Fejezet

 1 1 |              szívesen látja, még majd engem is megdicsér, hogy milyen
 2 2 |              eltűnt mamzellnak nézett engem? Hasonlítok hozzá?~– Nem
 3 2 |             hogy a Zsuzsa néni, mikor engem meglátott a világosságnál,
 4 6 |                Attul tartok, hogy még engem is utolér ez a szerencse.~
 5 6 |               dolog nem történt; csak engem csaptak el a hivatalombul.~–
 6 6 | öngyilkosságra gondolni! Nézzenek meg engem! Esett-e le valaha valaki
 7 8 |             mondta ugye: Nézzenek meg engem, esett-e valaha valaki a
 8 9 |          neked az embersíget! – Mikor engem idehaza csúfolja valaki „
 9 10|              értem is egy nótát, mert engem sem vet föl a pénz. Csupa
10 11|              tanulhattam végig.~– Hát engem meg a nyomorúság tanított
11 11|            akkor rossz suhanc voltam, engem is magával vitt. Mikor aztán
12 11|              úr kicsoda? Honnan ismer engem?” – „Ejnye, János pajtás!
13 12|                Azért ajándékozott meg engem ezzel a dísz-sonkával előleges
14 14|            édes kisasszony! nem lehet engem tévútra vezetni holmi cigánygyerekekkel,
15 14|          sonka trichinos volt? S önök engem ezzel agyontraktáltak! Gyilkosság!
16 14|     szörnyetegrül való história, csak engem akartak rászedni vele. A
17 14|            erre a szóra. – Megsajnált engem? – Ez a szó ismeretlen az
18 14|         akadok egy emberi lényre, aki engem megsajnál. – Hát igazán
19 14|      megsajnál. – Hát igazán megszánt engem a kisasszony, hogy olyan
20 14|                Hanem hát – megsajnált engem!… Kivasalta az ócska kalapomat.
21 18|                Oh, többre is tanított engem! Mi szabad, mi nem szabad
22 20|               cibáljatok, dagasszatok engem! Ti hiénák! Még a halottnak
23 21|               Amint az Ádám meglátott engem a kéménybe kapaszkodva,
24 21|               Ádámot, ő meg szeretett engem, s megesküdtünk egymásnak,
25 23|              nem szeretem, akik pedig engem ismernek, azok meg engem
26 23|              engem ismernek, azok meg engem nem szeretnek.~– Látja ön:
27 23|             felelt nekik a bogáncs.~– Engem nem ültetett ide ember keze,
28 23|              ültetett ide ember keze, engem nem öntöz más, mint az ég
29 23|          Valami hírlapban.~– Az Isten engem attul őrizzen meg! Hiszen
30 23|               év között lehet. Hát az engem nagyon szeret. Ha meglát,
31 24|              rendelkezésére.~– Oh, az engem nem aggaszt. Én a kapunyitásért
32 25|             alkapitány úr odahivatott engem magához, s így szólt hozzám: – „
33 25|          rosszat is jóra fordítja. Ha engem el nem küldenek a vasúttól,
34 26|              vagyunk és állunk: Isten engem úgy segéljen.~– Kendbül
35 27|             oltárhoz most mindjárt!~– Engem csak nem néz tán lokomotívnak?
36 30|         nagyon rosszul tette ön, mert engem hamis világításba állított
37 30|             aggódom.~– Sohse félts te engem!~– Nem bánom, verekedjél
38 30|                hogy aztán az híjon ki engem. A kihívást természetesen
39 30|            minden”?~– Elég arra, hogy engem halálra sértsen. Ön nekem
40 30|          mikor azt mondod, hogy: „óh, engem semmi földi szenvedély nem
41 30|             tudsz nekem nyújtani”. Ez engem összetör. Nem kiabálok:
42 31|             megtisztelő bizalom. S ön engem elég szellemdúsnak, elég
43 31|        megszégyenítés után, amivel ön engem elhalmozott: egy év múlva
44 34|       elgondolkodik rajta, „Vajon nem engem akarnak elcsípni?” S lassan
45 34|            van pajtás. Bizony elővesz engem is néha a sóhajtozás valami
46 36|           édes hízelgő szavakra, amik engem is kárhozatra vittek?~–
47 36|            hagyhatlak magamtól többé. Engem borzasztó csapások értek.~–
48 36|             becsülök, szeretek, s aki engem tisztel, becsül, szeret.