Fejezet

 1 2 |           mondott. Tréfás volt, de igaz volt a mondás. Csakugyan
 2 6 |            bánnak velük.~– Hisz az igaz. Én is gondoltam arra. Az
 3 8 |           Annak a hűsége.~– Már az igaz. Ez az egy megmaradt. Tudja-e
 4 12|           a Retek utcában.~– A biz igaz – monda Zsuzsa asszony. –
 5 12|          hogy nem szép! Hiszen nem igaz ám ebbül a trikókrul mondott
 6 12|            férfi, legyen mindenkor igaz.~– Hát a hazudás csak az
 7 13|  szörnyetegek.~– Ejh, talán nem is igaz, csak a nagyfejűek fogták
 8 13|     halottuk azelőtt a hírét.~– De igaz. Való szent igaz. A trikigyó
 9 13|       hírét.~– De igaz. Való szent igaz. A trikigyó olyan gyehenna
10 14|        sonkába belehalni.~– Az már igaz.~A tekintetes úr nem várt
11 14|         hogy az élc volt.~– Már az igaz. A Csicsonka leány két ibolyaágy
12 14|           ibolyaágy között alszik. Igaz, hogy a pucér földön.~„Gib
13 14|           meg az asszony, hogy nem igaz az egész szörnyetegrül való
14 16|            a virágágy közül.~– Nem igaz – nyafogott közbe a Csicsonka.~–
15 19|          utoljára.~– Hát csakugyan igaz, hogy a nagy divatárukereskedésben
16 19|        kell mindent elmondani, ami igaz. Hiszen nem azért hallgattam
17 19|          sem lesz belőle.~– Jaj de igaz – monda Zsuzsa asszony. –
18 20|        gondolkodóba esett.~– No az igaz, hogy ez nem lehet. De mégis „
19 20|            Makár úr. – Egy szó sem igaz abból a fuxinból. Négy hivatalos
20 21|        szemét nem fogja kisírni. – Igaz. Úgy van. Mi nem vagyunk
21 21|            megmaradni a világon?~– Igaz, hogy koldusok lettünk.
22 21|            el nem hagyjuk egymást. Igaz, hogy nem az oltárnál, nem
23 22|     szegények házának az ajtaja.~– Igaz, igaz – kiabáltak minden
24 22|         házának az ajtaja.~– Igaz, igaz – kiabáltak minden oldalról
25 22|      Ádámra meg Zsuzsára.~– Nagyon igaz!~– Igaz! Igaz! Nagyon igaz –
26 22|         Zsuzsára.~– Nagyon igaz!~– Igaz! Igaz! Nagyon igaz – rekapitulálta
27 22|               Nagyon igaz!~– Igaz! Igaz! Nagyon igaz – rekapitulálta
28 22|         igaz!~– Igaz! Igaz! Nagyon igaz – rekapitulálta a véleményeket
29 23|           ismeretségeket.~– Az már igaz. Ezt eltalálta. Akiket én
30 23|          elhisznek, azt gondolják, igaz történet, az okos emberek
31 25|        akik ezt összehordták, mind igaz szeretetből adták: senki
32 27|           létre.~Talán nem is volt igaz, hogy nincs tovább elmaradni
33 30|            kellett hinnie, hogy ez igaz, mert Oszkár rögtön megvette
34 30|       elárulta volna.~– Hiszen, az igaz, hogy a kártya nagy betegség.
35 32|           a féltés. – Hátha nem is igaz a nagy veszteség, amiért
36 33|      utasít ide.~– Éppen azért nem igaz. Én furfangosságom dacára
37 33|       hanem felfelé esett.~– Ha ez igaz volna!~– Nekünk vissza kell
38 34|           volna menthető.~– Az már igaz.~– Abban járunk már két
39 34| megszerettem a szegénységet.~– Nem igaz az pajtás. Nem szokja azt
40 36|      varrni, meg hímezni.~– Az nem igaz! Te Amelie vagy! Ne tetézd