Fejezet

 1 5 |            világ folyásában. Jó az Isten: nem hagyja el azokat, akik
 2 5 |     vasúton lakik, az lemondott az Isten világáról; még a templomról
 3 6 |        őrizzen meg bennünket az Úr Isten: a nagyon cifra ruháktul,
 4 6 |      asszony sírva fakadt.~– Szent Isten! Mi lesz belőlünk?~– Én
 5 6 |            is elölöm magamat.~– Az Isten legyen neked is kegyelmes.~–
 6 8 |   fejünkből a rossz gondolatot, az Isten áldja meg azt az aranyos
 7 8 |        nehezen várom.~– No csak az Isten segítené meg a maga szándékában.~–
 8 8 |        Köszönöm a jókívánságát. Az Isten áldja meg.~Azért a beszéd
 9 9 |         magának, hát én azt bizony isten, nem meglátnám.~– Ej, ej
10 9 |               Aj nem! Rosszabb.~– …Isten nyila? – találgató Zsuzsa
11 12|  véleményezé Lidi kisasszony.~– Az Isten engemet attól megőrizzen!
12 13|               Derék jószívű úr, az Isten áldja meg. Egy kicsit kemény
13 14|             nem mi tartjuk azokat. Isten őrizz! Szegény öreg Zsiga
14 16|          büszke legyen rá, akit az Isten megáldott vele!~
15 18|       innen kimúlunk.~– Majd ád az Isten.~Egy óra múlva már a Csicsonka
16 19|              No annak hát felvitte Isten a dolgát. Egyrészt örülök
17 19|             Mégis megsegített a jó Isten! Most már egészen boldog
18 20|     Istenem!~– Az én uramat? Szent Isten! Mi történt vele?~– Jaj!
19 20|     kérdezik, miben jártam? Ne adj Isten, hogy a konstábler úrral
20 21|       mondják, hogy „Ember tervez, Isten végez”. – Meg hogy „Szegény
21 21|     Szegény ember akaratját boldog Isten bírja”. – Azon a télen januárban
22 21|   rákényszerített bennünket. Az Úr Isten megajándékozott bennünket
23 22|       meghótt, a másik megszökött. Isten nyugtassa meg mind a kettőt. –
24 23|             Valami hírlapban.~– Az Isten engem attul őrizzen meg!
25 23|           egyszer annyira felviszi Isten a dolgomat, hogy a ranglajtorján
26 25|      Gagyuláné. Többet is adott az Isten, mint amennyire számítottunk.
27 25|       megfizset ezs azs úr!~Azs úr Isten éltesse~Azs új házsastársakat!”~–
28 25|     mindnyájunkat össze tör-zúz.~– Isten őrizz minket attul!~Megelőző
29 25|    szeretne tőle elszökni.~– Adjon Isten, ami nincsen. – Szólt a
30 25|       áldása?~– Azért, mert azt az Isten úgy rendelte.~– Hát ha az
31 25|          úgy rendelte.~– Hát ha az Isten úgy rendelte, akkor a pap
32 25|    megérjük?~– Látod, milyen jó az Isten! Még a rosszat is jóra fordítja.
33 26|        Gondolja meg, hogy ha az Úr Isten is türelmetlen volna, s
34 26|            óralánc, jegygyűrű mind Isten nevében lett nekünk ajándékozva
35 26|           ahogy vagyunk és állunk: Isten engem úgy segéljen.~– Kendbül
36 26|             Én olyankor, amidőn az Isten házába készülök, nem iszom
37 26|            kellene elvesznem. – Az Isten meg fogja azt önnek fizetni.
38 26|   árvaságra. Gondolja meg, hogy az Isten úgy fogja meghallgatni annak
39 26|            Tarafás úr! Kegyedet az Isten megáldotta jó móddal; nincs
40 28|           kinek mennyire vitte fel Isten a dolgát. A Kaporék jól
41 30|            Irtózni fognak tőlem.~– Isten bocsásson meg önnek, ahogy
42 31|          hitt nagy állami díjtól.~(Isten büntetése rajtad! Gondolá
43 31|     elvágja a torkát, azt mondjuk: Isten legyen irgalmas szegény
44 34| összekoccintják a poharaikat.~– Az Isten éltessen, János pajtás.~–
45 34|          éltessen, János pajtás.~– Isten tartson meg soká, Kristóf
46 35|          szabályzat parancsolja.~– Isten önnel, méltóságos grófnő!…~