Fejezet

 1 1 |               vitelére.~– Köszönöm! – szólt visszautasítva az ajánlkozást
 2 2 |      kopogtattak az ajtóján. A Zsuzsa szólt:~– Ki lehet már jönni. Készen
 3 2 |             hogy jó ez a magyar tea – szólt sunyítva az öreg apó.~–
 4 2 |             kenyérrel él az ember”… – szólt az öreg –, hanem szalonnával
 5 3 |      kihallgatni.~– Kit? Az uramat? – szólt Zsuzsa asszony. – Dejsz
 6 6 |            majd ingyen kvártélyunk! – szólt az öreg, s nevetett hozzá.~–
 7 6 |               az én homályos lelkem – szólt Ádám apó.~– Én sem győzöm
 8 7 |                De látja, Ádám bácsi – szólt Lidi, körülcirógatva az
 9 10|              utóbbi mondás a Ferkének szólt, aki nem oda nézett, ahova
10 11| Spatzirovszkyt csak nem fogták meg? – szólt közbe Zsuzsa asszony.~–
11 11|              Miért nem futott utána – szólt közbe Zsuzsa asszony.~–
12 12|           egyszer visszafordult s így szólt: „Mondja meg az úr annak
13 13|          ajándékba adnak!~– Ejh no! – szólt Zsuzsa asszony.~– Hisz a
14 14|               még jobban lehunyta. Ez szólt az elintézett kisasszonynak. (
15 14|              a kéményből egy sonka! – szólt az öreg. S rögtön ott termett
16 16|            Erre a Lidi kisasszony nem szólt neki semmit, csak megfogta
17 18|            vevényt.~– Én írjam alá? – szólt a varrónő tétovázva.~– Hát
18 20|               orrvérzés ellen való! – szólt Zsuzsa asszony.~– Legjobb
19 20|          tudom ennek csak a maódját – szólt nekitürkőzve. Majd kidömöckölöm
20 20|        sajnálom önöket, jó öreg – így szólt a tekintetes úr.~– De a
21 21|          ezzel a nemes mesterséggel – szólt közbe a Szüköl Makár úr.~–
22 21|                Meg a csónakegyletek – szólt közbe Lidi kisasszony.~–
23 21|                Szüköl Makár szomorúan szólt közbe.~– Hát én még egy
24 21|        kedvestől. Egy napon aztán így szólt hozzám az én Ádámom. „Hallod-e,
25 22|             kell.~– Tán bizony pénz – szólt egész fitymálással a diurnista.~–
26 22|            háltok, te golyhó?~– Hun – szólt ravasz hunyorgással a legény.~–
27 22|            lakodalmat.~– Úgy bizony – szólt a tenyerébe csapkodva a
28 25|    hálókamrájába.~– No hát Ádám apó – szólt Gagyuláné, egy kis elismerést
29 25|           Adjon Isten, ami nincsen. – Szólt a beköszöntése. Amire Panna,
30 25|      odahivatott engem magához, s így szólt hozzám: – „Hallja maga Paczal
31 25|          bátya.~– Az esik legjobban – szólt Zsuzsa néne –, hogy akik
32 26|              János.~– Derék rendőr! – szólt elismerőleg Tarafás uram.
33 27|          asztalrul!~– Kérem alássan – szólt Tarafás úr igen nyájasan. –
34 27|          Félrevonta Makár urat, s így szólt hozzá:~– De hát uram, összefér-e
35 28|              megkerült. – Magárul nem szólt a János.~Erre hát nagyon
36 28|                 A hentes egy szót sem szólt többet, otthagyta a hegedűt,
37 30|           elveszett tag hiányzik.~Nem szólt senkinek, nem mutatott az
38 30|                Ez csak a parasztoknak szólt.~De sőt inkább nagyon célszerű
39 34|              Mert delíriumban voltál. Szólt is hozzád.~– Úgy tetszik,
40 35|        varróleányok szoktak.~– Uram – szólt a grófnő. – Én őszintén
41 35|             asszonyom?~– Ez ő! Ez ő – szólt a grófnő nevetve és zokogva
42 35|              Nagyon köszönöm önnek.~– Szólt a grófnő, nyugodt kedélyt