Fejezet
1 2 | lesz prédikációs halott – monda az öreg vasúti. – Hagyjunk
2 2 | mármost majd én elöl megyek – monda Ádám. – Mert itt egy mély
3 2 | olyan okos állatjai vannak – monda a leány.~– A kutyája is
4 2 | a Pikusz, „Keszt ausz!” monda, s elkapta a kutyának az
5 2 | mármost Lidi kisasszony – monda Zsuzsa néne –, jó lesz alunni
6 6 | Ez borzasztó gondolat! – monda a Zsuzsa, az arcát a kötényével
7 6 | sem győzöm már a munkát – monda Zsuzsa asszony.~– Mikor
8 6 | dolgozom ezután kettő helyett – monda az asszony, átölelve az
9 7 | vénségére rongyszedő legyen – monda Zsuzsa asszony.~– Ugyan
10 9 | van.~– Talán „váltó?” – monda Lidi.~– Ták, ták, ták! Jászná
11 9 | kisasszony nagyot sóhajtva monda:~– Hát vannak emberek a
12 11| Ön angolul is tud? – monda a hölgy meglepetve.~– És
13 11| állomásra.~– Én ott félnék – monda Lidi kisasszony.~– Nem is
14 11| ám ez a szegény János – monda Lidi kisasszony.~– Csakhogy
15 12| utcában.~– A biz igaz – monda Zsuzsa asszony. – Minket
16 12| ugyan furcsa kis história – monda Zsuzsa asszony.~– Mindennap
17 14| Piszt a Schaafskopf!” – monda erre Pikusz úr.~Ez annyira
18 14| marnak!~– Tessék! Tessék! – monda Zsuzsa asszony tele pohárral
19 14| megálljunk csak még egy szóra – monda Makár a szelídebbik tekintélyét,
20 16| fel vagy teremtettézve? – monda Zsuzsa asszony.~– Hát új
21 16| Derék kislány vagy! – monda Lidi kisasszony, s megcsókolta
22 16| eltűrni! Bemegyek hozzájuk! – monda Lidi kisasszony.~Zsuzsa
23 16| magasra felemelt homlokkal monda:~– És ha rám ismernek?…~
24 17| vissza.~– Hozta a jó ég! – monda Lidi kisasszony, nem titkolva
25 18| rossz leányt magához vett – monda a Csicsonka. – Ha én most
26 19| belőle.~– Jaj de igaz – monda Zsuzsa asszony. – De igazán
27 19| virágágyaimat. De kár – monda a Csicsonka.~
28 20| Akkor én is elölöm magamat – monda Zsuzsa asszony, s futni
29 20| sem olyan jó ilyenkor – monda a Zsiga cigány –, mint forró
30 20| azt előhozni.~– No, öreg – monda János, odatartva a palack
31 20| belőle.~– Hallja, János – monda (intraparenthesim) Makár
32 20| hát akkor minden jól van – monda Makár úr.~– Magának jól
33 20| a legegyszerűbb dolog – monda Makár úr.~– De uram, ha
34 22| forintnak sem vagyunk urai – monda Ádám apó.~Erre minden jelenlevő
35 22| flóres”-t.~– Csodálatos – monda Makár úr, aki abban a hitben
36 22| színe előtt megjelenhessek – monda Zsuzsa asszony.~– No, az
37 24| májszter Necessitas” – monda Lidi kisasszony, amin aztán
38 25| lelkem, minden rendben van – monda Gagyuláné. Többet is adott
39 25| Jól van, kisleányom – monda Lidi –, a menyasszonynak
40 25| az egy menyasszonynak – monda Lidi kisasszony.~– Hát mondja,
41 25| Zsuzsa néne mosolygó bánattal monda rá:~– Hittük volna-e, hogy
42 25| lakodalmánál?~– Hercege válogatja – monda rá Ádám bátya.~– Az esik
43 25| bizonyosan az omnibuszeer jaar – monda Panna.~– Akkor kocsival
44 26| megkerült. Itt van nálam – monda János.~– Derék rendőr! –
45 26| síppal.~– Már fütyült – monda Ádám apó.~Erre a füttyszóra
46 26| diadalmaskodó tekintettel monda.~– Szokott rá gondom lenni,
47 27| Hát az esketési sportuna – monda Makár.~– A huszonöt darab
48 27| sopánkodott a Panna.~– Itt van – monda Makár úr, ledobva az ezüst
49 27| visszahökkent.~– Ahán – monda Makár úr.~– Ez erős torma
50 27| hegedű?~– Ugyan kérem – monda Tarafás úr, a kezét Makár
51 28| ezt nem veszem igénybe – monda János. Szándékom a hivatásomat
52 30| építésszel.~– De édes Oszkár – monda a grófnő egy kedvező pillanatban,
53 30| csúsztatott a kezébe.~– Ahá – monda a gróf.~A címzeten megismerte
54 32| köszöntse.~– Hejh! Te gyilkos – monda neki a grófnő, mikor odament
55 33| pajtás! Nem lesz semmi baj – monda neki.~A sebesült nyitott
56 34| Hallod-e Kristóf barátom – monda egy napon Paczal János az
|