Fejezet
1 1 | futó börtönét felnyitni. Azok vannak valami harmincan,
2 1 | kitudnék a munkásoktul. Talán azok látták. Maga addig itt maradhat.~–
3 3 | alkalmasint laknak. Talán azok találták ki ezt a módját
4 4 | szükségük a lakóknak, mert azok kőszenet használnak, annálfogva
5 4 | hírek tartalmáról, amit azok a maguk korlátolt elméjével
6 6 | érzékenyülve: „Milyen kegyesek azok a jó uraságok”.~– Nem szeretem
7 6 | mehetnékje volt a vasúthoz.~Azok a hírlapok pedig csak nem
8 6 | kisasszonyka, nagyon cifra ruhák azok, amiken nagyon sokféle színű
9 6 | van; nagyon drága italok azok, amik a patikában készülnek,
10 7 | cigány? vagy a Gagyuláné?~Azok égre-földre esküdtek, hogy
11 8 | napszámosok, kocsisok vásálnak, azok pedig ilyen locspocs időben
12 8 | Stáció utcán megy végig, s azok annyi szenet elhullatnak,
13 8 | kölyöknek dolgot ád összeszedni. Azok aztán odahordják azt a Gagyulánénak.
14 9 | drágalátos oltári szípsíg! Azok ottan hálnak.~– Mind a húszan?~–
15 9 | beválthassák.~– Csakhogy azok bocskorban, halinában járnak –
16 10| került elő a föld alól. Azok későn feküsznek, nappal
17 10| meg színésznékre mosok, s azok nagyon szeretik, ha a mosóné
18 12| Ismerni ismerem, csakhogy azok nem voltak a mi fogadónkban
19 13| vagyunk.~– Dehogy utaznak azok a gyorsvonattal!~– Ami hivatalból
20 15| szenet, téglát szállítottak; azok mind ebben az utcában tanyáznak.~
21 15| az éjjeli ábrándozókat, azok prüszkölve szaladnak fel
22 16| foltokkal volt már tele. Azok égették.~– Mit csinál ön
23 17| ahol nincs találkozó hely. Azok a széles utcák, amik a sok
24 17| sok kocsijárástól sárosak: azok mindenütt jók, ott nem sétálnak
25 17| Ferenciek zárdája előtt. Azok mind szent épületek. Világért
26 19| gyerekek. Jaj, de rosszak azok az ifjú gavallérok ott a
27 20| egymás csizmájára taposva, azok mind a hárman egyszerre
28 20| akart futni a lábam alól, s azok a nagy házak mind rám akartak
29 22| Zsuzsa asszony elmondott, azok mind elfogadhatók enyhítő
30 23| akik pedig engem ismernek, azok meg engem nem szeretnek.~–
31 23| az én elmeszüleményeimet: azok hallgatják, a tollaikat
32 23| szobraikat kőből kifaragtassa.~Azok a híres megholt emberek
33 23| hölgyek, sem az égi felhők, azok lelankadtak, elhervadtak,
34 24| Zsigáék is hazakerültek, azok aztán odalenn a pincében
35 25| sok ember van az utcán! Azok bizonyosan a lakodalmas
36 26| háza van a külvárosban, s azok legalábbis hoznak annyi
37 27| hajlékban letelepülnek, azok is olyan megelégedettek
38 28| meglepetésül szívválasztottjának, s azok egy pillanatra meg is látják
39 30| fiatalabbnak mutatja. Arca azok közé tartozik, amik az évekkel
40 30| meg a férfiétól. És aztán azok a kicsiny kezek és lábak!~
41 30| Minervának?~A mézeshetek valóban azok lehettek.~Vissza is vonjuk,
42 30| vette a házi cselédséget. Azok mind egyenkint tisztázni
43 31| sajátkezűleg felbontani, hogyha azok között találkozik megsürgető
44 32| Odafut az ablakhoz. Nem azok! A várnagy gyermekei játszanak
45 32| voltak Oszkár kedvencei. Azok is ráismertek arra a hölgyre,
46 33| akik sejtették, tudták, azok sem árulták el soha. Hiszen
47 33| Sorra járta az ablakokat, azok tele voltak sárpettyekkel,
48 34| étvággyal fogyasztják el azok, akiket ő szeret, azt a
49 35| azokat a mulatóhelyeit, ahol azok a leányok találhatók, akik
50 35| aztán, mondja csak a grófnő: azok a nők, akik éjjeli világítás
51 35| öltözetük egy jarretiére… ezek azok a vonások, amik az ön leányához
52 35| hasonlítanak hozzá.~– Hát talán azok a leányok, akik a pezsgős
53 35| visszagondolni rá!~– Hát talán azok a szerencsétlen teremtések,
54 35| leányához?~– Nem. Nem! Nem azok!~– És mégis azoknak a világában
55 35| öngyilkosságtól tartá vissza, mikor azok egyszerre kenyerüket vesztették,
56 36| művész ecsetje remekelt azon. Azok a szép szemek oly ismerősen
|