Fejezet

 1 1 |         adta oda neki. „Majd csak magam viszem”. Ez sajnálja a rézpénzt.~
 2 1 |         soha hordárral cepeltetni magam után az útibőröndömet.~Igazat
 3 3 |    kisasszonynak?~– Mi is a neve? Magam sem tudom már. De itt van
 4 8 |           bácsi a városházából?~– Magam is nehezen várom.~– No csak
 5 11|   lementem az őrszobába, levágtam magam a priccsre, s alvásnak adtam
 6 11|       senki sem tud angolul, csak magam, hát föl kellett tápászkodnom.
 7 12|         ilyen csodának a hírét.~– Magam sem. Hanem hát az az ármányos
 8 12|       maradok, akkor elutazom. Ha magam nem volnék otthon, a titkárom
 9 13|      eresztették a direktor urak, magam is kenyér nélkül maradtam.
10 13|          s nekem várnom kellett a magam sorára.~Oh, én uram s Istenem,
11 13|   belülről valami, hogy ráadjam a magam gubáját, nekem még van az
12 14|       tett! Mindjárt jobban érzem magam. Kezdenek elcsillapulni.
13 14| városházátul, majd gondoskodom én magam a ti folyamodástokrul.~Megint
14 18|      elolvassa. Vagy elolvasom én magam. Kegyedet az se terhelje.~
15 20|       ablak helyett négyet láttam magam előtt. A tekintetes úr nyilván
16 21|        tehene állt az istállóban, magam hordtam be a tejet a városba
17 23|          ki nem találta volna, én magam vallottam volna azt be kegyednek,
18 23|         én jó barátomnak a porait magam jószántából, akivel értettük
19 24|        egyszer-egyszer kezdem már magam is észrevenni, hogy a posztókabátom
20 25|           is kipödrök bájuszomat, magam lakodalomkor – majd ha lesz.~–
21 25|    kisasszony. Hisz emiatt késtem magam is ennyit. De majd megesz
22 26|     hivatalomat vesztettem, nem a magam hibájából, hanem mások által
23 26|      aprítom gazdástul együtt egy magam.~S azzal kirántotta a kardját.~
24 34|     markotányos pincébe” járni?~– Magam is úgy tudom, hogy nem szoktak.
25 34|  fenyegette az anyját.~– Hát én a magam együgyű eszével azt ítélem,
26 34|        vagyok én jó. Érzem én azt magam. Könnyen rászedhetnek. Nem
27 34|          rajta; hanem azért, mert magam is átlátom, hogy nem vagyok
28 34|   tartanék. De mit csinálnék én a magam százezreivel!? Egy nap kétszer
29 35|           embernek a sorsa iránt. Magam is választmányi tagja vagyok
30 35|          téve.~– Grófnő! Én nem a magam érdekében jöttem ide alkalmatlankodni –