Fejezet

 1 2 |         az utolsó cseppig.~– No ugye, hogy jó ez a magyar tea –
 2 2 |  flájsch”.~Ádám apó nevetett.~– Ugye, megijedt a kisasszony,
 3 2 |    egyszerre a szánkba tesszük. Ugye hogy milyen fölséges? Valamennyi
 4 8 |      aranyos száját, azt mondta ugye: Nézzenek meg engem, esett-e
 5 8 |      lenni.~– De egy megmaradt, ugye? Az, akit szeretett! Annak
 6 9 |     honnan kapsz több bicsakot. Ugye nem haragudja magát drága
 7 13|      megértette, hogy mit mond.~Ugye nem tetszett az orrodnak,
 8 13|      volt terád a városházánál, ugye? Bau bau! Hát a gazdád jön-e
 9 14|          Még a nevét sem tudja, ugye? No, hát gondoljon ki valami
10 16| röhögése hangzott utána.~– Ahá! Ugye, hogy ki tudtam kergetni.
11 20|   orvosság”.~– No hát Ádám apó! Ugye, hogy élünk?~– Az mindegy –
12 20|         No öreg! Régen volt az, ugye? De arra csak emlékszik,
13 25|          Tegnapelőtt említettem ugye, hogy egy képviselő úr az
14 26|          ne vendégeskedjetek. – Ugye: palotában szerettek lakni?
15 26|       de fizetni nem szerettek! Ugye: ha beesik az eső a padlásról
16 27|       két ujja közé szorítva.~– Ugye milyen szép ezüst forintos!~
17 27|       bútorszállító szekeremen, ugye?~– És vissza is hozza. –
18 30|         dohányos szelencéjét.~– Ugye milyen szép tabatiére ez?~
19 32|      tehette, hogy „te is az!”~(Ugye te se tudod tűrni a korbácsütést?)~
20 34|    tovább az eszmejárást.~– Hát ugye, bajtárs, X. X. Katalin
21 35|           És aztán örült rajta, ugye, hogy nem találta ott? –