Fejezet
1 1 | No te Vigyázz! Hát Ádám apó! Baktatunk haza? Nini, hát
2 1 | Azt nem tehetem, Ádám apó. Én megesküdtem rá, hogy
3 1 | kísértem. Jójcakát öreg apó. Jójcakát szép kisasszony.
4 1 | tőlünk – magyarázá Ádám apó az új lakónőnek, mikor már
5 2 | mulatság.~– Itt jön az Ádám apó a mamzelljével – kiált az
6 2 | gyezsepogyes! – vág vissza Ádám apó, s a tokoszászlóval a fejére
7 2 | utána, azt követte az Ádám apó, leghátul a Vigyázz. A kis
8 2 | szólt sunyítva az öreg apó.~– Egészen fölmelegített.
9 2 | chausz, – gib flájsch”.~Ádám apó nevetett.~– Ugye, megijedt
10 2 | Felrepült az asztalra. Ádám apó eléje tett egy pohár vizet,
11 4 | szabadnapon maga az Ádám apó is hazakerül, aki aztán
12 5 | hogy éhen maradt.~Az Ádám apó másnap este jött meg kutyástul.
13 6 | ki ebből – dörmögé Ádám apó, s a Vigyázz is egészen
14 6 | szerencsét! – mondá Ádám apó. – Azt tartja a cigány közmondás,
15 6 | homályos lelkem – szólt Ádám apó.~– Én sem győzöm már a munkát –
16 7 | ismét megérkezett, Ádám apó maga vitte ki a szemetes
17 7 | nyolc darab egyes. Ádám apó el volt szörnyedve. Rohant
18 7 | Nem akadt gazdája.~Ádám apó kénytelen volt a talált
19 7 | nap reggelén, mikor Ádám apó a szemetes ládát ki akarta
20 7 | tájékára sem voltak az Ádám apó kincstermő ládájának. A
21 7 | szemétben talált pénzt. Ádám apó hirtelen haragudott, hirtelen
22 7 | akkorra előkerült az Ádám apó is a vasúttól a kutyájával.~
23 8 | farolt neki egymásnak. Ádám apó nem állhatta meg, hogy ne
24 13| hazakerült már.~Csakugyan az Ádám apó jött meg. Mikor belépett,
25 14| tányért tett a tál mellé. Ádám apó súgva mondá az asszonynak:~–
26 14| lovak!” A kiáltásra Ádám apó felriadt, s nagyon megijedt.~–
27 14| odaállítá azt az asztalra Ádám apó elé.~– No, hát ismeri a
28 14| Kérem! – tiltakozék Ádám apó.~– Én becsületes úton jutottam
29 14| kétségbe volt esve.~Ádám apó komolyan megszánta a szegény
30 14| húzott nagyot. Azalatt Ádám apó félrehúzta a János konstáblert.~–
31 14| Feleség! – sápítozott Ádám apó. – Végünk van. Nem a szegények
32 14| szegénységi bizonyítványt. Ádám apó pedig csak a fejét ingatta,
33 14| akartok fölvétetni, ahogy Ádám apó felsóhajtásából megértettem.
34 14| folyamodást átadhatom.~Ádám apó nagyon felhúzta a két vállát. „
35 15| negyedet meghuhukol.~Ádám apó még napfénynél lefeküdt
36 15| ajtót kaparja. Erre Ádám apó tápászkodik fel, s odacammog
37 15| Különösen ezek a macskák!~Ádám apó megint lefekszik. De már
38 16| elhordta a tiszta ruhákat, Ádám apó pedig felment a vasúthoz,
39 20| másvilágra. Szegény Ádám apó!~– Akkor én is elölöm magamat –
40 20| volt a Frányónak. Az Ádám apó csak egy kicsit volt meghalva.
41 20| izmos tenyereivel az Ádám apó vállát, hátát hatalmasan
42 20| Ferke megkapták az Ádám apó két kezét, s ketten két
43 20| cincálni.~De már ezt az Ádám apó maga is megsokallta, felugrott,
44 20| orvosság”.~– No hát Ádám apó! Ugye, hogy élünk?~– Az
45 20| mi törteent vele?~Az Ádám apó összeszedte magát, s még
46 20| erre a szóra mondá Ádám apó.~– Mit feleljek? Hazudni
47 21| meg akkor – motyogá Ádám apó.~– Mi szükség volt két koldussal
48 21| igazán mondod – rebegé Ádám apó, zokogva ölelve át hű élettársát.~
49 22| rekapitulálta a véleményeket Adám apó.~– Hogy meg kell tenni,
50 22| vagyunk urai – monda Ádám apó.~Erre minden jelenlevő büszkén
51 25| hálókamrájába.~– No hát Ádám apó – szólt Gagyuláné, egy kis
52 26| tudott többet, akkor Ádám apó vette fel a szót.~– Édes
53 26| orcáját.~Csak az öreg Ádám apó viselte magát e nehéz perc
54 26| az ajtó felé indult.~Ádám apó motyogott ébren-álmában.~–
55 26| Már fütyült – monda Ádám apó.~Erre a füttyszóra egyszerre
56 27| Még ez sem hatott. Ádám apó bámult maga elé, mint a
57 27| mint a sóbálvány; – Ádám apó – kiálta rá Makár a vállára
58 27| Most aztán ráismert az Ádám apó.~– Ah, Ah! A tekintetes
59 27| énvelem mi lesz azután?”~Ádám apó elérté a kérdést, s megcirógatá
|