Fejezet
1 2 | szegény ember malacai. A bizony csak olyan bogárhátú ház.
2 2 | édesanyja volnék.~Pedig bizony nem annyira a becsülettudás
3 2 | ám – balkézzel.~Az öreg bizony leült az asztalhoz, s nem
4 2 | ettem! Dehogynem ettem.~– Bizony sohasem evett maga nyers
5 3 | vagy ébren vagyok?~– Már bizony egészen ébren van a kisasszony.~–
6 6 | Én is gondoltam arra. Az bizony nyugodalmas élet volna,
7 7 | gallérjánál fogva.~– De bizony nem megy kend szemétkaparónak!
8 7 | Társaságot meggyalázni, bizony, nem engedünk.~Addig-addig,
9 9 | lopna magának, hát én azt bizony isten, nem meglátnám.~–
10 9 | asszony kedélyeskedve –, bizony még bele talál szeretni
11 10| hagyma szezonnak?~– Veege bizony, eedes meezem. Valamennyi
12 10| van ma a nagyasszony.~– Bizony van okom rá.~– Haat megtette-e
13 11| volt szállva.~A hölgyek bizony nagyon derült hangulattal
14 12| vagy bűnnel fertőztetve? Én bizony hazaviszlek a jó becsületes
15 13| Hát a gazdád jön-e már?~De bizony hallatszott már a köhécselése
16 13| lótásfutásban, azt hiszem.~– Hát bizony, ha valami harapnivaló indítványod
17 13| kisasszony vágott közbe.~– No az bizony nem korrupciós sonka.~–
18 14| hallott semmit, mert őtet bizony elnyomta a buzgóság, s aludt
19 14| mint egy krokogyélust. De bizony megettük. Egy kicsit békaízű
20 14| Az enyim ócska volt. De bizony mégis az én kalapom. Bele
21 14| van igazság a földön! De bizony alkotmányos világban élünk!~–
22 18| ne handabandázzon, mert bizony ráhúzzák a kényszerzubbonyt. –
23 18| kisasszony.~– De kisasszony! Bizony kegyednek a lelkére maradt
24 19| öregek még rosszabbak. – Bizony hazaszaladtam én! Hisz azoknak
25 19| ujja össze van kötve. – Bizony, édes Ádám bácsi! Ez lett
26 19| szegények házába.~– Oda bizony, de csak úgy, ha nyélbe
27 21| észrevételt tette rá, hogy~– Bizony pedig héj, de sokan vannak,
28 22| háborúviseléshez kell.~– Tán bizony pénz – szólt egész fitymálással
29 22| muzsikával a lakodalmat.~– Úgy bizony – szólt a tenyerébe csapkodva
30 23| mondogatják egymásnak, hogy „Ennél bizony akárhány rosszabb előadást
31 23| az egyik költőnek a sírja bizony virág nélkül maradt; azon
32 23| közül az egyik:~– Ejh, én bizony sajnálom ma befogatni a
33 25| félne magához hozzáérni.~– A bizony! Egészen kiforgattak magambul.
34 25| magunkforma szegény ember.~– Bizony, ha a szegeeny emberek mind
35 25| omnibuszt közeledni?~– De bizony látok! Egyenesen erre az
36 27| Szaladok a váltóhoz.~– Szalad bizony kend az oltárhoz most mindjárt!~–
37 27| eldűlni?~– Hanem omnibuszt bizony nem kaphattam – mondá Makár.~–
38 27| kereskedő. Fizetnek naponkint?~– Bizony fizetünk nigy krajcárt.
39 30| hogy becsüljelek?~– Én bizony nem emlékezem rá, hogy a
40 31| Győzelmes vetélytársné!~Hja bizony, a győzelem nem megy vérontás
41 33| Reznek úr már az volt.~Hát bizony ő sem született annak. Nem
42 33| méltó, s a detektív munkája bizony az.~S ennyi szükséges ismeret
43 33| ezüst érdemkeresztet. De bizony meglehet, hogy csak fakereszt
44 34| Hát igazad van pajtás. Bizony elővesz engem is néha a
45 34| Hát, ilyen gondolatok bizony háborgatnak néha. Hanem
|