11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
9600 2| melynek fele elhullott a piski híd védelmében:~Egy vén
9601 4| dicsősége?~*~Kisded házikóban pisla mécsvilágnál virraszt az
9602 10| szemeibe, hol tenyerébe pislogatva, fölemelé aszott csont ujját
9603 5| valami homályos csillám pislogott előmbe. Siettem arrafelé,
9604 1| akarja adni, hogy valamire pisszegni kell, s egy földre sújtó
9605 7| akarsz lenni nálam? Nesze egy pisztoly, lődd főbe magadat, ha nem
9606 8| egyszerű vászoncsuháját, pisztolyait a tüsző alá rejtve.~– Mi
9607 8| kimagyarázhatlan bátorságával fogta rá pisztolyát s az embert mellbe lőtte,
9608 7| tarts tőlem, Rózsa. Ne nyúlj pisztolyodhoz. Nem én vagyok az, kit életedben
9609 3| amit megkíván, és késekkel, pisztolyokkal felrettenetesítve, amint
9610 9| mint a nászvezető vőfély pisztolypuffogtatása.~A tánc rendkívül tetszett
9611 6| kisgyermekek sírtak-ríttak a pitvarokban, maguk sem tudták, hogy
9612 8| a szobába, teletöltve a pitvart és tornácot is.~A zsákmányt
9613 2| lovagok után repül a sok pitykés mente, s kezeikben villognak
9614 1| adatott ki a veresbetűs plakát, melyben azok, kik a magyar
9615 1| Másnap meglehetősen kurta plakátok hirdeték, hogy a rendőrség
9616 1| bitófával fenyegettetnek. E plakátot a rendőrminiszter úr adta
9617 9| háztetőkre.~Mint meggyulladt planéta repült a szurokkoszorús
9618 3| együtt.~A két tiszt már en pleine parade várt ránk, az a hamisabbik
9619 1| ellenem szólni. A minap plena sessione mondtam meg nekik,
9620 8| összecsaptak holtteste felett, s pllanatok múlva fejét emelék föl,
9621 2| szép fekete bajsza pörgére pödörve, arcát a csípős szél pirosra
9622 2| aranypaszomány, szép fekete bajsza pörgére pödörve, arcát a csípős
9623 9| A gránát azonban sebesen pörgött egy helyben, mint egy búgócsiga,
9624 1| nyulat láttam lógni, azt pörkölje meg.~– De könyörgöm, az
9625 8| kapujának iparkodtak nagy hámori pöröllyökkel lerombolni, egy közülök
9626 8| sziklai úton. A hámorok pörölye s az érczúzók kallói hallgattak
9627 8| kilátástalan erdő oldalából páros pörölykongás veri föl a csendet, s a
9628 4| napestig kongás, ráspolyzás, pörölylés hallatszott udvarából, s
9629 7| agyon volt már ütve. Fél pofája le volt vágva, fél szeme
9630 14| ki egy embernek.~– Az én pofám megdagadt, hogy másnap fél
9631 14| bevezetés nélkül úgy ütött pofon rettenetes tenyerével, hogy
9632 14| egyébkor; de visszaadom a pofont! és attól ő egy egész fejjel
9633 11| völgyben lakó azt hiszi, a pogányok lelkei süvöltenek ottan.~
9634 13| vissza nem ijed, ott ismét pogányul szétverik.~Így, a vezényletet
9635 7| lát meg ottan, kik az ő poharaiból nagy danolás közt isznak
9636 14| Sorba járt és töltötte a poharakat, s ha megzendült a vad davoria,
9637 14| poharakban.~– Tölts ma bort e poharakba, szép leány! holnap mi piros
9638 14| kezeiben, a vörös bor lángolt a poharakban.~– Tölts ma bort e poharakba,
9639 9| földsáncolat. Mi ott kényünkre poharazhatnánk, tósztírozhatnánk, dikciózhatnánk,
9640 2| az új esztendőben üdvözlő pohárcsendülés köszönti fel…~1848. év utolsó
9641 9| fejük felett repült el, azt pohárral kínálták, hogy igyék egyet,
9642 10| annak belseje. A falakat pókháló lepte mindenütt, az oltár,
9643 8| sötétek, midőn egyszerre pokolbeli ordítás riasztja fel álmaikból
9644 9| vörös vészcsillag, mely a pokolból jő fel.~Úgy tetszék, mintha
9645 7| Megszomjazál talán a föld alatt, a pokolhoz oly közel, s feljöttél szomjadat
9646 5| csábító, oly mosolygó, oly pokolrahívó tekintetet vetett a katonára.~–
9647 8| két fejet tett a decurio pokrócára.~Az oláhok éles szemekkel,
9648 2| szekerekre rakva, miknek tetején pokrócokba burkolt férfiak, asszonyok
9649 12| a kis szürke ember vizes pokrócokkal terítteté le lőporos szekereit,
9650 2| édesanya vitte ágy közé pólált gyermekeit, a többi nagyrészint
9651 14| katona. Otthon szerény munkás polgár, íróasztalánál kedélyes
9652 4| Erdély fölött összecsaptak a polgárháború hullámai, a magyarnak nem
9653 11| soha ki nem alvó lángja a polgárháborúnak, unokáról unokára szálló
9654 5| jelszavakról. Az álruha egyszerű polgári köntös. Ez legkevésbé felötlő.~
9655 1| garast sem, hallja az úr. Ha policájminiszter úr meglopatja magát, van
9656 1| emberek ellen. Ezek nem valók politikusoknak. Ezek sohasem azt nézik,
9657 1| oligarcha család kincsben és pompában századokon át passionate
9658 2| egymást védő megerősített pont volt félkörben felvetve.~
9659 1| hivatlanul, kéretlenül, az alku pontjaiba beavatkozandó.~Még eddig
9660 1| milyen strategice nevezetes pontnak tartja, mint fogja egykor
9661 2| szerint ez egymást védő pontok csak a legnagyobb erőpazarlással,
9662 2| másikat, oly rendben, oly pontos egységgel robognak elő,
9663 5| tesz.~Tudósításai mindig pontosak, kimerítők voltak mindkét
9664 15| emberséges János mester pontosan kiereszté a büntetését kiállott
9665 2| találva visszavonulhatási pontot, mindenestül a Pestnél koncentrált
9666 2| mely a magyaroknak átjárási pontul szolgált, de ahol tudomás
9667 8| melynek minden harmadika pópa nevet visel, s mégis minden
9668 1| a miniszter ad terrorem populi a rendőrség hivatalos pecsétjével
9669 8| gyalázat és keserű átok alvó poraikba; de megjön az idő, mely
9670 2| és magát a vitézt dönti a porba, még akkor is feltartja
9671 9| hála instinctusának, egy porcikája sem sérült meg általa, de
9672 14| vetette magát.~A sereg maga is pőre volt nagyrészint, s valamennyi
9673 14| legénység felkapta fegyverét, s pőrén, amint aludt, rohant ki
9674 2| halálhörgés… A szél elkapja a porfátyolt a csatáról.~A vén huszár
9675 2| benne erőre kapni.~A fölvert porfellegből csak néha tűnik ki egy-egy
9676 8| kezét.~– Siess, ott egy pórgúnya, vedd magadra, mutasd meg
9677 1| egy várost. Le van égve a porig. Lakói a föld alá, a kriptákba
9678 2| olykor a szél elkapja rólok a porködöt, kitűnnek a ragyogó sisakok,
9679 8| múlva az ifjú lovag oláh pórköntösben siető léptekkel haladt a
9680 10| síremlék hirdeté az ott porladozó nevét, mindenféle nemesi
9681 7| lépett be rajta, fáradtan, porlepte ruhában, halavány arccal,
9682 1| leghamarabb megízelíti a pórnép a crawallokat, Kovácsot
9683 5| mint markotányosnő, majd pórnő vagy fiatal férfi alakjában
9684 1| falvakra. Tudta, hogy az oláh pórnők arany- és ezüstpénzeket
9685 5| markotányosnő, majd vidéki pórnőnek öltözve, egyszer férfi-álruhában
9686 7| Többen észrevették a fáradt, poros embert, ki egy halvány,
9687 2| Másutt az összevagdalt arc porral éktelen, senki sem ismer
9688 5| azt fogom felkeresni s ott pórruhát veszek magamra és megyek
9689 6| és ruháját megszaggatá és port hinte fejére.”~„És íme,
9690 1| grádicson, azóta csak a portásnak kézbesítem – szólt a nagy
9691 1| kezeiben el nem tartható portéka.~„Res servando non servabiles.”
9692 10| perceket számláló efemer portömeg sóhajtása?…~Vagy megbántad,
9693 1| kimondani az ítéletet.~De pórul járt cikkeivel, mert az
9694 1| kíséretében.~Oly kecsesen, oly possierlich vette ki magát azon a roppant
9695 1| papirost, a másik kettő a postára ment, s a jött leveleket
9696 13| szétveretett, ágyúit elvették, pozícióját elfoglalák. Bajnokai színét-javát,
9697 10| szétszórt csapat látszék, erős pozíciót véve. Az üteg azt lövöldözé.~–
9698 9| termetes őrnagy, parlamentáris pozitúrát véve parancsnoka előtt –,
9699 9| azon jőjön fel; a rakétát póznának csúfolták, a bombát úritöknek
9700 13| Mórt követnek megválaszták, Pozsonynak utazván, egy éjet Vácon
9701 1| észre, a másik asztalnál praesideált a miniszter, ott ferbliztek.~
9702 8| vigyorgásával vegyülve.~– Ez közös préda! – ordíták többen.~– Egy
9703 7| népök félreismerésből fel ne prédálja egymás háza népét kölcsönösen.~
9704 6| sem tudták, hogy miért.~*~Predialó felől a hegyút kanyarulatán
9705 1| volt bele nem kötnöm.~Pro primo a kalapjáról akkora vörös
9706 1| millió sugara lövellt szét a prismaticus színeknek. Vakító, kábító
9707 2| öklét rázta felé.~– Azt próbáld csak, ha ki nem fordítom
9708 7| lássuk, mint sír az, aki most próbálja először életében. Sírj,
9709 2| volt érthető, miért nem próbálnak derék támadást a magyarok,
9710 2| csatákban. Az Inczédi-zászlóalj próbálta meg először Görgey első
9711 4| társai küzdenek.~Háromszor próbáltak az oláhok rohamot, mindannyiszor
9712 8| Fogok mondani. Tegyük próbára, hogy melyikünknek van legnagyobb
9713 8| bizonyítani nem lehet. A próbát ezentúl kell kiállanotok,
9714 1| nem volt joga, míg rendes processzusa le nem foly, akkor is gyermekei
9715 5| az örömtől.~– Nagyapám, a professzor, kinek az eseményt elmondtam,
9716 1| azt, hogy mi illendő. Jó professzorok váltak volna belőlök.~–
9717 1| furcsa, hogy diákkoromban a professzorom mindig azért szidott, hogy
9718 8| idő?~– Nekünk nincsenek prófétáink, de úgy látszik, hogy a
9719 8| várnak az ott lakozókra. A ti prófétáitok nem látják azokat, de én
9720 2| ellenfeleihez egy famózus proklamációt bocsáta ki, mely is hangzik
9721 14| legdühösebbet köztük, testvérét, Prokópot, átöleli könyörögve.~– Vessz
9722 1| miniszterialis írnokká nem promoveálták.~Az én majmom végignézett
9723 14| s mint egykor a hit első proselytái, kéjnek nevezték a mártírhalált
9724 4| alakú könyvek majdnem minden protestáns háznál találhatók, viselt
9725 15| szerencse választottainak prototípusául kiszemeltünk, bizonyára
9726 7| követi vezérét, a paripák prüszkölnek a vízben, a délceg vitézek
9727 1| rá fennhangon kacagni.~A publikumnak mindegy volt, akárkin történt
9728 1| sok tépés, marcangolás és püfölés után szóhoz juthatott ő
9729 1| kitüntesse, a tartott szellemi püfölések közben felkapaszkodott a
9730 13| találja az ellenséget, elkezdi püfölni, az vísszahúzódik Ceglédre.~
9731 9| hogy egy vele vacsoráló, pufók, vereshajú, pirosgallérú
9732 8| azután egy földrengető pukkanás, a havasok megrengtek az
9733 9| volt e batteria, melynek pukkanásai furcsán paródiázták a túlparti
9734 4| láng lövell ki, mennydörgő pukkanástól követve, mit a sziklák oldalain
9735 1| felvonás alatt tökéletesen pulverizáltatott.~Midőn a teremből eltávozott,
9736 1| egyszeribe készen lesz egy egész pulyka.~– Meg két font rostélyos! –
9737 1| egy legyintésével az egész puncs-szervizet leverte az asztalról, a
9738 1| általad, csak ne csinálj púpos hátat.~– Brrrr! Hogy telefecskendett
9739 14| Iszonyú csapásokat osztva a puska agyával, utat törtek a szerbeken
9740 2| csattog a megfordított puskaagy. A rohamtól nekipirult arcok
9741 14| orzó kezek földet tömnek a puskába s a lovakat lenyergelik.
9742 1| semmit, hiszen nem értek a puskához.~– De hát nem gondoltál
9743 4| A székely nem szólt, de puskáját ragadva, karjával eltakarta
9744 7| kimondja, akkor hallaná a puskák ropogását, melyek azon ember
9745 1| anélkül, hogy csak egy puskalövéssel védhette volna magát.~Abrudbánya
9746 1| Én mint hentes, te mint puskaműves?~– Nem ér semmit, hiszen
9747 10| Schwechat alól elhozott puskaporfüsttől, de bajusza azért kétfelé
9748 13| gondolkoztak a világon, csak a puskaporgyártásról nem, s ha valahol zajosabb
9749 8| csak egy ujjnyira van a puskaportól.~– Decurio! Egyet mondok –
9750 2| a sáncok felé, a ropogó puskatűz nem tartja vissza őket.
9751 2| félen egy határvadász állt puskával, s rákiálta az általjövőkre
9752 4| bizonyítja az, hogy szüntelen puskáznak, vagy kell, vagy nem, végtelen
9753 4| bokrai közé, hogy a tüzéreket puskázzák le onnan.~Végre éktelen
9754 7| keresztül-kasul hangzott a pusztában a jeladó füttyentés, mire
9755 7| ismét sivatag lelegelt avar puszták, ragyássá gázolva mindenféle
9756 7| S azzal nyargaltak ki a pusztákra.~Útközben beszédessé vált
9757 7| hogy messze hangzott a sík pusztán, mint a kísértetkiáltás.~
9758 2| bele a vendégszeretetlen pusztaságba, hol napi járóföldre van
9759 11| düledékei feküsznek az erdős pusztaságban volkán alakú hegytetőn,
9760 2| utat a néphagyott fehér pusztaságon.~Ilyenek voltak az ezernyolcszáznegyvenkilencedik
9761 8| mely a népeket leheletével pusztítani jött le.~Az oláhok megmeredve
9762 4| szerte mindenfelé égetnek, pusztítnak mindent, ami magyar vagy
9763 8| sápadtan nyargalt fel a pusztító Barnabáshoz, akadozó nyelvvel
9764 7| bármit, megteszem.~– Ölj, pusztíts, ahova küldve vagy.~– Egyebet
9765 7| Vagyonod elpusztult.~– Pusztítsa el isten, aki osztozott
9766 8| tömegnek.~– Most menjetek, pusztítsatok, raboljatok!~A népség ordítva
9767 2| harcok Istene!~Az ágyúk pusztítva szórják reájuk minden oldalról
9768 7| és én megszűnök gazdák pusztulása, utasok félelme lenni. Nem
9769 4| igen közel vagyon a te pusztulásodnak ideje, és napjaid messze
9770 1| szerencsétlen várost, melyre vészt, pusztulást idéze, de nyomorú korcs
9771 3| kérdé az egyik.~– Igen! a quadrille-nál – szóltak többen, s rendezni
9772 3| Végre elkövetkezett az én quadrille-om. A zenekar a bevezetést
9773 3| s felkér a legközelebbi quadrille-ra.~Én szerencsétlen! El voltam
9774 3| rögtön foglalót kértek tőlem quadrille-re, csárdásra és lengyelre,
9775 10| kétszer-háromszor elmormolá magában:~„Quem dies vidit veniens superbum,~
9776 3| komplimentjainál, az a je ne sais quoi nagy fekete epedő szemeiben,
9777 8| megyek. Egyedül könnyebben ráakadok. Isten veletek. Ha vissza
9778 8| Egyet mondok. Arra csak ráállhatsz. Csak azt ígérd meg, hogyha
9779 5| mégis az ellenkezőt fogják rábizonyítani.~– Valóban azt a három katonát
9780 5| azt a három katonát, akire rábízott, azok legjobban fognak bizonyítni.~
9781 15| mester kiereszté a maga rabját. A nyavalyás még a tömlöcajtóban
9782 8| tenni, hogy megtisztítom a rablóktól és gyilkos gyújtogatóktól
9783 7| hallott s vidám ujjongatás. Rablott szekeret hajtott egy szerb
9784 7| A rablóvezér~György pedig felvette ölébe
9785 8| menjetek, pusztítsatok, raboljatok!~A népség ordítva szétrohant,
9786 8| öltetek, gyújtogattatok és raboltatok?~– Mind! Mind! – kiáltozák
9787 2| szeretett, együtt halt meg vele, ráborult, úgy halt meg.~Gábor szomorúan
9788 8| a szabadságért küzdök, s rabszolgának még a nőt sem tartom. Oly
9789 2| s hogy magva szakadjon a rácnak, utoljára magamat is főbe
9790 7| magukban: nagy innepök van a rácoknak ma, s tovább nem törődtek
9791 7| azon föltét alatt, hogy a rácokra menj minden embereiddel,
9792 8| lakói mélyen aludtak, a rács ajtaja zárva, az ablakok
9793 10| menjünk.~A sírbolt cifra rácsajtaja megnyílt, a kőcsigalépcsőkön
9794 8| nemes s küzdött tovább a rádűlő tömeg ellen. Kardját feje
9795 2| a másik vőlegény. Hogyha ráért kedvesével szemben harcairól
9796 4| híd elé áll, melyet bár ráértek, nem rontottak el, remélve,
9797 1| annak, hogy minden újságíró ráférjen, aki a minisztert bántotta.~
9798 4| nélküli, még gyakrabban csak ráfogott szavakat, de miket ő magának
9799 8| pillanatokat vetve a legutól maradt ragadmányra.~Halványan, mozdulatlanul
9800 8| jutott tíz ember része a ragadományból, a többi egyenlően osztozott
9801 3| készítettem.~Végre a szőke tiszt ragadott ki az embarras-ból, igen
9802 8| piszkos, véres kezeikkel ragadták meg a leányka habgyöngéd
9803 4| székely nem szólt, de puskáját ragadva, karjával eltakarta szemeit,
9804 1| sajtópert kívánni a méltatlan rágalmak ellen. A szerencsétlen újság
9805 9| végére hatfontos gránát van ragasztva, de sőt srapnellel is lövöldöz
9806 14| ajtó, s rajta alacsony, ragyásképű férfi toppant be, honvédöltönyben,
9807 7| sivatag lelegelt avar puszták, ragyássá gázolva mindenféle marhanyomoktól,
9808 10| fönséges arcodnak dicső ragyogását?…~
9809 10| győzelme fénye sem lenne ragyogóbb, mint e leány szemei – most!~–
9810 1| közkatonaság közé, annál ragyogóbbak, öltözetük piros prémes
9811 6| előtted legdicsőbb arcával, ragyogóbban, mint a csatamezőn, s azt
9812 7| jöttek fel virulni, s szemei ragyogtak, mint a fölkelő nap.~Menyegzője
9813 2| búsan, szótalanul a másik. Ragyogva, repülő fekete paripán,
9814 6| kifejezését, nagy fekete szemeik ragyogványát, sűrű hajfürteik hollószínét,
9815 10| mindenkit szeretett bosszantani, ráhágott a huszár sarkantyújára,
9816 8| fel egy nemes.~Végre egy ráhajított kasza nehéz sebet ejte kifeszített
9817 5| fölvette őt ölébe, a nő ráhajlott vállára.~Mindkettő arca
9818 8| család kegyence, mert a ráhalmozott kedvezések által a család
9819 15| hallgatva, kikre nagyon ráillett az, amit a német mond:~„
9820 7| félkeze le van vágva, erről ráismerhetsz. Az majd elvezet hozzám,
9821 2| mosolygás.~E mosolygásról mind ráismernek.~Az özvegy és a két leány
9822 7| jövevény sokáig nem bírt ráismerni az asszonyra.~Tulajdon felesége
9823 7| fogva.~A szerbek messziről ráismertek társukra, s hasonló ujjongással
9824 9| hidegvérű képpel irányzá a raisonnírozó homlokának, miszerint az
9825 8| fölött égett a ház.~Azután rajostul elvonultak onnan, zsákmánnyal
9826 1| eclatans brutaliter támadnának rajtad a gyűlésben. De mit teendnél
9827 4| holdsugárt, mely ezüst utat rajzol számomra az égen.~Ne sírj,
9828 5| melyik sánc mire való. Rajzolni pedig éppen nem tudok. Küldjenek
9829 5| egymással.~Az őrnagy jegyzeteket rajzolt irónnal a nyitott óra belsejébe,
9830 8| sziklatorkolatnak, honnét rajzott ellenébe a vadul kiáltozó
9831 8| csapásra, felső része a rákapaszkodókkal együtt hanyatt esett alá,
9832 9| búgócsiga, a belőle kijövő rakétaláng fényes tűzkereket hányva
9833 9| neki, azon jőjön fel; a rakétát póznának csúfolták, a bombát
9834 9| elrejtett katonai zenekar rákezdte harsogtatni a Rákóczi-indulót.~–
9835 2| határvadász állt puskával, s rákiálta az általjövőkre valami idegen
9836 6| ajtók maradjanak nyitva, rakjon tüzet a kandallóban, a gyermekek
9837 9| zenekar rákezdte harsogtatni a Rákóczi-indulót.~– El vagyunk árulva! –
9838 7| Megteszem, ha utolsó mindenem ráköltöm is.~– Vidd el innen, majd
9839 4| szobor előtt, s kezével rákönyökölve, apját arccal felé fordítá.~
9840 9| jókor történt, ellenben a rákövetkező ordító bőgés azt látszott
9841 3| kétszerannyi nemzeti színt rakott fel magára, mint én, s ami
9842 1| fölséges boglárok, annyira rakottak drágakövekkel, hogy izzani
9843 8| elvonultak onnan, zsákmánnyal rakottan, otthagyva szerteszét halottaikat
9844 9| ő maga oly óvatossággal rakta le kését és villáját, valahányszor
9845 2| mert a következő percben rálőtt a két huszárra, a golyó
9846 5| és egy hosszú erőszakolt ránc a homlokon a két szemöld
9847 3| alvásról.~Hanem a mama folyvást ráncigált és ellenvetéseket tett.~–
9848 10| orrát vakarta és szemöldeit ráncolá.~– Ezredes uram! Csak nem
9849 8| tekintélyes arc, örökké ráncolt homlokával, haja még most
9850 10| melynek hátterében fekete ráncosképű cigányasszony ül, ki a katonáknak
9851 5| azt a fenyegető egyenes ráncot, mely őrt állni látszék
9852 1| vetkőzve, s a rettenetes sok ráncról arcán gyanítám, hogy kacag.
9853 7| galvanizált halott arcának rándulásihoz.~– Ez ő! – kiált magán kívül. –
9854 13| ne menjen ön!~A tábornok ránéz. El nem tudta gondolni,
9855 1| mert az enyém négy disznó. Ránéztem a cerberusra. Az először
9856 7| arcon valami irtózatos öröm rángása fut keresztül, hasonló egy
9857 10| Egyszer érzi, hogy valaki rángatja hátulról mentéjénél fogva.
9858 5| közkatonán kívül egy alsóbb rangú tisztet talált szobájában,
9859 1| Éljen! éljen! Vivát! Dobre ránó! – hangzott mindenfelől,
9860 7| földre, oda is maga után rántotta, s csak akkor bocsátá el,
9861 2| szét vannak szórva. Kardot rántva állnak ki a tüzérek ekkor
9862 8| később azonban, miután ráriasztgattak s ígérték, hogy ha igazat
9863 8| tömeg beomlott a résen, rárohanva a legyilkolt tetemére, s
9864 4| oláhot havas bérceiben, rárontott a szerbre árkos sáncai közt
9865 4| járművön, napestig kongás, ráspolyzás, pörölylés hallatszott udvarából,
9866 9| szemmel, hogy mikor fog hát rászakadni az ég.~A gránát azonban
9867 7| láttára egy égő házfödél rászakadt, azt hittem, hogy végképp
9868 10| Sokszor az óramutatóra is rászállnak, s az óra aztán este mutatja
9869 3| almárjomban, majd az óratokban rátaláltam, szörnyen megszidott, hogy
9870 1| különözni, mielőtt valaki rátehetné kezét.~Elmondák, hogy ez
9871 7| szerencsétlen apa, s midőn rátekinte, csak akkor vette észre,
9872 4| meg-megropogni, mintha valaki ráülne. Gondolj akkor reám, aranyoshajú
9873 12| lótakarót, amire sohasem mert ráülni, hanem eltette szépen.~Ez
9874 8| azt ígérd meg, hogyha te ráuntál a leányra, akkor nekem adod.~–
9875 1| pecsétőr felesége – egy kis ravasz katolizált zsidónő – fölkereste
9876 8| Azt nem engedem. Akik ravaszabbak, megcsalhatják az együgyűeket.~–
9877 15| igyék valakiért – biztatá ravaszul kiszemelt áldozatát a viceporkoláb.~–
9878 6| kiterítve fekszik, te ott ülsz a ravatal mellett s egy könnyet nem
9879 9| rózsái, az őrnagy úr is rávette magát, hogy meg fog szólalni,
9880 7| felvitték a padlásra. Az ajtót rázárták s azzal ott hagyták magára.~
9881 1| Emelkedjél föl, lélek, rázd le az undort magadról, mit
9882 1| végtére le akarják onnan rázni az odaült hidrát.~A miniszter
9883 8| azok, véres fegyvereiket rázva fejük fölött, minden fegyver
9884 1| tiszta kézzel az ország által reábízott vagyonok körül.~A dologság
9885 8| odaveték a kis síró csecsemőt reájok, s eltemették holt családja
9886 8| szemeit félig kinyitva, reánéz, s azután ismét lezárja
9887 12| kivágtam magamat…~Ekkor reánkgyújtották az ellenséges várost, a
9888 7| fészkéről felvert madár sikoltva rebbent meg előtte. Végre egy fagyökérben
9889 4| szállást, üldözöttek vagyunk – rebegék az ajtajában álló gazdához.~–
9890 6| annak térdeit átölelte, és rebegett valami érthetetlen szókat,
9891 6| lángvörösség.~– Ez ő, kedvesem – rebegi Aranka, kis kezeit szívére
9892 8| ideges kezét két kezével, s rebegve mondá:~– Légy irgalmas.
9893 4| hímzett karszék nyikorgott, recsegett, a lámpa lángja kígyózva
9894 2| trombita harsog, a dobok recsegnek, a rohanó paripák patkói
9895 7| ajkai, vékony szemöldei redőbe vonultak, s a túlvilági
9896 7| vonásokból, a homlok önkénytelen redőiből, a szemek tétova járásából,
9897 7| lecsókolja homlokáról a redőket – újra visszajőnek.~– Mi
9898 2| rögtöni rohammal fordulnak a redoute-nak, melyből a véderő egy része
9899 1| nap a vizsgáló bizottmány referálandó volt, már azt előre tudta
9900 1| hadsereg számára. – Ezt a reflexiót elég zseniálisan a miniszter
9901 9| nagyszerű köziskolád a reformáltak templomával szemben, regényes
9902 9| csaptak ki annak oldalán is.~A reformátusok temploma égett!~Föl, föl,
9903 14| davoria, melynek minden refrénje „vér”, és reszketett és
9904 6| valami eltévedt emlék a rég-rég múlt időkből, – mikor a
9905 10| azt csak tudom, hogy egy regement cserepár nem fog engemet
9906 10| felelé:~– Ott van az én regementem. Jó katona csak odatart,
9907 10| szégyenszemre menjek vissza a regementemhez, kard nélkül? Még megfarmatringolnának,
9908 3| az iszonyatos! azt még regényben sem olvasád soha.~Hallhattad,
9909 9| reformáltak templomával szemben, regényes angol sétányod a város keblében,
9910 6| többször megjelenik, valami regére a távol gyermekkorból. Az
9911 4| tudott róla valami elmúlt regét mondani, azt hallgatta,
9912 7| eleitől végig, azt imádkozák reggel-este.~Azután sokan az ágynak
9913 8| törtetett az erdők sűrűjébe.~*~Reggeledett. A nap szétlövellé az őszien
9914 7| Félegyházára, ott a vendéglőben ül reggelenként egy ráncos képű öreg szegénylegény.
9915 2| elgémberedett arcok mentek tova reggeltől estig és estétől reggelig,
9916 14| patriotizmus láza oly járatlan régiókba ragadta a lelkeket, mikor
9917 8| építetek, midőn lerontjátok a régit. Szentségtörők! Ki bízta
9918 1| nem is volt annyi pénzem régtől fogva.~– Arról lehetne tenni.
9919 2| kend még járatlan a hadi regulákban, ha egyszer az az ordé,
9920 7| szomszédjai házára, s mintha rég rejtegetett bosszút kellene megtorlania,
9921 8| cimboráinak, hogy idejőjenek.~Egy rejtekajtó volt ott, mely a falakkal
9922 5| Ennek az órának még egy más rejteke is van.~– Lássuk.~Egy kis
9923 9| hitsorsosok, jőjetek elő rejtekeitekből, templomtök ég! Egy ember,
9924 3| minek fedezem én fel az ő rejtekhelyét.~Magamra maradva legokosabbnak
9925 10| lábujjhegyen, s szörnyű rejtelmes ábrázattal intett, mutogatott
9926 14| előbbi percben el akart rejteni.~Felugrik az, kardja az
9927 3| Hát éppen abban a szobában rejtette el magát, ahová én a két
9928 2| magát, kitör rajta az el nem rejthető mosolygás.~E mosolygásról
9929 1| a föld alá, a kriptákba rejtőztek. Ezerei a tűzgolyóknak repülnek
9930 1| Hallgass, ne szólj bele. Rejtsd el arcodat.~De kacagj fel,
9931 5| vitetni, s biztatott, hogy rejtsem el magamat, oly helyre,
9932 14| hogy üres-e e hely. Ti rejtsétek el magatokat a templomokba.
9933 1| volt az idő. A toronyőrök rekedten kiálták a három órát éjfél
9934 14| dalok hangja mindinkább rekedtül járta be az éjszakát, künn
9935 1| várakozás közben előadását azzal rekeszté be, hogy a megvizsgált holmiken
9936 2| pedig nekifordult mérgesen a rekrutának.~– Hát kend mit kapkodja
9937 2| mordult a vén huszár a rekrutára, s kirántotta kardját; –
9938 2| tu szólongatta, a fiatal rekrutát megbecsülé és halljakendezte.~
9939 10| barátom, a szentekkel és relikviákkal ismeretségbe jőni, csak
9940 5| ez az asszony most fél, remeg; pedig akkor kezdett bosszúja
9941 1| az áldozatok.~Némulj el. Remegj, reszkessen alakod, midőn
9942 2| remélőnek, s a könnyeket nem a remegőnek osztá.~Oltár előtt várta
9943 3| képekké válni, ijédtté, remegővé egyet sem.~Engem is elhagyott
9944 2| semmiféle csata előtt sem remegtem, s most úgy vagyok, mintha
9945 10| kísértetvilág nyomasztó rémei egyetlen szavára a megdördülő
9946 1| darab drágakőből faragva, remek faragványú szoborművek,
9947 8| elpusztulva, vagy tudnám remélni, hogy újra felvirulandsz.~
9948 2| számára.~De az örömet nem a remélőnek, s a könnyeket nem a remegőnek
9949 2| két jó leánynak félt és remélt napja. Elhozta örömét; elhozta
9950 8| mindent elvessetek, ami van, reményben azért, ami lesz. Századokon
9951 2| levelük váró mátkáikhoz, tele reményekkel, tele szerelemmel.~Most
9952 6| menyasszonyát, lelkének legszebbik reményét, a kis szőke leánykát.~Ott
9953 1| Várták az országgyűlést, reménylve, hogy ott fel fog világosíttatni
9954 3| akartam letenni arról a reménységről, hogy hátha a többiek csakugyan
9955 1| hajlékot, s elhagyatva örömtől, reménytől!~Hol vagytok ti, thermopilaei
9956 8| egy berohanó lovász, ki a rémítő zajra ijedten futott fel
9957 10| hátterébe tekintve, úgy rémlék előtte, mintha nagy arany
9958 10| köztük arcok, mikről úgy rémlett a tábornoknak, mintha látta
9959 8| származnak át a múlt dicsőségnek rémlő hagyományai; hogy itt most
9960 8| döngése s a halálordítás rémségesen tölté be a visszhangzó boltozatokat.~
9961 8| rá társai, a kétségbeesés rémsikoltása hallatszott egy percre,
9962 8| agy lázas álmainak idétlen rémszörnye.~Bár mondhatnám azt: ne
9963 3| itt mentek keresztül. Volt rémülés, hurcolkodás mindenfelé,
9964 14| örömest, menekült volna rémülete elől, de a szerelmes ifjú
9965 2| tömve-tömve emberekkel, kik rémült kétséges arcokkal szálltak
9966 2| küzdünk.~A két menyasszony rémülten tekinte egymás szemeibe.~–
9967 4| szárnytalan démonait a sötét rémvilágnak, némelyik süvöltő tűzfarkat
9968 8| ezalatt folyvást égett, rémvilágot vetve a távol vidékre.~Körüle
9969 5| utászait mind, a sereget rendbe állítá, s csodás gyorsasággal
9970 5| állítá, s csodás gyorsasággal rendbehozatva a földalatti utat; elkezdé
9971 10| begombolkozva, mint a fegyelem rende hozza magával.~A huszár
9972 1| mindaddig, míg a sértegetett rendek elkezdtek neki mogyorót
9973 1| a passzusokat, kvártélyt rendel a deputátusoknak, elolvas
9974 1| hosszabb. Kétszáz szekeret rendeltél ide a piacra. Tegnap estétől
9975 10| kiindult csapatok nem értek rendeltetésük helyére, mindenik külön
9976 2| városba visszavonulhatástól, rendetlenül felbomolva rohannak azután,
9977 2| szinte stratégiai művészettel rendezett sáncok és védpontok tartják
9978 3| azért folyvást igazgatott, rendezgetett rajtam valamit, hogy ha
9979 10| előtt még egyszer annak rendi szerint megtéve a tisztelgő
9980 12| szürke embernek egy arany rendkeresztet, s az országgyűlés színe
9981 1| a nevetés, mintha valami rendkívüli jó ötlet hallatott volna,
9982 1| tartott a privát konferencia a rendőri szálláson ez eset után,
9983 1| rendetlen. Ez nem tartozik a rendőrminisztérium köréhez, hanem pénzügyminisztériuméhoz.~
9984 1| éjnek ezen s ezen órájában a rendőrminiszternél három ládát bezárolt. Mely
9985 2| kik nem elégedtek meg e rendszerrel. Kik váltig bizonyíták a
9986 2| rohan a kápolna sáncainak a rendvesztett csapat, ott megtorlik, vele
9987 8| házra, s azután megindult a rengeteg sötét belsejébe, kedvesét,
9988 11| menekült meg épen a Bükk rengetegeibe, hol kapitányának vára állott
9989 5| szerteszét, mik fenyegető repdeséssel tűntek el a kemény sziklafal
9990 1| azok, ha kell, olyan visum repertumot adnak róla, amilyet diktálok
9991 2| nem szeretőik után, szívük repes, de nem szeretőik elé.~Azonban
9992 5| kezéből az írást s ketté repesztve. – A forradalmi vezér egy
9993 2| huszárság, lobogó mentéje repkedett utána. Hosszú gyalogsorok
9994 6| fekete füstben a szélkavarta repkedő üszköket mintha láthatlan
9995 7| futással, minő a fecske repülése, s nemsokára csak a távoli
9996 6| olvasni lehete, hogy lelke már repülni készül a halál képe felé.~–
9997 9| bombák pattogtak.~Süvöltve repültek a romlás szárnyatlan démonai
9998 5| sajátszerű vakmerőség, és egy kis resolutio azon esetre, ha az ember
9999 15| mondanod, hogy „éljen a respublika, éljen a demokrácia, éljen
10000 1| legbenső barátja, és hogy ő a respublikát a legtökéletesebb alkotmányformának
10001 8| fáradatlanul verte őket vissza, rést törve magának a zsúfolt
10002 7| szomszédjaidat, vagy ne restellted volna megkérdeni, mikor
10003 14| később a diplomaták sem restelltek tőle eltanulni.~Amint meglátta
10004 9| ostromlók sáncai; amott egy pár réstörő ágyú látszik, szinte belelátni,
10005 2| a Zagyva felőli mocsáros rész maradt fedezetlen, mint
10006 14| megcsókolá, s aztán még részegebb lett tőle, de egy se bírta
10007 14| legsimább hangjai.~A szerbek részegek voltak a bortól, daltól,
10008 8| tud a leány felől? Eleinte részegnek tetteté az magát, s nem
10009 8| haldokló végkiáltása, vagy egy részegségéből ocsúdó rekedt danája. Kolozsvár
10010 1| tulajdonsága van, hogy az ember nem részegszik meg tőle, hanem megbolondul,
10011 7| szájadat.~Igyál! Lakjál jól! Részegülj meg! S menj vissza sírodba
10012 1| alatt.~Az ország minden részein hosszú fekete vonalok húzódtak
10013 4| innenső part alacsonyabb részeit keresve, hogy ott ismét
10014 8| vezér elosztotta azt egyenlő részekre, s abból mindenkinek kiszolgáltatá
10015 10| feküdt, ha mindjárt a nyakát reszelték volna is le érte.~Mikor
10016 9| olyan pompás mulatságban részelteti őket, aminőt még soha életükben
10017 8| tartozó adónak hitte azt részéről az atyátlan gyermek irányában.
10018 1| elkövettek, hogy e tett részeseinek ne látszassanak.~Végre a
10019 3| sem képes azon élvezetben részesülhetni, hogy kegyeddel az ígért
10020 1| foly, akkor is gyermekei részét elébb el kell abból különözni,
10021 1| áldozatok.~Némulj el. Remegj, reszkessen alakod, midőn sírást hallasz.
10022 8| oldaladon, Imre? – kérdé reszketeg hangon az agg. – Nem jó
10023 13| végig annak fehér arcán s reszketése megszűnt.~Azután a távolból,
10024 6| nyomorék mindig lázasabb reszketéssel hallgatta a rettenetes némber
10025 6| hozzájuk, erős, csengő, reszketéstelen hangon.~– Testvéreim! Sepsiszentgyörgy
10026 7| mennek neki a tűznek! Nem reszketnek a haláltól; úgysem soká
10027 5| áron vásároltam vissza; reszkettem, midőn köpennyel letakarva
10028 10| Láttuk nagy kezed munkáit! Reszkettünk lelked hatalma előtt. Csodáid
10029 2| miután a császáriak minden részletes összeütközésnél készakarva
10030 2| egész síkságon.~A támadás e részről csaknem hihetlennek tetszék,
10031 10| leány! – monda a tábornok résztvevő arccal s úgy érzé, mintha
10032 14| csoportozókkal.~Egy lövés sem esett részükről, csak a szurony dolgozott.
10033 6| szét a nők arcain. Sehol részvét, sehol egy szánakozó vonás.
10034 1| nap múlva felkötött karral részvétgerjesztőleg járt Debrecen utcáin Hetveni
10035 1| látta a csengettyű felé retirálni.~– Most elfogathat ön, de
10036 8| vashámor helyét.~Alant a völgy rétjén ezüst tajtékot hány egy
10037 5| sem bánom. A haláltól nem rettegek, de míg élek, nem felejtek.~–
10038 6| várakozván, mert az ő szíve nagy rettegésben vala.”~„Mihelyt bejutott
10039 8| mint egy sziklai szálfa, s rettentes öklét megrázva kiálta rekedt
10040 1| keletkezett. A haza atyjai rettentőképpen mulatságosnak találták,
10041 2| Cibakháza között van egy rév. Egy kötél átkötve a Tiszán,
10042 1| egy-egy keresztüldöntött fa revesedő törzse az átvezető híd.
10043 2| egy vén huszár érkezett e révhez a Tiszántúlról egy másik
10044 2| manoeuvre által a cibakházi révnél figyelő őrszem el volt vágva
10045 15| éljen a demokrácia, éljen a revolúció!”~Az ember még egyszer elmondatta
10046 8| időben Magyarországba egész a Réz aljáig. Az összecsatolt
10047 1| elhelyezve. Iszonyú vaspántos és rézcirádás ládák. Két-három nehéz lakat
10048 4| lombjai csendesen susogva rezegtek a hold világában.~…A hímzett
10049 11| Csillagos éj álomképe…~Halvány rezgő ködtünemény holdsütötte
10050 1| hogy az a futár ő maga, rezignálta magát jelt adni a kocsisnak
10051 1| jelentő hangok nem.~Már rezignálva voltam arra a gondolatra,
10052 4| fekete táblával, barnult rézkapcsokra, elhamvadt aranyozással
10053 2| magam is, de nem akartam rezonérozni.~– No, fiúk, hát aki szereti
10054 2| hallja kend” is lesz.~– Ne rezonérozz, öcsém, hanem bújj ki, mert
10055 2| majd kendnek.~– Kend ne rezonérozzon! Kend igyék, mikor az az
10056 2| Jól van, káplár uram.~– Ne rezonírozzon kend! kend még járatlan
10057 2| ki-kivillan néha a fénylő réztarajos sisak és a kivont ragyogó
10058 1| egyenlőségi gyűlések, miknek rezultátuma azon kegyes óhajtás lőn,
10059 3| tiszteknek, hogy a mamának rheumatismusai vannak, azért bújt valamennyi
10060 1| ülő tanácsosa lett volna a rhoduszi kolosszus, ő maga pedig
10061 1| unatkozásaimból szörnyű zaj riaszta fel. Kocsizörgés, kardzörgés,
10062 8| egyszerre pokolbeli ordítás riasztja fel álmaikból a szunnyadókat.~–
10063 15| szívemből, hogy „éljen a ribillió!”~Mint a veszett farkas
10064 9| katonának.~– Az én nevem Guyon Richard – felel az érkezett –, mától
10065 8| visszatért arcára az előbbi rideg elszántság, s szemeiben
10066 8| hagylak benneteket lőni – rikácsolá az ősz, elrángatva Józsefet
10067 6| nagy zaj, hallatszék a vad, rikácsoló ének onnalfölül:~„Szolgáidnak
10068 8| özvegy.~– Az istenért – rikácsolt közbe Simon – mit akartok
10069 10| kinéző nap, s csakhogy el nem rikkantá magát.~A tábornok is összecsapta
10070 13| igen ritkán volt ébren, még ritkábban aludt, rendes állapotja
10071 1| Nem azért, mintha az itt ritkaság volna, hanem azért, hogy
10072 1| egyike lehetett a múzeumi ritkaságoknak.~– Ez is res servando non
10073 7| hangzott néha-néha rémes ritmusokban a hadizenő davoria.~A város
10074 1| díszesítének, minőket a hochselige Ritter Fridolin viselhetett. Tulipiros
10075 8| vezérét, üdvkiáltozással rivalga reá.~A decurio rövid beszédet
10076 9| megrészegültek s háromszor ordíták rá rivalgó hangokban az éljent!~A táblabíró-őrnagy
10077 2| Látja kend azt a kompot? – rivallt a legényre, midőn a parthoz
10078 1| egyetlen jelszóra, kürtök rivalltak mindenfelé s vérengző ordítás.~
10079 3| hirtelen nyargaló paripák robaja hallatszott az utcán, s
10080 3| Alig egy negyed múlva nagy robajjal és víg lármával hallánk
10081 2| sikerülni, gyermekem. Ismerem Róbertet, éppen olyan, mint én. Katonának
10082 7| nemsokára csak a távoli robogás sejteté, merre jár.~*~Két
10083 8| szerpentina kanyarulatain merész robogással nyargalt alá.~*~Különös
10084 2| rendben, oly pontos egységgel robognak elő, mintha az ezer embernek
10085 5| ágyú dörgött, a paripák robogtak, a golyó fütyölt.~A kis
10086 2| vívó huszárezrednek.~Amint robogva haladnak előre, egy utcakanyarulatnál
10087 14| fekhelyükre, mint minőt a röggé fagyott tarlók mezeje ad.
10088 1| sziklafal között, keskenyen, rögösen a bányavárosig.~Ez úton
10089 3| tisztikar táncvigalmat fog rögtönözni, és hogy oda mi is hivatalosak
10090 1| kerekedett fel az univerzális röhej, mert olyan zászlóalj nem
10091 8| úri kisasszony, hahaha! – röhögének –, éppen a rongyos oláhoknak
10092 8| s félelmesen horkolt és röhögött.~Az út egy helyen két igen
10093 7| felnyergelt lovat látott, melyek röhögve látszottak egymást üdvözölni,
10094 9| előtt –, ott oly sűrűen röpkednek a bombák, hogy az oltást
10095 1| megtakarított.~A csodálat „ah”-ja röppent el a pecsétőr ajkairól e
10096 9| nemcsak tüzes golyókkal és röppentyűkkel, miknek végére hatfontos
10097 9| csóválva futott kígyózó röpttel a szikraokádó congrevrakéta,
10098 4| összeláncolva fütyölt kettős röpüléssel egymás körül kerengve, mint
10099 14| ő egy egész fejjel lesz rövidebb!~– Úgy lesz! úgy lesz! –
10100 9| csókolnivaló hidegvérű képpel.~Egy rövidke epizód okozott csak némi
10101 3| sovány arca, termete; a rövidre nyírott haj és a nemrég
|