Fejezet

 1 1 |       ottlétét: a Vigyázz; odament hozzá, körülszaglászta.~– Kutyuszkám –
 2 2 |           nézett engem? Hasonlítok hozzá?~– Nem tudom biz én, édes
 3 3 |         vagy fát vágni; ha értenék hozzá. De hímezni igen szépen
 4 3 |         egy pillanatra. Közel volt hozzá, hogy megszakadjon. Szemeit
 5 4 |           a Lidi kisasszony lement hozzá, és valami úton-módon elcsillapította.
 6 4 |      nagyobb kedvet csináljon neki hozzá: a vacsoráját is megosztja
 7 5 |         éppen lámpagyújtat után, s hozzá akart fogni az olvasásához;
 8 6 |          szólt az öreg, s nevetett hozzá.~– Bánom is én! – veté oda
 9 7 |          szokás szerint odatartott hozzá, mikor a gazdáját falatozni
10 7 |       szerencsén.~Estefelé beállít hozzá a Ritka Panna, egy kosár
11 8 |           megint csak visszakerült hozzá. Pedig szájkosara sem volt.
12 11|     magamat. De még alig foghattam hozzá, amikor fölráncigálnak.
13 14|           becsületes úton jutottam hozzá.~– Elhiszem. A vasúton utazók
14 14|     bizonyos valaki! Kinek mi köze hozzá?~S azzal elkezdett danolni: „
15 14|      hoztam ide.~– S hogyan jutott hozzá? Figyelmeztetem az inkvizitust,
16 14|       asszony nagy jámborul intézé hozzá ezt a kérdést.~– Kérem szépen:
17 16|  kisasszony.~– Hát magának mi köze hozzá, hogy én mit csinálok? –
18 16|        mondá Lidi.~Azzal odaugrott hozzá, kikapta a kezéből a csaláncsomót
19 18|          rejtőzik.~Ezalatt odajött hozzá a Csicsonka.~Kíváncsian,
20 19|        kritikus nap~Ugyan nem kell hozzá nagy időjóslási tehetség,
21 19|           ezután nem láthatom. Úgy hozzá voltam szokva.~– Hát hiszen
22 20|           hogy az asszonya odament hozzá, annak a térdére tette a
23 22|               Én varrok főkötőt is hozzá, amiben a templomba elmehet.
24 22|             a szomszéd milimári ád hozzá túrót, tepertyűt: pompás
25 22|     amennyi csak kell. Bor is lesz hozzá.~A Miska cigány is tudott
26 23|            tiszteletére. Egészen ő hozzá méltó. Hogy tűri meg a kertész
27 25|       elgázolja a lokomotív. Mikor hozzá akarunk ülni, egyszer csak
28 26|          Lidi kisasszony odalépett hozzá:~– Csak nem fogja ön ezt
29 27|           középen állni, egyenesen hozzá sietett.~– No öreg! Itt
30 27|      házbérszedésnek, s súgva tevé hozzá –, inkább elengedem nekik
31 27|            Makár urat, s így szólt hozzá:~– De hát uram, összefér-e
32 28|            következő mesét toldtam hozzá: „A szegény hentes látva
33 28|             Szerencsét fogok önnek hozzá kívánni.~– Bocsánatot kérek,
34 30|         fölkelt-e már, s benyitnak hozzá kopogtatás nélkül.~Egyszer –
35 30|         Ezúttal Bokk szivart szítt hozzá.~Azután következtek a tavaszi
36 30|        kedvező pillanatban, amidőn hozzá juthatott, hogy a férjével
37 31|            borítékba zárva átküldé hozzá.~Mit írt e levélben? Azt
38 32|          az a szép ifjú dalia, s a hozzá illő ifjú hajadon. Milyen
39 32|            a grófnő, mikor odament hozzá, s a nyakát megveregette.~
40 33|       által megküldötthöz. A leány hozzá tartozni látszott ahhoz
41 33|            grófnő maga sietett oda hozzá a pohárral, s egyik kezével
42 34|      belehalt volna, de hát ehhez „hozzá volt varrva a lélek”, ahogy
43 34| libapecsenyével ülhetnék szemközt, hozzá tepertyűs öntöttsalátával!
44 34|          kell lenni. Ostoba vagyok hozzá. Hát csak azért.~– Hej,
45 34|             törvényes úton jutnánk hozzá. X. X. Katalin grófnő ennyi
46 34|     visszaszerezhetné.~– Eredj oda hozzá, és mondd meg ezt neki.~–
47 35|              Nem! Nem hasonlítanak hozzá.~– Hát talán azok a leányok,
48 35|        érző reszketésével beszélni hozzá.~Paczal János felállt a
49 36|           Hanem a grófnő odarohant hozzá, s megragadta a kezét.~–