Fejezet

 1 1 |       hozzátoldott nyújtvánnyal csakugyan úgy néz ki a mozdony, mint
 2 2 |         Ádám bácsi! Az a rendőr csakugyan az eltűnt mamzellnak nézett
 3 2 |     alól, s látta, hogy az Ádám csakugyan igazat mondott. Tréfás volt,
 4 2 |          de igaz volt a mondás. Csakugyan vannak emberek, akiknek
 5 3 |      amint a szemeit felnyitja, csakugyan a János rendőr ábrázatját
 6 3 |      Lidié itt van nálam. – Hát csakugyan arra van elhatározva kegyed,
 7 3 |       valami megmentendő tárgy. Csakugyan talált közte egy hímzőrámába
 8 4 | adóhivatalnak az orrára, akinek csakugyan mindegy, hogy hasábfák vannak-e
 9 4 |       szóba állt volna, azt már csakugyan soha meg nem bocsátotta
10 4 |         voltaképpen azért, mert csakugyan helyes eszű ember volt;
11 5 |   hetvenedik esztendejét.~Ezért csakugyan fel kellett őt köszönteni
12 7 |  körülcirógatva az öreget –, ez csakugyan nem magának való állapot.~–
13 7 |     aztán látta, hogy a gazdája csakugyan becsukja a bicskáját, s
14 9 |   arcábul kiismerni, hogy vajon csakugyan nem akarja-e az megadni
15 13|     Talán mégis hazakerült már.~Csakugyan az Ádám apó jött meg. Mikor
16 16|   végesvégül úgy találják, hogy csakugyan elmeháborodott a vén Ribiczáné,
17 18|   bérkocsiba betegyék. Utoljára csakugyan rá kellett adni a kényszerzubbonyt.
18 19|        egyszer, utoljára.~– Hát csakugyan igaz, hogy a nagy divatárukereskedésben
19 28|      hamarkodja el a dolgot, az csakugyan valami ritka régi hegedű,
20 30|       felbontá a billet doux-t.~Csakugyan azt tartalmazá, amit sejtett.~„–