Fejezet

  1 1 |               ahogy most teszi, hogyha az Ádám el talált volna szunyókálni,
  2 1 |           rendőrhöz. – No te Vigyázz! Hát Ádám apó! Baktatunk haza? Nini,
  3 1 |                arcnak.~– Azt nem tehetem, Ádám apó. Én megesküdtem rá,
  4 1 |       padlásszobát bír tőlünk – magyarázá Ádám apó az új lakónőnek, mikor
  5 2 |              tegye. Szóljon hozzám, hogy „Ádám bácsi”. Kapor Ádám a nevem.
  6 2 |                  hogy „Ádám bácsi”. Kapor Ádám a nevem. Tegyen úgy, hogy
  7 2 |              elkezdte a bizalmaskodást.~– Ádám bácsi! Az a rendőr csakugyan
  8 2 |            esernyő alól, s látta, hogy az Ádám csakugyan igazat mondott.
  9 2 |                 is mulatság.~– Itt jön az Ádám apó a mamzelljével – kiált
 10 2 |                  a Katkával?~– Megálljon, Ádám bácsi! Majd elmondom a Zsuzsa
 11 2 |                gyezsepogyes! – vág vissza Ádám apó, s a tokoszászlóval
 12 2 |                   ott lakott volna valaha Ádám és Éva, mikor még ők is
 13 2 |               majd én elöl megyek – monda Ádám. – Mert itt egy mély árok
 14 2 |          kisasszony utána, azt követte az Ádám apó, leghátul a Vigyázz.
 15 2 |                   Vigyázz. A kis ajtót az Ádám zárta be. Először egy sötét
 16 2 |                 se tudja, mi fán terem.~– Ádám bácsi. Mondja csak, hogy
 17 2 |                   chausz, – gib flájsch”.~Ádám apó nevetett.~– Ugye, megijedt
 18 2 |                    Felrepült az asztalra. Ádám apó eléje tett egy pohár
 19 4 |                   zöld paradicsom~Az első Ádám az igazi paradicsomban aligha
 20 4 |                  és padlás-szoba~~~~Kapor Ádám~vasúti őr~~~~320 frt~~~~~~
 21 4 |               ebben a konzorciumban Kapor Ádám és Zsuzsa képezték az arisztokráciát,
 22 4 |                  előfizetés útján jön. Az Ádám bácsi gondoskodik róla.
 23 4 |               Egy-egy szabadnapon maga az Ádám apó is hazakerül, aki aztán
 24 5 |               hiszi, hogy éhen maradt.~Az Ádám apó másnap este jött meg
 25 5 |                  a mai. Ma töltötte be az Ádám bátya a hetvenedik esztendejét.~
 26 5 |        olvasásához.~Egészen igaza volt az Ádám apónak, mikor a pénteki
 27 6 |               Ettül a naptól kezdve Kapor Ádám minden este hazajöhetett
 28 6 |             Valami lóg ki ebből – dörmögé Ádám apó, s a Vigyázz is egészen
 29 6 |                  nagy szerencsét! – mondá Ádám apó. – Azt tartja a cigány
 30 6 |                 Lidi kisasszony követelte Ádám apótul, hogy magyarázza
 31 6 |                 Csak elbámult.~– Hát maga Ádám bácsi mit akar azzal a mordállyal
 32 6 |                   homályos lelkem – szólt Ádám apó.~– Én sem győzöm már
 33 6 |                jószívű férfiak. Aki Kapor Ádám apót, meg Zsuzsa asszonyt
 34 7 |                 intervenciót.~– De látja, Ádám bácsi – szólt Lidi, körülcirógatva
 35 7 |                   a dicsőségét kívánta el Ádám bácsi?~– Nem a Succi példáját
 36 7 |                   nyitott ajtón. Mikor az Ádám megint kijött, s kereste
 37 7 |                 ajtón, s azalatt, amíg az Ádám a ruhás teknőt segítette
 38 7 |                  kocsi ismét megérkezett, Ádám apó maga vitte ki a szemetes
 39 7 |                    meg nyolc darab egyes. Ádám apó el volt szörnyedve.
 40 7 |               krajcár? Nem akadt gazdája.~Ádám apó kénytelen volt a talált
 41 7 |             következő nap reggelén, mikor Ádám apó a szemetes ládát ki
 42 7 |                 ők tájékára sem voltak az Ádám apó kincstermő ládájának.
 43 7 |                amennyi a cseeszeebe feer.~Ádám apónak csak kiesett a pipa
 44 7 |                   szemétben talált pénzt. Ádám apó hirtelen haragudott,
 45 7 |        stiklijének), akkorra előkerült az Ádám apó is a vasúttól a kutyájával.~
 46 8 |             szekér farolt neki egymásnak. Ádám apó nem állhatta meg, hogy
 47 12|                   ajándékot elfogadni. Az Ádám apónak pedig éppen el ne
 48 13|              hazakerült már.~Csakugyan az Ádám apó jött meg. Mikor belépett,
 49 13|                 többször tisztelt sonkát.~Ádám apónak elébb kerekre nyíltak
 50 14|            szemlét fölvenni, valami Kapor Ádám. Az öreg nagyon megörült.~–
 51 14|             találni. Én vagyok az a Kapor Ádám, az meg ott a feleségem.~–
 52 14|          mesterség! Maga pedig az a Kapor Ádám.~– Az a szegény, kenyér
 53 14|                 tányért tett a tál mellé. Ádám apó súgva mondá az asszonynak:~–
 54 14|               maradt vasúti váltóőr Kapor Ádám uram?~Az érdemes Ádám úr
 55 14|               Kapor Ádám uram?~Az érdemes Ádám úr azonban ebből az egész
 56 14|                  az inkvizíció tart. Héj! Ádám gazda! „Zabban a lovak!”
 57 14|              Zabban a lovak!” A kiáltásra Ádám apó felriadt, s nagyon megijedt.~–
 58 14|                 odaállítá azt az asztalra Ádám apó elé.~– No, hát ismeri
 59 14|            cigányt.~– Kérem! – tiltakozék Ádám apó.~– Én becsületes úton
 60 14|      kiszabadultunk – súgá Zsuzsa asszony Ádám apónak.~Az öreg azonban
 61 14|              asszony befogta a tenyerével Ádám apónak a száját, hogy ki
 62 14|              kezével, kétségbe volt esve.~Ádám apó komolyan megszánta a
 63 14|              abbul húzott nagyot. Azalatt Ádám apó félrehúzta a János konstáblert.~–
 64 14|                  a János hozta? – kérdezé Ádám apótul.~– Igenis, én hoztam –
 65 14|           helyszínén fölvétetett! – Kapor Ádám és a felesége. – Szimulált
 66 14|                Jaj! Feleség! – sápítozott Ádám apó. – Végünk van. Nem a
 67 14|                  asszony örömrepesve súgá Ádám apónak~– Lásd? Mégis csak
 68 14|                szegénységi bizonyítványt. Ádám apó pedig csak a fejét ingatta,
 69 14|                  Fogja öreg, itt az írás.~Ádám apónak a szeme is megtelt
 70 14|                 akartok fölvétetni, ahogy Ádám apó felsóhajtásából megértettem.
 71 14|                 felcsap szegénynek.~Kapor Ádám diszkrét ember volt. Sietett
 72 14|                  a folyamodást átadhatom.~Ádám apó nagyon felhúzta a két
 73 15|               minden negyedet meghuhukol.~Ádám apó még napfénynél lefeküdt
 74 15|                 és az ajtót kaparja. Erre Ádám apó tápászkodik fel, s odacammog
 75 15|             Vigyázz aztán nem is bújik az Ádám ágya alá többé; hanem bemegy
 76 15|                 Különösen ezek a macskák!~Ádám apó megint lefekszik. De
 77 16|                elhordta a tiszta ruhákat, Ádám apó pedig felment a vasúthoz,
 78 18|                  Zsuzsi néni is tudja, az Ádám bácsi is tudja, hogy maga
 79 19|                Zsiga bácsi! – Jó reggelt, Ádám bácsi!~– Van is itt valami
 80 19|              minek kínoz? Azt látta volna Ádám bácsi! Az állatkerti oroszlán
 81 19|                 van kötve. – Bizony, édes Ádám bácsi! Ez lett annak a históriának
 82 19|             édesanyám. Olyan jól esett az Ádám bácsi kegyes dorgálásait
 83 20|                 Jáj! Jáj! oda vagyunk! Az Ádám bácsi beleugrott a Lánchídról
 84 20|              Dikhec a másvilágra. Szegény Ádám apó!~– Akkor én is elölöm
 85 20|             tiszta lehetetlenség, hogy az Ádám bácsi a toronyból is leugorjon,
 86 20|                igaza volt a Frányónak. Az Ádám apó csak egy kicsit volt
 87 20|                  két férfi beleültette az Ádám apót.~Ekkor indult aztán
 88 20|                   az izmos tenyereivel az Ádám apó vállát, hátát hatalmasan
 89 20|                  meg a Ferke megkapták az Ádám apó két kezét, s ketten
 90 20|                   cincálni.~De már ezt az Ádám apó maga is megsokallta,
 91 20|             kovácsnak orvosság”.~– No hát Ádám apó! Ugye, hogy élünk?~–
 92 20|                      Az mindegy – dörmögé Ádám.~– Ha testileg élek is,
 93 20|           tudhassam, mi törteent vele?~Az Ádám apó összeszedte magát, s
 94 20|          benissime! Nagyon jól van. Kapor Ádám! Kend burokban született,
 95 20|             belehelyezhetik magukat Kapor Ádám, feleségével együtt, Kömény
 96 20|          bizonyítványa afelől, hogy Kapor Ádám meg Kömény Zsuzsa mikor
 97 20|             hideglelés erre a szóra mondá Ádám apó.~– Mit feleljek? Hazudni
 98 20|                 hogy meghaltam.~– No, no, Ádám bátya, nem kell kétségbeesni.~–
 99 21|            városba egylovas szekérrel. Az Ádám anyja pedig hentesné volt,
100 21|                  úgy volt – erősíté Kapor Ádám.~– Ekkor jött az a március
101 21|                   rekedtek. Átellenben az Ádám lovai nyerítettek, s a sertései
102 21| recsegett-ropogott alattam, mit látok? Az Ádám padlásának az ajtaján, ahol
103 21|                   Odáig ért már a víz. Az Ádám nagy hirtelen a padlásajtót
104 21|                jeges árvízben! – Amint az Ádám meglátott engem a kéménybe
105 21|                   innen sebtén – mondá az Ádám –, mert ha ez a megrekedt
106 21|              fenntartsam a tutajon. Ha az Ádám balra lépett, én jobbra
107 21|                 én nagy kendőmbül, meg az Ádám köpönyegébül csináltunk
108 21|                  volt az én kelengyém, az Ádám hozott el egy darab szalonnát,
109 21|        menekültünk mi meg akkor – motyogá Ádám apó.~– Mi szükség volt két
110 21|                szolgálatba mind a ketten. Ádám elmehetett volna henteslegénynek,
111 21|        mesterségre. Eljártam szapulni. Az Ádám meg télen havat is lapátolt.
112 21|                 de igazán mondod – rebegé Ádám apó, zokogva ölelve át hű
113 22|                  sem vagyunk urai – monda Ádám apó.~Erre minden jelenlevő
114 22|                úgy szégyenlem magamat!~Az Ádám eléje lépett, az arca úgy
115 24|            pattogatott. Zsuzsa asszony az Ádám tisztáját vasalta. (Az öregnek
116 25|                    hol a hegedűtök? Ma az Ádám bácsinak meg a Zsuzsa néninek
117 25|                   hálókamrájába.~– No hát Ádám apó – szólt Gagyuláné, egy
118 25|             lakodalmas menetet várják.~Az Ádám bátyó azonban nagyon fitymálva
119 25|              Hercege válogatja – monda rá Ádám bátya.~– Az esik legjobban –
120 25|                   a két ajtó között. Elöl Ádám a Zsuzsával, utána János
121 25|                  tűzhely szurdikjában.~Az Ádám, a Zsuzsa, a Lidi meg a
122 26|                  nem tudott többet, akkor Ádám apó vette fel a szót.~–
123 26|                  az orcáját.~Csak az öreg Ádám apó viselte magát e nehéz
124 26|                azzal az ajtó felé indult.~Ádám apó motyogott ébren-álmában.~–
125 26|             síppal.~– Már fütyült – monda Ádám apó.~Erre a füttyszóra egyszerre
126 27|                   hanem amint meglátta az Ádám apót leginkább exponált
127 27|                jártam.~Még ez sem hatott. Ádám apó bámult maga elé, mint
128 27|                  elé, mint a sóbálvány; – Ádám apó – kiálta rá Makár a
129 27|                    Most aztán ráismert az Ádám apó.~– Ah, Ah! A tekintetes
130 27|                  öröm közepett csak Kapor Ádám tartotta meg a pesszimista
131 27|                  aztán kibocsátá Makár úr Ádám apót a kalodábul. – No,
132 27|                  énvelem mi lesz azután?”~Ádám apó elérté a kérdést, s
133 30|                   nem érkezett meg.~Kapor Ádám váltóőrnek a közbejövetele,