Fejezet

 1 1 |     hívták, én biz a másik nevét sohasem kérdeztem) egy este csak
 2 2 |       paprikával a kisasszony?~– Sohasem ettem. Azaz hogy: ettem,
 3 2 |        Dehogynem ettem.~– Bizony sohasem evett maga nyers szalonnát,
 4 3 |          nyugalmát.~– Ez a kendő sohasem volt az enyim, s én sohasem
 5 3 |      sohasem volt az enyim, s én sohasem voltam a Margit-hídon.~–
 6 3 |           Megesküdhetem rá, hogy sohasem volt az enyim. Tehette bátran:
 7 3 |    megfőzni a tejet meg a kávét. Sohasem próbálta; de hamar beletanult.
 8 4 |        egyiket, az öreg asszonyt sohasem lehetett látni, mert az
 9 6 |          könyörögni, kisasszony; sohasem tanultam. Inkább koplalok,
10 11|        Mert az ilyen nagy tolvaj sohasem megy előkelő fogadóba. Beültem
11 12|         emberek.~– Az ám.~De azt sohasem hallották az apáink, hogy
12 12|      kezében megállt a vasaló. – Sohasem hallottam én ilyen csodának
13 13|        elnyeréséhez? „Igényeim?” Sohasem hallottam én ezt a szót.
14 14|       abbul telik.~– Uram! Nekem sohasem ajándékozott senki semmit,
15 14|       tüntetve elő, amiket ugyan sohasem látott senki. Nevetni nem
16 16|       Hát persze, ő még ilyesmit sohasem hallott.~S a vén banya az
17 17|         főkapitányság épülete?~– Sohasem tudom én, majd megkérdezem
18 18|  könyörgött neki: „Kérem szépen, sohasem teszem többet!”~Ilyenek
19 19|        az nagyon jó lesz. Én még sohasem háltam széken.~– Hát min?~–
20 20|     sopánkodék Zsuzsa asszony. – Sohasem szokott ez vele történni.~–
21 21|  hangokon ordított, aminőt ember sohasem szokott hallani. Még rettenetesebb
22 25|         nem küldenek a vasúttól, sohasem jutottunk volna el idáig,
23 29| merészsége gyakran meglepő volt. Sohasem a favoritokra fogadott,
24 29|     pisztolyozó volt, míg ő maga sohasem kapott sebet.~Hát még a
25 33|       embernek az életeért, akit sohasem látott azelőtt.~Reznek úr
26 34|            Nem hiszek én semmit. Sohasem voltam én úri társaságban.
27 35|       varróleánynak az írását?~– Sohasem láttam, s a szállásadóitól