bold = Main text
Fejezet grey = Comment text
1 1 | a konstáblerhez.~– Akire mi áfpászolunk, az elmaradt
2 1 | Dunába ugrott. Ki tudja, mi oka lehetett rá? A leányoknál
3 1 | úrnak az abstájgkvártélya mi nálunk, mikor fráj-napja
4 2 | vagyunk.~– Hát találkozunk mi itt most még emberekkel?~–
5 2 | édes lelkem; azt se tudja, mi fán terem.~– Ádám bácsi.
6 2 | Én szeretem tudni, hogy mi történik a világban. Ma
7 2 | kaptam. Olvassa el csak, mi van benne, belül a harmadik
8 2 | egyedüli mulatsága. Ez a mi teátrumunk, a mi cirkuszunk.
9 2 | mulatsága. Ez a mi teátrumunk, a mi cirkuszunk. A Vigyázz különben
10 3 | konstábler úr?~– Legelőször is mi a neve a kisasszonynak?~–
11 3 | neve a kisasszonynak?~– Mi is a neve? Magam sem tudom
12 3 | elgondolkozott rajta, hogy mi dolgot találna még. Előszedte
13 3 | annak, aki elbolondította.~– Mi az a munka?~Egy igen előkelő
14 5 | vágányaikba egyengetni: a mi imádságunk vége nem „amen”,
15 6 | apótul, hogy magyarázza meg, mi ennek az értelme? (Amióta
16 6 | nagy szerencse, hogy nem a mi állomásunkon történt ez
17 6 | sírva fakadt.~– Szent Isten! Mi lesz belőlünk?~– Én tudom,
18 6 | belőlünk?~– Én tudom, hogy mi lesz! Az uraknak olyan igazságuk
19 6 | üveggel.~– De hát az istenért, mi történt önökkel?~– Semmi
20 6 | Mondja meg a kisasszony, mi tartotta vissza? Mert én
21 7 | szemétkaparónak! hogy itt a mi házunkat lepocsékolja! Mi
22 7 | mi házunkat lepocsékolja! Mi szemétkaparóval nem maradunk
23 7 | szalonnabőrt, édes kutyám. Mi értünk nem hal már meg több
24 9 | maguk hálóhelyébül kilépett: mi az?~– Hát drágalátos oltári
25 9 | már most jak sza matye? Mi csinálsz szegény Franyo?
26 10 | hínak, hogy Basilius. Az a mi háziurunk. Odamegyünk, lemuzsikáljuk
27 10 | nemzetes nagyasszonykához. Amíg mi odajárunk muzsikálni, odalenn
28 10 | nagyon nyivákol odalenn, amíg mi odavagyunk, adjanak neki
29 10 | nagyon hideg van abban a mi filagóriánkban.~– Hát nem
30 11 | razziára elvinné magával. Mi felajánlottuk, hogy elvisszük
31 11 | kisasszony.~– Világos, hogy mi nem dicsekedtünk volna el
32 12 | formaliter megijedt tőle.~– Nini! Mi a? Egy egész sonka! Ej,
33 12 | ennek a felfedezése csak a mi jelen felvilágosodott századunknak
34 12 | untatni is fogja.~– Hiszen nem mi akartunk alunni menni, hanem
35 12 | vagyok! Az apádlelkét! Hát mi kell?~– Giv mi e szelemi
36 12 | apádlelkét! Hát mi kell?~– Giv mi e szelemi for zen florin. –
37 12 | csakhogy azok nem voltak a mi fogadónkban szállva soha:
38 13 | velem.~– No hát magának mi baja? Csak ki vele szaporán!
39 13 | ki kellett mondani, hogy mi kell az embernek, tüstént
40 14 | alá.~– Hát azt a kutyát mi lelte? Mit érez?~Mind a
41 14 | Hát abban a kosárban mi van? – kérdé Zsuzsa asszonytul.~–
42 14 | szegények!~– Oh kérem, nem mi tartjuk azokat. Isten őrizz!
43 14 | konstatálandó kérdés, hogy mi módon került egy egész nagy
44 14 | a bizonyos valaki! Kinek mi köze hozzá?~S azzal elkezdett
45 14 | Adjatok gyorsan ellenmérget.~– Mi az, kérem? – szorgoskodék
46 14 | hanem a dologházba kerülünk mi mind valamennyien.~Makár
47 14 | Gabelfrustukkot.~– No, hát mi lesz belőle? – pattogott
48 14 | asszony. – Soha se írtak még a mi lakásunkban jegyzőkönyvet.~–
49 14 | én sem maradok adósa. – Mi jár egy kalap kivasalásért? –
50 14 | miniszter aláírását; – de mi ez mind ahhoz az örömhöz,
51 14 | Oh, drága jó uram.”~– Mi ez? – mondá Makár.~– Ne
52 14 | ámult és bámult.~– Hát ez mi volt? Egy szép leány csókja!
53 16 | is ki van neked festve, mi?~– Nem. Csak szőlőzsírral
54 16 | kisasszony.~– Hát magának mi köze hozzá, hogy én mit
55 16 | gondolja meg jó hosszasan, hogy mi következése lesz annak;
56 16 | s ne törődjék vele, hogy mi lesz annak a vége.~– Ez
57 16 | kegyedhez való mondás. Már mi szegény emberek azt nem
58 16 | nem nevetik ki vele, akkor mi lesz? Idejönnek, megvizsgálják
59 16 | innen a Lipótmezőre, akkor mi lesz azzal a kisleánnyal?
60 17 | haladva.~– Én nem tudom, hogy mi benne a szégyen? Akinek
61 18 | elvette.~– Szegény nagymamám! Mi lesz a szegény nagymamámbul? –
62 18 | mégis öreganyja volt!~– De mi lesz az öreganyádnak az
63 18 | meg a mezők lilioma. Mert mi nem fogadhatjuk fel. Minket
64 18 | magának sincs szállása, amint mi innen kimúlunk.~– Majd ád
65 18 | többre is tanított engem! Mi szabad, mi nem szabad egy
66 18 | tanított engem! Mi szabad, mi nem szabad egy leánynak
67 20 | baljóslatú vonítást támasztani.~– Mi lelt, Vigyázz? Mi bajod?~
68 20 | támasztani.~– Mi lelt, Vigyázz? Mi bajod?~A kutya még keservesebben
69 20 | mint egy valóságos ember.~– Mi lelte ezt az ebet?~Egyszer
70 20 | én uramat? Szent Isten! Mi történt vele?~– Jaj! uram
71 20 | Jaj, jaj, édes jó uram! Mi történt veled?~– No lássa,
72 20 | vagyok végezve.~– No hát mi történt – unszolá Makár.~–
73 20 | el, ha meg nem tudhassam, mi törteent vele?~Az Ádám apó
74 20 | ráadta a fejét:~– Hát, mi tűrés-tagadás? A biz így
75 20 | tudja kend, hogy ez esetben mi a teendője? Azonnal curukkoljon
76 21 | kisírni. – Igaz. Úgy van. Mi nem vagyunk egymásnak esküdt
77 21 | Sötét éjszaka volt. A mi utcánknak csak a végén pislogott
78 21 | látszott a második lámpás.~Mi rögtön szaladtunk vissza
79 21 | csináltunk egy sátort, ez volt a mi menyegzői sátorunk. Én hoztam
80 21 | Együtt, összetéve, ez volt a mi lakodalmi traktánk.~– Minek
81 21 | Minek is menekültünk mi meg akkor – motyogá Ádám
82 21 | akkor – motyogá Ádám apó.~– Mi szükség volt két koldussal
83 21 | volt a nagy veszedelemnek, mi is visszatértünk a városba,
84 21 | elkezdték az újbólépítkezést, mi ketten együtt eljártunk
85 21 | esketést is szerettük volna mi megtartani – folytatá a
86 21 | beszédhez.~– Ekkor egy éjszaka a mi kis Jancsikánk nagy hirtelen
87 21 | elment velük. Harmadnapra a mi kis csevegő, piros képű
88 22 | meg egy vőlegény.~– Hát mi kell még? – kérdé Makár.~–
89 22 | csapkodva a Panna. Kitartjuk mi magunk az egész lakadalmat,
90 22 | három vasárnap. – Ha pedig mi három hétig várunk a lakodalommal,
91 23 | a kertész ezt a dudvát a mi közelünkben! Tán egy szamárra
92 25 | annyiféle alakú volt.~– Mi nincsen még?~– Poharak nincsenek
93 25 | Budapest városát!~– Hát nekem mi marad? – ungorkodék a Ferke.
94 25 | mindig nem hiszem, hogy mi költjük el ezt a vendégséget.~–
95 25 | ezt a vendégséget.~– Hát mi a tatár?~– Hát – elgázolja
96 25 | háromemeletesnek ne mondott volna. „Mi a fittyengő frányát szedett
97 25 | akkor én nem tudom, hogy mi az, ami a fiatalság erkölcseit
98 25 | megmondtam, hogy kitartjuk mi magunk, szegény ördögök
99 25 | akarod rajtam elkövetni?~– Mi a? Hat magammal csak nem
100 26 | az ajtót. – Ez nagyszerű! Mi van itten? Bankett? Céh-lakzi?
101 26 | nagyságos úr! Elismerjük mi, hogy jogos az a kívánsága,
102 26 | a szélmalom a kezében.~– Mi az? Kend házasodik? Vén
103 26 | sápitozék a klarinétos.~– A mi szállásunkon kezdi. Ha meglátja,
104 26(1)| Cigányul „a mi urunk”.
105 27 | még sem lesz illendő, hogy mi a káplány úrnak a stóláját
106 27 | rám valamennyi! Hát ezeket mi lelte? Azzal késtem el egy
107 27 | hogy az állam rovására a mi javunkért ilyen egyezséget
108 27 | együtt. Adjad, hogy akik mi utánunk e hajlékban letelepülnek,
109 27 | megelégedettek legyenek, mint mi voltunk minden időben! –
110 27 | eljuttattál bennünket a mi életpályánk végső céljához,
111 27 | szegények házába, legyen áldva mi általunk a te szent neved,
112 27 | szemeivel kérdezé: „Hát énvelem mi lesz azután?”~Ádám apó elérté
113 27 | senki sem jegyezte föl, hogy mi lett belőle, mikor leesett
114 28 | megegyezni, s szétváltak. Mi erről is tudósítva lettünk
115 30 | egészen tisztában.~– Hát mi közöm énnekem azoknak a
116 30 | belevezetni. Nem értette meg, hogy mi nagy öröm van azon, hogy
117 30 | Csakhogy te élsz!~– Hát mi sírni való van azon?~– Te
118 30 | amíg meg nem nyugtatsz. Mi az? Nibelungenhős vagy,
119 30 | kimenetellel. Ez még csak kettő! De mi lehetett az a harmadik!
120 30 | brutálisan bevallaná, hogy „Hát mi bajod vele: én szépnek találom,
121 30 | S még most csak egy óra. Mi az ördögöt csináljon az
122 30 | elutazásáról, tudta, hogy mi a legelső kötelessége. Elment
123 31 | kérdezte tőle, hogy hát még mi újság a szép Budapesten?~
124 31 | fogja küldeni a másikat. Mi a lejtőn, ha megindultunk,
125 31 | cáfolásukat. Tudni fogom, hogy mi a teendőm.~– Ugyan hát illik
126 31 | irgalmas szegény lelkének! De mi hajtja önt ennek az örvénynek?
127 31 | írhat.~„Szép Diegóm! Hát mi lesz abból a fél millióból,
128 32 | Nem az volt rá írva.~– Hát mi?~(A sárkány tüzet okádott
129 33 | kísérő detektív.~– Grófnő, mi hamis nyomon járunk. Ebben
130 33 | Ebben az atmoszférában mi nem fogjuk feltalálni azt,
131 33 | hátha az volt, akit éppen mi keresünk.~– Ah! Az lehetséges.~–
132 34 | egészségére, az egészséges, ha mi nem iszunk is érte. A grófnééra!~–
133 35 | együtt dolgunk. A múlt télen mi ketten voltunk megbízva
134 36 | furcsa kimenetelből semmit.~Mi lelte ezt az embert? Ezt
135 36 | megbocsátani magamnak. Nem tudom, mi célja van az életnek többé.~
136 36 | hogy megélünk. – Ki az? Mi a neve? Minő katonai rangja
|