Fejezet

 1 5 |       Ezért csakugyan fel kellett őt köszönteni a Lidi kisasszonynak.
 2 11|         áldomás, hogy úgy kellett őt másodmagunkkal hazatámogatni
 3 11|     üldözni. Máskor, ha el akarja őt csípetni, küldjön az alkapitány
 4 11|        elkövetni. Tudja, hogy aki őt elfogja, annak a keblét
 5 13|   semmirekellő csavargó! – fogadá őt a Zsuzsa asszony.~– Ihol
 6 14|           szent Baziliusnak, hogy őt a legközelebbi nagy veszedelemből
 7 27|     asztalon, hogy én a „Befund”1-ot megcsinálhassam.~– Jaj,
 8 28|          mégis csak én gyűrtem le őt a földre, s a hentes segélyével
 9 29|      magyarok metropolisán.~Végre őt is utolérte a nemezis. Beleakadt
10 29|        állt, s mindennap lehetett őt látni, amidőn a két grófnő:
11 30|           a pillanatnak.~Elhagyja őt, akit imádott, és az anyját
12 30|        hova lehetett.~Akik látták őt korcsolyáival a tó felé
13 30| fogadásokat. Most már én teszek 2-őt 1 ellen. A futtatás napján
14 30|       magához, palotájába kellett őt szállítani.”~Másnap délben
15 32|       igaza. Az van elítélve, aki őt megmenthette volna, de elmulasztá.~
16 32|            Milyen igazán szerette őt!”~Aztán lassankint magához
17 32|     amivel önt megfenyegette, ott őt senki más meg nem találja,
18 32|          és bátor detektívet, aki őt az ismeretlen alvilág labirintjában
19 33|        egy padra. – Én nem láttam őt eltávozni, de az a konstábler,
20 34|        aki mindennap meglátogatta őt a Vereskeresztnél. Alig
21 34|       utoljára a jó barna „szaft”-ot a tál fenekén villára szúrt
22 35|           kereskedőnek. Én láttam őt nap nap után egy keserves
23 36|    elszédült. A leány nem engedte őt elesni, átkarolta: erős