Fejezet

1001 31|              lovászait megvesztegetni? hogy nem párbajozhat többé fintázott
1002 31|                főre?~Rajtakapta magát, hogy most is szereti ezt az embert.
1003 31|                volna oly szörnyeteggé, hogy az anyai érzést is elfojtsa
1004 31|           érzést is elfojtsa szívében, hogy saját leányának vetélytársnéjává
1005 31|              Azt pedig tudta a grófnő, hogy a fogadásokon vesztett összegeket
1006 31|        bankárja azzal a biztosítással, hogy panaszt csak az emelhet,
1007 31|               mindenkinek azt mondani, hogy a gróf vadkan-vadászaton
1008 31|        értesíté a grófnőt az ügyvédje, hogy a kölcsönkért pénz likvidálva
1009 31|                azt kérdezé a kapustól, hogy nincs-e a grófnak levele?~
1010 32|              mielőtt Bécsből elfutott, hogy a jogtanácsosának átadja
1011 32|            amit éppen kölcsön felvett, hogy elégítse ki belőle azokat,
1012 32|              elég lenni, tudassa vele, hogy utána pótolhassa.~S aztán
1013 32|              az úton.~Majd azt hallja, hogy kacagva kiáltoznak künn
1014 32|              kasznárjától azt kérdezi, hogy nem készülnek-e még a szürethez?
1015 32|        szürethez? Az hüledezve rebegi, hogy még csak most kezd virágzani
1016 32|        virágzani a szőlő. – Azt hitte, hogy már három hónapja, hogy
1017 32|                hogy már három hónapja, hogy Bécsből eljött; pedig még
1018 32|             aztán az a meglepetés éri, hogy a kastélya kapuját feltárják,
1019 32|              parancsolni a várnagynak, hogy senkit se jelentsenek be.~–
1020 32|               egész tekintete mutatta, hogy mennyivel előkelőbb lénynek
1021 32|               figyelmét igénybe vette, hogy egyet ne harapjon rajta,
1022 32|              nyelvén, ami azt tehette, hogy „te is az!”~(Ugye te se
1023 32|             inte a fegyveres vitéznek, hogy maradjon künn, s aztán felvezetve
1024 32|         gyámolítani kellett a grófnőt, hogy a lábáról le ne rogyjon.
1025 32|              lehet. Hirdettesse ön ki, hogy félmilliót kap tőlem, aki
1026 32|         követni kell.~A grófnő ráállt, hogy felölti a búvárkészüléket.~
1027 32|            merész elhatározás kellett, hogy valaki ezt a tervet keresztülvigye.~
1028 32|           jogtanácsosa megállapodának, hogy az eltűnt leányt egy bizonyos
1029 33|                a „losonci” pályafőhöz. Hogy akkor a jelezett grófkisasszonyt
1030 33|                őrt álló konstáblertől, hogy „megkerült a Kapor Ádámék
1031 33|             enyhítője volt az a tudat, hogy ezt szívesen osztja meg
1032 33|                feltenni egy rendőrről, hogy az, ha valami gyanút talál,
1033 33|                 De hát azt már láttuk, hogy Paczal János nem volt rendőrnek
1034 33|              úgy el tudta változtatni, hogy a társaság, amely közé keveredett,
1035 33|              azzal az adománnyal bírt, hogy akit egyszer meglátott,
1036 33|                előbbit: ismét a bánat, hogy „ez nem az”, – és az öröm,
1037 33|              ez nem az”, – és az öröm, hogy „mégsem ez az”.~Egész csapatvizsgáját
1038 33|          jobban megerősödött az a hit, hogy az ő leánya is ebben a világban
1039 33|                a levél csak arra való, hogy elámítsa az üldözőket.~–
1040 33|          gondol ön?~– Én azt gondolom, hogy a grófnő leánya, ha esett,
1041 33|              is vele, s úgy emlékezem, hogy meg is mondta nekem, hogy
1042 33|              hogy meg is mondta nekem, hogy az a leány hova fog szállni.
1043 33|           olyan súlyos sebeket kapott, hogy most a Vereskereszt Kórházban
1044 33|    érdemkeresztet. De bizony meglehet, hogy csak fakereszt jut neki.~–
1045 33|                beszélni látszottak, de hogy mit, azt nem lehetett megérteni.~
1046 33|               irgalmas néne azt mondá, hogy a lázroham már éjfél óta
1047 33|                van.~A grófnő elfeledé, hogy férfiöltönyt visel, s imára
1048 33|               italt.~Az ápolónő mondá, hogy már hét nap óta egyedüli
1049 33|         összevont szemöldök tanusíták, hogy él. A halott arcán nincsen
1050 33|      kórházfelügyelőnél, arra a célra, hogy ha a sebesült felocsúdik,
1051 33|                azt az értesítést adta, hogy az ott alkalmazott vasúti
1052 33|            napokban fel lett jelentve, hogy ugyanaz a mamzell eltűnt,
1053 33|               a szállására. Tudom jól, hogy mindenfelé kerestük. A konstábler
1054 33|                jobb pénzért, elmondja, hogy milyen volt az arca, az
1055 33|               Talán azt is megmondják, hogy hová költözött, ha ott nincs.
1056 34|              már annyira magához tért, hogy szabad volt neki az ételből „
1057 34|       Vereskeresztnél. Alig várom már, hogy kiszabaduljak ebből a nagy
1058 34|          annyira segítene az úr Jézus, hogy egy kis jó libapecsenyével
1059 34|              szükség, úgyis meglátják, hogy ott van; s ha a poharat
1060 34|           legfeljebb azt mondják neki, hogy el ne törje, mert öt krajcár
1061 34|           Mindennap tudhatja az ember, hogy mit kap, s hogy holnap mit
1062 34|              az ember, hogy mit kap, s hogy holnap mit várhat. Az ára
1063 34|              Az ára is meg van szabva, hogy hány krajcár kerek számban. (
1064 34|        kenyérdarabkákkal kimártogatni. Hogy tiszta munka legyen.~Csak
1065 34|              vallatni a Jánost.)~– Hát hogy ízlett a budai libapecsenye,
1066 34|              János?~– Hidd el Kristóf, hogy egészen beleuntam már, egyik
1067 34|           mártogatni. Alig vártam már, hogy egy kis jó fokhagymás pecsenyéhez
1068 34|                én el ebben az életben, hogy egy ilyen méltóságos úrhölgy
1069 34|               a szegény grófné, azért, hogy olyan gazdag, mégis nagyon
1070 34|              tekintetből azt vette ki, hogy a pajtása tud valamit. –
1071 34|       szipákolva.~– Hát te azt hiszed, hogy rossz nyomon járunk. Nem
1072 34|             ismered őket. Te tudhatod, hogy szoktak-e a konteszek a „
1073 34|           járni?~– Magam is úgy tudom, hogy nem szoktak. De az eltűnt
1074 34|            együgyű eszével azt ítélem, hogy ha az elszökött grófleány
1075 34|               azt akarta volna elérni, hogy az úri család dicsőséges
1076 34|           macska” dicső firmája alatt, hogy az éjjel 1 1 és 1 /2 órakor
1077 34|               botrányt, spektakulumot, hogy beszéltessen magáról az
1078 34|              János! Mindig mondtam én, hogy nagyon okos ember az én
1079 34|             madárijesztője; nem azért, hogy ebben annyiszor megdobáltak,
1080 34|                 mert magam is átlátom, hogy nem vagyok abból a fábul
1081 34|                soha. Én is azt mondom, hogy jól van így, ahogy van;
1082 34|               paripákon, ugornod kell, hogy be ne sározzanak; mindig
1083 34|      sározzanak; mindig arra gondolsz, hogy hej ha még egyszer én is
1084 34|            dugnom az érdemkeresztemet, hogy meg ne lássák.~– Hát az
1085 34|               elő néha, János bajtárs, hogy az embernek milyen sivatag
1086 34|               hanem annak a nézésétől, hogy milyen jó étvággyal fogyasztják
1087 35|        Kieszközölte a községtanácsnál, hogy az emlék a koporsóval együtt
1088 35|            semmit. Mindenki azt hitte, hogy a grófnő ez idő alatt el
1089 35|    jelentkezett a kapusnál. Azt mondá, hogy a grófnővel van beszéde.~
1090 35|       Rendőrnek nem lehet azt mondani, hogy nem fogadják el. A kapus
1091 35|            utána lestek a kulcslyukon, hogy vajon nem fog-e a konstábler
1092 35|           amiben részesültem.~– Látom, hogy ön meg is kapta érte megérdemlett
1093 35|            volna ezúttal a szó. Aztán, hogy ez arra a kegyes gratulációra
1094 35|                 Úgy következett volna, hogy az ilyen derék embernek
1095 35|              detektívvel együtt.~Hajh, hogy elmúlt egyszerre Katalin
1096 35|                szemeiről a rövidlátás, hogy elfeledte egyszerre a francia
1097 35|         Annyira elfeledkezett magáról, hogy megragadta a konstábler
1098 35|                a perceket.~– Ön tudja, hogy miről van szó? – kérdezé
1099 35|            tudnom. Az volt ránk bízva, hogy X. X. Amelie grófnőt az
1100 35|              De hát bizonyos ön arról, hogy ez ugyanaz a leány volt,
1101 35|          feleség: azt állíták előttem, hogy az elveszettnek hitt varróleány
1102 35|               számot tudott róla adni, hogy hol járt. Azután sem vettem
1103 35|                a szállásadóitól tudom, hogy levelet senkinek nem írt.~–
1104 35|              mondá Lidi kisasszonynak, hogy „persona”. Az egy Lohengrint
1105 35|               aztán örült rajta, ugye, hogy nem találta ott? – Hát aztán,
1106 35|        legjobban ismerni?~– Elismerem, hogy tévedtem. Az ő saját levele
1107 35|                   És elhiszi a grófnő, hogy mégsem látta senki a leányt
1108 35|               valóban!~– És azután nem hogy önmagát dobta volna oda
1109 35|                 hanem amikor megtudta, hogy egy ártatlan gyermeket,
1110 35|            tanítá, munkát szerez neki, hogy megmentse testét, lelkét. –
1111 35|              akarná ütni az a hibáját, hogy ez ember előtt ennyi elérzékenyülést
1112 35|           segít: ön tapasztalni fogja, hogy X. X. grófnő a szavát be
1113 35|               konstáblernek a kezével, hogy vége a fogadtatásnak: elmehet.~
1114 36|              Ezt a pórt? Ezt a semmit? Hogy ő visszautasítja a díjazást?
1115 36|          komorna, azzal a jelentéssel, hogy itt van a mamzell a ruhaderékkal;
1116 36|             nézett. Nyilván azt hitte, hogy a komornát híják.~Hanem
1117 36|                 Mondták ám többen már, hogy meglepően hasonlítok a grófnőhöz.
1118 36|                kétségbeesésemet azzal, hogy megtagadsz. Az én leányom
1119 36|              gyászruhát rajtam? Tudod, hogy Oszkár öngyilkossá lett?~–
1120 36|               nézz e képre! Nem félsz, hogy megszólít?~Azzal lerántotta
1121 36|                elveszett gyermekemhez, hogy el nem hagyhatlak magamtól
1122 36|               csapások értek.~– Csoda, hogy meg nem őrültem. – Meg vagyok
1123 36|          tisztességes munkával annyit, hogy megélünk. – Ki az? Mi a