11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
10102 14| magától, hogy az tántorogva rogyik le az ifjú előtt. – Vessz
10103 14| kábultan állott meg érzelmei rohamában. A leány, kit ő annyira
10104 8| melyben a támadók elszánt rohamára tágítani kezdtek körülötte,
10105 7| kardjaikat.~A kapitány üldöző rohamától eltikkadtan megáll az arcvonal
10106 2| császári seregek lovassági rohamokkal iparkodtak a magyar seregeket
10107 5| piros tollakkal iszonyú rohamra vezette harcos huszárait.~
10108 2| megfordított puskaagy. A rohamtól nekipirult arcok szembenállanak
10109 6| levernek onnan, annál több rohanna utánok a vítatott csillagos
10110 3| szerencsétlen leányzó! Így rohansz a kész veszedelembe! Így
10111 4| oláh! – kiálta az vissza rohantában és tovanyargalt.~Az öreg
10112 8| álltak, ti az alvók házait rohantátok meg. Ki kell töröltetnetek
10113 8| az oláh. – Amint rajtuk rohantunk, a frátye két pisztolyt
10114 14| legédesebb álmukban rajtuk rohanunk, még csak azon dicsőségük
10115 7| neked gyalázat, nem nekem.~– Rokonaid halva vannak mind.~– Jobb
10116 8| Most nyugodd ki magadat. Rokonaidról ne kérdezősködjél, ők jó
10117 10| volt, ki a szomszéd T-ból rokonaihoz igen rossz időben talált
10118 6| és oly hiába, mint távol rokonaik, kiknek feje fölött a nap
10119 8| Hol van apám? hol vannak rokonaim? hol van kedvesem? – ordítá
10120 7| Vagyonomat felprédálták, rokonaimat legyilkolták. Ha volt ismerőstök
10121 8| egyszer istenhozzádot monda rokonainak, s piros csákóját fejébe
10122 6| csinálnak az otthonmaradt rokonok, boldogok-e? Imádják-e még
10123 7| határán belöl, kiket vérség, rokonság, hála, kötelesség fűze egymáshoz,
10124 8| e gyalázatot elhárítani rólam. Megteszed-e?~– Szólj.~–
10125 1| most leégetett laktalan rom.~Néhány nap múlva felkötött
10126 1| támadtak elő a fegyveres románoknak a körülfekvő bérceken, kik
10127 1| de ami inkább tartozván a romantika, mint a história köréhez,
10128 6| vesd el mankóidat, vedd a rombolás szereit kezedbe, ím, én
10129 9| megmaradt, azt a golyók rombolták össze, s amit az ágyútűz
10130 9| vendéglőd – sehol; csak romjaid vannak és ínséged és szomorúságod.~
10131 1| Éjjel és nappal, hegyeken és rónákon, éjszaktól délig lehete
10132 8| József –, álljunk ide a rondellába, innen minden közeledőt
10133 8| meg minden hajítással.~A rondellából ezalatt folyvást egymásra
10134 8| Ti mindnyájan gyűljetek a rondellás szobába, honnan az egész
10135 4| elhamvadt aranyozással rongált sarkaikon, nagy fakult aranybetűkben
10136 4| jött, félmezítelen nők, rongyba takargatott gyermekeket
10137 6| szép az élet, ugye? Még a rongyok között, a gyalázat szennyében,
10138 7| zászlóval. Arca, teste még rongyosabb, csak fél keze, fél szeme
10139 1| kér a tolvaj.~A katonák rongyosak, véresek és lelkesültek…
10140 12| elébb pénzt, mert a katonák rongyosok.~Odafenn tehát, hogy e kérelemnek
10141 14| bosszúja oroszláni dühével ronta ellenei közé, s már kettő
10142 8| olvasva, apád házára fog rontani.~– S te megengeded-e azt?~–
10143 3| míg az végre keresztül nem rontott a szobákon, egyenesen hozzám.~
10144 6| vihar üvöltése és a lángok ropogása. Mintha léggé olvadt nők
10145 1| mennek? Agyúk azok. Hallod ropogásaikat. Látod, mennyien hullanak
10146 9| között, dörgő ágyúgolyók ropogásainál, harsogó éljennel üdvözlé
10147 7| akkor hallaná a puskák ropogását, melyek azon ember életét
10148 2| elkezdenek futni a sáncok felé, a ropogó puskatűz nem tartja vissza
10149 4| hímzett karszék nyikorgott, ropogott minden eresztékeiben.~…A
10150 4| kis hímzett karszék ízei ropogtak, csikorogtak magukban, a
10151 6| megfordítja, egy iszonyú roppanás hallik, aztán a harang elnémul,
10152 5| egymáshoz ütődik. Szörnyű roppanással csapnak le egymásra. Rémes
10153 8| becsületes ember e régi roskadozó alkotmány mellett? vagy
10154 8| után mindig összébb-összébb roskadozott; végre hanyatt esett. Egy
10155 8| sírva az apa, s megtörve roskadt az ifjú nyakába s zokogott
10156 7| vesztőhelyig, össze volt roskadva, alig látszott benne élnivaló
10157 10| Kétoldalt a szűk fülkékbe roskatag koporsók voltak betaszítva,
10158 15| azt akarja, hogy ezentúl rosszabbul ne legyen dolga, jövő alkalommal
10159 7| minél elébb falujokból.~Nem rosszak, csak gyávák voltak az emberek,
10160 3| visszajöttek a tisztjeink. Semmi rosszkedv, semmi álmatlanság nem látszott
10161 1| egész pulyka.~– Meg két font rostélyos! – vága közbe a haza egyik
10162 10| apák és nagyapák vétkeit rovod le most rajta?…~Vagy legyőzetél
10163 3| keblemre tűzött magányos rózsabimbót, mely ott nyílt ki félig,
10164 8| hajnallik át rajta gyöngéd rózsafuvallat, haja sűrű, de finom, mint
10165 7| vérünket.”~György odahajolt Rózsához:~– Tedd hozzá: és senkinek
10166 3| mint ront ellenei közé.~Rózsámat még mindig kezében tartá,
10167 2| Feketében járt az özvegyasszony, rózsaszínben jártak leányai.~Tíz év óta
10168 1| Látja ön a többi közt ezt a rózsaszínű levélkét, ez bizonyosan
10169 8| földbe, nem emészti azt meg a rozsda.~– Nem értem fájdalmaidat.~–
10170 10| szerény öregember, kinyitá a rozsdás sarkaikban csikorgó ajtókat,
10171 2| Ismét nagy, nehéz vasgépek rozzant szekerekre rakva, miknek
10172 1| folyama alatt egy eléggé bölcs rückgängige Bewegungot csinált, s megilletődve
10173 1| bulletin: General Böse, der den Rückzug deckte, oder wenigstens
10174 9| s az átellenieket lábbal rugdalni az asztal alatt, hogy lassabban
10175 7| körültáncolni áldozatjukat, s rugdosták és ütötték, ki hol érte.~
10176 5| azzal a nő egy észrevétlen rugót megnyomva az óra oldalán,
10177 7| megkötözték, egy szegletbe rúgták s azután körüle álltak.~–
10178 4| felöltöztették a halottat hófehér ruhába, mirtuszkoszorút kötöttek
10179 3| ellenvetéseket tett.~– Nincsen báli ruhád.~– Hogyne volna, hát az
10180 6| kis fejét elrejté Judit ruhái közt és el akarta titkolni,
10181 14| felele az, vetkezve átázott ruháiból s a tűzhöz közeledve –,
10182 9| beszédére leszedték a férfiak ruháikról az ezüstgombokat, a nehéz
10183 5| magyar vezér megy elöl véres ruhájában, véres kardjával és véres
10184 4| alul hullámzik le fehér ruhájára. Arc, öltöny és kezek, minden
10185 3| még most törülgetett le a ruhájáról valamit (tán sár, vagy vér?),
10186 9| csoportozott össze, ünnepi ruhákban, ünnepi képekkel.~A tábornok
10187 2| ország pecsétjével záraikon, ruhakelméket, fegyvereket, hordókat s
10188 3| kötöttem öv gyanánt fehér báli ruhám derekára, a két végit elöl
10189 8| nem viselt egyebet fekete ruhánál és egy ifjú menyecske, a
10190 5| nem kellett felöltöznie, ruhástul aludt mindig, s inte, hogy
10191 6| lovag közelg a városhoz. Ruházatjok, arcvonásaik, nyelvök, mind
10192 2| harcméneken.~Csinos, rendesen ruházott, fegyverzett népüket az
10193 11| bűnbocsátó erő volt ajkaidra ruházva.~Mi szép, mi vonzó vagy
10194 15| törni a fejét.~Közelebb rukkolt hozzá.~– Honnan jött az
10195 14| pálinkázott velünk. Egy meszely rumot úgy hajtott fel egy hujjában,
10196 1| rendőrminiszter úr írta.~El a rút képektől! Keressünk szebbeket.
10197 3| komplimentjainál, az a je ne sais quoi nagy fekete epedő szemeiben,
10198 1| szanszkrit nyelvén és még sajátabb sansesprit modorában az
10199 5| kegyeden kívül senkinek sem sajátja.~– Tehát jőjön velem valaki,
10200 1| pecséttel, melyet a kormányelnök sajátkezűleg nyomott rá.~A miniszter
10201 5| ehhez saját hivatás kell, sajátszerű vakmerőség, és egy kis resolutio
10202 2| Mily szomorú most is, mint sajnálja azokat, akiket megölt, mint
10203 7| férjhez adtam a lyánt … Sajnállak, hogy a menyegzőről elkéstél…~–
10204 1| ócsároltatott úton-útfélen sajtóhibái és vádjai miatt. Hasztalan,
10205 1| vizsgálat soká tartott, a sajtóhibás lapocska azzal vádolta a
10206 1| Hasztalan, másnap még több sajtóhibát s még több vádat hozott
10207 4| orgonavirágokból tűzködött koszorúcska sajtolva. Az írott betűk oly veresek
10208 1| országgyűlés elébe adni a dolgot, sajtópert kívánni a méltatlan rágalmak
10209 15| alsó-dunai hadsereg, éljen a sajtószabadság által garantírozott nyilvánosság?
10210 2| nem látott egyebet, mint sakkszerűen mozgó, szabályos tömegeket.
10211 9| hintett nagy bőséggel, s a salátához feltett ecetet mind egy
10212 4| földművelő az asszonyokkal salétromot főzetett, a szárazmalomban
10213 2| elgázolva rohan a kápolna sáncainak a rendvesztett csapat, ott
10214 14| neki megengedni, hogy lábát sáncainkon betegye, visszaűzzük.~–
10215 7| kaszával vágta most a rendet, a sáncárok holttestekkel lett tele,
10216 9| felkapva, hirtelen lehajítá a sáncárokba.~A rögtöni szakadó dördület
10217 7| ellenségeik velük szemben, egy sáncba bezárva, szinte mind együtt
10218 5| be lehet jutni a várba és sáncokba, az nagyon hihető. De azzal
10219 9| egy tüzér jelenik meg a sáncon, ki lehet venni vörös hajtókáit
10220 7| holttestekkel lett tele, de a sánctető is, s az elhullottak tetemein
10221 10| morogni: „irgundum gule sandikhec, csororum sophengyule gágyule,”
10222 1| úr kedélyváltozataihoz, s sans gęne kopasztotta egymást,
10223 1| nyelvén és még sajátabb sansesprit modorában az országgyűlés
10224 1| példás flegmával gusztálta a sántát. Kettős álla volt. Orra,
10225 2| népüket az előttük elvonult sanyargatott, mindenben fogyatkozást
10226 14| A téli hadjárat minden sanyarúságait kiállott hadfiak örültek
10227 7| pokol van bennem.~A szerbek sápadozva néztek egymásra, mutatták
10228 4| Körül égett már a határ, sápadtak az arcok, hallatszott a
10229 1| mindkettő ijedten, halálra sápadva.~Az írnok volt, kit lakatosért
10230 6| fénye annál kékebb, annál sápasztóbb a nő arcán.~Kezét szeme
10231 3| a ruhájáról valamit (tán sár, vagy vér?), s sietett mindenki
10232 1| Ki hitte volna, hogy még sarat is lássunk Debrecenben.
10233 1| nagyerdőre, járhatott térdig a sárban és találkozhatott mindenféle
10234 1| nem vetettek, mindenütt sarcot vetett a békés falvakra.
10235 8| a hegyek mögül, az erdők sárguló lombjait most ezüstösre
10236 14| vörössipkás~„Sarjazni fog a fű, de sarja nem lesz zöld, hanem piros,
10237 14| A vörössipkás~„Sarjazni fog a fű, de sarja nem lesz
10238 8| ordítja egy másik, ki amazt sarkában követi. Mindkettő fehér,
10239 10| Upre vén szibilla, vagy a sarkadra verek ezzel a korbáccsal.~–
10240 10| öregember, kinyitá a rozsdás sarkaikban csikorgó ajtókat, a temetésről
10241 4| elhamvadt aranyozással rongált sarkaikon, nagy fakult aranybetűkben
10242 1| fel hirtelen megfordulva sarkán a miniszter s homlokát összeráncolva. –
10243 7| udvaron. Künn siető léptek, sarkantyú pengése. Feszülten nézett
10244 10| láttára levágta a fülét. – Sarkantyúért fület! – szólt nagyot káromkodva,
10245 2| pengett a huszárok tarajos sarkantyúja, s víg tenyércsapkodás mellett
10246 10| bosszantani, ráhágott a huszár sarkantyújára, s annak pengő taraját letörte,
10247 3| segítségért kiabálni.~Végre sarkantyús lépteket és kardcsörgést
10248 10| előre.~– Jaj, asta bitagtále sarmangade biále! soha sem mondtam
10249 8| mutatni, mely erdő áll mostan Sarmisegethusa helyén, micsoda város épült
10250 8| seregeit leverte a római sas, ez elbutult nép közt most
10251 9| egyes, kettős keresztek, sasok és aranygombok fénylettek
10252 13| őket.~Eközben egy kis ősz sasorrú ember lovagol mellé, cívilkaputban,
10253 2| proklamációkat kell kibocsátani sat.~Így történt, hogy a bánáti
10254 10| kétkerekű talyigából rögtönzött sátora körül, melynek hátterében
10255 7| jövök Szenttamási György sátorából, adjatok innom, mert elveszek.~–
10256 9| jelenvolt városi előkelők kissé savanyú képeket vágtak hozzá, annak
10257 3| zászlóalj parancsnokával, Sch. őrnaggyal kötöttem ismeretséget,
10258 10| volt. Képe fekete még a Schwechat alól elhozott puskaporfüsttől,
10259 15| a német mond:~„Der eine schweigt, der andere hört zu.”~Mert
10260 2| míg a komp egyet fordul.~– Sebaj, Gergő – szólt a kapitány. –
10261 2| másiknak, halaványan, vérző sebbel fog feküdni a csaták mezején,
10262 14| annál több vér jött ki négy sebéből. A dicső harcmezőn lehelte
10263 14| szívére szorítá.~– Hozd ide sebedet, bekötöm, hadd gyógyuljon
10264 1| csata elveszett, s ő letépi sebei kötelékeit és hagyja folyni
10265 4| székely és az ifjú vezér nehéz sebeiben, és a vén Áron apó és a
10266 12| kis szürke ember nyitott sebeivel étlen, álmatlan lovagolt
10267 2| elhunyt jó vitézek, nagy nehéz sebekkel, sóhajtalanul fekvők a szomorú
10268 2| hangon, s azután leveszi sebéről kezét, hagyja folyni vérét,
10269 10| kiáltását. Látta őket közeledni sebes rohanással a domb felé.
10270 2| csak akkor örült, ha egy sebesültben még életet talált; el nem
10271 8| hallani lehete a haldoklók és sebesültek kínos jajgatását.~*~Csak
10272 4| Csata végeztével, miután a sebesülteket elhordák, mindenki az öreg
10273 14| Gyógyította is az az ifjú sebét, lassan-lassan hegeszteni
10274 1| mindig megérti őt.~Három sebhely van most is rajta, de a
10275 11| segíteni kívánt az orvosoknak a sebkötözésnél. Elszörnyedett, midőn meglátta
10276 11| lefektették, kitört rajta az erős sebláz, mely eddig folytonos csaták
10277 2| megtört szemeibe és a nehéz sebre, éppen szíve fölött. A nap
10278 8| magasan lobogni. Mint halálra sebzett vad, ordíta fel az ifjú,
10279 2| hol a túlpartról érkező segédcsapatok veszik fedezet alá megbomlott
10280 9| fogadott mindenkit, s miután segédei jelenték, hogy az előkészületek
10281 9| helyéről meg sem mozdulva, és segédeinek intett. Hozzátok elő a batteriákat.~
10282 11| szemei felnyíltát.~A vezér segédeit szólítá; kérdezé, hogy nem
10283 1| voltam, s egy ügyes boxírozás segedelmével egy flankenbewegungot tettem
10284 1| ékszerárus leszek, te pedig a segédem.~– Ahhoz ékszerek kellenének,
10285 7| késni látszik.~A vőlegény segédjét várja vissza a vesztőhelyről,
10286 10| tenyerét ennek az úrnak.~A segédőrnagy lehúzta kesztyűjét, s odatartá
10287 10| tábornok őrszemlét tartott segédtisztei kíséretében, s amint azon
10288 2| sebesültet, s hítta az orvosokat segélyére.~– Köszönöm, pajtás – nyögé
10289 2| felolvasszák. Két-három segélymozdony alig bírta aztán állomásra
10290 1| kiutasítom a városból. Ha ez sem segít, berendelem Hetvenit az
10291 4| már hazulról, hallgatva segíték a legöregebb férfit, nem
10292 2| magára volt hagyva, senki sem segített egymásnak.~Benn a városban
10293 8| pusztulni családját, nem segítettem-e rajtok az ínség idején,
10294 3| hogy én bizony nem futottam segítségére a kiabálónak, míg az végre
10295 3| népség szaladni az utcán és segítségért kiabálni.~Végre sarkantyús
10296 3| és jajgatott és hítta a segítséget.~Sokára bírtam kitudni tőle,
10297 6| elhanyatlott, mikor nincs, aki segítsen többé, kiragadnád az ellen
10298 2| egyedül megyek alunni.~– Segítsenek önök! – kiálta Gábor az
10299 10| vén huszár a sűrű ködtől segítve keresztülnyargalt az előőrsökön,
10300 5| láttam magam előtt, melyből sehonnan nem találtam kijárást. Sírva
10301 7| nézett; a megszólító hanghoz sejte, de ez arcot nem volt ember,
10302 7| terjengeni, először bágyadt sejtelem, majd vadító meggyőződés
10303 13| pillanatban nehéz, magasztos, sejtelmes tekintetet vőn.~– Ki e férfi? –
10304 1| a számára.~Amellett egy sejtes barna férfi, kinek arcán
10305 7| nemsokára csak a távoli robogás sejteté, merre jár.~*~Két hét még
10306 5| jobban kimenthetni a még nem sejtett vád alól, mint ha azt állítja,
10307 7| az őrszemek egy jövevényt sejtettek meg. Futva jött a sáncok
10308 2| ifjú menyasszonya, Rózsa.~– Sejtettem, hogy eljősz. Sírhatnám
10309 15| szegkovácslegény, abból is előre sejtheti mindenki, hogy ezt a szerencsének
10310 6| egyedül maradt házőrző ebek sejtő vonítása hallik.~A lovagcsapat
10311 1| Engedelmet kérek.~– Úgy! – sekkor nagy hirtelenséggel összetakarítottak
10312 10| s azután előretolva a sekrestyést, tréfásan mondá neki:~–
10313 10| kérdé izgatott kedéllyel a sekrestyéstől.~– A tábornok egyik őse
10314 8| haja sűrű, de finom, mint a selyem s csaknem ezüstszőke, mint
10315 11| fantasztikus burkolattal kék selyemkendő födé, oly jól illő halavány,
10316 8| Nagy kék szemeit hosszú selyempillák tartják árnyékban, arca
10317 9| hullámzott a templomok felé, selyemruhákban a nők, nagy nehéz ezüstláncos
10318 2| gondolá magában –, soha semmiféle csata előtt sem remegtem,
10319 1| elismerés, azontúl ne legyen semmire gondod. Már el is van készítve,
10320 8| legjobban bebizonyítja, hogy semmitől sem fél, azé legyen a leány,
10321 6| a győzelmet el nem veszi senkitől.~– Figyelj reám. A győztesek
10322 8| aznaptól fogva nem beszélt senkivel, nehogy veszélyes titkát
10323 4| tolakodó csoportok között sepert végig, véres utcát törve
10324 9| kívül maradtak számára a sepreje jutott.~A tábornok nem nevetett,
10325 14| felbomlott haja a földet sepri, fehér ruhája rosszul rejti
10326 6| árván maradt városukba, Sepsiszentgyörgybe.~Mankójával ment közöttük
10327 6| Egyetlen harangja volt ez Sepsiszentgyörgynek, a többit mind ágyúnak önték.~
10328 6| el?~*~Nem volt már férfi Sepsiszentgyörgyön. A bátrai elhulltak, a gyáváit
10329 6| utolsó székely férfit, aki Sepsiszentgyörgyöt lakta. Itten vénült ő meg,
10330 7| nyolc év múlt, most már serdülő korban kell lennie. Elmentem
10331 2| legvígabb vitéz az egész seregben, legvígabb most különösen
10332 13| én ezentúl közlegény ön seregében.~
10333 5| ágyúkkal rakva, hogy ott sereged felét elvesztheted, mégsem
10334 1| volt párosulva – hozzá és seregéhez nem méltó csatában, ágyúit
10335 2| túlsó parton is. Vécsey seregei rögtöni rohammal fordulnak
10336 4| már a székelyeknek vitéz seregeik, ágyújok számtalan, de annyi
10337 11| vezérüket elfogta, megölé, seregeiket szétverte, oltáraikat ledöntögeté.~
10338 11| áldozatul ő, legyen kegyelem seregeinek és hadnagyainak.~De megfordítva
10339 1| sóhajtja fel a pecsétőr.~– Seregeinkről azt sem tudjuk, hogy hol
10340 8| esztendő, hogy Diurbanus vitéz seregeit leverte a római sas, ez
10341 11| magát a királynak minden seregeivel, minden hadnagyaival együtt,
10342 5| magadat, vagy elveszned seregestül. Három egész éjjel az ellenség
10343 6| nem látták őt többet.~A sereghez visszaérve, haditörvény
10344 9| lövetni, ostromoltatni oly seregtől, mely a helyőrségnél számra
10345 4| senki sem. De halva maradt seregük virága, négyszáz ifjú székely
10346 5| vádolta volna az embert azon sérelemmel, mit az rajta elkövetett,
10347 15| legyen? A második kancsó serre már hátravitte a feje, s
10348 1| gipszpagódli, mindaddig, míg a sértegetett rendek elkezdtek neki mogyorót
10349 1| kinek jó vastag bőre volt sértések elszívelésére, s a pénzt
10350 1| cikkíró, hogy mindezek általi sértetlenségét s egyszersmind az egész
10351 8| is, ne félj, e ház falai sérthetetlenek, aki téged csak egy tekintettel
10352 9| instinctusának, egy porcikája sem sérült meg általa, de ki aznapságtól
10353 3| mellett az én két chevalier servant-om csak a másod- és harmadrangú
10354 1| ellenem szólni. A minap plena sessione mondtam meg nekik, hogy
10355 4| holdas estén, midőn temetői sétájából visszatért az öreg, szemei
10356 9| szíveskedjenek vele odáig sétálni.~Gyönyörű meleg tavaszi
10357 1| hátratett két kézzel büszkén sétált fel s alá a hosszú szobában,
10358 9| szemben, regényes angol sétányod a város keblében, roppant
10359 9| egyike lehet a legszebb sétányoknak.~A bástya keleti fokán egy
10360 4| ablakai fénylenek szétszórva a setéten keresztül, s a helység egyetlen
10361 5| sáros földhányások között. A setétségtől és magánytól nem féltem
10362 10| jóakaratot, de csak úgy tétovázva settenkedett az ajtó felé.~A tábornok
10363 1| ki, s humoristice kötött shawlja csokrából nagy patetikus
10364 7| ablakhoz hágcsó van támasztva. Siessünk, apám.~Az ember ölébe vette
10365 5| férjemet megölte, ahhoz sietek; Isten önnel!~– Nem bocsátlak
10366 8| felé, ígérve, hogy utánok sietend.~– Fogadd el paripámat emlékül –
10367 7| elébe a távolból. Fárasztó sietés után délre beért a nagy,
10368 6| végerőködéssel látszott sietni a város felé.~Majd, hogy
10369 2| össze a szegedi zászlóalj. Sietniök kellett, kaszáikat csak
10370 5| csillám pislogott előmbe. Siettem arrafelé, a világosság mindig
10371 7| vőlegénynek.~– Vagy inkább siettetni – viszonzá amaz.~Nyomasztó
10372 12| egy helyen, már hallottuk siettető szavát. Hamis kiejtéssel,
10373 7| hogy messze hangzott a sík pusztán, mint a kísértetkiáltás.~
10374 2| rácot.”~E legelső kísérlet sikere annyira felbuzdította a
10375 10| kiszámított haditerv csalhatlan sikerét, és ekkor, mint egy futó
10376 2| sortüzelés után, mely kevés sikert látszott mutatni, hirtelen
10377 8| csüggedni kezdének az ajtó sikertelen döngetése után, midőn egy
10378 2| megostromolni, s föltéve, hogy ha ez sikerülendett neki, akkor a redoute és
10379 7| csak egy kis csapatnak sikerült a mocsárokon keresztül szekereikre
10380 1| akart vörösödni, de ami nem sikerülvén neki, belém kapaszkodott,
10381 8| Tehát megöltétek őket! – sikolta fel fájdalmasan a szerencsétlen
10382 14| magukhoz térve.~– Bátyám! – sikoltá Anisia, s a megismert nyakába
10383 6| a harang egyre kongott. Sikoltás és fegyverzaj közt hallatszott
10384 7| közül egyes kétségbeesett sikoltásokat.~Tán egy szekér belemaradt
10385 3| szobámba, midőn rettenetes sikoltást, kiabálást hallok szobájukból.~–
10386 8| valami közel fához, s a sikoltozás bizonyítá, hogy az ítélet
10387 8| állottak körüle. Nejeik künn sikoltozva futottak el az ablaktól.~
10388 1| Dugjátok be a száját, ne sikoltson olyan nagyon! Hetveni, mit
10389 7| fészkéről felvert madár sikoltva rebbent meg előtte. Végre
10390 8| kezecskéjében hadonázva és sikongatva. Akkor tanult enni és beszélni.
10391 2| Négyszögű karéjban áll ki a síkra egy ezred határvadász, mit
10392 11| Jobbról gondolatfárasztó síkság. Avar tér, néhol domb, néhol
10393 2| emelkedett hely az egész síkságon.~A támadás e részről csaknem
10394 1| de nyomorú korcs volt a silány, s meg sem állapodva futott
10395 1| aranyig, aki ellenben igen silánynak találta az egész bonmot
10396 1| gyermek-e vagy vén ember, annyi silányság és aggottság egyesült arcán.
10397 6| elfeledte volna lakháza silányságát.~– És te sohasem leszesz
10398 13| végighúzogatni, lassan, simán először, azután sebesebben,
10399 1| Különben gondolkoztam felőle.~– Simont megint itt láttam.~– Visszahozta
10400 6| mutatva.~Aranka még közelebb simul hozzá, hogy a mutatott irányt
10401 3| négyszegletű fejekkel, singes bőrcsalmákkal, övig érő
10402 7| beszéde, nem szóltak az orgona sípjai – vad, férfihang beszéle
10403 14| vitézségét azoknak vörös sipkáival. Nincs köztük egy gyáva,
10404 14| kezébe kap, a másik a vörös sipkája.~Csókról álmodott, s kardzörgésre
10405 14| vetkezve, de fejükön vörös sipkájukkal jöttek hadnagyukat megmenteni.
10406 14| honvédöltönyben, fején piros sipkával.~– Árulás! – kiáltának a
10407 1| árvák, koldusok és őrültek siralma az. Hallgass, ne szólj bele.
10408 8| társaid egy dühöngő csatában siralmasan fogtok felkoncoltatni, elfojtanám
10409 2| egyszerre köszöntött be öröm és siralom. Temetés és násznap.~Rózsa
10410 6| jönnek vissza.~ ~Nagy sírása hallatszott a székely asszonyoknak
10411 8| elmegyek. Van okod rá, hogy sirass, mert nem hozok fejedre
10412 6| látja, nem azt a halottat siratják.~Lábtól a koporsó mellett
10413 6| mindenkinek van benne mit siratni. De senkinek annyi, mint
10414 5| szerettem őt, de meg nem sirattam, mert tudom, hogy miért
10415 10| archeológiáját ismerni, vezessen le a sírboltba. A tegnap eltemetett szép
10416 4| léptekkel, alakjával halvány sírbolti fényt vetve a házak falaira,
10417 4| legkedvesebb halottjának síremlékké szánta, belevésve annak
10418 7| nevét véste fel halottja sírfájára, többet mondott, mint mennyit
10419 4| városból, ki a temetőig, elvivé sírhalmához. Ott megállt a szobor előtt,
10420 1| fehérüljön el képed azok sírhalmánál, kik mások dicstelen nagyravágyásáért
10421 6| sírkövekre, a kizöldült sírhalmokra, s hogyha dördülést hallottak,
10422 6| asszonyai magukat kisírni. Pedig sírhatott volna mindenki otthon is,
10423 11| látogatni jársz ide valakit, ki sírjából hozzád emelkedni nem bír?…~*~
10424 4| egyszerű névfeliratát s sírjához leásva.~E dombhoz aztán
10425 6| vezérének lenni.~Inte, hogy ne sírjanak. Mindenki elhallgatott.~
10426 6| halottat elvisszük temetni. Sírjánál bevárjuk a nem szeretett
10427 7| zenekíséret mellett hadd sírjon.~S azzal elkezdték az ittas
10428 6| győzelem hírét.~Leültek a sírkövekre, a kizöldült sírhalmokra,
10429 4| Készíttess énnekem ércszobrot sírom fejéhez, nehéz szilárd ércből,
10430 8| Imre. – Ássátok meg az én síromat is!~Azután felbonták a nagy
10431 7| felolvastaták azokat maguknak, sírtak, káromkodtak és megtanultak
10432 6| élesített. A kisgyermekek sírtak-ríttak a pitvarokban, maguk sem
10433 8| sorokat olvasandjátok, mint én sírtam, midőn azokat leírám.~Boldogok
10434 6| választott Isten. Sokat sírunk, sokat vérzünk, bár ne jöttünk
10435 2| csendesen át a csatatéren, sisakjaik taréja csillogott a szép
10436 2| porködöt, kitűnnek a ragyogó sisakok, a lobogós kokárdák, kitűnnek
10437 9| őrnagy úr. Amint a gránát sisteregve a sáncra esett, ő is megtörte
10438 8| üssön meg a hetvenhét ágú sistergő istennyila Szent Mihály
10439 1| Isten veled hőkeblű utazó.~Sit tibi terra levis. Azaz hogy
10440 7| buckák, miket behordott a sívó homok, néhol egy-egy távoli
10441 1| eszed, ne csinálj belőle skandalumot. Azért a rongyos kétszáz
10442 1| közül az igénytelen külsejű skatulyát.~– Ez az – szólt remegő
10443 1| gyémántos miniszter~(Egy skicc a forradalomból)~Magyar
10444 9| világos jeleivel a magát skizzírozni törekvés hajlamának.~Azonban
10445 10| volna rá.~Bajuszán egyet sodorintva felelé:~– Ott van az én
10446 2| tüzelését. Egy golyó tizenegyet söpör le közülök egyszerre, az
10447 15| lármáztak a vendégek a kancsó sör mellett. Jártak a hadizenetek,
10448 8| ajtaja zárva, az ablakok sötétek, midőn egyszerre pokolbeli
10449 7| tornya vagy valami messzünnen sötétlő erdő, mit újabb idők szorgalma
10450 5| utat a föld alatti sűrű sötétségbe, szinte egyórai futás után
10451 5| előttem, s én futottam a sötétségben, lélegzetem visszatartva,
10452 10| a föld alatti űr vastag sötétsége lassanként kezde engedni
10453 5| a századok óta ottlakó sötétséget szokatlan fény verte ki
10454 7| vonultak, s a túlvilági érzelem sötétségével arcán, ha akkor fölveté
10455 1| előjőni.~A miniszter arca sötétült.~– Megjárnám, ha valaki
10456 6| irigyleni, s egy-egy könny, egy sóhaj jutna számunkra, s az unokagyermek
10457 14| harcmezőn lehelte ki lelkét, egy sóhaja nélkül a bősz fájdalomnak.~
10458 2| vitézek, nagy nehéz sebekkel, sóhajtalanul fekvők a szomorú ágyon.~
10459 1| nénémasszonyok ezer áldást sóhajtának a haza egyik megmentője
10460 14| Szőnynél elesett.~Egy szó, egy sóhajtás nem jött ki ajkáról, de
10461 10| számláló efemer portömeg sóhajtása?…~Vagy megbántad, hogy teremtéd
10462 13| volt vonásaiban kifejezve. Sóhajtott, könnyezett, ajkai meg-megnyíltak,
10463 14| én nem vagyok amaz epedő, sóhajtozó leányka többé. Eredj, ne
10464 9| tehete egyebet, mint hogy sóhajtva kérje a jó és rossz idők
10465 8| élnek, csak fogva vannak. Sohase tudja meg amaz éj borzalmait!
10466 1| pápaszemmel. Szakálla, haja jól soignírozva, maga tűrhetőleg elegáns
10467 4| melynek túlnyomó ereje sokaságában áll, lőszerei bőségét bizonyítja
10468 7| betanult szózatot a figyelő sokaságnak.~György odafúrta magát a
10469 8| decurio, azután körbe állítá a sokaságot s végignézett rajtok egyenként.~–
10470 4| A nagy menyegző napján sokezer vőlegény lesz a Székelyföldön,
10471 1| követelni?~– Kicsoda? Ez a soklábú országgyűlés? Mernek is
10472 2| odatódultak a kiszállókhoz. Soknak volt valakije, akit várt,
10473 1| országgyűlésnek milyen imádója in solidum, néhányak kivételével, mely
10474 1| le kristályalakban!~Nyolc solitair gyémántgomb. Akkorák mint
10475 1| oder wenigstens decken sollte?~– De megmentettem én azért
10476 4| Rettenetes!~– Nincs idő sopánkodni, öreg. Eredj be, köss kardot,
10477 10| gule sandikhec, csororum sophengyule gágyule,” ha jól viseled
10478 7| egy fiatal altiszt a karé soraiból, egy szökéssel a bíró előtt
10479 2| Hirtelen megritkítják azok soraikat, csatárláncot alakítanak,
10480 4| találó lövés kiszakaszt egyet soraikból, az leesik és meghal, vagy
10481 14| az ágyúgolyó keresztültör soraikon, de vissza nem tartja őket,
10482 2| veszik fedezet alá megbomlott sorait.~A vörössipkások az új csapatokkal
10483 9| kétfelől óriási pálmajegenyék soraival beszegve, miknek túlsó végén,
10484 14| guzlicaszó is elhangzott az utcák során, a leány kétségbeesve vonta
10485 2| előtte menő szekerek végtelen sorát nem bírva kikerülni, kénytelen
10486 1| beteg vagy sebesült kidűl a sorból. Ott marad. A hó ellepi,
10487 4| folyampartra, azokat egymás sorjában felállítják, egyetlen ágyúval
10488 4| fegyvertől csillogó hadi sorok az érccsoda okádott lángjai
10489 9| van kiadva, hogy a sánc sorompóin senkinek, míg magam el nem
10490 4| nap, magas bércek kettős sorozata közt két hadsereg állt egymással
10491 7| első asszonytól maradt lyán sorsába nem szólhatott bele … utóbb
10492 8| Szentségtörők! Ki bízta rátok a haza sorsával Istent kísérteni? Ki mondta
10493 4| leányok, azokat nyomorú sorsra szülték édes szülőik.~–
10494 1| megfagy, jól jár. A többi sort zár és siet, pihenése ütközetben
10495 2| hirtelen négyszögű karéjjá s sortüzeket adtak a közelgő lovasokra.
10496 2| szél.~A granicsárok egy sortüzelés után, mely kevés sikert
10497 13| gyorsan odaért gyalogság sortüzelése, s nemsokára lehete látni,
10498 2| negyven lépésnyi távolból, sortüzet adott mind a két század
10499 8| csakhogy életét megtartsuk. Sorvadott bár kezeink közt a nemzet
10500 8| osztály után is ottmaradt, sóvár pillanatokat vetve a legutól
10501 14| a kicsapott bajusz és a spanyol szakáll. Fején kis piros
10502 15| tudunk, mely mind a két speciesére a sors szeszélyének élő
10503 9| karban vannak.~– Igenis, de specifice azt az egyet, amelyet tegnap
10504 1| aki megissza a cukorral és spiritusszal kófernyált kerti vinkót
10505 1| megbolondul, kivált ha cukor és spiritusz van közé főzve, tökéletesen,
10506 9| gránát van ragasztva, de sőt srapnellel is lövöldöz az égő házak
10507 2| védnek, míg alulról szinte stratégiai művészettel rendezett sáncok
10508 1| mennyire tiszteli, azt milyen strategice nevezetes pontnak tartja,
10509 1| százötven fontos bomba esik be a stukatúron keresztül, annak lehet fogalma
10510 5| rettenetes leckét tartani subordinatiórul, kötelességről s azon esetekről,
10511 4| égen felhőket, a földön sudaras fákat tépdelve haragjában,
10512 13| jól járt volna, ha egy kis süllyedéssel megmenekedhetett volna bajaitól.
10513 7| járta ösvényeken, mocsári süppedékeken, hallgatag fenyveseken keresztül –
10514 1| melyben annak feloszlatását sürgeté, mégpedig rögtöni feloszlatását,
10515 1| maga levelére annál inkább sürgeti a választ. Én azonban megveszek
10516 6| arcát kezeibe.~Az ősz nem sürgette, hogy olvasson tovább, hanem
10517 9| csak két arasznyi lőrésen süt be valami világosság. Ez
10518 9| megterítve, virágbokrétákkal, süteményekkel és palackokkal rakva, a
10519 8| A napsugár melegen kezde sütni arcára, lezárt szemeire,
10520 6| az a piros, körül prémes süveg, a kurta virágos szövetű
10521 8| térdepedt és imádkozott. Süvege és kaszája melléje volt
10522 11| hiszi, a pogányok lelkei süvöltenek ottan.~A várúrnak volt egy
10523 1| éljenezni hallja a golyók süvöltéseire.~Csak egy szót tud magyarul.
10524 9| csapta a felzavart hullámot.~Süvöltött, pattogott valamennyi, de
10525 6| utánasiettek nyargalva, a dárdák süvöltöttek a légben. A porfelleg elnyelte
10526 9| fölött a bombák pattogtak.~Süvöltve repültek a romlás szárnyatlan
10527 1| egy mogyoró, mikből millió sugara lövellt szét a prismaticus
10528 10| udvarában, emberölő hőség égő sugáraiban. Az elemek mindenik neme
10529 8| vöröslő hegyek felett első sugárait.~A szédült ifjú meg-megmozdult
10530 2| A nap és az élet utolsó sugári oly bágyadt fényt adtak
10531 1| merik, de akarják. Ezek a súgó-búgó emberek főznek valamit,
10532 10| csengettyűkötél lelógott, csak pajkos suhancok szoktak oda néha felmászni
10533 4| mozog, te annak lombjai közt suhogást fogsz hallani. Gondolj olyankor
10534 10| rögtön a beszédet. Ebéd után suite-jével együtt felkerekedett, s
10535 8| vasbuzogányát, elkezde közükbe sújtani a támadóknak.~Sebesen, mint
10536 1| pisszegni kell, s egy földre sújtó tekintetet vetve a vádlott
10537 10| szenvedett bűneiért?… Azért sújtolod-e, hogy egykor újra fölemeld,
10538 4| hullsz alá, nagyot kondulva a sújtott sziklavölgyben, mint egy
10539 8| halva maradtak ott, halálra sújtva a levetett vasdarabtól.~
10540 8| két hátulsó lábára állva, súlyegyent vesztve s lovagját a parthoz
10541 1| mutatott.~Az, mintha egy sulyokkal csaptak volna a feje lágyára,
10542 10| Quem dies vidit veniens superbum,~Hunc dies vidit fugiens
10543 15| delikvenst gallérjánál, uti supra, s vitte az illető hűs helyre,
10544 8| befelé törtetett az erdők sűrűjébe.~*~Reggeledett. A nap szétlövellé
10545 7| hangja.~Majd lassan kezd susogni, alig hallhatóan pihegé
10546 4| ákász lombjai csendesen susogtak az ablak alatt, s a kis
10547 4| ákász lombjai csendesen susogva rezegtek a hold világában.~…
10548 11| fehér angyal lelke az ott, suttogja magában, s jó jelnek tekinti,
10549 3| hiszem, mintha hátam mögött suttogni hallottam volna: „Mi összeillő
10550 14| ifjú álmában egyes szavakat suttogott.~– Anisia, – szerelmem. – …~
10551 13| útfélen egy jajveszékelő svábot találnak, ki szekerével
10552 13| mágneses gőzkörébe ért, a sympathetikus összehatás felnyitá annak
10553 1| világrészt összevéve, az egész systema copernikianum valamennyi
10554 5| szavaira.~– Midőn kiértem a szabadba, egy sűrű, vadonnan sötét
10555 1| pokolba? nincs üres hely.~– Szabadcsapathoz?~– Van mindenütt.~– A bihari
10556 5| ember vezére, kiket meg kell szabadítania, éspedig sietve. Isten önnel.
10557 8| megmentettelek, s családodat mégsem szabadíthatnám meg.~– És ha legyilkolják
10558 8| kezeidet csókolom, de most szabadíts meg magadtól, ölj meg.~–
10559 8| fülébe súgá:~– Meg vagy szabadítva.~Reszketve emelkedett a
10560 6| Imádják-e még a régi Istent? Szabadok-e még őspusztáikban, ősbérceik
10561 7| minthogy te utol maradtál, szabadságodban van választani, hogy minő
10562 7| jobban szeretlek, mint a szabadságot, lengyel nő ezt nem mondta
10563 8| sziklatoroktól, honnét élve nem szabadulandott ki, midőn egy magas, óriási
10564 5| semmi oldalról sem volt szabadulás.~Mikor negyedszer kísértette
10565 2| tetszék, a taktika rendes szabályai szerint ez egymást védő
10566 8| gyorsan, mint a villám, szabdalt jobbra-balra, s használva
10567 2| folyvást itatná, az váltig szabódik.~– De majd káplár uram,
10568 7| elveszek.~– Igyál, tartsd a szádat a csap alá, s aztán beszélj.~
10569 15| Tudod-e, hogy azért, amit szádon kieresztél, ha most elég
10570 8| elébb… ne lássalak – szólt szaggatott mondatokban ott álló fiához. –
10571 6| arcába. Ruhája meg volt szaggatva. Kezével egy nagy szakadást
10572 1| magát, van kopója elég, szagláltassa ki a tolvajt, de becsületes
10573 8| bosszúvággyal rohant fel a vért szagolt csapat a szűk kőlépcsőkön,
10574 4| éjjel-nappal nehéz fojtó szagú fehéres füst csavargott
10575 2| mik közül néha egy üresen száguld el a csatamezőről, míg elesett
10576 2| érkező vasasezred látszik száguldva közelítni a csatatérre.
10577 1| Hát ez micsoda?~– Föveny a Szaharából. Szórd a szemétre!~– Itt
10578 7| mártsd bele rettenetes szájadat.~Igyál! Lakjál jól! Részegülj
10579 9| majd a fülének vitte a szájának szánt falatot, majd üresen
10580 7| velem? – kérdé a férfi vérző szájjal.~– Mit? nézz körül. Veszed-e
10581 8| megnyílt, az ifjú belépett, a szájtátó oláh pedig odalopózkodott
10582 6| szaggatva. Kezével egy nagy szakadást mellén nagyon iparkodott
10583 2| szekerei futottak hosszú, szakadatlan sorban. Rossz, csikorgó
10584 1| hóval fedett ormok; miknek szakadékain feketésen zöldell a hóban
10585 2| föld színéről, s hogy magva szakadjon a rácnak, utoljára magamat
10586 14| kicsapott bajusz és a spanyol szakáll. Fején kis piros föveget
10587 2| férfiakkal, kiknek bajuszán, szakállán jégcsapokat vert a deres
10588 1| ajkaiba, s ujjaival hosszú szakállát borzolá.~– Itt van – szólt
10589 8| fésülni parasztosan. Bajuszt, szakállt nem visel a himlőhely miatt.
10590 8| hazában élhess.~Riadozó lárma szakítá félbe a két bajnok párbeszédét.
10591 8| az özvegy tulajdon keblét szakította össze. Most menjünk e helyről.
10592 8| akarom.~– Ha nem akarod, hát szaladj innen.~– Nem bánom, ha adsz
10593 1| hazáért a csatatéren …~– Szaladok – egészíté ki a miniszter. –
10594 6| harcból jövök, a harcból szaladtam el.”~„Megfutamodék az Izrael,
10595 14| csípején alul lógott, közé szalagok fűzve, miket szerelmes hadfiak
10596 3| hatásra, amit nemzetiszín szalagommal s két csinos, fess kísérőmmel
10597 14| vitézség érdemjelét, piros szalagon az ezüst koszorút.~A szerelem
10598 13| előre parancsolá, hogy el ne szalajtsa őket.~Eközben egy kis ősz
10599 1| ajtónállót, aki egy igen szép szálas termetű orangutang lehetett,
10600 8| Kiegyenesedett, mint egy sziklai szálfa, s rettentes öklét megrázva
10601 14| veték el magukat mindannyian szállásaikon, kényelmesebb fekhelyükre,
10602 10| sarkantyúba kapva, bevágtatott szállására, szótlanul, kedvetlenül.~
10603 11| hált meg seregével együtt.~Szállását az uradalmi kastélyban vevé,
10604 2| házához egy vértes százados szállásolá be magát, a legvígabb vitéz
10605 5| fiatal tiszt a horvátoktól szállásolta magát oda hozzánk, annak
10606 1| privát konferencia a rendőri szálláson ez eset után, s még azon
10607 4| átok megemészti a földet…~Szállj le és ülj a porban te szűz,
10608 7| óráján ti is ily örömmel ne szálljatok a sírba, miként én, kinek
10609 2| tüzelni a két huszárra.~– Szálljon le kend – mordult a vén
10610 6| hirtelen, mintha az égből szállnának alá, ártó tüzek repülnek
10611 11| polgárháborúnak, unokáról unokára szálló fogyhatlan gyűlölet, és
|