Fejezet

  1 2 |     értelmében meg is történt. Y. Y. grófnő még mindig igen szép és
  2 5 |     kafferföldi vadászatairól. X. X. grófnő fiatal férje, Y. Y. gróf.
  3 29|      lehetett őt látni, amidőn a két grófnő: anya és leánya, kikocsiztak,
  4 29|            számára: „Mélyen tisztelt grófnő!”~„Én nem vagyok a kegyed
  5 30|              befútta hóval a szél.~A grófnő az utóbbi napokban kerülte
  6 30|             levél tartalma ez volt.~„Grófnő” „Ön tudja jól, hogy én
  7 30|         kocsikra váltottak jegyet.~A grófnő táviratoztatott a budapesti
  8 30|           okát mindenki kitalálta.~A grófnő pedig a kapott fájdalomra
  9 30|             meg kell engedni, hogy a grófnő harmincnyolc éve mellett
 10 30|       folytatta a régi életmódját.~A grófnő tanulmányozta a férjét.
 11 30|         reggelizésnél – megkísérlé a grófnő a fájós fogára tapintani
 12 30|             demie”-ben nagy előny.~A grófnő fölugrott a helyérül.~–
 13 30|        forintig.” Ez is mind pénz.~A grófnő iszonyattal tolta el magátul
 14 30|            nagyapja Armeeliferant.~A grófnő görcsöket kapott, s elkezdett
 15 30|             De édes Oszkár – monda a grófnő egy kedvező pillanatban,
 16 30|             mint a saját gazdájuk.~A grófnő elképedt.~– Ne kívánja elhinnem,
 17 30|             Tőlem nem lehet lopni.~A grófnő elhallgatott.~Voltak azonban
 18 30|              lapokban aztán olvasá a grófnő, hogy a budapesti régi lóversenytéren
 19 30|           aztán mindjárt lefeküdt. A grófnő még aludt akkor.~Rögtön
 20 30|       akartál. Mehetsz zongorázni.~A grófnő mellére valami nehezedett,
 21 30|        hitelesítő stampigliájával.~A grófnő feldúlt kedéllyel hagyta
 22 30|  revelációból csak egy ragadta meg a grófnő figyelmét. Hogy a leánya
 23 30|            Régi jó ismerős volt.~– A grófnő nagyon szigorú regulában
 24 30|             magyar lordok házában.~A grófnő el tudta titkolni meglepetését.
 25 30|          nagy betegség. De higgye el grófnő, hogy néha a gyógyszer rosszabb
 26 30|        kellemetlen esemény történt a grófnő lakásán.~Az öltöző szobájából
 27 30|           benőve. Magát a gyöngyöt a grófnő nagyatyja kapta a pápátul
 28 30|            be a palotába; mert ott a grófnő és férje egyedül laktak:
 29 30|              szembetalálkozott X. X. grófnő Florinda kisasszonnyal.~
 30 30|            Florinda kisasszonnyal.~A grófnő a férje karján sétált.~A
 31 30|               Hanem ugyanakkor X. X. grófnő meglátta Florinda kézcsuklóján
 32 30|    Feljegyezheté a tárcájába:~„X. X. grófnő: egyike a legelőkelőbb translajthániai
 33 30|              A címzeten megismerte a grófnő írását. Akár fel se bontsa.
 34 30|            Mindegyikben benne volt a grófnő elájulása. De annyi tapintat
 35 30|              közöttük semmi titok.~A grófnő, amint értesült a férje
 36 31|           hasztalan várt a férjére a grófnő. Az még csak egy levél,
 37 31|            toppant be a szobájába.~A grófnő úgy tett, mintha nem ügyelne
 38 31|             vagy kiengesztelésből.~A grófnő porcelánra festett. Valami
 39 31|          lóversenyen. Onnan jövök.~A grófnő nem titkolhatta el a kárörömét.~–
 40 31|            rajtad! Gondolá magában a grófnő, de nem mondta ki.)~A gróf
 41 31|              körmeit kezdte rágni. A grófnő pedig nem kérdezte tőle,
 42 31|             szóra mégis abbahagyta a grófnő a paradicsommadár festést.~–
 43 31|              kannibálok egyék meg?~– Grófnő! Elismerem, hogy ön nagyon
 44 31|               ez a szó nem ment ki a grófnő lelkéből. „Milyen szépen
 45 31|             sütik.~Azt pedig tudta a grófnő, hogy a fogadásokon vesztett
 46 31|        érkezett a kapushoz. Azt is a grófnő vette át.~Nyugtalanul, dobogó
 47 31|              lett volna a levélen, a grófnő nem bontotta volna azt fel.
 48 32| HARMINCKETTEDIK FEJEZET ~A búvárok~A grófnő rögtön kiköltözött a palotájából.
 49 32|          csíkos zubbonyú lovászok.~A grófnő éppen kinn ül az erkélyen.~–
 50 32|            Te gyilkos – monda neki a grófnő, mikor odament hozzá, s
 51 32|          hozzám? – kérdé elbámulva a grófnő.~Az ügyvéd inte a fegyveres
 52 32|               Nem csodálatos biz az, grófnő. Az öngyilkosnak nem maradnak
 53 32|      fölébredt egy alvó szörnyeteg a grófnő lelkében. A gyanú, a féltés. –
 54 32|             Ott aztán leveté magát a grófnő a kerevetre és zokogott
 55 32|               vegye át az összeget a grófnő.~– Csak vigye ön vissza,
 56 32|           kérdé bámulva az ügyvéd.~A grófnő előkereste a szekrényéből
 57 32| felháborodását eltitkolni.~– De hát, grófnő, most jut eszébe önnek az
 58 32|             segítségemre!~– Jól van, grófnő. Ha ez szilárd elhatározása,
 59 32|            grófnőnek követni kell.~A grófnő ráállt, hogy felölti a búvárkészüléket.~
 60 32|         klinikán.~Abban tehát mind a grófnő, mind a jogtanácsosa megállapodának,
 61 33|       kísérőül adva a leányát kereső grófnő mellé.~A hajsza egész komolyan
 62 33|         egész komolyan indult meg. A grófnő idegei bámulatos módon kibírták
 63 33|            neki a kísérő detektív.~– Grófnő, mi hamis nyomon járunk.
 64 33|              Én azt gondolom, hogy a grófnő leánya, ha esett, nem lefelé,
 65 33|             az itteni rendőrséghez a grófnő távirata megérkezett az
 66 33|           semmiben sem hasonlított a grófnő által megküldötthöz. A leány
 67 33|              az embert felkeresni.~A grófnő, férfi öltözetét megtartva,
 68 33|          Folyvást delíriumban van.~A grófnő elfeledé, hogy férfiöltönyt
 69 33|           lihegé forró lehelettel.~A grófnő maga sietett oda hozzá a
 70 33|      nyugodtabb lett a beteg arca.~A grófnő azalatt amíg így föléje
 71 33|        halott arcán nincsen harag.~A grófnő pénzt hagyott hátra a kórházfelügyelőnél,
 72 33|    személyleírás legyen a kezében.~A grófnő és a detektív a legvérmesebb
 73 34|            járunk már két hét óta. A grófnő meg én. A grófnő is férfi
 74 34|              óta. A grófnő meg én. A grófnő is férfi ruhában. Egyik
 75 34|         jutnánk hozzá. X. X. Katalin grófnő ennyi jutalmat tűzött ki
 76 34|               bajtárs, X. X. Katalin grófnő férjének volt szép palotája,
 77 34|              ezt neki.~– Én menjek a grófnő elé?~– Ugyis illik. Ő a
 78 35|            Úr és urabb~X. X. Katalin grófnő cserét csinált egy rokonával:
 79 35|             az intermezzóról, amit a grófnő Budapesten férfiruhában
 80 35|           Mindenki azt hitte, hogy a grófnő ez idő alatt el volt temetkezve
 81 35|             visszavonultságban élt a grófnő. Ismerősök, rokonok csak
 82 35|         közepéből lépett elő Katalin grófnő méltóságos alakja.~A fénytelen
 83 35|             legmagasabb elismerés.~A grófnő mindig úgy beszélt, mintha
 84 35|    gratulációra nem felelt semmit: a grófnő folytatá, ugyanabból a leereszkedő
 85 35|         érdekében valamit? – kérdé a grófnő. Most meg már éppen nagyszerű
 86 35|       lornyonnal egymás fölé téve.~– Grófnő! Én nem a magam érdekében
 87 35|             elmúlt egyszerre Katalin grófnő szemeiről a rövidlátás,
 88 35|           egy küldetéssel, amelyre a grófnő előtt tudvalevő távirat
 89 35|             Jöjjön velem – suttogá a grófnő, s aztán folyvást kezében
 90 35|           miről van szó? – kérdezé a grófnő tompított hangon.~– Ezt
 91 35|            szoktak.~– Uram – szólt a grófnő. – Én őszintén szólok önhöz.
 92 35|           meg ezt a levelet.~Katalin grófnő átadta a leánya búcsúlevelét
 93 35|          órája fényes nappal.~– És a grófnő ennek a levélnek a nyomán
 94 35|        útjelző.~– És aztán bejárta a grófnő a detektív társaságában
 95 35|           otthon.~– Igen.~– Elment a grófnő az orfeumokba; a tánciskolákba:
 96 35|             Hát aztán, mondja csak a grófnő: azok a nők, akik éjjeli
 97 35|             a vonások hasonlítanak a grófnő leányához?~– Oh nem: irtózat
 98 35|           dobva… Ezek hasonlítanak a grófnő leányához?~– Nem. Nem! Nem
 99 35|        azoknak a világában kereste a grófnő egyetlen leányát: akit a
100 35|            ön jobb ösvényre.~– Lássa grófnő: az a leány, aki ama végzetes
101 35|        nélkül. Hasonlít ez a vonás a grófnő leányához?~– Minő címer
102 35|           címer volt az? – kérdezé a grófnő.~– Egy fekete hattyú arany
103 35|              címerem!~– És elhiszi a grófnő, hogy mégsem látta senki
104 35|        fekete hattyút arany mezőben, grófnő asszonyom! Hat hétig éjjel-nappal
105 35|             a vonás az ön leányához, grófnő asszonyom?~– Oh igen! igen –
106 35|             Oh igen! igen – rebegé a grófnő, s most már engedé a könnyeit
107 35|          hasonlít-e az ön leányához, grófnő asszonyom?~– Az! az! Ő az
108 35|         ebben a vonásban a leányára, grófnő asszonyom?~– Ez ő! Ez ő –
109 35|                 Ez ő! Ez ő – szólt a grófnő nevetve és zokogva egyszerre.~–
110 35|              tenni.~– Tehát tegyen a grófnő ottan ismét megrendelést
111 35|            köszönöm önnek.~– Szólt a grófnő, nyugodt kedélyt erőltetve,
112 35|        tapasztalni fogja, hogy X. X. grófnő a szavát be szokta váltani”.~
113 35|        urabbal talált összeakadni.~– Grófnő. Méltóságos asszony! Ma „
114 35|              Isten önnel, méltóságos grófnő!…~
115 36|            egyszer a fekete hattyú~A grófnő nem értett ebből a furcsa
116 36|       végezni.~Az utolsó ámen után a grófnő a komorna szobájába szolgáló
117 36|        fekete fénytelen gyöngybül.~A grófnő abban a pillanatban az öröm
118 36|              komornát híják.~Hanem a grófnő odarohant hozzá, s megragadta
119 36|           szelíden visszahúzódott.~– Grófnő! Ön csalódik. Az én nevem
120 36|          vagy! Az én leányom.~– Nem, grófnő. Én Gratulin Lidia vagyok.
121 36|          szemek. Ez a hang. Te X. X. grófnő vagy.~Erre kissé tetszelgősen
122 36|             És semmi más? – rebegé a grófnő. Irtóztató játék, amit most
123 36|    elhatározását végrehajtá.~Ezzel a grófnő egy kis, borítékba zárt
124 36|          aztán szelíden válaszolt:~– Grófnő. Mély tisztelettel hajlok
125 36|      konstábler a Cl. kompániánál.~A grófnő egyszerre a szívéhez kapott
126 36|           odamutatott az úrnőre.~– A grófnő elájult. Ma nem próbáljuk