéd mondja.~Szép deli hölgy
9516 7| s jaj a magyarnak, ha a példából nem tudott tanulni.~– Ah,
9517 8| gondoljon erre itt és tanuljon példájából – szólt a decurio a lábainál
9518 2| téziseinek valóságát ott mindjárt példákkal is illusztrálva.~A porfelleg
9519 6| a székely asszonyok ős példányképe. Egyike azon soha el nem
9520 9| három utcára feküdt, udvarán példányos dolgozó-intézettel, iszonyú
9521 1| férfiúhoz voltak intézve, ki példás flegmával gusztálta a sántát.
9522 2| ellen küzdenek.~A vezetők jó példával mennek elő. Hull, aki halandónak
9523 8| szakálla, bajusza csak most pelyhedik, fekete haja természeti
9524 10| félénken hideg koporsóik, penészes templomfalaik mögé.~A köd
9525 2| cimbalom s klarinét hangjánál pengett a huszárok tarajos sarkantyúja,
9526 14| őrtűz mellett guzlicáját pengetve ábrándos csatadalt énekelt
9527 1| számlált le tárcájából kétszáz pengőt az asztalra.~– Itt van a
9528 4| többé, kardok és fejszék pengtek a csatában, s a híd két
9529 1| úgy ült a lovon, mintha penitenciából tenné.~*~Még aznap este
9530 1| jó három krajcárért igazi pénzben.~E három krajcárért csodadolgokat
9531 8| a fátáért eljött, s még pénzeidet is ellopta azzal együtt,
9532 1| nincs, nem is volt annyi pénzem régtől fogva.~– Arról lehetne
9533 1| ment az írószekrényéhez, új pénzerővel jelenendő meg a csatatéren.~
9534 13| hagyni Pestet. A kormány és a pénzsajtó elment Debrecenbe, s Perczelre
9535 1| zsemlyeszín kaputot, s megyek a pénzügyminiszterhez tisztelkedni. Kérem tőle
9536 1| rendőrminisztérium köréhez, hanem pénzügyminisztériuméhoz.~Elmondák, hogy ez árverés
9537 4| egyszer meghalok, utánam egy perccel meghalsz te, és te utánad
9538 14| hallod azt jajgatni a halál percében. Szégyen volna egy vörössipkásnak
9539 7| Arra gondol, hogy bosszúja percéhez minden lépés közelebb viszi,
9540 14| mártírhalált a végső kín perceiben is, úgy ők a gyalázatot
9541 7| után. A dél közelgett, a percek örökkévalósággá látszottak
9542 10| álmodat nem zavarhatja meg a perceket számláló efemer portömeg
9543 13| csupa merő kíváncsiságból.~– Percel! – felé az fejét vakarva.~–
9544 13| tudni, hogy hívják.~– Bizony Percelnek hívják azt, nagyságos uram,
9545 7| reményének várta halála percét, s örült neki, hogy az már
9546 8| lángban, mely szétcsapott percnyi villanattal, omló kövek,
9547 13| pénzsajtó elment Debrecenbe, s Perczelre volt bízva, hogy őket eszkortírozza
9548 1| az országgyűlésen kemény peremptórius törvény hozatott azon képviselők
9549 1| circumscriptio nélkül egész pereputyjával együtt, mely kifejezést
9550 8| a leggyönyörűbb kilátás perspektívjébe építve, előtte egy magas
9551 1| egyszerű dialog, egy nyugodt pertractatio által érheted el megbukásodat?~–
9552 1| magyarra, amit ír, mert perzsául nem értenek.~Utoljára nem
9553 15| viceporkoláb volt nemes Pest városánál, s mindamellett
9554 13| csatavesztés után el kelle hagyni Pestet. A kormány és a pénzsajtó
9555 2| visszavonulhatási pontot, mindenestül a Pestnél koncentrált császári főhadseregre
9556 1| ki küldi e levelet.~– Kis Péter?~– Nem az.~– Nagy Pál?~–
9557 9| batteriákat.~Jégben hűtött pezsgőpalackokból volt e batteria, melynek
9558 12| ért, hogy a vén huszár a philhungarok légióit kezdi dicsérgetni,
9559 1| városában.~Estenként egy piaci boltban transparent felirat
9560 1| helyet kapjanak.~Künn a piacon nézdelték a helyet, hogy
9561 7| kiáltozák szétrohanva a piacról s végigfutva az utcákat.~–
9562 1| girbegurba eszközt s a pecséteket pietástalanul letépve, sok üggyel-bajjal
9563 11| minden mozdulatát, álma pihegését, szemei felnyíltát.~A vezér
9564 2| vértestiszt volt a haldokló. Alig pihegett már, arca a nagy fűbe volt
9565 14| ajándékba.~Égő szemeibe, pihegő keblére, piros ajkaira s
9566 12| zivataros éjszakában?~Nem volt pihenésünk. Alig álltunk meg egy helyen,
9567 10| térkép feküdt, keze rajta pihent, de szemei nem néztek oda,
9568 4| látszik, vagy tán lovát pihenteti.~Az út hol magasba, hol
9569 2| a Tiszán, s ott meg sem pihenve, erőtetett marsokban éjen
9570 13| nézett orvosa szemeibe, pillái nem mozdultak.~Amint az
9571 8| s azután ismét lezárja pilláit.~Ébren volt és hallott minden
9572 10| búcsúra a délceg hadfiak tüzes pillanatai.~A bor tette-e vagy a szép
9573 8| után is ottmaradt, sóvár pillanatokat vetve a legutól maradt ragadmányra.~
9574 5| hozzánk, annak az ujján pillantottam meg jegygyűrűmet.~– Vehette
9575 5| viszonzá az őrnagy, fel sem pillantva írásából.~– S ha én egyszer
9576 7| vettem el ingyenképpen. Pincéjéből jött, el akarta előlünk
9577 1| meg, hogy a korcsmáros és pincérei bejöttek teríteni, mire
9578 1| kezdte szedni arcát, szidta a pincéreket, hogy miért olyan lusták,
9579 1| majd leütött a lábamról a pipafüst.~A bureau 66 hivatalnokai
9580 8| ujjával, s azt az oláh égő pipájába vetve, a rögtön kilobbanó
9581 1| mind a hat rettenetesen pipázott.~– Lehet Lacival beszélni? –
9582 10| lovásznak, ki a kapuban ült pipázva, az őr szeme láttára levágta
9583 10| síremlék állott; egy csonka piramid, négy vasgolyón nyugvó.
9584 1| teremté a világot.~De szégyen pírja ömöljék el arcodon, midőn
9585 14| szinte megcsattantak a hőség pírjától.~Karcsú derekára piros öv
9586 12| kis szürke ember, amint a pirongatóriumot megkapta, azt felelte rá,
9587 3| utasítása szerint széles piros-fehér-zöld szalagot kötöttem öv gyanánt
9588 9| életpiros arccal, mely most még pirosabb a tűz visszfényétől s lelke
9589 14| kifárasztani, egy sem bírta arcát pirosabbá tenni.~Ki volt e leány?
9590 10| ez arc jelent meg előtte. Pirosan, életvidámon, mosolyogva;
9591 9| vacsoráló, pufók, vereshajú, pirosgallérú kortesnek elhitte, hogy
9592 10| fagyon. Rongyos sátor alatt pirospozsgás markotányosné oszt a katonáknak
9593 14| végig a legzajosabb utcán a pirossipkás sereg, előtte elfogyott
9594 14| ezredes a 9-dik zászlóalj, a pirossipkások zászlóalja elé ért, minden
9595 14| feszesen volt összekapcsolva a piroszsinóros mente, napbarnította arcának
9596 14| vetém? Jobban meglátszik a pirulás a ti arcotokon, mint az
9597 10| fel, hogy ne lássék arcom pirulása.”~Az osztrák tábornok víg
9598 3| hiszem, hogy igen el kellett pirulnom, ha ezt észrevette, hogy
9599 8| ezüstszőke lyánka mellette ült, s pirulva, szívdobogva felelé: „Imre”.~
|