Fejezet

   1 1 |             aki időről-időre kitekint, hogy esik-e még a hó? A másik
   2 1 |           mintha jó kedve volna, hanem hogy a lába el ne fagyjon. –
   3 1 |             csenget a villanyos.~– Hát hogy a „Vigyázz” kutya ugat.
   4 1 |              Hát arravaló a „Vigyázz”, hogy azalatt, amíg a gazdája
   5 1 |                 pedig húsz esztendeje, hogy itt őrzi a váltót.~– Az
   6 1 |             olyan közel éri a mozdony, hogy megtaszítja, akkor nagyot
   7 1 |             embere, azt azzal üdvözli, hogy egyet ugrik rá, s a két
   8 1 |       lámpafény. Kívülről is láthatta, hogy a szakaszok mind üresek.~–
   9 1 |         megtudták a hatvani állomáson, hogy a hó eltemette az utat,
  10 1 |                ráförmedt a detektívre, hogy fel ne rúgja a kosarát,
  11 1 |              bosszúságból-e, vagy csak hogy leverje a csizmáiról a havat;
  12 1 |              tiszt kiadta a parancsot, hogy a gázt el kell oltania külső
  13 1 |                azt jelenti a kutyánál, hogy bizalommal viseltetik az
  14 1 |              erre az ember észrevette, hogy ott a padon valaki ül. Megállt
  15 1 |                rá a lámpásával. Látta, hogy az egy fiatal leány.~– Hát
  16 1 |            mire vár itt?~– Arra várok, hogy megvirradjon. Késő éjjel
  17 1 |               így jött fel Budapestre, hogy majd eljár boltrul-boltra,
  18 1 |             majd eljár boltrul-boltra, hogy kinek kell a maga munkája?~–
  19 1 |               munkája?~– Azt gondolom, hogy úgy kezdik.~– Hát addig
  20 1 |         kamrája. A múlt héten történt, hogy a mamzell, aki nála lakott, (
  21 1 |               majd engem is megdicsér, hogy milyen élelmes ember vagyok,
  22 1 |         Menjünk”.~A Vigyázz, megértve, hogy az egyezség, mely kétségtelenül
  23 1 |          leszegezve. Az a parancsolat, hogy egy konteszre kell rálesnünk,
  24 1 |                mondanám a detektívnek, hogy gyanúm volt erre a leányzóra,
  25 1 |              erre a leányzóra, itt ni, hogy hátha ez az a bizonyos grófkisasszony,
  26 1 |             mint aki nem állhatja meg, hogy ne nevessen ezen a bolondságon.~
  27 1 |                apó. Én megesküdtem rá, hogy soha hamis tudósítással
  28 1 |                nagylelkűséget az öreg, hogy maga ajánlkozott a mamzellnek
  29 2 |       szélroham sepert végig az utcán, hogy meg kellett állniok. Az
  30 2 |                 majd én viszem; tudom, hogy nincs tele arannyal. Az
  31 2 |          bátran tegye. Szóljon hozzám, hogy „Ádám bácsi”. Kapor Ádám
  32 2 |              Ádám a nevem. Tegyen úgy, hogy az emberek azt gondolják,
  33 2 |              az emberek azt gondolják, hogy régi ismerősök vagyunk.~–
  34 2 |           János konstábler is úgy van, hogy csak egy-egy fráj-napon
  35 2 |                olyan szemérmetes volt, hogy ha férfihangot hallott,
  36 2 |              az esernyő alól, s látta, hogy az Ádám csakugyan igazat
  37 2 |               akinek olyan süvege van, hogy a két fülét betakarja; a
  38 2 |             elmondom a Zsuzsa néninek, hogy szép leányt vezetget éjszaka
  39 2 |            zöldek voltak, hanem azért, hogy valamikor vendégfogadó volt,
  40 2 |                visszaügetett, jelezve, hogy szabad az út.~– No mármost
  41 2 |            hölgynél az indok, mint az, hogy nem tudta a járást a „zöld
  42 2 |               Az ifjú hölgy már tudta, hogy melyik az ő lakása. Egy
  43 2 |             hagyva maga után az ajtót, hogy világosságot kapjon.~Akkora
  44 2 |               Akkora helyiség volt az, hogy egy ágy elfért benne, meg
  45 2 |             fagyva a hó.~Arra gondolt, hogy milyen furcsa meglepetés
  46 2 |             meglátja a Zsuzsa asszony, hogy „Nini, hisz ez nem a Lidi
  47 2 |             utolsó cseppig.~– No ugye, hogy jó ez a magyar tea – szólt
  48 2 |                azt mondja a szentírás, hogy: „Nemcsak kenyérrel él az
  49 2 |      kisasszony?~– Sohasem ettem. Azaz hogy: ettem, ettem! Dehogynem
  50 2 |               Ádám bácsi. Mondja csak, hogy lehet az, hogy a Zsuzsa
  51 2 |            Mondja csak, hogy lehet az, hogy a Zsuzsa néni, mikor engem
  52 2 |                  Hm! Hát ez úgy lehet, hogy azalatt, amíg a kisasszony
  53 2 |             másbul. Én szeretem tudni, hogy mi történik a világban.
  54 2 |              igen szép és fiatal arra, hogy még a leányával szemben
  55 2 |               súlyt ád azon körülmény, hogy ő a birtokosa annak az egész
  56 2 |          keresik. Attul lehet tartani, hogy valami végzetes tettre határozza
  57 2 |          széken, s onnan papolt egyre, hogy „Komm chausz, – gib flájsch”.~
  58 2 |         kisasszony, mikor meghallotta, hogy valaki megszólal a lába
  59 2 |               az asztalra. Mutasd meg, hogy hogyan kell a krajcárt kivenni
  60 2 |                amért megengedtem neki, hogy ott ülhessen a pályaház
  61 2 |               a kutya olyan okos volt, hogy a szájába vett egy kis fatányért,
  62 2 |                Azt mondom, kisasszony, hogy különb lélek van ebben a
  63 2 |                a szánkba tesszük. Ugye hogy milyen fölséges? Valamennyi
  64 2 |               kisasszony szelt belőle, hogy utoljára „mores”-nek való
  65 3 |              nem más: az már bizonyos. Hogy lehetett ebben kételkedni?
  66 3 |                természetesnek találta, hogy biz egy varró mamzellnek
  67 3 |             azt találta csodálatosnak, hogy a Szerenád-valcer zenéje
  68 3 |   hálókamrácskába.~– Nem vettem észre, hogy a konstábler bejött; különben
  69 3 |            együtt eltűnt. Most azután, hogy az uram mondta a konstáblernek,
  70 3 |                mondta a konstáblernek, hogy megkerült az elveszettnek
  71 3 |             megint vissza lett küldve, hogy vegye fel a protokollumot,
  72 3 |             vegye fel a protokollumot, hogy hol járt hát azalatt a „
  73 3 |                az ajtót. Hallgassa ki, hogy mit beszélek én a konstáblerrel,
  74 3 |           muzsikálnának.~– Hát persze, hogy muzsikálnak. Itt a pincelakásban
  75 3 |                Itt van a bizonyítvány, hogy szülői meghaláloztak: az
  76 3 |               elöljáróságnak a levele, hogy a leány a varrásbul él és
  77 3 |              Batyiban. Hírt vett róla, hogy egy adósa haldoklik: nem
  78 3 |     kisasszonnyal, aki már most tudta, hogy kinek híjják, hol született,?
  79 3 |            megmondani Lidi kisasszony, hogy ez a kendő hogyan került
  80 3 |               a lakók mind ráismertek, hogy ez a kegyed kendője volt,
  81 3 |                   De ha én azt mondom, hogy nem az enyim.~– Hit alatt
  82 3 |               ezt?~– Megesküdhetem rá, hogy sohasem volt az enyim. Tehette
  83 3 |              engedve.~– Hiszen ismeri, hogy milyen ember? Nincs neki
  84 3 |            idehaza. Mindig azt hajtja, hogy hátha azalatt történik valami
  85 3 |                van elhatározva kegyed, hogy itt fog lakni ebben a szegény
  86 3 |             kenyerét! Előre mondhatom, hogy nehéz munka, sovány kenyér.~–
  87 3 |          Annyit főzzön magának belőle, hogy délre is meg estére is maradjon:
  88 3 |     megengedheti magának azt a luxust, hogy délre savanyú káposztát
  89 3 |             előbbi „Lidi” úgy látszik, hogy e tekintetben nagyon felületes
  90 3 |           elébb gondosan megvizsgálta, hogy nincs-e közte valami megmentendő
  91 3 |                 Azt kitalálta magától, hogy a tűzhely mellett azért
  92 3 |              azért áll egy deszkaláda, hogy abba kell a szemetet üríteni:
  93 3 |               az udvarra nyílt. Látta, hogy az ajtón kilép egy rongyokban
  94 3 |                s elgondolkozott rajta, hogy mi dolgot találna még. Előszedte
  95 3 |               Ez szépen kezdi!~Persze, hogy Pikusz úrőméltósága volt,
  96 3 |              alul kellett elővadászni, hogy visszaadja.~– Ez ám az a
  97 3 |            felszedi, s úgy eldugdossa, hogy sohase látjuk többet.~Pikusz
  98 3 |          Pikusz úr aztán, mikor látta, hogy senki sem akar vele játszani,
  99 3 |         kisasszony, lelkem, mondhatom, hogy szerencsés órában érkezett
 100 3 |           Minden pénzét arra költötte, hogy lefotografiáztatta magát,
 101 3 |          pillanatra. Közel volt hozzá, hogy megszakadjon. Szemeit elfutotta
 102 4 |           bevallott összegből látható, hogy a zöld paradicsom elég jól
 103 4 |          aritmetika, az kiszámíthatja, hogy mekkora jövedelmet vet évenkint
 104 4 |              akinek csakugyan mindegy, hogy hasábfák vannak-e egymáson
 105 4 |                 Paczal János, azáltal, hogy nem feszegette tovább annak
 106 4 |               pedig az volt az alapja, hogy a Zsigának a múlt ősszel
 107 4 |             maga kincstárával anélkül, hogy be ne szóljon, s meg ne
 108 4 |              szóljon, s meg ne mondja, hogy milyen idő van odakinn.~
 109 4 |               unokája, akit úgy hívnak hogy „Csicsonka”. Az szokott
 110 4 |             van körültrágyázva a bódé, hogy a virágokat odabenn termesztik,
 111 4 |            lenni, akik még nem tudják, hogy mire való a szemlesütés.
 112 4 |            képe volt a fiúnak, dacára, hogy már ráncos volt; de azért
 113 4 |             zárni egy időre a boltját.~Hogy ebben a konzorciumban Kapor
 114 4 |                s számot kellett adnia, hogy hol járt. Ha ünnepnapon
 115 4 |             csábítástól. Emlegette is, hogy ő nem úgy tesz, mint sok
 116 4 |         elkészített belőle, azt hiszi, hogy minden bűnét leszolgálta
 117 4 |                 S akkor arra gondolni, hogy még tizenegyszer ennyi van
 118 4 |   népszínházban: „Azért leány a nevem, hogy a legényt szeressem.” Ezt
 119 4 |              úgy megszokta már a Lidi, hogy nem is hallja. Változatosságot
 120 4 |               az alatt az ürügy alatt, hogy majd ő ügyel a vasalóvasra,
 121 4 |        népdalba: „Azért leány a nevem, hogy a legényt szeressem.” Azzal
 122 4 |       szeressem.” Azzal a változattal, hogy „legény” helyett „lepényt”
 123 4 |               keresztöltések titkaiba. Hogy nagyobb kedvet csináljon
 124 4 |           hírlapot, magátul értetődik, hogy a Vigyázz hozza el a szájában.
 125 4 |     elégtételül szolgált a kedélyének, hogy ily alacsony helyzetben
 126 5 |             szemébe. Pedig csak éppen, hogy belepillantott a lapba.~
 127 5 |               asszony azt mondta neki, hogy ne dörzsölje a szemét, mert
 128 5 |                annak a sikerétől függ, hogy állandóan alkalmazza-e a
 129 5 |             varróleány is feláldozhat, hogy ne dolgozzék, amikor a szeme
 130 5 |              elégedve. Megígérte neki, hogy amint az „első kisasszony”
 131 5 |               nem olvasott, azt hiszi, hogy éhen maradt.~Az Ádám apó
 132 5 |            asszonyfélének azt mondani, hogy egy valamit ne olvasson
 133 5 |                    éppen csak arra jó, hogy az minden módon megszerezze
 134 5 |         ajtaján bepillantva, meglátta, hogy ott egy leány az árusnő,
 135 5 |                s csak akkor tudta meg, hogy micsoda nevezetes nap ez
 136 5 |             jegyez fel róla rövideden, hogy a hírhedett sportsman rendkívül
 137 5 |           eltakarva. Nem mert zokogni, hogy az ajtón keresztül meg ne
 138 5 |       beilleszté. Senki sem tudta meg, hogy az ott van. Egyedül ő maga
 139 6 |              Az elöljárói azt mondták, hogy aludja ki magát kedvére.~
 140 6 |                  Ugyan nagy szerencse, hogy ez mind a külföldön történik,
 141 6 |             tartja a cigány közmondás, hogy „Három dologtul őrizzen
 142 6 |      kisasszony követelte Ádám apótul, hogy magyarázza meg, mi ennek
 143 6 |                előtte fejtve az a szó, hogy „Rossz idők járnak a nagy
 144 6 |               hetven esztendősek”, meg hogy „amen” helyett az van az
 145 6 |               az van az imádság végén, hogy „mehet”, azóta kezdte sejteni,
 146 6 |                  azóta kezdte sejteni, hogy az Öreg ha valami furcsát
 147 6 |        kitörhette volna. Attul tartok, hogy még engem is utolér ez a
 148 6 |                a váltót. Jó szerencse, hogy a mozdonyvezető észrevette
 149 6 |                Jaj, de nagy szerencse, hogy nem a mi állomásunkon történt
 150 6 |                   Mit vétettél?~– Azt, hogy átugrottam a hetvenedik
 151 6 |                esztendőt. Azt mondták, hogy öreg vagyok már, nem való
 152 6 |              aztán mit mondtak?~– Azt, hogy alá is út, fel is út. Mehetek
 153 6 |             lesz belőlünk?~– Én tudom, hogy mi lesz! Az uraknak olyan
 154 6 |                sem jár.~– Akkor tudom, hogy én is elölöm magamat.~–
 155 6 |            Mért akarja meglőni?~– Hát, hogy majd ne őgyelegjen gazdátlanul
 156 6 |            volna.~– Hát az a gondolat, hogy aki öngyilkosul hal meg,
 157 6 |             vissza – mondá Lidi; – az, hogy az öngyilkost odaviszik
 158 6 |                s az egész vizsgálatot, hogy mit fedeztek fel, kiírják
 159 6 |                minden csuklóm úgy fáj, hogy inkább szeretnék éhen-szomjan
 160 6 |              ki valamit. Én úgy tudom, hogy van itt a fővárosban egy
 161 6 |                  protekció kell ahhoz, hogy oda bejusson a szegény ember.~–
 162 6 |             mind azt értem meg belőle, hogy a főváros elöljárói emberszerető,
 163 6 |         asszonyt meglátja, lehetetlen, hogy meg ne essék rajtuk a szíve.~–
 164 6 |                dolog, édes kisasszony, hogy meglássanak. Mert vannak
 165 6 |                mikor azt kell mondani, hogy „kérem szépen”. A nagy urak,
 166 7 |              nem méri ránk az Úristen, hogy az én uram vénségére rongyszedő
 167 7 |                láttam. Az volt a címe: hogy „Rongyszedő”. Egressy Gábor
 168 7 |            szemével Zsuzsa asszonynak, hogy rá kell hagyni! – Nem jó
 169 7 |               az hányszor megtörténik, hogy egy zsugori fösvény minden
 170 7 |               tette a Lidi kisasszony, hogy kivette a kezemből azt a
 171 7 |              vagyok én még olyan öreg, hogy fejbe lőjem magamat. Lehet
 172 7 |               venni.~Alig is várhatta, hogy korán hajnalban felcsengesse
 173 7 |            Aztán kikérdezte a kocsist, hogy hogyan, miképpen kell beállni
 174 7 |                 Az megmagyarázta neki, hogy nem kell ahhoz se instancia,
 175 7 |             megy kend szemétkaparónak! hogy itt a mi házunkat lepocsékolja!
 176 7 |                háziúrhoz! Bejelentünk, hogy Kapor nem kapor, hanem kapar.
 177 7 |             nem engedünk.~Addig-addig, hogy betuszkolták az öreget a
 178 7 |              ez már valami szörnyűség! Hogy még ezek a szotyák tótok
 179 7 |           azért véreztünk mink 48-ban, hogy a malterkeverő tót lenézze
 180 7 |             rongyszedőt? Tudom én jól, hogy ez a Lidi kisasszonynak
 181 7 |      kanonoknak! – Hát ha nem engedik, hogy tisztességes úton szerezzek
 182 7 |            pénzt, hát majd megmutatom, hogy meg tudok élni pénz nélkül.
 183 7 |             követem. Hanem azt teszem, hogy veszek magamnak tíz krajcárért
 184 7 |     fülhegyezéssel. Mikor aztán látta, hogy a gazdája csakugyan becsukja
 185 7 |             véleményt fejezte ki nála, hogy ez nem jó állapot.~Amint
 186 7 |               beosonni a mosókonyhába, hogy senki sem látta meg. Ott
 187 7 |             állatot, amint észrevette, hogy az ágy alatt kuporog.~–
 188 7 |           Szinte jól esett a mellének, hogy ő is elcsaphatott valakit.
 189 7 |       kiöntésre szánt szemetet, hamut, hogy nincs-e benne valami értékes
 190 7 |                kezében.~– De hát akkor hogy került ide ez a tizenhat
 191 7 |              első tekintetre meglátta, hogy a szemét tetején egy csomó
 192 7 |             Azok égre-földre esküdtek, hogy ők tájékára sem voltak az
 193 7 |               a zsebeit is kiforgatta, hogy egy krajcár sincs bennük.~–
 194 7 |           Aadaam apocska! Hát tudja-e, hogy hol jár a Vigyázz kutyája?~–
 195 7 |        vasfejedet, amért olyan kevély, hogy nem akarja magát megalázni
 196 7 |                 aki nem tudja elnézni, hogy a gazdája koplal! – s ő
 197 7 |               annál tanulta ezt, most, hogy látta, hogy én is koldussá
 198 7 |         tanulta ezt, most, hogy látta, hogy én is koldussá lettem, elővette
 199 7 |                   holnap lesz a napja, hogy elmegyek a tanácsnok úrhoz,
 200 7 |             tanácsnok úrhoz, megkérni, hogy vegyenek fel bennünket a
 201 7 |               csóvált farkával. Tudta, hogy micsoda ravaszságot követett
 202 8 |          Ádámnak meg kellett próbálni, hogy milyen koldus lett volna
 203 8 |                tartani a üveges ajtót, hogy kimenjen a gőz.~Ebből meg
 204 8 |               Ebből meg az a baj lett, hogy a nyitott ajtón kiszökött
 205 8 |                 Pedig nem is tudhatta, hogy az a városházára megy. Rátalált
 206 8 |            kergette, kővel is dobálta, hogy menjen haza. De az megint
 207 8 |          szájkosár! S még azt mondják, hogy alkotmányos világ van.~Moslék
 208 8 |             Ádám apó nem állhatta meg, hogy ne segítsen a kocsisoknak
 209 8 |                főnök rábízta a Lidire, hogy a saját fantáziája szerint
 210 8 |             hát igazuk van az uraknak, hogy a toprongyos öreg embereket
 211 8 |                 ahogy a vadak tesznek, hogy mikor már nem képesek a
 212 8 |              Tudja-e azt a kisasszony, hogy a minapában, mikor azt a
 213 8 |           ötvenedik évfordulója annak, hogy – hogy – hogy – (válogatta
 214 8 |              évfordulója annak, hogy – hogy – hogy – (válogatta a szót,
 215 8 |       évfordulója annak, hogy – hogy – hogy – (válogatta a szót, hogyan
 216 8 |                hogyan is mondja csak?) hogy egy kenyeret törünk meg
 217 8 |            volt kötözve nagykendőkkel, hogy csak a két szeme volt látható.
 218 8 |          szomszédasszony, engedje meg, hogy az egyik kosár perecemet
 219 8 |               merek a háziúrhoz menni, hogy csináltassa meg a padlást.
 220 8 |          megegyezett a két asszonyság, hogy sokkal tanácsosabb az embernek
 221 8 |            Gagyuláné. – Ezt sem tudom, hogy adom el. Persze, ha nekem
 222 8 |            megtudakolta a perecsütőné, hogy nem jött-e még vissza a
 223 8 |               melengeti. Jó szerencse, hogy valamennyi szeneskocsi mind
 224 8 |              annyi szenet elhullatnak, hogy hat-hét rongyos kölyöknek
 225 9 |                 ámen. Hát maga Frányó, hogy maradt ilyen későre? A kamerádjai
 226 9 |              kötélre akasztva; így ni: hogy két karja lelógta magát.~–
 227 9 |             becsület?~– Hát úgy nincs, hogy ott minden ember goromba.
 228 9 |            valaki „te tót!” azt tudom, hogy csak trifálja velem; de
 229 9 |                 akkor ugy hínak nekem, hogy „tisztelt hazafi!”, visznek
 230 9 |             Frányó; de hát mondja meg, hogy miért jött most be hozzánk?~–
 231 9 |            tensasszonyt, engedjen meg, hogy itt hagyom késeket, kanalakat.
 232 9 |         szekrényre. Nem számlálja meg, hogy hány darabot hagy itt?~–
 233 9 |                félbehagyta a munkát.~– Hogy lehet az Kranyecz úr?~–
 234 9 |                lehet az Kranyecz úr?~– Hogy lehet? Hát vad körtit se
 235 9 |               hölgy arcábul kiismerni, hogy vajon csakugyan nem akarja-e
 236 9 |           kisasszony, ne gondoljon am, hogy valami csunyasagot mondtam.
 237 9 |                Ott nálunk az a szokás, hogy mikor leginyt elvisznek
 238 9 |             mire való ez?~– Arra való, hogy mind a ketten megmaradjanak
 239 9 |           Hanem hát nekem azt történt, hogy mikor hazaeresztettek katonaságbul,
 240 9 |       apósomnak a házába beleütötte a… hogy is hinak magyarul?…~– …A
 241 9 |          Franyo? Elmégy pénzt keresni, hogy após adósságát kifizessük.
 242 9 |              kell lennem a kormánynál, hogy hamis vízbe ne szaladjon
 243 9 |              innen onnan eltaszigálni, hogy ki ne dobjon partra; ahun
 244 9 |          hidgyün, ugyancsak feszítünk, hogy hidlábhoz, jégtörőhöz oda
 245 9 |                kukukk!” Vigyázni kell, hogy malomláncra rá ne menjek,
 246 9 |               bolondság, mikor mondok, hogy antlantumi ocean csak nagy
 247 9 |              Lidi kisasszony ráhagyta, hogy ez az utóbbi mindenesetre
 248 9 |           hallgatni, dugja be a fülit. Hogy nekem felesigem van, de
 249 9 |           hazagyüvök, akkor meghallom, hogy adósság megfiadzott. Apósom
 250 9 |               licitálni akarnak.~– Hát hogy fiadzott meg az adósság –
 251 9 |               ezt se nem tud! Hát úgy, hogy apósom nem fizette azóta
 252 9 |           magát drága szép kisasszony, hogy olyan sok szamarságot össze-vissza
 253 9 |              nyomorognak, kuporgatnak, hogy amit ígértek, azt beválthassák.~–
 254 10|                gátolá a Frányót abban, hogy a menyecske gömbölyű céklapiros
 255 10|         asszonyom: engedje meg keerem, hogy ide lerakhassam ezt a sok
 256 10|           Nekem is azután kell latnom, hogy spaargaacskaat kapjak a
 257 10|             segeesse raa Kapor uramat, hogy megtegyeek kaodisnak. Jó
 258 10|               azt kívánta a kocsmában, hogy húzzuk el a zikcene nótát,
 259 10|             akkor is azért vertek meg, hogy elhúztuk; ha pedig nem akartuk
 260 10|                uraság, akit úgy hínak, hogy Basilius. Az a mi háziurunk.
 261 10|           kérem szépen, ha meghallják, hogy nagyon nyivákol odalenn,
 262 10|                is kapna, azt gondolná, hogy valami pirinc. Elég a cigány
 263 10|             nagyságos kisasszonynak! – Hogy a devla rugjon meg!~Ez utóbbi
 264 10|               maga úgy mondta a nevét, hogy Csicsonka, s rajta maradt.)~
 265 10|           megcibálja a coflimat.~– Hát hogy tud megkapni?~– Kerekes
 266 10|              olyan kicsiny a lakásunk, hogy nehéz kifutni belőle. –
 267 10|              haza: nem akarja elhinni, hogy nem torkoskodtam meg belőle.
 268 10|           Aztán meg azért szid mindig, hogy mért nem vágom le elől a
 269 10|               édes néni, kérem szépen, hogy amíg én odajárok, s el tudom
 270 10|                  Nincsen kezem. Látod, hogy dologban van. Lódulj.~A
 271 10|             vad emberek okosan teszik, hogy az öregeiket agyonütik;
 272 11|              tehát akként tett eleget, hogy az ajtóragasztót kopogtatta
 273 11|           geigen.”~(Ez is úgy hangzik, hogy „alászolgája”.)~A Lidi kisasszony
 274 11|           hölgy most vette csak észre, hogy el találta árulni a varrólánynál
 275 11|             nyomorúság szép iskola, de hogy angolul is tanítanak benne,
 276 11|             annyi pénzre tettem szert, hogy hazajöhettem vele, otthagytam
 277 11|               Ide is ember kell.~– Hát hogy került ilyen korán reggel
 278 11|                policáj megtáviratozta, hogy csak keressük a Spatzirovszkyt,
 279 11|              azt proklamálta előttünk, hogy „No fiúk, amelyitek a Spatzirovszky
 280 11|                Megis tudtam nagyhamar, hogy miféle kocsmában szokott
 281 11|            különös ismertetőjel rajta, hogy az orrán szemüveget hord.”~–
 282 11|           Láttam minden mozdulatjából, hogy burkus, a kiejtéséről meg
 283 11|                ná” helyett azt mondta, hogy „né”. Szörnyű fidélis cimbora
 284 11|           Elmondta egy lélegzet alatt, hogy ő most jön Berlinből, jute-szövet
 285 11|             magával. Mi felajánlottuk, hogy elvisszük magunkkal. Velünk
 286 11|        meghasznált neki a sok áldomás, hogy úgy kellett őt másodmagunkkal
 287 11|           velünk a Pannóniába. Persze, hogy nem volt részeg, de nem
 288 11|            Lidi kisasszony.~– Világos, hogy mi nem dicsekedtünk volna
 289 11|     semmiházinak, amiben tudatja vele, hogy egész éjjel együtt járt
 290 11|       szemesebb embereket.~– Képzelem, hogy ez rosszul eshetett a konstábler
 291 11|              De annyira rosszul esett, hogy lementem az őrszobába, levágtam
 292 11|             jutalma az embernek azért, hogy anglusul tud, hogy nem hagyják
 293 11|              azért, hogy anglusul tud, hogy nem hagyják aludni.~– Hát
 294 11|               Erre az anglus elmondta, hogy ő az a bizonyos lord Bukskin,
 295 11|            mert az bjutiful! Követeli, hogy rögtön teremtsük elő neki
 296 11|               neki azt a gaz csábítót, hogy ő azt azonnal agyonboxírozhassa.~–
 297 11| agyonboxírozhassa.~– Én meg biztattam, hogy csak várjon angol türelemmel;
 298 11|             azt hajtottam, kicsi híja, hogy meg nem fogtam, csak egy
 299 11|        rendőrséget. Még azt is mondta, hogy meg vagyunk korrumpálva.~
 300 11|               s úgy kilöktem az ajtón, hogy a lába sem érte a földet.~
 301 11|          nesztelenül settenkedett oda, hogy nem vehettem észre a közeledtét. –
 302 11|                mondja egész fidélisen, hogy ő az este a német színházban
 303 11|                Károly, a zsiványvezér, hogy az ő fejére nagy díj van
 304 11|         elhatározás annyira hatott rá, hogy elhatározta magát, hogy
 305 11|                hogy elhatározta magát, hogy ő is hasonló áldozatot fog
 306 11|        áldozatot fog elkövetni. Tudja, hogy aki őt elfogja, annak a
 307 11|              Ime tehát ő bebizonyítja, hogy a barátság nem üres hang.
 308 11|                  Akkor aztán kiderült, hogy nem az igazi Spatzirovszky
 309 11|            finta volt a chef részéről, hogy a policájt hamis útra tereljék.
 310 11|                hivatalban azt mondták, hogy jöjjek haza, aludjam ki
 311 11|               menjek fel az őrszobába, hogy ne szekírozzanak.~– Hát
 312 11|             arra kérem a nagyasszonyt, hogy egyszer-egyszer költsön
 313 11|       megszomjazom.~– Mit tudhatom én, hogy maga mikor lesz szomjas?~–
 314 11|            olyan nagyon neki, mint az, hogy a mívelt emberek kigúnyolják.~–
 315 11|                abcugot kiabálnak neki. Hogy állhatja ezt ki? – Csak
 316 11|              ki? – Csak azt feleli rá, hogy oda kell az igazi bátorság.~ ~
 317 12|               kegyednél a pénz?~– Hát, hogy valami rosszat ne gondoljanak,
 318 12|               mindig lehetett hallani, hogy vannak jó emberek és vannak
 319 12|           sohasem hallották az apáink, hogy legyenek ez világon jó sertések
 320 12|                az egyiknél felfedezte, hogy annak összes árucikkeiben
 321 12|               mikroszkópium kisütötte, hogy a Poszpischil húsneműiben
 322 12|     konstatálása után dekretálva lett, hogy az egész készletet a Dunába
 323 12|             Ugyan hát te mit vétettél, hogy te is a halak martalékává
 324 12|            Senki sem kereskedik utána, hogy a Dunában úszott-e el vagy
 325 12|          Köszönöm szépen. Azt mondják, hogy a trichinoktul az embernek
 326 12|           teremtőt a kisasszony azzal, hogy nem szép! Hiszen nem igaz
 327 12|               az egész történetet úgy, hogy még a vizsgálóbíró se vehetné
 328 12|               mester, akit úgy hívnak, hogy Przepiorka Wratislaw.~–
 329 12|             hagyja a fővárost anélkül, hogy a Przepiorka boltját felkeresse.
 330 12|              mérges volt már azért is, hogy mért vesz nála parizert,
 331 12|                   A hentes észreveszi, hogy az a húszkrajcáros lyukas. –
 332 12|                is kénytelen elismerni, hogy a húszkrajcáros lyukas. –
 333 12|             hajlam, azt indítványozza, hogy lyukassza hát keresztül
 334 12|             tréfát, s azt mondja neki, hogy „Elmenj innen, mert ha a
 335 12|               azt az indítványt teszi, hogy engedje hát neki a parizert
 336 12|             rááll az alkura; gondolja, hogy egy hegedű mindig megérhet
 337 12|               a kezébe, s megpróbálja, hogy tudna-e rajta hegedülni.
 338 12|                hegedülni. Úgy találja, hogy semmi sem könnyebb, mint
 339 12|       kiejtéséről lehetett észrevenni, hogy anglus.~– Ju ére dhi Szelemiwirth
 340 12|               piculával, s azt mondta, hogy adjon neki az úr valami
 341 12|               ezüst.~A hentes átlátta, hogy szolid urasággal van dolga:
 342 12|             hegedű, ha visszajön érte, hogy én adok neki ezért kétezer
 343 12|                titkárom utasítva lesz, hogy átvegye a hegedűt, s kifizesse
 344 12|              szalámis engedelmet kért, hogy felírhassa a tárcájába mind
 345 12|                olyan leereszkedő volt, hogy elővette a névjegyét. Finom
 346 12|           aztán többet azt sem mondta, hogy „szervusz”, odább ment,
 347 12|          apádnak, eredj, szaladj haza, hogy adok neki érte hatszáz kemény
 348 12|      utánanézett a boltajtóból. Látta, hogy a Mária utcába kanyarodik
 349 12|         kanyarodik be. Igazat mondott, hogy ott lakik az apja.~Félóra
 350 12|    ultimátummal.~– Az apám azt mondta, hogy nem válik meg kevesebbért
 351 12|               profit! Mindig hallotta, hogy így gazdagodnak meg, akik
 352 12|        fogadónkban szállva soha: mivel hogy az a Knipperdolling egy
 353 12|       haragjában, s fűt-fát megmozdít, hogy a csalafintákat esztrengára
 354 12|            nagyon is kérem kegyeteket, hogy erről senkinek ne beszéljenek
 355 12|            ízleni. Azt fogja gondolni, hogy meghal tőle. – Már most
 356 13|             elébb be kell bizonyítani, hogy szegény~Abban a nyomban
 357 13|         csaholni. A Zsuzsa megértette, hogy mit mond.~Ugye nem tetszett
 358 13|              nem tetszett az orrodnak, hogy tokot húztak rá? Vakk, vakk!
 359 13|            szegény ember arra használ, hogy mikor sokáig vár valami
 360 13|               ő mondta el a végét, úgy hogy nagyhamar kisütöttük, hogy
 361 13|             hogy nagyhamar kisütöttük, hogy a nagy vasúti katasztrofok
 362 13|          intézte hozzám a tanácsos úr, hogy miféle igényein vannak ez
 363 13|           nyelvemre jött. Hát csak az, hogy szegények vagyunk mind a
 364 13|               hát mivel bizonyítja be, hogy szegény? – Uram s én istenem.
 365 13|               Még nem akarják elhinni, hogy szegény vagyok! Mivel bizonyítsam
 366 13|           szólítanak, akkor már tudom, hogy megkegyelmeznek.)~– Nem
 367 13|    megkegyelmeznek.)~– Nem tudja kend, hogy a szegények házába fölvétetéshez
 368 13|             taszigált belülről valami, hogy ráadjam a magam gubáját,
 369 13|      Nagysokára csak rám került a sor, hogy beeresztettek az elöljáró
 370 13|                urak odabenn meglátják, hogy még a tavalyi csilleng van
 371 13|             szaporán! Nem fogfájás ez, hogy elébb tapogassák!~Hát én
 372 13|            hozzákezdtem az előadáshoz, hogy a vasutaknál miféle katafrakták
 373 13|          bárkájánál. Köpje ki frissen, hogy mit akar?~– Hát mondom neki,
 374 13|               akar?~– Hát mondom neki, hogy elbocsátott vasúti őr vagyok. –
 375 13|           hiszen nem vagyok vak!~– Hát hogy egy kis szegénységi bizonyítványra
 376 13|            szépen kisegített az ajtón, hogy amint az előszobába kirepültem,
 377 13|             akart bejönni. Azt mondta, hogy nagy marha vagyok. Én nem
 378 13|            marha vagyok. Én nem tudom, hogy honnan ismer.~– No, csakhogy
 379 13|              látható, valóságos sonka? Hogy jutottál te ehhez? Nincs
 380 13|               a hollója adta Jánosnak, hogy hozza ide?~– Érts meg már
 381 13|             asszony – úgy van a dolog, hogy a doktor urak valahol egy
 382 13|         trikigyó olyan gyehenna féreg, hogy aki azt megeszi, meghal
 383 13|          Hányszor könyörögtem előtted! hogy küldd le érettem a halál
 384 13|                 Soha sem hittem volna, hogy ilyen tetszetős alakban
 385 13|                hatalmasan hozzálátott, hogy a Zsuzsa asszony megsokallta.~–
 386 13|             ártani? Hiszen azt akarom, hogy minél gyorsabban megöljön.
 387 13|                számomra a gondviselés, hogy ráduplázhatnék a méregre.~
 388 13|               ma olyan csoda nap volt, hogy csak ki kellett mondani,
 389 13|               csak ki kellett mondani, hogy mi kell az embernek, tüstént
 390 13|               ig töltötte.~Tudniillik, hogy az egyszeri gazdának az
 391 13|            gazdának az volt a szokása, hogy mikor a maga poharába töltött
 392 13|                mindig úgy megszerezte, hogy túl töltött a szélén, s
 393 13|           bennünket meg kell taksálni, hogy milyen szegények vagyunk.~–
 394 13|           lélegzetet venni. Attól fél, hogy be találja kapni.~
 395 14|       nyomakodott be. Elébb azt tette, hogy az esernyőjét kétszer-háromszor
 396 14|        kétszer-háromszor kifeszítette, hogy az esővizet lefrecskelje
 397 14|               is olyan rossz idő járt, hogy azt nem volt érdemes learatni.
 398 14|             tartanom a vasaláshoz, meg hogy a ruhák jobban száradjanak.~–
 399 14|             sonka nélkül, úgy látszik, hogy nem maradt.~Aztán magában
 400 14|              szegényeknek úgy látszik, hogy van mit szeletelni.~Azért
 401 14|             nem aggaszt az a gondolat, hogy elrontja az étvágyát a mai
 402 14|         ebédhez.~A Zsuzsa vette észre, hogy az uraság nagyon nézegeti
 403 14|                a kis benyílót kiadtuk, hogy könnyebben kifizethessük
 404 14|                tűtől.~– Tetszik látni, hogy finom hímzéssel foglalkozom,
 405 14|                kosárral el tudja adni, hogy odakinn az esőben meg ne
 406 14|           Zsuzsa asszony azt gondolta, hogy az élc volt.~– Már az igaz.
 407 14|         ibolyaágy között alszik. Igaz, hogy a pucér földön.~„Gib flájsch!” –
 408 14|               a tetszését a tensúrnak, hogy egy akkora darab sonkával
 409 14|           Kutyát is tetszik tartani?~S hogy a csodálkozás elérje a tetőpontját,
 410 14|           Zsuzsa asszony azt tanácslá, hogy szénnel ojtott vizet adjon
 411 14|               alszik! No nem csudálom, hogy a vasúttól elkergették,
 412 14|                azt képzelte egy ideig, hogy a vasútnál van, s valami
 413 14|                ismerkedett meg vele?~– Hogy én honnan ismerem ezt az „
 414 14|              cigány azzal védte magát, hogy nem ő lopta el a lovat,
 415 14|         osztani a váltóőröknek, azért, hogy a nyakukat ki nem törette.
 416 14|      hivatalosan konstatálandó kérdés, hogy mi módon került egy egész
 417 14|              hazugság! Én nem engedem, hogy az én javamért más szegény
 418 14|       tisztítóba küldeni! Én kimondom, hogy ezt a sonkát a János hozta.~
 419 14|       tenyerével Ádám apónak a száját, hogy ki ne mondhassa, de biz
 420 14|                Paczal János azt vélte, hogy nagyobb respektust fog maga
 421 14|        gerjeszteni, ha sejteni engedi, hogy latin iskolákat végzett. –
 422 14|        Figyelmeztetem a hallgatóságot, hogy tartózkodjék a nevetéstől,
 423 14|         Figyelmeztetem az inkvizitust, hogy ha azt találja felelni,
 424 14|                ha azt találja felelni, hogy pénzen vette, én rögtön
 425 14|                  Ó, de nagy szerencse, hogy éppen kéznél van ez az ellenméreg! –
 426 14|               az embert megöli.~– Jaj, hogy csípnek! Jaj, hogy marnak!~–
 427 14|                Jaj, hogy csípnek! Jaj, hogy marnak!~– Tessék! Tessék! –
 428 14|              nem mondta meg az igazat, hogy ajándékba kapta a sonkát?~–
 429 14|             Hát maga honnan tudja azt, hogy én ajándékba kaptam? – Most
 430 14|             Most súgta meg az asszony, hogy nem igaz az egész szörnyetegrül
 431 14|               nagy ijedtséget. Érezte, hogy a prophylactikus szer használt,
 432 14|              hatalmas dózis volt. Kár, hogy több ilyen nyavalyát fel
 433 14|               az ember!~Ez a Makár nem hogy hálát adott volna a mai
 434 14|      védszentjének, szent Baziliusnak, hogy őt a legközelebbi nagy veszedelemből
 435 14|           Pedig megmondja a szentírás, hogy „Ne legyetek fölöttébb igazságosak”,
 436 14|            fölöttébb igazságosak”, meg hogy „Aki az őzet megüldözi az
 437 14|           fordulni a szegény emberhez, hogy hol vette azt a drága bort?
 438 14|              természet is úgy alkotta, hogy a félszemét behunyja. De
 439 14|               elodábbítani?~– Hát úgy, hogy nem félek attul a trikótul!
 440 14|               János! Fontolja meg jól, hogy mit ejt ki a száján! Itt
 441 14|               szó protokollumba kerül. Hogy evett volna ön krokodilust?~–
 442 14|              kukta, az történt velünk, hogy majd éhen vesztünk. Egyszer
 443 14|         óperenciára. Vallja meg az úr, hogy az úr sem hiszi, hogy vannak
 444 14|              úr, hogy az úr sem hiszi, hogy vannak ilyen pirinyó kis
 445 14|      konstatálok.~– Nohát konstatálom, hogy én sem hiszem, hogy legyenek,
 446 14|       konstatálom, hogy én sem hiszem, hogy legyenek, hanem azért muszáj
 447 14|           döntve.~– Második kérdés az, hogy miként jutott ön ezen nagybecsű
 448 14|                ehhez meg úgy jutottam, hogy a főfizikus úr felfedezte,
 449 14|               főfizikus úr felfedezte, hogy egy borkereskedőnek a palackos
 450 14|             tudni: vegyelemzés végett, hogy megtudjam, vannak-e benne
 451 14|                ezért a traktáért! Jaj, hogy égeti a hátam közepét ez
 452 14|                akiknek azt mondhatnám, hogy ha én szamár, akkor kegyelmed „
 453 14|               a dolmányát.~– Én tudom, hogy hol van. De ez hivatalbeli
 454 14|            Micsoda? Eldugta a kalapom, hogy el ne mehessek! No még ez
 455 14|            nevem veres tintával.~– Hát hogy lett ez újjá?~– Hát egy
 456 14|                magának az a spuriussa, hogy azt az én kalapomat kivasalja?~–
 457 14|                Hát – megsajnáltam önt, hogy olyan elhagyatott kinézése
 458 14|                azért vagyok a világon, hogy leszidjanak meg kinevessenek.
 459 14|           megszánt engem a kisasszony, hogy olyan madárijesztő vagyok?
 460 14|            gerendára.~– Én azt hiszem, hogy most is csak álmodom. Egyszer
 461 14|             felébredek, s akkor látom, hogy hibás váltóra igazítottam
 462 14|             fogadta.~Aztán szétnézett, hogy hová tegye le a kalapját.
 463 14|                A két hölgy ráerőtette, hogy tegye föl a kalapját. Meg
 464 14|                Hát azt akarom mondani, hogy még ez a bizonyítvány maga
 465 14|        félbeszakítá a szót: észrevéve, hogy a konstábler még mindig
 466 14|                legyen szíves megnézni, hogy nem lopta-e el valaki az
 467 14|               Mert ha megtudja valaki, hogy én folyamodást írok, bevádolnak
 468 14|              hivatalnoknak tudni kell, hogy mitől féljen. Mit nem szabad
 469 14|              szabad senkinek megtudni, hogy a folyamodástokat én írtam. –
 470 14|            instancia lesz ez, fogadom, hogy mikor azt elolvassa a tanácsnok
 471 14|          tengeri oroszlán! – Beleírom, hogy ötven esztendeig éltek példás
 472 14|              Írok én olyan instanciát, hogy Hirsch báró megirigyli,
 473 14|               Igenis. Hát hol kívánja, hogy ebédeljünk?~– Hát hol? Ahol
 474 14|             pompás gulyáslevest adnak, hogy a prímás se eszik különbet.
 475 14|            érte meg, hanem még azt is, hogy a Lidi kisasszony, az az
 476 15|       kisasszony hímzés közben rájött, hogy van egy kellemes érzés,
 477 15|           varróleány felteszi magában, hogy ő fog olyan finom ízlésű
 478 15|                 Lidi föltette magában, hogy egész éjjel fönnmarad és
 479 15|               tanácsolta a varrónőnek, hogy hagyja nyitva a hálókamrája
 480 15|                 mikor bemegy dolgozni, hogy a meleg bejusson.~Milyen
 481 15|     becsapódása az utca felől jelenté, hogy kilenc az óra. A lúdfertályos
 482 15|            padlásra.~A Vigyázz mérges, hogy oda nem szaladhat utánuk,
 483 15|                Az volt a vitás kérdés, hogy el lehetett volna-e Gurkót
 484 15|              utcából is visszakiabált, hogy: „Éljen Gurkó!”, amit az
 485 15|                Versenyeztek egymással, hogy melyik tudja a másikat rekedtté
 486 15|              abban az elkeseredésében, hogy „Volt nekem egy daruszőrű
 487 15|          számba veszi. „Hát te bibast, hogy tudtad elvenni a fületlen
 488 15|                lépcsőkön. Nem tekinti, hogy még tart a fráj-nap, erőtvesz
 489 15|               Odin haragja elé.~Végre, hogy semmi se hiányozzék az éjszakai
 490 15|              is.~Csak arról tudja meg, hogy vége az éjszakának, mikor
 491 16|               Kegyed valóságos tündér! Hogy tudott annyit elvégezni?~–
 492 16|              az elégtételt megvonatni, hogy az összes házi lakókat egyenkint
 493 16|     szkeptikusok, akik kétségbevonták, hogy ez a Lidi a másik Lidivel
 494 16|               most aztán mikor látták, hogy mit tud, és különösen mikor
 495 16|         különösen mikor azt megtudták, hogy egész éjjel dolgozott, egy
 496 16|             tette volna a kezét azért, hogy „ez a Lidi kisasszony ugyanaz
 497 16|           cirkuszba készülsz táncolni, hogy úgy fel vagy teremtettézve? –
 498 16|          parádéval? – Hát megengedték, hogy a Grand Hotelben árulhatok
 499 16|               nagyanyád is azt tartja, hogy a retek addig jó, amíg apró.~
 500 16|           Sértve érezte magát azáltal, hogy az új ruhájában nem találta