Fejezet

1001 34|             Hát jól van pajtás. Ha meg nem akarod tenni pénzért, tedd
1002 35|               a budapesti palotájával. Nem akart többé azon szerencsétlenség
1003 35|        megemlékezésüket. Levelek, amik nem fekete szegélyes borítékban
1004 35|       grófnővel van beszéde.~Rendőrnek nem lehet azt mondani, hogy
1005 35|                lehet azt mondani, hogy nem fogadják el. A kapus kinyitotta
1006 35|         hivatalos ügyben jönnék, akkor nem venném le a kalapomat, s
1007 35|               venném le a kalapomat, s nem kérnék bejelentést. Tiszteletemet
1008 35|                kulcslyukon, hogy vajon nem fog-e a konstábler szalutálni
1009 35|              Egy átjáró előtt (ajtónak nem lehet nevezni) egy baloldali
1010 35|             arra a kegyes gratulációra nem felelt semmit: a grófnő
1011 35|                fölé téve.~– Grófnő! Én nem a magam érdekében jöttem
1012 35|                a hóbul kiásott vonaton nem jött más fiatal nő, mint
1013 35|           látta a leánynak az arcát?~– Nem igen láthattam; mert a hózivatar
1014 35|             fölé volt hajolva, s nekem nem hivatásom munkásleányok
1015 35|                S nekem semmi gyanúokom nem volt valami mást hinni.
1016 35|           tudom, hogy levelet senkinek nem írt.~– Tekintse ön meg ezt
1017 35|                örült rajta, ugye, hogy nem találta ott? – Hát aztán,
1018 35|              leányához hasonlítanak?~– Nem! Nem hasonlítanak hozzá.~–
1019 35|         leányához hasonlítanak?~– Nem! Nem hasonlítanak hozzá.~– Hát
1020 35|               a grófnő leányához?~– Oh nem: irtózat visszagondolni
1021 35|     hasonlítanak a grófnő leányához?~– Nem. Nem! Nem azok!~– És mégis
1022 35|               grófnő leányához?~– Nem. Nem! Nem azok!~– És mégis azoknak
1023 35|          grófnő leányához?~– Nem. Nem! Nem azok!~– És mégis azoknak
1024 35|                attul a naptul fogva el nem hagyta a dolgozóasztalát,
1025 35|              mert mindenkihez jó volt. Nem úgy, ahogy leányt szokás
1026 35|                az valóban!~– És azután nem hogy önmagát dobta volna
1027 35|               útjára akar csábítani; – nem tűrte, kiragadta a nagyanyja
1028 35|         kiragadta a nagyanyja kezéből: nem irtózott a rendőrségre felmenni,
1029 35|                ön, hol találok reá?~És nem tartózkodott a közvitéz
1030 35|          világi birtokával „nekem” meg nem fizethet! Amit tettem: kötelesség
1031 35|               tettem: kötelesség volt. Nem jár érte ajándék. Konstábler
1032 36|               a fekete hattyú~A grófnő nem értett ebből a furcsa kimenetelből
1033 36|       visszautasítja a díjazást? Talán nem tudja, miről van szó? Milyen
1034 36|               Lidia. Varrónő vagyok.~– Nem! Nem! Te Amelie vagy! Az
1035 36|                 Varrónő vagyok.~– Nem! Nem! Te Amelie vagy! Az én leányom.~–
1036 36|          Amelie vagy! Az én leányom.~– Nem, grófnő. Én Gratulin Lidia
1037 36|          hasonlítok a grófnőhöz. De én nem akarok e csalódással visszaélni,
1038 36|             vagyok: szegény szülőktől. Nem tudok semmit, csak varrni,
1039 36|              varrni, meg hímezni.~– Az nem igaz! Te Amelie vagy! Ne
1040 36|            csússzak, bocsánatot kérve? Nem vagyok-e eléggé megverve
1041 36|                a szép ragyogó szemeire nem?~– Nem láttam soha.~– Hát
1042 36|                ragyogó szemeire nem?~– Nem láttam soha.~– Hát azokra
1043 36|                is kárhozatra vittek?~– Nem hallottam soha.~– Mered
1044 36|             mondani? Ide nézz e képre! Nem félsz, hogy megszólít?~Azzal
1045 36|              dobogni. Valami szóval ki nem mondható fájdalom dúlta
1046 36|               Hanem az arca és az ajka nem árult el semmit.~– Nagyon
1047 36|             felbontva. Mert ez a levél nem nekem szól.~– Azóta mindig
1048 36|               borítékon? „Amelie-nak”. Nem én hozzám írta az utolsó
1049 36|         levelét, hanem a leányomhoz.~– Nem akarod felbontani e levelet?
1050 36|           akarod felbontani e levelet? Nem olvasod el, mit ír – a halott –
1051 36|                szóval mondá:~– A levél nem nekem szól. – Én „Lidia”
1052 36|        elveszett gyermekemhez, hogy el nem hagyhatlak magamtól többé.
1053 36|               értek.~– Csoda, hogy meg nem őrültem. – Meg vagyok törve,
1054 36|             vagyok törve, megalázva. – Nem tudok megbocsátani magamnak.
1055 36|           tudok megbocsátani magamnak. Nem tudom, mi célja van az életnek
1056 36|             nagy fájdalma előtt. De én nem fogadhatom el önnek az ajánlatát,
1057 36|            kezével, elszédült. A leány nem engedte őt elesni, átkarolta:
1058 36|                   A grófnő elájult. Ma nem próbáljuk fel a ruhát. „