Fejezet

 1 1 |          el ne fagyjon. – Ez egy detektív.~A napos tiszt benn ül a
 2 1 |          Honnan tudja? – kérdi a detektív.~– Még nem csenget a villanyos.~–
 3 1 |    látszik, elhagyták valahol.~A detektív bekandikált az első és második
 4 1 |         kantinba felmelegedni.~A detektív erre a Nro 2. kalauzhoz
 5 1 |         ezeket vette szemügyre a detektív.~Először kiszállt a vagonból
 6 1 |       kosarát maga mellé téve.~A detektív nagyokat tappolgott, a peronra
 7 1 |      adni az alkapitány úrnak. A detektív is itt van.~Az öreg nevetett
 8 33|         figyelmébe vette volna a detektív, ha véletlenül a váltóőr
 9 33|          a konstábler intésére a detektív mindenütt a nyomában marad.
10 33|   azonban a kantinból visszatérő detektív, aki a napszámosokat kérdezte
11 33|     munka tiszteletre méltó, s a detektív munkája bizony az.~S ennyi
12 33|         azt mondta neki a kísérő detektív.~– Grófnő, mi hamis nyomon
13 33|           kocsizott át Budára, a detektív kíséretében.~Ott a felügyelő-orvos
14 33|        pedig éppen nem szabad. A detektív felvilágosító szavaira azonban
15 33| Kórházából kijöttek, azt mondá a detektív a grófnőnek.~– Most megint
16 33|         a kezében.~A grófnő és a detektív a legvérmesebb reménnyel
17 33|      előtt megállt a bérkocsi, a detektív kiszállt, s odament a kapuajtóhoz.
18 33|    kellemessé tenni a levegőt.~A detektív kérdezősködésére előállt
19 34|        másiknak súg: „Ott ül egy detektív! meg egy konstábler! – Valakit
20 34|  tekintetet vetve a barátjára.~A detektív ebből a tekintetből azt
21 34|        nem az én mesterségem. Én detektív nem vagyok. Ahhoz való eszem
22 34|   pozícióját – gondolá magában a detektív. S még jobban megerősödött
23 35|    bizalmas barátja Reznek úr, a detektív?~– Sokszor van együtt dolgunk.
24 35|         aztán bejárta a grófnő a detektív társaságában a fővárosnak