Fejezet

  1 1 |            kutya! Eléje került. – S ezt most el akarják fogni? –
  2 2 | felkiáltásra sem ragadtatott, mikor ezt az idegen arcot meglátta
  3 2 |             hanem szalonnával is. – Ezt a feleségének mondá.~– Ej,
  4 3 |             Hit alatt is erősítheti ezt?~– Megesküdhetem rá, hogy
  5 3 |            nincs, az nem kell.” Aki ezt nem tudja, az a falba verheti
  6 3 |    hímzőrámába való srófot. No lám! Ezt a hajdani Lidi vesztette
  7 3 |              Talán azok találták ki ezt a módját a Meiszner-i légfűtésnek.~
  8 3 |           Éppen sürgetős munka van. Ezt is én szereztem annak a
  9 4 |        Tarafás Bazilius uram, vette ezt a házat bírói árverésen
 10 4 |            vet évenkint a fáskamra. Ezt azonban a háziúr nem köti
 11 4 |          hogy a legényt szeressem.” Ezt fúja reggel hat órától este
 12 4 |         szája, mikor a kávét issza. Ezt is úgy megszokta már a Lidi,
 13 5 |         Minden harmadik héten látni ezt a képet.~Lidi kisasszony
 14 6 |        uraságok”.~– Nem szeretem én ezt a nagyon nagy gráciát! Valami
 15 6 |             volt az öregnek, amikor ezt a nagyon nagy szerencsét
 16 7 |           tartott.~– Ki dobálja ide ezt a pénzt a szemetesládába?
 17 7 |            ütni akarsz valamit, üsd ezt a te vasfejedet, amért olyan
 18 7 |         első gazdája, annál tanulta ezt, most, hogy látta, hogy
 19 8 |              Magyarázá Gagyuláné. – Ezt sem tudom, hogy adom el.
 20 8 |             holmim a nyiroktul.~Még ezt is elvállalta a Zsuzsa asszony.~
 21 9 |            kifosztottuk halottakat. Ezt enyim gyomrom be nem veszi! –
 22 9 |          drágalátos szip kisasszony ezt a kicsi kis bicsakot, akinek
 23 9 |        gyalog hazamenni Podhragyba. Ezt csinalja meg gőzhajó kapitány.
 24 9 |           asszony.~– De jó, aki még ezt se nem tud! Hát úgy, hogy
 25 10|        keerem, hogy ide lerakhassam ezt a sok istenadta hagymaajaat.
 26 10|             naiv kérkedéssel mondta ezt, mint aki nem tudja az értelmét
 27 10|             csinálta a bókocskát.~– Ezt megtanultad. Pukedlizni!~
 28 11|                És kegyed megértette ezt?~A hölgy most vette csak
 29 11|       derült hangulattal fogták fel ezt a balesetet.~– Ezzel ugyebár
 30 11|      plafonig ugrott dühében, mikor ezt megértette. Azokat a titulusokat
 31 11|           ön? Álmodta az egészet. – Ezt Lidi kisasszony mondá, aki
 32 11|       kiabálnak neki. Hogy állhatja ezt ki? – Csak azt feleli rá,
 33 12|            pirosra pácolt sonkát.~– Ezt a nagyasszonynak hoztam,
 34 12|       konstábler úr. Hol veszi maga ezt a drága portékát? úgy hánja-veti
 35 13|     Igényeim?” Sohasem hallottam én ezt a szót. Azért mégis feleltem
 36 13|     sárgarigó akadt a markomba.~(De ezt már Zsuzsa asszony nem állhatta
 37 13|             ejnye, Lidi kisasszony. Ezt nem hittem volna. A kisasszony „
 38 13|             kellett dobáltatni. Hát ezt az egyet a János jónak látta
 39 14|               No, hát ismeri a tanú ezt a pasasírt?~– Igenis. Ismerem.~–
 40 14|              Hogy én honnan ismerem ezt az „izét?”~– Még a nevét
 41 14|          termett a sonka.” Csakhogy ezt már minden gyerek ismeri.
 42 14|            inkvizíciót tartani. Hát ezt a sonkát nekem hozta ajándékba
 43 14|          valaki! Tudtam előre! Csak ezt akartam kitudni. Magukkal
 44 14|          küldeni! Én kimondom, hogy ezt a sonkát a János hozta.~
 45 14|           palack hogyan került ide? Ezt is a János hozta? – kérdezé
 46 14|          nagy jámborul intézé hozzá ezt a kérdést.~– Kérem szépen:
 47 14|           János uram is megemlegeti ezt a mai Gabelfrustukkot.~–
 48 14|         nincs az egész irodában. Ha ezt az a nagy dandy expeditor
 49 14|          kisasszony fizetés fejében ezt a jegyzőkönyvet?~Azzal kihúzta
 50 14|             is megértem!~De nemcsak ezt érte meg, hanem még azt
 51 15|            igen jótékony indulat. S ezt a kellemes érzést a szegény
 52 15|             Zsuzsa asszony megtudva ezt a szándékát, még lefekvés
 53 16|            dolgoztam rajta.~– Hanem ezt ne produkálja sűrűn, mert
 54 16|          gyermeket kínoznak.~– Nem! Ezt én nem tudom eltűrni! Bemegyek
 55 16|         földrül fölsegíti.~– No, én ezt nem tűröm el.~S azzal kirohant
 56 16|        főkapitányhoz, s feljelentem ezt a hallatlan botrányt.~Zsuzsa
 57 17|            méltó komolysággal.~– Én ezt a gonoszságot fel akarom
 58 18|      hűtlennek vélt imádottja. Ha ő ezt a levelet felbontja, megsérti
 59 18|            mért nem bontja fel maga ezt a levelet. Mert attul fél,
 60 18|           levelet felbontani vétek. Ezt én is tudom. De azt is tudom,
 61 19|      ajtajára felírni való mondás!~(Ezt biz a nagy urak is odafaragtathatják
 62 19|      nehezen esik a szívemnek, hogy ezt a helyet itt kell hagynom.
 63 19|         hagynom. Úgy megszoktam már ezt az egész „zöld paradicsomot”,
 64 20|         valóságos ember.~– Mi lelte ezt az ebet?~Egyszer csak jön
 65 20|            szerint cincálni.~De már ezt az Ádám apó maga is megsokallta,
 66 20|           szemöldeit.~– Nem lehetne ezt a sok auditoriumot innen
 67 20|         haját a kezével.~– Mikor én ezt meghallottam, csak úgy táncolt
 68 20|        oltár előtt megesketve, hogy ezt az ő becsületes arcát örökre
 69 21|          hát majd most én mondom el ezt a történetet: hallja meg,
 70 21|         dupla emberszámba.~– Hallja ezt? Lidi kisasszony – dörmögé
 71 22|          kell tenni, ami nincs meg. Ezt bolond nélkül is tudom!
 72 23|              de máskorra tartom fel ezt a szerencsét. Miután ma
 73 23|      ismeretségeket.~– Az már igaz. Ezt eltalálta. Akiket én ismerek,
 74 23|        úgy-e? De hát honnan találta ezt ki?~– Éppen a külső viseletéről.
 75 23|                Hanem elébb igya meg ezt a csésze teát. Cukrot, rumot
 76 23|         másik költő volt eltemetve. Ezt nagyon szerették, mert a
 77 23|      ültetett virágokat megöntözni: ezt nem bízzák a kertészlegényre.~
 78 23|       magányos bogáncs. Nem ültette ezt oda senki. Ez úgy szokott
 79 23|             Hogy tűri meg a kertész ezt a dudvát a mi közelünkben!
 80 23|           én láttam. Tőle hallottam ezt az egész történetet.~Lidi
 81 24|            csodálkozását.~– Hát már ezt ki tanította önnek?~– Hja!
 82 24|       kisasszony egészen helyeselte ezt a jogelvet. Ez képezi a
 83 24|              kőrösi kislány!”~Amint ezt a nótát meghallotta a Ritka
 84 25|          hiszem, hogy mi költjük el ezt a vendégséget.~– Hát mi
 85 25|     nekiindultam. Estig teleszedtem ezt a nagy tarisznyát, ahol
 86 25|       kínálta a babát.~– No, nesze! Ezt neked hoztam.~A Csicsonka
 87 25|                Hittük volna-e, hogy ezt valaha megérjük?~– Látod,
 88 25|            Zsuzsa néne –, hogy akik ezt összehordták, mind igaz
 89 26|           ez a nagy traktamentum!~– Ezt mind jószívű emberek adták
 90 26|           törvényes házastársak? Ha ezt tudtam volna, régen kitettem
 91 26|          letörölni, azért rendeztük ezt a mai menyegzői ünnepséget.~–
 92 26|       felvesszük a kopottat: én még ezt a velem együtt élő órácskámat
 93 26|     szeretetével tőlem megérdemelt. Ezt a kötelességemet teljesíteni
 94 26|        alakká domborodott ki, mikor ezt mondta.~Zsuzsa asszony elbámulva
 95 26|          hozzá:~– Csak nem fogja ön ezt a rendeletet végrehajtani?~–
 96 26|     Konstábler úr! Mit kapok én, ha ezt a bicsakot ennek a hausherrnek
 97 26|           oldalbordájába fúrom? Nem ezt a nagyobbikat: hanem csak
 98 26|             nagyobbikat: hanem csak ezt a kisebbiket.~– Három esztendei
 99 26|                Hiszen nem akarom én ezt megtenni, csak úgy kérdeztem,
100 26|         perc megvan. Végrehajtja ön ezt a rendeletet?~Akkor hült
101 27|      rátette a tenyerét.~– Én pedig ezt azonnal lefoglalom.~Makár
102 27|         felrovatni.~– Takarítsák le ezt a sok cókmókot az asztalrul!~–
103 27|         szolgáló helyiséget, szabad ezt önnek elhallgatni csak azért,
104 27|           kiszabadítottál, áldd meg ezt a házat, ahol oly sok boldog
105 28|            kézrekerítéséért nyertem ezt az érdemkeresztet.~– Ez
106 28|             szolgálni.~– Én azonban ezt nem veszem igénybe – monda
107 29|              X. grófnőt elvette. És ezt is teljes joggal számíthatjuk
108 29|             in adjecto”. És ő tudta ezt a paradoxont személyesíteni.~
109 29|         hattyús tó partján sétálva, ezt mondá szép Diegó a grófkisasszonynak:~–
110 29|           írva „Az ég önnel.” Hanem ezt keresztül húzta. Eszébe
111 30|             nem tisztességes dolog! Ezt senki sem teszi. – Ah bah!
112 30|        iszonyattal tolta el magátul ezt a pénzt.~– Vigye ön előlem!
113 30|        kívánja elhinnem, hogy ön is ezt teszi!~– Hát bolond legyek?~–
114 30|            el, de itt becsületét.~– Ezt nem értem.~– Egy kurtizán
115 31|         megfogta és ajkaihoz emelé.~Ezt úgy híják, hogy „kézcsók”.
116 31|             függ.~– S hogy fogja ön ezt a feje fölül elhárítani?~–
117 31|            valaki én vagyok, akitől ezt megkérdezik?~– Ki lenne
118 31|           hanem akkor hagyja ön itt ezt az egész világot, amiben
119 31|         magát, hogy most is szereti ezt az embert. Órültség tőle
120 31|            beszélek a bankárommal.”~Ezt átküldte Oszkárnak a lakosztályába.
121 31|             késlekedőt kigolyózzák.~Ezt az aggodalmát némileg megnyugtatá
122 32|           az anyjától.~– Olvassa ön ezt.~Az ügyvéd egyeneslelkű
123 32|    elhatározás kellett, hogy valaki ezt a tervet keresztülvigye.~
124 33|     enyhítője volt az a tudat, hogy ezt szívesen osztja meg velük
125 33|             János.~– Akkor siessünk ezt a konstáblert felkeresni.~–
126 33|      fakereszt jut neki.~– Siessünk ezt az embert felkeresni.~A
127 33|            így föléje volt hajolva, ezt súgta lopva a fülébe: „Amelie”???~
128 34|           elhomályosítsa: hát akkor ezt nem tette volna titokban;
129 34|      üldöznöm kellene. Le is teszem ezt a hivatalt. Már néztem valami
130 34|           való. Nem azért teszem le ezt az egyenruhát, mert ez a
131 34|             oda hozzá, és mondd meg ezt neki.~– Én menjek a grófnő
132 34|       részvétet tanúsított irántad. Ezt megköszönni gavalléros kötelesség.~–
133 35|          grófnő tompított hangon.~– Ezt a hivatalos megbízatás szerint
134 35|          nem írt.~– Tekintse ön meg ezt a levelet.~Katalin grófnő
135 36|       kimenetelből semmit.~Mi lelte ezt az embert? Ezt a pórt? Ezt
136 36|             Mi lelte ezt az embert? Ezt a pórt? Ezt a semmit? Hogy
137 36|          ezt az embert? Ezt a pórt? Ezt a semmit? Hogy ő visszautasítja
138 36|           megverve a sorstul? Látod ezt a gyászruhát rajtam? Tudod,
139 36|            vállfűzője alól.~– Látod ezt? Még le van zárva pecséttel.