bold = Main text
     Fejezet                                         grey = Comment text

1001 16   |                  nem engedte magátul azt az elégtételt megvonatni, hogy
1002 16   |              elégtételt megvonatni, hogy az összes házi lakókat egyenkint
1003 16   |               művész. Addig nem viszi el az üzletfőnökhöz a munkát,
1004 16   |             kisleánynak meg nem mutatta.~Az pedig ma nagyon későn került
1005 16   |           cifrábbak voltak, mint máskor; az ibolyák közé egy-egy rózsabimbó,
1006 16   |                 Úgy? Virágot? Tudom már! Az a te boszorkány nagyanyád
1007 16   |                szép; de csak mégis szebb az eleven virág! – Fecsegett
1008 16   |               érezte magát azáltal, hogy az új ruhájában nem találta
1009 16   |                   Te is ott kezded, ahol az anyád kezdte; majd ott is
1010 16   |             követett. Ez is jó lesz majd az instanciához. Onnan aztán
1011 16   |              Hiszen olyankor nem is éhes az ember, mikor reménységgel
1012 16   |               leghamarább átesett rajta, az a Csicsonka volt.~Már két
1013 16   |                 a leánykának a homlokát.~Az sírva ment a filagória felé
1014 16   |                 a vitéz tettét. – Inkább az anya keze verje meg, mint
1015 16   |                  a sorsé.~Hát hisz abban az anyai kézben nem is volt
1016 16   |           kislány visítását, ami hirdeté az ellazsnakoltatást.~Lidi
1017 16   |            sikoltozás alatt. Fellázadtak az idegei.~Amint aztán a sikoltozás
1018 16   |               más szegényekét is. Kivált az ilyenfajta szegényeket nem
1019 16   |                mit csinálok? – rikácsolt az asszony.~– Kotty belé, szilvalé!
1020 16   |               neki semmit, csak megfogta az asszonynak a két kezét csuklójánál
1021 16   |              keresztbe szorítá a mellén.~Az egy ideig küzdött vele;
1022 16   |      kisasszonynak a két keze olyan mint az acél, nem lehet abból kiszabadulni.
1023 16   |                  a csalánnal. Mit vétett az unokája?~– Azt vétette,
1024 16   |              éjjel-nappal. Takarodjék ki az én szobámbul!~– Nem megyek
1025 16   |           sohasem hallott.~S a vén banya az első nóta után elkezdte
1026 16   |               amiket meghallani rosszabb az arculverésnél. Közben el-elnevette
1027 16   |                kérdés: ki törődik azzal. Az anyja is virágáruló leány
1028 16   |                  leány volt, a leánya is az lesz. Az sem tudja, ki volt
1029 16   |               volt, a leánya is az lesz. Az sem tudja, ki volt az apja,
1030 16   |              lesz. Az sem tudja, ki volt az apja, ez sem tudja. Ez így
1031 16   |                följelenteni?~– Azt, hogy az a nő őrült. Vizsgáltassák
1032 16   |                lesz azzal a kisleánnyal? Az itt marad magára. Senkije
1033 16   |                 S mit ád neki enni, amíg az dolgozni megtanul? Azt a
1034 16   |              hogy büszke legyen rá, akit az Isten megáldott vele!~
1035 17   |                keresztül nem megy; hanem az árkádok alatt kerül át egyik
1036 17   |                 megkérdezem valakitől.~– Az nem jó lesz. Én majd útbaigazítom.
1037 17   |              csaknem átellenben van vele az úri kaszinó. A Hatvani utcában
1038 17   |            sétálnak a lakkcipősök. Hanem az aszfált mindenütt veszedelmes.
1039 17   |                 dolgozik, könnyű eljutni az Erzsébet téren keresztül.
1040 17   |             átvágni a jobb oldalra; mert az Egyetem téren rendesen fiatal
1041 17   |                urak csoportosulnak, akik az elhaladó szép leányt szó
1042 17   |                nyomda, a takarékpénztár, az egyetemi könyvtár meg a
1043 17   |          épületek. Világért be ne térjen az átjáró udvarba; mert az
1044 17   |                  az átjáró udvarba; mert az már két kávéház között esik,
1045 17   |                egyenesen nyisson be azon az ajtón, ami fölé ez van írva: „
1046 17   |             Előkelő hölgyekre nézve ezek az illemszabályok nem léteznek.
1047 17   |              annak melyik oldalán járjon az ember leánya? Amíg nem ismeri
1048 17   |                  leánya? Amíg nem ismeri az ember a veszélyt, addig
1049 17   |                  ember a veszélyt, addig az nem létezik.~A véletlen
1050 17   |           meglepetését.~– Igazán, mintha az Úr Jézus küldte volna –
1051 17   |                 küldte volna – szaporítá az üdvözlést Zsuzsa asszony.~
1052 17   |                   A János végighallgatta az esetet, hivatalos állásához
1053 17   |                 különösen jó napunk van. Az országházban egy tiszteletreméltó
1054 17   |               suttogá a konstáblernek.~– Az a csúf boszorkány nem kínozza
1055 17   |                 úgy kísérjen.~– Ah! Hisz az szégyen volna! Egy szép
1056 17   |                kisasszony meg egy rendőr az utcán egymás mellett haladva.~–
1057 17   |                 szégyen? Akinek kard van az oldalán, az gentleman.~ ~
1058 17   |              Akinek kard van az oldalán, az gentleman.~ ~
1059 17(1)|                 van saját palotájában, s az ócska ház helyén monumentális
1060 18   |                 állapota fölött; esetleg az elmeháborodott asszonyt
1061 18   |              hozzon két bérkocsit: egyet az orvos, a rendőrtiszt és
1062 18   |           másikat pedig a kisasszonynak. Az nem ülhet egy kocsiban három
1063 18   |       paradicsomba” megérkezve, legelébb az orvos ment be a kertlakba,
1064 18   |               maradt.~Időjártával kijött az orvos, s azt mondá a konstáblernek,
1065 18   |              hogy híjon két hordárt.~Míg az előkerült, az orvos megírta
1066 18   |               hordárt.~Míg az előkerült, az orvos megírta a látleletet
1067 18   |           látleletet a Kaporék szállásán az öregasszony mibenlétéről.
1068 18   |                   Annak a kisleánynak is az eddigivel ellenkező életmódot
1069 18   |          visszaérkezett a két hordárral, az orvos kihozatta velük karszékestül
1070 18   |                  elhalmozta csúfnevekkel az egész társaságot, kijutott
1071 18   |              társaságot, kijutott belőle az orvosnak, a főkapitánynak
1072 18   |              orvosnak, a főkapitánynak s az átkos kormánynak is, de
1073 18   |               kisasszony; aki mind ennek az erőszaktételnek az okozója.
1074 18   |                 ennek az erőszaktételnek az okozója. A János egyre intette,
1075 18   |             támaszkodva sírt keservesen.~Az őrült nő nem akarta engedni,
1076 18   |                úgy hajtottak a Rókushoz.~Az egész háznép meg a fél utca
1077 18   |         kiszaladt a csodára. Mikor aztán az öregasszonyt elszállították,
1078 18   |                  kisasszony odaadta neki az egész kávéját. Attól aztán
1079 18   |               Azt már elfelejtette, hogy az imént összekínozta, hogy
1080 18   |             öreganyja volt!~– De mi lesz az öreganyádnak az unokájábul? –
1081 18   |                  mi lesz az öreganyádnak az unokájábul? – dörmögé Zsuzsa
1082 18   |           dörmögé Zsuzsa asszony.~– „Aki az ég madarait táplálja, aki
1083 18   |            kegyednek a lelkére maradt ez az ég madara meg a mezők lilioma.
1084 18   |                innen kimúlunk.~– Majd ád az Isten.~Egy óra múlva már
1085 18   |                  teszem többet!”~Ilyenek az ég madarai!~A Zsuzsának
1086 18   |                Csicsonkával.~Kopogtatnak az ajtón. A postakihordó lép
1087 18   |        kisasszony itt lakik?~– Én vagyok az.~– Egy ajánlott levél van
1088 18   |          ajánlott levél van a számára.~– Az én számomra? – kérdé a varrónő.~–
1089 18   |            tollat. Aztán megmutatta neki az ujjával, hogy ide írja a
1090 18   |               Gratulin Lidiának szól. De az a Gratulin Lidia nem ő.~
1091 18   |                 felbontja, megsérti vele az élőket és a halottakat.
1092 18   |                 a levelet ide intézte, s az meglátja, hogy az aláírás
1093 18   |             intézte, s az meglátja, hogy az aláírás idegen kéz vonása.
1094 18   |        Reklamálni fogják a levelet. S ha az akkor fel lesz törve! –
1095 18   |                  a Zsuzsi néni is tudja, az Ádám bácsi is tudja, hogy
1096 18   |                 számára.~A varrónő leült az ágyára; a Csicsonka odaguggolt
1097 18   |             elolvasom én magam. Kegyedet az se terhelje.~Azzal nem várva
1098 18   |                felszakítva a borítékját, az ablakhoz futott vele.~–
1099 18   |               forint.~A varrónő leborult az ágyára és zokogott.~– No,
1100 19   |                időjóslási tehetség, hogy az ember előre kitalálja, hogy
1101 19   |                meg hogy utána ne szökjön az Ádámnak, de az már rafinált
1102 19   |                ne szökjön az Ádámnak, de az már rafinált gonosztevő
1103 19   |            vasúti meg a városházára ment az instánciájával. A többi
1104 19   |                Legjobb a Frányónak, mert az mindennap lefizeti a háláspénzt,
1105 19   |                furcsa is volt a nagymama az utolsó időkben. Azt kívánta
1106 19   |            kívánta tőlem, hogy ezután ne az utcaszögleten áruljak virágot,
1107 19   |                leánykori ruháit, amikben az árult virágot, s azokba
1108 19   |                 Olyan cifra voltam, hogy az utcán utánam szaladtak a
1109 19   |           gyerekek. Jaj, de rosszak azok az ifjú gavallérok ott a vendéglőben! –
1110 19   |          gavallérok ott a vendéglőben! – Az öregek még rosszabbak. –
1111 19   |           csalánnal csipkedte a bőrömet. Az fájt nagyon. Én könyörögtem,
1112 19   |            amikre megtanított, hogy majd az urak előtt produkáljam velük
1113 19   |                  látta volna Ádám bácsi! Az állatkerti oroszlán semmi
1114 19   |              csinos pofával, meg ezekkel az erős kezekkel nem az orfeumban
1115 19   |             ezekkel az erős kezekkel nem az orfeumban produkálja magát,
1116 19   |                   de furcsákat kérdezett az a doktor mind a kettőnktől.
1117 19   |           dolgozol.” Jaj milyen jó dolog az a „dolog!” Ahelyett, hogy
1118 19   |               háta mögött. A Pikusz állt az ablakban, s onnan leste
1119 19   |                  ablakban, s onnan leste az asszonyát.~– Jaj, hogy megijesztettél,
1120 19   |              diskurálsz idebenn? – kérdé az ajtón belépő mosónő.~– Senkivel
1121 19   |                 elvártam könnyű szerrel. Az uramnak a havi fizetése,
1122 19   |                  havi fizetése, meg amit az albérlőktül kaptam, a varró
1123 19   |                  a házbér. De most, hogy az uramat elbocsátották a vasúttól,
1124 19   |                háziúr azt rendelte, hogy az albérlők egyenesen az ő
1125 19   |               hogy az albérlők egyenesen az ő kezébe fizessék az angáriájukat,
1126 19   |           egyenesen az ő kezébe fizessék az angáriájukat, még pedig
1127 19   |             lehet kérni a tengeri nyulat az óriáskígyótul, amit már
1128 19   |                 is szerencse kell. Olyan az, mint a lutri. 90 számot
1129 19   |                 elég volna. Most jár oda az öregem éppen az instanciájával. –
1130 19   |                  jár oda az öregem éppen az instanciájával. – De én
1131 19   |         kisasszony” – kiáltott a Pikusz, az ablak üvegét megkopogtatva
1132 19   |              Csicsonkát. Ha a nagyanyját az őrültek házába vitettem,
1133 19   |           gondoskodnom. Megfelezzük vele az én ételemet. El is hálhat
1134 19   |                én ételemet. El is hálhat az én szobámban, ha három széket
1135 19   |              egymás mellé teszünk.~– Oh, az nagyon jó lesz. Én még sohasem
1136 19   |                  szétnézett a varróleány az elhagyandó otthonban.~–
1137 19   |                   Úgy megszoktam már ezt az egész „zöld paradicsomot”,
1138 19   |               édesanyám. Olyan jól esett az Ádám bácsi kegyes dorgálásait
1139 19   |            Paczal János, a konstábler! – Az új szállásomat kedveskedésből
1140 20   |              Wart!» – deklamált a Pikusz az ablakban.~– Ez a Vigyázznak
1141 20   |                 a Vigyázznak szól!~– Hát az a kutya megszökött?~– Kiugrott
1142 20   |             kutya megszökött?~– Kiugrott az ablakon.~– Bizonyosan a
1143 20   |              semmiházinak. Már ott kapar az ajtón.~Zsuzsa asszony beeresztette.~
1144 20   |           keservesebben vonított, s hogy az asszonya odament hozzá,
1145 20   |          valóságos ember.~– Mi lelte ezt az ebet?~Egyszer csak jön lelkendezve
1146 20   |                repült utána. Rémült volt az arca, a kezeit tördelte.~–
1147 20   |               Meg ne ijedjen! Itt hozzák az urát. Kegyelmes Istenem!~–
1148 20   |               urát. Kegyelmes Istenem!~– Az én uramat? Szent Isten!
1149 20   |                   Jáj! Jáj! oda vagyunk! Az Ádám bácsi beleugrott a
1150 20   |              Zsuzsa néni! Ne veszítse el az eszét! Gondolja meg, hogy
1151 20   |                eszét! Gondolja meg, hogy az tiszta lehetetlenség, hogy
1152 20   |               tiszta lehetetlenség, hogy az Ádám bácsi a toronyból is
1153 20   |                 gondolkodóba esett.~– No az igaz, hogy ez nem lehet.
1154 20   |            elszédült, ledobbant, megesik az öreg emberen gyakorta, ezek
1155 20   |                 se nem meg van baj! Csak az Ádam bacsi egy kicsit meghalta
1156 20   |                  igaza volt a Frányónak. Az Ádám apó csak egy kicsit
1157 20   |          kisasszony.~Makár úr rákiáltott az asszonynépre.~– No csak
1158 20   |                 Elszédült, aztán elesett az öreg az utcán.~– De csupa
1159 20   |         Elszédült, aztán elesett az öreg az utcán.~– De csupa vér a
1160 20   |            asszony.~– Igen, mert betörte az orrát – magyarázá a konstábler.~–
1161 20   |              magyarázá a konstábler.~– S az volt a nagy szerencséje –
1162 20   |                  a két férfi beleültette az Ádám apót.~Ekkor indult
1163 20   |             aztán csak meg istenigazában az asszonyhadnak a lamentációja. (
1164 20   |                 meg a Frányót is bízvást az asszonyokhoz lehet számítani.)~–
1165 20   |             innen azzal a kulccsal! hisz az az orrvérzés ellen való! –
1166 20   |                azzal a kulccsal! hisz az az orrvérzés ellen való! –
1167 20   |                 kolofonium is megteszi! (Az pedig van minden muzsikusnál.)
1168 20   |             csepegtették volna a markába az égő gyantát, ha a páciens
1169 20   |              édes?~– Meghaltam – dörmögé az öreg, s megint félreszegte
1170 20   |                 Félretaszigált mindenkit az útból.~– Een tudom ennek
1171 20   |                 többet.~S azzal elkezdte az izmos tenyereivel az Ádám
1172 20   |            elkezdte az izmos tenyereivel az Ádám apó vállát, hátát hatalmasan
1173 20   |        hüvelykujját kell neki huzogatni! Az a legjobb – kommandirozott
1174 20   |              Miska meg a Ferke megkapták az Ádám apó két kezét, s ketten
1175 20   |             szerint cincálni.~De már ezt az Ádám apó maga is megsokallta,
1176 20   |                  tértem – házsártoskodék az öreg.~– Holt ember vagyok. –
1177 20   |                Ok nélkül csak nem bolond az ember, hogy meghaljon.~Ekkor
1178 20   |                  nem vette el a szájátul az üveget, amíg jót nem húzott
1179 20   |                 apó! Ugye, hogy élünk?~– Az mindegy – dörmögé Ádám.~–
1180 20   |                  aggoskodék Zsuzsa néne.~Az öreg szétnézett mogorván.
1181 20   |             tudhassam, mi törteent vele?~Az Ádám apó összeszedte magát,
1182 20   |                  tekintetes tanácsos úr? Az már tudta, hogy melyik tanácsos
1183 20   |              nevüket: nincs valami fiuk? Az bizonyosan Petrezselyem
1184 20   |                    No csak ne ereszd még az égnek a hálálkodásod sárkányát!
1185 20   |             rajtam: „No öreg! Régen volt az, ugye? De arra csak emlékszik,
1186 20   |                 évben, miféle napon volt az esküvőjük, s melyik templomban
1187 20   |                  a kötényével takarva el az arcát.~– Akkor sajnálom
1188 20   |                  sóhajtá Zsuzsa asszony. Az öreg ember végigborzolta
1189 20   |                 öreg ember végigborzolta az ősz haját a kezével.~– Mikor
1190 20   |              csak úgy táncolt körülöttem az a sok almárium, tele nagy
1191 20   |      elmulasztott ötven esztendeig, most az ötvenedikben üsse helyre.
1192 20   |                üsse helyre. Esküdjék meg az élete párjával. Elég soká
1193 20   |              volna olyan nehezemre, mint az a regula, hogy én most jöjjek
1194 20   |           emberek előtt mondjam el, hogy az én jó drágám, akivel én
1195 20   |               előtt megesketve, hogy ezt az ő becsületes arcát örökre
1196 20   |                arcát örökre megpirítsam, az ő szemeiből könnyeket fakasszak,
1197 20   |               Kaporné asszonyom”, ezután az utolsó repedt sarkú polyka
1198 20   |             hallod-e te Kömény Zsuzska!”~Az öregnek a szavát elfojtotta
1199 20   |                  úgy ütögette a tarkóját az öklével.~– Azt sem tudom,
1200 20   |            városházából? Hogyan kerültem az utcára? Csak azt tudom,
1201 20   |              azon keresztül is hallottam az emberek kacagását. Mind
1202 20   |        szembejöttünk a nagy patikánál.~– Az ám. Ott volt azon a tájon,
1203 21   |                Zsuzsa asszony lépett oda az emberéhez: megfogta a kezét,
1204 21   |                 alacsony sorsú némbernek az arcán csupa jóság volt kifejezve.~–
1205 21   |             kifejezve.~– Hát nem úgy van az, édes jó társam! A te asszonyod
1206 21   |                 A te asszonyod nem fogja az orcáját kendőbe takarni
1207 21   |              tizenhat éves leány voltam; az én Ádámom pedig húsz esztendős
1208 21   |                laktunk a Ferencvárosban: az én anyámnak a háza szemközt
1209 21   |            anyámnak a háza szemközt volt az ő anyjának a házával. Szerettük
1210 21   |              kelengyém is készen volt, s az Ádámnak a móring pénze.
1211 21   |                  emberek között mondják. Az anyám milimári volt; négy
1212 21   |              volt; négy szép tehene állt az istállóban, magam hordtam
1213 21   |              városba egylovas szekérrel. Az Ádám anyja pedig hentesné
1214 21   |             hentesné volt, s a fia vitte az egész üzletet.~– Jaj, hogy
1215 21   |                mind a kettőnknek meghalt az anyja. Mintha csak összebeszéltek
1216 21   |              kettős gyász miatt elmaradt az esküvőnk a farsangrul. Abban
1217 21   |              borral”. S azalatt csak úgy az ablakon keresztül beszéltünk
1218 21   |                 Kapor Ádám.~– Ekkor jött az a március 15. ami nekem
1219 21   |                emlékszem rá, mintha csak az idén történt volna. – Sötét
1220 21   |               Duna felől. Én kiszaladtam az utcára, s az utcaajtóban
1221 21   |                 kiszaladtam az utcára, s az utcaajtóban találkoztam
1222 21   |                  utcaajtóban találkoztam az Ádámommal. Ő azt mondá,
1223 21   |            Szent-Gellért fokárul kezdtek az ágyúlüvések megvillanni.
1224 21   |                 ágyúlüvések megvillanni. Az ágyúk mind a város felé
1225 21   |                   Minden lakos kinn volt az utcán a háza előtt, de még
1226 21   |            Egyszer csak azt látjuk, hogy az utcánk sarkán égő lámpásbul
1227 21   |                   Hát már akkor ott volt az árvíz. Annak a tükrében
1228 21   |                házaiba. Első gondolatunk az volt, hogy ami értékes holmicskánk
1229 21   |                Ami cseléd volt a háznál, az mind elszaladt: ott hagytak
1230 21   |                négy tehenet, meg a lovat az istállóbul kiszabadítani. –
1231 21   |             jönni a padlásrul, már akkor az ajtóragasztóig ért az árvíz.
1232 21   |              akkor az ajtóragasztóig ért az árvíz. Én ottrekedtem a
1233 21   |                 torlódva harsogtak végig az utcán: csak úgy rengett
1234 21   |                 a ház. Ítélet napja volt az! Rettenetes volt hallgatnom
1235 21   |               Rettenetes volt hallgatnom az állatok rémítő bömbölését,
1236 21   |                  rémítő bömbölését, amik az istállóban rekedtek. Átellenben
1237 21   |          istállóban rekedtek. Átellenben az Ádám lovai nyerítettek,
1238 21   |                  amint egy ház összedült az utcasorunkban. Akkor a pesti
1239 21   |                  S a víz még egyre nőtt. Az utca sarkán égő lámpás,
1240 21   |              utca sarkán égő lámpás, meg az a másik ott a vízben, mindig
1241 21   |                imádkoztam akkor is, hogy az átelleni ház, az én kedves
1242 21   |                is, hogy az átelleni ház, az én kedves Ádámom háza össze
1243 21   |                kisasszony, mind nem volt az akkor! Hát egyszer, mikor
1244 21   |   recsegett-ropogott alattam, mit látok? Az Ádám padlásának az ajtaján,
1245 21   |                látok? Az Ádám padlásának az ajtaján, ahol a szénát szokták
1246 21   |              előre. Odáig ért már a víz. Az Ádám nagy hirtelen a padlásajtót
1247 21   |                Tutajt csinált magának.~– Az a valami: a tutaj! – kiáltott
1248 21   |                  jeges árvízben! – Amint az Ádám meglátott engem a kéménybe
1249 21   |                 jégtábla egészen elzárta az utcát, keresztbe állt a
1250 21   |               állt a kettőnk háza előtt. Az utána jövő jéghasábok úgy
1251 21   |            jégtáblára, hogy majd átfutok az Adámhoz. De ő már a fele
1252 21   |         igyekezzünk innen sebtén – mondá az Ádám –, mert ha ez a megrekedt
1253 21   |              arra kellett ügyelnem, hogy az egyensúlyt fenntartsam a
1254 21   |                fenntartsam a tutajon. Ha az Ádám balra lépett, én jobbra
1255 21   |            keresztül, amíg vizet értünk. Az volt a „nászutazás”, galambom,
1256 21   |        összeragadt, olyan hosszú volt ez az út a sötétségben. Az ég
1257 21   |                  ez az út a sötétségben. Az ég fekete volt, alattunk
1258 21   |                  mikor szürkülni kezdett az ég, valahol egy partos dombon,
1259 21   |               hordóbul, a padlásajtóbul, az én nagy kendőmbül, meg az
1260 21   |                az én nagy kendőmbül, meg az Ádám köpönyegébül csináltunk
1261 21   |                  a fél kenyeret, ez volt az én kelengyém, az Ádám hozott
1262 21   |                 ez volt az én kelengyém, az Ádám hozott el egy darab
1263 21   |                 darab szalonnát, ez volt az ő móringja. Együtt, összetéve,
1264 21   |                 a házainkat. De még csak az utcának se találtunk a nyomára,
1265 21   |               valaha. Egy pusztaság volt az egész városrész, beterítve
1266 21   |              össze-vissza hányta halomra az árvíz, nem lehetett ottan
1267 21   |                piac közepén, megtalálták az én koráll nyakkötőmet, amit
1268 21   |                 koráll nyakkötőmet, amit az anyámtul kaptam egyszer
1269 21   |                 sóhajta fel a diurnista. Az öreg asszony derültebb arccal
1270 21   |               kétségbeesve. Én szerettem az Ádámot, ő meg szeretett
1271 21   |                  egymást. Igaz, hogy nem az oltárnál, nem a viaszgyertyák
1272 21   |                  A Ritka Panna pedig azt az észrevételt tette rá, hogy~–
1273 21   |           nyomorúságot. Pesten elkezdték az újbólépítkezést, mi ketten
1274 21   |               szorult. Ha egyszermásszor az egyikünk kidült a munkából,
1275 21   |                 a törvény elénk szabott, az egyházi esketést is szerettük
1276 21   |               rákényszerített bennünket. Az Úr Isten megajándékozott
1277 21   |                 egy kis angyal, akik ott az oltárképen a Szűz Máriát
1278 21   |             napon aztán így szólt hozzám az én Ádámom. „Hallod-e, Zsuzsa,
1279 21   |          mesterségre. Eljártam szapulni. Az Ádám meg télen havat is
1280 21   |           vasárnapra.~Itt nagyon elfogta az indulat Zsuzsa asszonyt,
1281 21   |                 beteg lett. Járvány volt az egész utcában. Valamennyi
1282 21   |              aztán nem gondoltunk többet az esküvőre. Minek már? Kinek
1283 21   |          esküvőre. Minek már? Kinek kell az? Minket összekötözött erősen
1284 21   |             deszkakoporsóban, amit ebből az udvarból egyszerre kivisznek,
1285 21   |          kaucsukkal volt behúzva a szíve az ilyetén érzékeny jelenetek
1286 22   |                 paphoz, és tartsátok meg az esküvőtöket, különben nem
1287 22   |                 városi szegények házának az ajtaja.~– Igaz, igaz – kiabáltak
1288 22   |               mind így beszélnek, mintha az esküvőhöz nem kellene egyéb,
1289 22   |                még? – kérdé Makár.~– Hát az, ami a háborúviseléshez
1290 22   |             koporsóját sem őrzik ingyen. Az esketésért fizetni kell.
1291 22   |                 Hahaha! Egy forint! Hisz az nem pénz!~– De mikor mink
1292 22   |             mikor mink a mai napon annak az egy forintnak sem vagyunk
1293 22   |                 elő, s akkor látta, hogy az nem más, mint egy árva cigaretta-papír.~–
1294 22   |                  hogy Szentgyörgy-napján az egyforintosok hogy eltűnnek
1295 22   |                 elől.~Be kellett vallani az egész társaságnak, hogy „
1296 22   |              mind valamennyinél hiányzik az a reális egyforintos. „In
1297 22   |                 van több forintja is; de az a tényleges kezdő egy forint,
1298 22   |              tényleges kezdő egy forint, az a bizonyos „monas”, ami
1299 22   |                   ami a világot alkotja, az nincs sehol.~– Micsoda! –
1300 22   |                leginnél megtalálja magát az a’zegy fórint. Én megcsinálom
1301 22   |        lakodalomba.~– Istenem-sopánkodék az öreg–; hiszen még jegygyűrűt
1302 22   |                 nekem keet uram is vaót. Az egyík meghótt, a másik megszökött.
1303 22   |                ezekhez a gyűrőkhöz: csak az ujjamat szorítják. Odaadom
1304 22   |                okozói nyugosznak már (ki az Úrban, ki a tömlöcben),
1305 22   |                  tömlöcben), s ráerőteté az Adámra meg a Zsuzsa asszonyra.~–
1306 22   |                öltözetem sincsen, amiben az Úr színe előtt megjelenhessek –
1307 22   |              monda Zsuzsa asszony.~– No, az meg az én gondom legyen –
1308 22   |             Zsuzsa asszony.~– No, az meg az én gondom legyen – szólalt
1309 22   |             virágos merinó ruhám, amiben az urammal megesküdtem. Én
1310 22   |              cipőt mind összeszerzek. Ez az én dolgom lesz.~– Én meg
1311 22   |               Panna. Kitartjuk mi magunk az egész lakadalmat, nem szorulunk
1312 22   |                 muzsikaaltatjuk magunkat az utcaan. Sohase laattak a
1313 22   |             könyökkel oldalba taszigálva az öreget. – Csak kicsi kurázsi.~
1314 22   |            öreget. – Csak kicsi kurázsi.~Az öreg azt sem tudta: égen
1315 22   |                  úgy szégyenlem magamat!~Az Ádám eléje lépett, az arca
1316 22   |           magamat!~Az Ádám eléje lépett, az arca úgy ragyogott, olyan
1317 22   |               füle hallatára.~– Akarsz-e az én hitvestársam lenni? Szeretetből
1318 22   |                koldusokból állott.~Hanem az a prózai diurnista egészen
1319 22   |             diurnista egészen elrontotta az egész poezist. Való is az
1320 22   |                az egész poezist. Való is az ilyennek szerepet osztani.~
1321 22   |               Még nincs itt a pillanatja az ölelkezésnek. – Nem megy
1322 22   |                házában régen betöltötték az üres helyeket; mert szegények
1323 22   |             Tarafás Bazilius uram kitesz az utcára. – Azért mármost
1324 22   |           szükségetek van. Nálam kitelik az a maga foltjábul. Én rögtön
1325 22   |                 holnap mindjárt mehettek az oltárhoz, megtarthatjátok
1326 22   |               dörmögé Szüköl Makár. – De az a múltkori csók talán mégis
1327 23   |               FEJEZET ~A titkos költő és az ő hallgatósága~Az egész
1328 23   |               költő és az ő hallgatósága~Az egész társaság mind sietett
1329 23   |                 fog kiszolgálni; én csak az üzlettel foglalkozom. Még
1330 23   |               Makár.~Szinte látható volt az ellenhatás a Paczal János
1331 23   |                 a legyet.~Vasárnap lévén az idő, az egész társaság kiült
1332 23   |                   Vasárnap lévén az idő, az egész társaság kiült a folyosóra,
1333 23   |                moly lyukat rágott rajta: az gondosan be volt tópolva.
1334 23   |               aminőt a bal lábán viselt: az valószínűleg tévedésnek
1335 23   |                  valószínűleg tévedésnek az eredménye.~Lidi kisasszony
1336 23   |                 belépéskor már megütötte az embernek az orrát, azzal
1337 23   |                már megütötte az embernek az orrát, azzal kecsegtetett,
1338 23   |               sült burgonya illat! Mikor az ember egy ilyen félig barnára
1339 23   |             barnára pirított fakó fickót az öklével kétfelé tör, s aztán
1340 23   |                 kipárázó gőz fölé tartja az arcát! Arábiának minden
1341 23   |              Tudja-e azt kegyed, hogy ez az első eset életemben, hogy
1342 23   |             valaki teaestélyre meghív!~– Az bizonyosan onnan van, hogy
1343 23   |              hogy kegyed maga nem keresi az ismeretségeket.~– Az már
1344 23   |              keresi az ismeretségeket.~– Az már igaz. Ezt eltalálta.
1345 23   |                szeretnek.~– Látja ön: én az első tekintetre felismertem,
1346 23   |              felismertem, hogy önben nem az a száraz, üres lélek lakik,
1347 23   |             költő vagy egy művész lakik, az érzi magát feljogosítva
1348 23   |                be kegyednek, úgy van biz az! Mikor a karmentőt ledobom
1349 23   |               sietek haza a szállásomra. Az az egyedüli luxusom, hogy
1350 23   |            sietek haza a szállásomra. Az az egyedüli luxusom, hogy egyedül
1351 23   |               kis padlásszobában, aminek az ablakábul a veres cserépfödélre,
1352 23   |               nagy ákácfának a koronája. Az télen-nyáron tele van verebekkel.
1353 23   |           éjszakára, nagy csiripeléssel. Az az én hallgatóságom: az
1354 23   |                   nagy csiripeléssel. Az az én hallgatóságom: az én
1355 23   |                  Az az én hallgatóságom: az én közönségem. Azoknak olvasom
1356 23   |                   Azoknak olvasom én fel az én költeményeimet, regéimet.
1357 23   |             akkor kenyérmorzsákat hintek az ablakom párkányára. Arra
1358 23   |              sorba ülnek a párkányra. Ez az elit publikum; a többiek
1359 23   |               aztán eldeklamálom előttük az én elmeszüleményeimet: azok
1360 23   |                rosszabb előadást láttunk az arénában”. Hát ez az én
1361 23   |             láttunk az arénában”. Hát ez az én mindennapi mulatságom.~–
1362 23   |                bele „egy” darabot, attul az nekem egészen édes lesz.
1363 23   |                    Amiről még eddig csak az ég verebei tudnak.~– Az
1364 23   |                  az ég verebei tudnak.~– Az nagy megtisztelés lesz rám
1365 23   |      tartalmaznak. Lidi kisasszony leült az ágya szélére, a Csicsonka
1366 23   |               szélére, a Csicsonka fejét az ölébe vonva, nehogy a kis
1367 23   |                 vagy olyan híresek, hogy az utókortul követelhetik,
1368 23   |             utókortul követelhetik, hogy az ő szobraikat kőből kifaragtassa.~
1369 23   |               szokás becsülni, hanem már az, hogy a sírjaikra virágokat
1370 23   |               tanács gondja.~Így történt az, hogy az egyik költőnek
1371 23   |             gondja.~Így történt az, hogy az egyik költőnek a sírja bizony
1372 23   |                nagyokat nevetnek, amiket az öreg anyókák szentül elhisznek,
1373 23   |                gondolják, igaz történet, az okos emberek pedig azt mondják
1374 23   |                tartatni a nagy városban, az mind kiment a költő temetésére,
1375 23   |                 a költő dicsőségét, akit az általa felmagasztalt szép
1376 23   |             szokása nem volna, hogy csak az útszélen meg az avaron szeret
1377 23   |                hogy csak az útszélen meg az avaron szeret tanyázni,
1378 23   |                engem nem öntöz más, mint az ég harmatja. De én őrzöm
1379 23   |                 ég harmatja. De én őrzöm az én jó barátomnak a porait
1380 23   |               akivel értettük egymást. Ő az én dalnokom, én az ő virága.
1381 23   |            egymást. Ő az én dalnokom, én az ő virága. Mély föld alól
1382 23   |                  lemegy a gyökerem egész az alvó porkig, még a vihar
1383 23   |                 a hét öntöző hölgy közül az egyik:~– Ejh, én bizony
1384 23   |                barátném, a numero kettő, az majd holnap megöntözi.~A
1385 23   |                  volna ma öntözni, mikor az újságban az áll, hogy az
1386 23   |               öntözni, mikor az újságban az áll, hogy az időjós nagy
1387 23   |                 az újságban az áll, hogy az időjós nagy esőzést jövendölt.
1388 23   |                  sem a szép hölgyek, sem az égi felhők, azok lelankadtak,
1389 23   |               láttam. Tőle hallottam ezt az egész történetet.~Lidi kisasszony
1390 23   |          mozdulatlan tudott maradni erre az időre.~A felolvasás alatt
1391 23   |         félszemét, a savószínű bajuszát, az esetlen alakját.~– De hisz
1392 23   |               Hol?~– Valami hírlapban.~– Az Isten engem attul őrizzen
1393 23   |                 házban lakik, ahol én, ő az első emeleten: én pedig
1394 23   |                  Annak szoktam én ezeket az én meséimet elmondani, amikor
1395 23   |                négy év között lehet. Hát az engem nagyon szeret. Ha
1396 24   |             ruháját át kellett alakítani az „arany menyasszony” termetéhez.
1397 24   |               kezében nagyon lassan ment az öltögetés. („Nem szokta
1398 24   |                  majszterem van nekem! – Az több legénnyel dolgozik,
1399 24   |            engedélye a várostul.~– Akkor az nagyon gazdag lehet.~– Nem
1400 24   |               gazdag lehet.~– Nem gazdag az, mert ingyen dolgoztat.~–
1401 24   |             kabát lenne belőle. Csakhogy az ilyen műtétért megint a
1402 24   |           tanácsát, s így teremt magának az ócska kabátból új kabátot,
1403 24   |                  Már most tudom, hogy ki az a „májszter Necessitas” –
1404 24   |                 közreműködése. – Ejh! ha az divatba találna jönni, hogy
1405 24   |                 on rendelkezésére.~– Oh, az engem nem aggaszt. Én a
1406 24   |                 Miféle viszonosság lehet az?~– Hát a házmesternek van
1407 24   |          kisasszonyokat, hogy ezek felől az én mellékes működéseim felől
1408 24   |                  kapok, hogy pályázhatok az állatkerti elefánttal.~S
1409 24   |                tovább a munka.~A mai est az egész „zöld paradicsomban”
1410 24   |              pattogatott. Zsuzsa asszony az Ádám tisztáját vasalta. (
1411 24   |                 Ádám tisztáját vasalta. (Az öregnek korán le kellett
1412 24   |           odalenn a pincében elpróbálták az új népszerű nótát: „Hallod-e
1413 24   |           mindjárt utána kezdte dalolni, az elragadt a Gagyulánéra,
1414 24   |                  elragadt a Gagyulánéra, az ilyen fülbemászó nótának
1415 24   |                hangjával, s úgy énekelte az egész „zöld paradicsom”,
1416 24   |                 hogy „Jaj, jaj, jaj! Jaj az átkozott! Úgy szeretett,
1417 24   |                 nótát harsogtatták végig az utcán, míg egy jóltevő konstábler
1418 24   |               valamennyit be nem kísérte az áldott dutyiba, ahol olyan
1419 25   |               Gagyuláné. Többet is adott az Isten, mint amennyire számítottunk.
1420 25   |                 akkor öntjük meg, amikor az esküvőről visszajövünk.
1421 25   |        innenonnan a szomszédbul, s rakta az asztal mellé. Ahány szék,
1422 25   |               Hát e kutya?~Azzal kirakta az asztalra az üvegművészet
1423 25   |                Azzal kirakta az asztalra az üvegművészet remekeit. Volt
1424 25   |               hallása volt, neszelte már az öreg lépéseit. – Csak emlegetni
1425 25   |                     Csak emlegetni kell, az is mindjárt itt terem.~Ő
1426 25   |               mindjárt itt terem.~Ő volt az, aki belépett a konyhaajtón –
1427 25   |                 alig lehetett ráismerni. Az arca simára borotválva,
1428 25   |                baatyó! De ki van csípve. Az ember majma raa se ismeer.~
1429 25   |               ember majma raa se ismeer.~Az öreg pironkodva mosolygott,
1430 25   |               fényesítette. Meg utoljára az Iczig, a zsidóasszony fia
1431 25   |                  mondá Panna.~– Csakhogy az egyik ága csurgóra áll. –
1432 25   |               annál hegyesebb a másik.~– Az dukál vőleginynek – bizonyozott
1433 25   |              rajkók, hol a hegedűtök? Ma az Ádám bácsinak meg a Zsuzsa
1434 25   |                 a zeneszereit előkeresni az ágy alól. Ott legjobb helyen
1435 25   |                nótát.~A két gyerek fogta az álla alá a hegedűjét, s
1436 25   |     házsastársakat!”~– Jaj de jól tudják az ártatlanok! Nagyon jól van!
1437 25   |                  Azt pedig pofonlegyinté az apja.~– Ne osztozz! Neked
1438 25   |                   Arra ne legyen gondod! Az zseni! Annak hagyom az egész
1439 25   |                   Az zseni! Annak hagyom az egész nagyvilágot.~Közbejött
1440 25   |               Közbejött a Csicsonka, aki az anyja fehér ruhájába volt
1441 25   |                  nyoszolyókét hadd künn. Az egyik nyoszolyólány te fogsz
1442 25   |                  Nem jól felterítettünk?~Az öreg csak a fejét lógatta,
1443 25   |                  csak a fejét lógatta, s az orra hegyét nyomogatta a
1444 25   |           Megelőző kopogtatás után nyílt az ajtó, jött az egyik násznagy:
1445 25   |                 után nyílt az ajtó, jött az egyik násznagy: a konstábler.
1446 25   |                  bosszúsan a konstábler. Az bizonyosan a dispenzáció
1447 25   |              hideglelés. Ha kieszközölte az irodafőnöknél az indokolt
1448 25   |            kieszközölte az irodafőnöknél az indokolt szabadságot, percre
1449 25   |              ugye, hogy egy képviselő úr az országházban szörnyen befűtötte
1450 25   |                  amért jobban nem vigyáz az általánosan elterjedt erkölcstelenségre.
1451 25   |            alkalmazását vonta maga után. Az alkapitány úr odahivatott
1452 25   |           rendőrség nem ügyel arra, hogy az erkölcstelenség a szükségelt
1453 25   |            terjedjen a fővárosban. Ennek az előmozdítására szolgálnak
1454 25   |             fiatalságot a gonosz útra, s az okozza, hogy az ifjak elidegenednek
1455 25   |                  útra, s az okozza, hogy az ifjak elidegenednek a szent
1456 25   |                  s vittem nagy diadallal az alkapitány úrhoz.~Lidi kisasszony
1457 25   |                  amint a táskát kinyitom az alkapitány úr előtt, s az
1458 25   |                az alkapitány úr előtt, s az belenéz, előbb akkorát kacag,
1459 25   |                egynek nem akadt gazdája, az azalatt megbukott, elszökött.
1460 25   |                kiálta János, nem engedve az igazságábul.~Erre aztán
1461 25   |              Elhiszem, de azért mégis ez az, aminek a látása a fiatal
1462 25   |              elriad tőle.~– Hátha nem ez az, amit össze kell gyűjteni,
1463 25   |              akkor én nem tudom, hogy mi az, ami a fiatalság erkölcseit
1464 25   |                 a főkötőjén.~– Úgy illik az egy menyasszonynak – monda
1465 25   |             ötven esztendeje annak, hogy az urával egybekelt, s most
1466 25   |                 urával egybekelt, s most az aranymenyegzőjüket tartják
1467 25   |             Azért, hogy a pap rájuk adja az áldást.~– S miért kell nekik
1468 25   |                áldása?~– Azért, mert azt az Isten úgy rendelte.~– Hát
1469 25   |             Isten úgy rendelte.~– Hát ha az Isten úgy rendelte, akkor
1470 25   |                  hogy ha magának tartaná az áldást, akkor másnak nem
1471 25   |                     Eredj csak Csicsonka az ablakhoz: nézz ki rajta,
1472 25   |               hogy mit felel a Lidi néni az én kérdésemre a János bácsinak?~
1473 25   |              jönni.~A Csicsonka kinézett az ablakból az utcára.~– Jaj
1474 25   |           Csicsonka kinézett az ablakból az utcára.~– Jaj de sok ember
1475 25   |                     Jaj de sok ember van az utcán! Azok bizonyosan a
1476 25   |               lakodalmas menetet várják.~Az Ádám bátyó azonban nagyon
1477 25   |                  nagyon fitymálva mondá, az ablakból kinézve:~– Nem
1478 25   |          kisasszony kivezette kézenfogva az arany menyasszonyt, díszes
1479 25   |                jól megtermett alak volt: az arca is abbul a fajtábul
1480 25   |             megérjük?~– Látod, milyen jó az Isten! Még a rosszat is
1481 25   |              lakodalmát. Nézzen ide erre az asztalra, van-e ennél különb
1482 25   |                   monda rá Ádám bátya.~– Az esik legjobban – szólt Zsuzsa
1483 25   |           emberek mind összetartanaanak, az volna a hatalmas atyafiság! –
1484 25   |                  a konstábler –, de csak az a diurnista uraság jönne
1485 25   |                el a templomig meg vissza az egész násznépet.~– No akkoó
1486 25   |                 No akkoó haat bizonyosan az omnibuszeer jaar – monda
1487 25   |             bizony látok! Egyenesen erre az oldalra tart.~– Akkor ő
1488 25   |           pimpillimpim!~Hát egyszer csak az őrt álló Csicsonka leugrik
1489 25   |               őrt álló Csicsonka leugrik az ablakbul s előre szalad
1490 25   |                   Jaj! Nem omnibusz volt az, ami megállt a ház előtt,
1491 25   |                uram!”~Erre a varázsszóra az egész hadsor felbomlott
1492 25   |                  a tűzhely szurdikjában.~Az Ádám, a Zsuzsa, a Lidi meg
1493 26   |                 elkeltek: vagy amennyibe az építésük került. Mivel hogy
1494 26   |          felderítjük.~A belvárosban vagy az Andrássy úton vagy az Erzsébet
1495 26   |               vagy az Andrássy úton vagy az Erzsébet körúton új palotát
1496 26   |                  elhordásra vállalkozik: az kapja az ócska épületanyagot
1497 26   |         elhordásra vállalkozik: az kapja az ócska épületanyagot ingyen.
1498 26   |                 boldogabb napokat látott az aszfaltozott és megkeramitozott
1499 26   |                 során. – Így konzerválja az ember a hazai régiségeket. –
1500 26   |              maga iránt bőkezűnek. Nincs az a vakmerő drámaíró; aki