11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
12112 7| a szekeret.~– Miért nem ütted agyon?~– Félig agyon volt
12113 6| talált házajtókat kopjákkal ütteté be erőszakosan.~Fáradságos
12114 6| hallatszik még: a vihar üvöltése és a lángok ropogása. Mintha
12115 7| napig utazott tarlókon, ugarokon keresztül, éjjel zivatarban,
12116 7| honnan a kutyák rekedt ugatása hallék, majd egy puszta
12117 5| vagy, ott az ablakon át, ugorj alá, ússzál keresztül a
12118 2| hogy ötven-hatvan granicsár ugrál elő a töltés mellől s elkezd
12119 8| tíz-tizenöt piszkos férfi ugrált elő, kezeikben egyenesre
12120 7| bírja követni, egyszerre ugranak mindhárman a folyóba, a
12121 8| szilajon keresztülszökött egy ugrással a kétöles hídon, s ott ismét
12122 2| visszavitte a víz.~Mérgesen ugratott ki a partra a vén huszár.
12123 7| az ablakból egy női alak ugrik ki az égő zsarátnokba.~–
12124 3| felkötni.~És a többi tisztek is ugrottak fegyvereik után, a nyájas,
12125 7| arcvonalból, a legfiatalabbik, ugyanaz, ki a halálítéletet kettéhasította,
12126 1| interpellans képviselők ugyancsak szerencséseknek tarthaták
12127 13| Őrizkedjék tulajdon nevétől…~*~Ugyanezen év végén Perczel Mór magyar
12128 9| háromszor szokták újra járni, ugyanezt a manoeuvre-et kétszer hagyta
12129 1| papirosokért esztelenség, midőn ugyanolyan papirosokat harminckét nyomda
12130 10| kísérőjéhez fordult: „ez az ember, úgymond, tudósoknak tart bennünket!”
12131 5| másutt is találni, ezek az úgynevezett Erbschachtok, melyeknek
12132 8| ámítjátok magatokat, hogy újat építetek, midőn lerontjátok
12133 12| magáét, melyen csak négy ujj maradt a legközelebbi csatából?~
12134 1| ti, szellemóriások, kik újjá akartátok alkotni a világot?~
12135 5| többé… Add ide azt a gyűrűt ujjadról és menj…~A tiszt felugrott,
12136 4| apja kezét. Az öreg érzé az ujjak jéghidegségét, de nem azoknak
12137 6| kaftán látszik elő hosszú ujjakkal, az a görbe kard, maga a
12138 12| úgysem sok hasznát vettem az ujjamnak.~Másfél napig harcolt a
12139 5| jegygyűrűmet, melyet akkor vont ujjára, midőn velem az oltárhoz
12140 8| forgács tüze már csak egy ujjnyira van a puskaportól.~– Decurio!
12141 7| ráismertek társukra, s hasonló ujjongással felelgettek neki.~Vigyorgó,
12142 7| döcögése hallott s vidám ujjongatás. Rablott szekeret hajtott
12143 7| zenét, a táncrobajt, az ujjongatást.~Odalopózék ablakához csodás
12144 4| be diadalmenettel örömtől ujjongó kisded városukba, Sepsiszentgyörgyre.~
12145 1| magát elég világosan, s újólag ismételé.~Itt nem vétkes
12146 7| szétvont képű legény volt az újon érkezett.~– Mit hoztál,
12147 2| oktatásokkal táplálta a vén huszár újonc alattvalóját, téziseinek
12148 2| többnyire kaszákkal fegyverzett újonchad. A Tisza felől a vörössipkások
12149 2| a levegőbe soha, mint az újonchadak.~A futósáncokat vadászcsapatok
12150 1| lesz annak, hogy minden újságíró ráférjen, aki a minisztert
12151 1| Farkast, azt a rongyos újságírót kiutasítom a városból. Ha
12152 1| tenyérnyi, sajtóhibákkal teljes újságocska szembe mert állani, hogy
12153 1| tele voltak szebbnél szebb újságokkal.~Délután leülhetett az ember
12154 7| Atyámfiai! – szólt hozzá]uk a vén vezér. – Amiről annyiszor
12155 10| katonáknak pálinkát és bort. Ulánok, vértesek tolakodnak tarka
12156 5| meghalni, az ágyban meghalni unalmas, de a vesztőhelyen, Hermine,
12157 1| betértem a vendéglőbe, midőn unatkozásaimból szörnyű zaj riaszta fel.
12158 1| fogva megragadva per Pausch und Bogen kitálaltak a legszélesebb
12159 1| azokat saját békekövetünk undorral utasítá vissza.~A gerillavezér
12160 1| Emelkedjél föl, lélek, rázd le az undort magadról, mit az önzés,
12161 1| kárpótlásul a Közlönyből halálra unhatta magát.~S ha néha napfényes
12162 1| utcáin Hetveni úr papagájszín uniformisában.~És a miniszter úrnak rettenetes
12163 1| méltán kerekedett fel az univerzális röhej, mert olyan zászlóalj
12164 6| akik ismerték, unokái és unokafiai száma egész népet tett már,
12165 6| elátkozott világban. Annyi unokafiú közül csak az egy nyomorék
12166 6| sóhaj jutna számunkra, s az unokagyermek megtanulná neveinket kimondani.
12167 6| tisztelői mind, akik ismerték, unokái és unokafiai száma egész
12168 6| Székelyország, a te fiaid, a te unokáid mind elhullottak. Gábor
12169 8| megkísértjük mi; ha nem sikerül, unokáink; nekünk nincs mit veszteni,
12170 11| polgárháborúnak, unokáról unokára szálló fogyhatlan gyűlölet,
12171 11| lángja a polgárháborúnak, unokáról unokára szálló fogyhatlan
12172 10| bánat.~Az ősz házigazda unokatestvérének leánya volt, ki a szomszéd
12173 8| unszolást.~– Eredj, nézd meg – unszolá újra az ifjú.~– Egynek sincs
12174 2| tábornokot, miszerint a sok unszolásra elhatározá magában, hogy
12175 8| küldött nem akarta hallani az unszolást.~– Eredj, nézd meg – unszolá
12176 5| tegyem. Nem panaszaimmal untatni, hanem önt megmenteni volt
12177 10| csak szegény embereknek.~– Upre vén szibilla, vagy a sarkadra
12178 10| fáklyák, s a föld alatti űr vastag sötétsége lassanként
12179 11| seregével együtt.~Szállását az uradalmi kastélyban vevé, hol a nagyúri
12180 1| miknek mindegyike egy-egy uradalommal fölér. Mikről azoknak egykori
12181 8| felfohászkodni az életnek és halálnak urához – szólt az agg nagyanya,
12182 14| szerint szétosztva, elejénte urai voltak a csatatérnek, később
12183 9| lehetőségét felfogva.~– Uraim! – szólt erős csengő hangon
12184 1| teli volt aranyos tiszt urakkal a város, kik jól megőrzék
12185 6| az udvar közepén. Magas, uralkodó termete, átható szemei,
12186 1| Mely teketóriák Kánya Antal uramat úgy megijesztették, miszerint
12187 2| Eszem a szentjét kapitány uramnak. Régen azt gondoltam már
12188 10| énekelve a halálról és annak uráról.~Jöttek a lelkészek, egyszerű
12189 7| vidéki városban egy gazdag uraságnál elhagyott. Megígértem, hogy
12190 2| várva kedvesét, barátját, urát vagy málháit.~Túl, a Tisza
12191 4| izzó árnyékát a véghetetlen űrben.~Elzárt völgyben, mit minden
12192 8| az oláh –, a megszökött úrfi, ki míg otthon nem voltál,
12193 2| egy szobában, s finnyás úrhölgyek köszönettel fogadák a fekhelyet,
12194 9| póznának csúfolták, a bombát úritöknek és a golyókat fövetlen gombócnak.~
12195 11| piros vérét: azalatt az úrleány a környék ifjú szépeivel
12196 1| dolgom volt a miniszter úrnál. Benyitottam az előszobájába,
12197 1| törvényjavaslat a rendőrminiszter úrtól jött.~És tartatott nagy
12198 5| az ablakon át, ugorj alá, ússzál keresztül a Vágon. Vigyázz,
12199 7| álmodott hosszasan vérben úszó emberekkel és égő városokkal.~
12200 2| Gyönyörű látvány volt, mint úszott másfélszáz vitéz a kék vízszín
12201 7| mikor lovaikat csoportosan úsztatni vitték, dalokat, minőket
12202 5| egyszer férfi-álruhában is. Utaid minden oldalról el vannak
12203 8| elmégy? Isten legyen veled utaidban, ha a kereszt alatt elmégy,
12204 8| Isten kísérjen benneteket utaitokban. Vegyétek e pénzt, az útleveleket.
12205 5| járásom ez ily időben és utakban. Nem messze ide egy molnár
12206 5| nőtől.~– Úgy hiszem, a hegyi utakon – felelt ez ártatlanul.~–
12207 3| a képemet korommal, hogy utálatos legyek.~Hallottál valaha
12208 7| eljönni?~– Még nem. Még sok utam van nagy messze földekre.
12209 15| tántorgó nyelve engedé, utánakiáltá az éljent.~– No, most már
12210 10| ismét elnyargalt. Az őr utánalőtt, de hihetőleg nem találta,
12211 10| hihetőleg nem találta, mert akik utánanyargaltak, sehol sem akadnak nyomára.
12212 6| leborult lova nyakára. Társai utánasiettek nyargalva, a dárdák süvöltöttek
12213 7| közelgőket.~Egy sajátságos, utánozhatatlan fütty a vén betyár szájából
12214 1| csak lépéseik taktusa ad.~Utánuk ismét ágyúk és ágyúszekerek,
12215 10| fogunk halni…~Vajh! fog-e utánunk még valaki következni, kinek
12216 1| hitelezőjének, hanem a megtámadott utas fizeti az útonállónak váltságul
12217 1| saját békekövetünk undorral utasítá vissza.~A gerillavezér azonban
12218 3| készüléssel. Az én tisztem utasítása szerint széles piros-fehér-zöld
12219 5| önnek nem udvariasság volt utasításul adva, hanem szigorúság.~
12220 5| visszatért.~Rögtön előrendelte utászait mind, a sereget rendbe állítá,
12221 5| dolgozóknak, s amint elöl az utászok a sziklákat, a földomlásokat
12222 14| kiálta elförmedve –, nem áll utatokban semmi! – s kardját markolatig
12223 1| szólítám meg –, hová tetszik utazni?~Az ember felém fordítá
12224 1| magával. Isten veled hőkeblű utazó.~Sit tibi terra levis. Azaz
12225 3| szolgabíró passzust ad az utazónak.~A kapitány halkan ajkához
12226 7| s mene tovább.~Hat napig utazott tarlókon, ugarokon keresztül,
12227 1| kik a státus költségén utaztak vele mindenüvé.~Tíz órakor
12228 13| megválaszták, Pozsonynak utazván, egy éjet Vácon kénytetett
12229 7| Pesten voltam, valamelyik utcában egy nagy házat építettek,
12230 3| hogy valahol a két sereg utcai csatába keveredik. Jobb
12231 1| várfalak közt, városok utcáiban, vértől vörösre festett
12232 6| megölték. Látni fogjuk őket utcáinkon diadalmas zenével végigvonulni,
12233 2| robogva haladnak előre, egy utcakanyarulatnál hirtelen, mintha a földből
12234 4| között sepert végig, véres utcát törve magának az útjába
12235 15| delikvenst gallérjánál, uti supra, s vitte az illető
12236 1| életére nézve. Itt ezer pengő útiköltségül, siess…~A fiú elment. A
12237 4| véres utcát törve magának az útjába jött emberi tagok közt.~–
12238 7| táplált bosszújától hajtva, útjait nem vakdüh vezette ismeretlen
12239 8| halavány fáta, aki sors útján neki jutott.~– S az neki
12240 2| ijedtebbek pedig beleugrálnak az útjokat álló folyamba… Messze, messze
12241 5| más arc, más alak, más útlevél, semmi hasonlatosság elébbi
12242 1| hiszed? Nézz ide. Mindenféle útlevelek, csak be kell tölteni.~–
12243 8| utaitokban. Vegyétek e pénzt, az útleveleket. Menjetek minél elébb, tartsatok
12244 8| Menjetek Törökországba, én útlevelet adok nektek, azzal keresztülmehettek
12245 8| néhány hív jobbágyaira bízva, útnak indítá a hegyek közé.~A
12246 7| már meghalt; minthogy te utol maradtál, szabadságodban
12247 5| lengyel csapat; ha üldözői utol-utolérték, visszafordult, tüzet adott
12248 10| szép lyán tekintete, ebéd utólján az egész társaság erősen
12249 6| gyáváit elhajtották, az utolsót most teszik koporsóba. Az
12250 14| ezek is életükben ezúttal utolszor.~Anisia laka előtt egy vörössipkás
12251 1| téve.~A lap ócsároltatott úton-útfélen sajtóhibái és vádjai miatt.
12252 1| megtámadott utas fizeti az útonállónak váltságul életéért. Tegye
12253 8| csak egy nehéz kórálomnak utósejtelme.~Vajha tudnám hinni, hogy
12254 10| jőni. Merről jött?~– A k…i útról.~– Küldjetek arra rögtön
12255 7| tenni, mit fog mondani, de űzetve valami belső kínzó hévtől,
12256 15| minden falu végén en gros űzik az oláhcigányok.~János mester
12257 5| V.~A hosszas táborozások alatt
12258 9| mosolyogni akart, de nagyon vacogtak a fogai.~– Tábornok úr tréfálni
12259 13| Pozsonynak utazván, egy éjet Vácon kénytetett tölteni, s ott
12260 9| lakomához az apostolok utósó vacsorája óta.~A tábornok maga mellé
12261 9| nevezetessé, hogy egy vele vacsoráló, pufók, vereshajú, pirosgallérú
12262 5| kimenthetni a még nem sejtett vád alól, mint ha azt állítja,
12263 2| újonchadak.~A futósáncokat vadászcsapatok tartják elfoglalva, tartós,
12264 4| annyi sincs. Egy csapat vadászt bújtatnak el csupán az innenső
12265 13| itt addig lesben, míg én a vadat fektéből fölverem.~– Tegye
12266 7| először bágyadt sejtelem, majd vadító meggyőződés képében.~Valaki
12267 1| úton-útfélen sajtóhibái és vádjai miatt. Hasztalan, másnap
12268 5| idáig az általam elfogatott vádlottat.~A tiszt állítá, hogy ő
12269 8| tömeg dühödten esett neki a vádlottnak, s azt a levegőbe kapva,
12270 2| vízszín felett, mint vándor vadludak az égen, lovaik nyaka és
12271 7| híre, ha elbukunk, minket vádolj, erővel hozunk el. Nagyobb
12272 8| azzá, ami most, de engem se vádoljon senki, ha azzá akarom őt
12273 8| légiók maradványa? Én nem vádolok senkit, hogy miért tette
12274 5| ön? – kérdé a nő élesen, vadon tekintve a tiszt szemeibe.~–
12275 7| mindig elébb, mindig elébb.~Vadonat erdőkön, úttalan pusztákon.
12276 8| merre futhat!~Mélyen benn a vadonerdők között, szakadékos völgyben
12277 5| kiértem a szabadba, egy sűrű, vadonnan sötét fenyveserdőt láttam
12278 5| kimehessenek rajta, s ott egy vadonnat sötét fenyves közepében
12279 8| rézsisak, melyen hosszú vágás nyoma volt látható, bal
12280 4| ákászfát ablakod előtt ki ne vágasd; néha szélcsendes időben,
12281 8| hidegvérrel kiszámított vágásokat támadói arcára, fejére.~
12282 15| vésztörvényszéknek átadnálak: négyfelé vágatnál!!!!~Az ember kénytelen volt
12283 12| ujját lelőtték, hidegvérrel vágatta le a megcsonkult tagot,
12284 8| agyonszorításában.~Le kelle vagdalni kezeit, hogy az oláhot kivehessék
12285 1| sem nézve, hanem karddal vagdalva azokat, kik előtte akartak
12286 9| Azon utca végén, mely a Vághoz vezet s melyet a monostori
12287 8| innen száraz vízmosási árok vágja ketté az utat, mely fölé
12288 1| azt várja, hogy az arcához vágjam? – ordíta az dühtől sápadtan.~–
12289 5| alá, ússzál keresztül a Vágon. Vigyázz, el ne fogjanak.
12290 2| kétséges arcokkal szálltak ki a vagonokból, összefagyva, elkényszeredve
12291 9| előkelők kissé savanyú képeket vágtak hozzá, annak emlékében,
12292 4| apádék?~– Apámat négyfelé vágták s vérét felitatták a kutyákkal,
12293 2| jobbra-balra hull le. S azzal vágtat előre, nyomában a vértesek
12294 8| kiszöktetett a tömeg közül, s vágtatott előre a sziklatorok felé.~
12295 2| elfogy a pénz, akkor megint vágunk magunknak le egyet, ha az
12296 7| aláírhattad az ítéletet? Nem vagy-e te magyar? nem szereted-e
12297 4| szeretett emberi szívvel soha, vágyai nem keresték a mindennapi
12298 2| és diadalunk” – s az a vágyó elpirulás a menyasszony
12299 4| tereád.~Közel, igen közel vagyon a te pusztulásodnak ideje,
12300 6| menni, mindenki hordja fel vagyonai legbecsesebbjét háza padlására,
12301 5| viselje egyúttal gondját vagyonaimnak.~A hadnagy előszólíta három
12302 1| törvényes ítélete nincs, vagyonait elfoglalni senkinek nem
12303 7| veletek egy levegőt színi.~– Vagyonod elpusztult.~– Pusztítsa
12304 1| az ország által reábízott vagyonok körül.~A dologság borzasztó
12305 7| magyarul imádták az Istent. Vagyonomat felprédálták, rokonaimat
12306 7| akartam építeni átkozott vagyonomból, csak azt engedjék meg,
12307 4| nem érték, mit akar, de vágytak tenni, fáradni, s éjjel-nappal
12308 5| alattvalót, s ami több, alattomos vágytársat vélt megismerni.~– Jőjön
12309 10| Láttunk és meg fogunk halni…~Vajh! fog-e utánunk még valaki
12310 4| agyagdombon katlan volt vájva, melyből éjjel-nappal nehéz
12311 8| oláh türelmetlenül kezdte vakarni a fejét.~– No, hát mondj
12312 13| Percel! – felé az fejét vakarva.~– Az én vagyok – monda
12313 7| bosszújától hajtva, útjait nem vakdüh vezette ismeretlen veszélyek
12314 10| egész napi csatát a puszta vakeset intézte.~A köd oly sűrű
12315 14| a múlt éjen adott, és a vakesetet, mely szerelmét és bosszúját
12316 1| a prismaticus színeknek. Vakító, kábító kincsek, miknek
12317 4| székely állt a híd közepén, vakmerően küzdve tűz és füst közepett,
12318 15| volna, kerékbe töresse a vakmerőt, csupán újabb három hónapra
12319 3| elküldték volna hirtelen valahová futárnak!~– Tehát az utána
12320 2| kiszállókhoz. Soknak volt valakije, akit várt, és összefutva
12321 1| hallatott volna, s valójában valakitől egy icce aranyat elnyerni
12322 5| jegygyűrűmet.~– Vehette valamely közkatonától.~– Nem. Azt
12323 2| küzdenetek, mi el fogjuk valamelyiteket csábítani, hogy a másikhoz
12324 2| tizenhetedik csatájuk ez már. Valamennyiben mindig ők mentek legelöl.
12325 4| az agg ércleánya. Hangja valamennyié közt legerősebb, tüze legvillogóbb,
12326 7| kacagva és versenyt dalolva valamennyivel.~A jövevény sokáig nem bírt
12327 1| Rettenetes! És nem lehet valamerre menekülni?~– Tán nem azon
12328 1| itt fölül, most nincs.~– Valamikor pipára gyújthattál vele. –
12329 1| volt valami magas ember, valamivel több lehetett, mint Tom
12330 14| elárultam magamat. Előőrsön valánk, ő odajött őrtüzünkhöz s
12331 7| kezemben a lázadás zászlója, válassz, melyiket emeljem fel?~*~
12332 3| meglehetősen mérséklett hangon válaszolék neki, hogy nem fogom elfelejteni.~–
12333 10| volna rá.~– Senki sem fog válaszolni?~– Bagatell az egész – felelé
12334 1| mellkövek, az ízlés minden választásainak eleget tevők. Minden, mit
12335 1| aranynyomatú futrált keresek, te választhatsz belőle magadnak, ami tetszik.~
12336 4| koporsót látnak.~Az én lelkem választja inkább a halált, mint az
12337 7| Basilisk?~– Én nemzetem választotta vagyok.~A megkötött férfi
12338 15| miként az, kit a szerencse választottainak prototípusául kiszemeltünk,
12339 1| egy csinos hajfürtöt, s válaszul azt hozom neki vissza, mit
12340 3| kacagtam, magamon kívül valék.~– Ah, ön elrabolja szomszédnémat! –
12341 4| hogy üldözöttekből tán ők válhatnak üldözőkké.~Az oláhok ágyúi
12342 2| egyetlen összezavart tömeggé válik, melyben férfi férfi ellen
12343 8| csontkezei és félrenőtt válla a szánalmat idézik fel láttára.
12344 8| visel a himlőhely miatt. Vállai herkulesiek. Különben látszik
12345 3| piros zsinóros mente volt vállaikra vetve, azalatt feszes divatos
12346 8| kifejezésével arcán ragadá meg vállainál fogva végső erejével gyilkosát,
12347 2| A sáncot elérték, egymás vállaira ugrálva másznak fel reá,
12348 9| én a felelősséget magamra vállalom kegyed becses élete miatt
12349 1| A lakatosnak meg kellett vallani becsületes nevét, s az írnoknak
12350 8| szende feleségére.~Ama zömök, vállas férfi ott a ragyás arculattal
12351 8| kinek arca lángolt. Tamás vállat vonított rá.~– Előre tudtam
12352 8| esett lábaihoz, a másiknak vállban csapta el ellene kinyújtott
12353 7| kívánom. Töredelmes irtózattal vallom meg bűnös szenvedélyem:
12354 5| Hízelgéseivel halmoza el, szerelmet vallott, belém bolondult.~– S te
12355 4| az év eseményeit, híven, valóan, mindent, ami megtörtént,
12356 12| szavát. Hamis kiejtéssel, de valódi hévvel mondá mindannyiszor: „
12357 5| halál nemei közt nagyon válogatós vagyok. Mint katona, a csatatéren
12358 1| ötlet hallatott volna, s valójában valakitől egy icce aranyat
12359 5| mind a ketten állításaink valóságára hivatkozunk, sohasem fogunk
12360 2| alattvalóját, téziseinek valóságát ott mindjárt példákkal is
12361 7| erővel hozunk el. Nagyobb valószín végett tégy úgy, mintha
12362 9| Ami nem lehetett minden valószínűség nélkül.~Ebéd derekán, mikor
12363 1| saját elismerése tökéletesen valószínűvé teendik a mesét. Aki nem
12364 9| zajos nap után. Szavát be is váltá – még azon éjjel kiütött
12365 1| illendő. Jó professzorok váltak volna belőlök.~– Pah, pah!
12366 1| voltam. Karcagon, míg lovakat váltottak, betértem a vendéglőbe,
12367 5| őrt állni látszék hidegen, változatlanul a hazudó arcvonalmak színpadi
12368 2| sebesen, mint a helyét változtató tenger, a hívogató ágyúk
12369 4| voltak mindig. A halál nem változtatott rajta semmit.~Ugyanazon
12370 5| ki szüntelen más alakra változva, majd mint markotányosnő,
12371 1| utas fizeti az útonállónak váltságul életéért. Tegye ön el.~–
12372 10| fogta a hadvezér jobbját s váltva, hol annak szemeibe, hol
12373 1| mutatott.~A társaság kővé válva nézett rá, s a generális
12374 11| orvosa visszaerőltetve őt vánkosaira, s kényszeríté, hogy ha
12375 1| vizsgálatai eredményét, feszült várakozás közben előadását azzal rekeszté
12376 8| a leány.~– Ha meguntad a várakozást, lejjebb nyomhatom a kanócot.~–
12377 5| hirtelen bejártam.~A vezér várakozásteljesen figyelt a nő szavaira.~–
12378 7| visszatérnek, öröm és hosszú élet várakozik, kinek a csata előtt ölelő
12379 8| felett? – kérdé Numa az ott várakozóktól.~– Biz igen – felelé Lupuj,
12380 6| íme, Éli ül az útfélen, várakozván, mert az ő szíve nagy rettegésben
12381 10| hol új csata, új győzelem várandja fegyvereiket.~Egyszer jelentik
12382 1| fel fog világosíttatni e váratlan dobraütés, melynek okát
12383 5| könnyen be lehet jutni a várba és sáncokba, az nagyon hihető.
12384 9| a tábornok szállásán, a várbeli pavilonban, nagyszámú vendégsereg
12385 1| hegytetőkön, csatát sáncok, várfalak közt, városok utcáiban,
12386 9| ostromágyúk csakugyan, a várfokról jött zenehangok által az
12387 11| leány volt bele szerelmes.~E várhoz húzódott Kupának szétverése
12388 2| az érkező ellennek, nem várják be annak megtámadását, hanem
12389 8| miket ért.~– Csak addig várjatok – rebegé Simon –, míg én
12390 5| ahonnét jött, harmadik vármegyében fekvő lakhelyére, s eltávoztával
12391 6| egy ház, mely valakire ne várna, valakire, aki vissza nem
12392 8| elleneiket.~Nem soká kellett várniok.~Halálos bosszúvággyal rohant
12393 2| minden hóban érkezett levelük váró mátkáikhoz, tele reményekkel,
12394 9| hogy a tréfapohárban a váron kívül maradtak számára a
12395 15| viceporkoláb volt nemes Pest városánál, s mindamellett Metternich
12396 7| elszörnyedt haraggal önnön városára, s mint a gátot tört folyam,
12397 1| állják körül Abrudbánya városát. Hegy hátán hegy, mint megőszült
12398 9| döntötte össze; elégett a nagy városház, a roppant megyeépület,
12399 9| dolgozó-intézettel, iszonyú falakra épült városházad, pompás kálváriád, nagyszerű
12400 15| brevi manu beescortírozta a városházához.~Ott valami szobába bevezette,
12401 6| cserkesz lovag közelg a városhoz. Ruházatjok, arcvonásaik,
12402 9| ötletét, míg a jelenvolt városi előkelők kissé savanyú képeket
12403 7| vérben úszó emberekkel és égő városokkal.~Éjfél felé paripák nyerítése
12404 7| Valami rejtélyes ember járt városról városra, beült egyenként
12405 9| elpusztítva; a híd, mely a várossal összeköté, leégve.~Oda a
12406 9| Egyetlen szent háza az még várostoknak, hol fogtok imádkozni, ha
12407 6| Sepsiszentgyörgy férfiai el tudtak esni városuk védelmében, asszonyaik nem
12408 9| van építve, hol a hajdani várparancsnok, Bakonyi, szép derült időkben
12409 9| éljennel üdvözlé a nép az új várparancsnokot.~Midőn megérkezék, a torony
12410 2| mint a vörössipkás.”~Mikor Varro lovagturmáival összecsaptak
12411 7| egykor szebb palotája volt Varsóban, mint aminőhöz most a köveket
12412 8| Odatekinte, meglátta a várva vártat, s örömsikoltással rohant
12413 13| ismerős hangon.~A leány vártatva, tétovázva felelt.~– Egyike –
12414 2| bánatos.~Akiknek várva vártjaik eddig meg nem érkeztek,
12415 11| lelkei süvöltenek ottan.~A várúrnak volt egy szép leánya, kit
12416 6| ültek a székely asszonyok, várva-várva – nem a csatából megtérő
12417 4| kardot, és siess utánam Vásárhelyre, még ma, még az éjjel. Isten
12418 14| asszonyszem könnye meg ne vásárolja a halálnak szánt vért.~Helyeslő
12419 4| a harcokból, mint véren vásárolt gyász emlékei.~Csak egy
12420 5| el. Holttestét nagy áron vásároltam vissza; reszkettem, midőn
12421 2| túlpartról segélyül érkező vasasezred látszik száguldva közelítni
12422 1| arra a gondolatra, hogy vasasnémetek rohanták meg a várost, midőn
12423 2| az üldözésre, míg ezek a vasasokat egész csatarendben látva
12424 8| Barnabás egy roppant húszfontos vasbuzogányt hozott jobb kezében, fogait
12425 8| halálra sújtva a levetett vasdarabtól.~Perc múlva újra még dühösebben
12426 8| erővel felemelé azt, mint egy vaserejű gőzgép, s a levegőben megcsóválva
12427 8| tömeghez.~Azok egy kőoszlopát a vasgádor kapujának iparkodtak nagy
12428 2| személyzete.~Ismét nagy, nehéz vasgépek rozzant szekerekre rakva,
12429 10| egy csonka piramid, négy vasgolyón nyugvó. Tetején egy fekvő
12430 8| ahányan vagytok! – ordítá a vasgyúró. Szája egy kőütéstől vérzett,
12431 8| izzó tűz fénye kimutatja a vashámor helyét.~Alant a völgy rétjén
12432 8| golyód páncélomat ütötte, ha vasingem rajtam nincs, most hűlve
12433 8| a falakat sorba kongatni vaskalapácsával, s midőn egy helyt üres
12434 8| felemelt egy mázsányi darabot a vaskályhából, s két kézzel feje fölé
12435 8| hevertek néhány szétszedett vaskályhákból, azokat odahordta egy padlásablakhoz,
12436 8| ledőlt a kapubálvány, a vaskapu kifordult sarkából, s az
12437 8| lefegyvereztetett.~Kivitték a sziklai vaskereszthez, arra fölfeszíték, s ott
12438 7| csaták vitéze, a törvény vaskeze az ország egyik szélétől
12439 8| előre az előttük állókat. A vaskezű ember fáradatlanul verte
12440 2| dalt énekeltek a rohanó vaskocsi mennydörgése mellett.~Az
12441 8| le az ostromlók fejére a vaslemezeket.~Legutoljára hagyták az
12442 1| mellé elhelyezve. Iszonyú vaspántos és rézcirádás ládák. Két-három
12443 8| kastély minden oldalról sűrű vasrácskerítés foga körül, melynek kőoszlopaira
12444 8| borította el. A kapu döngött a vassúlyok ütéseitől.~Barnabás, dacára
12445 8| tizenharmadfelen, ezt a kicsinyt még a vasúton is csak félemberszámba szokták
12446 1| becsületét védve.~Ez ifjú hős – Vasvári Pál.~E rövid ellenállás
12447 8| kiáltozó nép, kaszákkal és vasvillákkal fegyverezve.~– Tágulj előlem;
12448 8| magára vette annak egyszerű vászoncsuháját, pisztolyait a tüsző alá
12449 1| csokrából nagy patetikus vatermörderek meredtek elő, különösen
12450 8| az engesztelés, hiába a védelem, vesztünk bizonyos – felelé
12451 8| berohanást, felhagyott a kapu védelmével, s kezeiben hozva fegyvereit,
12452 8| Szenteltvízzel akarsz tán bennünket védelmezni kőzápor ellen?~E szavakra
12453 6| magatoknak, ha ezt meg nem védelmeztétek.~Elátkozták, elhajtották
12454 10| alá, nehezítő nyomással védendő választott népét az ellenfél
12455 2| a redoute-nak, melyből a véderő egy része Szolnok felé sietett,
12456 4| Hadiszerek bőségében erősen védhető állomás. De őnekik egy ágyújok
12457 1| hogy csak egy puskalövéssel védhette volna magát.~Abrudbánya
12458 2| ágyútelepek voltak felállítva.~E védkészületek mögött volt a császáriak
12459 2| Tisza járhatlan mocsárai védnek, míg alulról szinte stratégiai
12460 14| veték magukat nemzetiségük védőinek keblére, kik keblükön a
12461 4| üldözőkké.~Az oláhok ágyúi a híd védőire vannak irányozva, a fütyülő
12462 4| tüzeléssel fogyaszták a védőket.~A hídnál küzdő székelyek
12463 2| művészettel rendezett sáncok és védpontok tartják fedezet alatt.~A
12464 2| érnek az ágyúkhoz üldözőik, védpontot vesztenek, egy kanyarulattal
12465 2| fákból rakattak pallisadok védpontul a lövöldözőknek, a töltés
12466 7| számra alig kétszerte több a védseregnél, annak is nagyobb része
12467 6| melyeket még nemrég oly hősien védtek, és oly hiába, mint távol
12468 6| óra előtt a hon határait védték.~Sepsiszentgyörgy kapuja
12469 8| És ha legyilkolják azon védtelen ártatlanokat, kire fog e
12470 2| átbocsátnak, s akkor majd védtem volna én a kötél másik végit
12471 2| után. Róbert nemsokára nőül veendé jegyesét. – A legelső diadalnap
12472 1| hivatalnokaim előtt megy végbe, s azok, ha kell, olyan
12473 5| Nemsokára a tunnel túlsó végéhez értek, az egészen be volt
12474 8| lehullottak róla, s azután két végénél fogva emberfeletti erővel
12475 6| Elesett. Meg-meg fölkelt s végerőködéssel látszott sietni a város
12476 7| mint közönséges gonosztevő végezd be életedet.~– Te ismersz
12477 7| annak, hogy azt becsülettel végezheti be?~– Nincs! nincs! – kiabálták
12478 8| arra fölfeszíték, s ott végezték ki rettentő kínok közt.~
12479 4| a székelyek a védelemre. Végigállják a hídhoz vezető keskeny
12480 8| nyomva, eltávozott.~Kardja végigcsörgött a lépcsőkön.~A földszínen
12481 1| állapodjék, a pecsétőr pedig végigfeküdt a pamlagon és ásítozott.~–
12482 5| Az égszínkék dolmányon végigfolyik a piros meleg vér, a szép
12483 6| lángoknak, a tüzes zsarátnokot végigfújja a város egyik szélétől a
12484 10| borzadó lélekérintés újra végigfutotta testét, tetőtül talpig.~
12485 7| szétrohanva a piacról s végigfutva az utcákat.~– Fegyverre!
12486 2| hosszú csók s egy az arcon végiggördülő könny … A következő percben
12487 10| hogy így huszárruhában végiggyalogoljak az egész táboron, megölne
12488 13| homlokát, karjait, keblét végighúzogatni, lassan, simán először,
12489 14| felejtsd; ha éjszaka lesz, én végigjárom az utcákat, tamburámat verve
12490 4| ezüsthangra, mely annyiszor végigjárt azokon?~…A vén ákász lombjai
12491 2| seregét csatarendben, s végiglovagolt előtte. Mindenki tudta,
12492 8| A nap feljött ismét és végigmosolygott a földön.~…A fák lehullatták
12493 11| babonás pór hallgatag éjszakán végignéz a láthatáron s lát messzünnen
12494 12| piacra, felállítá seregét, végignézte és kérdezé:~– Akarnak-e
12495 8| kis völgyi helység utcáján végignyargalt. A kémények nem füstöltek,
12496 2| fel-felemelkedve s szomorún végignyerítve a vérlepte mezőt.~Szerte
12497 14| A tambura harmadszor is végigpengett az ablak előtt, minden hangja
12498 2| egész odáig vezető defilét végigsöpörheték, s a nyugoti részen egy
12499 7| őtet az égő város utcáin végigszaladozni, ölve, aki menekülni tudott.
12500 8| az esés alatt elszédülve, végigterült a földön.~E percben egy
12501 6| utcáinkon diadalmas zenével végigvonulni, látni fogjuk őket szobáinkban
12502 7| rászakadt, azt hittem, hogy végképp eltemette; múlt télen, hogy
12503 10| észrevenni.~Midőn a menet végképpen elhaladt előtte, egy hátul
12504 8| zavar meg egy-egy haldokló végkiáltása, vagy egy részegségéből
12505 8| bizonyítá, hogy az ítélet végrehajtatik.~A decurio egyedül maradva
12506 7| álltak, mint a szobor. A végrehajtó bíró intett a kezében levő
12507 8| legyilkoltakat.~A boldogtalan család végsarjadéka szótlanul fordult le lováról,
12508 1| a dicsőség! Ha meghal, végsóhaja a haza…~A diplomata azt
12509 4| s ha valamelyik elesett, végsóhajában suttogá: állj bosszút értem,
12510 2| estét.~Szörnyen elhullottak végsóhajai azok. Hazát, dicsőséget,
12511 7| a halotti dalokhoz, és a végsor danája úgy hallatszik messziről,
12512 6| bibliai vers jól ismert végsorait:~„És mikor Éli az Isten
12513 10| eltemetett szép hölgynek jöttünk végtiszteletünket átadni.~– Úgy gondoltam –
12514 1| szólítá a fiút a miniszter. – Végy egy szekeret magadnak. Még
12515 1| kénytelen előteremteni.~– De hol vegyem azt, asszonyom?~– Azt én
12516 3| férfiaknak, mint hogy feleségül vegyenek.~– Hiszen majd meglátod –
12517 7| Ha volt ismerőstök ott, vegyetek gyászt, mert bizonyára meghalt.
12518 8| kísérjen benneteket utaitokban. Vegyétek e pénzt, az útleveleket.
12519 2| csak emberi jajszó nem vegyül még a zajba. A halál még
12520 2| csákókat visz alá a vérrel vegyült hullám.~E percben trombitaharsogás
12521 1| simplex vagyok, most meg azzal vegzálnak, hogy dupla vagyok.~A játék
12522 6| hogy ez ellenség?~A vezető végzett ima után közelíteni akar
12523 1| a rendőrminiszter úr, és végzi az ország minden állapotját.~
12524 8| volna. Nem így kellett volna végződni, nem így.~– Ó, engedj őhozzá
12525 6| élet elvett, s a halált nem veheti el senki, mint az életet.
12526 14| lenyergelik. Tán így nem vehetik majd hasznát azoknak.~A
12527 9| is most ebédelnek, s nem vehetnek bennünket észre, milyen
12528 5| pillantottam meg jegygyűrűmet.~– Vehette valamely közkatonától.~–
12529 7| komoly nyájassággal enyelegve véle, a gyermek őt apjának nevezi
12530 10| hogy a huszár milyen jó véleménnyel van felőlök. Lehetetlen
12531 15| János mester előtt is jobb véleménybe állítsa magát, ünnepélyes,
12532 8| megkérdezendő, hogy mi véleménye van törvényhozás, alkotmány,
12533 9| hebegé –, csak szerény véleményemet akartam kifejezni.~– Én
12534 1| jó – mondá rá jókedvvel véleményét a generális úr, kivált miután
12535 9| Eközben az óvár udvarára ért a vendégcsoport.~A kérdéses bástya óriási
12536 3| volt azonban idejük az én vendégeimnek elszenderedhetni, már jött
12537 6| bevárjuk a nem szeretett vendégeket, s ha erővel akarnak bejönni,
12538 2| másiktól, s hol a közbeeső vendégfogadókból, jöttüknek hírére, eleve
12539 1| kellnereket, marqueureket, vendégfogadósokat és mindenféle szolgálattevő
12540 1| lovakat váltottak, betértem a vendéglőbe, midőn unatkozásaimból szörnyű
12541 7| jöjj Félegyházára, ott a vendéglőben ül reggelenként egy ráncos
12542 9| sincsen, egy mulatóházad, egy vendéglőd – sehol; csak romjaid vannak
12543 9| várbeli pavilonban, nagyszámú vendégsereg csoportozott össze, ünnepi
12544 2| estétől reggelig, bele a vendégszeretetlen pusztaságba, hol napi járóföldre
12545 4| csavargott fel az égre.~A falu vénei és asszonyai, mert minden
12546 6| ősz, hallgatag férfi ül. Vénember már, nyolcvanéves, szemei
12547 4| gördülnek végig a köveken. A vénemberek megállnak egy dombon, ágyújok
12548 10| magában:~„Quem dies vidit veniens superbum,~Hunc dies vidit
12549 6| sötét bajusz. Ha dolmányt venne magára, senki sem mondaná,
12550 1| kapszlikat kellett volna venned a felső hadsereg számára. –
12551 6| nők közt vagyok, búcsút vennék tőletek, s azt mondanám,
12552 6| karcsúságát megtartják a késő vénség idejéig, kikben a lélek
12553 7| másikra az öreg pattant fel, vénsége és félkeze dacára a legbiztosabb
12554 6| idejéig, kikben a lélek sem vénül meg, hanem az évekkel megerősödik.~
12555 6| Sepsiszentgyörgyöt lakta. Itten vénült ő meg, szent volt. Nyolcvankilenc
12556 14| kedvese.~Már közelgett a véráldozatra kitűzött óra, a harmadik
12557 2| dulakodó társai tiporják a vérázott földön.~Kardok csattogása,
12558 14| szerelmesét öli meg.~Átkozott vérbe fogja mártani kezét, akármit
12559 8| a golyókat nagyon le ne verd, hogy biztos lehessen céloznunk.~–
12560 7| Éjfél felé paripák nyerítése veré föl álmából. Magához nem
12561 6| szívbe fegyveredet, mártsd vérébe azt a fehér kendőt, akkor
12562 10| szibilla, vagy a sarkadra verek ezzel a korbáccsal.~– Én
12563 2| kilőttek alóla, nehéz neki verekedéshez jutni, huszárai mindenütt
12564 14| fütyülni, mely Zágrábban annyi verekedésre adott alkalmat. Erre az
12565 2| a csatáról.~A vén huszár verekszik véres ellenfeleivel. Tüzesen,
12566 3| kezeinken keresztül az én vérem az övébe folyna át, s az
12567 13| elmélkedhetni a hallatlan vérengzés felett pro et contra.~Ez
12568 1| tartotta.~És adatott ki a veresbetűs plakát, melyben azok, kik
12569 4| sajtolva. Az írott betűk oly veresek voltak, mint a vér.~Az öreg
12570 1| tolvaj.~A katonák rongyosak, véresek és lelkesültek… A diplomata
12571 9| egy vele vacsoráló, pufók, vereshajú, pirosgallérú kortesnek
12572 8| a könnyek helyét lángoló veresség foglalta el.~Innen apja
12573 8| tüzét oltani jő, de a ti véretek átok lesz a földön, melyre
12574 11| hagyva pihenni, indulót veretett azonnal az egész seregnek,
12575 4| kisgyermekeitek a kősziklákhoz veretnek, és házaitok lerontatnak…~
12576 1| lett volna, utolsó csepp vérig védte volna a szerencsétlen
12577 7| közt élhessek, napszámmal, verítékkel keresve napi kenyeremet.
12578 7| Menj vissza sírodba, vérivó szörnyeteg, menj vissza
12579 14| gondolkodott, hogy ne önszívébe verje-e azt.~Elárulja-e ez embert,
12580 7| menyegzőről elkéstél…~– Verjen meg az Isten súlyos bal
12581 8| életet.~– Jertek ki velem, verjük el őket a pokolba – harsogá
12582 2| szomorún végignyerítve a vérlepte mezőt.~Szerte feldöntött
12583 11| borszüret, telni fognak pincék, vermek, dicsértessék az ég ura,
12584 4| gyümölcse lett az elvetett vérnek? Rövid dicsőség és hosszú,
12585 4| ákász száraz gallyai halkan verődtek a jégvirágos ablaktáblákhoz.~…
12586 10| elszivárványosodtak a ragyás verőfénytől, az egész teremben érezhető
12587 6| harckiáltás közepében ott állanál, vérontó angyalául a halálnak, érchangon
12588 4| dörögnek, a szakadó zápor vérpatakokkal elegyül itt alant.~Az égen
12589 14| rémes éjszakában égő város vérpiros fényénél iszonyúan folyt
12590 7| város határán belöl, kiket vérség, rokonság, hála, kötelesség
12591 7| azelőtt nem énekeltek, miknek versei szerelem és kedves helyett
12592 6| húzzák!… A temetésre készülő verset… Kinek temetésére?… Az utolsó
12593 4| csatában, s a híd két oldaláról vérszalagok csorogtak a tajtékzó patakba.~
12594 8| decurio nem volt a hideg, vértelen szobor többé, egy égő tűzalak
12595 2| ezelőtt áttetette magát a vértesekhez – magyarázá a huszár szavait –,
12596 2| tovább a viadalt.~Eközben a vérteseknek segélyül érkezett egy számosabb
12597 2| adott mind a két század a vértesekre, s a következő percben ordítva
12598 2| keserű csapással úgy vág egy vértesnek sisakos fejére, hogy a sisak
12599 2| mindegyik. Néhol egy elesett vértest találni, kinek a mellvasán
12600 2| mozogni, odament. Karcsú vértestiszt volt a haldokló. Alig pihegett
12601 7| hazánkért örömmel ontjuk ki vérünket.”~György odahajolt Rózsához:~–
12602 8| vasgyúró. Szája egy kőütéstől vérzett, úgy nézett ki, mintha vért
12603 6| Isten. Sokat sírunk, sokat vérzünk, bár ne jöttünk volna ide
12604 4| buzgalommal csókolá meg az ércbe vésett nevet, s reszketve tárta
12605 7| parancsolá Basilisk –, vessétek a padlásra. Állítsatok őrt
12606 8| te neveinket cserepekre, vessük azt egy hordóba mind, amelyiket
12607 10| ezredéven keresztül, hogy el ne vesszen, mint elvesztek a többi
12608 7| kezdék itt-ott kiáltozni. – Vesszenek el, mint testvéreink elvesztek
12609 7| megrontója, hogy annak nevét véste fel halottja sírfájára,
12610 9| golyó, mint haragos vörös vészcsillag, mely a pokolból jő fel.~
12611 7| szájjal.~– Mit? nézz körül. Veszed-e észre, hogy akik itt vannak,
12612 1| menne most ki az ablakon, veszedelem terringette!~Szólt és két
12613 3| leányzó! Így rohansz a kész veszedelembe! Így veszted el magadat
12614 8| szélére ült, hátat fordítva a veszedelemnek.~Ahogy ketten maradtak,
12615 5| felkeresni s ott pórruhát veszek magamra és megyek tova.~–
12616 10| ki azt vezérlé pusztákon, vészeken keresztül, tűznek és ködnek
12617 1| rendetlen, útjában lármáz és veszekszik, ruházata ahány, annyiféleképpen,
12618 10| tábornok maga is a legnagyobb veszélyben forgott. Egy osztály huszárság
12619 7| vakdüh vezette ismeretlen veszélyek örvényébe, kiszámított terv
12620 8| elsikoltá magát, jelt adva a veszélyről az ostromlottaknak.~Azt
|