Fejezet
1 1 | odadörmögött a rendőrhöz:~– No János, most a platzra!~Erre a
2 1 | egy kicsit.~– Hajh, édes János öcsém, ha én a maga bőrében
3 2 | én ritkán kerülök haza. A János konstábler is úgy van, hogy
4 2 | öltögetett. Abbul biz a János nem látott egyebet, mint
5 3 | hát mégsem ő az, hanem – a János konstábler a vasúti pályaháztól.~
6 3 | szemeit felnyitja, csakugyan a János rendőr ábrázatját látja
7 4 | közelebbi viszony fűzte. Paczal János, azáltal, hogy nem feszegette
8 9 | poéta, akitől tanulta Arany János verseket irnya, az én nekem
9 11| megint jött egy másik. A János konstábler.~Minthogy az
10 11| Önnel beszélni; hanem a János kidobott az ajtón. Alászolgája
11 11| volt szorítva. – „Szervusz János!” (Ezzel szólít meg.) „Halt!
12 11| Ugyebár maga az a Paczal János?” – Én nagyot bámulok. „
13 11| ismer engem?” – „Ejnye, János pajtás! Hát ilyen hamar
14 11| becsületes ember ám ez a szegény János – monda Lidi kisasszony.~–
15 12| nyikorgott a padlás feljárója. A János visszajött.~– Hohó! Valamit
16 12| hétig. Köszönjük szívesen.~A János odasúgott a varrónő fülébe,
17 13| Zsuzsa asszony.~– Hisz a János hozta.~– A konstábler János?
18 13| János hozta.~– A konstábler János? No az már más. Az csak
19 13| dobáltatni. Hát ezt az egyet a János jónak látta a kabátjába
20 14| kimondom, hogy ezt a sonkát a János hozta.~A tensúrnak ez nem
21 14| volt elég felvilágosítás.~– János! János! ’Sz annyi a világon
22 14| felvilágosítás.~– János! János! ’Sz annyi a világon a János,
23 14| János! ’Sz annyi a világon a János, mint a porzótartóban a
24 14| Paprika Jancsiig minden ember János. Még a birka is „jános”
25 14| ember János. Még a birka is „jános” lesz, ha a bojtorján közé
26 14| s odakiáltá:~– A Paczal János.~– Áh! A Paczal János! A
27 14| Paczal János.~– Áh! A Paczal János! A konstábler.~Ekkor aztán
28 14| a hálókamrájába.~– Hej! János úr! konstábler úr! – kiáltá
29 14| Tessék csak lejönni.~A János csak onnan a padlásrul kiáltott
30 14| hangon.~Erre a hangra a János kidugta a fejét az ajtón,
31 14| a corpus delicti?~Paczal János azt vélte, hogy nagyobb
32 14| corpus porci”. Minthogy a János nevetett, a két öreg is
33 14| Azalatt Ádám apó félrehúzta a János konstáblert.~– De ugyan
34 14| hogyan került ide? Ezt is a János hozta? – kérdezé Ádám apótul.~–
35 14| Igenis, én hoztam – deponálta János.~– Ne feleljen „ön”, mikor
36 14| Konstábler úr! Paczal János! Fontolja meg jól, hogy
37 14| felnyalta.~– Majd Paczal János uram is megemlegeti ezt
38 14| belőle? – pattogott vissza János. – Legfeljebb elcsapnak.
39 14| Hol van a kalapom?~A János föltette az uniformisos
40 14| van.~– Ugyan édes Paczal János konstábler úr, legyen szíves
41 14| folyosón hagytam kifeszítve.~A János megtette a kérését.~– „Ez”
42 14| zugirászat miatt.~– Oh, a János nem olyan ember.~– Csak
43 15| mozgás támad a padláson, a János konstábler szalad le nagy
44 15| vannak, akik kiabálnak: de a János hatalmas hangja uralkodik
45 17| logikai egymásutánnak. A János konstábler jött sietve a
46 17| erkölcstelen útra kényszeríti.~A János végighallgatta az esetet,
47 17| feljelentése mellett.~A János még magasabb fokra hágott
48 17| szobámban hagytam.~Mire a János visszajött a padláslépcsőn,
49 18| kisasszonyt, s miután a Paczal János konstábler értesítését is
50 18| erőszaktételnek az okozója. A János egyre intette, hogy ne handabandázzon,
51 18| Akkor aztán feltették. A János melléje ült; úgy hajtottak
52 19| a Lidi kisasszony, meg a János. Azzal ők is készen lettek.
53 19| meglátott.~– Hát még a jó Paczal János, a konstábler! – Az új szállásomat
54 20| hozták a karjánál fogva: a János konstábler, meg a Szüköl
55 20| meghaljon.~Ekkor aztán a János lépett közbe.~– No, de „
56 20| előhozni.~– No, öreg – monda János, odatartva a palack száját
57 20| húzott belőle.~– Hallja, János – monda (intraparenthesim)
58 21| konstábler után kiáltani? – mondá János.~– Hát a tűzoltók? A mentőtársaság? –
59 21| kisasszony – dörmögé Paczal János.~– Hát hiszen, amit a törvény
60 21| támadt, csak a konstábler János tudta megőrizni hivatalos
61 22| hagymámat érte.~De a Paczal János sem maradt hátra.~– Én csak
62 23| volt az ellenhatás a Paczal János ábrázatján. Csak úgy pödörgette
63 23| helyreütötte a szimmetriát. János abbahagyta a neheztelő bajuszpedrést.
64 25| hozzám: – „Hallja maga Paczal János, maga a legszemesebb valamennyi
65 25| járja végig a várost, Paczal János, és ahol ilyen szeméremsértő
66 25| Azzal a táskábul kihúzta a János a botrányos öltözetlen alakot.~
67 25| nevetett, aki nem nézett oda.~– János bácsi. Hisz ez egy gyerekjátékbaba –
68 25| egészen meztelen! – kiálta János, nem engedve az igazságábul.~
69 25| többi meg mind nevetett.~A János aztán jónak látta alászállni
70 25| néni az én kérdésemre a János bácsinak?~A Lidi kisasszony
71 25| Akkor ő jön! – vezényelt János.~– Ennek már egy hatalmas
72 25| Ádám a Zsuzsával, utána János a Lidi kisasszonnyal, majd
73 25| a Zsuzsa, a Lidi meg a János helyükön maradtak. A Frányó
74 26| No megijedt erre Paczal János.~– Micsoda? Hogy én hajtsam
75 26| dörmögé szomorúan Paczal János.~Lidi kisasszony odalépett
76 26| Felelek érte – mondá Paczal János, s azzal föltette a kalapját.~
77 26| kompánia odább állhat.~De a János nem volt fogékony e tréfára
78 26| oda a Jánoshoz.~– Nini, János bácsi! Kiloptam a háziúr
79 26| lopsz? – Én nem vagyok „János bácsi”, mikor a kalapom
80 26| megkerült. Itt van nálam – monda János.~– Derék rendőr! – szólt
81 26| elismerőleg Tarafás uram. János nagyot feszített a mellén.~–
82 26| többé; hanem vagyok Paczal János; aki elégtételt követel
83 26| magát akácfára.~– Ne féljen János bácsi! Én fehér kövecset
84 26| késsel.~– Ne félsz magad János bácsi! Én is voltam katona.
85 26| alkalmával. A Zsuzsa meg a Lidi a János karjaiba csimpajkoztak,
86 27| zérus. Konstábler Paczal János.~János erre a szóra hirtelen
87 27| Konstábler Paczal János.~János erre a szóra hirtelen felölté
88 27| mely satisfactio után a János is kénytelen volt béke jobbot
89 27| sóhajta nagyot Paczal János.~– Majd – ötven esztendő
90 28| s a „szabad”-ra benyit János konstábler.~Nyár volt, csak
91 28| megkerült. – Magárul nem szólt a János.~Erre hát nagyon kíváncsi
92 28| nem veszem igénybe – monda János. Szándékom a hivatásomat
93 28| magára.~Amire a konstábler János magát mélyen meghajtva azt
94 33| ő hibája, hanem a Paczal János konstáblernek az érdeme.~
95 33| már láttuk, hogy Paczal János nem volt rendőrnek való
96 33| emlékezem már rá: Paczal János.~– Akkor siessünk ezt a
97 33| a megsebesülthöz.~Paczal János eksztázisban ragyogó, merőn
98 33| odahajolt a beteg fölé.~– János pajtás! Nem lesz semmi baj –
99 34| Burg-gendarme”-nál~Paczal János kiheverte a sebeit.~Bár
100 34| monda egy napon Paczal János az ő kedves pajtásának a
101 34| napig türtőztesd magad, János pajtás. Akkor lesz libapecsenye
102 34| Reznek úr a barátját, Paczal János konstáblert az első napon,
103 34| poharaikat.~– Az Isten éltessen, János pajtás.~– Isten tartson
104 34| vereskereszti úri koszt után, János?~– Hidd el Kristóf, hogy
105 34| grófkisasszonyt? – kérdé János különös tekintetet vetve
106 34| Tökéletes igazad van, János! Mindig mondtam én, hogy
107 34| okos ember az én Paczal János cimborám. Hát mit gondolsz,
108 34| Hát csak azért.~– Hej, János pajtás! János pajtás! Mondok
109 34| azért.~– Hej, János pajtás! János pajtás! Mondok én neked
110 34| osztozhatnánk, ha az sikerülne. János visszakapta a fejét: még
111 34| gondolat nem vesz elő néha, János bajtárs, hogy az embernek
112 34| útjában, csak a szegénységed.~János a gyertya lángjába bámult,
113 34| kétszázezer forintért sem.)~János újra rágyújtott a pipára:
114 35| beszélt, mintha csupán a János késdöféseiről, meg az ezüst
115 35| reszketésével beszélni hozzá.~Paczal János felállt a karszékből, s
116 36| rangja van?~– A neve: Paczal János. Jelenleg a 116. számú konstábler
|