Fejezet

 1 1 |            hogy milyen élelmes ember vagyok, röptiben fogok a számára
 2 1 |      Megtenném szívesen. De most ide vagyok leszegezve. Az a parancsolat,
 3 3 |   alkalmatlankodásért. De hivatalból vagyok itten valami fölvétel végett.~–
 4 3 |          Álmodom én most, vagy ébren vagyok?~– Már bizony egészen ébren
 5 6 |               Azt mondták, hogy öreg vagyok már, nem való vagyok váltóőrnek.~–
 6 6 |            öreg vagyok már, nem való vagyok váltóőrnek.~– Hát aztán
 7 6 |       megmaradunk? Én már öreg csont vagyok. Kinek kell az én rozoga
 8 7 |          Jézus küldte jó órában. Nem vagyok én még olyan öreg, hogy
 9 9 |             száját.~– Jaj, kírem:nem vagyok én farkas, vagyok én csak
10 9 |          kírem:nem vagyok én farkas, vagyok én csak birka. Dicsirtessik
11 9 |             kell nekik ugrani. De én vagyok ’zúr! Nekem nem parancsolja
12 9 |           bicsakot, főzőkanalat. Nem vagyok paraszt. Tudok beszilni
13 9 |            maradni utoljára, mert én vagyok kaszirus: én szedem be háláspinzt
14 9 |      dicsekedésben.~– Haj hó! Osztán vagyok én régi familia. Az a hires
15 9 |              képviselővalasztas van, vagyok odahaza: akkor ugy hínak
16 10|              Zsuzsa asszony.~– Ébren vagyok én már régen, de nem mertem
17 10|              csak tizenegy esztendős vagyok.~Erre a Lidi kisasszony
18 10|             pedig már húsz esztendős vagyok.~– De nem is kap maga egy
19 11|            Én nagyot bámulok. „Én az vagyok, de hát az úr kicsoda? Honnan
20 11|             markotányos pincében? Én vagyok az a maga jó barátja, a
21 11|           olyankor én mindig szomjas vagyok.~– No, hát szerencsés jójcakát
22 12|         tőlük. Már pedig ha szép nem vagyok is, de csúnya nem akarok
23 12|             a fiú: „Nem, én muzsikus vagyok, hegedülni tanulok az országos
24 12|          Szelemiwirth Prprprka?~– Én vagyok! Az apádlelkét! Hát mi kell?~–
25 13|        akarják elhinni, hogy szegény vagyok! Mivel bizonyítsam be? Hiszen
26 13|   bizonyítsam be? Hiszen rongyos nem vagyok. Ehen sem haltam még. A
27 13|           hogy elbocsátott vasúti őr vagyok. – Azt látom, ha nem mondja
28 13|            nem mondja is, hiszen nem vagyok vak!~– Hát hogy egy kis
29 13|              mondta, hogy nagy marha vagyok. Én nem tudom, hogy honnan
30 13|                 Légy üdvöz! – A tied vagyok.~– Vihetsz magaddal.~Az
31 14|              egy „szegény” családhoz vagyok kiküldve helyszíni szemlét
32 14|             Jól tetszett találni. Én vagyok az a Kapor Ádám, az meg
33 14|                Én egy szegény mosóné vagyok, muszáj tüzet tartanom a
34 14|          vissza. – Köszönöm, még nem vagyok szomjas.~– Csak jöjjön elő.
35 14|           Gyilkosság! Merénylet! Oda vagyok! Meghalok!~S azzal elkezdett
36 14|          megmagyarosító egylet tagja vagyok.~– Csak nem fuchsin? – Igenis,
37 14|           meg velem! Kétszeresen meg vagyok mérgezve.~– Ne kiabáljon
38 14|              amióta élek, csak azért vagyok a világon, hogy leszidjanak
39 14|              hogy olyan madárijesztő vagyok? S akart rajtam valamit
40 18|           kisasszony itt lakik?~– Én vagyok az.~– Egy ajánlott levél
41 19|           közepére.~– Jajh, de agyon vagyok fáradva. Majd eljártam a
42 19|         pénzt, egy árva garasnak sem vagyok ura.~– Ejnye, de kár volt
43 19|              Most már egészen boldog vagyok. Kapok hatvan forint havi
44 20| házsártoskodék az öreg.~– Holt ember vagyok. – Tudom én, hogy mért haltam
45 20|            élek is, de in effigie ki vagyok végezve.~– No hát mi történt –
46 20|                Most már én is halott vagyok – sóhajtá Zsuzsa asszony.
47 23|              lássa: én ma utolsó nap vagyok itt; holnap beállok a divatkereskedésbe,
48 23|        csiripelnek, annál jobban meg vagyok elégedve: azt hiszem, hogy
49 24|            hogy tégy”.~– Hanem bátor vagyok tiszteletteljesen figyelmeztetni
50 25|              násznagy hol van?~– Nem vagyok én őriző pásztora a diurnistának –
51 26|          kötelességem. – Hetven éves vagyok; mindig kötelességet tanultam. –
52 26|  lefoglalásnál. De már most éppen én vagyok a Kapor Ádámék násznagya.~–
53 26|             található.~– No most meg vagyok lűve! – dörmögé szomorúan
54 26|            rögtön. – Még most rendőr vagyok!~A Zsigának szégyenszemre
55 26|        jelenlétemben lopsz? – Én nem vagyok „János bácsi”, mikor a kalapom
56 26|        tenyeredet? Hát mézeskalácsos vagyok én, aki félkrajcárért két
57 26|            magáról a kabátját.~– Nem vagyok konstábler többé; hanem
58 26|              konstábler többé; hanem vagyok Paczal János; aki elégtételt
59 26|           megmutatnám én is, hogy ki vagyok – kiabált a Zsiga cigány,
60 27|              suttogsz a fülembe? Nem vagyok én teátrista, hogy nekem
61 27|              legyen szerencsém?~– Én vagyok Tarafás Bazilius; a „zöld
62 27|           ragyogó orcával~– Én pedig vagyok Szüköl Makár, a „zöld pokolhoz”
63 27|                 Emendált Frányó – én vagyok „olajkáros”. Tehát huszonnégy
64 27|       behunyt szemével.~– Hiszen nem vagyok én semmiféle adóhivatali
65 27|           ilyen apparátussal. Ma sem vagyok én egyéb, mint diurnista
66 27|            célt fognak érni, csak én vagyok az a fárul leesett fia veréb,
67 28|             csak olyan szegény leány vagyok, amilyen ott voltam, s örülök,
68 28|        kézszorításra sokkal büszkébb vagyok, mint a mellemen függő érdemkeresztre.~
69 29|            tisztelt grófnő!”~„Én nem vagyok a kegyed fennkölt hajlamaira
70 30|               olyankor én mindig ura vagyok a helyzetnek.~– Lorettói
71 30|             hogy a fáró-asztalnál én vagyok az mindig, aki utoljára
72 30|      nyertesemmel futtatni: bizonyos vagyok felőle, hogy a jól ismert
73 30|            Ne szólj így! Én kétségbe vagyok esve. Ígérd meg, hogy nem
74 30|             alkalmatlanná válni azon vagyok, hogy valamiképp megsértsem,
75 30|             célzok, s akkor bizonyos vagyok róla, hogy a karját vagy
76 30|     plastront.~– Mindenről értesülve vagyok.~– És „sok” az a „minden”?~–
77 30|            mögött is lehet. Hisz nem vagyok én egyedül Florindánál.
78 30|          Florindánál. Se az első nem vagyok, aki érkezik, se az utolsó,
79 31|           jól sejtem, az a valaki én vagyok, akitől ezt megkérdezik?~–
80 31|               olyan hétköznapi lélek vagyok, aki azt kérdezi, hogy:
81 34|         mesterségem. Én detektív nem vagyok. Ahhoz való eszem nincsen.~–
82 34|           igazában konstáblernek sem vagyok én jó. Érzem én azt magam.
83 34|           magam is átlátom, hogy nem vagyok abból a fábul faragva, amiből
84 34|         rendőrnek kell lenni. Ostoba vagyok hozzá. Hát csak azért.~–
85 35|          Magam is választmányi tagja vagyok a Vereskeresztnek.~Úgy következett
86 35|             érte ajándék. Konstábler vagyok.~S azzal feltette a fejére
87 36|              Gratulin Lidia. Varrónő vagyok.~– Nem! Nem! Te Amelie vagy!
88 36|            grófnő. Én Gratulin Lidia vagyok. Otthon a szállásomon megvannak
89 36|      kiderülne. Én egy szegény leány vagyok: szegény szülőktől. Nem
90 36|             nekem szól. – Én „Lidia” vagyok. S visszaadta a grófnőnek
91 36|          hogy meg nem őrültem. – Meg vagyok törve, megalázva. – Nem
92 36|       kecsegtessen is az. Én szegény vagyok, s szeretek szegénynek maradni.