11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
11612 8| mögé esett, míg a fejetlen test térdre bukva mindkét karjával
11613 6| gyalázat szennyében, a nyomorék testben is szép az élet… Még a mankóért
11614 10| hideg borzalom futott végig testén. A mosoly megfagyott vonásain.
11615 1| földet, mely vérét megissza s testének nem ád temetőt, s a tűrő
11616 9| tósztozzék? – gondolá magában a testes őrnagy, s elszörnyedt magában
11617 1| arisztokratikus institutio, és én testestül-lelkestül demokrata vagyok.~A lengyel
11618 14| meggyilkolni – sikolt a leány, testével fedve az ifjút –, őrült
11619 2| százak hevernek megcsonkított testtel a mezőkön, de társaik éljenordítása
11620 2| volt az.~S ha látta a másik testvér-arcát könnyes szemekkel félre,
11621 4| szülték édes szülőik.~– Testvéred?~– De annak nem jutott e
11622 8| foglalta el.~Innen apja testvéréhez, Józsefhez ment búcsúzni.~
11623 8| legelső Bárdyt az udvaron, testvérei szeme láttára.~– Én törtem
11624 8| könnyebbült kebellel várták testvéreik közeledtét.~Azok már akkor
11625 6| reszketéstelen hangon.~– Testvéreim! Sepsiszentgyörgy özvegyei,
11626 7| kiáltozni. – Vesszenek el, mint testvéreink elvesztek Szenttamáson!
11627 14| a legdühösebbet köztük, testvérét, Prokópot, átöleli könyörögve.~–
11628 8| felé.~A folyosón találkozék testvérével, ki észrevéve a berohanást,
11629 8| álmodni tanítja, több, mint testvéri szeretet.~A szobában volt
11630 8| kínok közt.~Midőn a másik testvért el akarták választani az
11631 8| lépcsőre, kísérve az özvegy testvértől.~– Eredj, húgom, az enyéimhez –
11632 1| ő kezükben van. Akármit tesznek, az sok hányás-vetés után
11633 5| kémény, föl egész a hegy tetejéig, hol mint négyszögű csillag,
11634 7| hogy az ölében hordott tetem mindig nehezebb, nehezebb
11635 10| annak nevét, kinek hamvadó tetemei ebbe legelőször letétettek.~
11636 7| sánctető is, s az elhullottak tetemein át diadallal rohant fel
11637 8| rárohanva a legyilkolt tetemére, s fejszével elvágva annak
11638 2| már meg nem történt. Mikor Téténynél összecsaptunk, alig voltunk
11639 5| egész vert sereg semmivé tétetik.~Ők egyedül tartották fel
11640 5| csak úgy bámult reá s nézte tétlenül, ellenállás nélkül, mint
11641 9| aranygombok fénylettek azoknak tetőin. Voltak templomaid, miknek
11642 6| repülnek le az alanti házak tetőire, az égő szurokkanócok egy
11643 7| önkénytelen redőiből, a szemek tétova járásából, s megismeri,
11644 5| lépése szilárd, a második tetovázó… a harmadiknál térdre esik,
11645 6| hogy zokog.~Az ifjú még tétovázott, még várta, hogy valaki
11646 8| olvashatnám le, amelyik nekem tetszenék.~Az oláh türelmetlenül kezdte
11647 9| tábornoknak, s minthogy tetszését eléggé nem bírta elrejteni,
11648 14| követé szavait jóváhagyó tetszéssel.~– Ha mi nem öljük meg őt,
11649 10| tüzes pillanatai.~A bor tette-e vagy a szép lyán tekintete,
11650 10| hunok, kiknek csak neveit és tetteit ismeri az utókor?…~Kinek
11651 1| kérdém.~– A státus dolgaiba tetteket senki sem, hanem a miniszter
11652 5| merész eszmékről, nagy csodás tettekről. A granátosok figyelve hallgatták,
11653 5| vagy elégedve velem?… Jól tettem-e így?… Helybenhagyod-e?…~*~
11654 5| azon esetre, ha az ember tetten kapatik.~– Csak egy kis
11655 1| ember. Senki egy megalázó tettet nem vethet szememre. Sokszor
11656 8| felől? Eleinte részegnek tetteté az magát, s nem akarta érteni,
11657 8| azután kérdezé:~– Hová tettétek ezeknek testét?~– Ízekre
11658 2| lovagturmáival összecsaptak a teuton óriások, az lehetett ilyen.~
11659 8| egész családunkban. Jól tevéd.~Azután sorba csókolák valamennyien,
11660 10| találtak vissza.~A zavar, a tévedés képtelenné tett minden kombinációt.
11661 7| keresése közben mindég beljebb tévedt az erdőbe, az éj ott lepte –
11662 1| békülés kimenetelét, s még nem tevék le a fegyvert, s most bosszúra
11663 1| egyebet, mint hogy bárcsak tevén látná őt ekképpen ülni.~–
11664 2| megháborodik, de útját nem téveszti. Rohannak a csapatok, az
11665 8| világszabadságért.~– Azt rosszul tevétek. Nekem mindegy, akárki legyen
11666 9| fejbiccenései.~Az észrevételt tevő circumspectus őrnagy a parancsnok
11667 1| minden választásainak eleget tevők. Minden, mit egy arisztokratikus
11668 2| huszár újonc alattvalóját, téziseinek valóságát ott mindjárt példákkal
11669 1| reménytől!~Hol vagytok ti, thermopilaei hősök, fiai az ifjú hadseregnek!
11670 1| több lehetett, mint Tom Thumb, ha mellette ülő tanácsosa
11671 1| veled hőkeblű utazó.~Sit tibi terra levis. Azaz hogy a
11672 8| de úgy látszik, hogy a tiéitek sem látják a jövendőt. Most
11673 4| ajtajában álló gazdához.~– Tiétek házam, mindenem, foglaljátok
11674 6| bátor, hideg tekintetével s tiltó mozdulattal visszautasítja
11675 8| vezér. Egy paripa vagy egy tinó persze hogy el nem osztható,
11676 8| nem adtam-e neked két szép tinót? Nem ismersz-e engem, fiam,
11677 2| lovagja testét dulakodó társai tiporják a vérázott földön.~Kardok
11678 7| nem ereszté, míg le nem tiporták a földre, oda is maga után
11679 8| egyenes, csaknem dacos. Eleven típusa a kiveszni kezdő ősarisztokrata-példányoknak.~
11680 2| maga után. Az ágyúkat a Tiszába hányták, s nyomban utána
11681 1| kaptunk friss kecsegéket a Tiszából – szólt kétkedve a kocsmáros.~–
11682 11| az út nyitva volt egész a Tiszáig.~– Menjünk tova – kiálta
11683 2| határozott napra egyenesen a tiszántúli állomásnak volt intézendő.~*~
11684 2| huszár érkezett e révhez a Tiszántúlról egy másik fiatalabb huszárközlegénnyel,
11685 7| mégsem fárad ki. Az átússza a Tiszát háromszor egymás után, s
11686 2| volt, mert mindkét vége a Tiszával érintkezett.~A túlsó parton
11687 13| kimenetelével maig sincs tisztában senki.~Elég az, sőt több
11688 10| ajtó felé.~A tábornok pedig tiszteihez fordult s a jövő csatatervről
11689 3| én, s ami a többi magyar tiszteket illeti, ah, azok mellett
11690 7| homlokzat elé ér, mint szokták, tisztelegve hajtják meg előtte kardjaikat.~
11691 7| gyülekeztek, mint mondák, Isten tiszteletére. De benn nem hangzott az
11692 10| rendi szerint megtéve a tisztelgő vágást, elnyargalt.~Azt
11693 1| Debrecen várost mennyire tiszteli, azt milyen strategice nevezetes
11694 1| Az áldozat panasztalan.~Tiszteljétek a katonákat.~*~A rendőrminiszter
11695 6| szívszakadásban.~Rokona volt igen sok, tisztelői mind, akik ismerték, unokái
11696 11| magyar.~Egyik forrásoknál tisztelte Istenét, másik kereszt előtt,
11697 10| legválogatatlanabb címekkel tisztelve meg.~– Mi baj? Mi lelte
11698 15| visszavitetett, és ült újra tisztességes három hónapokat.~*~A három
11699 5| közkatonán kívül egy alsóbb rangú tisztet talált szobájában, ki nyers
11700 3| tudtunkra, hogy ma este a tisztikar táncvigalmat fog rögtönözni,
11701 3| hallánk visszafelé jőni a tisztikart, bejöttek a terembe, vígan,
11702 10| senki?…~Vagy meg akarod tisztítani az aranyat, megedzeni a
11703 10| megedzeni a vasat a szenvedések tisztító tüzében?…~Vagy elmúltál,
11704 10| mondásra, s rögtön elmondá tisztjeinek, hogy a huszár milyen jó
11705 3| óra múlva visszajöttek a tisztjeink. Semmi rosszkedv, semmi
11706 4| Ölelgette, törülgette, tisztogatta azt és sokszor megcsókolá.
11707 13| nem, s ha valahol zajosabb tisztújítás alkalmával egy-egy nemes
11708 1| szemközt ült egy roppant titanicus férfi, kinek nyaka és könyökei
11709 5| kell, ki a hadépítészet titkaival ismeretes. Mit tudhatom
11710 8| senkivel, nehogy veszélyes titkát elárulja.~A decurio pedig
11711 1| jól mulatott holmi családi titkok fölfedezésén.~A harmadik
11712 10| ajkaihoz oly rosszul illett a titkolhatlan bánat.~Az ősz házigazda
11713 2| Róbert komoly hangon, kissé titkolózva mondá Anikónak: „mához egy
11714 14| én a te halálod vagyok.~Titkon átkozta magában egykori
11715 1| hölgynek küldi. Hanem ez titok.~– Tudom. Bizonyosan valami
11716 1| Tegnapelőtt pedig tulajdon titoknokát csukatta be, amért az Esti
11717 1| hogy őtet miniszternek nem titulálta, most is ott ül és hihetőleg
11718 8| sziklahasadékból, s a híd alól rögtön tíz-tizenöt piszkos férfi ugrált elő,
11719 5| üldöző hadsereget, melynek tízannyi ember egy óráig sem bírt
11720 5| levő bányák terméseik egy tizedét nekik tartoznak adni, amiért
11721 8| tekintetet vetett még a tizenegy új sírhalomra és az égő
11722 10| de tízen kinyeri, amit a tizenegyediken elveszt.~Lassanként mindig
11723 2| emésztő tüzelését. Egy golyó tizenegyet söpör le közülök egyszerre,
11724 8| a fiatalasszony. – Csak tizenharmadfelen, ezt a kicsinyt még a vasúton
11725 12| körülfogva, most vagyok tizenharmadszor. Mind a tizenkétszer kivágtam
11726 8| tizenkét sírt ásni.~– Ássatok tizenhármat – nyögé Imre. – Ássátok
11727 1| Egyik nyolc kőre, másik tizenhatra. Minő émail! Zichy-féle
11728 2| feléjük süvöltő golyók elől – tizenhetedik csatájuk ez már. Valamennyiben
11729 8| azután elkezdtek azon helyt tizenkét sírt ásni.~– Ássatok tizenhármat –
11730 1| a legmesszebb távolság tizenkettő, a legközelebb hat mérföld.
11731 8| azt, lovag, hogy bár azóta tizennégyszer folyt le száz esztendő,
11732 4| szobrot, mely egy hosszú tizennyolcfontos sugár csatakígyó lehetett
11733 8| egy szende, angyalszép, tizenöt éves leány. Nagy kék szemeit
11734 15| szemtelen hét órától fogva fél tízig egy helyben ülni, anélkül,
11735 8| magunkra nézve e hazát, de tízmillió népnek adunk helyette hont,
11736 10| elveszt.~Lassanként mindig több-több nép támad körüle, a virtuóz
11737 3| fess kísérőmmel fogok a többek felett kivívni.~Köztünk
11738 9| zene és vigalom hangjai többeket felcsaltak a város szépei
11739 5| sem maradt, egy embernél többel soha sem beszélt, írást
11740 8| vissza. Mondjatok meg a többieknek is, hogy jöjjenek ide. Azt
11741 7| különböztették meg házaikat a többiektől a rácok, tartva tőle, hogy
11742 8| nem jő, annak a része a többire jut.~Az oláhok ujjongva
11743 9| elfojtani. S hagy kétségbeesése tökéletes legyen, a harmadik éljenszó
11744 9| ellene, lelövi mint egy tököt.~– Könyörgöm – hebegé –,
11745 5| arcaikra.~A hegykanyarulat tölcsérén kopár hegyoldalba vágva
11746 3| Odahozott nekem egy papiros tölcsért bonbonokkal töltve, én panaszkodtam,
11747 4| felültették az öreget ágyújára, tölgyágakból koszorút fontak annak nyaka
11748 7| merre jár.~*~Két hét még nem tölt le, midőn György fáradtan
11749 14| korsót és sorba járt és tölte mindenkinek. Nagy sötét
11750 8| valami kő ne találjon. Ha töltesz, a golyókat nagyon le ne
11751 9| parancsnok ekkor egy poharat töltetett meg magának igazi tokajival,
11752 1| cifra palackokat, s mikor töltött belőle, rám nézett, mintha
11753 7| mulattam házánál, sok víg órát töltöttem nála… Mikor a déli harangszóra
11754 14| lángolt a poharakban.~– Tölts ma bort e poharakba, szép
11755 8| akadályozhatok meg.~– Adj ki nekik. Töltsék rajtam bosszújokat.~– Az
11756 3| papiros tölcsért bonbonokkal töltve, én panaszkodtam, hogy milyen
11757 9| E névre néhány hang a tömegből éljenezni kezdett.~– Nekem
11758 4| hegyén-hátán kapaszkodó emberek tömegei fedék, kik ordítva kiabáltak
11759 4| dulakodva haragos hömpölygő tömegekben s lángoló kígyókat lövöldözve
11760 2| sakkszerűen mozgó, szabályos tömegeket. Egy-egy csapat vértes vonult
11761 2| huszárezred által túlszárnyalva, tömegestől nekivágtatott a Zagyvának.
11762 8| fosztassanak tőle, s ott vártak tömegestül, míg a decurio megérkezett,
11763 2| támad meg a huszárság egész tömegével, kétszer visszaverik, harmadszor
11764 2| most egyetlen összezavart tömeggé válik, melyben férfi férfi
11765 8| siralmas zokhangon az ostromló tömeghez.~Azok egy kőoszlopát a vasgádor
11766 8| ablakon, letekintve a tomboló tömegre, s várta, míg nagy csoportban
11767 1| gyertyák világában, és a töméntelen gyűrűk, mellkövek, az ízlés
11768 15| rabját. A nyavalyás még a tömlöcajtóban elkezdé deklamálni a kiengesztelésül
11769 14| alszik, de orzó kezek földet tömnek a puskába s a lovakat lenyergelik.
11770 14| hosszú fekete haja két tömött tekercsben csípején alul
11771 2| érkező vonatok álltak meg, tömve-tömve emberekkel, kik rémült kétséges
11772 1| ment, s a jött leveleket tördelte fel ex offo, s nagyon jól
11773 10| valami bús, melankolikus ének töredékeit kezdé kivehetni, s látta,
11774 1| belőli konferenciából ilyen töredékhangok üték meg a füleimet:~– Négy
11775 7| esik el.~– Nem kívánom. Töredelmes irtózattal vallom meg bűnös
11776 1| néhányak szüntelen azon törekednek, hogy a hazát elárulják,
11777 2| Átalában a magyarok fő törekvésül látszának venni ágyúerejök
11778 15| rendén lett volna, kerékbe töresse a vakmerőt, csupán újabb
11779 2| ezt a parasztot a nyavalya töri. – S ezzel elkezdé a huszár
11780 2| egyik zászló a másikat, s törnek maguknak véres, küzdelmes
11781 1| az írnokra célozva.~– Ne törődj vele. Elküldöm Pestre iratokkal,
11782 1| ezek úgyis res nullius.~– Törődöm is én azzal, most nálam
11783 7| rácoknak ma, s tovább nem törődtek vele, elmentek aludni.~Éjfél
11784 8| törököt levágj.~– Nem a törökkel lesz bajunk, bátya – válaszolá
11785 8| No, öcsém, aztán sok törököt levágj.~– Nem a törökkel
11786 2| a magyarok két dandárja Törökszentmiklóson levén egyesítve Vécsey és
11787 4| számláltassék az a hónapokhoz, töröltessék ki az esztendőből…~Várja
11788 8| rohantátok meg. Ki kell töröltetnetek a román nemzet fiai közül.
11789 10| az öreg, bajszát kétfelé törölve.~– Lesz belőled vasas német.
11790 1| szólt a lengyel, a pénzt a törpe lábaihoz vetve. – Szedje
11791 2| elkiáltá magát: Utánam! – s tört-zúzott, amit elöl-utól talált.
11792 3| azelőtti napon is mind azzal törte fejét, hogy hová bújhatna
11793 8| testvérei szeme láttára.~– Én törtem be az ajtót, mikor legjobban
11794 10| harmadiknak adott helyet, ki történetesen ezredi törzsorvos volt,
11795 5| vesztőhelyre vitt volna.~– Hogy történhetett az?~– Látja ön nálam ezt
11796 3| annál sokkal rosszabb is történhetik velünk, s erővel rá akart
11797 8| készen vagyok. Ennek meg kell történnie.~– De nem fog megtörténni,
11798 8| meredek hegyi úton, s befelé törtetett az erdők sűrűjébe.~*~Reggeledett.
11799 3| volna, némelyik még most törülgetett le a ruhájáról valamit (
11800 4| ágyúja mellett. Ölelgette, törülgette, tisztogatta azt és sokszor
11801 1| megmosdatták értük, és nem törülgették meg utána, a herkulesi nemzetőr
11802 12| az írást:~– Ezt ki kell törülni – monda –, csak a magyar
11803 7| Előtte egy nő áll, kötényével törülve szemeit és sokat zokogva.~–
11804 7| katona vagyok, és tisztelem a törvényeket.~– Az lehetetlen, hogy te,
11805 8| megkérdezendő, hogy mi véleménye van törvényhozás, alkotmány, közigazgatás
11806 1| vagy meg sem jelentek.~A törvényjavaslat a rendőrminiszter úrtól
11807 7| amit meg ne adtam volna törvénynek, embernek, istennek, nem
11808 1| Elmondák, hogy ez árverés törvénytelen. A megöltnek törvényes ítélete
11809 1| keresztüldöntött fa revesedő törzse az átvezető híd. S lenn,
11810 10| ki történetesen ezredi törzsorvos volt, roppant trabális férfi.~
11811 2| rá.~Egyszer azonban egyik törzstisztje figyelmezteti rá, hogy holnap
11812 7| sem talált arra, melynek tövébe leányát elásta, s keresése
11813 7| ásott neki egy fiatal fa tövében, s befektette a halavány
11814 13| természetes volt, mint Kolumbusz tojása, s mégsem jött rá azelőtt
11815 7| állítottam hegyére a Kolumbus tojását … Mind a hathoz férjhez
11816 11| messzünnen libegő fehér tojásdad fényt: a fehér angyal lelke
11817 9| töltetett meg magának igazi tokajival, s azt fölemelve, maga is
11818 1| kezeibe véve a keresett tokot. – Ez az. Látod?!~A pecsétőr
11819 10| és bort. Ulánok, vértesek tolakodnak tarka tömegben kétkerekű
11820 4| mennydörgésszülte golyó most a híd ellen tolakodó csoportok között sepert
11821 1| egy-egy roppant vörös tollal toldták ki fejüket, hogy kilátszassanak
11822 7| előestéjén egy ember életét kérem tőledjegyajándékul.~– És egy katona becsületét!~–
11823 6| közt vagyok, búcsút vennék tőletek, s azt mondanám, egyedül
11824 1| bírják a lovak, a csatárok tolják felfelé. Maguk is leroskadnak.
11825 7| fut a széllel, hosszú zöld tollai s prémes mentéje hánykódnak
11826 5| bíbordolmányában, lengő piros tollakkal iszonyú rohamra vezette
11827 2| piros csákóikon a zöld forgó tollát lobogtatta a szél.~A granicsárok
11828 9| ülőhelyéből, s úgy megforgatta a tolnai lakodalmason, mint valami
11829 1| kinek néz az úr minket? Tolvajok vagyunk mi? Erre-amarra,
11830 1| elég, szagláltassa ki a tolvajt, de becsületes embereket
11831 1| valamivel több lehetett, mint Tom Thumb, ha mellette ülő tanácsosa
11832 6| emberkiáltást túlharsogja a vihar tombolása.~De legmagasabban minden
11833 6| főnök lova elé; a paripa tombolt és ágaskodott.~És a cserkesz
11834 7| odaveti a halálraítélt elé, tompán hangoztatva: „Istennél a
11835 1| szupremáciáját éreztető tónon –, hogy minő bankjegyekben.
11836 14| Fölugráltak táncolni, a kóló toporzékolásai alatt rengett a ház dobogó
11837 8| dühében saját ruháját tépni és toporzékolni.~– Amit mondtam; az áll –
11838 8| akart a hídra lépni, hanem toporzékolva állt meg mindannyiszor előtte.~
11839 14| alacsony, ragyásképű férfi toppant be, honvédöltönyben, fején
11840 7| lakodalmát, holnap megisszuk az ő torát. Jó éjszakát, György barátom.~
11841 13| mennék?~– Az ellenség önt tőrbe akarja csalni.~– Azt szeretném
11842 8| mik, úgy látszik, mintha a Torda-hasadék mintájára egy sziklának
11843 4| Isten.~– Honnét jöttetek?~– Tordáról.~– Miért oly messziről ennyire?~–
11844 14| vonta ki ruhája alól rejtett tőrét, s azon gondolkodott, hogy
11845 7| dalolt mindenki, ahogy torkán kifért. Éjfél felé az őrszemek
11846 7| elpusztítják.~Keservvel torkig telve vevé fel ölébe ismét
11847 5| földalatti tunnelt, melynek torkolatjánál olykor bújósdit játszottunk.
11848 8| hóolvadáskor meg szokott torlani, roppant kődarabokkal teríti
11849 14| bátor harctársait.~A rácok torlaszait elfoglalták, az ellenállókat
11850 8| lélekjelenléttel a férfi –, a főajtót torlaszoljátok el az ebédlő asztalaival.
11851 6| legbecsesebbjét háza padlására, kapuit torlaszozza el szekerekkel, csak az
11852 8| jött alá a bérci patak, torlasztva itt-amott az összehordott
11853 8| kisietett a szobából, ott künn a tornácban nyitott ajtó mellett egy
11854 8| teletöltve a pitvart és tornácot is.~A zsákmányt mind lerakták
11855 7| itt-ott látszott egy-egy város tornya vagy valami messzünnen sötétlő
11856 10| nem e században született.~Tornyában elszaporodott galambok fészkelnek,
11857 4| keresztül, s a helység egyetlen tornyából a csengő estharang intő
11858 7| lehajlék, oly hideg!…~Szeged tornyai már látszottak elébe a távolból.
11859 7| hogy Szenttamás kettős tornyán a szerb zászló lobogott.
11860 9| hívja őket vigadni, egy tornyod, egy templomod sincsen,
11861 10| szörnyűködni. A varjak szeretnek a tornyokra szállni. Ez harminc esztendő
11862 7| elébb a kék hegyek felé.~Tornyos városok tünedeztek el itt-amott
11863 9| tetszék, mintha kétszáz emberi torok és vagy ötven trombita azon
11864 4| ménektől; látta azt felemelt torokkal megállani távol fegyvertől
11865 6| toronyban.~Dávid kiült a toronyablakba, ahonnan messzire el lehete
11866 6| S levetette a kulcsot a toronyablakból.~És azután a távolba nézett.~*~
11867 6| homlokát s azzal otthagyta őt a toronyban.~Dávid kiült a toronyablakba,
11868 1| Késő éj volt az idő. A toronyőrök rekedten kiálták a három
11869 7| messziről belátszó kettős toronyra, most elégülten látták,
11870 9| templom boltozatán.~– A toronytetőnek nem szabad leégni.~Ő mondta,
11871 6| fogok lenni. Rám gyújtom a toronytetőt, úgy fogom húzni a harangot,
11872 9| kényünkre poharazhatnánk, tósztírozhatnánk, dikciózhatnánk, a zenebanda
11873 9| oly gondatlan, hogy most tósztozzék? – gondolá magában a testes
11874 7| Senkinek!…~S éjnek éjszakáján továbbment az ember, hidegvérrel táplált
11875 9| közt megakadáIyozni a tűz továbbterjedését; a templomot megmenteni
11876 8| máris félsz?~A ló ismét továbbügetett, de fejét szüntelen nyugtalanul
11877 2| túlpartra kiértek, már jó tovahaladtak, igen megzavart csatarendben.~
11878 11| szenvedő arcához.~Mikor jól tovament, visszatekintett, s még
11879 4| mindenki a maga szülőföldére.~Tovamentek. Azután egy csoport gyalognép
11880 2| ágyútelep lovait befogja s tovanyargal, egy dombon ismét megáll
11881 4| az vissza rohantában és tovanyargalt.~Az öreg tántorogva ment
11882 10| jósnőnek, víg beszéd közt tovarobogott kíséretével. A köd elnyelte
11883 4| ismét felült ménjére, s tovaügetett, az öreg szoborrá merevedve
11884 10| törzsorvos volt, roppant trabális férfi.~A cigányasszony legkisebb
11885 1| Estenként egy piaci boltban transparent felirat előtt lehete látni
11886 13| tábornok, anélkül, hogy a tréfáért megharagudnék–, most jut
11887 5| pattant föl:~– Hermine, kegyed tréfája igen helytelen!~– No, hisz
11888 1| hiába magad is dupla vagy – tréfálódzék a miniszter úr, s a többiek
11889 5| kettőjük közt lenni; az asszony tréfált, kacérkodott, az ifjú tiszt
11890 5| találékony, mint én?~– De tréfán kívül, valami oknak, valami
11891 9| annak emlékében, hogy a tréfapohárban a váron kívül maradtak számára
11892 9| őrnagy úr igen mulattatóan tréfásnak találta ez ötletét, míg
11893 2| elenyelegte búját katonás tréfával.~– Ne félj, jó teremtés,
11894 5| Valót beszéltem-e? – kérdé triumfáló arccal a nő. A tiszt kezét
11895 1| seregeket, amint dobszó, trombitahang nélkül mindenféle irányban
11896 2| vegyült hullám.~E percben trombitaharsogás hallik, a harc új arcot
11897 2| fekvők a szomorú ágyon.~A trombiták a takarodót fújták. A huszárok
11898 9| nótákat együtt énekelte a trombitákkal; úgy tetszék, mintha kétszáz
11899 2| egész lenézőleg per te s tu szólongatta, a fiatal rekrutát
11900 1| megér egy háromszázat. Nem tubákol ön?~E kérdés csak azért
11901 4| mindenki az öreg Áron után tudakozódott.~Ott találták őt ágyúja
11902 13| az önérzékek legkisebb tudata nélkül.~Az orvos odalépett
11903 1| kérdéses tárgyat illeti, tudatja az országgyűléssel azon
11904 1| kalapot kellett hordani, hogy tudhassa mindenki, miként ők nem
11905 1| mindenki, aki valaha ismert, tudhatja hogy én szerencsétlen vagyok,
11906 1| Csitt! Lassabban. Nem tudhatnak ki semmit. Különben gondolkoztam
11907 7| ültetve a gyermeket.~– Hogyne tudna – felele érte a nő. – Mindennap
11908 1| gyermekei vannak, és ön nem tudná őket hova tenni, ha fogságra
11909 6| jöttünk volna ide soha!~Ha meg tudnák érteni szavainkat, s mikor
11910 5| titokban tartotta.~– El tudnál-e engemet oda vezetni?~– Azért
11911 1| ki tudnám önt menteni, ha tudniillik azt a színt adnók a dolognak;
11912 13| fensőbbségét maga felett. – Szabad tudnom, hogy kicsoda ön?~– Én –
11913 15| vétke nagyszerűségét. – Tudod-e, hogy azért, amit szádon
11914 1| kezemet s kérdezé, hogy tudom-e, hogy ő miért megy most
11915 1| történni fog. Hogy fér ennyi tudomány egy emberbe? Kivált egy
11916 1| kissé elhúzott arca igen tudományosnak akart látszani egy mal à
11917 5| az minden számokon épült tudományt meghazudtolt, voltak zászlóaljak,
11918 2| pontul szolgált, de ahol tudomás szerint néhány alakuló tartalékezreden
11919 2| egymás után, hogy semmi tudósítás nem érkezett rólok.~Bizonyosan
11920 5| ellenfélnek is szolgálatokat tesz.~Tudósításai mindig pontosak, kimerítők
11921 5| kegyedet különösen megdicsérte tudósításaiért.~– Nagy megtiszteltetés!~–
11922 5| vannak, vegye ön kezéhez azok tudósításait s nézze meg, nem fogok-e
11923 5| mindkét fél részére.~Hogy e tudósításoknak mégis oly kevés hasznát
11924 10| ez az ember, úgymond, tudósoknak tart bennünket!” s azután
11925 5| Nagyapám e fölfedezést a tudósoknál annyira sajátságos irigységből
11926 7| szemeit és sokat zokogva.~– Tudsz-e már imádkozni, kisfiam? –
11927 7| fütty a vén betyár szájából tudtul adá, hogy ismerősök jőnek.~
11928 3| s behízelgő örömmel adák tudtunkra, hogy ma este a tisztikar
11929 15| megpofozza vele.~Egy esetet tudunk, mely mind a két speciesére
11930 3| eltávozott, velem szembe egy tükör alá leült és nem táncolt.
11931 7| előtt, mint névtársa, mely tükörbe nézett; a megszólító hanghoz
11932 5| csillagában az alkony bús fénye tükrözi magát.~Az égszínkék dolmányon
11933 11| tekinti, és azután egész éjjel tündérekkel álmodik, mosolygó túlvilági
11934 4| holdsugár nem fehérebb, nem tündöklőbb, mint az ő arca. Az ősz
11935 7| hegyek felé.~Tornyos városok tünedeztek el itt-amott mellettük,
11936 5| mind rég elmúlt idők ismert tüneménye – új rajta egyedül a bánat
11937 9| katonaöltönyben is ki kelle tüntetni. Eközben fel kezdték hordani
11938 8| égett, éles árnyékokban tüntetve ki az arisztokrata határozott,
11939 9| megérkezésének ünnepét?~A tábornok türelmes, szelíd hangon válaszola:~–
11940 1| boglárokból a ritka nagyságú türkizek, minden, ami csak kis helyet
11941 2| festette, s bár váltig akarja türtőztetni magát, kitör rajta az el
11942 2| az égen, lovaik nyaka és tüsszögő feje látszott ki a habból,
11943 1| kicsinyt az ilyesmihez.~S tüstént előkeresett néhány girbegurba
11944 8| vászoncsuháját, pisztolyait a tüsző alá rejtve.~– Mi követünk –
11945 8| oláhhoz fordult:~– Ember! tüsződ alatt egy arany medaillont
11946 8| két pisztolyt húzott elő tüszőjéből, s egyikkel a fátát lőtte
11947 8| kanócot, s azt a kandalló tüzébe vetve, odalépe a leányhoz
11948 2| előtt.~Még azután dühös tüzelés fogadja az épületek ablakaiból,
11949 2| ne lássák azoknak emésztő tüzelését. Egy golyó tizenegyet söpör
11950 4| parton, s a túlnan levők sűrű tüzeléssel fogyaszták a védőket.~A
11951 7| tömegbe szorított rácok közé tüzelt, egy-egy infernális örömkiáltás
11952 4| part bokrai közé, hogy a tüzéreket puskázzák le onnan.~Végre
11953 10| mindketten elkezdték a tüzérparancsnokot szidni, hol azt, hol egymást
11954 4| óráig fénylett még az ég tüzes-vörös fényben.~Azután fekete lett
11955 2| verekszik véres ellenfeleivel. Tüzesen, de harag nélkül küzd, mellette
11956 4| időkből elmaradva a helység tulajdonává vált, ki azt most legkedvesebb
11957 1| A kerti vinkónak az a jó tulajdonsága van, hogy az ember nem részegszik
11958 8| porban.~De a halálüvöltést túldörgé az óriás szava:~– Ki volt
11959 1| ömlik, egy kiáltás, mely túldörgi az ágyúvihart, egy kiáltás,
11960 6| hallgatott.~– Miért akarod túlélni hazádat? Temetkezni jöttél
11961 1| vissza a százszor nagyobb túlerőt, míg végre az oláhok elfoglaltak
11962 7| kapitánya lovának zabláját, túlfelől egy vén őrmester ugrott
11963 7| az emberi harag ordítása túlhangzik az ágyúk bömbölésén.~A családapák
11964 6| csatába. Az emberkiáltást túlharsogja a vihar tombolása.~De legmagasabban
11965 1| Ritter Fridolin viselhetett. Tulipiros bársony mellényének mindenik
11966 2| érkező új huszárezred által túlszárnyalva, tömegestől nekivágtatott
11967 8| percben, hogy a ló a hídon túlszökött, éktelen ordítás hangzék
11968 2| fordulni az ismeretlen, túltömött városban.~Hátrább nehéz
11969 8| közeledtét.~Azok már akkor a túlvilágon voltak.~Lépések hangzottak
11970 2| fölvert porfellegből csak néha tűnik ki egy-egy csatai kép, magasan
11971 1| voltak teremtői.~Azután tűnj el ismét. Menj vissza a
11972 5| asszony elöl lépett be a tunnelbe, félrehajtva szép fehér
11973 7| egy némber kezdett szemébe tűnni, ki a legkicsapongóbb jókedvvel
11974 1| És nem zúgolódik senki. Tűr, szenved, küzd és meghal.
11975 1| haja jól soignírozva, maga tűrhetőleg elegáns és jókedvű. A miniszter
11976 2| senki sem volt felelős. Turkált közte boldog-boldogtalan,
11977 1| is, ki megszöknék onnan? Tűrnek, szenvednek és nem panaszkodnak.~
11978 7| legyőzték, kik megtanultak tűrni esőt és hideget s le nem
11979 1| testének nem ád temetőt, s a tűrő nem átkozza meg a szenvedést,
11980 7| szemeit, egy szót sem szólt. Tűrt hallgatva minden bántalmat,
11981 8| Barnabás ajkai tajtékot túrtak, szemei véres karikákban
11982 8| vagyont áldoztunk érte, s tűrtük érte, ha kellett, még a
11983 15| istentelen nyilvánságosan tust inni bizonyos Slimák mester
11984 2| volt a császáriak által tutajokra épített híd. A nagy dobogóhidat
11985 10| okhets dikecsáre kokhele tuterone mangyéra, úgy ne járjak,
11986 8| vértelen szobor többé, egy égő tűzalak látszott lenni, mely a népeket
11987 8| falakat. S mikor minden tűzbelángba volt borítva, az oláhok
11988 6| azt a fehér kendőt, akkor tűzd fel lobogónak, úgy jöhetsz
11989 8| ellátszó egyszerű kereszt tűzetett. Alant a völgy legfenekén
11990 4| rémvilágnak, némelyik süvöltő tűzfarkat csóvált maga után, másik
11991 9| karéjt írva maguk után.~Tűzfarkát csóválva futott kígyózó
11992 9| csillagseregeket.~Rémséges éj volt.~A tűzgolyók egyike meggyújta egy épületet,
11993 9| tekintettel fogadá az érkező tűzgolyókat, mik a félelem nimbuszát
11994 1| kriptákba rejtőztek. Ezerei a tűzgolyóknak repülnek bele minden oldalról,
11995 6| ég, lángokkal háborog. A tűzhányóhegy oldalából nem fakad patak.
11996 5| a halál legirtózatosabb tűzhelyén, a vesztőhelyen kell életetét
11997 7| nyugodalmas megyékben ősi tűzhelyüket, szerető családjaikat hagyták
11998 14| vetkezve átázott ruháiból s a tűzhöz közeledve –, adjatok ennem,
11999 2| kezéből, ekkor kardjára tűzi, úgy rohan vele tovább.
12000 9| gránát. Megszűnt forogni. A tűzkarika elmúlt.~Akik ismerik az
12001 9| kijövő rakétaláng fényes tűzkereket hányva maga körül. Mindenki
12002 4| rá egy orgonavirágokból tűzködött koszorúcska sajtolva. Az
12003 9| rondella maga körül volt tűzködve nemzeti lobogócskákkal,
12004 4| nőttön növekedő, mintha tűzlélek emelné fel izzó árnyékát
12005 10| még? – kérdé a tábornok.~A tűzmester haragos, lőporfüstös pofával
12006 9| ágyúdörgést, míg a tajtékzó tűznedv nőttön növelte a vigadó
12007 9| Miért nincsenek önök a tűznél? miért nem oltanak?~– Engedelmet
12008 9| holdvilágnál, zenehangnál a tűzrekapott fiatalság táncra kerekedett
12009 6| homályban, hová a fekete szem tűzsugára elhat.~Pillanatok múlva
12010 2| fütyült a járókelő gép. Vörös tűzszemei messzire belátszottak a
12011 3| fehér és piros eleven rózsát tűztem, mi a zöld levelekkel őszinte
12012 8| lovagolt, az égen megjelenő tűzverességre mutatva. – Ott a te házad
12013 9| nincs többé.~Rettenetes tűzvész elhamvasztá házaid kétharmadát,
12014 9| éjszakában.~Udvard felől az éji tűzvilágnál egy csapat lovas látszik
12015 12| tudta nélkül! Ez valóságos tyrannismus.~Aminél fogva is a kis szürke
12016 10| képedet az égő nap kettős udvarában, emberölő hőség égő sugáraiban.
12017 4| ráspolyzás, pörölylés hallatszott udvarából, s a szomszéd agyagdombon
12018 9| megnyerhetni.~Eközben az óvár udvarára ért a vendégcsoport.~A kérdéses
12019 7| nem akart kiindulni az udvarból, sarkantyúba kapta erősen.
12020 9| világít a sötét éjszakában.~Udvard felől az éji tűzvilágnál
12021 5| ez az ön vétke! önnek nem udvariasság volt utasításul adva, hanem
12022 3| édes mama.~A tisztek csupa udvariasságból nem nevettek, a mama hasonló
12023 5| különös gyöngédséggel és udvariassággal bánt mindenha.~– Éppen ez
12024 3| engedelmet kér általam azon udvariatlanságáért, miszerint a legjobb akarat
12025 1| hagyva. Ez szokás volt az udvarnál. A lengyel hidegvérrel becsukta
12026 14| halva, szétszórva utcákon, udvarokban.~A város szörnyű füsttel
12027 1| áll valamennyi külföldi udvarokkal, megvizsgálja a passzusokat,
12028 14| ifjú nem bocsátá, s a múlt üdv emléke jogot adott neki
12029 8| halni meg a jövő milliók üdveért, az nagyszerű, az messiási!~–
12030 8| előtt, s meglátva vezérét, üdvkiáltozással rivalga reá.~A decurio rövid
12031 9| ropogásainál, harsogó éljennel üdvözlé a nép az új várparancsnokot.~
12032 7| emelt kézzel megszólítja.~– Üdvözlégy, kapitány! Éppen jókor jöttél,
12033 2| óraütést az új esztendőben üdvözlő pohárcsendülés köszönti
12034 7| röhögve látszottak egymást üdvözölni, míg a bokrok megül síró
12035 5| szólt az őrnagy, bizalmasan üdvözölve a nőt –, a haditanács ma
12036 8| Kolozsvár felől egy csapat lovas üget erőtetett sietséggel a kastélyhoz
12037 8| csak a harci mén egyhangú ügetése kopogott végig a sziklai
12038 1| pietástalanul letépve, sok üggyel-bajjal és nyögéssel valamennyi
12039 1| felvilágosítást kérve ez ügyben a bizottmánytól. Elmondák,
12040 1| ellen, kik a forradalom ügyében nem bízva, eltávoztak vagy
12041 5| nemcsak szíve, de érdekei ügyének is meg van nyerve; a beszéd
12042 3| csinosabb volt, mint a másik, ügyesek, módosak, megelőzők; az
12043 5| kapatik.~– Csak egy kis ügyesség, semmi más, a magyarok nem
12044 8| villogó kardja egy vímester ügyességével fogott fel minden ellene
12045 5| folytatá a hölgy –, hogy saját ügyetlenségünk áruljon el bennünket; csupán
12046 8| kiszabadítá lovát, s az ügyetlenül hadazó kaszák között lehete
12047 2| Én futok előle, ő pedig üldöz.~A leány elhalványult.~–
12048 10| léleknyomás, mely eddig üldözé, itt a halott koporsójánál
12049 7| sötét éjben azokat is sokáig üldözék, s mikor már a városban
12050 7| zokogással. Tizenhét évi üldözés után embernek hagysz lennem
12051 2| futamodással csábítva elleneiket az üldözésre, míg ezek a vasasokat egész
12052 7| tizenhét éven át a folytonos üldözéstől, hogy mint közönséges gonosztevő
12053 7| most zsiványoknak híja és üldözi.~– Én elmegyek és könyörgeni
12054 1| hóhérszerepre jutott zsebmetszők üldözik oly vétekért, melynek gyanúja
12055 7| őrizkedem. Tizenhét év óta üldöznek engemet. Arra jobbra tarts,
12056 4| éjszakában.~– Adj szállást, üldözöttek vagyunk – rebegék az ajtajában
12057 4| rontottak el, remélve, hogy üldözöttekből tán ők válhatnak üldözőkké.~
12058 5| a kis lengyel csapat; ha üldözői utol-utolérték, visszafordult,
12059 2| egyszerre érnek az ágyúkhoz üldözőik, védpontot vesztenek, egy
12060 4| ismerőseink, féltek, hogy üldözőink rajtok állnak bosszút.~–
12061 4| üldözöttekből tán ők válhatnak üldözőkké.~Az oláhok ágyúi a híd védőire
12062 6| világba hazát keresni, – üldözte már akkor is a sors, – nem
12063 5| eltűnt. Ha gyanúba vették s üldözték, mire a személyes leírás
12064 2| merre még utat látnak, üldöztetve egész a Zagyva partjáig,
12065 7| Híredből. Tudom, hogy üldözve vagy, hogy fejedre jutalom
12066 5| őt megölte, keressem és üldözzem? S ha végre megtalálnám
12067 1| óra végre megérkezett, az ülés megnyittatott. Jelen voltak
12068 1| Úgy történt.~A reggeli ülésben több képviselő méltó méltatlankodással
12069 5| s parancsolá nekik, hogy üljenek szinte a szekérre.~– Minek
12070 7| Azután társaihoz fordult:~– Üljetek lóra, a csapatot össze kell
12071 8| mintha az oltár zsámolyánál ülnél. Ha itthon nem leszek is,
12072 9| hogy az asztal egyik végén ülők ne látnák a túlsó végén
12073 9| ne látnák a túlsó végén ülőket.~A vendégek azonközben nagy
12074 1| miniszteri szalon ajtaját ülte el. Mondanom sem kell, hogy
12075 5| találtam kijárást. Sírva ültem le egy kidűlt fenyőre, ott
12076 4| szegletéhez négy gyászfenyőfát ültess, hol a székely ifjaknak
12077 9| tábornok maga mellé jobb felől ülteté a bizalmas őrnagyot, mert
12078 5| zúgolódott ellenem, hogy miért ültetem az ön szekerére a katonákat.~–
12079 8| lovakat, a leányt bele kell ültetni, s azután hozzátok Topánfalvára,
12080 4| szögletéhez négy gyászfenyőt ültettek, fejtől egy egyszerű nyolcszegű
12081 8| A kis csecsszopót akkor ültették először a sorba.~– Egy közülünk
12082 7| kérdé a férfi, térdére ültetve a gyermeket.~– Hogyne tudna –
12083 8| volna:~„Most tizenhárman ültök az asztalnál. Tavasz van,
12084 9| ideje – a víg társaságok, az ünnepek harangja, a farsang zenéje
12085 5| öröm, mely kegyed ittlétét ünnepelteti velem.~– Én akarom, hogy
12086 7| Állítsatok őrt elébe, holnap ünnepélyesen fel foguk magasztalni. Ma
12087 7| el kellene halasztani az ünnepélyt – súgá a menyasszony a vőlegénynek.~–
12088 9| parancsnok úr megérkezésének ünnepét?~A tábornok türelmes, szelíd
12089 9| méltónak, s midőn a bástya üregéhez vezető ajtót elérték, kivált
12090 14| jöttem, megtudandó, hogy üres-e e hely. Ti rejtsétek el
12091 9| elhallgatott – az utcák üresek, a házak építetlenek, a
12092 9| lefülelni, mint valami kergetett ürgefiút.~– Mindenki helyén maradjon! –
12093 6| forraljanak vizet és olajat az üstben. Az első harangszóra mind
12094 4| leánya fejénél.~Az égen üstököscsillag fénye mellett virraszt az
12095 7| elpusztíták a rácok, kikre csak üszkök vártak az ősi kunyhók helyén,
12096 6| füstben a szélkavarta repkedő üszköket mintha láthatlan démonok
12097 2| Ismét új kép.~Két csapat üt össze. Fiatal vezetőik csapatjaik
12098 9| percben mellette álló segédét üté le a lórul egy huszonnégy
12099 10| vitázva közeledtek, s amint az üteghez értek, mindketten elkezdték
12100 1| konferenciából ilyen töredékhangok üték meg a füleimet:~– Négy király!~
12101 8| helyt üres döngés felelt ütéseire, örvendő ordítással oda
12102 8| kapu döngött a vassúlyok ütéseitől.~Barnabás, dacára a repülő
12103 2| mind a kettő. A kölcsönös ütközés szétbontotta mindkettőnél
12104 10| jegén várta ellenségét. Ott ütköztek meg utoljára dühös, elszánt
12105 10| ezüstkrajcár helyett persze hogy ütleget is kap, de tízen kinyeri,
12106 15| semmi balsors ki nem bírta ütni, mint annyi számtalan mást,
12107 5| mindkét sereg egymáshoz ütődik. Szörnyű roppanással csapnak
12108 8| hátrafelé biccentve, mellére ütögetett öklével: „én mondtam”.~Alig
12109 8| Mind! – kiáltozák melleiket ütögetve.~– Ne hazudjatok! Nézzétek,
12110 1| előlépek az irattal, nagy zajt ütök, hogy az én emberem megszökött
12111 14| egy ütéssel három fogát ütöttem ki egy embernek.~– Az én
|