Fejezet

  1 3 |            protokollumba, konstábler úr?~– Legelőször is mi a neve
  2 3 |             is megtudni a konstábler úr?~– Azt majd csak a kisasszonytul
  3 3 |               Jaj! Lelkem konstábler úr! Ártatlan maga az ilyen
  4 3 |         sohase látjuk többet.~Pikusz úr aztán, mikor látta, hogy
  5 4 |             munkájában csak a Pikusz úr szokott előidézni. Az odaül
  6 5 |      kisasszonyt a helyébe. Szakértő úr volt: egyszerre felismerte
  7 5 |           emelkedett, és elmondta az Úr imáját.~„Amen, amen!”~Egy
  8 6 |             őrizzen meg bennünket az Úr Isten: a nagyon cifra ruháktul,
  9 7 |         kezemből azt a pisztolyt. Az Úr Jézus küldte jó órában.
 10 9 |          sipotárt.~– Ugyan Kranyecz „úr”; mondja csak, hogyan van
 11 9 |               Hogy lehet az Kranyecz úr?~– Hogy lehet? Hát vad körtit
 12 10|            csak dereek jaó képviselő úr tartotta benne a lelket,
 13 11|         korán reggel haza konstábler úr?~– Ma szabad napom van.
 14 11|               A nagyságos alkapitány úr azt proklamálta előttünk,
 15 11|      csípetni, küldjön az alkapitány úr szemesebb embereket.~– Képzelem,
 16 11|         katasztrófa! – Az alkapitány úr a plafonig ugrott dühében,
 17 11|         kiposztírozott az alkapitány úr az állatkert előtti állomásra.~–
 18 11|              Én az vagyok, de hát az úr kicsoda? Honnan ismer engem?” – „
 19 11|             Hát mit akar itt most az úr?” Azt mondja egész fidélisen,
 20 11|          most mivel fogja konstábler úr elmulatni a napot? – kérdé
 21 12|             sonka! Ej, ej konstábler úr. Hol veszi maga ezt a drága
 22 12|           mondta, hogy adjon neki az úr valami okos pénzt, akit
 23 12|            így szólt: „Mondja meg az úr annak a fiatal gentlemannak,
 24 13|            intézte hozzám a tanácsos úr, hogy miféle igényein vannak
 25 13|              ketten. Erre a tanácsos úr a két térdére ütött a két
 26 13|       fejemet. Erre aztán a tanácsos úr megszánt, segítségemre jött.~–
 27 13|      elöljáró úrhoz.~– Derék jószívű úr, az Isten áldja meg. Egy
 28 13|          farkánál fogva.~Az elöljáró úr nagyon kurta processzust
 29 13|              lakik? aztán majd az az úr elmegy még ma oda, helyszíni
 30 13|              az a jószívű tekintetes úr megfogta a galléromat, s
 31 14|               azután a belső is. Egy úr nyomakodott be. Elébb azt
 32 14|           megörült.~– Ahán. Ez az az úr, akinek én a lakásom bediktáltam.
 33 14|                Ugyan édes tekintetes úr, ha meg nem vetné, tartson
 34 14|            Az már igaz.~A tekintetes úr nem várt másodszori kínálást,
 35 14|              a sonkába. A tekintetes úr nem veté meg a szegény ember
 36 14|           pereccel! – dörmögé a tens úr.~– Hát az a nagy rakás hagyma
 37 14|          szólalt meg a szarka a tens úr széke hátán.~– Áh! Madarat
 38 14|    Schaafskopf!” – monda erre Pikusz úr.~Ez annyira megnyerte a
 39 14|           Ádám uram?~Az érdemes Ádám úr azonban ebből az egész diskurálásból
 40 14|     egymással, azalatt fogta a Makár úr gyűrődött cilinderét, meg
 41 14|          hálókamrájába.~– Hej! János úr! konstábler úr! – kiáltá
 42 14|            Hej! János úr! konstábler úr! – kiáltá Zsuzsa asszony. –
 43 14|          igazat. A nagyságos fizikus úr parancsolatjára egy szállítmány
 44 14|         maradt meg ez a sonka. Makár úr e vallomásra a falnak esett
 45 14|           neki az ellenmérget.~Makár úr mohón nyakalta befelé az
 46 14|         ugyan mondja meg, konstábler úr, mért nem mondta meg az
 47 14|            sem tudtam.~Ezalatt Makár úr kifújta a nagy ijedtséget.
 48 14|           megcsorbítva.~– Konstábler úr! Paczal János! Fontolja
 49 14|           óperenciára. Vallja meg az úr, hogy az úr sem hiszi, hogy
 50 14|            Vallja meg az úr, hogy az úr sem hiszi, hogy vannak ilyen
 51 14|           jutottam, hogy a főfizikus úr felfedezte, hogy egy borkereskedőnek
 52 14|          Miféle rókák?~– A főfizikus úr németül ejtette ki, de én
 53 14|          mérgezve.~– Ne kiabáljon az úr! Én már egy hét óta mérgezem
 54 14|             valami ellenméreg?~Makár úr anélkül is nagyon mérges
 55 14|             mind valamennyien.~Makár úr egy nagy pocát ejtett a
 56 14|            Jókor köszönte már.~Makár úr nevetett, két sor, jobb
 57 14|              Paczal János konstábler úr, legyen szíves megnézni,
 58 14|            azt elolvassa a tanácsnok úr, bömbölni fog, mint egy
 59 16|            aztán egy kopaszfejű ifjú úr, aki virágot vett tőlem,
 60 17|    meglepetését.~– Igazán, mintha az Úr Jézus küldte volna – szaporítá
 61 17|             kisasszony? A főkapitány úr különös gonddal van a közerkölcsiségre.
 62 17|           tiszteletreméltó képviselő úr lelkesen felszólalt azon
 63 17|             Most azután a főkapitány úr drákói rendszabályokat fog
 64 18|        legszebben ment. A főkapitány úr azonnal kihallgatta a Lidi
 65 20| figyelmezteté Lidi kisasszony.~Makár úr rákiáltott az asszonynépre.~–
 66 20|            szerencséje – mondá Makár úr. – Érvágás helyett szolgált
 67 20|              intraparenthesim) Makár úr. – Egy szó sem igaz abból
 68 20|              elutasította a tanácsos úr a folyamodásával?~– Jaj,
 69 20|         minden jól van – monda Makár úr.~– Magának jól van; de nekem
 70 20|            már a tekintetes tanácsos úr? Az már tudta, hogy melyik
 71 20|        iziben a tekintetes tanácsnok úr előtt. A tekintetes úr elvette
 72 20|     tanácsnok úr előtt. A tekintetes úr elvette a kezemből a folyamodást,
 73 20|        függőlámpásra.~– A tekintetes úr aztán oly kegyes volt, hogy
 74 20|               így szólt a tekintetes úr.~– De a városi statutumok
 75 20|            magam előtt. A tekintetes úr nyilván azt hihette, hogy
 76 20|    legegyszerűbb dolog – monda Makár úr.~– De uram, ha énnekem azt
 77 21|           szólt közbe a Szüköl Makár úr.~– Majd elmondom én azt
 78 21|         mentőtársaság? – kérdé Makár úr.~– Volt is akkor konstábler,
 79 21|        rákényszerített bennünket. Az Úr Isten megajándékozott bennünket
 80 22|          siralomnak, azt mondá Makár úr:~– Hát ez mind igen szép,
 81 22|             Csodálatos – monda Makár úr, aki abban a hitben nyúlt
 82 22|          kegyes patronus, konstabler úr. Fogunk csinalni nagy larmat
 83 22|         volnank riszegek. Konstabler úr bekiséri minket rendőrsighez,
 84 22|         öltözetem sincsen, amiben az Úr színe előtt megjelenhessek –
 85 23|              azt észre.~– Hát Paczal úr nem jöhetne el szintén egy
 86 23|    hallucináljon. Gyerünk, diurnista úr!~S miután neki magának menni
 87 23|             a felolvasás tart.~Makár úr helyreigazítá a manchettjeit
 88 24|        varrásban. – Ajánlkozék Makár úr.~Lidi kisasszony nevetett
 89 24|              azon mit nevetni. Makár úr olyan szabályszerűen tudta
 90 25|               Majd megfizset ezs azs úr!~Azs úr Isten éltesse~Azs
 91 25|            megfizset ezs azs úr!~Azs úr Isten éltesse~Azs új házsastársakat!”~–
 92 25|             ugye, hogy egy képviselő úr az országházban szörnyen
 93 25|             maga után. Az alkapitány úr odahivatott engem magához,
 94 25|        táskát kinyitom az alkapitány úr előtt, s az belenéz, előbb
 95 25|        kérlelé.~– De édes konstábler úr. Ez egy igen ártatlan portéka,
 96 25|           nem jön-e még a koncipista úr?~– Hanem azért fél füllel
 97 25|           Azt mondta ám a tekintetes úr, hogy ha esős idő talál
 98 25|        szekér: aztán nem a diurnista úr száll le róla, hanem Tarafás
 99 26|           uraságot.~– Édes nagyságos úr, hiszen megfizetünk mindent
100 26|        Valóban belefáradt az érdemes úr az expektorációba, mely
101 26|             a szót.~– Édes nagyságos úr! Elismerjük mi, hogy jogos
102 26|        fizetni fog. Legyen nagyságos úr egy kis várakozással. Gondolja
103 26|             Gondolja meg, hogy ha az Úr Isten is türelmetlen volna,
104 26|              rajtunk lát a nagyságos úr: amikor megtudták, hogy
105 26|     Elismerem, hogy az úrnak…~– …Az „úr”-nak?~– A nagyságos úrnak –
106 26|         Üljön mellé maga a nagyságos úr és lakjék jól. – De elébb
107 26|              lakók ellen. Konstábler úr! Tessék! Fogja a rendeletet
108 26|            kívül.~– De hát hozzon az úr más konstáblert. Ott áll
109 26|              fog felelni, konstábler úr.~– Felelek érte – mondá
110 26|       mindenik kezében.~– Konstábler úr! Mit kapok én, ha ezt a
111 26|              téve; hanem „konstábler úr”. No megállj! Elviszlek
112 26|        szavatos.~– No hát konstábler úr! Nézzük meg az óráinkat.
113 26|          Áldja meg az a csillagszemű úr Jézus. Kegyelmezzen meg
114 26|    körülcirógatta.~– Édes jó Tarafás úr! Kegyedet az Isten megáldotta
115 26|             dühösen a konstábler. Az úr personának merte nevezni
116 26|           elkövettek. Hogyan akar az úr velem megverekedni? Karddal
117 27|       többször tisztelt Szüköl Makár úr, aki egyedül hiányzott még
118 27|             egymásnak a fülét.~Makár úr pedig nem vett észre semmit
119 27|             mosolyodott el rá.~Makár úr e kedélytelenséget a pillanat
120 27|               A tekintetes diurnista úr.~– „Segédfogalmazó”, öreg –
121 27|                Itt van – monda Makár úr, ledobva az ezüst forintost
122 27|            azonnal lefoglalom.~Makár úr hátra nézett, s aztán a
123 27|  visszahökkent.~– Ahán – monda Makár úr.~– Ez erős torma volt! Ez
124 27|             alássan – hebegé Tarafás úr, békét hagyva az egy forintosnak.~–
125 27|             hatvanöt forint. Tarafás úr! Ön eltitkolt az adóalap
126 27|            Kérem alássan, tekintetes úr.~S a meghódított egy forintost
127 27|              alássan – szólt Tarafás úr igen nyájasan. – Tessék
128 27|              a szót fennhangon Makár úr. – Önagysága, a kegyes háziúr,
129 27|               Még egy szóra, Tarafás úr.~– Van még valami parancsolat?~–
130 27|          Ugyan kérem – monda Tarafás úr, a kezét Makár úr karja
131 27|            Tarafás úr, a kezét Makár úr karja alá öltve –, nem tetszett
132 27|          Ekkor aztán kibocsátá Makár úr Ádám apót a kalodábul. –
133 27|         mondá Lidi kisasszony. Makár úr mindent megfigyelt, mindenkit
134 28|         ugyan, hogy egy-egy előkelő „úr” is odavetődik a divatkereskedésbe,
135 28|                 El biz én. Mit ád az úr érte?” – „Kétezer ötszáz
136 28|              tudakozódott egy idegen úr a hegedű történetéről. Mind
137 30|            teremtő erő.~Aki egyszer „úr”-nak született, annak a
138 32|            kérem alássan: a fiskális úr hozta Bécsből.~– Az én jogtanácsosom?~–
139 32|              Igenis, a bécsi advokát úr.~– De hogyan „hozta?”~–
140 32|      megvédelmezze: ez volt „Reznek” úr.~ ~
141 33|      HARMINCHARMADIK FEJEZET ~Reznek úr~Reznek úr volt a fővárosi
142 33|            FEJEZET ~Reznek úr~Reznek úr volt a fővárosi alvilág
143 33|         rendőrnek való ember.~Reznek úr már az volt.~Hát bizony
144 33|             politechnikumban.~Reznek úr valamikor éppen azon az
145 33| tulajdonokkal is rendelkezett Reznek úr.~Személyes bátorsága a csodával
146 33|             tartott a fejében.~Ez az úr lett kísérőül adva a leányát
147 33|       sohasem látott azelőtt.~Reznek úr odahajolt a beteg fölé.~–
148 34|          egyszer annyira segítene az úr Jézus, hogy egy kis jó libapecsenyével
149 34|             Ide invitálta meg Reznek úr a barátját, Paczal János
150 34|            Burg-gendarme”-hoz Reznek úr Paczal Jánossal, mikor már
151 34|       fölséges volt! „Burg-gendarme” úr! Megmutathatja a feleségének
152 34|              értem azt. Mert te nagy úr voltál valaha, s valahányszor
153 34|               ha pedig kétszázezeres úr lennék: minden ember azt
154 35|               HARMINCÖTÖDIK FEJEZET ~Úr és urabb~X. X. Katalin grófnő
155 35|              bizalmas barátja Reznek úr, a detektív?~– Sokszor van
156 35|        elmehet.~Hanem ezúttal a nagy úr magánál urabbal talált összeakadni.~–