bold = Main text
     Fejezet                                         grey = Comment text

2001 33   |              nevet tartott a fejében.~Ez az úr lett kísérőül adva a
2002 33   |               kibírták azt a kalandozást az alvilágban.~Egy olyan világrészben,
2003 33   |               öröm szállta meg egyszerre az idegeit. Azt megfogta, odavonta
2004 33   |                   Azt megfogta, odavonta az ölébe, letörülgette az arcáról
2005 33   |          odavonta az ölébe, letörülgette az arcáról az ámító festéket,
2006 33   |                  letörülgette az arcáról az ámító festéket, vallatóra
2007 33   |              megint egy visszás keveréke az érzéseknek váltotta fel
2008 33   |                  érzéseknek váltotta fel az előbbit: ismét a bánat,
2009 33   |              ismét a bánat, hogy „ez nem az”, – és az öröm, hogy „mégsem
2010 33   |                   hogy „ez nem az”, – és az öröm, hogy „mégsem ez az”.~
2011 33   |                 az öröm, hogy „mégsem ez az”.~Egész csapatvizsgáját
2012 33   |                  még jobban megerősödött az a hit, hogy az ő leánya
2013 33   |              megerősödött az a hit, hogy az ő leánya is ebben a világban
2014 33   |               hamis nyomon járunk. Ebben az atmoszférában mi nem fogjuk
2015 33   |                 arra való, hogy elámítsa az üldözőket.~– Mit gondol
2016 33   |         sejtelmem. Azon a napon, amelyen az itteni rendőrséghez a grófnő
2017 33   |              grófnő távirata megérkezett az eltűnt grófkisasszony felől,
2018 33   |             eltűnt grófkisasszony felől, az elkésett vonaton csak egy
2019 33   |                közbeeső állomáson. Annak az egyetlen fiatal leánynak
2020 33   |                 segített cepelni, s amíg az a pénzügyőrség szobájába
2021 33   |                  láttam őt eltávozni, de az a konstábler, aki mellém
2022 33   |                meg is mondta nekem, hogy az a leány hova fog szállni.
2023 33   |          felgyógyul, bizonyosan megkapja az ezüst érdemkeresztet. De
2024 33   |                 jut neki.~– Siessünk ezt az embert felkeresni.~A grófnő,
2025 33   |                  nem lehetett megérteni.~Az ápoló irgalmas néne azt
2026 33   |                  Imádkozott egy embernek az életeért, akit sohasem látott
2027 33   |             mohón nyelte a hűsítő italt.~Az ápolónő mondá, hogy már
2028 33   |              mandulatej és tiszta húslé.~Az italtól kissé nyugodtabb
2029 33   |              lett, mint egy halott. Csak az összevont szemöldök tanusíták,
2030 33   |            teljesítve legyen, amit ugyan az ő nagylelkűsége nélkül is
2031 33   |                Most megint jutott valami az eszembe. Azon az említett
2032 33   |                  valami az eszembe. Azon az említett éjszakán nekem
2033 33   |                 ugyanaz a konstábler azt az értesítést adta, hogy az
2034 33   |                 az értesítést adta, hogy az ott alkalmazott vasúti váltóőrnek
2035 33   |                érkezett leány lett volna az eltűnt varrónő. – De hátha
2036 33   |               eltűnt varrónő. – De hátha az volt, akit éppen mi keresünk.~–
2037 33   |                 éppen mi keresünk.~– Ah! Az lehetséges.~– Az a vasúti
2038 33   |                     Ah! Az lehetséges.~– Az a vasúti őr vitte magával
2039 33   |                Talán még most is ott van az a leány?~S ha nincs is már
2040 33   |               elmondja, hogy milyen volt az arca, az alakja a tudakolt
2041 33   |                hogy milyen volt az arca, az alakja a tudakolt leánynak?
2042 33   |          poroltak mindenfelé. A vánkosok az ablakokba voltak kirakva.
2043 33   |                 szorgalmas gazdasszonyok az ablakokat mosták, törülgették.
2044 33   |                 s odament a kapuajtóhoz. Az be volt zárva. Csöngetni
2045 33   |                azt kinyitni. Sorra járta az ablakokat, azok tele voltak
2046 33   |                  régit bontottak le. Ott az ójtott mészgőz, itt a mészpor
2047 34   |              tért, hogy szabad volt neki az ételből „csipegetni”, azt
2048 34   |           Spárgával hizlalták, ami ebben az évadban már ritkaság, s
2049 34   |             monda egy napon Paczal János az ő kedves pajtásának a Reznek
2050 34   |                 egyszer annyira segítene az úr Jézus, hogy egy kis jó
2051 34   |                ne törje, mert öt krajcár az ára.~Válogatni sem lehet
2052 34   |                 ára.~Válogatni sem lehet az étlapban, mert mindennap
2053 34   |                  egyféle étel van, hanem az aztán fölséges. Egyik nap
2054 34   |         öntöttsalátával és így tovább. – Az egész heti menü ki van írva
2055 34   |                  van írva krétával kívül az ajtóra. Mindennap tudhatja
2056 34   |               ajtóra. Mindennap tudhatja az ember, hogy mit kap, s hogy
2057 34   |                  hogy holnap mit várhat. Az ára is meg van szabva, hogy
2058 34   |             literrel. Ha sok ott hagyja. Az is olcsóbb, mint másutt;
2059 34   |                 Paczal János konstáblert az első napon, amikor a kórházból
2060 34   |                 kórházból kibocsátották. Az a nap vasárnap volt, a libapecsenye
2061 34   |                  óra ütéskor kihörpentik az utolsó poharat, s mennek
2062 34   |               szomszédjára: „Nem te vagy az?” vagy pedig magába szál,
2063 34   |              addig, amíg meg nem vetette az ágyát a beszédnek, s el
2064 34   |           beszédnek, s el nem egyengette az útját egy-két pohár borral.
2065 34   |          összekoccintják a poharaikat.~– Az Isten éltessen, János pajtás.~–
2066 34   |              annak a derék asszonyságnak az egészségére, aki az én barátomat
2067 34   |        asszonyságnak az egészségére, aki az én barátomat Jánost, a nagy
2068 34   |                  oly hűségesen ápolta.~– Az apácáéra?~– Nem az apáca
2069 34   |             ápolta.~– Az apácáéra?~– Nem az apáca egészségére, az egészséges,
2070 34   |                Nem az apáca egészségére, az egészséges, ha mi nem iszunk
2071 34   |                 mit követtem én el ebben az életben, hogy egy ilyen
2072 34   |             érdemes legyek?~– Hát tudod: az a szegény grófné, azért,
2073 34   |              Egyszer meg kiugrott előlem az ablakon, mikor a titkos
2074 34   |    szerencsétlenségei miatt.~– Maga volt az oka. Hagyta volna a férjét
2075 34   |             volna mind a kettő.~– No, de az egyiket már nem lehet feltámasztani.
2076 34   |                még meg volna menthető.~– Az már igaz.~– Abban járunk
2077 34   |            másikra. Olyan helyeken, ahol az ember egyik kezét mindig
2078 34   |              megtömte a szűzdohánnyal, s az egy szál faggyúgyertyánál
2079 34   |                 amivel homályba burkolta az arcát.~– Nem hiszek én semmit.
2080 34   |              tudom, hogy nem szoktak. De az eltűnt leány azzal fenyegette
2081 34   |            eltűnt leány azzal fenyegette az anyját.~– Hát én a magam
2082 34   |              eszével azt ítélem, hogy ha az elszökött grófleány ezzel
2083 34   |                akarta volna elérni, hogy az úri család dicsőséges nevét
2084 34   |                dicső firmája alatt, hogy az éjjel 1 1 és 1 /2 órakor
2085 34   |                hogy beszéltessen magáról az újságokban. Kitiltatta volna
2086 34   |                állna ilyenformán bosszút az az elkeseredett kontesz –
2087 34   |             állna ilyenformán bosszút az az elkeseredett kontesz – titokban?~–
2088 34   |                   hogy nagyon okos ember az én Paczal János cimborám.
2089 34   |                 azt a grófkisasszonyt?~– Az már nem az én mesterségem.
2090 34   |            grófkisasszonyt?~– Az már nem az én mesterségem. Én detektív
2091 34   |          kerítetted a hírhedett tolvajt: az egy fenomenális májszterstukk
2092 34   |                 szívű lenni. Megsajnálom az embert, akit üldöznöm kellene.
2093 34   |                  Nem azért teszem le ezt az egyenruhát, mert ez a nagyközönségnek
2094 34   |             félmillión osztozhatnánk, ha az sikerülne. János visszakapta
2095 34   |            jutalmat tűzött ki annak, aki az elveszett leányát feltalálja.
2096 34   |                 szegénységet.~– Nem igaz az pajtás. Nem szokja azt meg
2097 34   |               pajtás. Nem szokja azt meg az ember soha. Én is azt mondom,
2098 34   |           cimborákat látod végigvágtatni az Andrássy úton, tüzes paripákon,
2099 34   |                  felügyelői állást kapok az elevátornál, azt fogják
2100 34   |              volt!”, s el kellene dugnom az érdemkeresztemet, hogy meg
2101 34   |                hogy meg ne lássák.~– Hát az a gondolat nem vesz elő
2102 34   |                néha, János bajtárs, hogy az embernek milyen sivatag
2103 34   |                  embernek milyen sivatag az élete, amíg magában van?
2104 34   |            életről. Aminek nem áll semmi az útjában, csak a szegénységed.~
2105 34   |               Igyunk erre egyet.~– Annak az egészségére, akire most
2106 34   |                valami boldogság után. De az nem olyan boldogság, amit
2107 34   |             félgond, félbaj lesz belőle; az örömeit, reménységeit összeteszi,
2108 34   |               remény lesz belőle. Amikor az ember nem attól lakik jól,
2109 34   |               nem tudnék már megtanulni. Az lenne a sorsom, ami ezer
2110 34   |                korhely, naplopó: – én is az lennék. Nincs áldás a meg
2111 34   |                  már ő maga fűzte tovább az eszmejárást.~– Hát ugye,
2112 34   |              fácán, vaddisznó, marcafánk az asztalán: bordeaux-it ivott
2113 34   |               tedd meg emberszeretetből. Az a nyomorult anya kétségbe
2114 35   |            síremléket Tilgner műtermében az elhunyt Oszkár gróf sírja
2115 35   |                  a községtanácsnál, hogy az emlék a koporsóval együtt
2116 35   |                élete, mind halála.~Arról az intermezzóról, amit a grófnő
2117 35   |                  falusi kastélyában. Még az ügyvédje tudott a dologról
2118 35   |              volna, lett volna farsanguk az újságíróknak! Szent Juvenal!
2119 35   |            érkeztek, visszautasíttattak.~Az egész cselédség livrée-je
2120 35   |                   fehér márványból. Most az is fekete kreppfátyollal
2121 35   |               inas. A konstábler jöttére az előhívta a komornyikot:
2122 35   |                 A konstáblert bebocsáták az előszobába, ahol az levette
2123 35   |           bebocsáták az előszobába, ahol az levette a kalapját.~A komornyik
2124 35   |         visszajött. Csak úgy csikorogtak az arcvonásai a kényszeredett
2125 35   |               porcelán szerecsennek, aki az ajtó mellett áll, bronztálat
2126 35   |               volt szétnézni a teremben.~Az elfogadási teremből jobbra-balra
2127 35   |                takarták félig a nyílást. Az elfogadó terem falain gobelinek
2128 35   |              kegyesen ráismerne.~– Ah ön az? A Vereskeresztből.~– Igenis,
2129 35   |                 János késdöféseiről, meg az ezüst érdemkeresztjéről
2130 35   |                  következett volna, hogy az ilyen derék embernek azt
2131 35   |                mértéket.~– Tehetek önnek az érdekében valamit? – kérdé
2132 35   |                konstábler –, hanem abban az ügyben, amelynek a kiderítése
2133 35   |      elefántcsontból: alatta imazsámoly; az alkóvot nehéz brokát függöny
2134 35   |          megbízatás szerint kell tudnom. Az volt ránk bízva, hogy X.
2135 35   |                hogy X. X. Amelie grófnőt az érkező vonaton ismerjük
2136 35   |         meghiúsított minden igyekezetet. Az úri utazók elmaradtak Hatvanban;
2137 35   |         folyosóra.~– Ön látta a leánynak az arcát?~– Nem igen láthattam;
2138 35   |                   mert a hózivatar miatt az arca be volt burkolva, s
2139 35   |                azt állíták előttem, hogy az elveszettnek hitt varróleány
2140 35   |           leánnyal. Akkor láttam először az arcát. Ő magát az eltávozott
2141 35   |                először az arcát. Ő magát az eltávozott varróleánynak
2142 35   |               meghazudtolta volna rajta. Az a leány dolgozott szorgalmasan,
2143 35   |             valaha annak a varróleánynak az írását?~– Sohasem láttam,
2144 35   |            búcsúlevelét a konstáblernek. Az végigolvasta azt és aztán
2145 35   |         kigyulladt a férfi arca.~Ugyanaz az embermegfordító villanycsapás
2146 35   |           kisasszonynak, hogy „persona”. Az egy Lohengrint alakított
2147 35   |         hallgatott utána: megvárva, amíg az antik óra mély harangkongású
2148 35   |               leányát keresni?~– Ez volt az egyedüli útjelző.~– És aztán
2149 35   |                  Igen.~– Elment a grófnő az orfeumokba; a tánciskolákba:
2150 35   |         helyiségeibe; a Victoriákba, meg az Eldorádókba?~– Mindenütt
2151 35   |           mélyebbre. A bumszti pincékbe, az éjjeli kávéházakba: a csárdába,
2152 35   |            rabszolgavásáron. Ott kereste az eltűnt leányát?~– Sehol
2153 35   |                ezek azok a vonások, amik az ön leányához hasonlítanak?~–
2154 35   |             falhoz hajigálják, lábaikkal az asztalon dobolnak, és a
2155 35   |                  ittas vendég a másiknak az ölébe hajigál, akik az asztal
2156 35   |          másiknak az ölébe hajigál, akik az asztal közepén csárdást
2157 35   |            táncosuk fejéről a kalapot, s az őrült tánc végezte után
2158 35   |       lámpagyújtás hajnalára megjelennek az utcán, s végighúznak a járdákon:
2159 35   |                Elismerem, hogy tévedtem. Az ő saját levele tévesztett
2160 35   |                ösvényre.~– Lássa grófnő: az a leány, aki ama végzetes
2161 35   |             leányához?~– Minő címer volt az? – kérdezé a grófnő.~– Egy
2162 35   |           mezőben.~– Szentséges Jézusom! Az én családi címerem!~– És
2163 35   |             ködében! Hasonlít ez a vonás az ön leányához, grófnő asszonyom?~–
2164 35   |            szabadon folyni, s megszorítá az egyszerű katonaember kezét.~–
2165 35   |          gazdáját, hű feleségével együtt az öngyilkosságtól tartá vissza,
2166 35   |                  körülvették, akiért még az a szegény malterhordó napszámos
2167 35   |                Hát ez a vonás hasonlít-e az ön leányához, grófnő asszonyom?~–
2168 35   |           leányához, grófnő asszonyom?~– Az! az! Ő az valóban!~– És
2169 35   |                  grófnő asszonyom?~– Az! az! Ő az valóban!~– És azután
2170 35   |            grófnő asszonyom?~– Az! az! Ő az valóban!~– És azután nem
2171 35   |                mintha helyre akarná ütni az a hibáját, hogy ez ember
2172 35   |                 mutatott, ismét fölvette az előkelő souplesse-t, délcegséget,
2173 36   |        kimenetelből semmit.~Mi lelte ezt az embert? Ezt a pórt? Ezt
2174 36   |             Mária-szoborhoz, s letérdelt az imazsámolyra. Egy nyitva
2175 36   |                  Már kétszer zavarták ki az imájából. Egyszer a komorna,
2176 36   |                 imát be kellett végezni.~Az utolsó ámen után a grófnő
2177 36   |         divatárus cég kisasszonya. Hozta az elkészített új ruhaderekat
2178 36   |               grófnő abban a pillanatban az öröm ijedelmével sikolta
2179 36   |                     Grófnő! Ön csalódik. Az én nevem Gratulin Lidia.
2180 36   |                Nem! Nem! Te Amelie vagy! Az én leányom.~– Nem, grófnő.
2181 36   |                  a szállásomon megvannak az okmányaim; erkölcsi bizonyítványom,
2182 36   |                   Lehetetlen! Lehetetlen az! Ez arc, a termet! Ezek
2183 36   |              csak varrni, meg hímezni.~– Az nem igaz! Te Amelie vagy!
2184 36   |                  azzal, hogy megtagadsz. Az én leányom egy varrónő,
2185 36   |                hímzed a fekete hattyúkat az én elátkozott öltönyeimre?
2186 36   |                láttam soha.~– Hát azokra az édes hízelgő szavakra, amik
2187 36   |             szemek oly ismerősen néztek, az ajkak megszólalásra nyíltak.
2188 36   |              mondható fájdalom dúlta fel az egész lelkét. – Hanem az
2189 36   |                 az egész lelkét. – Hanem az arca és az ajka nem árult
2190 36   |               lelkét. – Hanem az arca és az ajka nem árult el semmit.~–
2191 36   |               kegyetlenség ennyire vinni az alakoskodást!~– Nézd! –
2192 36   |          Éjjel-nappal velem van. Ez volt az utolsó levele, amit abban
2193 36   |                utolsó levele, amit abban az órában írt, amikor rettenetes
2194 36   |          Amelie-nak”. Nem én hozzám írta az utolsó levelét, hanem a
2195 36   |                   De annyira hasonlítasz az én elveszett gyermekemhez,
2196 36   |                  Nem tudom, mi célja van az életnek többé.~Akárki leánya
2197 36   |          magammal.~– Leányommá fogadlak. Az ő helyét fogod betölteni.
2198 36   |                  Szép vagy, gazdag lész: az egész főrendű fiatalság
2199 36   |                  tisztelettel hajlok meg az ön nagy fájdalma előtt.
2200 36   |                  nem fogadhatom el önnek az ajánlatát, bármily fényes
2201 36   |               jövendővel kecsegtessen is az. Én szegény vagyok, s szeretek
2202 36   |              annyit, hogy megélünk. – Ki az? Mi a neve? Minő katonai
2203 36   |               volt, s a balzacra fekteté az elaléltat.~Akkor aztán megcsókolta
2204 36   |                homlokát, a két szemét és az ajkait. Majd letérdelt eléje,
2205 36   |             Azután letakarta a fátyollal az arcképet, úgy ahogy elébb
2206 36   |            bejött.~A varrónő odamutatott az úrnőre.~– A grófnő elájult.