Fejezet

 1 7 |     minthogy abból te nem értesz semmit, hát hoztam egy pár virslit.
 2 9 |      ember másik szegin embertül semmit nem elvesz. Hanem ha drágalátos
 3 12|          senkinek ne beszéljenek semmit, mert egy konstáblernek
 4 13|           Hát csak nem tudtam én semmit kitalálni. Csak úgy vakargattam
 5 14|   diskurálásból mind nem hallott semmit, mert őtet bizony elnyomta
 6 14|       sohasem ajándékozott senki semmit, és én nem találtam soha
 7 14|          és én nem találtam soha semmit.~– Akkor hát bizonyosan
 8 16|        kisasszony nem szólt neki semmit, csak megfogta az asszonynak
 9 17|    álljon, senkitől ne kérdezzen semmit; hanem amint a lépcsőn feljutott,
10 18|   nagymamámnak se szóltam felőle semmit: s ha megölnének, se mondanám
11 20|         többiről aztán nem tudok semmit. Csak azt tudom, hogy meghaltam.~–
12 21| luláj-machen”. Erről sem tud már semmit a mai budapesti ember, pedig
13 22|       ezek mind nem változtatnak semmit azon a szigorú ítéleten,
14 22|        graaciaajaara. Ne feeljen semmit Zsuzsa neenő! Mink is ott
15 25|         konstábler nem felelt rá semmit, csak a bajusza hegyét pödörgeté
16 26|        fizetésre.~– Én nem tudok semmit. A „volt”-ra nem ád a zsidó
17 26|          volt”-ra nem ád a zsidó semmit. – Van pénzetek, vagy nincs? –
18 27|          úr pedig nem vett észre semmit az idejöttét megelőző izgalombul,
19 30|      neki. Én úgy teszek, mintha semmit se sejtenék: bejegyzem a
20 30|           világ” nem tud azokrul semmit. Sőt ellenkezőleg! A feleség
21 30|        sem tudtak belőle kivenni semmit. A karperec elveszett. Közbejött
22 34|     grófné. Nem tudod?~– Nem én. Semmit.~– Hiszen mindennap meglátogatott,
23 34|        az arcát.~– Nem hiszek én semmit. Sohasem voltam én úri társaságban.
24 34|  boldogság, amiről senki sem tud semmit. Két ember a gondokat, bajokat
25 35| közegeken kívül senki sem tudott semmit. Mindenki azt hitte, hogy
26 35|     általában: de a részletekben semmit. Nojszen ha ezek kitudódtak
27 35|          gratulációra nem felelt semmit: a grófnő folytatá, ugyanabból
28 35|    Azután sem vettem rajta észre semmit, ami a varróleányt meghazudtolta
29 36|      ebből a furcsa kimenetelből semmit.~Mi lelte ezt az embert?
30 36|        embert? Ezt a pórt? Ezt a semmit? Hogy ő visszautasítja a
31 36|     szegény szülőktől. Nem tudok semmit, csak varrni, meg hímezni.~–
32 36|          és az ajka nem árult el semmit.~– Nagyon szép arckép… –