Fejezet

 501 16|              kikérni a bizonyítványát, hogy húsz esztendeig hűségesen
 502 16|          helyen meg olyanokat mondtak, hogy inkább ne is vettek volna
 503 16|               vett tőlem, azt kívánta, hogy tűzzem a csokrot a gomblyukába.
 504 16|                aztán olyan rossz volt, hogy én megharagudtam, fejéhez
 505 16|             Hát magának mi köze hozzá, hogy én mit csinálok? – rikácsolt
 506 16|           adják.~– Én megtiltom önnek, hogy azt a gyermeket kínozza.~–
 507 16|      Ugyanúgy-e? Ej, de hegyes! Ugyan, hogy tiltja meg?~– Így ni – mondá
 508 16|         összetépte; nem törődve azzal, hogy a saját kezeit égeti vele
 509 16|             égeti vele össze.~– De hát hogy mer maga itt erőszakoskodni,
 510 16|                vele; aztán tapasztalá, hogy a kisasszonynak a két keze
 511 16|               ön meg, ha Istent ismer! Hogy tudott olyan kegyetlen lenni,
 512 16|          tudott olyan kegyetlen lenni, hogy ennek a szegény kisleánynak
 513 16|                unokája?~– Azt vétette, hogy nem gyomlálta ki a csalánt
 514 16|                én mindjárt megmutatom, hogy elmegy innen esze nélkül.~
 515 16|           hangon mondá:~– Azért kínoz, hogy nem akarom ezeket a nótákat
 516 16|           hangzott utána.~– Ahá! Ugye, hogy ki tudtam kergetni. Haha!
 517 16|               nem gondolja meg kegyed, hogy mit kockáztat akkor? – Nem
 518 16|              akkor? – Nem gondol arra, hogy másnak a nevét viseli? Hogy
 519 16|            hogy másnak a nevét viseli? Hogy kegyed maga is hatalmas
 520 16|             gondolja meg jó hosszasan, hogy mi következése lesz annak;
 521 16|            jutott, s ne törődjék vele, hogy mi lesz annak a vége.~–
 522 16|            kegyed följelenteni?~– Azt, hogy az a nő őrült. Vizsgáltassák
 523 16|               végesvégül úgy találják, hogy csakugyan elmeháborodott
 524 16|              Nem. Alapos reményem van, hogy rövid időn kapok olyan állást
 525 16|               kisasszony! Meggondolta, hogy mit tesz? Hisz ott mindennap
 526 16|         megtanulta azt Zsuzsa asszony, hogy a szegénység arra való,
 527 16|                a szegénység arra való, hogy büszke legyen rá, akit az
 528 17|             körülnézett, észrevehette, hogy a Márkus téren át, se éjjel,
 529 17|              asszony, mikor már látta, hogy Lidi kisasszonyt le nem
 530 17|               le nem beszélheti arról, hogy személyesen fölmenjen a
 531 17|               Akkor arra is emlékezik, hogy csaknem átellenben van vele
 532 17|             van a tolla.~– Attól tart, hogy rám ismer valaki?~– Attul
 533 17|            valaki?~– Attul még inkább, hogy nem ismernek rá. Vannak
 534 17|               elmondá a konstáblernek, hogy minő botrány okozta azt
 535 17|       feljelentéssel. Biztosítom róla, hogy teljes elégtételt fog kapni. –
 536 17|           Addig is szabadságom van rá, hogy a kényszerhelyzeten rögtön
 537 17|          Tartóztatá Lidi, eszébe véve, hogy milyen állapotban hagyta
 538 17|                távolban: ne gondolják, hogy együtt járunk.~– Sőt én
 539 17|           járunk.~– Sőt én arra kérem, hogy jöjjön mellettem: úgy kísérjen.~–
 540 17|               haladva.~– Én nem tudom, hogy mi benne a szégyen? Akinek
 541 18|   megelégedését a kisasszonynak azért, hogy a közerkölcsiség dolgában
 542 18|           azonnal kiadta a rendeletet, hogy egy rendőri orvos rögtön
 543 18|       szolgálattevő drabantot utasítá, hogy hozzon két bérkocsit: egyet
 544 18|             azt mondá a konstáblernek, hogy híjon két hordárt.~Míg az
 545 18|               jelenteni. Jó szerencse, hogy eddig is magára nem gyújtotta
 546 18|                 A János egyre intette, hogy ne handabandázzon, mert
 547 18|           őrült nő nem akarta engedni, hogy a bérkocsiba betegyék. Utoljára
 548 18|           egyre. Azt már elfelejtette, hogy az imént összekínozta, hogy
 549 18|            hogy az imént összekínozta, hogy csúf nótákat akart vele
 550 18|                énekeltetni, aztán meg, hogy virágokat és virágbimbókat
 551 18|            megmutatta neki az ujjával, hogy ide írja a nevét, ne amoda.~
 552 18|                a kisasszonynak.~Tudta, hogy ez nem megengedett dolog:
 553 18|        Gratulin Lidia nem ő.~Meglehet, hogy annak valami rokona ír.
 554 18|                intézte, s az meglátja, hogy az aláírás idegen kéz vonása.
 555 18|               Hisz senki sem tudhatja, hogy ő e cím alatt rejtőzik.~
 556 18|                gyermek.~– Tudom ám én, hogy mért nem bontja fel maga
 557 18|               levelet. Mert attul fél, hogy valami vétket követ el vele.
 558 18|                az Ádám bácsi is tudja, hogy maga más valaki. De én még
 559 18|           szeretem. S csak arra kérem, hogy ha megint tovább fog futni,
 560 18|            Vigyázz kutya a gazdájának, hogy tudtán kívül koldul a számára.~
 561 18|                tudom. De azt is tudom, hogy tizenkét esztendőn alul
 562 18|               S azzal, ami nem szabad, hogy lehet egy embert olyan kelepcébe
 563 18|                  No, látja, milyen jó, hogy egy ilyen rossz leányt magához
 564 18|             írta volna erre a levélre, hogy „retur”.~
 565 19|              nagy időjóslási tehetség, hogy az ember előre kitalálja,
 566 19|              az ember előre kitalálja, hogy a Szentgyörgy-napja kritikus
 567 19|        becsukták a Lidi hálókamrájába, hogy maradjon otthon házőrzőnek,
 568 19|        maradjon otthon házőrzőnek, meg hogy utána ne szökjön az Ádámnak,
 569 19|         gonosztevő volt. Szerét tette, hogy a nyitott ablakon kiugorjon,
 570 19|            időkben. Azt kívánta tőlem, hogy ezután ne az utcaszögleten
 571 19|               fel. Olyan cifra voltam, hogy az utcán utánam szaladtak
 572 19|                nagyon. Én könyörögtem, hogy ne bántson. Akkor aztán
 573 19|               Akkor aztán azt kívánta, hogy danoljam el azokat a nótákat,
 574 19|           nótákat, amikre megtanított, hogy majd az urak előtt produkáljam
 575 19|               s rátámadt a nagymamára, hogy minek kínoz? Azt látta volna
 576 19|                a nagymamának a kezeit, hogy meg se tudott moccanni.
 577 19|                 azt mondta a nagymama, hogy de bolond ez a nagy leány,
 578 19|                bolond ez a nagy leány, hogy ezzel a csinos pofával,
 579 19|                 proponálni fogja neki, hogy elszerzi. – Hiszen vissza
 580 19|                az a „dolog!” Ahelyett, hogy egész nap: „Tessék ibolyát
 581 19|             leste az asszonyát.~– Jaj, hogy megijesztettél, te Pikusz.
 582 19|              tolvaj jön, azt gondolja, hogy sokan vagyunk idebenn.~Zsuzsa
 583 19|               utána. Mind azt mondták, hogy jöjjek egy hét múlva. Mintha
 584 19|              kitelt a házbér. De most, hogy az uramat elbocsátották
 585 19|                 A háziúr azt rendelte, hogy az albérlők egyenesen az
 586 19|               készen lettek. Én aztán, hogy a mosásért nem kaptam pénzt,
 587 19|         másrészt meg sajnálom. Örülök, hogy már neki jobb dolga lesz,
 588 19|               eddig volt, de sajnálom, hogy már ezután nem láthatom.
 589 19|            mindig csak arrul álmodtam, hogy vasútra akartam ülni, s
 590 19|        utoljára.~– Hát csakugyan igaz, hogy a nagy divatárukereskedésben
 591 19|              nem azt mondta Lidi néni, hogy ezentúl mindig igazat kell
 592 19|              nehezen esik a szívemnek, hogy ezt a helyet itt kell hagynom.
 593 20|              keservesebben vonított, s hogy az asszonya odament hozzá,
 594 20|                az eszét! Gondolja meg, hogy az tiszta lehetetlenség,
 595 20|               az tiszta lehetetlenség, hogy az Ádám bácsi a toronyból
 596 20|      gondolkodóba esett.~– No az igaz, hogy ez nem lehet. De mégis „
 597 20|                hozzák. – Hát meglehet, hogy elszédült, ledobbant, megesik
 598 20|             történt veled?~– No lássa, hogy se keze, se lába nincs eltörve –
 599 20|            Mert úgy nyakon teremtelek, hogy…~– Már motyog valamit! –
 600 20|                neheez nyavalaat. Tudom hogy nem keevanja meg többet.~
 601 20|              ember vagyok. – Tudom én, hogy mért haltam meg! Ok nélkül
 602 20|              csak nem bolond az ember, hogy meghaljon.~Ekkor aztán a
 603 20|            aludtam tőle.~– Mondtam én, hogy ez csak „szabónak méreg,
 604 20|                 No hát Ádám apó! Ugye, hogy élünk?~– Az mindegy – dörmögé
 605 20|          utasított! Inkább azt mondta, hogy olyan szép folyamodás, hogy
 606 20|            hogy olyan szép folyamodás, hogy méltó volna a „Főváros”-
 607 20|              mindjárt ráírta a hátára, hogy „fiat piscis”, vagy mit
 608 20|             tanácsos úr? Az már tudta, hogy melyik tanácsos urat keresem –
 609 20|              pap bizonyítványa afelől, hogy Kapor Ádám meg Kömény Zsuzsa
 610 20|            szóra.~– Én Istenem!~– Hej, hogy végigszaladt rajtam a hideglelés
 611 20|              úr aztán oly kegyes volt, hogy lendíteni akart rajtam: „
 612 20|                De arra csak emlékszik, hogy melyik évben, miféle napon
 613 20|                De nem vitt rá a lélek, hogy füllentsek. Meg kellett
 614 20|      füllentsek. Meg kellett vallanom, hogy biz olyan templom nincsen
 615 20|         templom nincsen a világon – és hogy minket soha pap nem adott
 616 20|                egyenesen azt rendelik, hogy a városi szegények házában
 617 20|                úr nyilván azt hihette, hogy le akarok esni a lábamról,
 618 20|            toprongyos! Nem tudja kend, hogy ez esetben mi a teendője?
 619 20|             énnekem azt mondták volna, hogy penitenciából négykézláb
 620 20|           nehezemre, mint az a regula, hogy én most jöjjek haza, s itt
 621 20|              emberek előtt mondjam el, hogy az én jó drágám, akivel
 622 20|                oltár előtt megesketve, hogy ezt az ő becsületes arcát
 623 20|            amiket nem tudok letörülni, hogy akit eddig minden ember
 624 20|          minden ember úgy becsült meg, hogy „édes Kaporné asszonyom”,
 625 20|               polyka is úgy szólitson, hogy „hallod-e te Kömény Zsuzska!”~
 626 20|              öklével.~– Azt sem tudom, hogy jöttem ki a városházából?
 627 20|                utcára? Csak azt tudom, hogy mikor lépegettem, minden
 628 20|           nevettek: én rám mutogattak. Hogy menjek én most haza? Mit
 629 20|            miben jártam? Ne adj Isten, hogy a konstábler úrral vagy
 630 20|          összetalálkozzam.~– Pedig jó, hogy éppen szembejöttünk a nagy
 631 20|             föld; én csak azt éreztem, hogy esem lefelé a Szentgellért
 632 20|                semmit. Csak azt tudom, hogy meghaltam.~– No, no, Ádám
 633 21|                annak ötven esztendeje, hogy ez történt. Én akkor tizenhat
 634 21|          egymásnak jegyezve. Úgy volt, hogy a ránk jövő farsangon meg
 635 21|               az egész üzletet.~– Jaj, hogy hagyhatott fel ezzel a nemes
 636 21|               azt rendén. Azt mondják, hogy „Ember tervez, Isten végez”. –
 637 21|            tervez, Isten végez”. – Meg hogy „Szegény ember akaratját
 638 21|       farsangrul. Abban reménykedtünk, hogy majd talán megtartjuk „új
 639 21|                Ádámommal. Ő azt mondá, hogy nem lesz semmi baj. Császári
 640 21|            város felé voltak fordítva, hogy a dördülésüktől minden ablak
 641 21|            senkinek sem jutott eszébe, hogy valamerre fusson. Hisz ha
 642 21|               Egyszer csak azt látjuk, hogy az utcánk sarkán égő lámpásbul
 643 21|              Első gondolatunk az volt, hogy ami értékes holmicskánk
 644 21|                magamra. Azt gondoltam, hogy majd azután is ráérek még
 645 21|              is utánam jött a víz; úgy hogy ki kellett másznom a háztetőre.~–
 646 21|                a kéményre. Azt tudtam, hogy legtovább kitart, mert téglábul
 647 21|             építve. Annyi lelkem volt, hogy egy fél kenyeret, meg a
 648 21|             azért imádkoztam akkor is, hogy az átelleni ház, az én kedves
 649 21|       kapaszkodva, odakiáltott hozzám, hogy csak maradjak nyugodtan,
 650 21|            arra gondolni sem lehetett, hogy azzal a gyarló alkotmánnyal
 651 21|           háztetőről, rá a jégtáblára, hogy majd átfutok az Adámhoz.
 652 21|        folyvást arra kellett ügyelnem, hogy az egyensúlyt fenntartsam
 653 21|                beszédét.~– Azt hiszem, hogy három éjszaka összeragadt,
 654 21|          megmaradni a világon?~– Igaz, hogy koldusok lettünk. Mikor
 655 21|          karácsonyra. Kisütötték róla, hogy pogány korabeli maradvány,
 656 21|                megesküdtünk egymásnak, hogy soha el nem hagyjuk egymást.
 657 21|             nem hagyjuk egymást. Igaz, hogy nem az oltárnál, nem a viaszgyertyák
 658 21|            újra meg újra eszünkbe jut, hogy mit esküdtünk akkor egymásnak.~
 659 21|               az észrevételt tette rá, hogy~– Bizony pedig héj, de sokan
 660 21|        viaszgyertyánál se jut eszükbe, hogy mit esküdtek előtte.~A Zsuzsa
 661 21|              szünetet kellett tartani, hogy a szemeit megtörülgesse.
 662 21|            soha annyi módunk nem volt, hogy azt meggyőzhettük volna.
 663 21|            annyit megvonni a szánktól, hogy a lakbért félretehessük.
 664 21|            csúfolják a többi gyerekek, hogy neki még igazi, apárul való
 665 21|                 S amellett úgy éltünk, hogy hétszámra eldanolhattuk
 666 21|              se tudta volna meg senki, hogy abban a két gyalulatlan
 667 22|               azon a szigorú ítéleten, hogy amit ötven esztendeig elmulasztottatok,
 668 22|               véleményeket Adám apó.~– Hogy meg kell tenni, ami nincs
 669 22|               diurnista.~– Hát persze, hogy pénz. Krisztus koporsóját
 670 22|              nyúlt a mellénye zsebébe, hogy abból egy forintost húz
 671 22|                húz elő, s akkor látta, hogy az nem más, mint egy árva
 672 22|  cigaretta-papír.~– Nagyon csodálatos, hogy Szentgyörgy-napján az egyforintosok
 673 22|    Szentgyörgy-napján az egyforintosok hogy eltűnnek szem elől.~Be kellett
 674 22|          vallani az egész társaságnak, hogy „actu” mind valamennyinél
 675 22|                lúdfertályt árul, tudom hogy ád pecsenyét. Én odaadom
 676 22|           ragyogott, olyan piros volt, hogy szinte elmúltak róla a ráncok.
 677 22|                jelenet volt ez! Azért, hogy a vőlegény és menyasszony
 678 22|             könnyen, mint a színpadon, hogy „szeretsz-e?” – „szeretlek!” – „
 679 23|                a csoda jóltevő. – Lám, hogy még egy diurnistának is
 680 23|         szférája!~– Csak nagyon kérem, hogy ne tessék erről nagyon sokat
 681 23|            Makár –, mert ha kitudódik, hogy én dispenzációkat „sollicitálok”,
 682 23|           lelkiismeretbe vágó ténynek, hogy a Lidi kisasszony kézszorítását
 683 23|           mindent el kell fogyasztani, hogy tiszta munka legyen.~Dehogy
 684 23|              van ma este dolgom. Azaz, hogy van. De nem hivatalos. Hogyne
 685 23|                azért jeleztem a tényt, hogy holnap aztán senki se csodálkozzék,
 686 23|              gondosan be volt tópolva. Hogy a cipői közül a jobb lábra
 687 23|             orrát, azzal kecsegtetett, hogy még sült burgonya is lesz!~
 688 23|       lekötelezve. Tudja-e azt kegyed, hogy ez az első eset életemben,
 689 23|                az első eset életemben, hogy engemet valaki teaestélyre
 690 23|               Az bizonyosan onnan van, hogy kegyed maga nem keresi az
 691 23|                tekintetre felismertem, hogy önben nem az a száraz, üres
 692 23|           mutat. Én mernék rá fogadni, hogy ön odahaza, mikor a hivatalból
 693 23|         feljogosítva nem törődni vele, hogy a kalapja hány helyen van
 694 23|                Az az egyedüli luxusom, hogy egyedül lakom. Egy kis padlásszobában,
 695 23|           vagyok elégedve: azt hiszem, hogy nekem kiáltoznak „Bravo,
 696 23|           aztán mondogatják egymásnak, hogy „Ennél bizony akárhány rosszabb
 697 23|                rám nézve.~– Higgye el, hogy azt senkinek kegyeden kívül
 698 23|      tekintetre azt látszott hirdetni, hogy valami adóbevallási ív;
 699 23|            közelebbről nézve, elárulá, hogy a kitöltött rovatai valami
 700 23|               vagy elég gazdagok arra, hogy maguknak márvány síremlékeket
 701 23|      emeltessenek, vagy olyan híresek, hogy az utókortul követelhetik,
 702 23|                utókortul követelhetik, hogy az ő szobraikat kőből kifaragtassa.~
 703 23|                nagy karmester intését, hogy mikor kezdjék rá a túlvilági
 704 23|                mellett: – gond van rá, hogy valami kritikust oda ne
 705 23|                becsülni, hanem már az, hogy a sírjaikra virágokat is
 706 23|                gondja.~Így történt az, hogy az egyik költőnek a sírja
 707 23|               pedig azt mondják rájuk, hogy mesebeszéd, bolondság!~Hanem
 708 23|               meg más dolguk van, mint hogy ők virágokat ápoljanak a
 709 23|             delnő pedig fogadást tett, hogy kedvenc költőjüknek a sírját
 710 23|             paraszt szokása nem volna, hogy csak az útszélen meg az
 711 23|                 Egészen ő hozzá méltó. Hogy tűri meg a kertész ezt a
 712 23|                 olyan fejfájást kapok, hogy egész éjjel nem alszom tőle.
 713 23|              mikor az újságban az áll, hogy az időjós nagy esőzést jövendölt.
 714 23|              kritikusok azt mondanák, „Hogy mer meséket írni egy diurnista?” –
 715 23|         hivatalnokok meg azt mondanák „Hogy mer egy diurnista meséket
 716 23|               igazán. De nagyon kérem, hogy el ne mondja senkinek, mert
 717 23|             felviszi Isten a dolgomat, hogy a ranglajtorján felkapaszkodom
 718 24|            tréfa kedvéért is megtette, hogy előadta Makár úrnak a kívánt
 719 24|               mert ingyen dolgoztat.~– Hogy én azt nem ismerem.~– Dehogy
 720 24|               már magam is észrevenni, hogy a posztókabátom nagyon kopott
 721 24|               a kétszer kettőt, tudod, hogy kilencet a semmiből nem
 722 24|       hozzáadásával.~– Már most tudom, hogy ki az a „májszter Necessitas” –
 723 24|              az divatba találna jönni, hogy a teaestélyre meghívott
 724 24|                kezükbe a bájos delnők, hogy ne unják magukat!~A kakukkos
 725 24|       kapuzárás közeledése.~Tudta jól, hogy annak a kapunyitásért járó
 726 24|              facio, ut facias”. „Adok, hogy adj, teszek, hogy tégy”.)~
 727 24|                Adok, hogy adj, teszek, hogy tégy”.)~Lidi kisasszony
 728 24|                a gazdagságát, „Teszek, hogy tégy”.~– Hanem bátor vagyok
 729 24|       figyelmeztetni a kisasszonyokat, hogy ezek felől az én mellékes
 730 24|          akkora hivatalos orrot kapok, hogy pályázhatok az állatkerti
 731 24|          elvitték a szomszéd szabóhoz, hogy új gallért varrjon rá, a
 732 24|       Csicsonkának teljes jogot adott, hogy ő is hozzákezdjen a danoláshoz,
 733 24|               egész „zöld paradicsom”, hogy „Jaj, jaj, jaj! Jaj az átkozott!
 734 24|          elhagyott!”~Fogadni lehet rá, hogy a távollevő Frányó és két
 735 25|       mindenféle lett már összehordva, hogy a két asszony, a Gagyuláné
 736 25|         likőrrel.~– Most látszik csak, hogy mennyire szerette a jó Kaporékat
 737 25|               ide rakjuk egy tányérra, hogy jól lássék.~A két cigánygyerek
 738 25|            látszik. Senki sem mondaná, hogy nem igazi „helyre” menyecske.
 739 25|            megnyírt, úgy megborotvált, hogy nem is merek a fejemhez
 740 25|            lenni minden vasútinak, hát hogy lánca is legyen. Most úgy
 741 25|           mindennap azt mondja a dádé, hogy majd vesz rá húrt, de nem
 742 25|                    No hát hadd hallom, hogy húzzátok el azt a szép komáromi
 743 25|              Én még mindig nem hiszem, hogy mi költjük el ezt a vendégséget.~–
 744 25|           szokás szerint, azt felelte, hogy: – Vegye el, ami van.~(Érték
 745 25|           Tegnapelőtt említettem ugye, hogy egy képviselő úr az országházban
 746 25|                a szemünkre a honatyák, hogy a rendőrség nem ügyel arra,
 747 25|              rendőrség nem ügyel arra, hogy az erkölcstelenség a szükségelt
 748 25|              gonosz útra, s az okozza, hogy az ifjak elidegenednek a
 749 25|         kobozza el. Hiszen csak tudja, hogy miről van szó?” – „Én ne
 750 25|          belenéz, előbb akkorát kacag, hogy majd a fején esett ki, azután
 751 25|        hálókamrából. Csak ő nem tudta, hogy min nevetnek, s nagy szemetszájat
 752 25|          gyűjteni, akkor én nem tudom, hogy mi az, ami a fiatalság erkölcseit
 753 25|   konstáblernek.~– Önben, úgy látszik, hogy erős szatírikus hajlamok
 754 25|                valaki mégis kitalálta, hogy ebben a tévedésben több
 755 25|                ötven esztendeje annak, hogy az urával egybekelt, s most
 756 25|              templomba menni?~– Azért, hogy a pap rájuk adja az áldást.~–
 757 25|           házasodik meg?~– Azért, mert hogy ha magának tartaná az áldást,
 758 25|              fél füllel ide hallgatok, hogy mit felel a Lidi néni az
 759 25|             senkinek, hanem azt mondá, hogy:~– Megyek már a menyasszonyért;
 760 25|            monda rá:~– Hittük volna-e, hogy ezt valaha megérjük?~– Látod,
 761 25|              jutottunk volna el idáig, hogy a lakodalmunkat megérjük.
 762 25|       szomszédasszony! Nem megmondtam, hogy kitartjuk mi magunk, szegény
 763 25|       legjobban – szólt Zsuzsa néne –, hogy akik ezt összehordták, mind
 764 25|            viszket sarkam. Alig varok, hogy csardast tancolhasak menyasszonyal.~–
 765 25|  elkámficsorodik, legyen rá heles oka, hogy a palotai menyecske forgatta
 766 25|             mondta ám a tekintetes úr, hogy ha esős idő talál lenni,
 767 25|              szerével egy omnibuszost, hogy jöjjön ide, s szállítsa
 768 25|                 rajkók! Tudjátok? Azt, hogy trattara rittiri pimpillimpim!~
 769 25|              szusszanjatok. Ha kérdik, hogy hívnak? Más nevet mondjatok.~
 770 26|     Köztudomású nemzetgazdászati adat, hogy a fővárosokban nem a háromemeletes
 771 26|              az építésük került. Mivel hogy vannak ócska „új” házak
 772 26|           tökéletesített elvet vallja, hogy mindenki iránt fösvénynek
 773 26|               mindenik a hajára, hanem hogy tegnap volt Szentgyörgy-napja,
 774 26|           mások. Hiszen tetszik tudni, hogy mindenkor volt készségünk
 775 26|          folyamodnom. Azt gondoljátok, hogy az nekem mind mulatság?~
 776 26|           nagyságos úr! Elismerjük mi, hogy jogos az a kívánsága, hogy
 777 26|             hogy jogos az a kívánsága, hogy aki födél alatt lakik, fizessen
 778 26|            várakozással. Gondolja meg, hogy ha az Úr Isten is türelmetlen
 779 26|            pénz kell! Azt mondja kend, hogy nincsen pénzük. – Hát ez
 780 26|        nagyságos úr: amikor megtudták, hogy ma egybekelésünk napja van.~
 781 26|        irgalmas emberektől. Elismerem, hogy az úrnak…~– …Az „úr”-nak?~–
 782 26|               majd megmutatom kendnek, hogy van olyan földi hatalom,
 783 26|               Paczal János.~– Micsoda? Hogy én hajtsam végre az elkobzást
 784 26|                 Volt rá eset elégszer, hogy asszisztálnom kellett erőszakos
 785 26|          násznagya.~– Hát bánom is én, hogy micsoda hivatala van még
 786 26|           templom előtt. Miért akarja, hogy éppen én legyek annak a
 787 26|            mennék zsákot hordani, mint hogy én akárminő rendeletre elinduljak
 788 26|         károkat tettek a lakók bennük? Hogy azalatt ebbül a szobábul
 789 26|       szállásunkon kezdi. Ha meglátja, hogy papirossal van beragasztva
 790 26|               egy kis friss tüzecskét, hogy hausherr elszaladjon.~–
 791 26|             bekísérni.~Frányó átlátta, hogy ennek fele se tréfa.~– Hiszen
 792 26|          megtenni, csak úgy kérdeztem, hogy nem volna-e jó?~Azzal visszavonult.~
 793 26|               biztatás. Azt már tudta, hogy Aszódon van az a nevelőintézet,
 794 26|               árvaságra. Gondolja meg, hogy az Isten úgy fogja meghallgatni
 795 26|             még fel is fújta a pofáit, hogy a megpukkadáshoz közellétét
 796 26|           móddal; nincs arra szorulva, hogy a szegény emberek könnyeivel
 797 26|                 Kisasszony ne engedje, hogy kegyed miatt verekedést
 798 26|                   Eredeti! Mondhatnám, hogy unikum! – Egy konstábler
 799 26|                 hanem majd megmutatom, hogy milyen az a Retek utcai
 800 26|              olyan elmés szerkezettel, hogy annak a csőre sípnak volt
 801 26|               Szokott rá gondom lenni, hogy magammal hordjam a nyomatékos
 802 26|                majd megmutatnám én is, hogy ki vagyok – kiabált a Zsiga
 803 26|             férfiak dühösen kiabáltak, hogy ők ma vért akarnak inni!~
 804 27|              találni az előzményekből, hogy ez senki sem lehetett más,
 805 27|                ment minden. Mondhatom, hogy extracúgon jártam.~Még ez
 806 27|          ingadozott, mintha nem tudná, hogy merre kell neki eldűlni?~–
 807 27|             valamennyien arra a szóra, hogy nincs omnibusz. Valami viccet
 808 27|             viccet kell nekik mondani, hogy egy kicsit kedvre derüljenek.~
 809 27|         kezével.~– No öreg, mondhatom, hogy nagy fifikus kend! Úgy kalkulálta
 810 27|                kalkulálta ki a dolgát, hogy egy füst alatt tartsa meg
 811 27|                mert én meg azt tettem, hogy január elsején születtem,
 812 27|             Bizonyosan apprehendálnak, hogy megvárakoztattam a társaságot. –
 813 27|                és hölgyeim! Elismerem, hogy egy kissé elkéstem; de hát
 814 27|             van. Útközben észrevettem, hogy valami húzza a zsebemet
 815 27|               az még sem lesz illendő, hogy mi a káplány úrnak a stóláját
 816 27|               kézzel, fejel integetni, hogy hallgasson, ne beszéljen.~
 817 27|               a dolgot.~– Ni, most meg hogy integet rám valamennyi!
 818 27|            Azzal késtem el egy kicsit, hogy a legfényesebbet választottam
 819 27|               Nem vagyok én teátrista, hogy nekem súgják a szerepemet.~
 820 27|           nekem hely kell az asztalon, hogy én a „Befund”1-ot megcsinálhassam.~–
 821 27|         léleknek volt az iránt érzéke, hogy ebben a kedvező fordulatban
 822 27|           önnek a hivatalos esküjével, hogy az állam rovására a mi javunkért
 823 27|       egyezséget kössön? Ön felfedezi, hogy egy háziúr eltitkolt egy
 824 27|                elhallgatni csak azért, hogy rajtunk segítsen?~Makár
 825 27|                 volt az egész. Tudtam, hogy a Tarafással mai nap ilyen
 826 27|          volnék. Miért kérdi?~– Azért, hogy olyan jól tetszik tudni
 827 27|            volt.~Magában arra gondolt, hogy ami ennél a mulatságnál
 828 27|               társammal együtt. Adjad, hogy akik mi utánunk e hajlékban
 829 27|           vállára, s onnan kérdezgeté, hogy „Mit csinál a kisasszony?”~
 830 27|              hol a másiknak a szemébe, hogy azoknak el kellett érteniök
 831 27|                boldogok, mert remélik, hogy valamikor célt fognak érni,
 832 27|                senki sem jegyezte föl, hogy mi lett belőle, mikor leesett
 833 27|                Talán nem is volt igaz, hogy nincs tovább elmaradni engedélye,
 834 27|              közül valamelyik meginté, hogy „hivatalnoki tekintéllyel
 835 27|            koldus olyan kedvre derült, hogy együtt járta a Frányóval
 836 28|               között érzi csak igazán, hogy milyen szegény. S az a leány,
 837 28|               cég főnöke bámult rajta, hogy az új „kisasszony” egy hallásra
 838 28|               kisasszony” egy hallásra hogy megtanulja a divatcikkeknek
 839 28|              szolgálnak. Dacára annak, hogy folyton érintkeznie kellett
 840 28|           nagyon egyszerű magyarázata, hogy a „legfelsőbb tízezere”
 841 28|             való büszkeség nem engedi, hogy amit drágán is megvehetünk
 842 28|                maradni.~Megesik ugyan, hogy egy-egy előkelő „úr” is
 843 28|           előtt azt az észrevételüket, hogy az a feltűnő szépség mennyire
 844 28|         megmutatja nekik a könyveibül, hogy a kisasszony már tavaly
 845 28|              Ezerszer engedelmet kért, hogy a kisasszonyt háborgatni
 846 28|             valakit láthatok.~– Tudom, hogy a kisasszony jó szíve érdeklődik
 847 28|               Szüköl Makár is megérte, hogy fizetéses segédfogalmazóvá
 848 28|              méltóztatik rá emlékezni, hogy említést tettem arról, hogy
 849 28|            hogy említést tettem arról, hogy a tolvajt kézre fogom keríteni.
 850 28|                mester azt mondta neki, hogy ne hamarkodja el a dolgot,
 851 28|                a hentestül: „Tudja ön, hogy miféle hegedű ez?” – „Nekem
 852 28|                     Nekem azt mondják, hogy valami Stradivárius”.– „
 853 28|                által. Az bizonyította, hogy a hírlapi tudósítás való. –
 854 28|            hegedűművész, s azt mondja, hogy ő szeretné megvenni azt
 855 28|            kopott ember, s azt mondja, hogy a gazdával akar beszélni.~–
 856 28|            hentes.~A lázár azon kezdi, hogy ő az a szerencsétlen beteg
 857 28|            Most olvassa a hírlapokban, hogy az elvetemedett rossz gyerek
 858 28|         köhögött). Hanem azt követeli, hogy a hentesmester, legalább
 859 28|      felszólítottam a törvény nevében, hogy kövessen a kapitányi hivatalhoz.~
 860 28|          eldobta a mankóját, s kisült, hogy nemcsak nem nyomorék, köhögős
 861 28|                 Ekkor derült aztán ki, hogy a kelepcébe ejtett csaló
 862 28|               kisasszony. – S remélem, hogy ez önnek megérdemlett előléptetésére
 863 28|           kívánni.~– Bocsánatot kérek, hogy alkalmatlankodtam a kisasszonynak.~–
 864 28|            rajta. És igen csodálkozom, hogy miután ez a nevezetes eset
 865 29|                senki sem mondta volna, hogy nem francia.~Arrul az Y.
 866 29|               a gazdag szegények közé. Hogy szegény volt, az köztudomású
 867 29|             felvett neve.~Azt mondták, hogy igen nagy összegeket nyert
 868 29|               teljesült a példabeszéd, hogy „Szerencsés a játékban,
 869 29|       grófkisasszonynak:~– Milyen kár, hogy nincs itt ezen a tóparton
 870 29|                a házassági szertartás, hogy a házasulandó ifjú és leány
 871 29|               Ha annyira tudják húzni, hogy a két pálmafa koronája egymáshoz
 872 29|            három ígéretet kérek öntül: hogy nem fog szerencsejátékot
 873 29|           szerencsejátékot játszani; – hogy nem vív párbajt – és hogy
 874 29|              hogy nem vív párbajt – és hogy nem csal meg.~Az ifjú hős
 875 29|                a csillagokra esküdött, hogy meg fogja tartani mind a
 876 29|             három kívánatot.~És aztán, hogy bekövetkezett az ősz, akkor
 877 29|               foglalt el, s megígérte, hogy a párt jelöltjének érdekében
 878 29|               pedig nem volt rávehető, hogy kártyát vegyen a kezébe.~
 879 29|        keresztül húzta. Eszébe jutott, hogy ott az ő váltóit nem honorálják.~
 880 30|             egy férfinak megtenni azt, hogy az elhatározásának helyt
 881 30|        szívéből ki van véve az az erő, hogy saját magának „ura” lehessen.
 882 30|        lemondást.~A leány elhatározta, hogy kitépi magát ebből a társadalomból.
 883 30|             társadalomból. Kitépi úgy, hogy még csak egy visszaemlékező
 884 30|            Titokban, azon ürügy alatt, hogy pártfogolt szegények számára
 885 30|                a cselédek észrevették, hogy a grófkisasszony nincs a
 886 30|           kastélyban, kezdték keresni, hogy hova lehetett.~Akik látták
 887 30|              jöttek arra a gondolatra, hogy a hattyúházba is betekintsenek.
 888 30|                 Grófnő” „Ön tudja jól, hogy én miért hagyom el e házat.
 889 30|              fogom magamat megkeverni, hogy senkinek ne legyen kedve
 890 30|         képesnek hitte a leányát arra, hogy fenyegetését beváltsa. Ő
 891 30|              úgy előzte meg a távirat, hogy a hózivatar megnehezítette
 892 30|                a választ kapta vissza, hogy a leírt alak sem az éjjeli,
 893 30|        képesnek hittek egy grófleányt, hogy az a külvárosi sörházakba
 894 30|            senki sem tudott vetemedni, hogy hátha ez az égből lehullott
 895 30|          munkásnőket tartja felemelve: hogy a grófleány napszámba dolgozik!~
 896 30|              grófnőnek gondja volt rá, hogy leányának eltűnéséből ne
 897 30|               a hír lett elterjesztve, hogy a grófleány zárdába vonult,
 898 30|           emberi természetben fekszik, hogy ha valakit nagyon megbántunk,
 899 30|          megbántunk, okot találunk rá, hogy azt gyűlöljük is. Régi mese,
 900 30|                   Ami elég ok volt rá, hogy a leány meghaljon.~A fényes
 901 30|    elmeháborodott volt, aki kitalálta, hogy egy férfi és egy nő, mikor
 902 30|             elérték, ami után vágytak, hogy egymáséi lehettek, akkor
 903 30|               apró pénzre, s ahelyett, hogy az isteni örömök óráit egyedül
 904 30|              Hát azt meg kell engedni, hogy a grófnő harmincnyolc éve
 905 30|               férjét. Azt tapasztalta, hogy az némelykor csak úgy szórja
 906 30|        uzsorások kérdezősködnek utána, hogy fölkelt-e már, s benyitnak
 907 30|      becsületességet?~– Én azt hiszem, hogy oda is magunkkal visszük.~–
 908 30|               ön nagyon rosszul teszi, hogy nagy pénzben játszik.~–
 909 30|               nem szabad kiszivárogni, hogy egy gentlemannek a váltóit
 910 30|               volt?~– Én tudtam volna, hogy mit csináljak velük.~– Drága
 911 30|            Miért szándékosan?~– Azért, hogy holnapután megint visszajöjjön,
 912 30|          akartam önt afelől nyugtatni, hogy a fáró-asztalnál én vagyok
 913 30|               között lehetett olvasni, hogy ezen a Derby-napon az ismeretes „
 914 30|           grófnőnek el kellett hinnie, hogy ez igaz, mert Oszkár rögtön
 915 30|                s a nejének azt mondta, hogy szeretne Bécsben egy palotát
 916 30|          palotát megvenni; csak azért, hogy a versenyparipái számára
 917 30|                amidőn hozzá juthatott, hogy a férjével beszéljen –,
 918 30|                 nem történhetik-e meg, hogy egy másik lóversenyen éppen
 919 30|               Hogyan félig?~– Hát úgy, hogy „csak” a saját zsokéit fizeti
 920 30|                   Ne kívánja elhinnem, hogy ön is ezt teszi!~– Hát bolond
 921 30|             Nem moralizálok. Ráhagyom, hogy „lovar” és „lovag” nem egyértelmű
 922 30|         egyértelmű szavak. Megengedem, hogy ahol „ló” a téma, ott a „
 923 30|          nagyot nevetett.~– Hát persze hogy megteszi! Hogyne tenné?
 924 30|                bizonyos vagyok felőle, hogy a jól ismert zsokémat tetőtől
 925 30|           mondá Oszkár gróf a nejének, hogy őneki sietve kell lerándulni
 926 30|        lapokban aztán olvasá a grófnő, hogy a budapesti régi lóversenytéren
 927 30|          belevezetni. Nem értette meg, hogy mi nagy öröm van azon, hogy
 928 30|            hogy mi nagy öröm van azon, hogy őneki se keze, se lába nem
 929 30|              se lába nem hiányzik? Meg hogy mit akar az asszony azzal,
 930 30|             mit akar az asszony azzal, hogy most az ő arcát könnyeivel
 931 30|                vagyok esve. Ígérd meg, hogy nem fogsz többször párbajt
 932 30|                Ő is azt kívánta tőlem, hogy először: ne kártyázzam,
 933 30|           követelésekkel. Még megérem, hogy a harmadikra is rájössz.~–
 934 30|                 csak akiről jól tudom, hogy kitűnően lő pisztollyal.~–
 935 30|       alkalmatlanná válni azon vagyok, hogy valamiképp megsértsem, hogy
 936 30|            hogy valamiképp megsértsem, hogy aztán az híjon ki engem.
 937 30|              történjék is az, kikötöm, hogy a párbajnak Magyarországon
 938 30|               kettőnek az a sajátsága, hogy felfelé hord és balfelé.
 939 30|            akkor bizonyos vagyok róla, hogy a karját vagy a mellét fogom
 940 30|          Oszkár! Ha én azt elhihetném, hogy te most igazat beszéltél.~–
 941 30|              akarsz megfosztani attól, hogy becsüljelek?~– Én bizony
 942 30|               bizony nem emlékezem rá, hogy a pap arra esketett volna
 943 30|          esketett volna meg bennünket, hogy becsülni fogjuk egymást.
 944 30|            különben el nem képzelhető, hogy ilyen felfedezéseket tett
 945 30|                meg a grófnő figyelmét. Hogy a leánya is ezeket követelte
 946 30|          követelte egykori jegyesétől. Hogy ne játsszék nagyban szerencsejátékot,
 947 30|                klubban hallott: aztán, hogy eljött a színházba menetel
 948 30|             búcsút vett, s azt mondta, hogy megy a klubba. Onnan aztán
 949 30|               barát. – Van három hete, hogy nem láttuk a klubban: azt
 950 30|               azt hiszi róla mindenki, hogy maidenspeechre készül a
 951 30|                van.~– Nekem megígérte, hogy nem kártyázik többet – mondá
 952 30|               többet – mondá ahelyett, hogy meglepetését elárulta volna.~–
 953 30|              volna.~– Hiszen, az igaz, hogy a kártya nagy betegség.
 954 30|         betegség. De higgye el grófnő, hogy néha a gyógyszer rosszabb
 955 30|           dolgát. A felesége megtudta, hogy az egész időt, amit máskor
 956 30|               a „minden”?~– Elég arra, hogy engem halálra sértsen. Ön
 957 30|         sértsen. Ön nekem azt hazudja, hogy a klubba megy kártyázni.~–
 958 30|          előkelő hölgyek azt képzelik, hogy egy művésznő termeiben nem
 959 30|        hölgyeket”, s aztán azt hiszik, hogy ami a színpadon szabad,
 960 30|                elfelejti az ember azt, hogy nő.~– Édes Oszkár. Ön nem
 961 30|            Oszkár. Ön nem veszi észre, hogy védekezés közben milyen
 962 30|         nyíltan, brutálisan bevallaná, hogy „Hát mi bajod vele: én szépnek
 963 30|               megeszem”. Hát meglehet, hogy akkor is dúlnék-fúlnék,
 964 30|                végre is azt gondolnám, hogy fiatal férjem van: heves
 965 30|               rá. De mikor azt mondod, hogy: „óh, engem semmi földi
 966 30|          keserűség. Mondd ki őszintén, hogy használod azt a nőt mint
 967 30|                 Ismét csak azt mondom, hogy soha sem volt vele semmi
 968 30|           termekre szétcsoportosítani. Hogy például az egyik teremben
 969 30|         lehetetlen. Azért megtörténik, hogy a zsúfolásig tömött fényes
 970 30|           keresztül, nem törődve vele, hogy kinek a sleppjét, kinek
 971 30|               mégis volt mindegyikben, hogy Florinda nevét nem említék
 972 30|               s meghagyta a kalauznak, hogy Budapestig fel ne költsék.~
 973 30|                annak a bejelentésével, hogy hová utazik. Hisz az is
 974 30|               részletesen megtudhatja, hogy holnap és a rákövetkező
 975 30|                jöhet. Azt is tudhatja, hogy Oszkár mindig az Angol Királynő
 976 30|             férje elutazásáról, tudta, hogy mi a legelső kötelessége.
 977 30|       vizsgálóbíróhoz kinyilatkoztatá, hogy az elveszettnek hitt karperec
 978 30|     nektárjából inni, amióta megtudta, hogy hogyan szüretelik.~ ~
 979 31|          távirat útján sem adta jelét, hogy gondol reá.~Ötödik nap délben,
 980 31|             kétségbeesés.~Azon kezdte, hogy a nejének a kezét megfogta
 981 31|         ajkaihoz emelé.~Ezt úgy híják, hogy „kézcsók”. Szokták tiszteletből
 982 31|             megbukott? Nem megmondtam? Hogy a saját fegyverével fogják
 983 31|                a tribünhöz azt akarta, hogy egész lóhosszával győzzön,
 984 31|               pedig nem kérdezte tőle, hogy hát még mi újság a szép
 985 31|                ha csak az volna a baj, hogy a díjat nem gombolhattam
 986 31|               a fejem felett függ.~– S hogy fogja ön ezt a feje fölül
 987 31|              nem beszélek. A másik az, hogy megkérdezem: van-e még valaki,
 988 31|              fejem ér valamit?~– Azaz, hogy ötszázezer forintot?~– Igen.~–
 989 31|           szikrázó zseninek tart arra, hogy ennek a kérdésnek a horderejét
 990 31|              megértsem? Nem tart tőle, hogy én olyan ostoba, olyan hétköznapi
 991 31|               vagyok, aki azt kérdezi, hogy: de hát okvetlenül meg kell-e
 992 31|              sem tehet vitássá amiatt, hogy a totalizatőrnek adós maradt.
 993 31|                 Okvetlenül azt akarja, hogy az itthoni kannibálok egyék
 994 31|              meg?~– Grófnő! Elismerem, hogy ön nagyon szellemdús. Hanem
 995 31|                én viszem.~– Elismerem, hogy ön angyal; de én még egy
 996 31|           fogja tenni, amit most tett. Hogy az elveszett félmilliót
 997 31|               kevesedni a jövedelmünk, hogy kénytelenek leszünk falura
 998 31|              cáfolásukat. Tudni fogom, hogy mi a teendőm.~– Ugyan hát
 999 31|                ennek az örvénynek? Az, hogy nem mehet ön többet a klubba: „
1000 31|                buta pointeurök felett? hogy nem jelenhet meg a turfon,