Fejezet

  1 1 |             kurta farkú kuvasz, mintha ő volna a pilóta, aki a vonatot
  2 1 |             csahint a kutya, mintha az ő helybenhagyása nélkül nem
  3 1 |        egyezség, mely kétségtelenül az ő beleegyezését is bírta,
  4 1 |          nálunk, mikor fráj-napja van; ő meg egy padlásszobát bír
  5 2 |                a mosóteknőtül jött ki. Ő már szokva volt mindenhez.
  6 2 |              már tudta, hogy melyik az ő lakása. Egy kis alacsony
  7 2 |             konyhából a kamrába: az az ő otthona. Még két másik ajtó
  8 2 |             meglepetés lesz az, amikor ő előjön, s a világosságnál
  9 2 |             még a leányával szemben is ő maradhasson a győztes; s
 10 2 |                ád azon körülmény, hogy ő a birtokosa annak az egész
 11 2 |              beszél németül. Ez meg az ő egyedüli mulatsága. Ez a
 12 2 |       magasztalta a szalonnát, míg hol ő vágott, hol a kisasszony
 13 2 |              kutyám! Ez a világ sorja. Ő a te feljebbvalód, mert
 14 2 |                pedig négykézláb jársz. Ő tud németül, te pedig csak
 15 3 |      narancsvirágból van a dísz, az az ő kedvence. Ő a menyasszony
 16 3 |                dísz, az az ő kedvence. Ő a menyasszony és nem más:
 17 3 |       solitaire. Az megmondja. Hisz az ő arcképe van benne. Itt jön
 18 3 |             arcképe van benne. Itt jön ő maga is – valósággal. Egy
 19 3 |                Szerenád-valcer”. Ez az ő kedvenc keringője. Vállára
 20 3 |                ismét ránéz: hát mégsem ő az, hanem – a János konstábler
 21 3 |     szerencsétlenség a vasúton, amikor ő nincs ott. Meg a Vigyázz
 22 3 |               volt, aki bekérezkedett. Ő jött legelöl nagy tekintélyes
 23 3 |                hattyú arany mezőben az ő saját családi címere volt.~
 24 4 |                licitálták el a házzal. Ő volt a pretium affectionis.
 25 4 |        csábítástól. Emlegette is, hogy ő nem úgy tesz, mint sok más
 26 4 |              az ürügy alatt, hogy majd ő ügyel a vasalóvasra, a tűzhely
 27 4 |              mosóleánynak a nótáját, s ő is belevisít a népdalba: „
 28 4 |                bácsi gondoskodik róla. Ő meg a vasúti trafikásnétól
 29 4 |           Vigyázz hozza el a szájában. Ő a postakihordó.~Egy-egy
 30 5 |               hogy az ott van. Egyedül ő maga tudta. Ő maga emlékezett
 31 5 |             van. Egyedül ő maga tudta. Ő maga emlékezett meg róla,
 32 6 |               csitította volna, de még ő is keserítette.~– Én pedig,
 33 6 |             ott már jó helyen lesznek. Ő nem fél már tőlük. S aztán
 34 7 |                dobnak neki a vendégek! Ő nem vesztette el a hivatalát. –
 35 7 |             jól esett a mellének, hogy ő is elcsaphatott valakit.
 36 7 |             hogy a gazdája koplal! – s ő jár el koldulni a számára.
 37 8 |         tanultam én sírni soha.~No, ha ő nem tudott sírni, annál
 38 8 |            mostani rossz világítással. Ő a nagy kereskedőtől most
 39 8 |             kettő abrosszal leterítve. Ő maga úgy össze-vissza volt
 40 9 |                a Frányó világnézetein. Ő pedig azt buzdításnak vette,
 41 9 |                Aztán mikor utban volt, ő vitte pálinkát, pálinka
 42 10|     keresztelték, de kisgyerek korában ő maga úgy mondta a nevét,
 43 11|            elment Mexikóba császárnak, ő is vele ment. Én akkor rossz
 44 11|               egy lélegzet alatt, hogy ő most jön Berlinből, jute-szövet
 45 11|         kocsmában, ahol letelepedtünk, ő traktált, ő fizetett. Folyvást
 46 11|             letelepedtünk, ő traktált, ő fizetett. Folyvást nyomában
 47 11|          Csakhogy aztán eleresztettük. Ő volt az maga, az a pseudoburkus,
 48 11|               az anglus elmondta, hogy ő az a bizonyos lord Bukskin,
 49 11|    Spatzirovszky Badenből elszöktette. Ő a myladyt nem hagyja, mert
 50 11|               azt a gaz csábítót, hogy ő azt azonnal agyonboxírozhassa.~–
 51 11|           mondja egész fidélisen, hogy ő az este a német színházban
 52 11|                a zsiványvezér, hogy az ő fejére nagy díj van kitűzve,
 53 11|                elhatározta magát, hogy ő is hasonló áldozatot fog
 54 11|               ezüst kereszt. Ime tehát ő bebizonyítja, hogy a barátság
 55 11|          tetszik találgatni. Dehogynem ő volt. Ugyanaz a személy
 56 12|         parizert hazavinni, mert ez az ő ebédjük, ha anélkül megy
 57 12|                mert a hegedű az apámé, ő is az apjától, a meg a nagyapjátul
 58 13|             nem volt hiányosság. Aztán ő is segített beszélnem. Mindenre
 59 13|             schon.” Amit én elkezdtem, ő mondta el a végét, úgy hogy
 60 13|             meghallgattál. Előttem áll ő. Soha sem hittem volna,
 61 14|            azzal védte magát, hogy nem ő lopta el a lovat, hanem
 62 15|               egy kellemes érzés, amit ő úrhölgy korában nem ismert:
 63 15|      varróleány felteszi magában, hogy ő fog olyan finom ízlésű virágokat
 64 15|                üldözött ártatlanságot. Ő a megtorló igazság lovagja.
 65 16|               majd ott is végzed, ahol ő végezte.~Aztán látott minden
 66 16|                krajcáros gulyáshússal. Ő fog legkésőbb hazakerülni
 67 16|        elzsibbadt volna. – Hát persze, ő még ilyesmit sohasem hallott.~
 68 18|              kislány kiengesztelődött. Ő maga nem volt éhes. Ez a
 69 18|                az a Gratulin Lidia nem ő.~Meglehet, hogy annak valami
 70 18|           hűtlennek vélt imádottja. Ha ő ezt a levelet felbontja,
 71 18|            szerint is vétket követ el. Ő csak bitorolja ennek a levél
 72 18|                akkor fel lesz törve! – Ő neki pedig – saját személyére –
 73 18|               senki sem tudhatja, hogy ő e cím alatt rejtőzik.~Ezalatt
 74 19|               az albérlők egyenesen az ő kezébe fizessék az angáriájukat,
 75 19|               cégnél kapott kondíciót. Ő lesz ott most első mamzell.~–
 76 20|           fogni a tekintetes úrral; de ő azt mondta: „Nem, nem engedem
 77 20|                megesketve, hogy ezt az ő becsületes arcát örökre
 78 20|           arcát örökre megpirítsam, az ő szemeiből könnyeket fakasszak,
 79 21|                a háza szemközt volt az ő anyjának a házával. Szerettük
 80 21|    csipkebogyókbul. Én is árva lettem: ő is. A kettős gyász miatt
 81 21|              találkoztam az Ádámommal. Ő azt mondá, hogy nem lesz
 82 21|                s azt tolta ki a vízre. Ő maga ott állt a tetején.
 83 21|            majd átfutok az Adámhoz. De ő már a fele útján elém jött,
 84 21|         bennünket, tutajostul. – Azzal ő egy hosszú rúddal a kertek
 85 21|            darab szalonnát, ez volt az ő móringja. Együtt, összetéve,
 86 21|                Én szerettem az Ádámot, ő meg szeretett engem, s megesküdtünk
 87 21|               megkapta, mind belehalt, ő is elment velük. Harmadnapra
 88 23|          FEJEZET ~A titkos költő és az ő hallgatósága~Az egész társaság
 89 23|                Szüköl Makár irányában. Ő volt a csoda jóltevő. –
 90 23|        gyakorolni. Van egy világ, amit ő is protezsálhat. A fénybogárnak
 91 23|        utókortul követelhetik, hogy az ő szobraikat kőből kifaragtassa.~
 92 23|                szegény embereknek csak ő volt a kedvencük. Azért
 93 23|                a tiszteletére. Egészen ő hozzá méltó. Hogy tűri meg
 94 23|               akivel értettük egymást. Ő az én dalnokom, én az ő
 95 23|                Ő az én dalnokom, én az ő virága. Mély föld alól törtem
 96 23|               a házban lakik, ahol én, ő az első emeleten: én pedig
 97 24|               teljes jogot adott, hogy ő is hozzákezdjen a danoláshoz,
 98 25|              az is mindjárt itt terem.~Ő volt az, aki belépett a
 99 25|         Csicsonka a hálókamrából. Csak ő nem tudta, hogy min nevetnek,
100 25|               ha esős idő talál lenni, ő majd rábeszél szép szerével
101 25|               az oldalra tart.~– Akkor ő jön! – vezényelt János.~–
102 25|         megfizetek halaspinzt nekinek, ő mondja nekem: „Karsamadiner!”
103 26|          gazdag éhenhalást képviselik. Ő azt a tökéletesített elvet
104 27|            mind elkapkodták volna, míg ő bosszúsan rángatta azokat
105 27|              csárdást, ez a két lábán, ő meg a két kezén a két zsámolyával.
106 27|                szó. A cikket bizonyára ő küldte be álnév alatt.~ ~
107 28|               Aki szegény, az a nem az ő számára rendelt fény és
108 28|         kolduló levelet kapott, mintha ő nyerte volna meg a nagy
109 28|       hegedűművész, s azt mondja, hogy ő szeretné megvenni azt a
110 28|               A lázár azon kezdi, hogy ő az a szerencsétlen beteg
111 28|         országos zeneiskolában tanult. Ő arra egy apjárul ereklyében
112 28|                 Ez tisztán orgazdaság! Ő nem akar bíróhoz menni,
113 28|                kereskedőtől kapott, az ő drága hegedűjeért, a vételáron
114 28|                akrobata. No de hát, ha ő akrobata, én meg bucanier
115 29|           contradictio in adjecto”. És ő tudta ezt a paradoxont személyesíteni.~
116 29|           kitűnő pisztolyozó volt, míg ő maga sohasem kapott sebet.~
117 29|               sebet.~Hát még a nőknél? Ő rajta ugyan nem teljesült
118 29|             Eszébe jutott, hogy ott az ő váltóit nem honorálják.~
119 30|            hogy fenyegetését beváltsa. Ő maga is csupa szenvedély
120 30|          Igazán nem lehet csodálni, ha ő maradt a szépségversenyben
121 30|            asszony azzal, hogy most az ő arcát könnyeivel összeáztatja?~–
122 30|               kettő: te meg a leányod. Ő is azt kívánta tőlem, hogy
123 30|            kihívottnak. A párbajnál az ő pisztolyait kell használni.
124 30|             kell használni. Azokat nem ő maga, hanem a szekundánsai
125 30|               neki érte a maga haszna. Ő átadja az én szekundánsaimnak
126 30|         előadni másnap ebéd fölött. És ő maga ott sincs. – Akkor
127 31|                van. Azonnal fölvehető.~Ő maga sietett azt a Földhitelintézetnél
128 32|              másik. És mind a kettőnek ő az oka. Az ő hiúsága, szenvedélye.
129 32|                a kettőnek ő az oka. Az ő hiúsága, szenvedélye. Sokszor
130 32|         általános örököséül. Tehát még ő örököl férje után! Milyen
131 33| grófkisasszonyt elszalasztá, az nem az ő hibája, hanem a Paczal János
132 33|                már az volt.~Hát bizony ő sem született annak. Nem
133 33|          amelyen Oszkár gróf. Csakhogy ő, mikor a nagy árok keresztül
134 33|              vágtatott végig az utcán; ő is udvarolt a világszép
135 33|                a világszép hölgyeknek, ő alatta is futott a versenyparipa
136 33|                alól (a föld forog!), s ő úgy maradt a világon, mint
137 33|         megerősödött az a hit, hogy az ő leánya is ebben a világban
138 33|       teljesítve legyen, amit ugyan az ő nagylelkűsége nélkül is
139 34|              egy napon Paczal János az ő kedves pajtásának a Reznek
140 34|            fogyasztják el azok, akiket ő szeret, azt a keveset, amit
141 34|        rágyújtott a pipára: s most már ő maga fűzte tovább az eszmejárást.~–
142 34|             grófnő elé?~– Ugyis illik. Ő a te nagy betegségedben
143 35|               láttam először az arcát. Ő magát az eltávozott varróleánynak
144 35|           Elismerem, hogy tévedtem. Az ő saját levele tévesztett
145 35|     száznegyvennégyszer felhímezni. És ő azt végezte zúgolódás nélkül.
146 35|            grófnő asszonyom?~– Az! az! Ő az valóban!~– És azután
147 35|                 grófnő asszonyom?~– Ez ő! Ez ő – szólt a grófnő nevetve
148 35|           grófnő asszonyom?~– Ez ő! Ez ő – szólt a grófnő nevetve
149 36|               pórt? Ezt a semmit? Hogy ő visszautasítja a díjazást?
150 36|          megszólalásra nyíltak. Mintha ő maga élne ottan.~A leány
151 36|                 Leányommá fogadlak. Az ő helyét fogod betölteni.