Fejezet

 1 2 |            bőröndjét, majd én viszem; tudom, hogy nincs tele arannyal.
 2 2 |               Hasonlítok hozzá?~– Nem tudom biz én, édes lelkem, mert
 3 2 |             maga a magyar teát?~– Nem tudom, milyen az?~– No majd meglátja,
 4 3 |               Mi is a neve? Magam sem tudom már. De itt van a keresztlevele
 5 3 |            szemet nagyon rontja.~– El tudom végezni ez idő alatt, ha
 6 6 |                Mi lesz belőlünk?~– Én tudom, hogy mi lesz! Az uraknak
 7 6 |           ahol senki sem jár.~– Akkor tudom, hogy én is elölöm magamat.~–
 8 6 |          gondolunk ki valamit. Én úgy tudom, hogy van itt a fővárosban
 9 7 |            tót lenézze a rongyszedőt? Tudom én jól, hogy ez a Lidi kisasszonynak
10 8 |        Magyarázá Gagyuláné. – Ezt sem tudom, hogy adom el. Persze, ha
11 9 |         csúfolja valaki „te tót!” azt tudom, hogy csak trifálja velem;
12 10|           adott eerte, mint maas. Nem tudom een mit akart azzaa a sok
13 10| kalendáriumban, micsoda név van ma.~– Tudom kalendárium nélkül is. Ma
14 10|           hogy amíg én odajárok, s el tudom azt a sok virágot adni;
15 12|              embert, aki hazudik, nem tudom sokra becsülni. Aki férfi,
16 13|      beszélnem. Mindenre azt mondta: „Tudom, tudom. Jaja, so so. I wász
17 13|          Mindenre azt mondta: „Tudom, tudom. Jaja, so so. I wász schon.
18 13|             így szólítanak, akkor már tudom, hogy megkegyelmeznek.)~–
19 13|             nagy marha vagyok. Én nem tudom, hogy honnan ismer.~– No,
20 14|             derekán a dolmányát.~– Én tudom, hogy hol van. De ez hivatalbeli
21 16|              virágot.~– Úgy? Virágot? Tudom már! Az a te boszorkány
22 16|           kínoznak.~– Nem! Ezt én nem tudom eltűrni! Bemegyek hozzájuk! –
23 16|             ki tudtam kergetni. Haha! Tudom én, mitől döglik a légy.
24 17|      főkapitányság épülete?~– Sohasem tudom én, majd megkérdezem valakitől.~–
25 17|             mellett haladva.~– Én nem tudom, hogy mi benne a szégyen?
26 18|            nézett fel rá a gyermek.~– Tudom ám én, hogy mért nem bontja
27 18|          Egészen más arca volt. Én is tudom, a Zsuzsi néni is tudja,
28 18|           felbontani vétek. Ezt én is tudom. De azt is tudom, hogy tizenkét
29 18|            Ezt én is tudom. De azt is tudom, hogy tizenkét esztendőn
30 20|             mindenkit az útból.~– Een tudom ennek csak a maódját – szólt
31 20|         haataabaó a neheez nyavalaat. Tudom hogy nem keevanja meg többet.~
32 20|                  Holt ember vagyok. – Tudom én, hogy mért haltam meg!
33 20|        tarkóját az öklével.~– Azt sem tudom, hogy jöttem ki a városházából?
34 20|          kerültem az utcára? Csak azt tudom, hogy mikor lépegettem,
35 20|            nem tudok semmit. Csak azt tudom, hogy meghaltam.~– No, no,
36 22|             meg. Ezt bolond nélkül is tudom! Önök mind így beszélnek,
37 22|          kisboltban lúdfertályt árul, tudom hogy ád pecsenyét. Én odaadom
38 24|             hozzáadásával.~– Már most tudom, hogy ki az a „májszter
39 25|           kell gyűjteni, akkor én nem tudom, hogy mi az, ami a fiatalság
40 28|             közül valakit láthatok.~– Tudom, hogy a kisasszony jó szíve
41 30|              Te párbajt vívtál?~– Nem tudom én: régen volt már!~– Oszkár!
42 30|               golyót: csak akiről jól tudom, hogy kitűnően lő pisztollyal.~–
43 32|          keresztnév?~– A grófnőt, úgy tudom, Katharinának hívják. –
44 33|             jött vissza a szállására. Tudom jól, hogy mindenfelé kerestük.
45 34|               ember lenne belőlem azt tudom.~– No, csak még egy pár
46 34|           hallottam volna. De már nem tudom, mit.~– Hát a sok fácánpecsenye,
47 34|               leányát meg a férjét.~– Tudom: hiszen együtt lestük a
48 34|        pincébe” járni?~– Magam is úgy tudom, hogy nem szoktak. De az
49 35|            láttam, s a szállásadóitól tudom, hogy levelet senkinek nem
50 35|               divatárus kereskedés.~– Tudom. Annál szoktam megrendeléseket
51 36|            megbocsátani magamnak. Nem tudom, mi célja van az életnek