Fejezet

 1 1 |             nevetett egy kicsit.~– Hajh, édes János öcsém, ha én a maga
 2 2 |               hozzá?~– Nem tudom biz én, édes lelkem, mert én nemigen
 3 2 |                 Csak tessék előre menni, édes Zsuzsa néni – szabadkozék
 4 2 |              evett maga nyers szalonnát, édes lelkem; azt se tudja, mi
 5 6 |                  valami értelme.)~– Hát, édes kisasszonyka, nagyon cifra
 6 6 |                 azt a dupla pisztolyt.~– Édes uram.~– Hiszen nem idehaza;
 7 6 |                feleségemnek is. De hát – édes kisasszony – protekció kell
 8 6 |            Csakhogy az ám a nehéz dolog, édes kisasszony, hogy meglássanak.
 9 7 |                 praktikája volt.~– Ugyan édes uram! Mit gondolsz? Hisz
10 7 |             kapsz már több szalonnabőrt, édes kutyám. Mi értünk nem hal
11 8 |                 elementumokkal.~– Ugyan, édes Kaporné szomszédasszony,
12 8 |                  a kosarát a windófnira, édes szomszédasszony: nekem úgyis
13 8 |            rezidenciámba egyszer-egyszer édes szomszédasszony: ott van
14 10|                   Hát csak azért jöttem, édes néni, kérem szépen, hogy
15 13|                 meg szó nélkül.)~– Ugyan édes uram! Miket beszélsz össze.
16 13|                     Sohse firtassuk azt, édes öregem.~– De én igenis firtatom!
17 13|                asszony megsokallta.~– De édes öregem. Talán elég is lesz
18 14| oldalpillantásokat a sonka felé.~– Ugyan édes tekintetes úr, ha meg nem
19 14|                kihozta a sodrából.~– De, édes kisasszony! nem lehet engem
20 14|                     Nyugodjék meg benne, édes jó uram! Lássa: én is bőven
21 14|          organizált rablóbanda!~– Jaj én édes Jézusom – sopánkodék Zsuzsa
22 14|                  maga nem teszi meg. Ti, édes öregeim, bizonyosan a szegények
23 14|                  mindig ott van.~– Ugyan édes Paczal János konstábler
24 15|               retek: lapályon termesztve édes ízű, hegyvidéken elültetve
25 16|             kérdé Zsuzsa asszony.~– Jaj, édes Zsuzsa néni; nem megyek
26 16|       összevissza kérdezgetik.~– Hallja, édes Zsuzsa asszony. Én erre
27 19|               össze van kötve. – Bizony, édes Ádám bácsi! Ez lett annak
28 19|                  rajta sárga rigó.~– No, édes Zsuzsa néni, én is hazakerültem,
29 20|                kezét s visszatartá.~– De édes Zsuzsa néni! Ne veszítse
30 20|                rohant eléje.~– Jaj, jaj, édes jó uram! Mi történt veled?~–
31 20|                  asszony.~– Mit mondtál, édes?~– Meghaltam – dörmögé az
32 20|             ember úgy becsült meg, hogy „édes Kaporné asszonyom”, ezután
33 21|         kifejezve.~– Hát nem úgy van az, édes jó társam! A te asszonyod
34 21|               feleség feküsznek.~– Óh én édes párom, de igazán mondod –
35 22|                   Hát ez mind igen szép, édes híveim, hanem azért a szépséges
36 22|               Gagyuláné. – Van én nekem, édes lelkem egy gyönyörűséges
37 23|                   attul az nekem egészen édes lesz. Rum pedig fölösleges
38 24|                  mesterrel. Azt mondja: „Édes Szüköl Makár! Te tanultad
39 25|              szelíd hangon kérlelé.~– De édes konstábler úr. Ez egy igen
40 25|       Közbelépett a Gagyuláné:~– No hát, édes szomszédasszony! Nem megmondtam,
41 26|     megengesztelni a haragos uraságot.~– Édes nagyságos úr, hiszen megfizetünk
42 26|                  apó vette fel a szót.~– Édes nagyságos úr! Elismerjük
43 26|                  két kezét könyörögve.~– Édes kedves, aranyos Tarafás
44 26|                 szépen körülcirógatta.~– Édes jó Tarafás úr! Kegyedet
45 27|                 imára kulcsolta.) Oh, te édes Istenem, aki annyi csodát
46 27|           kutyájának a fejét.~– Ne félj, édes szolgám, nem jutsz árvaságra.
47 30|                 előkelő építésszel.~– De édes Oszkár – monda a grófnő
48 30|                  a férjével beszéljen –, édes Oszkár! Ha ön most kétszázezer
49 30|                 az ember azt, hogy nő.~– Édes Oszkár. Ön nem veszi észre,
50 36|             láttam soha.~– Hát azokra az édes hízelgő szavakra, amik engem