Fejezet
1 1 | üdvözli, hogy egyet ugrik rá, s a két első lábával megtaszítja,
2 1 | Megállt és odavilágított rá a lámpásával. Látta, hogy
3 1 | Ki tudja, mi oka lehetett rá? A leányoknál olyan könnyen
4 1 | odahaza?~– Az ám. – Hagyta rá az öreg.~– Lássa, magának
5 1 | Ádám apó. Én megesküdtem rá, hogy soha hamis tudósítással
6 2 | Amik rajta voltak, azokra rá volt fagyva a hó.~Arra gondolt,
7 3 | nyomozása. Nem találtak rá. A szerencsétlen leány bizonyosan
8 3 | erősítheti ezt?~– Megesküdhetem rá, hogy sohasem volt az enyim.
9 3 | káposztát hozzon magának s rá egy szalvonádlit. Ámbár
10 7 | Zsuzsa asszonynak, hogy rá kell hagyni! – Nem jó az
11 7 | Kár volt úgy vesztegetni rá a dicséretet. Amíg boldog
12 7 | családfőnek gondja volt rá elébb átkutatni a kiöntésre
13 9 | Vigyázni kell, hogy malomláncra rá ne menjek, mer minden deszka,
14 9 | halinában járnak – felelt rá Zsuzsa asszony.~
15 10| találkozása. A Ritka Panna jött rá szembe, a hajmaáruló menyecske;
16 10| nagyasszony.~– Bizony van okom rá.~– Haat megtette-e maa a
17 10| fölébredned? – zsémbelt rá Zsuzsa asszony.~– Ébren
18 10| eltávozott, akkor is zsémbelt rá.~– A vad emberek okosan
19 11| Halt! wer da!” kiáltok én rá, a kardomhoz kapva. „Ugyebár
20 11| szivarral. Nem gyújtottam rá, hátha pokolgép van benne. „
21 11| elhatározás annyira hatott rá, hogy elhatározta magát,
22 11| ezt ki? – Csak azt feleli rá, hogy oda kell az igazi
23 13| orrodnak, hogy tokot húztak rá? Vakk, vakk! Elhiszem azt!
24 13| szót. Azért mégis feleltem rá valamit, ami a nyelvemre
25 13| bizonyítványt. Nem kell rá bélyeg. Mehett!~– Hát aztán
26 13| bizonyos úrnak, s örömömben rá se találtam arra az ajtóra,
27 13| csak a nagyfejűek fogták rá. Vannak is trikigyók a világon.
28 14| ibolya, gyöngyvirág. Nekem rá sem szabad néznem, ezek
29 15| Bejössz mindjárt! – kiabál rá az öreg, s mikor végre be
30 16| elmúltak, akkor meg következett rá valami még nyugtalanítóbb
31 16| palotákban látta. Kegyedre rögtön rá fognak ismerni.~Lidi kisasszony
32 16| való, hogy büszke legyen rá, akit az Isten megáldott
33 17| tartja.1~– Már most emlékszem rá. Drabantok szoktak előtte
34 17| inkább, hogy nem ismernek rá. Vannak nálunk olyan utcák,
35 17| Addig is szabadságom van rá, hogy a kényszerhelyzeten
36 18| betegyék. Utoljára csakugyan rá kellett adni a kényszerzubbonyt.
37 18| merész tekintettel nézett fel rá a gyermek.~– Tudom ám én,
38 19| háláspénzt, nincs többet rá gondja. – A nagymamának
39 20| elejitől végig, s azt mondta rá: „Bene, benissime! Nagyon
40 20| Szólnom kellett volna rá valamit. – De nem vitt rá
41 20| rá valamit. – De nem vitt rá a lélek, hogy füllentsek.
42 21| eltemetve. Úgy emlékszem rá, mintha most is látnám.
43 21| a városra. Úgy emlékszem rá, mintha csak az idén történt
44 21| leugrottam a háztetőről, rá a jégtáblára, hogy majd
45 21| azt az észrevételt tette rá, hogy~– Bizony pedig héj,
46 21| megtoldtam a napot. Akkor kaptam rá a mosónő mesterségre. Eljártam
47 21| a mostani nyomorúságunk rá nem kényszerít, soha se
48 22| bankót csinálni? – riadt rá Makár.~– Óh nem. Csinalom
49 23| megjelenés mutat. Én mernék rá fogadni, hogy ön odahaza,
50 23| intését, hogy mikor kezdjék rá a túlvilági hármas szimfóniát.
51 23| egymás mellett: – gond van rá, hogy valami kritikust oda
52 24| hogy új gallért varrjon rá, a csizmáját pedig a csizmadia
53 24| elhagyott!”~Fogadni lehet rá, hogy a távollevő Frányó
54 25| menyecske. Panna kíváncsi volt rá.~– Haat meer nem jön elee?
55 25| mondja a dádé, hogy majd vesz rá húrt, de nem cselekszi.~–
56 25| A konstábler nem felelt rá semmit, csak a bajusza hegyét
57 25| mosolygó bánattal monda rá:~– Hittük volna-e, hogy
58 25| Hercege válogatja – monda rá Ádám bátya.~– Az esik legjobban –
59 25| elkámficsorodik, legyen rá heles oka, hogy a palotai
60 26| kellemes megbízatása?~– Volt rá eset elégszer, hogy asszisztálnom
61 26| Ejnye te pernahajder – riadt rá a konstábler –; hát még
62 26| a felet, akinek az ügye rá van bízva! – Ázsiai állapotok!~
63 26| tekintettel monda.~– Szokott rá gondom lenni, hogy magammal
64 27| senki sem mosolyodott el rá.~Makár úr e kedélytelenséget
65 27| sóbálvány; – Ádám apó – kiálta rá Makár a vállára ütve. Erre
66 28| még eddig senki sem ismert rá. – Ennek pedig az a nagyon
67 28| kisasszonnyal, méltóztatik rá emlékezni, hogy említést
68 30| Elég nagy oka lehetett rá. Csak estefelé, mikor a
69 30| A grófnőnek gondja volt rá, hogy leányának eltűnéséből
70 30| megbántunk, okot találunk rá, hogy azt gyűlöljük is.
71 30| leányod!” – Ami elég ok volt rá, hogy a leány meghaljon.~
72 30| Csak igen nehezen ismert rá a feleségére, s elébb sorba
73 30| Mint kihívottnak jogom van rá. Aztán más joga is van a
74 30| Én bizony nem emlékezem rá, hogy a pap arra esketett
75 30| Az oltár előtt kötelezte rá magát. Aki tolvaj, annak
76 30| titokban büszke is volnék rá. De mikor azt mondod, hogy: „
77 30| a báli tudósítás alatt – rá fog bukkanni a „Sport” rovatra,
78 31| tett, mintha nem ügyelne rá: különben ha ránézett volna,
79 31| karperecemet? – kérdezé, rá se nézve a férjére.~– Eh,
80 31| lakosztályába. Válasz jött rá vissza.~„Köszönöm. Életem
81 32| My Dream valamit mondott rá: a maga nyelvén, ami azt
82 32| Katharinának hívják. – Nem az volt rá írva.~– Hát mi?~(A sárkány
83 33| de az éppen nem illett rá a vonattal érkezett egyetlen
84 33| Én furfangosságom dacára rá hagytam magamat szedetni.
85 33| kompániából; a neve: emlékezem már rá: Paczal János.~– Akkor siessünk
86 34| szivartárcáját.~– Gyújts rá, pajtás! Csempészett szivar.~–
87 35| irtózat visszagondolni rá!~– Hát talán azok a szerencsétlen
|