Fejezet

 1 1 |            Látta, hogy az egy fiatal leány.~– Hát maga, lelkem, mire
 2 2 |              hallatott e tréfához. A leány mindjárt elkezdte a bizalmaskodást.~–
 3 2 |            zsivaj támadt az utcán.~A leány kitekintett az esernyő alól,
 4 2 |         sipotár! Beleesett a hóba! A leány meg van rémülve.~– Ezek
 5 2 |          Zsuzsa néni – szabadkozék a leány.~– No, már nem akar elöl
 6 2 |       tűzhelyhez sietett, a jövevény leány pedig bement a holmijával
 7 2 |               Készen a magyar tea.~A leány kinyitá az ajtót, s kilépett
 8 2 |             s fahéjjal fűszerezve.~A leány kiszürcsölte azt az utolsó
 9 2 |    fölmelegített. Nagyon köszönöm.~A leány aztán viszonszívesség fejében
10 2 |              chausz… Gib flájsch…”~A leány ijedten ugrott fel a székéről,
11 2 |          nagy hirtelen fenntermett a leány által üresen hagyott széken,
12 2 |            állatjai vannak – monda a leány.~– A kutyája is olyan eszes
13 3 |         találtak rá. A szerencsétlen leány bizonyosan a Dunába ölte
14 3 |      elöljáróságnak a levele, hogy a leány a varrásbul él és tisztességes
15 3 |             jól száradtak a ruhák.~A leány odabenn maradt a mosókonyhában
16 3 | selyempapírba takart címer-mintát.~A leány kibontotta a címert.~Egy
17 4 |           Azért mégis csak felnőtt a leány. Korához képest nagyon is
18 4 |            egy napszámos leánnyal. A leány folyvást egy nótát dalol,
19 4 |              a népszínházban: „Azért leány a nevem, hogy a legényt
20 4 |           közepett.~A kis virágáruló leány, a Csicsonka, mikor hazakerül
21 4 |         belevisít a népdalba: „Azért leány a nevem, hogy a legényt
22 5 |               meglátta, hogy ott egy leány az árusnő, s egyedül van.
23 5 |            szemétbe, mint az a másik leány a hűtlen kedveséét.~Azzal
24 9 |           zapjánál ’Tepliczán. A még leány!~– Micsoda? A felesége még
25 9 |              Micsoda? A felesége még leány.~– A hát. Az úgy szokás.~
26 9 |            Leginy tizenhatesztendős, leány meg tíz, tizenkettő. Azután
27 14|           egy szegény kis virágáruló leány hagyta ott, akit a kisasszony
28 14|             Már az igaz. A Csicsonka leány két ibolyaágy között alszik.
29 14|            esik, lemoshatja; de ha a leány becsületét bemocskolják,
30 14|             Hát ez mi volt? Egy szép leány csókja! Az én kicsúfolt
31 16|          eleven virág! – Fecsegett a leány, s azzal megfordult a lábujjhegyein
32 16|               Az anyja is virágáruló leány volt, a leánya is az lesz.
33 17|              se nappal, tisztességes leány egyedül keresztül nem megy;
34 17|              én vettem a ruhádat!” A leány most ott kuporog egy szögletben.~–
35 18|             Velünk nem maradhat ez a leány. Ami cókmókja a nagyanyjának
36 19|             hogy de bolond ez a nagy leány, hogy ezzel a csinos pofával,
37 21|               Én akkor tizenhat éves leány voltam; az én Ádámom pedig
38 23|       Akkorra a kis leányból is nagy leány lesz. Hát aztán lehet még
39 26|           megszólalsz? Te virágáruló leány! Hát mért nem mész gyöngyvirágot
40 28|          hogy milyen szegény. S az a leány, aki még ott is meg van
41 28|            itt is csak olyan szegény leány vagyok, amilyen ott voltam,
42 29|           hogy a házasulandó ifjú és leány felmászik két egymás közelében
43 30|            követel tőle lemondást.~A leány elhatározta, hogy kitépi
44 30|             szenvedély volt. Hátha a leány is örökölte a vér hajlamait?~
45 30|              elég ok volt rá, hogy a leány meghaljon.~A fényes menyegző
46 32|    elégtételvevés.~Azonban az eltűnt leány levelében még ennél nagyobb
47 33|            pártul nem fogja. Ha az a leány egyedül megy ki a pályaházból,
48 33|              vonaton csak egy fiatal leány érkezett, a többi utasok
49 33|        grófnő által megküldötthöz. A leány hozzá tartozni látszott
50 33|              mondta nekem, hogy az a leány hova fog szállni. Ez volt
51 33|        szerint ama vonattal érkezett leány lett volna az eltűnt varrónő. –
52 33|             még most is ott van az a leány?~S ha nincs is már ott;
53 34|            nem szoktak. De az eltűnt leány azzal fenyegette az anyját.~–
54 35|             arról, hogy ez ugyanaz a leány volt, aki azelőtt a váltóőrnél
55 35|      meghazudtolta volna rajta. Az a leány dolgozott szorgalmasan,
56 35|       ösvényre.~– Lássa grófnő: az a leány, aki ama végzetes éjszakán
57 36|            tetszelgősen mosolygott a leány.~– Mondták ám többen már,
58 36|            kiderülne. Én egy szegény leány vagyok: szegény szülőktől.
59 36|          Mintha ő maga élne ottan.~A leány idegeit végtül végig járta
60 36|             a halott – Amelie-nak?~A leány reszketett, ingadozott.
61 36|            két kezével, elszédült. A leány nem engedte őt elesni, átkarolta:
62 36|              elesni, átkarolta: erős leány volt, s a balzacra fekteté