Fejezet

  1 1 |       feleségem mosóné. Becsületes asszony. Annak van egy kis kamrája
  2 2 |       mosókonyhája. Felkelt már az asszony. Sok a mosnivaló. Annál
  3 2 |           a kisasszony. Így ni!~Az asszony a kapuban várta az érkezőket.
  4 2 |           ispitályba kerülne.~– No asszony, meghoztam a Lidikét. Az
  5 2 |            meghoztam a Lidikét. Az asszony összecsapta a kezeit.~–
  6 2 |            Mintha valami nagyságos asszony volnék. Vagy mintha édesanyja
  7 2 |    világosságnál meglátja a Zsuzsa asszony, hogy „Nini, hisz ez nem
  8 2 |           hanem az övére.~A Zsuzsa asszony semmi csodálkozó felkiáltásra
  9 2 |        emberben.~Ezalatt lejött az asszony a padlásrul egy darab szalonnával.
 10 3 |        Kérem még egy szóra, Zsuzsa asszony! Álmodom én most, vagy ébren
 11 3 |       odalenn a mélységben?~Zsuzsa asszony kiment a mosókonyhába.~–
 12 3 |          Az uramat? – szólt Zsuzsa asszony. – Dejsz azt hiába keresi
 13 3 |           fohászkodva mondá Zsuzsa asszony.~– No ezen szépen átestünk.
 14 3 |        léptekkel; mögötte a Zsuzsa asszony meg a napszámosnő cepelték
 15 4 |        ajtajában egész nap a zsidó asszony, kopott nagykendőjében,
 16 4 |           név tekintélyét a Zsuzsa asszony példányszerű magaviselete
 17 4 | hímzőrámájával. Ott pedig a Zsuzsa asszony mángorol, húzogat, vasal
 18 5 |     belepillantott a lapba.~Zsuzsa asszony azt mondta neki, hogy ne
 19 5 |      csendesen telt az idő. Férfi, asszony, kutya, madár, fali óra,
 20 5 |      utcaszegleten, minden palotai asszony azt árult.~A hírlapok áprilisi
 21 5 |            mai nap örömére. Zsuzsa asszony még sört is hozatott, s
 22 6 |           ki magát kedvére.~Zsuzsa asszony egészen el volt érzékenyülve: „
 23 6 |              vigasztalkodék Zsuzsa asszony.~– De csak nem szeretem
 24 6 |     veszedelem – hálálkodék Zsuzsa asszony.~Nagyon jó sejtelme volt
 25 6 |      Mehetek a kutyám után. Zsuzsa asszony sírva fakadt.~– Szent Isten!
 26 6 |            életre kelni.~– Hallod, asszony? Még a másvilágon sem lesz
 27 6 |            a munkát – monda Zsuzsa asszony.~– Mikor esős idő van, minden
 28 6 |           kettő helyett – monda az asszony, átölelve az öreget.~– De
 29 7 |   rongyszedő legyen – monda Zsuzsa asszony.~– Ugyan miért ne? Hát nem
 30 7 |          amit te eldobálsz.~Zsuzsa asszony tiltakozott ez ellen a vád
 31 8 |      Máriám! – sopánkodik a Zsuzsa asszony könyörögj érettünk! Hiszen
 32 8 |         ezt is elvállalta a Zsuzsa asszony.~Még aztán kimenet azt is
 33 8 |        folytatta a vasalást Zsuzsa asszony. Mikor aztán a Gagyuláné
 34 9 |            van la! – mondta Zsuzsa asszony. – Farkast emlegetünk, s
 35 9 |       kénytelen volt mind a Zsuzsa asszony, mind a Lidi kisasszony
 36 9 |        fejemet is bevernek!~Zsuzsa asszony közbeszólt.~– Jól van, jól,
 37 9 |           ej Frányó – mondá Zsuzsa asszony kedélyeskedve –, bizony
 38 9 |          nyila? – találgató Zsuzsa asszony.~– Ah! Nye ták! „Ember nyila.”
 39 9 |           adósság – kérdezé Zsuzsa asszony.~– De jó, aki még ezt se
 40 9 |          járnak – felelt rá Zsuzsa asszony.~
 41 10|              Ugyan kérem nagyságos asszony, ha nem restellné fárasztani
 42 10|  fölébredned? – zsémbelt rá Zsuzsa asszony.~– Ébren vagyok én már régen,
 43 10|        amit beszél.~Hanem a Zsuzsa asszony mégis felfortyant érte.
 44 10|           pukedlit csinált. Zsuzsa asszony csúfondárosan utána csinálta
 45 11|        Herein! – hangoztatá Zsuzsa asszony.~Arra bátorkodott belépni
 46 11|          szolgája”-nak.) De Zsuzsa asszony sem maradt neki adós a furfanggal. „
 47 11|           a maga véleményét Zsuzsa asszony.~– Ide is ember kell.~–
 48 11|          meg? – szólt közbe Zsuzsa asszony.~– Nem fogtuk meg? Dehogy
 49 11|     konstábler úrnak mondta Zsuzsa asszony.~– De annyira rosszul esett,
 50 11|          már malőr! – mondá Zsuzsa asszony.~– Ez már nem malőr; ez
 51 11|         utána – szólt közbe Zsuzsa asszony.~– Hiszen nem szaladt el.
 52 11|            a napot? – kérdé Zsuzsa asszony.~– Felmegyek a padlásszobámba,
 53 12|       szívesen venné tőlem. Zsuzsa asszony formaliter megijedt tőle.~–
 54 12|            biz igaz – monda Zsuzsa asszony. – Minket meg nem ijesztenek
 55 12|            história – monda Zsuzsa asszony.~– Mindennap történik minálunk
 56 13|     csavargó! – fogadá őt a Zsuzsa asszony.~– Ihol ni! Micsoda költségbe
 57 13|            szalma?” – kérdé Zsuzsa asszony.~– Még nem széna, még csak
 58 13|              Igazítá helyre Zsuzsa asszony.~– Köszönöm. No hát a sűrű
 59 13|      penész doha! Egy beteges képű asszony nem állhatta ki, elájult,
 60 13|       markomba.~(De ezt már Zsuzsa asszony nem állhatta meg szó nélkül.)~–
 61 13| rászavaznék.~Erre a szóra a Zsuzsa asszony feltette az asztalra, illendően
 62 13|         fogja magát.~– Micsoda ez? Asszony! Egy egész sonka? Egy élő
 63 13|             Ejh no! – szólt Zsuzsa asszony.~– Hisz a János hozta.~–
 64 13|         meg már no! – mondá Zsuzsa asszony – úgy van a dolog, hogy
 65 13|            Neked élned kell. Te az asszony madara vagy. Hess innen!
 66 13|         hozzálátott, hogy a Zsuzsa asszony megsokallta.~– De édes öregem.
 67 13|        tüstént ott termett.~Zsuzsa asszony előadta a János-hozta sashegyit.
 68 13|         volna hajtani, de a Zsuzsa asszony ismerte már az emberét,
 69 13|            vigyázott. Azt mondá az asszony: „Töltse már egyszer kelmed
 70 14|      alássan – magyarázgatá Zsuzsa asszony~– Én egy szegény mosóné
 71 14|     összekerülhettem volna!~Zsuzsa asszony vette észre az irigy oldalpillantásokat
 72 14|          mondá az asszonynak:~– Te asszony! Hát még ennek is a halálát
 73 14|        odaült az asztalhoz.~Zsuzsa asszony aztán előhozta a Kranyecz
 74 14|         ibolyákon hevernek.~Zsuzsa asszony azt gondolta, hogy az élc
 75 14|           Megyek megitatom.~Zsuzsa asszony azt tanácslá, hogy szénnel
 76 14|     sietett felvilágosítani Zsuzsa asszony.~– Az egy szegény muzsikus
 77 14|       kiszabadultunk – súgá Zsuzsa asszony Ádám apónak.~Az öreg azonban
 78 14|           keverni – suttogá Zsuzsa asszony.~– Inkább a Jánost, mint
 79 14|           annak másik neve?~Zsuzsa asszony befogta a tenyerével Ádám
 80 14|     konstábler.~Ekkor aztán Zsuzsa asszony is megadta magát, s elkezdte
 81 14|           cilinderét, meg a Zsuzsa asszony vasalóját, s bevitte magával
 82 14|     konstábler úr! – kiáltá Zsuzsa asszony. – Tessék csak lejönni.~
 83 14|       kérem? – szorgoskodék Zsuzsa asszony.~– Veresbort! Erőset! A
 84 14|    ellenméreg! – hálálkodék Zsuzsa asszony, s elővette a szekrénybe
 85 14|             Tessék! – monda Zsuzsa asszony tele pohárral nyújtva neki
 86 14|        kaptam? – Most súgta meg az asszony, hogy nem igaz az egész
 87 14|         titkot asszonyra! Olyan az asszony, mint a mázatlan korsó:
 88 14|        húzogatni a fogával.~Zsuzsa asszony nagy jámborul intézé hozzá
 89 14|         tették a kalapomat? Zsuzsa asszony alázatosan bátorkodott megjegyezni.~–
 90 14|        Jézusom – sopánkodék Zsuzsa asszony. – Soha se írtak még a mi
 91 14|        blankétát kitölteni.~Zsuzsa asszony örömrepesve súgá Ádám apónak~–
 92 14|      ebédet.~Énnél a szónál Zsuzsa asszony megkapta a Makár kezét,
 93 15|            rábízott munkát.~Zsuzsa asszony megtudva ezt a szándékát,
 94 15|      elvégezte a munkáját a Zsuzsa asszony, az egész ruha be volt vasalva.
 95 16|         akinek ép szíve van~Zsuzsa asszony csak összecsapta a kezeit,
 96 16|     Milyeneket tud mondani.~Zsuzsa asszony nem engedte magátul azt
 97 16|      teremtettézve? – monda Zsuzsa asszony.~– Hát új ruhát kaptam a
 98 16|          nem szép? – nógatá Zsuzsa asszony.~– Szép, szép; de csak mégis
 99 16|             dörmögött utána Zsuzsa asszony.~– Te is ott kezded, ahol
100 16|      hímzést a főnök úrhoz; Zsuzsa asszony elhordta a tiszta ruhákat,
101 16|         virágvásár? – kérdé Zsuzsa asszony.~– Jaj, édes Zsuzsa néni;
102 16|           kisleány – mondta Zsuzsa asszony –, de majd lesz ennek nemulass,
103 16|           csinálok? – rikácsolt az asszony.~– Kotty belé, szilvalé!
104 16| kérdezgetik.~– Hallja, édes Zsuzsa asszony. Én erre most mind nem gondolok.
105 16|  tekintetből megtanulta azt Zsuzsa asszony, hogy a szegénység arra
106 17|        oldalról a másikra.)~Zsuzsa asszony, mikor már látta, hogy Lidi
107 17|      szaporítá az üdvözlést Zsuzsa asszony.~Lidi kisasszony aztán hirtelenében
108 18|       unokájábul? – dörmögé Zsuzsa asszony.~– „Aki az ég madarait táplálja,
109 19|            vagyunk idebenn.~Zsuzsa asszony egy nagy üres kosarat hozott
110 19|         Jaj de igaz – monda Zsuzsa asszony. – De igazán szegény emberek
111 19|           világ ellen, se a hajmás asszony nem dicsekedik előttem többet
112 19|            Ennél a szónál a Zsuzsa asszony szemei is megteltek könnyel.~–
113 20|         ott kapar az ajtón.~Zsuzsa asszony beeresztette.~De a Vigyázz
114 20|      elölöm magamat – monda Zsuzsa asszony, s futni akart.~Lidi kisasszony
115 20|         nem halt meg ember.~Zsuzsa asszony erre a szóra gondolkodóba
116 20|           larmat! Ne filjen Zsuzsa asszony! Semmi se nem meg van baj!
117 20|      bolondos Frányó – mondá Panna asszony, a tenyerével nagyot csapva
118 20|           elöl csupa vér.~A Zsuzsa asszony hangosan jajongva rohant
119 20|      ruhája! – Jajveszékelt Zsuzsa asszony.~– Igen, mert betörte az
120 20|         rajta? – sopánkodék Zsuzsa asszony. – Sohasem szokott ez vele
121 20|         ellen való! – szólt Zsuzsa asszony.~– Legjobb lesz neki kicsi
122 20|      valamit! – lelkendezék Zsuzsa asszony.~– Mit mondtál, édes?~–
123 20|       Ekkor aztán nekiállt a Panna asszony. Félretaszigált mindenkit
124 20|            hagytok békét?~A Zsuzsa asszony örült ennek a legjobban.
125 20|      sóhajtott fel hangosan Zsuzsa asszony.~– No csak ne ereszd még
126 20|            vagyok – sóhajtá Zsuzsa asszony. Az öreg ember végigborzolta
127 21|        Zsuzsika voltak~Most Zsuzsa asszony lépett oda az emberéhez:
128 21|           fel a diurnista. Az öreg asszony derültebb arccal folytatá.~–
129 21|     megtartani – folytatá a Zsuzsa asszony –, de soha annyi módunk
130 22|           nem fizet. Amiket Zsuzsa asszony elmondott, azok mind elfogadhatók
131 22|      megjelenhessek – monda Zsuzsa asszony.~– No, az meg az én gondom
132 24|      kukoricát pattogatott. Zsuzsa asszony az Ádám tisztáját vasalta. (
133 25|            összehordva, hogy a két asszony, a Gagyuláné meg a Panna
134 25|     atyafiság! – Véleményezé Panna asszony. Ebbe aztán a Frányó is
135 26|           mikor ezt mondta.~Zsuzsa asszony elbámulva rebegé:~– Ilyennek
136 27|          Vége van – suttogá Zsuzsa asszony.~– Már elkapta – mondá Gagyuláné.~–
137 30|     hiányzik? Meg hogy mit akar az asszony azzal, hogy most az ő arcát
138 31|    visszavonulni.~– Ön nagyon okos asszony. Argumentumai nagyon nyomósak.
139 35|  összeakadni.~– Grófnő. Méltóságos asszony! Ma „én” ajándékoztam önnek