Fejezet

 1 3 |           a Lidi kisasszonybul nem láttam egyebet, mint a haját, de
 2 6 |        bicskei vasúton. Egy helyen láttam egy csoport rongyos embert,
 3 7 |      színdarabot is írtak róla. Én láttam. Az volt a címe: hogy „Rongyszedő”.
 4 8 |         otthont. S aztán én is úgy láttam azt a lábam alatt összeroskadni,
 5 9 |       Egész Amerikában soha se nem láttam egy embert, akinek jó kedve
 6 11|       orrán szemüveget hord.”~– Én láttam egyszer ilyen embert.~–
 7 11|         egyszer ilyen embert.~– Én láttam százszor. – Hát amint ott
 8 11|           egy hirtelenszőke német. Láttam minden mozdulatjából, hogy
 9 16| Elmeháborodottnak kell neki lenni. Láttam a szemeiből.~– És aztán,
10 18|     Gratulin Lidia. Azt én sokszor láttam. Egészen más arca volt.
11 20|           Két ablak helyett négyet láttam magam előtt. A tekintetes
12 21|           betették a múzeumba. Ott láttam meg.~– Kezdek a sorsommal
13 21|           még egy kökénybokrot sem láttam virágozni soha. A Ritka
14 23|        őket háborgathatná.~Egyszer láttam, mikor két híres költőt
15 23|       teljes pompájában, amikor én láttam. Tőle hallottam ezt az egész
16 26|         rebegé:~– Ilyennek még nem láttam az Ádámot soha.~Tarafás
17 33|          leült egy padra. – Én nem láttam őt eltávozni, de az a konstábler,
18 34|          nagy lázban voltál.~– Nem láttam én egyebet, mint boszorkányokat
19 35|       vettem fel a leánnyal. Akkor láttam először az arcát. Ő magát
20 35| varróleánynak az írását?~– Sohasem láttam, s a szállásadóitól tudom,
21 35|       hazavitte a kereskedőnek. Én láttam őt nap nap után egy keserves
22 36|        ragyogó szemeire nem?~– Nem láttam soha.~– Hát azokra az édes