11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
11112 4| legelöl valamennyi között, ott szórja haláladó tüzét az agg ércleánya.
11113 2| Istene!~Az ágyúk pusztítva szórják reájuk minden oldalról öldöklő
11114 9| angyalokkal és csillagokkal, s szórná alá a földre mennydörgő
11115 9| iparkodtak a bombákat a városra szórni, mi csak nevettük az egészet
11116 4| gondolkodni a minden oldalról szorongatott székelyek, midőn mögöttük
11117 1| belém kapaszkodott, s kifelé szorongatva erősen allegált, hogy itt
11118 2| előtti éjjel tehát rendkívül szorongó kedélyben érzé magát a vezér.~–
11119 8| nagy kövekkel, kik, amint a szorosba jut, védtelenül agyonverhetik.~
11120 1| menekült meg, a többi a szorosokban agyonköveztetett, anélkül,
11121 8| a padlásablakba, s onnan szórta alá vad erővel a súlyos
11122 1| lehete látni egy sereg minden szőrű-színű embert, aholott is egy kis
11123 8| melle mindig jobban kezde szorulni.~– Imádkoztatok-e már ma? –
11124 1| szem nézett volna rájok szótlan szemrehányással.~– Itt egy
11125 9| nap aláment, aranyhálóval szőtte be az egész ligetet.~Nyáron
11126 10| Rejtélyes jóslatokban, sírok szózatában, csaták eredményében, éreztük
11127 4| egyes fel-felijedő zavart szózatokat.~Áron lázasan érzé reszketni
11128 7| népszónok beszélt betanult szózatot a figyelő sokaságnak.~György
11129 1| járt itten? – kérdé újra sztentorral, s öklével a fiókra mutatott.~
11130 1| vagyok felelős.~– De hát mi szükséged van erre a lármára?~– Nekem
11131 8| hogy ki e nevet viseli, szükséget szenvedjen. Éppen azért
11132 3| látva, hogy nyugalomra van szükségük, egyedül hagytam őket.~Alig
11133 5| kisgyermekkoromban anyám születése helyén e magas hegyek közt
11134 4| pillanat, melyben megátkozod születésed óráját, azon percben meglátandsz
11135 4| miért nem tett a földbe születésemnek órájában?…~Most feküdném
11136 12| öreg huszár egy debreceni születésű magyar ember, ki ama német
11137 4| tettek vakmerő képei, hol születhettek volna másutt, mint egy fantasztikus
11138 9| ég! Egy ember, ha meghal, születik helyette más, de az Isten
11139 4| jaj azoknak, kik ezután születnek!~…Az ősz ember könnyes arcát
11140 6| tőlünk. Eltagadd, hogy itt születtél. Élj vagy halj, de elfelejts
11141 4| szegletében a háromszéki székely szülőfölde.~Körül égett már a határ,
11142 4| eloszlott mindenki a maga szülőföldére.~Tovamentek. Azután egy
11143 6| milliónként elhagyta szülőföldét, – itt-amott letelepedett, –
11144 4| nyomorú sorsra szülték édes szülőik.~– Testvéred?~– De annak
11145 7| se tudja meg, hogy az ő szülője volt Rózsa Sándor, a hírhedett
11146 4| legyen hajnala annak… Miért szült, miért nevelt fel engemet
11147 4| leányok, azokat nyomorú sorsra szülték édes szülőik.~– Testvéred?~–
11148 4| látszanak előrevonulni.~Rövid szünet múlva háborgó zúgással örvénylik
11149 2| huszárközlegénnyel, kivel szünet-szüntelen zsörtölődött.~– Látja kend
11150 13| és ébrenlét között, egy szünteleni öntudatlan merengés, eleven
11151 5| őket szem elől.~S midőn szürkülni kezde, a város felől megindult
11152 5| kapitány.~S a távolban, a szürkülő éjben mindig enyészetesebben
11153 7| apák, gondoljatok ártatlan szüzeitekre, s nézzétek, mivé tették
11154 4| utánam jőjenek, és a székely szüzek és a székely hölgyek sírni
11155 8| hintóba emelteté az alélt szüzet, s azt a család néhány hív
11156 12| volna, mert sem rabolni, sem szűkölködni nem hagyom a fiaimat.~Rájuk
11157 8| a múlt éjet Bárdy Imre szunnyadá azon keresztül.~– Imre? –
11158 8| riasztja fel álmaikból a szunnyadókat.~– Mi lárma ez? – kiált
11159 1| hüledezve, hallgatás lőn, a szúnyogrepülést meg lehete hallani.~Az ősz
11160 1| kérdés – szólt a miniszter úr szupremáciáját éreztető tónon –, hogy minő
11161 2| csap le. Róbert egy huszárt szúr le vad haraggal, míg Gábor
11162 8| van: Ide figyeljetek. Egy szurokfenyű forgácsot meggyújtunk, azt
11163 6| alanti házak tetőire, az égő szurokkanócok egy perc alatt felgyújtják
11164 6| fülkében előre elkészített szurokkoszorúkat, azokat meggyújtod, s ha
11165 9| meggyulladt planéta repült a szurokkoszorús teke, s közben-közben egy-egy
11166 2| ordítva rohant rájuk szegzett szuronnyal, nyargalva mint a paripák,
11167 1| akart ő megjelenni ezek szuronyai mögött az ellene támadt
11168 4| félig levágta, de a székely szuronyának az oláh hátán jött ki a
11169 2| le nem kapja azt onnan s szuronyára tűzve viszi mind előbbre.~
11170 2| közelgő lovasokra. Másutt szuronycsillámlás árulja el az árokban orozva
11171 6| mankók helyett kardhoz, szuronyhoz szoktak volna kezeid, Dávid!
11172 8| Azok némán intének „igen”-t.~– Ti boldogok lesztek?~–
11173 10| leánya volt, ki a szomszéd T-ból rokonaihoz igen rossz időben
11174 1| feltörésére.~– De hátha a táblabírák beleszólnak.~– Letorkolom
11175 1| aggodalmaikat kifejezni merész táblabírákat, coquettírozhatott a város
11176 13| egyike a tréfálni mindig kész táblabíráknak nem kis kárörömmel monda
11177 1| volt, mint amennyit egy táblabíróból csinált generális gyomra
11178 2| egy fél napig parlamentáló táblabírónak ágyútelepeket kellene elfoglalni.~
11179 9| arasznyira pattant el a hasaló táblabíróőrnagytól, kinek ugyan, hála instinctusának,
11180 4| öltönye szárnyával a könyv tábláit, s annak kapcsait kiakasztva,
11181 4| találhatók, viselt fekete táblával, barnult rézkapcsokra, elhamvadt
11182 12| Éjfélkor követ jött az ellen táborából, feladásra szólítandó a
11183 5| egész éjjel az ellenség táborát jártam, majd mint markotányosnő,
11184 5| majd amott, majd a magyar táborban, majd az osztrák seregek
11185 10| paripáján ülve lovagolt táborkara előtt.~Tarcalhoz nem messze,
11186 10| nyargalt el mellette, amint táborkarával egyedül állott. Ha észreveszik,
11187 5| csata előtti napon az egész táborkarral tanácsot tartottak a másnapi
11188 11| olvasá benne, hogy tizenhárom tábornokát halálra ítélték és kivégezék,
11189 12| könnyekkel. Az ő könnyei a tábornokban is felkölték a rokon érzelmeket,
11190 13| visszatért a kis ősz férfi a tábornokhoz, arca csupa lőporfüst volt,
11191 13| elismeréssel nyújtá át neki a tábornoki pálcát:~– Ez önt illeti.
11192 10| együtt ült asztalhoz velök.~A tábornokkal szemben egy szép piros hajadon
11193 10| végiggyalogoljak az egész táboron, megölne a szégyen, mire
11194 7| java a seregnek a hosszú táborozásban, körös-körül elpusztult
11195 5| V.~A hosszas táborozások alatt gyakran lehete látni
11196 7| télen, hogy Szeged előtt táboroztunk, egy csoport magyar átjött
11197 9| siettek tisztelkedni hozzá táborvezetői, kiket keményen megpirongatott
11198 2| Biz ötvenkilenc én.~– Tacskó! Én hatvanöt vagyok. Indulj!
11199 5| folyosó ágyúk számára is elég tág.~S haladtak mindig mélyebben
11200 7| soha, hogy apja ki volt, tagadd el előtte nevemet, soha
11201 1| gondviselése alá veszi.~Látszott tagadhatatlanul, hogy e jelenés után az
11202 5| találok rá okot, hogy miért tagadnám el, sőt biztosítom önt,
11203 8| támadók elszánt rohamára tágítani kezdtek körülötte, kiszöktetett
11204 4| ernyedés arculatján, fáradság tagjain.~Negyedszer válogatott vitézekből
11205 3| valamit, a szavait kísérő taglejtésből ítélve semmivel sem kevesebbet,
11206 4| magának az útjába jött emberi tagok közt.~– Hajrá, Lóra leányom! –
11207 12| vágatta le a megcsonkult tagot, folyvást lovon ülve s ágyúit
11208 8| vasvillákkal fegyverezve.~– Tágulj előlem; oláh – ordíta rájok
11209 5| elmenőket.~A tunnel közepe táján látható volt az aknaút.
11210 10| köd oly sűrű volt, hogy tájékozásról szó sem lehete. Egyik ellenség
11211 5| szemre-főre bámult, s némi tájékozást véve magának azon bizalmas
11212 14| hatalmával, mint tenger tajtékát a szirt. Kétszer fogyott
11213 14| voltál az utósó szerbnek. Takard el arcodat, és menj az útból!~–
11214 4| félmezítelen nők, rongyba takargatott gyermekeket hurcolva ölükben.
11215 2| futósáncokhoz. Ezek nem takarják el szemeiket a feléjük süvöltő
11216 1| életéért. Tegye ön el.~– Takarodj! vidd pénzedet – hadará
11217 3| a kettő igen módos, igen takaros.~Elegáns piros zsinóros
11218 7| előbb halottját, azután takarta rá a fekete hantokat.~Mikor
11219 4| temetőkertbe, eltemették, dombot takartak rá, a domb négy szögletéhez
11220 8| a két fejet egy kendőbe takarva ágyára helyezé, azután kinyitotta
11221 2| csaknem hihetlennek tetszék, a taktika rendes szabályai szerint
11222 13| tartom. Azt a legkisebb taktikai ismeret felfedezheti.~–
11223 1| mennek, hangot csak lépéseik taktusa ad.~Utánuk ismét ágyúk és
11224 1| is ott ült, előtte üres tálak és üres poharak. Már ekkor
11225 7| bocsánatlevél kezedben lesz. Hol talákozhatunk?~– Velem sehol. Azt nem
11226 5| Kegyed kevésbé volna találékony, mint én?~– De tréfán kívül,
11227 1| Nem tudom, miért, nem is találgatom.~– Tud ön titkot tartani?~–
11228 8| enni és beszélni. A család találgatta, hogy mit mondott és mit
11229 6| hallottak, maguk között találgatták: ez a mieink ágyúja… ez
11230 4| gyártott, összeszedte a található vasat, azokból golyókat
11231 4| minden protestáns háznál találhatók, viselt fekete táblával,
11232 5| katonát azóta sehol sem találják.~A nő gúnyosan mosolygott.~–
11233 5| ifjú őrnagy hadiszállásán találjuk az özvegyet. Éppen akkor
11234 3| a tömeg között.~Szemeink találkozának. Ő elsietett, vele együtt
11235 1| mulatságos konferencián találkozánk, s ki ott oly igénytelen
11236 10| bosszantatva az ominózus találkozás által, s küldé egy szárnysegédét,
11237 2| véres, küzdelmes utat a találkozásra.~A porfelleg ismét elnyeli
11238 8| lépcső felé.~A folyosón találkozék testvérével, ki észrevéve
11239 2| oldalán levén, egymással nem találkozhatnak.~Az egyik Gábor, a másik
11240 1| járhatott térdig a sárban és találkozhatott mindenféle ismerősökkel,
11241 1| tudja senki, a halállal hol találkozik. De látsz-e egyet is, ki
11242 2| sorsa.~– És ha a csatában találkoznátok…~– Kicsinyben múlt, hogy
11243 10| történt, hogy ugyanazon sereg találkozó csapatjai egymásra lövöldöztek,
11244 6| keserű vonzalom lepi meg a találkozókat, s mindkettő elszorulni
11245 8| sírba fognak hányni. Ott találkozunk.~Az özvegy távozott. A két
11246 8| rátok bízom. Akinek kedve találna jönni a még senkinek nem
11247 4| fúródnak a földbe; néha egy-egy találó lövés kiszakaszt egyet soraikból,
11248 1| Az sem.~– No, úgy nem találom ki, hogy kicsoda.~– Haha!
11249 8| pénzt, ami a szökevényeknél találtatott, ki fogom mindnyájatok közt
11250 5| játszani kijártam, gyakran találtunk a hegyoldalban egy mély
11251 7| gyalázattól, ha veszteni találunk. Azért viszünk el erőnek
11252 10| mákkoszorúval.~A szobor talapjára egyszerűen volt felvésve:
11253 10| lelkészek, egyszerű hosszú talárban, jött a kísérő népség, a
11254 10| öklét fenyegetve. – Megállj, talián! visszajövök érted! – kiálta
11255 8| éri.~– Látom.~– Hát egy tallért sem adsz?~– Egy batkát sem.~–
11256 4| gyász emlékei.~Csak egy talpalatnyi föld volt még, melyet fegyveres
11257 15| egy kövér veres úr előtt talpra állítá az ártatlant.~– Ez
11258 11| kődarabjait, – míg az ősz táltos a Szentlélekkő alatt most
11259 10| tarka tömegben kétkerekű talyigából rögtönzött sátora körül,
11260 4| ellenfeleikre.~Ők készülnek a támadáshoz, a székelyek a védelemre.
11261 14| rohanó szél, olyan az ő támadásuk, az ágyúgolyó keresztültör
11262 5| ellenfél nyugodtan várta támadásukat erős állomásából. De a legelső
11263 1| valami eclatans brutaliter támadnának rajtad a gyűlésben. De mit
11264 2| ablakaiból, a barikádok mögül a támadókat, sokáig tart a zaj, sokáig
11265 8| elkezde közükbe sújtani a támadóknak.~Sebesen, mint a szélmalom
11266 6| porfelleg oszlopai kezdtek támadozni a Sepsiszentgyörgyre vezető
11267 1| harcosokat, ezrei és ezrei támadtak elő a fegyveres románoknak
11268 5| tiszt, leggyengébb oldalán támadtatva meg. – Gondolkodjék álruhákról.~–
11269 8| nekik! – lihegé az öreg, Tamáshoz fordulva, ki megindulás
11270 6| jót tett, kiknek bajában támasza, tanácsadója volt, oly sokan
11271 9| bárcsak egy olyan ködöt támasztana az átlátszó levegő helyett
11272 14| őt meglátva, s szögletbe támasztott fegyvereik után ugráltak.~
11273 8| kiáltozását, kik oda hágcsót támasztottak s most másztak felfelé.~
11274 7| az ablakhoz hágcsó van támasztva. Siessünk, apám.~Az ember
11275 1| főápolóné nyújtá neki karját támaszul, mire a debreceni cívis
11276 14| én végigjárom az utcákat, tamburámat verve az ablakok alatt.
11277 8| asztalról, s baljával széke támlapjára dőlve, némán, hidegen állt
11278 6| kiknek bajában támasza, tanácsadója volt, oly sokan valának…
11279 1| összeültek s még nincs vége a tanácskozásnak. Hja, sok mindenről kell
11280 1| ménkű puskaport, vagy azon tanácskoznak, hogy milyen árkot húzzanak
11281 6| élni Isten, hogy vezére, tanácslója legyen az egész városnak,
11282 8| látni azt a némbert?~– Nem tanácslom, hogy nézegesd, mert a decurio
11283 8| látandom, követni fogom tanácsodat.~Numa megfogja a két családtag
11284 1| diktálok nekik.~– Ezt mégsem tanácsolnám. Azok ott a szegletházban
11285 1| Tom Thumb, ha mellette ülő tanácsosa lett volna a rhoduszi kolosszus,
11286 3| Hazamenni senki sem tartá tanácsosnak, miután megeshető volt,
11287 5| napon az egész táborkarral tanácsot tartottak a másnapi ütközet
11288 3| fejbeütésforma).~Mi pedig a tánc-kolonne-ba lejténk. Úgy hiszem, mintha
11289 3| beszélek. És, ami több volt táncnál, komplimentjainál, az a
11290 2| csattognak a tenyerek, táncol a katona, mintha lakodalomból
11291 3| most bált, azért tán, hogy táncoljanak? Szépen azért, ez mind csak
11292 9| zenebanda húzná, az ifjak táncolnának, és az ellenség még csak
11293 2| gyülekeztek mindenünnen össze, táncoltatva az utcán lovaikat. Mindenik
11294 9| azalatt a biztos sánc alatt táncoltunk, s mikor ők legjobban iparkodtak
11295 3| Szép kisasszony, kegyed táncosa ezerszer engedelmet kér
11296 3| erre mindenki sietett a tancosnéjához.~Majd kiverte szívem a corsette-em
11297 3| s sietett mindenki a táncosnéját felkeresni és megvigasztalni.~–
11298 9| a tűzrekapott fiatalság táncra kerekedett a vidék szépeivel,
11299 7| s benn hallja a zenét, a táncrobajt, az ujjongatást.~Odalopózék
11300 3| tiszt fölkísért bennünket a táncterembe. Előre büszke voltam arra
11301 9| máskor is tartottak ott már táncvigalmakat?~– Ó, a télen majd mindennap.
11302 9| szépei itt jöttek össze népes táncvigalmakban, és ha nagy ünnep volt,
11303 3| hogy ma este a tisztikar táncvigalmat fog rögtönözni, és hogy
11304 3| mindent. Ez volt az első táncvigalom nálunk farsang derekáig.
11305 8| érzelem, mi őt róla álmodni tanítja, több, mint testvéri szeretet.~
11306 7| terv szerinti megtorlás tanította, hova, merre menjen, előidézendő
11307 2| van, főtisztet vágott le.~Tanítványa, az újonchuszár már alig
11308 1| mindnyájan egy tanoda egykori tanítványai. Sorakozva mennek, hangot
11309 1| okosak. Tán mindnyájan egy tanoda egykori tanítványai. Sorakozva
11310 15| váratott magára, s amennyire tántorgó nyelve engedé, utánakiáltá
11311 8| kételkedőt, hogy az hanyatt tántorodott ijedtében, s a következő
11312 2| katona, ki e jelenetnek tanúja volt, azt mondá felőle: „
11313 1| ekként szörnyű erejének tanújeleit hagyva mindenütt, hangos
11314 5| forradalmiak, és ő a legvilágosabb tanújelek ellenére mindenütt ki tudta
11315 5| azonban soha egy betűnyi tanújelét nem lelték nálam azon foglalatosságnak,
11316 1| e párbeszéd nem igényel tanúkat.~A miniszter intett az asszonyságnak,
11317 15| úgy hiszem, hogy meg fogja tanulhatni. János mester, vegye oltalma
11318 2| lováról lehullva, valamelyik tanulótársam, régi ismerősöm lehetett
11319 1| kiknek neveit két világrész tanulta kimondani?~Elvesztetek,
11320 8| lelkemben, s hogy hitem erős, tanúm legyen az, hogy könnyeidet
11321 9| lehetett éppen rendén kívül, tanúsíták a jelenlevő bizalmas urak
11322 2| óra járásnyira ütött éjjel tanyát. Csatarendben, őrtüzek nélkül
11323 4| öregember, s fehér haja arcához tapadt özön könnyeitől.~Ősz az
11324 4| nagyszerűt, amit láttunk, amit tapasztalánk, aminek szemtanúi voltunk,
11325 15| Lavatert, hanem azért régi tapintatnál fogva rögtön lenézte az
11326 2| kend…~Ilyforma oktatásokkal táplálta a vén huszár újonc alattvalóját,
11327 9| fordítva; túlnan állnak a tarackok, egy bombavető mozsár; gyönyörű
11328 2| van, elébb üssön egyet a tarajára, akkor az lecsúszik neki
11329 10| sarkantyújára, s annak pengő taraját letörte, s azzal odább ugrott
11330 2| hangjánál pengett a huszárok tarajos sarkantyúja, s víg tenyércsapkodás
11331 1| megvetéssel számlált le tárcájából kétszáz pengőt az asztalra.~–
11332 1| feleletre méltatná, elővette tárcáját s belenyúlt.~– Ah, vagy
11333 10| délfelé ért a hadsereg dereka Tarcal elébe.~A tábornok pej paripáján
11334 10| lovagolt táborkara előtt.~Tarcalhoz nem messze, az országút
11335 10| A tarcali kápolna~Csatát nyert az
11336 10| látni az oszló ködön át Tarcalnak tornyait, a városból egy
11337 2| a csatatéren, sisakjaik taréja csillogott a szép napvilágos
11338 4| billegette rá, a helység minden tárgyait csak őróla ismeré. Melyik
11339 5| sokat beszélt nekik, különös tárgyakról, merész eszmékről, nagy
11340 1| nyakazni. Ami végre a kérdéses tárgyat illeti, tudatja az országgyűléssel
11341 5| pedig akkor kezdett bosszúja tárgyát megrontó tervéhez.~– Asszonyom –
11342 7| Arra gondol: hogy örömei tárgyától minden lépéssel messzebb
11343 8| Fizesd ki árukat – s azzal tarisznyájából két fejet tett a decurio
11344 2| szegényes ruhában, megapadt tarisznyával – fegyverműhelyek és felszerelések
11345 3| kevesebbet, mint hogy ő azt tarkótul talpig ketté fogja hasítani –
11346 14| mint minőt a röggé fagyott tarlók mezeje ad. A szalma előttük
11347 7| tovább.~Hat napig utazott tarlókon, ugarokon keresztül, éjjel
11348 7| távol bérceken meg-megriad a tárogató, a pásztortüzek piros csillagai
11349 14| mely tiszta volt, mint a tárogatósíp legsimább hangjai.~A szerbek
11350 8| Kolozsvárra, gyűjtsd össze ottan társaidat, s jöjj kastélyod védelmére.
11351 7| hagysz lennem ismét!…~Azután társaihoz fordult:~– Üljetek lóra,
11352 2| megcsonkított testtel a mezőkön, de társaik éljenordítása hirdeti, hogy
11353 2| elfordul ellenfelétől s ennek társaira csap le. Róbert egy huszárt
11354 8| bérceken, hogy jöttömről társait előre ne értesíthesse.~Ezzel
11355 8| értesíthesse.~Ezzel búcsút vőn társaitól, egy tekintetet vetett még
11356 11| nagyúri családból csak a társalkodónő volt jelen őt elfogadni.~
11357 1| hivatalnok, tartott igen csinos társalkodónőket, kik a státus költségén
11358 1| hogy lealázzuk magunkat a társaságába, nem hogy még itt bennünket
11359 1| forint darabját.~Az egész társaságban egy közös elszörnyedést
11360 10| Lehetetlen volt az egész társaságnak megállani, hogy hahotára
11361 1| individuum, mely utóbbi, hogy társával egyenlő lehessen, egy székre
11362 4| vésett nevet, s reszketve tárta szét karjait, hogy leányát
11363 2| tudomás szerint néhány alakuló tartalékezreden kívül semmi haderő sem volt,
11364 1| visszaseperték a megvámolt tartalmat, s amazt szinte kiüríték
11365 1| az annyira keresett tok tartalmát.~Külön le volt pecsételve
11366 13| a rohanó ágyúk elől, azt tartalmával együtt szerencsésen belefordította
11367 9| mely ilyenforma tervet tartalmazhatott:~– Vajon nem lenne jó e
11368 5| megölethesse őt. És ha egy évig tartana is tervem, egy év múlva
11369 14| nem tartja őket, mint nem tartaná vissza a vihart. Nyargalva
11370 5| magyarok engem saját kémjöknek tartanak, de azért sokszor megesett
11371 11| tél volna, éjszakfénynek tartanám. Mi lehet az?~Az ábrándos
11372 1| kellett volna odaszállítani.~Tartatának egyenlőségi gyűlések, miknek
11373 5| gondolkozni látszék.~– Attól nem tarthat ön – folytatá a hölgy –,
11374 1| ugyancsak szerencséseknek tarthaták magukat, hogy a második
11375 8| sem védi őket. Itt napokig tarthatjuk magunkat ellenök, míg Kolozsvárról
11376 11| remélve, hogy itt sokáig fogja tarthatni magát, s kedvező alkalommal
11377 8| Mindnyájan érdemesnek tartjátok-e magatokat a zsákmányban
11378 1| látni, másutt meredeken alig tartó lépcsők viszik tovább a
11379 8| ült, előtte karos ezüst tartóban két szál viaszgyertya égett,
11380 1| veszítse.~– Ó, attól nem tartok, mert Szolnokon mind valamennyit
11381 10| az ide meghalni? Mi más tartományban lakunk.~– Itt esett el egy
11382 1| ifjú hadseregnek! Idegen tartományokban érdemjel-fosztottan bűnhődtök
11383 14| mozdulata által az őt ölelve tartót, s az még szorosabban fűzé
11384 5| semmivé tétetik.~Ők egyedül tartották fel az üldöző hadsereget,
11385 3| Magamra maradva legokosabbnak tartottam, ha sok mindenféle ennivalót
11386 1| árverés rendetlen. Ez nem tartozik a rendőrminisztérium köréhez,
11387 7| akarná valaki megtudni tőle tartózkodásom helyét, négyfelé hagyná
11388 5| esetben lehet önnek oka a tartózkodásra: ha azt hiszi, hogy én fogom
11389 5| terméseik egy tizedét nekik tartoznak adni, amiért ez vizeiket
11390 8| mellőztetve, s viszont mindegyik tartozó adónak hitte azt részéről
11391 13| Önnek én nagy köszönettel tartozom – szólt Perczel az ősz idegenhez,
11392 3| harmadrangú csillagok közé tartozott.~Egyik kedvesebb, egyik
11393 3| a mama, hanem azért nem tartóztatott vissza.~Estig dolgom volt
11394 1| hölggyel, de ami inkább tartozván a romantika, mint a história
11395 3| dames, rögtön visszajövünk, tartsanak kegyetek addig nyugórát.~
11396 8| útleveleket. Menjetek minél elébb, tartsatok egyenesen a szászföld felé,
11397 8| az életet. Csupán addig tartsátok őt fogva, míg én túl leszek
11398 5| alacsony, de elég tágas folyosó tárult előmbe, s én mindig mélyebben
11399 1| furmányosához, köpenyét, kardját, táskáját odabenn felejtve s azokért
11400 9| győzte szomszédjait könyökkel taszigálni, s az átellenieket lábbal
11401 9| mindig fellebb, mintegy taszigálva a belől percenként kilövellő
11402 10| fellobbanó vörös láng, melyre taszító dördülés következett.~–
11403 3| télen. Csakugyan valami tatárfajtának kell nekik lenni.~– Jőjenek
11404 4| Balról meredek mélység tátong fel a zárda mellett, melynek
11405 5| kopár hegyoldalba vágva tátongott elő az elpusztult aknatorkolat.~
11406 1| ki magát azon a roppant tátoson, hogy az ember semmit sem
11407 7| folyni fog patakokban, tavanként fog megállani, hol a föld
11408 11| megjelent…~Mi bánat hoz téged tavaszonként a földre, mikor a fehér
11409 10| kőszál!~A tábornok vevé távcsövét, s amennyire a sűrű ködben
11410 3| kimenetelét.~Nemsokára mindig távolabb-távolabb kezdének menni az ágyúdördülések,
11411 8| visz el mellette valami távolabbi helységbe.~A kastély maga
11412 5| szomorú kötelesség mely kegyed távollétét parancsolná megtorlanom,
11413 5| Az özvegyasszony hazaért távollevő lakába.~De akiért járt,
11414 1| bennünket, a legmesszebb távolság tizenkettő, a legközelebb
11415 4| kell, vagy nem, végtelen távolságból ellenfeleikre.~Ők készülnek
11416 10| elébb, mint míg fél lövés távolságra állottak szemközt, s nem
11417 9| leend ez a tábornok alatt, s távozának.~Utánok a város előkelői
11418 7| minden lépéssel messzebb távozik, mátkájának halvány arca
11419 9| el látszottak veszteni.~A távozóknak nyugodt éjt ígért a tábornok
11420 11| úgy tetszék neki, mintha a távoztában repülő ezüsthaját látná
11421 4| mint az én csontjaimat.~Távozzál el éntőlem, Uram, és hagyj
11422 1| volt terítve. Az egyiken tea és puncs, a másik kettőn
11423 4| dárdával, fegyverekkel, én teellened a seregek Urának nevével.”~
11424 1| tökéletesen valószínűvé teendik a mesét. Aki nem hiszi,
11425 1| rajtad a gyűlésben. De mit teendnél akkor, ha szép lassan, körülkerülgetve,
11426 8| S én nem magamért, hanem teérted mondom, hogy ezt nem akarom.~–
11427 1| a miniszternek mindenkit tegezni.~– Akárhanyat.~– Ne beszélj,
11428 10| épület.~Eszébe jutott, hogy tegnapelőtti szomszédnéja most oda van
11429 5| Azért jöttem ide, hogy azt tegyem. Nem panaszaimmal untatni,
11430 14| fogja mártani kezét, akármit tegyen.~És eszébe jutott a dühödt
11431 8| decurio.~– Fogok mondani. Tegyük próbára, hogy melyikünknek
11432 1| Hát ezzel a fiúval mit tegyünk – kérdé suttogva a pecsétőr,
11433 7| bajtársak, köszönöm a halált. Teher volt rám nézve az élet,
11434 9| csak illik, így azonban nem tehete egyebet, mint hogy sóhajtva
11435 5| azt, akit én szeretek? Te teheted azt, mert asszony vagy és
11436 1| szokott, amit hajfürtjei nem tehetének, a lehető legrövidebbre
11437 7| volt, mint a másik … Mit tehetett szegény? … Feleséged az
11438 1| valamennyi okos ember, aki teheti. Egyfelől pecsétőr vagyok,
11439 6| hanem föl az égbe.~– Ó, tehetném bár! – sóhajta fel a nyomorék. –
11440 5| néhány óra alatt járhatóvá tehetni azt. A folyosó ágyúk számára
11441 8| sincs. Mely közt nincs egy tehetős ember, nincs egy tudományos
11442 1| el korunk egyik legszebb tehetsége, kiben oly forró szív, oly
11443 14| áldozat. Ide fogom hozni tehozzád a sereg legjobbjait, hősöket,
11444 1| sok keletiességgel bírt, teintje némileg közelített a cigánykolorithoz.
11445 4| Úr, ki népemet kihoztam a téjjel-mézzel folyó hazába, én vagyok
11446 2| minden oldalról öldöklő tekéiket.~A villám így hasítja keresztül
11447 4| vannak irányozva, a fütyülő tekék hol fejük fölött repülnek
11448 14| hosszú fekete haja két tömött tekercsben csípején alul lógott, közé
11449 1| három ládát bezárolt. Mely teketóriák Kánya Antal uramat úgy megijesztették,
11450 5| ember igen különös szemekkel tekinget rám, inkább akartam magamat
11451 10| neve.~A lyánka bár keveset tekingete széjjel, de annál többet
11452 8| esküdtek, annál többször tekingettek az égő forgács felé, melynek
11453 8| belőlem… félek tőled… irtózva tekintek rád… eszemet vesztem, ha
11454 1| modorában az országgyűlés tekintélye ellen, melyben annak feloszlatását
11455 9| táblabíró-őrnagy, ki képviselői tekintélyénél fogva bizalmas lábon kívánt
11456 8| közt levő férfi. Büszke, tekintélyes arc, örökké ráncolt homlokával,
11457 6| lángoló arcát az asszony tekintetéhez s nagy fekete szemei oly
11458 3| nevettek, a mama hasonló tekintetekből nem szidott össze, s csak
11459 5| esetekről, mik árulásnak tekintetnek.~A hadnagy szemre-főre bámult,
11460 8| fekete, szemei átható, kemény tekintetűek, termete magas, egyenes,
11461 11| suttogja magában, s jó jelnek tekinti, és azután egész éjjel tündérekkel
11462 13| ott néhány ismerői annyira telebeszélték a füleit a somnambula mindennemű
11463 1| púpos hátat.~– Brrrr! Hogy telefecskendett sárral ez a griff! Hohó
11464 4| a folyam vize, s kemény telekben, mint volt az 1848-ki is,
11465 2| fölfalt.~Egy óráig pihenni telepedett a sereg. Szíves házigazdák
11466 8| lármával és hetvenkedéssel telepedtek le a hordó körül s esküdtek
11467 2| leheletig, vitézül hullanak el telepeik előtt.~Még azután dühös
11468 8| napfénye, a herkulesi férfi teleszájjal nevetett, az asztalszegleti
11469 1| lesz csata. Aznap rendesen teli volt aranyos tiszt urakkal
11470 2| ég túlsó felén feljött a telihold, rásütött az ifjú szép halavány
11471 1| fenyegetés nem hozathatott teljesedésbe azon csekély okból, miszerint
11472 13| másik közbámulatra be is teljesedett.~Így megjövendölte, hogy
11473 6| amiért a parancsot nem teljesíté, s kit a csaták golyója
11474 11| lelkű hölgy pedig örömest teljesítendette minden kívánságát.~Három
11475 7| halált mond fejére. Vagy teljesítenem kell az ítéletet, vagy együtt
11476 6| parancsszót latolgatás nélkül teljesíteni, és most nem érzett magában
11477 5| csak egy gondolatot sem teljesítettek abból, ami ott meg volt
11478 5| keresnem azt, ki e bosszút teljesítse?~– Hermine! Térj magadhoz.
11479 10| közé!~A parancsszó gyorsan teljesíttetett, néhány perc múlva hallá
11480 11| aratás, lesz borszüret, telni fognak pincék, vermek, dicsértessék
11481 4| nappalai leánya emlékével teltek le, mindenkinek róla beszélt,
11482 7| elpusztítják.~Keservvel torkig telve vevé fel ölébe ismét a leányt
11483 2| gondját, légy testvére és temess oda, ahol rám találjon.~
11484 2| köszöntött be öröm és siralom. Temetés és násznap.~Rózsa lett boldog
11485 2| csatából kedvese ölébe – temetése lesz a másiknak, halaványan,
11486 6| temetésre készülő verset… Kinek temetésére?… Az utolsó férfinak.~–
11487 6| csatának, tűznek, viharnak és temetésnek hangja. Most hirtelen egyet
11488 6| A készülőt húzzák!… A temetésre készülő verset… Kinek temetésére?…
11489 10| sarkaikban csikorgó ajtókat, a temetésről elmaradt fáklyákat meggyújták,
11490 10| fehér koporsó tűnt szemébe.~…Temetkezés.~– Ah, minő ostobaság! –
11491 10| e környék földesurasága temetkezik bele, a templomába nemigen
11492 6| akarod túlélni hazádat? Temetkezni jöttél haza? Kerestél volna
11493 6| lovagok csapatja megáll a temetkezők előtt. A nők énekelnek,
11494 10| tábornok:~– Ki az, akit itt temetnek?~– Egy szép szűz leány.
11495 6| akkor a halottat elvisszük temetni. Sírjánál bevárjuk a nem
11496 6| fiút arra látták tartani.~A temetőárok az anya és fiú között volt.
11497 6| előtt a domboldalban, a temetőben, ott ültek a székely asszonyok,
11498 4| csöndes, holdas estén, midőn temetői sétájából visszatért az
11499 4| Kivezette apját a városból, ki a temetőig, elvivé sírhalmához. Ott
11500 6| a székely asszonyoknak a temetőkertben. Egetverő sírás.~Az ősz
11501 8| remegve beszélte el, mint temették oda mind a legyilkoltakat.~
11502 7| kezeim közt halt meg, itt temettem el az erdőben. És ezt mind
11503 8| Kelj fel, vezess, el, hová temettétek őket. Mind megölték! egyet
11504 5| csatatér az övé. A holtakat ő temetteti el.~Azonban lováról ájultan
11505 10| szomszédnéja most oda van temetve.~A tábornok különös idegható
11506 9| oldalán is.~A reformátusok temploma égett!~Föl, föl, ti buzgó
11507 10| földesurasága temetkezik bele, a templomába nemigen jár ember.~Amint
11508 9| fénylettek azoknak tetőin. Voltak templomaid, miknek egyike páratlan
11509 9| köziskolád a reformáltak templomával szemben, regényes angol
11510 4| ismeré. Melyik széken ült a templomban, melyik orgonafából csinált
11511 14| harangszóra kirohantok a templomból, s mindenik megy a maga
11512 10| hideg koporsóik, penészes templomfalaik mögé.~A köd képtelenül sűrű
11513 9| népszerű lelkész egyetlen templomi beszédére leszedték a férfiak
11514 9| Ez adakozásból épült a templommal szemben a nagyszerű iskola.~
11515 9| vigadni, egy tornyod, egy templomod sincsen, egy mulatóházad,
11516 9| jóképű nép hullámzott a templomok felé, selyemruhákban a nők,
11517 14| rejtsétek el magatokat a templomokba. Én visszamegyek, s azt
11518 9| is elpusztul? Siessetek! Templomotok ég!~Néhány bátor férfi megkísérti
11519 10| volt az a nehéz nyomasztó templomszag, mely sokáig csukva tartott
11520 9| jőjetek elő rejtekeitekből, templomtök ég! Egy ember, ha meghal,
11521 14| ellenállókat leöldösék, templomukba üszköt vetettek.~A rémes
11522 6| ép, erős férfi voltál, ha teneked e mankók helyett kardhoz,
11523 2| két csapat, mint egy közös tengely körül, mereven megfordul,
11524 8| a kiömlő bor és pálinka tengerében, vad éneket dalolva, míg
11525 11| egy levél sem mozdul. A tengeren megállnak a hajók. De a
11526 10| csillag ragyogó fényében, tengerré vált folyam elterült árjában,
11527 8| a hivatalokból, mely él tengődve a legkeményebb kézimunka
11528 1| lovon, mintha penitenciából tenné.~*~Még aznap este a pecsétőr
11529 5| biztosítom önt, hogy panaszt tennék érte.~– De én parolámra
11530 3| a legközömbösebb dolgot tenném, kivettem a keblemre tűzött
11531 6| lennetek, ahol én leszek, tennetek azt, amint én, halottjaitokhoz
11532 1| mennyi mindent kell pedig tenniök!~– Egy rendőrminiszter!~–
11533 2| tarajos sarkantyúja, s víg tenyércsapkodás mellett járta a jókedvű
11534 10| ezüstkrajcárért olcsó jövendőt mond tenyereikből.~Néha az ezüstkrajcár helyett
11535 8| fejére húzta csuháját s fülét tenyereivel eltakarva ott feküdt, fel-felütve
11536 2| sarkantyúk, csattognak a tenyerek, táncol a katona, mintha
11537 10| mondj szerencsét. Nézd le tenyeremről, hogy meg fognak-e győzni
11538 15| számára csak azért tart tenyeret, hogy megpofozza vele.~Egy
11539 14| úgy ütött pofon rettenetes tenyerével, hogy ahány rác szent van
11540 1| Magyarországnak, azzal egy kis tenyérnyi, sajtóhibákkal teljes újságocska
11541 11| tavasz egy virággal többet tenyészt meg kipusztult falain.~És
11542 1| később mondaná el valaki e tényt, azt felelnők rá, nem, az
11543 4| a földön sudaras fákat tépdelve haragjában, míg egy mennyrázkódtató
11544 1| látszassanak.~Végre a sok tépés, marcangolás és püfölés
11545 7| földdel bekeverni, lombokat tépett le a közel bokrokról, azokkal
11546 8| elkezdte dühében saját ruháját tépni és toporzékolni.~– Amit
11547 1| azt mint árulót darabokra tépték, s a gerillákat beűzték
11548 8| ezeknek testét?~– Ízekre téptük s elszórtuk az országúton.~
11549 4| lombokat, mik le vannak tépve a zivatar kezétől, hintsd
11550 6| folytatá az asszony. – Terád semmi öröm nem vár az életben.
11551 6| fakadt, s fejét az aggastyán térdeire hajtva, elrejté arcát kezeibe.~
11552 8| végre bosszúsan átszorítá térdeivel a reszkető állatot s kantárszíjával
11553 6| kis szőke leánykát.~Ott térdelt az anyja lábai előtt, kedves
11554 8| felállítva. Az előtt egy oláh térdepedt és imádkozott. Süvege és
11555 8| benézni? nem megtiltottam-e? Térdepelj le, imádkozz!~Az oláh elsápadva
11556 14| monda a leány, s amint ott térdepelt, védve nyújtá ki két karját
11557 1| a nagyerdőre, járhatott térdig a sárban és találkozhatott
11558 4| árvaság egyszerre következnek tereád.~Közel, igen közel vagyon
11559 8| Isten veletek. Ha vissza nem térek, álljatok bosszút értem.~
11560 8| leveleiket.~A Bárdy-kastély egyik teremében látjuk a magas, arisztokratikus
11561 1| melyet isten jó kedvében teremte a világnak, de melynek számára
11562 1| melynek számára rossz kedvében teremté a világot.~De szégyen pírja
11563 10| sóhajtása?…~Vagy megbántad, hogy teremtéd e népet, s akarod, hogy
11564 8| főfájós lelkemnek kínzott teremtménye, és e véres, kínos alakok
11565 1| kik ennyi könnynek voltak teremtői.~Azután tűnj el ismét. Menj
11566 7| szerb katona, hordókkal terhelve, pajtásai felé. Csak egy
11567 7| volt már fiatal, a munka terhére esett. E nőnek egykor szebb
11568 1| Ez mind itt marad. Csak terhünkre volna. Én csupán egy kis
11569 8| mellett egy durva pokrócot teríte le, arra lefeküdt, s éjfélig
11570 8| testvére lövései a földre teríték, ki miután fegyvereit mind
11571 1| korcsmáros és pincérei bejöttek teríteni, mire ő ismét előkelő mínákba
11572 8| torlani, roppant kődarabokkal teríti be a helyet, miket szerte
11573 12| ember vizes pokrócokkal terítteté le lőporos szekereit, s
11574 5| bosszút teljesítse?~– Hermine! Térj magadhoz. Én tisztelem fájdalmadat,
11575 2| védelmére.~Túl a Tiszán egy terjedelmes redoute készült, mely a
11576 1| sokkal inkább el vannak terjedve, mint hogy valamit el lehetne
11577 7| el a felhevült agyak közt terjengeni, először bágyadt sejtelem,
11578 9| táblabíró-őrnagy kétségbeesetten terjeszté ki feléjök kezeit, csitítva
11579 4| érzett láng kezde meleget terjeszteni, s míg künn távoli ágyúdörgést
11580 4| bosszút.~– Jó helyre jöttetek. Térjetek be.~Vágtatva jött egy lovag
11581 8| és hidegvérrel járt végig termében.~– S nem készülsz védelemre?~–
11582 9| volt osztva, mik gyümölcsöt termének az egész vidék számára;
11583 5| hogy a fölöttük levő bányák terméseik egy tizedét nekik tartoznak
11584 9| világosság. Ez vétek volna a természet ellen. Itt, itt a szabad
11585 8| csodásan zeng szét a hallgató természetben.~Még tovább az erdő körül
11586 14| gyanakszik-e rád az ezredes?~– Nem természete a gyanú. Egyszer ugyan szinte
11587 13| gondolja ön azt?~– Az a pozíció természetéből következik.~– Ejh, kinek
11588 10| Köszönöm, nem veszi be a természetem. Aztán volnék én most is
11589 8| most pelyhedik, fekete haja természeti fürtökbe gördörülve. Ez
11590 11| megjelensz, ünnepe van a természetnek. A fákon egy levél sem mozdul.
11591 7| elhaltak egyenként, az erősebb természetűek még reggel is kínlódtak,
11592 7| erőteljesek, mint szikár termetének acél izmai.~Egy kis három-négyéves
11593 6| szavaik átható csengését s termetök életerős karcsúságát megtartják
11594 7| számára ott kevés része termett a hadihírnek. Számítottak
11595 2| benne folyó vérért s a benne termő dicsőségért, szenvedélye
11596 13| ki szekerével ki akarva térni a rohanó ágyúk elől, azt
11597 14| legkevésbé, hogy megesküdtetsz?~– Terólad akarok legbizonyosabb lenni.
11598 1| hőkeblű utazó.~Sit tibi terra levis. Azaz hogy a szekerednek.~*~
11599 1| ki az ablakon, veszedelem terringette!~Szólt és két széket két
11600 1| után azokat a miniszter ad terrorem populi a rendőrség hivatalos
11601 7| volta vár előtti roppant térségen, több mint húszezer ember
11602 14| csatából mindig győzelemmel tértek vissza. Ígérd meg, hogy
11603 2| más ellenséget. Véresen tértünk vissza mind a ketten; ha
11604 14| kiáltának a szerbek magukhoz térve.~– Bátyám! – sikoltá Anisia,
11605 5| bosszúja tárgyát megrontó tervéhez.~– Asszonyom – szólt az
11606 5| mozdulataimmal egyebet ne terveljek, mint azt az embert, ki
11607 5| És ha egy évig tartana is tervem, egy év múlva sikerülni
11608 1| hogy a ház rengett bele.~– Tervünk füstbe ment – szólt az asszonyság
11609 5| Annak, hogy a kivitel a tervvel nem egyezett, természetesen
11610 1| minden privát dolgoknál. Tessék máskor idefáradni.~– De
11611 15| mindjárt egyelőre gyaníthatóvá tesszük, miként az, kit a szerencse
|