Fejezet

 1 1 |          a directióé az, hanem az öreg vasútőré, a Kapor Ádámé.
 2 1 |            a Kapor Ádámé. Szegény öreg: ezzel a kutyával tesz ki
 3 1 |      vágányba igazítani a váltót! Öreg embernek laposakat pislant
 4 1 |        azt is megteszi, hogyha az öreg álmos fővel nem az igazi
 5 1 |             Az ám. – Hagyta rá az öreg.~– Lássa, magának most semmi
 6 1 |           detektív is itt van.~Az öreg nevetett egy kicsit.~– Hajh,
 7 1 |            hivatalból. Hahaha!~Az öreg nevetett a jó ötletnek.
 8 1 |        meg nem kísértem. Jójcakát öreg apó. Jójcakát szép kisasszony.
 9 1 |         vitte a nagylelkűséget az öreg, hogy maga ajánlkozott a
10 2 |     prédikációs halott – monda az öreg vasúti. – Hagyjunk fel most
11 2 |        bekanyarodunk – dörmögé az öreg.~Odáig egész gőzerővel kellett
12 2 |         órakor. Majd meglátja.~Az öreg egy kis nevető dünnyögést
13 2 |          várja ám – balkézzel.~Az öreg bizony leült az asztalhoz,
14 2 |           tea – szólt sunyítva az öreg apó.~– Egészen fölmelegített.
15 2 |          él az ember”… – szólt az öreg –, hanem szalonnával is. –
16 2 |      feleségének mondá.~– Ej, ej! öreg ember, nem kell a szentírással
17 2 |             Hm, hm – dörmögött az öreg, borostás állát körülkaparászva.~–
18 2 |         villával? – Protestált az öreg gazda. – Majd megtanítom
19 2 |        szalonnát elfogyasztott az öreg, s annak csak a levágott
20 3 |        pályaházhoz.~Elment biz az öreg azért hazulról, mert érezte
21 4 |        lakói közül az egyiket, az öreg asszonyt sohasem lehetett
22 5 |           viszonzá az áldomást az öreg.~– Nem jó időket élünk,
23 5 |     esztendeje nem hallott már az öreg „papszót”. Hát biz az indóházban
24 6 |           kezdte sejteni, hogy az Öreg ha valami furcsát mond is,
25 6 |      esztendőt. Azt mondták, hogy öreg vagyok már, nem való vagyok
26 6 |          konyhaajtón, mikor a két öreg búcsúzott egymástól. A konfekciós
27 6 |           kvártélyunk! – szólt az öreg, s nevetett hozzá.~– Bánom
28 6 |       világon megmaradunk? Én már öreg csont vagyok. Kinek kell
29 7 |          a sok angyalos bankó.~Az öreg egészen belemelegedett az
30 7 |           Nem vagyok én még olyan öreg, hogy fejbe lőjem magamat.
31 7 |         már kapaszkodott volna az öreg fel a szemetes szekérbe,
32 7 |           És komolyan megtette az öreg, amit mondott. Hozott magának
33 7 |       aztán bebújt az ágy alá.~Az öreg nagyon el volt keseredve
34 7 |      nyalja.~De ki is kergette az öreg a konyhából a hűtelen állatot,
35 7 |      lopja ide nekem a pénzét?~Az öreg kétségbe volt esve ezen
36 8 |    dohánygyár előtt érte utól. Az öreg aztán szidta, kergette,
37 8 |        uraknak, hogy a toprongyos öreg embereket elteszik onnan.
38 10|      alatt volt a „szerszáma”.~Az öreg Zsiga jött legelől valamit
39 10|        foga.~S azzal bandukolt az öreg cigány, fél lábára sántítva
40 10| nagyanyámnak.~– Hát mit csinál az öreg?~– Mozogni nem is igen tud,
41 13|         ha lekaszálják – mondá az öreg, lelkendezve a sok gyaloglástul.~–
42 13|              Vihetsz magaddal.~Az öreg egy vértanúságra elszánt
43 13|      szarkának semmi keresete!~Az öreg olyan hatalmasan hozzálátott,
44 13|         János-hozta sashegyit. Az öreg, ha a kezébe adták volna,
45 13|           laposakat is kezdett az öreg pislogatni, amint azt megitta.
46 14|   fölvenni, valami Kapor Ádám. Az öreg nagyon megörült.~– Ahán.
47 14|      azokat. Isten őrizz! Szegény öreg Zsiga cigány éppen most
48 14|   kéményből egy sonka! – szólt az öreg. S rögtön ott termett a
49 14|           asszony Ádám apónak.~Az öreg azonban felgerjedt.~– De
50 14|           konyhában, s amíg a két öreg meg a tensúr patvarkodtak
51 14|           a János nevetett, a két öreg is együtt nevetett vele.
52 14|         az ócska kalapomat. Fogja öreg, itt az írás.~Ádám apónak
53 14|    megírni?~– No hát mit mondjak, öreg. Egy ebédért.~– Nagyon jó
54 14|          jó lesz! Kapott rajta az öreg. A feleségem nagyon jól
55 15|          mindjárt! – kiabál rá az öreg, s mikor végre be tudja
56 15|       Néha eszébe jut megpihenni. Öreg már az is.~Csak arról tudja
57 17|    hölgyet egy szegényes viseletű öreg nő kísér, arról még inkább
58 20|  elszédült, ledobbant, megesik az öreg emberen gyakorta, ezek azt
59 20|       Elszédült, aztán elesett az öreg az utcán.~– De csupa vér
60 20|            Meghaltam – dörmögé az öreg, s megint félreszegte a
61 20|        tértem – házsártoskodék az öreg.~– Holt ember vagyok. –
62 20|       sietett azt előhozni.~– No, öreg – monda János, odatartva
63 20|        aggoskodék Zsuzsa néne.~Az öreg szétnézett mogorván. Leráncolta
64 20|       lendíteni akart rajtam: „No öreg! Régen volt az, ugye? De
65 20|         Akkor sajnálom önöket, jó öreg – így szólt a tekintetes
66 20|        sóhajtá Zsuzsa asszony. Az öreg ember végigborzolta az ősz
67 21|       sóhajta fel a diurnista. Az öreg asszony derültebb arccal
68 22|             Istenem-sopánkodék az öreg–; hiszen még jegygyűrűt
69 22|            Csak kicsi kurázsi.~Az öreg azt sem tudta: égen van-e
70 22|       vőlegény és menyasszony két öreg ember volt, s a násznép
71 22|          osztani.~Odalépett a két öreg közé, s kétfelé tartotta
72 22|           már ölelkezni.~De a két öreg nem egymásnak, hanem a közbekerült
73 23|      nagyokat nevetnek, amiket az öreg anyókák szentül elhisznek,
74 25|     hallása volt, neszelte már az öreg lépéseit. – Csak emlegetni
75 25|           majma raa se ismeer.~Az öreg pironkodva mosolygott, a
76 25|        Nem jól felterítettünk?~Az öreg csak a fejét lógatta, s
77 26|        Megyek egybekelni az én jó öreg élettársammal, akivel már
78 26|         ebben megakadályozzon!~Az öreg szolgaember valódi hős alakká
79 26|   megcsókolta az orcáját.~Csak az öreg Ádám apó viselte magát e
80 27|     egyenesen hozzá sietett.~– No öreg! Itt van a dispenzácio!
81 27|    vállára ütve. Erre felriadt az öreg s nekilódult.~– Ahó! Itt
82 27|           úr.~– „Segédfogalmazó”, öreg – igazítá helyre Makár.~–
83 27|          A sekrestyés ott vár.~Az öreg előre-hátra ingadozott,
84 27|       vállait a két kezével.~– No öreg, mondhatom, hogy nagy fifikus
85 27|          más vágányba ne igazítsd öreg a váltót, mert hátba váglak.~
86 27| zászlókkal a szegények házába.~Az öreg megállt a konyha közepén,
87 30|       futtatás napján aztán az én öreg lovászom hirtelen gyomorcsikarást