Fejezet

 1 1 |            látogatni volt odahaza?~– Az ám. – Hagyta rá az öreg.~–
 2 1 |         ellátogatok magukhoz.~– Ott van ám a konstábler úrnak az abstájgkvártélya
 3 2 |           szembefútt.~– Csak addig tart ám ez a gyilkos szél, amíg
 4 2 |                Zöld paradicsomban?~– Az ám. Úgy híjják azt a házat.
 5 2 |              Nézze: az uram ugyan várja ám – balkézzel.~Az öreg bizony
 6 2 |         bőrkéjét is meg tudja rágni! Az ám a valami. De már nekem nincs
 7 3 |      elővadászni, hogy visszaadja.~– Ez ám az a konstábler, aki rendre
 8 6 |           rajtuk a szíve.~– Csakhogy az ám a nehéz dolog, édes kisasszony,
 9 11|           legnagyobb gonosztevő. De nem ám valami marcona zsivány alak,
10 11| padlás-szobájába.~– Jó becsületes ember ám ez a szegény János – monda
11 12|              vannak rossz emberek.~– Az ám.~De azt sohasem hallották
12 12|                    Aztán maga is ehetik ám ebbül a sonkából, tisztelt
13 12|               nem szép! Hiszen nem igaz ám ebbül a trikókrul mondott
14 12|            futás.~– Pedig hát megszokja ám azt az ember, ha sokáig
15 14|                    Aztán én nem kívánom ám ingyen azt az instanciát.~–
16 17|              veszek észre senkit.~– Nem ám; mert eddig olyan utakon
17 18|               fel rá a gyermek.~– Tudom ám én, hogy mért nem bontja
18 20|             időt hűségben átéltem nincs ám velem oltár előtt megesketve,
19 20|    szembejöttünk a nagy patikánál.~– Az ám. Ott volt azon a tájon,
20 21|         kisfiúnak becsületes nevet kell ám adni, hogyha egyszer megnő,
21 22|               fizetni kell. Stólát kell ám adni.~– Ugyan mennyit kell
22 22|                ölelkezésnek. – Nem megy ám ez olyan könnyen, mint a
23 25|                 Gagyuláné.~– Azt mondta ám a tekintetes úr, hogy ha
24 36|           mosolygott a leány.~– Mondták ám többen már, hogy meglepően