11-arkos | arkot-bevet | bevev-csina | csino-elcse | elcso-eltak | eltan-fabol | facsa-feszk | feszu-gondo | gondv-harom | harsa-husza | huszf-jovah | joval-kever | keves-korul | koss-lefut | legal-magne | magos-megta | megte-negye | negyo-ossze | osven-pirul | piski-rovid | rogyi-szall | szalm-szori | szorj-tessz | test-utott | utted-vesze | veszh-zuzot
Rész
12621 7| Éjfél felé megkondult a vészharang. A templom ajtaja megnyílt,
12622 6| lehettem én ott? Miért nem veszhettem ott el?~*~Nem volt már férfi
12623 1| vigyázzon ön, hogy el ne veszítse.~– Ó, attól nem tartok,
12624 8| érkezhetik.~– El fogunk veszni – felelé hidegen Tamás,
12625 10| őse elesett s ütközetet veszte nemzetéért küzdő magyar
12626 10| magyar vezér ellen, ugyanott veszté el a késői unoka a csatát,
12627 3| a kész veszedelembe! Így veszted el magadat készakarva!~Én
12628 2| ágyúkhoz üldözőik, védpontot vesztenek, egy kanyarulattal el vannak
12629 2| sóhajta Rózsa – az ellenfél vesztének napja lesz. Te akkor menyasszony
12630 8| kockáztattok, nektek annyi vesztenivalótok van, s mégis gyülekeztek
12631 6| viaskodva harmincezer férfi vesztette el éltét.~– Miért nem lehetek
12632 8| Az ostromlók igen sokat vesztettek, s már-már csüggedni kezdének
12633 7| eszembe jusson, mennyit vesztettem én ott! és hogy azon városnak
12634 15| hónapokra bezáratni, hanem a vésztörvényszéknek átadnálak: négyfelé vágatnál!!!!~
12635 7| szemekkel, hagyta magát vinni a vesztőhelyig, össze volt roskadva, alig
12636 8| engesztelés, hiába a védelem, vesztünk bizonyos – felelé az hidegen.~–
12637 8| tettem én is, lehet hogy mi veszünk el, lehet hogy ti vesztek
12638 9| vagy ötven trombita azon vetekednék egymással, hogy melyik bírja
12639 14| midőn magamat közitekbe vetém? Jobban meglátszik a pirulás
12640 14| fekete szemöldei árnyékot vetének az alattok égő lángra. Arcai
12641 6| haditörvény, amiért ellene vétett.~Küldtek azután keményebb
12642 14| csak amint ágyából lovára vetette magát.~A sereg maga is pőre
12643 7| lelküket azok iránt, kik nem vétettek ellenük soha.~Szent Eustach
12644 8| kezeit összetevé.~– Lázadó! vétettél parancsom ellen. Ezért halál
12645 1| étkek árát, én pedig azt vetettem fel magamban, hogy ha a
12646 14| kitüntetéshez, kérdezém, hogy mit vétettem.~– Tudd meg, fickó – felelé
12647 1| egy megalázó tettet nem vethet szememre. Sokszor éheztem,
12648 1| pedig rendesen a kandallóba veti a levelet olvasatlanul,
12649 5| mikor halni megyen „nem e vétkeidért halsz meg így, én vagyok
12650 7| ezután ölj. Azzal fogod vétkeidet leróni. Mit sem törvény,
12651 1| újólag ismételé.~Itt nem vétkes hanyagság, hanem világos
12652 8| egymás közt újra kockát vetnek.~– A kockavetés nem ér semmit.
12653 8| osztható, arra sorsot kell vetnünk, de egy leány mindnyájunké
12654 1| felkeresni. Egy óra múlva vetődtem haza. A kis férfiú akkor
12655 15| harmadikán az apróbb politikai vétségekért elítéltek szabadon bocsáttattak,
12656 2| koncentrált császári főhadseregre vettetnék ellenállhatlanul.~Egyedül
12657 8| mindkettőnket a pokolba vettetni. Egyet mondok. Arra csak
12658 1| servabilis?~– Igen, hat forinton vevém, már ígértek értük hatvan
12659 1| mindenféle cifraság alá rejtett vexir zárak, és mind hatrendbeli
12660 12| folyvást lovon ülve s ágyúit vezényelve. Az orvos elájult a műtétel
12661 13| pogányul szétverik.~Így, a vezényletet más kezére bízva, kinek
12662 13| kengyelébe, s maga a legpontosabb vezénylettel vitte őket az erdő háta
12663 2| csatárláncot alakítanak, s egy vezényszóra elkezdenek futni a sáncok
12664 1| végre íratott egy catói vezércikk egy olvasatlan hírlapba
12665 10| békességért, királyért, vezérekért, magyarokért, németekért,
12666 8| kezét s mondá neki:~„Isten vezéreljen!” s halkan tevé hozzá: legkülönb
12667 6| neki kell a fennmaradottak vezérének lenni.~Inte, hogy ne sírjanak.
12668 10| az Izrael népének, ki azt vezérlé pusztákon, vészeken keresztül,
12669 9| felé. A lovasok huszárok, vezérök alacsony zömök férfi, hosszú
12670 5| magasztos fájdalommal nézett a vezérre, „e fekete ruhában!” – szólt
12671 7| nem hallgatva parancsra, vezérszóra, megrohanta szomszédja hajlékait,
12672 1| panaszkodnak.~Látod amott azt a vezért. Csákójához emelt kézzel
12673 11| csata után leverte őket, vezérüket elfogta, megölé, seregeiket
12674 8| szólt az ifjú. – Kelj fel, vezess, el, hová temettétek őket.
12675 10| archeológiáját ismerni, vezessen le a sírboltba. A tegnap
12676 8| békítőleg, ígérjetek nekik bort, vezessétek le a pincébe. Adjatok nekik
12677 4| akaratlanul e szent könyvhöz vezeték. Felsóhajtott. Mintha mondta
12678 7| tovább.~Közöttük nyargalt egy vezetéklovon az elítélt, fehér ingben,
12679 1| lapok a miniszter úr saját vezetése mellett, hanem az előfizetők
12680 2| zászlóját látja. Ahová az vezeti, menni kell neki is, menni
12681 1| sziklákon járatlan ösvények vezetnek keresztül-kasul, néhol a
12682 2| csapat üt össze. Fiatal vezetőik csapatjaik jobb oldalán
12683 2| férfi ellen küzdenek.~A vezetők jó példával mennek elő.
12684 4| oláhok lepték el, rendetlen, vezetőtlen tömeg, melynek túlnyomó
12685 9| szolgálatkészen ajánlva magát vezetőül a bástyaterembe, hová ő
12686 5| kevés kerüléssel egy faluba vezettek.~– Azon falu neve…? – vágott
12687 5| akkor itt, bizonyosan fölül vezették el valami csatornán, s az
12688 4| Azután megindult, apját vezetve maga után; ment előtte légi
12689 5| VI.~Késő este Komárom egyik
12690 4| Erre ismét általános lett a viadal, oláhok, székelyek elkeseredett
12691 10| utoljára dühös, elszánt viadallal, a folyam jegét pirosra
12692 2| folytatták volna tovább a viadalt.~Eközben a vérteseknek segélyül
12693 14| odakünn. A csatázók közé új viaskodók jöttek, az öt közlegény,
12694 11| másik kereszt előtt, azért viaskodtak.~A keresztyén király hadat
12695 6| Isten ládája mellett, védve, viaskodva harmincezer férfi vesztette
12696 8| ezüst tartóban két szál viaszgyertya égett, éles árnyékokban
12697 15| adta tudtára az emberséges viceporkolábnak, hogy ezentúl a deviseket
12698 10| jönni. Fel lóra!~S egészen vidáman ugrott fel lovára, s felkészült
12699 2| napról napra szépült és vidámult, közeledve a menyegzője
12700 11| csendül meg ilyenkor szerte a vidéken. A nép Istenét megy dicsérni,
12701 6| szép ifjú herceg a Kaukázus vidékéről, napbarnította szép ovál
12702 8| rémvilágot vetve a távol vidékre.~Körüle nagy némaság, mit
12703 14| fukarok. Gondolák, miért ne vigadnának ezek is életükben ezúttal
12704 9| tűznedv nőttön növelte a vigadó társaság szilajult jókedvét.~
12705 7| akartok itt?~A meglepett vigadók szétugrottak ijesztő arca
12706 2| ezután sokat sírt a leány, vigadott a másik, de ha együtt voltak,
12707 9| régi öröm, a templomba, a vigaIombajárás ideje – a víg társaságok,
12708 9| megköszönte magában az ilyen vigasságot.~– S mi mind odafenn fogunk
12709 8| családja kimenetelét, én azzal vigasztalám, hogy mindnyájan élnek,
12710 6| után megboldogultakról, vigasztalásait a sírnak, a túlvilág reményének,
12711 15| magának fogja tartani.~No de vigasztalásra szolgáljon az, hogy nem
12712 9| benned hajlékot – örömet, vigasztalást senki sem.~Harangszó nem
12713 6| az sem marasztja, az sem vigasztalja, felvánszorgott a földről
12714 1| halált, láss könnyeket és vigasztalódjál.~Nézd amott túl a Királyhágón
12715 4| igéi nem voltak benne oly vigasztalók többé, mint azelőtt, míg
12716 14| szerelmes, borasztalnál vígkedvű cimbora, csak a csatamezőn
12717 4| lett, sohasem látták őt vígnak; a vén fa sebe nehezen gyógyul.~
12718 7| s ha gazdája alszik, ott vigyáz a feje felett, mint egy
12719 1| zsebemben. Látja.~– Látom, vigyázzon ön, hogy el ne veszítse.~–
12720 1| no. Kineveztetlek, csak vigyen a ménkű!~Magam mind ekkorig
12721 7| ferdült el arcán.~– Most vigyétek innen – parancsolá Basilisk –,
12722 8| iszonyúbb eszmék pokoli vigyorgásával vegyülve.~– Ez közös préda! –
12723 7| ujjongással felelgettek neki.~Vigyorgó, szétvont képű legény volt
12724 8| tekintettel is bántani, arra csak vigyorogva tekinteni is vagy bántó
12725 7| megbotolt. Mi ez? Egy ásó. Vigyük el.~– Jó lesz fegyvernek –
12726 5| a golyó a kokárda és a viharcsat között fúrta át a csákót.~–
12727 6| itt-amott letelepedett, – a sors viharjai onnan is kizaklatták, –
12728 6| harangkongás, csatának, tűznek, viharnak és temetésnek hangja. Most
12729 4| mennyrázkódtató csattanás jelt ád a viharok harcára, s a felhők egymásba
12730 14| mint nem tartaná vissza a vihart. Nyargalva rohannak elleneiknek;
12731 1| kár, hogy mindezt el nem vihetjük!~– Mind semmi ez. Ez mind
12732 7| elcsendesedett a zaj, a vijjongatás, a harangszó elnémult, még
12733 9| a kedélyek, a bor belső világa elűzé a józan félelem borúját.
12734 7| gyönyörködjél benne.~A rabló a tűz világához fordult a szétnyitott irattal,
12735 10| repült keresztül eszméi világán:~„Ma piros, holnap holt.”~
12736 6| ottan!~Az alkonyat kétes világánál térdére fektetett bibliából
12737 6| kinn futnak az elátkozott világban. Annyi unokafiú közül csak
12738 11| félig elfogyva, nézi altató világgal a kedves, szép ködalakot,
12739 8| örököse, a híres dákok s a világhódító légiók maradványa? Én nem
12740 4| mellyel a jövevény szemébe világított.~– Te vagy az, Andor? mit
12741 5| minden tisztek fáklyákkal világítottak a dolgozóknak, s amint elöl
12742 1| ablakai még mind ki voltak világítva, pedig az idő már éjfél
12743 8| erősebb a honszeretetnél, világol lelkemben, s hogy hitem
12744 6| szemei oly bátran, oly hősien világoltak elé, mintha az erős lélek
12745 1| reménylve, hogy ott fel fog világosíttatni e váratlan dobraütés, melynek
12746 8| rájok az Isten örök mennyei világosságát.~A holttesteknek azután
12747 8| éppen most kezdi tavaszi világoszöld színét felölteni. Napszállta
12748 10| föltámasztá újra s megnövelé világrendítő erőre?…~Voltál! Láttuk nagy
12749 1| históriának, kiknek neveit két világrész tanulta kimondani?~Elvesztetek,
12750 1| egész Európát, mind az öt világrészt összevéve, az egész systema
12751 8| fogtunk fegyvert, hanem a világszabadságért.~– Azt rosszul tevétek.
12752 6| s mikor ezredév múlva a világszellem szeszélye ismét összehozza
12753 6| már, nyolcvanéves, szemei világtalanok, két naptalan hold az égen,
12754 1| szál karddal az oldalán, s világverő lármával szidja a kellnereket,
12755 7| záporhullásában a harag villámai lövellnek elő.~A vőlegény
12756 7| tiszta boldogsága, előtte a villámos dicsőség. Küzdött keblében
12757 4| értené szavaikat, haragos villanással okádja elleneire halálos
12758 4| hadisorok előtt. Látta a villanást, a kiokádott tüzet, melyet
12759 4| hallatik, megelőzve egy-egy villanástól, mely lomhán lobban el a
12760 8| mely szétcsapott percnyi villanattal, omló kövek, gerendák között
12761 9| lakodalmason, mint valami villi az úton előtalált gavallért.~
12762 6| másik oldalon a fergeteg villog. A székely asszony arcát
12763 1| álomárnyak, s órák múlva vörös villogás látszék a láthatáron, s
12764 14| meg, kardok, handzsárok villogása látszik.~– Ne bántsátok
12765 2| pitykés mente, s kezeikben villognak a kardok.~– Hurrá, hurrá!
12766 6| hősök.~Csak a távol égen villogott még valami láng, hallatszott
12767 4| széles ragyogó pallost villogtatva bal kezében.~– Tedd le a
12768 8| míg villogó kardja egy vímester ügyességével fogott fel
12769 4| ellenében. De azt tudta, hogy víni fog, és ha veszt, elvész
12770 1| leereszkedéssel kihörpenté. A kerti vinkónak az a jó tulajdonsága van,
12771 1| spiritusszal kófernyált kerti vinkót madeira képében?~Az ember
12772 1| ez a gyémántos kard?~– Ki vinne kardot magával? A gyémántok
12773 5| defilét őrző telepek háta mögé vinned.~A vezér keserűen mosolygott.~–
12774 6| győzedelmet, s magaddal vinnéd azt hősien meghalni nem
12775 6| mintha láthatlan démonok vinnék eget ostromló csatába. Az
12776 4| De halva maradt seregük virága, négyszáz ifjú székely és
12777 8| tengeri gyeppel szegélyzett virágágyakban kora jácintok és anemonék
12778 4| vízzel teletöltve, az ablak virágai mindennap megöntözve, minden
12779 11| rózsából font koszorúit, virágáldozatul a nagy szellem mohos oltárára.~
12780 9| asztalok voltak megterítve, virágbokrétákkal, süteményekkel és palackokkal
12781 11| ormairól, minden tavasz egy virággal többet tenyészt meg kipusztult
12782 6| elvihetné, mint a repülő virágmagvat.~Azon nőnek fia, kinek kebléhez
12783 3| előttem, kezében tartott virágomat szívéhez szorítva.~Oly forró
12784 6| körül prémes süveg, a kurta virágos szövetű mellény rövid ujjaival,
12785 6| Egyike azon soha el nem virágzó alakoknak, kik arcuk kifejezését,
12786 7| napbarnított arcán még az ifjúság virított, de homloka már magasan
12787 7| nem tudom, rám sohasem virrad fel a nap, hogy azt mondhatnám,
12788 11| fehér angyal!…~Csak te virradsz meg álmatlan.~Egyik csillag
12789 4| völgyi helységben.~*~Csatára virradt fel a nap, magas bércek
12790 10| több-több nép támad körüle, a virtuóz próféta dodonai háromlábú
12791 2| utolsó gondolatom ő volt. Viseld gondját, légy testvére és
12792 10| sophengyule gágyule,” ha jól viseled magadat, még kapitány is
12793 1| tudod, hogy én két hivatalt viselek, mint komám, Laci is, és
12794 6| kísértet órájában bátran viselem magamat. Azért magamra zártam
12795 1| hochselige Ritter Fridolin viselhetett. Tulipiros bársony mellényének
12796 10| azt lövöldözé.~– Nos, hogy viselik magukat a fiúk? nem futnak-e
12797 5| már elfoglalta ön házamat, viselje egyúttal gondját vagyonaimnak.~
12798 8| erőszakosságot ne tegyenek.~– Bátran viseljétek magatokat – szólt az özvegy
12799 8| fog megtörténni, ha bátran viseljük magunkat. Nyolcan vagyunk
12800 6| helyett máris szárnyakat viselne.~Hogy átmentek a halottastermen,
12801 8| család tagja. Mind Bárdy név viselői.~Elöl egy agg, élemedett
12802 1| Mikről azoknak egykori viselője minden díszmenetek alkalmával
12803 8| Ti mind igen vitézül viseltétek magatokat, de azzal, ami
12804 1| a visi?~A pecsétőr dupla visit tett.~– Nem hiába magad
12805 2| is elhagyta Szolnokot, a vissza-visszatekintők nem láttak maguk után egyebet,
12806 6| megérni. A halál mindent visszaád, amit az élet elvett, s
12807 2| Nem…~A vesztett vőlegényt visszaadja majdan arájának a boldog
12808 1| Laci fiókjából, s később visszaadná.~– De nekem, asszonyom,
12809 14| voltam, mint egyébkor; de visszaadom a pofont! és attól ő egy
12810 10| volna is le érte.~Mikor visszaadták neki lovát és kardját, a
12811 2| csináltak, és csendesen visszaballagtak a harcvonalba.~Majd a magyarok
12812 8| mielőtt a vérszomjas tömeg visszaérkezett volna, elvágtatott vele,
12813 11| nem önnek – szólt orvosa visszaerőltetve őt vánkosaira, s kényszeríté,
12814 6| látták őt többet.~A sereghez visszaérve, haditörvény elé állíták,
12815 7| egy időnek, mely mindent visszafizet, a bánatot annak, aki adta,
12816 7| mindenkinek, kit megkárosítottam, visszafizetem elrablott jószágát, templomot
12817 1| azt, mihelyt lehet, neki visszafizetendi.~– Azt, asszonyom, nem fogom
12818 7| ezzel az egy kézzel megy visszafizetni a vér legutolsó cseppjéig
12819 6| azokat a házak tetejére, s visszafoglalod a várost tőle, s szikrák
12820 2| másik, de ha együtt voltak, visszafojtá mindegyik könnyét és örömét,
12821 10| rossz ómen.~– Egy római visszafordulna hadseregével ily előjelenség
12822 4| hogy kénytelenek voltak visszafordulni.~Már éppen visszavonulásról
12823 6| itt utánad semmi, amiért visszagondolj a másvilágról a földre…”~–
12824 5| emelkedni a földről, nem bír, visszahanyatlik, a kard kihull erőtlen kezéből.~„
12825 5| nincsenek már ott.~Az őrnagy visszahökkent a feleletre.~– Tehát csakugyan
12826 1| ez? – szólt a miniszter visszahökkenve.~– Ez azt jelenti, hogy
12827 1| Simont megint itt láttam.~– Visszahozta az ördög. Ma megint elküldtem,
12828 2| eljő szemeikre az álom, s visszahozza női szíveikbe a kitagadott
12829 13| ellenséget, elkezdi püfölni, az vísszahúzódik Ceglédre.~Perczel utána.~
12830 8| sem vettem ki a kanócot, visszajöhetsz.~Az oláh érre becsapta az
12831 1| ismerjenek. Eredj, mindjárt visszajöjj.~A küldött igen alázatosan
12832 10| éppen errefelé.~A segéd visszajött, s azt a választ hozta,
12833 3| hogy senki se távozzék el visszajötte előtt.~A leghosszabb órát
12834 3| parancsolták.~Fél óra múlva visszajöttek a tisztjeink. Semmi rosszkedv,
12835 3| percre, mes dames, rögtön visszajövünk, tartsanak kegyetek addig
12836 7| homlokáról a redőket – újra visszajőnek.~– Mi bajod? valami bánt?
12837 8| látlak többet, lehet, hogy visszajősz, s nem fogod találni az
12838 2| huszárosan vágni, így ni, visszakézzel. Látja kend? Aztán ha baj
12839 5| ott kifizette a fuvarost s visszaküldé, az hazament, ahonnét jött,
12840 1| engesztelődésről. Azt mondja, visszamegy Lengyelországba, ott legalább
12841 14| magatokat a templomokba. Én visszamegyek, s azt mondom nekik, hogy
12842 10| tőle, hogy miért akar ismét visszamenni.~Nem kell hinni, hogy a
12843 4| ellátszik a tüze. Mindig visszanéztem, azt hittem, hogy tán el
12844 2| egymáshoz, meg-megakadva és visszanyomva.~És ismét kardok csattogása,
12845 1| másik ládát. Az elébbibe visszaseperték a megvámolt tartalmat, s
12846 8| Elfogadom, a csatában visszaszerezheted tőlem, siess, el ne késsél.
12847 1| körüle s csapatja körül a visszaszórt oláhok, s azután fölülről
12848 7| sőt, ha akarnád tenni, tán visszatartanálak, mit lengyel nő nem tett
12849 5| sötétségben, lélegzetem visszatartva, tapogatózva omlott kövek
12850 8| minden percben a törekvés, visszataszító külsejét megelőző jóság
12851 8| a kis szőkefürtű leány. Visszatekinte. Egy ablakból fehér kendő
12852 5| kardjával és véres fejével; mire visszatér, a csatatér az övé. A holtakat
12853 4| útra kelne, melyből nincs visszatérés.~Ablakai olykor meg-megrezzentek
12854 5| úton, az üldöző lovasságot visszatéríti a takarodót fúvó trombitaszó,
12855 6| be akar jőni, elborzadva visszatérjen. Lassanként begyöpösödik
12856 7| háborút látni, kikre, ha visszatérnek, öröm és hosszú élet várakozik,
12857 8| ki sokáig bírt ámulatából visszatérni, és még a decurio eltávozta
12858 1| őszintén, és ivott.~– De hát visszatérőben nem veszik öntől számon
12859 4| koszorúcskát s mindkettőt ismét visszatevé helyeikre és homlokát tenyerébe
12860 6| tekintetével s tiltó mozdulattal visszautasítja a közeledőt.~– Ne közelíts!
12861 5| szokatlan hidegséget, a visszautasító szigort észrevette, úgy
12862 14| lábát sáncainkon betegye, visszaűzzük.~– Nem tudod, mit beszélsz.
12863 2| kockáztatás mellett, hogy visszaveretés esetére az egész ostromló
12864 4| oláhok rohamot, mindannyiszor visszaverettek a hídról.~Egy kis zömök
12865 2| elszakadt kötélnél fogva visszaverte a víz a túlsó partra. Az
12866 5| zárva. Tegnap, hogy a hídtól visszavertek, még szerencséd volt, ott
12867 10| város lángja.~A magyarok visszaverték ellenségeiket.~A tábornok
12868 10| szívéről, mintha a kísértet, visszavezetve hideg fekhelyére, most elmaradna
12869 15| börtöne ajtajától, ismét visszavitetett, és ült újra tisztességes
12870 2| rettentő dolgokat. De a kompot visszavitte a víz.~Mérgesen ugratott
12871 2| mintegy közös megegyezésből, visszavonul mind a kettő.~A két ifjú
12872 2| meg először Görgey első visszavonulásakor, ugyanazon 11-ik zászlóalj,
12873 4| visszafordulni.~Már éppen visszavonulásról kezdének gondolkodni a minden
12874 8| szégyenlette legelső csatáját is visszavonulással kezdeni meg, vagy egészen
12875 2| ostromló sereg nem találva visszavonulhatási pontot, mindenestül a Pestnél
12876 2| el vannak vágva a városba visszavonulhatástól, rendetlenül felbomolva
12877 5| szólt az asszony, negélyesen visszavonva magát –, beszéljünk arról,
12878 9| most még pirosabb a tűz visszfényétől s lelke haragjától.~Midőn
12879 12| hogy most az erőteljes visszhangos magyar szó beszél hozzá.~
12880 6| cserkesz szívében oly különös visszhangot gerjesztettek az ismeretlen
12881 5| aknafolyosó szokatlan dübörgéstül visszhangzott, a századok óta ottlakó
12882 10| holnap holt!~Mindig e szavak visszhangzottak gondolatai messzeségében.
12883 1| s azok, ha kell, olyan visum repertumot adnak róla, amilyet
12884 8| szemeire, s annyi rémséges viszály után mélyen alvá az ártatlan
12885 1| fogsz indulni. Ezen iratokat viszed, oda, ahová címezve vannak.
12886 1| hogy én fontos irományokat viszek itt a zsebemben. Látja.~–
12887 8| közelálló sziklapart között viszen keresztül, mik, úgy látszik,
12888 1| meredeken alig tartó lépcsők viszik tovább a veszélyes utat
12889 2| melegedjék sok nap és éj viszontagságai után.~A jó özvegy házához
12890 3| Tehát az utána következőre – vitatá tovább az engagement-t a
12891 6| annál több rohanna utánok a vítatott csillagos hazába.~Miért
12892 10| lovasosztály vezetője hevesen vitázva közeledtek, s amint az üteghez
12893 11| lázban, kimerülten kocsijába viteté magát, szép szőke fejét
12894 2| készletszer eddig el nem vitetett, ottmaradt, senkinek sem
12895 5| hogy kegyed engemet el akar vitetni, s biztatott, hogy rejtsem
12896 7| üldözött lett újra a csaták vitéze, a törvény vaskeze az ország
12897 2| elszántságával, fordulnak meg újra a vitézebbek, két halál közül a dicsőbbet
12898 4| tagjain.~Negyedszer válogatott vitézekből álló csapat jött a székelyek
12899 2| vitézek keresik a legjobb vitézeket, egyik zászló a másikat,
12900 14| feltűzé az ifjú szíve fölé a vitézség érdemjelét, piros szalagon
12901 14| örökleni látszanak elődeik vitézségét azoknak vörös sipkáival.
12902 2| Másik golyó jön és magát a vitézt dönti a porba, még akkor
12903 2| szólíttatni a levágott ellenséges vitéztől. „Köszönöm, pajtás”-– kiált
12904 1| kolosszus, ő maga pedig egy vitorlás hajó, kényelmesen áthajókázhatott
12905 12| Egész nap, egész éjjel vítt az ellenséggel a kis szürke
12906 1| eladathatnak.~„Éljen! éljen! Vivát! Dobre ránó! – hangzott
12907 15| egyszer elmondatta magának a vivátokat, s ígérte, hogy meg fogja
12908 8| többi rokonait a padlásra vivé, mintegy elősejtelemmel
12909 2| utcáján, hátába kerülendő a vívó huszárezrednek.~Amint robogva
12910 7| a paripák prüszkölnek a vízben, a délceg vitézek messzehangzó
12911 5| tartoznak adni, amiért ez vizeiket leszivárogtatja; ezen jogaikat
12912 1| vértől vörösre festett vizek partjainál, égő falvak éji
12913 2| a világon, hogy járták a vizeket? Átúsztatunk, ugye?~– Eszem
12914 5| A nőnek nem lehetett a vizen keresztülmennie, a vezér
12915 12| várost, a kis szürke ember vizes pokrócokkal terítteté le
12916 7| közelít felé.~Álom-e vagy vízió? Lépteinek semmi hangja.~
12917 10| kezdődik, ott megmenekszünk a vízióktól és kísértetektől. Azok nem
12918 8| volnának; e parton innen száraz vízmosási árok vágja ketté az utat,
12919 8| éles szemekkel, gyanúsan vizsgálák vezérük arcvonalmait.~A
12920 1| magyar arccal, s elmondva vizsgálatai eredményét, feszült várakozás
12921 2| úszott másfélszáz vitéz a kék vízszín felett, mint vándor vadludak
12922 2| mind a kettő.~A két ifjú vő megismerte egymást a csata
12923 4| összecsapni; a hadseregek is e völgyet választák csatáik helyéül.~
12924 8| esteledni kezdett az idő, a völgyre könnyű átlátszó köd szállt
12925 1| cerberusra. Az először el akart vörösödni, de ami nem sikerülvén neki,
12926 4| bércek háta mögött szembántó vörösség emelkedik az égre, nőttön
12927 1| zöld dolmány, ezüsttel és vörössel, ahol csak lehet, kihányva.
12928 9| volna, mint a nászvezető vőfély pisztolypuffogtatása.~A
12929 2| félsz-e?~– Nem…~A vesztett vőlegényt visszaadja majdan arájának
12930 6| másik elmaradt, – messze Volgán túli földön, – a Kaukázus
12931 10| küzdő magyar vezér ellen.~*~Volna-e hát a magyarnak is egy külön
12932 8| lobogója körül; hát még ha volnátok, mint mi. Nép, melynek semmije
12933 1| miniszter gyöngyen megmenekült.~Volt-e e másnapi eseményeknek összeköttetése
12934 7| városba.~Éppen népgyűlés volta vár előtti roppant térségen,
12935 8| Mindenikünk.~– Csakugyan te voltál-e az, ki ama vén embert lesújtottad? –
12936 8| rajtok az ínség idején, voltam-e hozzájok igazságtalan valaha,
12937 6| reményének, az élet semmi voltát; a nőhang különben is szomorú,
12938 8| másikkal önmagát.~– Ti mind ott voltatok?~– És még többen is.~– Menjetek
12939 1| minden részein hosszú fekete vonalok húzódtak keresztül. Kényszerű
12940 1| mentén. Látod ama kis piros vonalt. Mily sebesen halad előre.
12941 6| halaványak, hosszúkásak, vonásaik oly szenvedők, termeteik
12942 4| azonnal ráismert bennök leánya vonásaira.~„Uram, ne hagyd elveszni
12943 7| fegyveresen, a düh, a vérszomj vonásaival arcaikon, azon percben indulandók
12944 7| szerető szem olvasni tud a vonásokból, a homlok önkénytelen redőiből,
12945 7| teremtés, kemény, durva vonásokkal, elvadult szemekkel. Nem
12946 3| parancsolnak.~Az a barna fiú némi vonatkozásnak véve szavaimat az asztalon
12947 9| zenehangok által az ott mulatókra vonatván a figyelem, elkezdtek durrogni,
12948 6| maradt házőrző ebek sejtő vonítása hallik.~A lovagcsapat vezetője
12949 8| arca lángolt. Tamás vállat vonított rá.~– Előre tudtam ezt –
12950 14| Esküdjél meg reá. Ti vonjátok ki handzsártokat, tegyétek
12951 4| a nyert lobogókat, s így vonták be diadalmenettel örömtől
12952 4| egy hosszú nehéz ágyút vontatnak alá a köves hegyi úton;
12953 5| miket alig bírt öt-hat ló vontatni az iszapos úton; maguk a
12954 2| megállították őket, ágyúkat vontattak elő, s minden eredmény nélkül
12955 5| és szálltak fel ismét s vontatták fel a nyers ércek köveit
12956 7| kiszámított kegyetlenséggel vontatva a szót.~– Mit akarsz mondani? –
12957 8| özvegy, egy kezében két vontcsövű pisztolyt hozva.~Legutól
12958 2| fölülmúlt ellen kényszerülten vonul vissza a hídfőig, hol a
12959 8| az öreget, az asszonyok vonuljanak az épület hátulsó szobáiba.
12960 13| nemsokára lehete látni, mint vonulnak el onnan a felriasztott
12961 6| fájdalmas sejtés, valami keserű vonzalom lepi meg a találkozókat,
12962 11| ajkaidra ruházva.~Mi szép, mi vonzó vagy még holtod után is;
12963 1| den Rückzug deckte, oder wenigstens decken sollte?~– De megmentettem
12964 15| betanult igéket:~– Éljen herceg Windisch-Graetz! Éljen a dicső Ausztria!~
12965 8| belekapaszkodott a lova zablájába, a többi pedig kaszáit nekifordítva,
12966 14| kezdtem el fütyülni, mely Zágrábban annyi verekedésre adott
12967 2| tömegestől nekivágtatott a Zagyvának. A kifáradt csatamének közül
12968 4| elmúlt a földön a harc zaja. Csendes minden. A holtak
12969 2| jajszó nem vegyül még a zajba. A halál még éhen-szomjan
12970 8| szavakra több kő repült be nagy zajjal az ablakon, törve a szekrényeket,
12971 4| maga után; ment előtte légi zajtalan léptekkel, alakjával halvány
12972 4| szórva dörögnek, a szakadó zápor vérpatakokkal elegyül itt
12973 4| és füst közepett, golyók záporában, szuronyos fegyvere hányta
12974 5| másutt a földalatti víz záporalakban zuhogott alá, facsaróvá
12975 7| látszott, melyből a könnyek záporhullásában a harag villámai lövellnek
12976 9| épen maradt, a szikraözön záporként hullt a templom tetejére,
12977 1| megfagy, jól jár. A többi sort zár és siet, pihenése ütközetben
12978 2| ládákat, az ország pecsétjével záraikon, ruhakelméket, fegyvereket,
12979 1| cifraság alá rejtett vexir zárak, és mind hatrendbeli pecséttel
12980 1| és nyögéssel valamennyi zárát és lakatját felnyitotta
12981 5| mögé kerülni a szélaknai zárcsapatnak, de a parancsnok urak jobban
12982 8| Lupuj leghátul jött be.~– Zárd be az ajtót, hogy valaki
12983 4| tüzes golyó felgyújtja a zárdát; vad vörös lángot vet az
12984 1| Még akkor is szent ihlet zárja le szemeit, s a haldokló
12985 8| miként a fal.~– Be kell zárni az ajtókat– szól teljes
12986 6| viselem magamat. Azért magamra zártam a torony ajtaját, a kulcsot
12987 14| zászlóalj, a pirossipkások zászlóalja elé ért, minden hosszú dikció
12988 1| egy káplárt küldjek el a zászlóaljamból, csak egy akkora kis káplárkát,
12989 5| elfoglalva. Csak vagy két zászlóaljat s néhány hatfontost kellene
12990 1| mint a kisujjam abból a zászlóaljból, amelynek őrnagya vagyok.~
12991 10| lelte ezeket?~A gyalogság zászlóalji parancsnoka s a lovasosztály
12992 2| ellentállás leküzdetett.~A szegedi zászlóaljnak ez volt legelső csatája.
12993 4| vesztett. Holtakat, ágyúkat, zászlókat és csatát.~Csata végeztével,
12994 6| énekkel ezek, amazok lobogó zászlókkal, emezek lobogó fáklyákkal.
12995 1| megmentettem én azért a zászlómat.~– Igen, mert elszaladtál
12996 10| leverték a toronyból kitűzött zászlónkat.~– Az természetes, ha nem
12997 4| kiknek ellenében a sziklaúton zászlós seregek látszanak előrevonulni.~
12998 2| mindenütt megelőzik. Mellette a zászlótartó nyargal, egyik kezében a
12999 10| alszol s százados álmodat nem zavarhatja meg a perceket számláló
13000 3| látnák.~Kénytelen voltam zavarodásomat hangos kacagással elrejteni.~–
13001 8| csataordítás hangjaira, s annak zavaros kiáltozásaiból ítélve jót-rosszat.~
13002 4| álmukban egyes fel-felijedő zavart szózatokat.~Áron lázasan
13003 1| jókedve csupán azáltal zavartatván meg, hogy a korcsmáros és
13004 9| szépen, s holdvilágnál, zenehangnál a tűzrekapott fiatalság
13005 9| csakugyan, a várfokról jött zenehangok által az ott mulatókra vonatván
13006 9| ünnepek harangja, a farsang zenéje elhallgatott – az utcák
13007 7| Gajdos, fújj abba a dudába, zenekíséret mellett hadd sírjon.~S azzal
13008 7| kivilágított város több helyein zeneszót lehete hallani s a táncolók
13009 3| ilyen kívánságot?~Nemsokára zeneszóval bevonult a magyar sereg.
13010 14| arcát mereven.~Már kétszer zengett végig az utcákon a baljel-intő
13011 14| Künn a tambura hangjai zengtek végig az ablakok alatt,
13012 1| békepártot, Kazinczyt, a Zeykeket, Pálffyt, Farkast, azt a
13013 4| lombokat, mik le vannak tépve a zivatar kezétől, hintsd be vele
13014 4| lobognak a zivatarban.~Az ég zivatarát fölülmúlja a földön csatázók
13015 11| küzdenek az idővel és a zivatarokkal, s ha éjféleken a haragos
13016 1| miknek szakadékain feketésen zöldell a hóban lakó fenyő.~A sziklákon
13017 7| menj vissza aludni. Hadd zöldüljön ki a fű, hol a mező vérrel
13018 14| az átelleni szoba ajtaján zörgetett be.~Anisia kinyitá előtte,
13019 8| s elkezde annak ajtaján zörgetni.~Egy oláh jött oda és mondá
13020 4| csöndes volt, a gallyak nem zörögtek ott künn, a szék nem nyikorgott,
13021 8| oláhul beszélni siralmas zokhangon az ostromló tömeghez.~Azok
13022 6| el akarta titkolni, hogy zokog.~Az ifjú még tétovázott,
13023 6| óraütés, hangzik el rajta, a zokogás kitölti a hangok időközeit,
13024 4| számomra az égen.~Ne sírj, zokogásod hangja megakasztja lelkem
13025 6| tovább tartani magát. Hangos zokogásra fakadt, s fejét az aggastyán
13026 7| istenem! – kiálta fuldokló zokogással. Tizenhét évi üldözés után
13027 1| magát érzeni, mint mikor Zólyomban először meghallotta az ágyúzást.~–
13028 7| felugrott vőlegénye mellől, s zongorája elé ülve, lázas lelkesültséggel
13029 7| elvonta reszkető kezét a zongoráról és megcsókolá.~– Szegény
13030 13| Bajnokai színét-javát, a szép Zrínyi-zászlóaljat leölték vagy elfogák. Mikor
13031 8| rajostul elvonultak onnan, zsákmánnyal rakottan, otthagyva szerteszét
13032 8| osztozott fejenként.~Többen a zsákmány kiosztása után hazatakarodtak,
13033 8| tartjátok-e magatokat a zsákmányban részt vehetni?~– Mindenikünk.~–
13034 8| kamasz. Közosztály minden zsákmányból; de ugyanott van, hogy ami
13035 8| pitvart és tornácot is.~A zsákmányt mind lerakták előtte, mert
13036 8| ígérnek. E leány itt nekünk zsákmányunk. Ez közosztályra megy a
13037 8| küszöbén belől, mintha az oltár zsámolyánál ülnél. Ha itthon nem leszek
13038 7| női alak ugrik ki az égő zsarátnokba.~– Jól van! jól van! – kiálta –,
13039 6| jő a lángoknak, a tüzes zsarátnokot végigfújja a város egyik
13040 1| burnótszelencét előhúzni a zsebből, mely egyetlen achátból
13041 1| irományokat viszek itt a zsebemben. Látja.~– Látom, vigyázzon
13042 15| neki az ajtót, az ember zsebkendőjével bekötötte a száját, úgy
13043 1| itt hóhérszerepre jutott zsebmetszők üldözik oly vétekért, melynek
13044 1| atillámat, tetejébe öltöm ezt a zsemlyeszín kaputot, s megyek a pénzügyminiszterhez
13045 1| Ezt a reflexiót elég zseniálisan a miniszter úr tevé.~– Azt
13046 1| egy kis ravasz katolizált zsidónő – fölkereste a lengyelt,
13047 10| ki.~Előszobájában valami zsinat keletkezett, arra ébredett
13048 8| egyenruha. Szürke dolmány piros zsinórokra, piros csákója a háromszínű
13049 7| társai.~– Bort, amennyi elég. Zsivány-magyartól vettem el ingyenképpen.
13050 7| Biz az, fiam, úgy van. A zsiványnak nincs kihez imádkozni reggel,
13051 7| hősöknek nevezne a világ, most zsiványoknak híja és üldözi.~– Én elmegyek
13052 7| Rózsa Sándor, a hírhedett zsiványvezér.~– Kérdezd meg, kisfiam,
13053 4| összetett kezekkel ült a vén zsöllyeszékben és hallgatta a jósló hangokat.~
13054 4| lámpa mellé, leült széles zsöllyeszékébe, megtörülte öltönye szárnyával
13055 2| kivel szünet-szüntelen zsörtölődött.~– Látja kend azt a kompot? –
13056 8| vissza, rést törve magának a zsúfolt férfitömeg közt faldöntő
13057 13| három hétig módja volt a zsurnalisztikának a legérdekesebben elmélkedhetni
13058 15| schweigt, der andere hört zu.”~Mert az egyik csakugyan
13059 7| gyermeket, egy tompa borzadályos zúgás futott végig a tömegen,
13060 2| jövő és távozó gőzmozdonyok zúgása, fütyölése. A pályaudvarban
13061 4| Rövid szünet múlva háborgó zúgással örvénylik keresztül a völgyön
13062 14| elment, hallhatott olyszerű zúgást, minő a forrongó méhkas
13063 8| padlások, pincék minden zugát, és nem találták az egyet
13064 4| fészkéből kiűzött madár…~Zúgnak a népek, miként a felforrott
13065 1| álma, ha elesik.~És nem zúgolódik senki. Tűr, szenved, küzd
13066 8| mohos hasadékban.~Messziről zúgva jött alá a bérci patak,
13067 9| alá a földre mennydörgő zuhanással a letépett csillagseregeket.~
13068 8| erőködések után inaszakadtan zuhant le, s odalenn összetörte
13069 8| folyam, minden száz lépésnél zuhatagot képez, s hol hóolvadáskor
13070 5| sziklát ostromló hullám zuhogása, az összeütközött szurony
13071 5| földalatti víz záporalakban zuhogott alá, facsaróvá áztatva az
13072 2| jégcsapokat vert a deres zúzmara.~Majd egész karavánok, gyalog,
13073 1| csillaga nem volt az égnek, a zúzmarás zivatarban fekete hollók
13074 2| ki, beburkolva, deresen, zúzmarásan, reszkető, fázó nők, szepegő
13075 1| átszeldelék az országutakat.~Zúzmaráz-lepte lovasság, utána rosszul
13076 5| a völgy mélyébe, a fehér zúzmarázos fák közt, az úttalan hófuvatban,
13077 8| az többet föl nem kelt. Zúzott fők, betörött mellcsontok,
|