Fejezet

 1 14|       Mennyi kés! – dünnyögé Szüköl Makár. (Ez volt a neve a hivatalbelinek.)~–
 2 14|        Tessék a bejelentési bárcám.~Makár figyelmesen átolvasta a
 3 14|             Áh! – ungorkodék Szüköl Makár gonoszkásan.~– Hát kicsike
 4 14|             Én megmentettem – mondá Makár, a kabátja szárnyával verve
 5 14|          önmagát megtalálni.~Szüköl Makár aztán csülkön markolva a
 6 14|              Mutatta az üres bögrét Makár úrnak. A tensurat ez kihozta
 7 14|             másik szeme is felnyílt Makár úrnak.~– Ahán! Valaki? Az
 8 14|          egymással, azalatt fogta a Makár úr gyűrődött cilinderét,
 9 14|           törvény nevében! – kiálta Makár élesre köszörült hangon.~
10 14|  alálépegetett a hágcsón, s odaállt Makár elé.~– No hát szolgálatjára
11 14|        abbul maradt meg ez a sonka. Makár úr e vallomásra a falnak
12 14|           gondosan elzárt palackot.~Makár urat a képzelődés egész
13 14|        nyújtva neki az ellenmérget.~Makár úr mohón nyakalta befelé
14 14|             Azt sem tudtam.~Ezalatt Makár úr kifújta a nagy ijedtséget.
15 14|            Hát ilyen az ember!~Ez a Makár nem hogy hálát adott volna
16 14|            nyilatkozat által Szüköl Makár a hivatalos tekintélyét
17 14|            másztam tőle a falra.~De Makár úrban újra feltámadt az
18 14|            ez is valami ellenméreg?~Makár úr anélkül is nagyon mérges
19 14|      kerülünk mi mind valamennyien.~Makár úr egy nagy pocát ejtett
20 14|         kalapja. Ne essék kétségbe. Makár a kalap után nyúlt, s nagy
21 14|           elhagyatott kinézése van.~Makár úrnak még a hunyorgó szeme
22 14|       köszönöm.~Jókor köszönte már.~Makár úr nevetett, két sor, jobb
23 14|           Itt van ni – mondá Szüköl Makár.~– Megvan. – S azzal a nedves
24 14|          csak még egy szóra – monda Makár a szelídebbik tekintélyét,
25 14|             Hát természetes – mondá Makár.~– Kinek kinek meg kell
26 14|           Zsuzsa asszony megkapta a Makár kezét, s nagy zokogva csókolta
27 14|             uram.”~– Mi ez? – mondá Makár.~– Ne bolondozzatok! Valaki
28 20|            konstábler, meg a Szüköl Makár. A maga lábain lépegetett,
29 20|      figyelmezteté Lidi kisasszony.~Makár úr rákiáltott az asszonynépre.~–
30 20|            nagy szerencséje – mondá Makár úr. – Érvágás helyett szolgált
31 20|            monda (intraparenthesim) Makár úr. – Egy szó sem igaz abból
32 20|            hát mi történt – unszolá Makár.~– Talán elutasította a
33 20|        akkor minden jól van – monda Makár úr.~– Magának jól van; de
34 20|         legegyszerűbb dolog – monda Makár úr.~– De uram, ha énnekem
35 21| mesterséggel – szólt közbe a Szüköl Makár úr.~– Majd elmondom én azt
36 21|            A mentőtársaság? – kérdé Makár úr.~– Volt is akkor konstábler,
37 21|             akkor egymásnak.~Szüköl Makár szomorúan szólt közbe.~–
38 22|          nagy siralomnak, azt mondá Makár úr:~– Hát ez mind igen szép,
39 22|            Hát mi kell még? – kérdé Makár.~– Hát az, ami a háborúviseléshez
40 22|             t.~– Csodálatos – monda Makár úr, aki abban a hitben nyúlt
41 22|         bankót csinálni? – riadt rá Makár.~– Óh nem. Csinalom forintot
42 22|           köszönöm – dörmögé Szüköl Makár. – De az a múltkori csók
43 23|       magasztalásai tárházát Szüköl Makár irányában. Ő volt a csoda
44 23|        sokat beszélni – szabadkozék Makár –, mert ha kitudódik, hogy
45 23|          szeleburdivá lett a Szüköl Makár.~Szinte látható volt az
46 23|           órakor kopogtatott Szüköl Makár Lidi kisasszony kamrácskájának
47 23|             amíg a felolvasás tart.~Makár úr helyreigazítá a manchettjeit
48 23|           Van ilyen több is – mondá Makár öntudatos arcragyogással.~–
49 23|          elém: „Mondjon szép mesét, Makár bácsi!” Hát majd ha én nekem
50 24|             varrásban. – Ajánlkozék Makár úr.~Lidi kisasszony nevetett
51 24|           is megtette, hogy előadta Makár úrnak a kívánt varróeszközöket.~
52 24|          nem lett azon mit nevetni. Makár úr olyan szabályszerűen
53 24|            Azt mondja: „Édes Szüköl Makár! Te tanultad a kétszer kettőt,
54 24|         össze szépen magad.” Szüköl Makár megfogadja májszter Necessitas
55 24|        danoláshoz, maga után rántva Makár urat, ki szörnyű hamis hangon,
56 27|            többször tisztelt Szüköl Makár úr, aki egyedül hiányzott
57 27|     elbocsátotta egymásnak a fülét.~Makár úr pedig nem vett észre
58 27|        senki sem mosolyodott el rá.~Makár úr e kedélytelenséget a
59 27|                Ádám apó – kiálta rá Makár a vállára ütve. Erre felriadt
60 27|               öreg – igazítá helyre Makár.~– Ma van a hivatalos lapban.
61 27|        bizony nem kaphattam – mondá Makár.~– Valamennyi mind a lófuttatáson
62 27|           esketési sportuna – monda Makár.~– A huszonöt darab négykrajcáros.
63 27|            Panna.~– Itt van – monda Makár úr, ledobva az ezüst forintost
64 27|             ezt azonnal lefoglalom.~Makár úr hátra nézett, s aztán
65 27|            tulajdonosa.~Erre Szüköl Makár azt viszonzá, még jobban
66 27|              Én pedig vagyok Szüköl Makár, a „zöld pokolhoz” címzett
67 27|       visszahökkent.~– Ahán – monda Makár úr.~– Ez erős torma volt!
68 27|             fizetünk nigy krajcárt. Makár utána számított.~– Négyszer
69 27|           Hirdeté a szót fennhangon Makár úr. – Önagysága, a kegyes
70 27|      morális bökkenőnek.~Félrevonta Makár urat, s így szólt hozzá:~–
71 27|              hogy rajtunk segítsen?~Makár nagyot hunyorított a behunyt
72 27|           monda Tarafás úr, a kezét Makár úr karja alá öltve –, nem
73 27|      hajcécu!~Ekkor aztán kibocsátá Makár úr Ádám apót a kalodábul. –
74 27|              mondá Lidi kisasszony. Makár úr mindent megfigyelt, mindenkit
75 28|       vannak az asylumban. A Szüköl Makár is megérte, hogy fizetéses