Fejezet

  1 1 |                    odafenn, a másik órában meg apró tűalakokban kavargott,
  2 1 |               egyszer rohamléptekben teszi meg az utat, máskor táncolva
  3 1 |                    táncolva járja a polkát meg a csárdást, egyik bokáját
  4 1 |                  az egyenruhás hivatalnok, meg egy pár teherhordó, birkabőr
  5 1 |            helybenhagyása nélkül nem állna meg a vonat, s azzal kiugrik
  6 1 |                füle be van takarva, azután meg nem felel, mert a szája
  7 1 |                 atyafi, aki fenyőmadarakat meg húros rigókat hozott hosszú
  8 1 |            rézpénzt.~A fenyőmadaras atyafi meg a tojásos kofa elébb kötelességüknek
  9 1 |          csarnokban egy padra, a bőröndjét meg a kosarát maga mellé téve.~
 10 1 |                     s csak reggel felé jön meg a gyorsvonattal, ha megjön.
 11 1 |                   tud maga?~– Tudok varrni meg hímezni.~– Hát aztán csak
 12 1 |               kezdik.~– Hát addig miből él meg?~– Hoztam hat zsemlyét a
 13 1 |                   vidám csaholást indított meg, s azzal kivéve a hölgy
 14 1 |                nélkül kísérnünk kell, ahol meg fog szállni, s arról hírt
 15 1 |                tett, mint aki nem állhatja meg, hogy ne nevessen ezen a
 16 1 |              elöljáróságot tévútra vezetni meg nem kísértem. Jójcakát öreg
 17 1 |                    mikor fráj-napja van; ő meg egy padlásszobát bír tőlünk –
 18 1 |                    aki felől a detektívnek meg a konstáblernek bizonyságot
 19 2 |                sepert végig az utcán, hogy meg kellett állniok. Az esernyőt,
 20 2 |               teherhordó szekereket raknak meg vele. Ki mennyi rongyos
 21 2 |                  Beleesett a hóba! A leány meg van rémülve.~– Ezek gorombáskodni
 22 2 |              szóváltás támadt egy női hang meg egy kutyacsahintás között;
 23 2 |                    teát, mert a lelkünk is meg van fagyva.~– Mindjárt meglesz.
 24 2 |                   a gerendák között: ahhoz meg lépcső visz fel.~A mosókonyha
 25 2 |                   mosókatlan, vasalódeszka meg egy nagy mángorló a hivatás
 26 2 |                 hogy egy ágy elfért benne, meg egy hímzőasztal. Ruhatartóul
 27 2 |               töltött derékalj, egy vánkos meg egy paplan. Az ágy fölött
 28 2 |              zsemlyéket, s azokkal kínálta meg a házigazdáját.~– De hát
 29 2 |              családi dráma!”~„Nem nevezzük meg a helyet és a személyeket,
 30 2 |           formaszerű nyilatkozattal jelent meg a grófi háznál, s megkérte
 31 2 |                 eljegyzés ennek értelmében meg is történt. Y. Y. grófnő
 32 2 |                    ide az asztalra. Mutasd meg, hogy hogyan kell a krajcárt
 33 2 |                    a kutyám nem volna, rég meg kellett volna gárgyulnom.
 34 2 |                volna gárgyulnom. A szarkát meg a feleségem tanította be:
 35 2 |                   azért beszél németül. Ez meg az ő egyedüli mulatsága.
 36 2 |                darab szalonnája van, s azt meg tudja becsülni: nem kell
 37 2 |                  Hát még aki a bőrkéjét is meg tudja rágni! Az ám a valami.
 38 3 |                   rendőrségnél. Hivatalból meg lett indítva az eltűntnek
 39 3 |                   a kisasszonytul kérdezem meg.~A hölgy ezalatt felöltözött,
 40 3 |                 leánynak.~Csak az tartotta meg előkelő nyugalmát.~– Ez
 41 3 |               vasúton, amikor ő nincs ott. Meg a Vigyázz sincs ott. Nem
 42 3 |                    tej, ebben a papirosban meg a kávé. Ott van a tűzhely.
 43 3 |              magának belőle, hogy délre is meg estére is maradjon: mert
 44 3 |                    mert ez lesz az ebéd is meg a vacsora is. Vasárnap megengedheti
 45 3 |                 kegyed azalatt reggelizzen meg; a bőröndjébül rakja ki
 46 3 |             mosókonyhában megfőzni a tejet meg a kávét. Sohasem próbálta;
 47 3 |                bódé füstölgött, köröskörül meg volt az oldala tömve trágyával:
 48 3 |                   mögötte a Zsuzsa asszony meg a napszámosnő cepelték a
 49 3 |                 szerencsés órában érkezett meg. Éppen sürgetős munka van.
 50 3 |            elfoglalja; de már nem várhatta meg. Pedig én nem zaklattam
 51 3 |                    alatt el kell készülni. Meg lehet győzni, ha a lámpásnál
 52 4 |        összekeveredés volt ez már, valljuk meg az igazat.~Azután következett
 53 4 |                 két rajkójával, a Miskával meg a Ferkével. A Miska volt
 54 4 |                Zsigának a múlt ősszel halt meg a felesége, s itt hagyott
 55 4 |                maradt otthon, mikor az apa meg a testvérek muzsikálni mentek.
 56 4 |             anélkül, hogy be ne szóljon, s meg ne mondja, hogy milyen idő
 57 4 |                  fekete és tömött; a szája meg a szemei mindig nyitva vannak,
 58 4 |                     akit a Lidi kisasszony meg tudott jegyezni magának.
 59 4 |               Fanyelű késeket árult, aztán meg cifra cserépbögréket, felváltva.
 60 4 |                     azt már csakugyan soha meg nem bocsátotta volna neki –
 61 4 |             eszmélni, mint selyem cérnáról meg arany fonálról. A mintát
 62 4 |                helyett az enyimet tanulnád meg. Gyere ide majd megtanítalak
 63 4 |                   pityóka mondúrban”, majd meg „hájas piritós”.~Ilyen hízelgő
 64 4 |      ínyencségeinek.~(Azért se magyarázzuk meg, mit jelentenek ezek valósággal.)
 65 4 |                  bácsi gondoskodik róla. Ő meg a vasúti trafikásnétól kapja,
 66 4 |                 belőle a maga házbérét is, meg annak a szerencsétlen leánynak
 67 5 |               rábízott munkát. A Chef igen meg volt vele elégedve. Megígérte
 68 5 |                  Ádám apó másnap este jött meg kutyástul. Tizenkét órai
 69 5 |                  levest főzött, Adám bátya meg friss liptait hozott, amihez
 70 5 |                  azt Lidi kisasszonynak is meg kellett kóstolni, s csak
 71 5 |               kóstolni, s csak akkor tudta meg, hogy micsoda nevezetes
 72 5 |                  mégis a Zsuzsa asszonynak meg a Lidi kisasszonynak sikerült
 73 5 |                    volt a szép fogatairól, meg a kelet-indiai és kafferföldi
 74 5 |                    hogy az ajtón keresztül meg ne hallják.~– Pedig én nem
 75 5 |                    Pedig én nem átkoztalak meg. Én nem téptem szét az arcképedet,
 76 5 |                beilleszté. Senki sem tudta meg, hogy az ott van. Egyedül
 77 5 |                   tudta. Ő maga emlékezett meg róla, mikor estenden az
 78 6 |             HATODIK FEJEZET ~A nagy grácia meg a nagy szerencse~Ettül a
 79 6 |              hullámokban tűnt el; – azután meg három vonat rohant egymás
 80 6 |                     Három dologtul őrizzen meg bennünket az Úr Isten: a
 81 6 |                    nagyon drága italoktul, meg a nagyon nagy szerencsétül”.~
 82 6 |                    apótul, hogy magyarázza meg, mi ennek az értelme? (Amióta
 83 6 |                  ennek az értelme? (Amióta meg lett előtte fejtve az a
 84 6 |                   már hetven esztendősek”, meg hogy „amen” helyett az van
 85 6 |             halálveszedelem nélkül történt meg a katasztrófa.~– Jaj, de
 86 6 |                   zászlót.~– Hát a zászló, meg a lámpás hol van? – kérdezé
 87 6 |                   pusztuljak el, mint száz meg száz ártatlan ember az én
 88 6 |          öngyilkosságra gondolni! Nézzenek meg engem! Esett-e le valaha
 89 6 |                  mint én? És még sem öltem meg magamat.~– Mondja meg a
 90 6 |                öltem meg magamat.~– Mondja meg a kisasszony, mi tartotta
 91 6 |                   hogy aki öngyilkosul hal meg, azt se az ég, se a pokol
 92 6 |                    szörnyűségre; urak ölik meg magukat, akik félnek az
 93 6 |                    olvasok, mind azt értem meg belőle, hogy a főváros elöljárói
 94 6 |              férfiak. Aki Kapor Ádám apót, meg Zsuzsa asszonyt meglátja,
 95 6 |                 meglátja, lehetetlen, hogy meg ne essék rajtuk a szíve.~–
 96 6 |                    járókelők útjába, aztán meg vannak olyan szegény emberek,
 97 7 |                 volt eldugva. Azon fordult meg a történet. A szemétkaparóbul
 98 7 |                   rohan a Krányecz Frányó, meg két más tót napszámos, s
 99 7 |                   két más tót napszámos, s meg nem ragadják kezénél, gallérjánál
100 7 |                  Csicsonkával, a Csicsonka meg tud beszélni a Gagyulánéval,
101 7 |                beszélni a Gagyulánéval, az meg már tud tótul. Így uszították
102 7 |                 ben is éppen így csinálták meg a muszka intervenciót.~–
103 7 |                  hát majd megmutatom, hogy meg tudok élni pénz nélkül.
104 7 |             folyosó lépcsőjére.~A Vigyázz, meg a Pikusz, szokás szerint
105 7 |              kutyám. Mi értünk nem hal már meg több mancsi ezen a világon.~
106 7 |         mosókonyhába, hogy senki sem látta meg. Ott aztán bebújt az ágy
107 7 |                  két darab négy krajcáros, meg nyolc darab egyes. Ádám
108 7 |          rézpénzzel.~– Hát te így becsülöd meg a pénzt? Nekem kell a szemét
109 8 |                  nap, amikor Kapor Ádámnak meg kellett próbálni, hogy milyen
110 8 |               éjjel szakadt az eső, nappal meg folytatta. – Nem jó idő
111 8 |                    a szántásvetéshez, most meg a sok eső zavarja ki őket
112 8 |                    A városi munkásra nézve meg éppen csapás ez a locspocs
113 8 |                 nem állhat a szakmába, aki meg műhelyben dolgozik, annak
114 8 |         megfeneklik a sárban. De legjobban meg van verve a szegény mosóné.~–
115 8 |                 hogy kimenjen a gőz.~Ebből meg az a baj lett, hogy a nyitott
116 8 |           egymásnak. Ádám apó nem állhatta meg, hogy ne segítsen a kocsisoknak
117 8 |           kibontakozásban. A Hatvani utcán meg egy bérkocsis lova feküdt
118 8 |                kivette kezünkből a mérget, meg a mordályt, mikor kibeszélte
119 8 |                 gondolatot, az Isten áldja meg azt az aranyos száját, azt
120 8 |                  azt mondta ugye: Nézzenek meg engem, esett-e valaha valaki
121 8 |                   hogy egy kenyeret törünk meg egymással…~Felébe szakította
122 8 |                   szomszédasszony, engedje meg, hogy az egyik kosár perecemet
123 8 |                    menni, hogy csináltassa meg a padlást. Tudja mért?~Hogyne
124 8 |                  No csak az Isten segítené meg a maga szándékában.~– Köszönöm
125 8 |               jókívánságát. Az Isten áldja meg.~Azért a beszéd közben is
126 9 |                   A Krányecz Frányó jelent meg a küszöbön.~Ez a bicsakkereskedő,
127 9 |              reggel húsz embert számláltam meg, aki abbul a maguk hálóhelyébül
128 9 |                  huszonöt hosszában. Többi meg hosszú, vastag kötélre akasztva;
129 9 |               jámbor Frányó; de hát mondja meg, hogy miért jött most be
130 9 |                   a tensasszonyt, engedjen meg, hogy itt hagyom késeket,
131 9 |                  szekrényre. Nem számlálja meg, hogy hány darabot hagy
132 9 |                   tizenhatesztendős, leány meg tíz, tizenkettő. Azután
133 9 |                  felesig jár iskolába, ura meg „halb reksz! marsch!” harom
134 9 |                    vitte pálinkát, pálinka meg vitte őtet: bele estek árokba,
135 9 |                 pálinka, kidült. Apósomnak meg kellett fizetni nagy kárt.
136 9 |                 egy mérföldet usztatni. Ha meg hirtelen gyün nagy eső,
137 9 |            egyszerre megdagad a Vág, akkor meg sodorja tutajt: alig győzöm
138 9 |                   oda ne vágjon. Messziről meg kell ismerni, hun van sarkantyu?
139 9 |                   Podhragyba. Ezt csinalja meg gőzhajó kapitány. A csak
140 9 |                    elvitt ’zördög. Egyszer meg akartak lincselni, amért
141 9 |               akarnak.~– Hát hogy fiadzott meg az adósság – kérdezé Zsuzsa
142 10|                     A hajmás, a klárinétos meg az ibolyás~A furcsa vándorkalmárnak
143 10|                gömbölyű céklapiros orcáját meg ne csípje a két ujjával:
144 10|                   Milyen szipen szólította meg nekem.~A Panna két karja,
145 10|                  nekem.~A Panna két karja, meg a háti kosara tele volt
146 10|                Kapornee asszonyom: engedje meg keerem, hogy ide lerakhassam
147 10|                  egy fentő hagymaat: aztán meg is csípte az orcaamat mellee,
148 10|                 Elférünk tőle.~– De aztaan meg ne egyeek a cigaanyok, mert
149 10|              szerbiai hagyma.~– Hisz akkor meg éppen nem is tudnának vele
150 10|                   muzsikálni. A Svábhegyre meg még nem jár senki. A bumszti
151 10|                 fárasztani a karját, nézné meg a kalendáriumban, micsoda
152 10|               nótát, akkor is azért vertek meg, hogy elhúztuk; ha pedig
153 10|                 nem akartuk elhúzni, akkor meg azért vertek meg. De mégis
154 10|                     akkor meg azért vertek meg. De mégis van egy uraság,
155 10|                   pénz. Csupa gavallérokra meg színésznékre mosok, s azok
156 10|                 gyerek, akinek tavaly halt meg az anyja. Rám maradt a rajkó,
157 10|       kisasszonynak! – Hogy a devla rugjon meg!~Ez utóbbi mondás a Ferkének
158 10|                 mert akkor a gyöngyvirágok meg az ibolyák mind kipállanának.
159 10|                  az uraságok a Váci utcán. Meg aztán előbb meg kellett
160 10|                Váci utcán. Meg aztán előbb meg kellett főzni a petróleumlámpánál
161 10|                   verésre.~– Hát azért ver meg, ha kevés pénzt hozok haza:
162 10|             elhinni, hogy nem torkoskodtam meg belőle. Aztán meg azért
163 10|             torkoskodtam meg belőle. Aztán meg azért szid mindig, hogy
164 10|                  Meglesz.~– Aztán öntözzék meg egy kicsit a jácintokat.~–
165 11|                   ajtóragasztót kopogtatta meg.~– Herein! – hangoztatá
166 11|             tanulhattam végig.~– Hát engem meg a nyomorúság tanított meg
167 11|                  meg a nyomorúság tanított meg angolul.~– A nyomorúság
168 11|                 hogy burkus, a kiejtéséről meg éppen felismertem, amint „
169 11|             Spatzirovszkyt csak nem fogták meg? – szólt közbe Zsuzsa asszony.~–
170 11|               Zsuzsa asszony.~– Nem fogtuk meg? Dehogy nem fogtuk! Egész
171 11|              lármázott már a két diurnista meg a koncipista előtt – angolul.
172 11|                    agyonboxírozhassa.~– Én meg biztattam, hogy csak várjon
173 11|                hajtottam, kicsi híja, hogy meg nem fogtam, csak egy paraszthajszálon
174 11|                    Még azt is mondta, hogy meg vagyunk korrumpálva.~De
175 11|             gézengúznak a gallérja, s most meg éppen kidobtam az ajtón!~–
176 11|             Szervusz János!” (Ezzel szólít meg.) „Halt! wer da!” kiáltok
177 11|           kvaterkáztunk-e a mezítlábosnál, meg a Sauwirthnél, meg a két
178 11|          mezítlábosnál, meg a Sauwirthnél, meg a két bakoknál: utoljára
179 11|             Schmir-mi-nid-an!”) az szökött meg Amerikába. A myladyt is
180 12|                   FEJEZET ~Az ingyen sonka meg a drága Straduario~Ismét
181 12|                   nem trikó: annak nem árt meg a láthatatlan szörnyeteg,
182 12|                   a prédáját kevesbítettem meg vele. Ez már a senki jószága
183 12|                    Senkit sem károsítottam meg vele. Senki sem kereskedik
184 12|                   Zsuzsa asszony. – Minket meg nem ijesztenek ilyen mesékkel.
185 12|               embernek feldagad a képe, ha meg nem hal is tőlük. Már pedig
186 12|                    egy kétlovas fiáker áll meg a boltja előtt, s kiszáll
187 12|         visszafordult s így szólt: „Mondja meg az úr annak a fiatal gentlemannak,
188 12|                hegedűért! Hisz az a gyerek meg annak az apja majd nem tudnak
189 12|                pénzzel. Az öreget még majd meg találja simítani a guta
190 12|                  apámé, ő is az apjától, a meg a nagyapjátul kapta, aki
191 12|                megvenni a hegedűdet. Mondd meg az apádnak, eredj, szaladj
192 12|                 azt mondta, hogy nem válik meg kevesebbért a családi ereklyéjétől,
193 12|             ezerkétszáz forintja marad: no meg az aranyázsió! Ez szép profit!
194 12|             hallotta, hogy így gazdagodnak meg, akik az ócska limlommal
195 12|               Przepiorka kezéből, a hályog meg a szeméről. – A lord meg
196 12|                   meg a szeméről. – A lord meg a muzsikusgyerek egyhúron
197 12|                kerítse. Azért ajándékozott meg engem ezzel a dísz-sonkával
198 12|               sashegyit is adott mellé. Az meg itt van a másik zsebemben.~–
199 12|                    most hát csak kegyed is meg meri ízlelni az én hoztomat,
200 13|                   Abban a nyomban érkezett meg a Vigyázz. A fején hozta
201 13|                 Csakugyan az Ádám apó jött meg. Mikor belépett, betette
202 13|           bizonyítvány kell. Most jártassa meg kend frissen a csizmáit
203 13|                 jószívű úr, az Isten áldja meg. Egy kicsit kemény beszédű,
204 13|                hálálkodás. Mehetünk!~Áldja meg a mindenható ezért a gyors
205 13|                Zsuzsa asszony nem állhatta meg szó nélkül.)~– Ugyan édes
206 13|                    bennünket megvizitálni. Meg is éheztél a sok lótásfutásban,
207 13|                   nyíltak a szemei, azután meg összehúzódtak a szemöldökei.
208 13|                     hogy hozza ide?~– Érts meg már no! – mondá Zsuzsa asszony –
209 13|           trikigyók vannak. Puszta szemmel meg nem látható óriás szörnyetegek.~–
210 13|                    Talán elég is lesz már. Meg talál ártani. – Meg talál
211 13|                   már. Meg talál ártani. – Meg talál ártani? Hiszen azt
212 13|                 Blitzcug, akinek bennünket meg kell taksálni, hogy milyen
213 14|       TIZENNEGYEDIK FEJEZET ~A protokollum meg a kivasalt kalap~Egyszer
214 14|                     a külső deszkaajtó is, meg a belső üveges is. A sonkázáshoz
215 14|          sorakoztatta. Csak azután mutatta meg magát egész valójában.~Sovány,
216 14|                 szőke bajuszának a szálait meg lehetett volna számlálni,
217 14|                 vagyok az a Kapor Ádám, az meg ott a feleségem.~– Milyen
218 14|               tüzet tartanom a vasaláshoz, meg hogy a ruhák jobban száradjanak.~–
219 14|               Ugyan édes tekintetes úr, ha meg nem vetné, tartson az urammal.~
220 14|              késeskosarát, s azzal kínálta meg a kedves vendéget.~– Tessék
221 14|                   A tekintetes úr nem veté meg a szegény ember kínálását.
222 14|                   ott az asztalkánál?~– Az meg egy jámbor varróleány, akinek
223 14|                   a Lidi kisasszony felelt meg.~– Tessék a bejelentési
224 14|                    Zsuzsa asszonytul.~– Az meg egy szegény perecsütőnének
225 14|                     hogy odakinn az esőben meg ne ereszkedjenek a sütemények.~–
226 14|                 hagyma mire való ott?~– Az meg egy szegény palotai kofáé,
227 14|              gazdag szegények! – Nini, ott meg egy virágbokrétát látok!~–
228 14|                 virágbokrétát látok!~– Azt meg egy szegény kis virágáruló
229 14|                    sem szabad néznem, ezek meg ibolyákon hevernek.~Zsuzsa
230 14|                    Gib flájsch!” – szólalt meg a szarka a tens úr széke
231 14|                  darab sonkával jutalmazta meg a közbeszólót, amit az nyomban
232 14|                   árva, akinek tavaly halt meg az anyja.~– Hát még muzsikus
233 14|                   szegény emberrel szökött meg? Mondja csak meg érdemes
234 14|                   szökött meg? Mondja csak meg érdemes kenyér nélkül maradt
235 14|                    Ide nézzen az ember! Ez meg itten alszik! No nem csudálom,
236 14|             felkapott sonkáról. – Én kapom meg a mentő medáliát.~Zsuzsa
237 14|              Ismerem.~– Hogyan ismerkedett meg vele?~– Hogy én honnan ismerem
238 14|                három kívánságot az öregnek meg a feleségének. Bárcsak leesne
239 14|                   nyakukat ki nem törette. Meg ha valami elvész, megtalálják,
240 14|                    a jutalom. Ha nem kerül meg, még nagyobb. Van mellékjövedelem;
241 14|               konyhában, s amíg a két öreg meg a tensúr patvarkodtak egymással,
242 14|                   úr gyűrődött cilinderét, meg a Zsuzsa asszony vasalóját,
243 14|                   ítéltetett, abbul maradt meg ez a sonka. Makár úr e vallomásra
244 14|                   vigasztalta.~– Nyugodjék meg benne, édes jó uram! Lássa:
245 14|                    jólesett. Együtt halunk meg, s nagyon szép halálunk
246 14|              trichint egyedül a tannin öli meg, ha hirtelen kapják.~– Ó,
247 14|             konstáblert.~– De ugyan mondja meg, konstábler úr, mért nem
248 14|             konstábler úr, mért nem mondta meg az igazat, hogy ajándékba
249 14|             ajándékba kaptam? – Most súgta meg az asszony, hogy nem igaz
250 14|               rajta. Hát azért nem mondtam meg az igazat, mert azért az
251 14|                    fölöttébb igazságosak”, meg hogy „Aki az őzet megüldözi
252 14|                     Paczal János! Fontolja meg jól, hogy mit ejt ki a száján!
253 14|                  egy százfogú varasgyéktul meg nem ijedtem, egy ilyen hitvány
254 14|            szaladok az óperenciára. Vallja meg az úr, hogy az úr sem hiszi,
255 14|                    de ez sem az. Hát ehhez meg úgy jutottam, hogy a főfizikus
256 14|                      Jajh! Végem van! Most meg a fuchsint itatták meg velem!
257 14|                Most meg a fuchsint itatták meg velem! Kétszeresen meg vagyok
258 14|             itatták meg velem! Kétszeresen meg vagyok mérgezve.~– Ne kiabáljon
259 14|                    lesz ennek a trichinnek meg a fuchsinnak az ára! Most
260 14|                    legalább nem abcugolnak meg többet. S nem hínak szamárnak,
261 14|                  világon, hogy leszidjanak meg kinevessenek. Ha másnak
262 14|                 hogy tegye föl a kalapját. Meg is tette. Mégpedig egy kissé
263 14|                bizonyítvány maga nem teszi meg. Ti, édes öregeim, bizonyosan
264 14|                  az árva cigány gyerek is, meg a szorgalmas Lidi kisasszony,
265 14|                azokat az úrfiakat sajnálja meg, akik fénymázos kamáslit
266 14|                 mondá Makár.~– Kinek kinek meg kell a munkája díját kapni. –
267 14|                    s nagy zokogva csókolta meg. „Oh, drága jó uram.”~–
268 14|              megértem!~De nemcsak ezt érte meg, hanem még azt is, hogy
269 15|                  minden nyelv úgy tartotta meg, ahogy a latintul örökölte,
270 15|                  egy krepdesinről van szó, meg az arra hímzett csodaszép
271 15|                    A konfortáblis érkezett meg. Az kifog, beviszi a lovat.
272 15|                   De a macskamernyákolásra meg a Vigyázz ébred fel. Az
273 15|                   válniok. Minden szavukat meg lehetett hallani.~Az volt
274 15|                    a felesége. Annak aztán meg kellett magát adni kényre-kegyre.
275 15|                   másik marhacsorda; aztán meg sertéseket hajtanak végig
276 15|              énekelnek, ahogy tudnak.~Majd meg a cigányok érkeznek haza:
277 15|                      Hát e micsoda? Hisz e meg tavalyi kutyabélyeg! Csupa
278 15|                    már most én kit csaljak meg vele?”~Azután már csak a
279 15|                    az is.~Csak arról tudja meg, hogy vége az éjszakának,
280 15|        Átvirrasztotta az egész éjszakát, s meg volt vele elégedve. A hímzet
281 16|                 munkát, amíg a kisleánynak meg nem mutatta.~Az pedig ma
282 16|                  elpirongattak, más helyen meg olyanokat mondtak, hogy
283 16|                  Inkább az anya keze verje meg, mint a sorsé.~Hát hisz
284 16|                    hangjai elmúltak, akkor meg következett rá valami még
285 16|                 hegyes! Ugyan, hogy tiltja meg?~– Így ni – mondá Lidi.~
286 16|                 mint maga.~– Hát mondja ön meg, ha Istent ismer! Hogy tudott
287 16|                    menni! Hát nem gondolja meg kegyed, hogy mit kockáztat
288 16|                  elkövetni, akkor gondolja meg jó hosszasan, hogy mi következése
289 16|                    nő őrült. Vizsgáltassák meg orvossal. Elmeháborodottnak
290 16|                   kis bögre kávéját osztja meg vele?~– Nem. Alapos reményem
291 17|       főkapitányság hivatala van a Hatvani meg a Granátos utca sarkán;
292 17|                 veszedelmes. A lovakra is, meg a szép leányokra is. A Bécsi
293 17|                ilyenkor a kis gyerekekkel, meg olyan urak, akik a „napnál”
294 17|       takarékpénztár, az egyetemi könyvtár meg a Ferenciek zárdája előtt.
295 17|                 között esik, hanem kerülje meg a templomot, onnan aztán
296 17|             főkapitányság épületébe. Sehol meg ne álljon, senkitől ne kérdezzen
297 17|               elébb benézek hozzájuk.~– Én meg addig megkeresem tárcámat,
298 17|                 volna! Egy szép kisasszony meg egy rendőr az utcán egymás
299 18|                  Rókushoz.~Az egész háznép meg a fél utca mind kiszaladt
300 18|                    vele énekeltetni, aztán meg, hogy virágokat és virágbimbókat
301 18|             lelkére maradt ez az ég madara meg a mezők lilioma. Mert mi
302 18|                    megölnének, se mondanám meg senkinek. Mert én magát
303 19|                maradjon otthon házőrzőnek, meg hogy utána ne szökjön az
304 19|                   féltében hol danolt, hol meg fennhangon beszélt.~– Itt
305 19|                   muzsikálni jár, a vasúti meg a városházára ment az instánciájával.
306 19|            nagymamának is jó már, mert azt meg elvitték a bolondok házába.
307 19|                megállj, majd én csipkedlek meg!” Aztán lehúzta a ruhámat,
308 19|                 nagymamának a kezeit, hogy meg se tudott moccanni. Csak
309 19|                    ezzel a csinos pofával, meg ezekkel az erős kezekkel
310 19|                   nyakán. A cimmerherreket meg éppen otthon sem lehet találni
311 19|                   uramnak a havi fizetése, meg amit az albérlőktül kaptam,
312 19|           előteremteni, a Lidi kisasszony, meg a János. Azzal ők is készen
313 19|            Egyrészt örülök rajta, másrészt meg sajnálom. Örülök, hogy már
314 19|                    Pikusz.~A Lidi érkezett meg. Egyszerű, de csinos szabású
315 19|                  szabta ki, és maga varrta meg. Huszonhét krajcár volt
316 19|                    porontyát ki itatja már meg ezután? Úgy ismert már,
317 20|                  Zsuzsa néni! Szent atyám! Meg ne ijedjen! Itt hozzák az
318 20|                 egyszerre, a Zsiga cigány, meg a két rajkója, egymás csizmájára
319 20|             veszítse el az eszét! Gondolja meg, hogy az tiszta lehetetlenség,
320 20|                   Dunába is belefulladjon, meg a lóvonatúval is elgázoltassa
321 20|               Hármas halállal még nem halt meg ember.~Zsuzsa asszony erre
322 20|                 ide a városháza, a Lánchíd meg a lóvonatú vasút? Mire ideértek
323 20|               Zsuzsa asszony! Semmi se nem meg van baj! Csak az Ádam bacsi
324 20|                 fogva: a János konstábler, meg a Szüköl Makár. A maga lábain
325 20|                azonnal.~A Lidi kisasszony, meg a Csicsonka iziben odatolták
326 20|                    Ekkor indult aztán csak meg istenigazában az asszonyhadnak
327 20|             lamentációja. (A Zsiga cigányt meg a Frányót is bízvást az
328 20|                  gyufa, te gyerek! Gyújtsd meg frissen!~S már csepegtették
329 20|                    Tudom hogy nem keevanja meg többet.~S azzal elkezdte
330 20|                klarinétos, s azzal a Miska meg a Ferke megkapták az Ádám
331 20|                 Tudom én, hogy mért haltam meg! Ok nélkül csak nem bolond
332 20|                 hát világosan.~– Jaj, csak meg ne erőtesse magát a sok
333 20|                mingyaar een aajulok el, ha meg nem tudhassam, mi törteent
334 20|                    afelől, hogy Kapor Ádám meg Kömény Zsuzsa mikor és hol
335 20|                    lélek, hogy füllentsek. Meg kellett vallanom, hogy biz
336 20|         ötvenedikben üsse helyre. Esküdjék meg az élete párjával. Elég
337 20|                     Ez alul nincs kivétel. Meg kell házasodni.~– No hát,
338 20|                   minden ember úgy becsült meg, hogy „édes Kaporné asszonyom”,
339 21|                   ezt a történetet: hallja meg, aki akarja, s aztán dobjon
340 21|                 hogy a ránk jövő farsangon meg fogunk esküdni. Már a kelengyém
341 21|                    tervez, Isten végez”. – Meg hogy „Szegény ember akaratját
342 21|       összebeszéltek volna: egy napon halt meg mind a kettő, egyszerre
343 21|               keresztfájára – téli zöldbül meg piros csipkebogyókbul. Én
344 21|                 ráérek még a négy tehenet, meg a lovat az istállóbul kiszabadítani. –
345 21|                    utca sarkán égő lámpás, meg az a másik ott a vízben,
346 21|                     hogy egy fél kenyeret, meg a nagy kendőmet magammal
347 21|                 nem jöttek a segítségükre? Meg a csónakegyletek – szólt
348 21|       padlásajtóbul, az én nagy kendőmbül, meg az Ádám köpönyegébül csináltunk
349 21|                    Minek is menekültünk mi meg akkor – motyogá Ádám apó.~–
350 21|            betették a múzeumba. Ott láttam meg.~– Kezdek a sorsommal kibékülni –
351 21|                  Én szerettem az Ádámot, ő meg szeretett engem, s megesküdtünk
352 21|                   kivirágzik–, mindig újra meg újra eszünkbe jut, hogy
353 21|                lett volna se váltunk volna meg a kedvestől. Egy napon aztán
354 21|                 akárhogyan zsugorgatjuk is meg a hozzávaló költséget.”~
355 21|                 Eljártam szapulni. Az Ádám meg télen havat is lapátolt.
356 21|               nekem egy menyasszonyruhára, meg a jó cimboráinknak egy kis
357 21|            kényszerít, soha se tudta volna meg senki, hogy abban a két
358 22|              szépen a paphoz, és tartsátok meg az esküvőtöket, különben
359 22|           esküvőtöket, különben nem nyílik meg előttetek a városi szegények
360 22|            oldalról a hívek, ráesve Ádámra meg Zsuzsára.~– Nagyon igaz!~–
361 22|              véleményeket Adám apó.~– Hogy meg kell tenni, ami nincs meg.
362 22|                  meg kell tenni, ami nincs meg. Ezt bolond nélkül is tudom!
363 22|                egyéb, mint egy menyasszony meg egy vőlegény.~– Hát mi kell
364 22|                tudunk egymásnak adni.~Erre meg a Ritka Panna ugrott elő.~–
365 22|                megszökött. Isten nyugtassa meg mind a kettőt. – Nincs maa
366 22|                      s ráerőteté az Adámra meg a Zsuzsa asszonyra.~– De
367 22|                   Zsuzsa asszony.~– No, az meg az én gondom legyen – szólalt
368 22|                    gondom legyen – szólalt meg a Gagyuláné. – Van én nekem,
369 22|                    az én dolgom lesz.~– Én meg csinálok egy szép menyasszonyi
370 22|                tudott valamit adni.~– Mink meg kitartjuk muzsikával a lakodalmat.~–
371 23|                 pedig engem ismernek, azok meg engem nem szeretnek.~– Látja
372 23|                  csiripelnek, annál jobban meg vagyok elégedve: azt hiszem,
373 23|                  nekem. – Hanem elébb igya meg ezt a csésze teát. Cukrot,
374 23|                    senkinek kegyeden kívül meg nem tenném. Ha százasokkal
375 23|                    sorba. A dísz-sírhelyet meg a dísz-emlékkövet a város
376 23|              költőinek, akiket holtuk után meg szokás becsülni, hanem már
377 23|                  Hanem azért a gyerekeknek meg a szegény embereknek csak
378 23|        elcsatangolni, a szegény embereknek meg más dolguk van, mint hogy
379 23|             asszonyokkal együtt a cethalat meg a selyembogarat, mivelhogy
380 23|                  bízzák a kertészlegényre.~Meg is tartották a fogadásukat
381 23|               volna, hogy csak az útszélen meg az avaron szeret tanyázni,
382 23|                   ő hozzá méltó. Hogy tűri meg a kertész ezt a dudvát a
383 23|                   még a másik hat barátném meg a mennyei felhők. Ha nem
384 23|            fájvirágokat aztán nem öntözték meg sem a szép hölgyek, sem
385 23|                  Isten engem attul őrizzen meg! Hiszen ha „én” valamiféle
386 23|               diurnista?” – a hivatalnokok meg azt mondanák „Hogy mer egy
387 23|                     s innen is kidobnának, meg amonnan is.~– Hát csak úgy
388 24|                    kisasszony tűt, cérnát, meg gyűszűt, hát talán én is
389 24|                    fizetek. – Ingyen teszi meg a házmester?~– Ingyen nem.
390 25|                   két asszony, a Gagyuláné meg a Panna alig győzte elhelyezni.~
391 25|          kávébáberli küldött egy kuglófot, meg egy kanna kávét. Pompás
392 25|              megemberelt bennünket borral, meg likőrrel.~– Most látszik
393 25|                 Azt majd csak akkor öntjük meg, amikor az esküvőről visszajövünk.
394 25|              bársonybul. A csizmadia komám meg új talpat ütött a csizmámra,
395 25|             csizmámra, ki is fényesítette. Meg utoljára az Iczig, a zsidóasszony
396 25|             hegedűtök? Ma az Ádám bácsinak meg a Zsuzsa néninek hegedültök.~
397 25|                   elismerést provokálva –, meg van-e elégedve a lakodalmas
398 25|                  alatt: elébb a jót, aztán meg a rosszat.)~– Hát csak magában
399 25|                    magában jött? – szólítá meg Lidi kisasszony. Hát a másik
400 25|                   egy „stikk”.~– No mondja meg, ki bántotta?~– Hát hol
401 25|              ország-világlátott ember, aki meg tudja különböztetni a babot
402 25|                   a fején esett ki, azután meg a mestergerendáig ugrik
403 25|           gyerekbábot emelgetve. – A többi meg mind nevetett.~A János aztán
404 25|                 aranymenyegzőjüket tartják meg.~– Hát miért kell a menyasszonynak
405 25|                miért kell a menyasszonynak meg a vőlegénynek most a templomba
406 25|                    maga mért nem házasodik meg?~– Azért, mert hogy ha magának
407 25|                 palotai menyecske forgatta meg.~– Ez mind igen helyes beszéd –
408 25|                igen helyes beszéd – jegyzé meg a konstábler –, de csak
409 25|                 Most jut eszembe – szólalt meg a Gagyuláné.~– Azt mondta
410 25|                   szállítsa el a templomig meg vissza az egész násznépet.~–
411 25|                  Gagyuláné a klarinétossal meg a két rajkóval.~Zsiga előre
412 25|                    láttok, oda bebujjatok. Meg ne szusszanjatok. Ha kérdik,
413 25|                  Az Ádám, a Zsuzsa, a Lidi meg a János helyükön maradtak.
414 26|                    fehér kesztyükben! Kend meg az a kicsapott vasúti, akinek
415 26|               Vigyázzal, aki szerencséjére meg volt kötve az ágy lábához.~
416 26|                födél alatt lakik, fizessen meg a maga nyugodalmáért a hajlék
417 26|         nyugodalmáért a hajlék gazdájának. Meg is fogunk fizetni. De hát
418 26|                 kis várakozással. Gondolja meg, hogy ha az Úr Isten is
419 26|                    is türelmetlen volna, s meg akarná velünk fizettetni
420 26|          bársonyban: ne hordjon óraláncot, meg gyűrűt az ujján.~– Selyemruha,
421 26|                kéznél található.~– No most meg vagyok lűve! – dörmögé szomorúan
422 26|                 Csicsonkához beszélt, s az meg látszott érteni a dolgot.
423 26|                  hát konstábler úr! Nézzük meg az óráinkat. A tíz perc
424 26|               aranyos Tarafás bácsi! Áldja meg az a csillagszemű úr Jézus.
425 26|        csillagszemű úr Jézus. Kegyelmezzen meg az én szegény fogadott szülőimnek,
426 26|              kellene elvesznem. – Az Isten meg fogja azt önnek fizetni.
427 26|                    még árvaságra. Gondolja meg, hogy az Isten úgy fogja
428 26|                   árulni?~– Gyöngyvirágnak meg gyöngyleánynak mindig van
429 26|                 maga Lidi kisasszony tette meg az utolsó kísérletet: odalépett
430 26|               áldását viszi el magával.~Ez meg már éppen vaddá tette Tarafás
431 26|                   a Retek utcai párbaj!~Ez meg már aztán egész vad oroszlánt
432 26|              Ketten megvagyunk vitézek! Én meg hasítom belőlük karmonadlit.~–
433 26|                   lábához volt kötve, s az meg a Tarafás uram uszkárjának
434 26|        összezördülése alkalmával. A Zsuzsa meg a Lidi a János karjaiba
435 26|            karjaiba csimpajkoztak, a Panna meg a Gagyuláné a Frányót fogták
436 27|        tetőpontjára hágott, akkor érkezett meg a „Deus ex machina”, ahogy
437 27|                 hogy egy füst alatt tartsa meg az esküvőjét is, meg az
438 27|                tartsa meg az esküvőjét is, meg az aranylakodalmát is. Énnél
439 27|                 voltam fifikósabb; mert én meg azt tettem, hogy január
440 27|           újesztendő napját, a névnapomat, meg a születésnapomat mind egyszerre
441 27|                  mind egyszerre tarthatnám meg: – ha valaha megtarthatnám. –
442 27|               darab ezüst forintosra.~Most meg egyszerre mind valamennyien
443 27|               értette a dolgot.~– Ni, most meg hogy integet rám valamennyi!
444 27|                   csak Kapor Ádám tartotta meg a pesszimista nézeteit.
445 27|        veszedelemből kiszabadítottál, áldd meg ezt a házat, ahol oly sok
446 27|                 mind sírtak, nem állhatták meg anélkül. A Vigyázz kutya
447 27|           szegletén. Annak adlak, az téged meg fog becsülni, s aztán te
448 27|                   mesterségében.~A Vigyázz meg volt nyugtatva.~A Pikusz
449 27|                csárdást, ez a két lábán, ő meg a két kezén a két zsámolyával.
450 27|                    a legderekabb néplapban meg is lett örökítve írásban
451 28|                    a leány, aki még ott is meg van elégedve a maga szigorú
452 28|     kereskedésekben is szint azokat kapnák meg, mert a cégek főnökei folyvást
453 28|                 alacsonyabb áron szerezzük meg itthon. A pesti divatkereskedésekben
454 28|                   a gazdag polgári osztály meg a színésznők vásárolnak.~
455 28| szívválasztottjának, s azok egy pillanatra meg is látják a tanácstartás
456 28|                  kisasszony, hogyan került meg az a boszorkányos hegedű,
457 28|              tolvajt kézre fogom keríteni. Meg is tettem.~– No azt igazán
458 28|               Przepiorka ügyet is én írtam meg, úgy ahogy megtörtént, hanem
459 28|               hegedűkereskedő cég, mutassa meg annak a jószágát. A hentes
460 28|              kapott, mintha ő nyerte volna meg a nagy ternót. Néhány nap
461 28|             hegedűt eladta a hentesnek, ez meg tovább adta egy bécsi kereskedőnek.
462 28|                  de hát, ha ő akrobata, én meg bucanier voltam. Utoljára
463 29|                 meghallotta sem haragudott meg érte.~Őseredeti magyar típus
464 29|                vált volna belőle. Frakkban meg éppen ellenállhatatlan jelenség
465 29|                   Akit csak ostromolt, azt meg is hódította. Otthon volt
466 29|                 párbajt – és hogy nem csal meg.~Az ifjú hős térdre bocsátkozék,
467 29|                 csillagokra esküdött, hogy meg fogja tartani mind a három
468 30|                   tőlem.~– Isten bocsásson meg önnek, ahogy én megbocsátok,
469 30|            végállomáson is csak úgy előzte meg a távirat, hogy a hózivatar
470 30|              reggeli vonattal nem érkezett meg.~Kapor Ádám váltóőrnek a
471 30|                váltóőrnek a közbejövetele, meg a konstábler téves félreismerése
472 30|                   mal-entendu” nem zavarta meg a folyamatban levő ügyeket.
473 30|                    többi.~A többi?~Hát azt meg kell engedni, hogy a grófnő
474 30|               érces csendülése különböztet meg a férfiétól. És aztán azok
475 30|                  nem szökhetik el semerre; meg van fogva.~Vége is van aztán
476 30|                  új fogatotvásál: – máskor meg a legsandább uzsorások kérdezősködnek
477 30|                     Egyre kérem én önt, ha meg nem neheztel érte. Ne üljön
478 30|              között nincsen titok: én csak meg akartam önt afelől nyugtatni,
479 30|            fogadásokban: nem történhetik-e meg, hogy egy másik lóversenyen
480 30|               annyit?~– Az rajtam nem esik meg.~– Az megeshetik minden
481 30|                    mert csak félig tanulta meg a leckéjét.~– Hogyan félig?~–
482 30|               lovakrul van szó, ott minden meg van engedve. Szemesnek áll
483 30|                önnek a zsokéját vesztegeti meg?~Oszkár gróf nagyot nevetett.~–
484 30|                   rájött az igazira.~Akkor meg sehogy sem találta bele
485 30|                   belevezetni. Nem értette meg, hogy mi nagy öröm van azon,
486 30|                keze, se lába nem hiányzik? Meg hogy mit akar az asszony
487 30|                    összeáztatja?~– Ki halt meg?~– Csakhogy te élsz!~– Hát
488 30|                kétségbe vagyok esve. Ígérd meg, hogy nem fogsz többször
489 30|                   numero kettőről?~– Kettő meg kettő, kétszer kettő.~–
490 30|               okosan.~– Az egyik kettő: te meg a leányod. Ő is azt kívánta
491 30|                 célozni?~– Akkor nem lőhet meg.~– Nem bírom felfogni.~–
492 30|                  Addig nem megyek el: amíg meg nem nyugtatsz. Mi az? Nibelungenhős
493 30|                  puskamíves az én emberem. Meg van neki érte a maga haszna.
494 30|                    pap arra esketett volna meg bennünket, hogy becsülni
495 30|              revelációból csak egy ragadta meg a grófnő figyelmét. Hogy
496 30|                  Florindánál van! – Támadá meg férjét egyenes asszóval.~–
497 30|             befoglalt nagy igazgyöngy adta meg, melynek közepébe ritka
498 30|           karombolázik az igazi török basa meg a trafiktürke, a minisztert
499 30|             szabadon bocsátását. Ez rögtön meg is történt.~A méltatlanul
500 31|               versenyparipám.~– Hol bukott meg?~– Hát a budapesti lóversenyen.